A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2008. május 7.
F‑36/07. sz. ügy
Giorgio Lebedef
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – 2005. évi értékelési időszak – Szakmai előmeneteli jelentés – A személyi állomány képviselői – Szakszervezeti képviselet és a személyzeti szabályzaton alapuló képviselet – Részidős kirendelés szakszervezeti képviseleti célokból – Az ad hoc csoporttal való konzultáció”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Lebedef a 2005. január 1‑je és december 31‑e közötti időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését kéri, pontosabban e jelentés azon részének megsemmisítését, amelyet az Eurostat készített ezen időszakra nézve.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes szakmai előmeneteli jelentésének az Eurostat által készített, a 2005. január 1‑je és december 31‑e közötti időszakra vonatkozó részét megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Részleges megsemmisítés
(Személyzeti szabályzat, 43., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Elkészítés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; II. melléklet, 1. cikk, hatodik bekezdés)
1. Noha a személyzeti szabályzat 43. cikke az értékelési eljárás vonatkozásában csupán egyetlen értékelő jelentés elkészítéséről szól, e cikk nem értelmezhető úgy, hogy azzal ellentétes, ha az intézmények – többek között a személyi állomány képviselői esetének figyelembevétele céljából – az egyes tevékenységi körökre vonatkozóan különálló értékelés elkészítését írják elő. Ugyanis az ilyen különálló értékelés megfelelően figyelembe veszi a személyi állomány képviselője szerepének függetlenségét, főként, ha a képviseletet kirendelés keretében látja el, amikor az érintett a munkaidejének kirendeléssel érintett tartamára mentesül a beosztása szerinti feladatok ellátása alól annak érdekében, hogy képviselői feladatainak szentelhesse magát. Ilyen helyzetben az értékelő jelentések mindegyike elválasztható a másiktól, és önmagában megtámadható aktust alkot. Nem áll fenn tehát annak veszélye, hogy a közösségi bíróság ultra petita határozna, amikor kizárólag e jelentések egyikének jogellenességét vizsgálja.
(lásd a 30. és 31. pontot)
2. A Bizottság által a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseivel létrehozott értékelési rendszerben, amely előírja egyrészt a személyi állomány képviselete céljából kirendelt tisztviselőkre alkalmazandó különös értékelési módozatokat, amely tisztviselők munkaidejük kirendeléssel érintett tartamára mentesülnek az intézmény valamely szervezeti egységénél végzett feladatok ellátása alól annak érdekében, hogy képviselői feladataiknak szentelhessék magukat, másrészt a kirendelt tisztviselőkétől eltérő csoportba tartozó, a személyi állományt képviselő személyek értékelésére nézve az ad hoc csoporttal való kötelező konzultációt, az e csoporttal való konzultáció kötelező a részidőben kirendelt képviselők esetében is, ha a munkaidő azon részének értékeléséről van szó, amelyet ez utóbbi a beosztási szerinti szervezeti egységnél tölt, de ezalatt képviseleti tevékenységet is végez.
Ugyanis, ha a Bizottság elfogadja, hogy a részidőben kirendelt tisztviselők képviseleti tevékenységet folytassanak munkaidejük azon megmaradt része alatt is, amelyben a beosztásuk szerinti szervezeti egységnek kellene dolgozniuk, még ha csupán időben korlátozott, „eseti” feladatokat látnak is el, az ad hoc csoporttal való konzultáció az egyetlen mód annak biztosítására, hogy a személyi állomány képviselőit ne érje hátrány képviseleti tevékenységük miatt. Ennek hiányában ez utóbbiakra vonatkozóan a szakmai előmeneteli jelentés elkészítése céljából végzett értékelés hiányos volna, és sérelmet okozhatna nekik a személyzeti szabályzat II. melléklete 1. cikke hatodik bekezdésének megsértésével, amely rendelkezés pontosan a személyzeti bizottság tagjainak, valamint a személyzeti bizottság által a személyzeti szabályzaton alapuló vagy az intézmény által felállított szervbe delegált tisztviselők jogait hivatott megvédeni.
E konzultáció hiányát nem orvosolhatja sem az a körülmény, hogy az ad hoc csoport elnöke a kirendeléssel érintett részidőre vonatkozó szakmai előmeneteli jelentés ellenjegyzőjeként jár el, sem a beosztás szerinti szervezeti egység ellenjegyzője és az értékelt között fennálló közvetlen kapcsolat, sem pedig az, hogy a szakmai előmeneteli jelentős azon részének készítői, amely a tisztviselő meghatározott szervezeti egységhez való kirendelésének időtartamára vonatkozik, figyelembe veszik a kirendeléssel érintett munkaidőre vonatkozó jelentést, mivel e tényezők mindenképpen kevesebb garanciát biztosítanak az értékelt számára, mint az ad hoc csoporttal folytatott konzultáció.
E következtetés érvényes, bármekkora legyen is a beosztás szerinti szervezeti egységnél a részidőre kirendelt tisztviselő által munkaidejének képviseleti tevékenységre fordított része, még akkor is, ha teljes mértékben a képviselet tölti ki e részt. E tekintetben a tisztviselő esetleges visszaélésszerű magatartása, vagyis ha a tisztviselő a beosztása szerinti szervezeti egységnél teljesítendő munkaidőben az időben korlátozott, „eseti” feladatokat meghaladó képviseleti tevékenységet végez, nem teszi ugyancsak visszaélésszerűvé a tisztviselő azon kérelmét, hogy a szakmai előmeneteli jelentésének a beosztása szerinti szervezeti egységnél teljesítendő munkaidőre vonatkozó része elkészítéséhez ad hoc csoportot hozzanak létre. Ha a Bizottság a tisztviselő e magatartását jogellenesnek tekinti, az ennek megfelelő eljárást kell lefolytatnia, például a jogosulatlan távolmaradásra vonatkozó eljárást ahelyett, hogy e tisztviselőt a rendesen a személyi állomány minden képviselőjét megillető garanciák megvonásával bünteti.
Az ad hoc csoporttal való konzultáció hiánya a megsértett szabály tartalmára és tárgyára tekintettel lényeges eljárási szabály megsértésének minősül, és az ezzel érintett jelentés megsemmisítését vonja maga után, anélkül hogy sérelem fennállását bizonyítani kellene.
(lásd a 46–50., 52. és 56. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑113/05. sz., Angelidis kontra Parlament ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 62. és 76. pontja.