A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2023. február 8.(*)

„Energia – Transzeurópai energiaipari infrastruktúrák – 347/2013/EU rendelet – A közös érdekű projektek listáját módosító, felhatalmazáson alapuló rendelet – Az EUMSZ 172. cikk második bekezdése – Valamely villamosenergia‑összeköttetési projekt számára a közös érdekű projekt jogállás megadása céljából adandó jóváhagyásnak valamely tagállam általi megtagadása – A projekt módosított listára való felvételének a Bizottság általi mellőzése – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve – Egyenlő bánásmód – Jogbiztonság – Jogos bizalom – Arányosság – Az Energia Charta Egyezmény 10. cikke”

A T‑295/20. sz. ügyben,

az Aquind Ltd (székhelye: Wallsend [Egyesült Királyság]),

az Aquind SAS (székhelye: Rouen [Franciaország]),

az Aquind Energy Sàrl (székhelye: Luxembourg [Luxemburg])

(képviselik őket: S. Goldberg, C. Davis, J. Bille solicitors és E. White ügyvéd)

felperesek

az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és B. De Meester, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller és S. Costanzo, meghatalmazotti minőségben)

és

a Spanyol Királyság (képviseli: M. Ruiz Sánchez, meghatalmazotti minőségben),

valamint

a Francia Köztársaság (képviselik: A.‑L. Desjonquères, A. Daniel, W. Zemamta és R. Bénard, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

a tanácskozások során tagjai: V. Tomljenović elnök, P. Škvařilová‑Pelzl és I. Nõmm (előadó) bírák,

hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 6‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükben a felperesek, az Aquind Ltd, az Aquind SAS és az Aquind Energy Sàrl a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közös érdekű projektek uniós listája tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. október 31‑i (EU) 2020/389 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2020. L 74., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kérik.

 A jogvita előzményei

2        A felperesek az Egyesült Királyság és Franciaország villamosenergia‑átviteli hálózatait összekötő villamosenergia‑összeköttetési projekt (a továbbiakban: Aquind összeköttetési projekt) gazdái.

3        Az Aquind összeköttetési projektet a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közös érdekű projektek listája tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. november 23‑i (EU) 2018/540 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2018. L 90., 38. o.) felvették az Európai Unió „közös érdekű projektjeinek” (a továbbiakban: KÉP‑ek) listájára, és így azt alapvető projektnek tekintették az energia belső piacának megvalósításához szükséges infrastruktúra terén. Az uniós KÉP‑jogállás lehetővé teszi a projektgazdák számára, hogy először is észszerűsített, koordinált és gyorsított engedélyezési eljárást vegyenek igénybe, másodszor, hogy beruházási és határon átnyúló költségmegosztási kérelmet nyújtsanak be az illetékes nemzeti szabályozó hatóságokhoz annak érdekében, hogy a hatékonyan felmerült beruházási költségeket a hálózathasználóktól beszedhessék, harmadszor pedig, hogy finanszírozást kérjenek az európai összekapcsolási mechanizmus címén.

4        A 2018/540 felhatalmazáson alapuló rendelettel megállapított lista helyébe a megtámadott rendelet által összeállított lista lépett. A megtámadott rendelet mellékletében szereplő új listán az Aquind összeköttetési projekt azon projektek táblázatában szerepel, amelyek már nem minősülnek uniós KÉP‑nek.

 A felek kérelmei

5        A felperesek keresetükben lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott rendeletet annyiban, amennyiben az leveszi az Aquind rendszer‑összeköttetési projektet az uniós KÉP‑ek listájáról;

–        másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozatot teljes egészében;

–        az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

6        A Bizottság és a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

7        A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

8        A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék legalább az 1994. december 17‑én Lisszabonban aláírt Energia Charta Egyezmény (HL 1994. L 380., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 1. kötet, 178. o.) 10. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó részében utasítsa el a keresetet, és tisztázza ugyanezen charta 26. cikkének az Unión belüli jogviszonyok tekintetében való alkalmazhatatlanságát.

 A jogkérdésről

9        Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hét jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az elsőt az indokolási kötelezettség megsértésére, a másodikat a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17‑i 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2013. L 115., 39. o.; helyesbítések: HL 2014. L 283., 81. o.; HL 2018. L 167., 37. o.) előírt alaki és anyagi követelményeknek, különösen 5. cikke (8) bekezdésének a megsértésére, a harmadikat az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a negyediket az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében foglalt megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésére, az ötödiket az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, a hatodikat az arányosság elvének megsértése, a hetediket pedig a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapítják.

10      A Törvényszék célszerűnek tartja, hogy együttesen vizsgálja a megfelelő ügyintézéshez való jog és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított negyedik és ötödik jogalapot, és hogy az Energia Charta 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapot utolsóként vizsgálja meg.

 Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló első jogalapról

11      Az első jogalap keretében a felperesek az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkoznak. Az Aquind összeköttetési projekt törlését ugyanis nem magyarázza sem a megtámadott rendelet, sem az ahhoz kapcsolódó indokolás, sem a Bizottság szolgálatainak a megtámadott rendelettel kapcsolatos előkészítő dokumentuma.

12      A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság által támogatott Bizottság visszautasítja ezt a jogalapot.

13      Az ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak először is a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett más érintett személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 150. pont; lásd még: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. június 10‑i Spliethoff’s Bevrachtingskantoor kontra Bizottság ítélet, T‑564/15 RENV, nem tették közzé, EU:T:2020:252, 108. pont). Így különösen, a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (2018. október 18‑i Terna kontra Bizottság ítélet, T‑387/16, EU:T:2018:699, 53. pont).

14      Továbbá az érintett határozatok indokolására való kötelezettség terjedelmének értékelésekor figyelembe kell venni a felperesek ahhoz fűződő érdekét, hogy magyarázatokat kapjanak (lásd ebben az értelemben: 2019. november 28‑i Portigon kontra ESZT ítélet, T‑365/16, EU:T:2019:824, 164. pont). Az indokolási kötelezettség ugyanis a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elv velejárója. Így a sérelmet okozó aktus indokolására vonatkozó kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 462. pont).

15      Végül az indokolás lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a meghozott intézkedések okait, a Törvényszék számára pedig azt, hogy felülvizsgálati jogkörének gyakorlásához elegendő információval rendelkezzen (2011. július 13‑i General Technic‑Otis és társai kontra Bizottság ítélet, T‑141/07, T‑142/07, T‑145/07 és T‑146/07, EU:T:2011:363, 302. pont).

16      Az első jogalapot e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.

17      Először is meg kell határozni egyrészt, hogy melyek azok az indokok, amelyek miatt a Bizottság a megtámadott rendeletben nem vette fel az Aquind összeköttetési projektet mint uniós KÉP‑et, másrészt pedig hogy hol találhatók meg ezek az indokok.

18      Először is, a megtámadott rendelet preambulumbekezdései a 347/2013 rendelet tartalmának rövid összefoglalását tartalmazzák, megemlítik a Bizottság azon jogosultságát, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a KÉP‑ek uniós listájának összeállítása céljából, emlékeztetnek arra a kötelezettségre, hogy kétévente új listát kell készítenie, és hangsúlyozzák, hogy a KÉP‑ek uniós listájára való felvételre javasolt projekteket a regionális csoportok értékelték, és ez utóbbiak megerősítették, hogy a szóban forgó projektek megfelelnek a 347/2013 rendelet 4. cikkében meghatározott kritériumoknak.

19      A megtámadott rendelet mindkét bevezető hivatkozásában általános hivatkozást tartalmaz az EUM‑Szerződésre és a 347/2013 rendeletre.

20      A megtámadott rendelet (5) preambulumbekezdése pontosítja, hogy „a regionális csoportok szakértői szintű ülésein megállapodás született a közös érdekű projektek regionális listáinak tervezetéről”, valamint hogy „[m]iután az [Energiaszabályozók Európiai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER)] véleményt nyilvánított az értékelési kritériumok és a költség‑haszon elemzés minden régióban egységes alkalmazásáról, a regionális csoportok döntéshozó testületei 2019. október 4‑én elfogadták a regionális listákat”. Azt is jelezte, hogy „[a] 347/2013[…] rendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a regionális listák elfogadását megelőzően valamennyi projektjavaslat megkapta azon tagállamok jóváhagyását, amelyek területét az adott projekt érinti”.

21      A 347/2013 rendelet VII. mellékletének (a megtámadott rendelettel módosított) A. részében, amely „[A KÉP‑ek uniós listájának] összeállításakor alkalmazott elvek” címet viseli, szerepel a „A [KÉP‑nek] már nem tekinthető projektek listája […]” című 3. pont. E 3. pontban a Bizottság kifejtette:

„Az 1391/2013/EU rendeletben és az (EU) 2016/89 rendeletben megállapított uniós listán szereplő projektek közül több projekt az alábbi okok közül egyből vagy többől kifolyólag már nem tekinthető közös érdekű projektnek:

–        a projektet már beüzemelték vagy a közeljövőben be fogják üzemelni, így nem alkalmazhatók rá a 347/2013/EU rendelet rendelkezései,

–        az új adatok alapján a projekt nem felel meg az általános kritériumoknak,

–        a projektgazda nem nyújtotta be újra a projektet [a KÉP‑ek jelen uniós listájának] összeállítását célzó kiválasztási folyamatban, vagy

–        a projektet a kiválasztási eljárás során alacsonyabb helyre rangsorolták, mint a listára való felvételre javasolt más közös érdekű projekteket.

[…]”

22      A felperesek helyesen hangsúlyozzák, hogy e négy indok közül a második – amely szerint „az új adatok alapján a projekt nem felel meg az általános kritériumoknak” – az egyetlen, amely adott esetben igazolhatta volna az Aquind összeköttetési projekt uniós KÉP‑listára való felvételének megtagadását.

23      A szóban forgó második indokban szereplő „általános kritériumok” fogalma azonban elég homályos. Nem egyértelmű annak meghatározása, hogy ez a fogalom a 347/2013 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalomra korlátozódik – és ebből következően az e rendelkezésben felsorolt feltételekre, amelyeknek a KÉP‑eknek meg kell felelniük –, vagy az „általános kritériumok” kifejezés a fent hivatkozott rendelkezésben szereplő feltételeken kívül azok összességét is magában foglalja‑e, amelyeknek valamely projektnek meg kell felelnie ahhoz, hogy szerepeljen a KÉP‑ek uniós listáján.

24      Másodszor hangsúlyozni kell, hogy beadványaiban a Bizottság jelezte, hogy az az indok, amely miatt a megtámadott rendeletben nem vette fel az Aquind összeköttetési projektet mint uniós KÉP‑et, arra vonatkozik, hogy a Francia Köztársaság nem hagyta jóvá, hogy az említett projektet felvegyék a KÉP‑ek listájára. A Bizottság kifejtette, hogy a Francia Köztársaság ezt azzal indokolta, hogy fennáll a túlkapacitás kockázata, mivel ugyanazon régióban több projekt is folyik, valamint azzal, hogy az Aquind összeköttetési projektet a legbizonytalanabb projektnek tekintették. Ugyanakkor a Bizottság elismeri, hogy a megtámadott rendelet egyáltalán nem említi a Francia Köztársaság jóváhagyásának hiányát, és még kevésbé azokat az okokat, amelyek miatt ez utóbbi megtagadta annak megadását.

25      Ennélfogva másodsorban meg kell vizsgálni, hogy annak ellenére, hogy a megtámadott rendelet nem említi kifejezetten a Francia Köztársaság jóváhagyásának megtagadásával kapcsolatos indokot, a felperesek megismerhették‑e azokat az okokat, amelyek miatt az Aquind összeköttetési projektjüket nem vették fel a KÉP‑ek uniós listájára. Ez magában foglalja annak meghatározását, hogy a fenti 13. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az említett projekt felvételének mellőzésére a felperesek számára ismert olyan összefüggésben került‑e sor, amely lehetővé teszi számukra a velük szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését, és hogy megállapítható‑e, hogy a megtámadott rendelet hallgatólagos indokolást tartalmaz.

26      Először is a felperesek nem hagyhatják figyelmen kívül azt a szabályozási keretet, amelyben a megtámadott rendeletet elfogadták. Az említett szabályozási keretet az EUMSZ 172. cikk második bekezdése határozza meg, amely előírja, hogy a valamely tagállam területét érintő iránymutatásokhoz és KÉP‑ekhez az érintett tagállam jóváhagyása szükséges. A szabályozási keretet a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontja is meghatározza, amely előírja valamennyi egyedi KÉP‑javaslat érintett tagállamok általi jóváhagyását, amikor valamely csoport összeállítja regionális listáját, valamint a 347/2013 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének első albekezdése, amely lényegében azt írja elő, hogy a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a KÉP‑ek uniós listájának összeállítására, azon tagállamok jóváhagyásának feltételével, amelyek területét a KÉP érinti.

27      Másodszor, ami a megtámadott rendelet elfogadásának ténybeli hátterét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendeletet 2020. március 11‑én hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Márpedig több tényező alapján megállapítható, hogy a felperesek az említett kihirdetést megelőzően tudomást szereztek a Francia Köztársaság által az Aquind összeköttetési projekttel kapcsolatban kifejtett fenntartásokról, valamint végső soron arról, miszerint ez utóbbi megtagadta a projekt jóváhagyását.

28      Mindenekelőtt a felpereseknek címzett, 2019. július 11‑i e‑mailben a Bizottság arról tájékoztatta őket, hogy a Francia Köztársaság az Aquind összeköttetési projekttel kapcsolatban fenntartásait fejezte ki a regionális csoport 2019. július 5‑i szakértői találkozóján, és azt javasolta, hogy lépjenek kapcsolatba az érintett minisztériummal részletes tájékoztatásért.

29      Ezt követően az Európai Parlament ipari, kutatási és energiaügyi bizottságának 2019. december 5‑i ülésén a Bizottság energiaügyekért felelős tagja válaszolt két. az Egyesült Királyság állampolgárságával rendelkező parlamenti képviselő által az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájáról való törlésének indokaival kapcsolatban feltett kérdésre. A Bizottság energiaügyekért felelős tagja először is jelezte, hogy a Francia Köztársaság úgy véli, hogy az Egyesült Királyságot és Franciaországot összekötő négy projekt többletkapacitással jár, másodszor, hogy e tagállam úgy véli, hogy az Aquind összeköttetési projektet tartották a legbizonytalanabbnak, harmadszor pedig, hogy e tagállam ezért azt kérte, hogy a szóban forgó projekt ne szerepeljen a KÉP‑ek új listáján. A Bizottság energiaügyekért felelős tagja pontosította, hogy a tagállamok jogosultak a területükre vonatkozó projektek jóváhagyására, és hogy a Bizottságnak tiszteletben kell tartania ezt a jogot.

30      A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszukban a felperesek elismerik, hogy a találkozó napján, azaz 2019. december 5‑én tudomást szereztek a Bizottság energiaügyekért felelős tagjának válaszáról.

31      Végül a Törvényszék egy másik írásbeli kérdésére válaszul a felperesek jelezték, hogy 2019. október 24‑i levelükre válaszul a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának főigazgató‑helyettese 2020. február 20‑i levelében közölte velük, hogy a regionális csoportok határozatainak meghozatalát követően a Bizottság nem volt jogosult arra, hogy a projekteket felvegye a KÉPE‑ek uniós listájára, és jelezte, hogy a Francia Köztársaság kifogást emelt az Aquind összeköttetési projekttel szemben.

32      A fentiek összességéből következik, hogy a felperesek tudomást szereztek arról az indokról, amely miatt a Bizottság a megtámadott rendeletben nem vette fel az Aquind összeköttetési projektet a KÉP‑ek uniós listájára, és arra vonatkozik, hogy a Francia Köztársaság nem hagyta jóvá az említett projektet. Ráadásul értesülhettek arról, hogy e tagállam szerint több projekt létezése miatt fennállt a túlkapacitás kockázata, és hogy az Aquind összeköttetési projekt volt a legbizonytalanabb.

33      Harmadszor, meg kell vizsgálni a felperesek azon érvét, amely szerint elégtelen az arra vonatkozó indokolás, hogy a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét, valamint e tagállamnak a kapacitástöbblet kockázatára, illetve arra vonatkozó magyarázatai, hogy a szóban forgó projekt volt a legbizonytalanabb. A felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a Bizottság nem szorítkozhatott ilyen indokolásra, hanem meg kellett volna követelnie az érintett tagállamtól, hogy a jóváhagyás megtagadását részletesen igazolja.

34      Annak meghatározásához, hogy a fenti 32. pontban felidézett indokolás elegendő volt‑e, előzetesen meg kell ismerni, hogy milyen szintű indokolás szükséges abban az esetben, ha valamely összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételéről születik döntés.

35      E kérdés megválaszolása a KÉP‑ek uniós listájának elfogadására irányuló eljárás keretében a tagállamok, illetve a Bizottság hatáskörei megoszlásának és terjedelmének vizsgálatát igényli. A felperesek ugyanis azt állítják, hogy az EUMSZ 172. cikk második bekezdése nem biztosít teljesen diszkrecionális vétójogot a tagállamok számára a KÉP‑eknek az uniós listára való felvételével kapcsolatban, és hogy a Bizottság a 347/2013 rendelet alapján diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a KÉP‑ek uniós listájának elfogadását illetően. A Bizottság a maga részéről azzal érvel, hogy nem vehette fel az Aquind összeköttetési projektet a KÉP‑ek uniós listájára, mivel úgy véli, hogy nem bírálhatja felül a jóváhagyásnak a tagállam általi megtagadását.

36      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit és az általa követett célokat kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint az uniós jogi rendelkezések összességét is (lásd: 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium ítélet [az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Szélessávú hálózat], C‑543/17, EU:C:2019:573, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. október 24‑i Liaño Reig kontra ESZT végzés, T‑557/17, nem tették közzé, EU:T:2019:771, 59. pont).

37      Az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének szövegét illetően meg kell állapítani, hogy annak szó szerinti értelmezése egyértelműen a Bizottság álláspontja mellett szól. E rendelkezés szövege ugyanis semmiképpen sem értelmezhető többféleképpen, és így semmilyen értelmezési nehézséget nem okoz.

38      Figyelemmel az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének világos szövegére, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés mérlegelési jogkört, vagyis tág mérlegelési mozgásteret biztosít az érintett tagállam számára valamely projekt KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyása vagy annak megtagadása tekintetében.

39      Ezt megerősíti az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének teleologikus és rendszertani értelmezése is. Ugyanis a jogalkotó azon döntése, hogy az érintett tagállam javára egyfajta vétójogot vezetnek be, azzal magyarázható, hogy a transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos politika területi vonatkozásokkal is rendelkezik, tehát valamilyen formában érinti a térbeli tervezést, amely hagyományosan a tagállamok szuverenitásának körébe tartozó terület (Bot főtanácsnok Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C‑121/14, EU:C:2015:526, 157. és 158. pont).

40      Végeredményben ez az értelme a 347/2013 rendeletnek a fenti 26. pontban felidézett rendelkezéseinek is. Ennélfogva a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem volt jogosult arra, hogy a jóváhagyás e megtagadását felülbírálja.

41      A tagállam mérlegelési jogkörére tekintettel meg kell határozni, hogy a jóváhagyás megtagadását milyen mértékben kell indokolni. E tekintetben a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontja és III. melléklete 2. részének 10. pontja kimondja, hogy amikor valamely csoport megállapítja a regionális listáját, a valamely projekt jóváhagyását megtagadó érintett tagállamnak indokolnia kell ezt az említett regionális csoport számára. E rendelkezések pontosítják, hogy az érintett regionális csoport döntéshozó testülete az e regionális csoportban részt vevő „tagállamok kérésére” megvizsgálhatja az elutasítás indokait. A jogalkotó ily módon kifejezte azon szándékát, hogy az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének folytonosságában a projektnek az uniós KÉP‑jogállás megszerzését akadályozó jóváhagyása megtagadásának kérdése az érintett tagállamok hatáskörébe tartozik.

42      A jelen ügyben a szakmai döntéshozó szervek ülésének és a döntéshozó testület ülésének jegyzőkönyve azt mutatja, hogy a Francia Köztársaság indokolta annak megtagadását, hogy jóváhagyja az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek negyedik listájára való felvételét, és hogy az érintett regionális csoport egyetlen tagállama sem kérte ezen indokok vizsgálatát.

43      A Bizottság tehát eleget tett az indokolási kötelezettségnek azzal, hogy megemlítette, hogy a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét. Ugyanígy nem róható fel neki az sem, hogy nem kért magyarázatot a Francia Köztársaságtól a jóváhagyás említett megtagadásának részletes indokairól. E tekintetben a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontja és III. melléklete 2. részének 10. pontja nem tette lehetővé számára, hogy bármilyen módon beavatkozzon a Francia Köztársaság által előadott indokok tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy a felperesek nem hivatkoztak e rendelkezések jogellenességére, és így nem róhatják fel a Bizottságnak, hogy megsértette az indokolási kötelezettségét, amikor e rendelkezéseknek eleget tett (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 26‑i Raffinerie Heide kontra Bizottság ítélet, T‑631/13, nem tették közzé, EU:T:2014:830, 41–44. pont; Mengozzi főtanácsnok DK Recycling und Roheisen kontra Bizottság, Arctic Paper Mochenwangen kontra Bizottság, Raffinerie Heide kontra Bizottság és Romonta kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványa, C‑540/14 P, C‑551/14 P, C‑564/14 P és C‑565/14 P, EU:C:2016:147, 90. és 91. pont).

44      Ebben az összefüggésben a 347/2013 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, amely előírja, hogy „[a] csoportokban a döntéshozatali hatáskört a tagállamok és a Bizottság – mint [az érintett regionális] csoportok döntéshozó testülete – gyakorolja”, valamint a 347/2013 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése és 16. cikke, amelyek révén a Bizottság jogosult a megtámadott rendelet elfogadására, nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság adott esetben felelős lenne a valamely tagállam által esetlegesen elkövetett jogellenességért, amikor ez utóbbi megtagadja egy projekt jóváhagyását, és hogy ekképpen felelnie kellene az indokolási kötelezettség említett tagállam általi esetleges megszegéséért. Az ilyen megközelítés ugyanis ellentétes lenne a tagállamok és a Bizottság közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályokkal, amint azokat az EUMSZ 172. cikk előírja és a 347/2013 rendeletben felidézi.

45      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jog által megkövetelt módon indokolta a megtámadott rendeletet, és így az első jogalapot el kell utasítani.

 A 347/2013 rendeletben, és különösen az annak 5. cikke (8) bekezdésében előírt alaki és anyagi jogi követelmények megsértésére alapított második jogalapról

46      A második jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy megsértették az alaki és anyagi jogi szabályokat. Ez a jogalap lényegében öt kifogást tartalmaz.

47      A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság által e tekintetben támogatott Bizottság cáfolja e kifogásokat és a jogalap egészét.

48      Az első kifogás keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottságnak, mint a megtámadott rendelet elfogadásáért felelős szervnek, ügyelnie kellett volna arra, hogy a KÉP‑ek uniós listáját az összes releváns jogi követelménynek megfelelően állítsák össze. Márpedig álláspontjuk szerint a Bizottság megsértette a 347/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését, mivel az ugyanezen rendelet III. mellékletének 2. részében meghatározott eljárást több okból nem tartották be.

49      Először is a felperesek arra hivatkoznak, hogy az ACER jelezte, hogy a részére szolgáltatott információk bizonyos hiányosságai miatt nem volt abban a helyzetben, hogy véleményt nyilvánítson a szempontok egységes alkalmazásáról, valamint a régiók közötti költség‑ és előnyök elemzéséről. A felperesek azonban nem jelölik meg, hogy az ACER véleményében szereplő megfontolások mennyiben lennének tényleges hatással a megtámadott rendelet jogszerűségére az Aquind összeköttetési projektet illetően.

50      A Bizottság ugyanis nem vehette fel az Aquind összeköttetési projektet a KÉP‑ek új uniós listájára, mivel a Francia Köztársaság azt nem hagyta jóvá, mivel e tagállam úgy ítélte meg, hogy fennáll a kapacitástöbblet kockázata, és hogy az Aquind összeköttetési projekt a legbizonytalanabbnak volt tekinthető. A kritériumok egységes alkalmazásának kérdése, valamint a régiók közötti költségek és előnyök elemzése tehát semmilyen hatással nem volt arra a döntésre, hogy az említett projektet nem veszik fel a KÉP‑ek uniós listájára.

51      Másodszor nem világos és nem megalapozott a felperesek azon érve, amely szerint az érintett regionális csoport döntéshozó testülete és a Bizottság megsértette a 347/2013 rendelet III. melléklete 2. részének 13. pontjában foglalt követelményeket, mivel nem vették figyelembe az ACER‑nek az értékelési szempontok következetes alkalmazásáról szóló véleményét és a régiók közötti költség‑ és előnyelemzést.

52      Mindenekelőtt a megtámadott rendelet az (5) preambulumbekezdésében általános jelleggel jelzi, hogy az érintett regionális csoport döntéshozó testülete a végleges regionális lista elfogadása során igenis figyelembe vette az ACER véleményét. Ezt követően az ACER véleménye tartalmazz az A.4.1.3. szakaszt, amely kifejezetten az Aquind összeköttetési projekttel foglalkozik, amelyben rámutatnak a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság szabályozó hatóságai közötti nézeteltérésekre, valamint azon indokokra, amelyek miatt a francia szabályozó hatóság, vagyis a Commission de régulation de l’énergie (energiaszabályozási bizottság, Franciaország) (CRE) ellenezte az említett projekt végleges regionális listára való felvételét. Végül mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Francia Köztársaság a többletkapacitás kockázatával, valamint azzal a ténnyel összefüggő okokból tagadta meg az említett projekt jóváhagyását, hogy az Aquind összeköttetési projektet a legbizonytalanabbnak tekintették, hogy a jóváhagyás ilyen megtagadása kötötte az érintett regionális csoport döntéshozó testületét és a Bizottságot, valamint hogy e körülmények között nem róható fel nekik az ACER véleményének figyelmen kívül hagyása.

53      Harmadszor, a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy nem gondoskodott a régiók közötti koherenciáról a 347/2013 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének b) pontja alapján, lényegében arra hivatkozva, hogy jelentős számú olyan projekt került felvételre a KÉP‑ek uniós listájára, amely keveset haladt, vagy amelyet rendszeresen elhalasztottak, következésképpen pedig az az állítás, amely szerint az Aquind összeköttetési projekt a legbizonytalanabb volt, nem képezte akadályát annak, hogy uniós KÉP‑nek minősítsék.

54      Ez az érvelés nem lehet eredményes. A felperesek megelégednek az ACER véleményének e kérdéssel kapcsolatos tartalma ismétlésével, de nem bizonyítják, hogy ez megkérdőjelezhetné a megtámadott rendelet jogszerűségét az Aquind összeköttetési projektet illetően.

55      Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a Bizottság köteles volt figyelembe venni azt, hogy a Francia Köztársaság megtagadta jóváhagyását az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételéhez, és nem kérdőjelezhette meg azokat az indokokat, amelyek szerint az említett projekt a legbizonytalanabb volt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontja előírja, hogy „[a] regionális lista összeállításakor az egyes csoportok […] minden egyes közös érdekű projektjavaslathoz kérik azon tagállamok jóváhagyását, amelyek területét a projekt érinti”, és hogy „[ha] a tagállam úgy határoz, hogy nem adja meg jóváhagyását, ennek megalapozott indokait közli az érintett [regionális] csoporttal”. Ugyanezen rendelet III. melléklete 2. részének 10. pontja pontosítja, hogy ha e regionális csoport valamely tagállama ezt kéri, az említett csoport döntéshozó testületének meg kell vizsgálnia az említett indokokat. A Bizottság tehát nem volt jogosult arra, hogy a Francia Köztársaság által hivatkozott indokok vizsgálatát kérje, így e tekintetben semmilyen hibát nem követett el. A jelen ügyben egyetlen tagállam sem jelezte, hogy arra kéri a Francia Köztársaságot, adjon magyarázatot a jóváhagyás megtagadásának okairól.

56      Még ha feltételezzük is, amint azt a felperesek állítják, hogy a Francia Köztársaság azon megállapítása, miszerint az Aquind összeköttetési projekt a legbizonytalanabb volt, mérlegelési hibán alapul, a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel annak orvoslására, és a Törvényszék sem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy maga vizsgálja meg ezt a kérdést. E tekintetben pontosítani kellett, hogy a tárgyalás során, anélkül hogy ezt a felperesek vitatnák, a Francia Köztársaság jelezte, hogy a tribunal administratif de Paris (párizsi közigazgatási bíróság, Franciaország) előtt jogvita tárgyává tették azt, hogy megtagadta az Aquind összeköttetési projekt KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyását.

57      A második kifogás keretében a felperesek azt róják fel a regionális csoportnak, hogy megsértette a 347/2013 rendelet 3. cikkének (2) bekezdését, mivel nem fogadott el eljárási szabályzatot.

58      A 347/2013 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a III. melléklet rendelkezéseinek figyelembevételével minden egyes regionális csoport elfogadja saját eljárási szabályzatát. Márpedig magukból a felperesek által az iratokhoz csatolt iratokból kitűnik, hogy az eljárási szabályzatot a gáz és a villamos energia több regionális csoportja – köztük az „Északi‑tengeri hálózat”, vagyis azon folyosó és kiemelt terület, továbbá földrajzi terület, amelyhez az Aquind összeköttetési projekthez tartozik – mandátumának formájában fogadták el. A felperesek maguk is jelzik, hogy tudomást szerezhettek ezen eljárási szabályzatról a KÉP‑ek uniós listájának honlapján keresztül, és letölthették azt.

59      Az a tény, hogy az eljárási szabályzat a „Draft” megjelölést tartalmazta, e tekintetben semmilyen jelentőséggel nem bír. A felperesek magukban a beadványaikban kifejtett bevallása szerint ugyanis teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy az említett megjegyzés ellenére az eljárási szabályzat végleges változatáról van szó, amit végeredményben az is igazol, hogy az elektronikus fájl megnevezése magában foglalja a „Final” szót. E körülmények között nem szorítkozhatnak arra, hogy homályosan és alá nem támasztott módon kijelentsék, hogy az „Északi‑tengeri hálózat” regionális csoportja nem fogadott el eljárási szabályzatot, és hogy ennélfogva az eljárás nem volt átlátható, és nem biztosította számukra a minimális garanciákat.

60      A harmadik kifogás azon alapul, hogy az Aquind összeköttetési projekt végrehajtásának késedelmei nem szolgálhatnak indokul arra, hogy megtagadják e projekt felvételét a KÉP‑ek uniós listájára. A felperesek azt állítják, hogy a regionális csoport már megvizsgálta ezt a kérdést, nem állapított meg semmilyen, az említett késedelmekkel kapcsolatos problémát, és egyébként sem hívta fel őket arra, hogy azokat indokolják.

61      Ez a kifogás nem releváns. A Francia Köztársaság ugyanis nem hivatkozott az Aquind összeköttetési projekt végrehajtásában bekövetkező késedelmekre annak indokaként, hogy az „Északi‑tengeri hálózat” regionális csoport döntéshozó testületében megtagadja az Aquind összeköttetési projekt jóváhagyását.

62      Kétségtelen, hogy az ACER 2019. szeptember 25‑i véleményéből kitűnik, hogy a CRE megemlítette az Aquind összeköttetési projekt végrehajtásának késedelmét, és hogy az egyike azon indokoknak, amelyek miatt az említett CRE ellenezte a szóban forgó projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét. Mindazonáltal, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, a nemzeti szabályozó hatóság álláspontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az valamely tagállamnak az érintett regionális csoport döntéshozó testületén belüli álláspontja. Egyébiránt egyetlen iratból sem tűnik ki, hogy a Francia Köztársaság átvette volna az említett nemzeti szabályozó hatóság által hivatkozott indokokat.

63      Ezen okból nem releváns a felperesek azon érve sem, amely szerint az „Északi‑tengeri hálózat” regionális csoportjának 2019. május 28‑i ülésén nem tettek észrevételt az Aquind összeköttetési projekt végrehajtásában tapasztalt késedelmet illetően, amelyet a felpereseknek nem kellett igazolniuk sem.

64      Ami a negyedik, a költség‑haszon elemzést érintő Artelys‑tanulmányban szereplő következetlenségekre és pontatlanságokra alapított kifogást illeti, az a harmadik kifogáshoz hasonlóan nem releváns.

65      Az az indok ugyanis, amely miatt a Bizottság nem vette fel az Aquind összeköttetési projektet a megtámadott rendeletbe, a Francia Köztársaságnak az említett projekttel szembeni ellenkezésén alapul, amelynek indokai nem állnak kapcsolatban az Artelys‑tanulmánnyal. E tekintetben az ACER 2019. szeptember 25‑i véleményének A.4.1.3. szakaszából kitűnik, hogy a CRE, nem pedig a Francia Köztársaság az, amely többek között e tanulmányra támaszkodott az Aquind összeköttetési projekttel szembeni ellenkezésének igazolására.

66      Az ötödik kifogás keretében a felperesek azt állítják, hogy az Aquind projektet csak a 347/2013 rendelet 5. cikkének (8) bekezdésében előírt esetben lehetett volna eltávolítani a KÉP‑ek uniós listájáról. Arra hivatkoznak, hogy a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja arra kötelezi a valamely egyedi kezdeményezést elutasító tagállamot, hogy ismertesse ezen elutasítás „indokát”, így döntése nem lehet pusztán önkényes. Márpedig megállapítják hogy a Francia Köztársaság nem indokolta meg az Aquind összeköttetési projekt jóváhagyásának megtagadását, és így úgy tűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a projekt visszavonása a 347/2013 rendelet 5. cikkének (8) bekezdésében rögzítettől eltérő okból lehetséges volt, azaz hogy a projektet már nem támogatta azon tagállam, amelynek területén azt végre kellett volna hajtani.

67      Először is, a 347/2013 rendelet 5. cikkének (8) bekezdése csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a KÉP‑ek uniós listájára már felvett projektet leveszik arról, vagyis amikor a projektet olyan helytelen információk alapján vették fel e listára, amelyek meghatározó tényezők voltak a projekt felvételekor, vagy ha a projekt nem felel meg az uniós jognak. E rendelkezés tehát nem vonatkozik a projektek új listára való felvételével, amire kétévente kerül sor.

68      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Aquind összeköttetési projektet nem „levették” a KÉP‑ek uniós listájáról, hanem azt nem vették fel az új listára az utóbbi létrehozására irányuló eljárás végén. A 347/2013 rendelet 5. cikkének (8) bekezdése tehát a jelen ügyben nem releváns.

69      E következtetést megerősíti a 347/2013 rendelet (24) preambulumbekezdése. Ez utóbbi egyértelműen jelzi, hogy minden második évben a KÉP‑ek „új” uniós listáját kell összeállítani, hogy a KÉP‑ek uniós listájára felvehet, már meglevő közös érdekű projekteknek ugyanazon, az uniós lista összeállítását célzó kiválasztási folyamatban kell részt venniük, mint a javasolt projekteknek, és hogy azok, amelyek már nem tesznek eleget az említett rendeletben meghatározott vonatkozó kritériumoknak és követelményeknek, nem kerülhetnek fel az uniós KÉP‑ek új listájára. Azok a projektek tehát, amelyeket már felvettek a KÉP‑ek korábbi uniós listájára, nem részesülnek semmilyen előnyben az új projektekkel szemben. A 347/2013 rendelet (24) preambulumbekezdése egy pragmatikus megfontolásra szorítkozik, jelezve, hogy a korábbi projektek kapcsán az adminisztratív terhek korlátozása érdekében lehetőség szerint minél szélesebb körben újra fel kell használni a már benyújtott információkat és figyelembe venni a korábbi projektek gazdái által készített éves jelentéseket.

70      Másodszor, a felperesek hiába hivatkoznak a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontjára annak alátámasztása érdekében, hogy valamely projektnek a KÉP‑ek uniós listájára történő felvételével szembeni tagállami vétójog gyakorlása csak az említett projektnek az e listára történő első felvételére korlátozódik.

71      A 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontja ugyanis azt írja elő, hogy „[a] regionális lista összeállításakor az egyes csoportok […] minden egyes [KÉP‑javaslathoz] kérik azon tagállamok jóváhagyását, amelyek területét a projekt érinti”, illetve „ha a tagállam úgy határoz, hogy nem adja meg jóváhagyását, ennek megalapozott indokait közli az érintett [regionális] csoporttal”. Ugyanezen rendelet III. melléklete 2. részének 10. pontja pontosítja, hogy ha a csoport valamely tagállama ezt kéri, az érintett regionális csoport döntéshozó testületének meg kell vizsgálnia az említett indokokat.

72      A 347/2013 rendelet e rendelkezései nem tesznek különbséget aszerint, hogy valamely projekt első alkalommal képezi‑e felvétel iránti kérelem tárgyát, vagy már felvették az előző listára. Ennek megfelelően minden új lista összeállítására alkalmazandók, és így minden olyan projektre vonatkoznak, amelyet valamely tagállam ellenez.

73      Az a tény, hogy valamely tagállamnak meg kell jelölnie annak indokait, hogy a projekt jóváhagyását megtagadta, és hogy az érintett regionális csoport döntéshozó testületének azokat az említett csoport egy másik tagállamának kérelmére kell megvizsgálnia, nem jelenti azt, hogy a tagállam vétójogát csak valamely, a 347/2013 rendeletben előírt kritérium alapján lehet gyakorolni. Egyrészt ugyanis a tagállam diszkrecionális jogkörrel rendelkezik az EUMSZ 172. cikk második bekezdése alapján valamely projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvétele céljából történő jóváhagyásának megtagadása tekintetében. Másrészt, és ebben az értelemben, sem a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontjából, sem ugyanezen rendelet más rendelkezéseiből nem következik, hogy azok az „indokok”, amelyek alapján a tagállam megtagadhatja a jóváhagyását, azokra az esetekre korlátozódnának, amelyekben megállapítást nyerne különösen a 347/2013 rendeletnek vagy általában az uniós jognak való megfelelés hiánya.

74      Egyébiránt a felperesek állításával ellentétben nem került sor a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdése a) pontjának megsértésére, mivel a Bizottság a jelen ügyben helyesen állapította meg, hogy a Francia Köztársaság előadta annak indokait, hogy megtagadta az Aquind összeköttetési projekt KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyását. A szakmai döntéshozó szervek, illetve az érintett regionális csoport döntéshozó testületének üléséről készült jegyzőkönyvek ugyanis megemlítik, hogy a Francia Köztársaság úgy ítélte meg, hogy a Franciaországot és az Egyesült Királyságot összekötő négy összeköttetési projekt többletkapacitással jár, és hogy az Aquind összeköttetési projekt ezek közül a legbizonytalanabb volt.

75      A fentiek összességéből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

 A megfelelő ügyintézéshez való jog, illetve az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított negyedik, illetve ötödik jogalapról

76      A negyedik és ötödik jogalap a megfelelő ügyintézéshez való jog, illetve az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul. A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság feladata a KÉP‑ek uniós listájának módosítása, tehát joga és kötelessége gondoskodni a megfelelő ügyintézés és az egyenlő bánásmód elvének, valamint az uniós jog egyéb általános elveinek tiszteletben tartásáról. Hangsúlyozzák, hogy nem volt lehetőségük meghallgatásra a szakmai döntéshozó szerv vagy a döntéshozó testület ülésein. Arra is hivatkoznak, hogy a Bizottságnak mint az összes „döntéshozó testületnek” a tagjának jogalkotási felhatalmazás alapján kell elfogadnia a KÉP‑ek uniós listáját, és így módosíthatja a szervek által javasolt regionális listákat.

77      A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság által támogatott Bizottság visszautasítja a negyedik és az ötödik jogalapot.

78      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog szerepel az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák között, és azt a Charta 41. cikke rögzíti (lásd ebben az értelemben: 2017. november 14‑i Alfamicro kontra Bizottság ítélet, T‑831/14, nem tették közzé, EU:T:2017:804, 165. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Charta 41. cikkének (1) bekezdése értelmében „[mindenkinek] joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék”. A Charta 41. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

79      Ezenkívül a Bizottság köteles tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amelyek megkövetelik, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (2010. április 15‑i Gualtieri kontra Bizottság ítélet, C‑485/08 P, EU:C:2010:188, 70. pont). Az egyenlő bánásmód elvének a tiszteletben tartását azonban össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával (2013. január 17‑i Gollnisch kontra Parlament ítélet, T‑346/11 és T‑347/11, EU:T:2013:23, 109. pont).

80      Másodszor, a negyedik és az ötödik jogalap vizsgálata magában foglalja annak meghatározását, hogy a 347/2013 rendelet milyen szerepet tulajdonít a projektekre vonatkozó javaslatok KÉP‑ek uniós listájára való felvételére irányuló eljárás egyes résztvevőinek, valamint hogy mi az említett eljárás menete.

81      Először is, amint azt a 347/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja, az érintett regionális csoport feladata a KÉP‑javaslatok regionális listájának összeállítása. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó csoport a tagállamok képviselőiből, a nemzeti szabályozó hatóságokból, az átvitelirendszer‑üzemeltetőkből, valamint a Bizottság képviselőiből, az ACER‑ből és a villamosenergia‑átvitelirendszerek üzemeltetőinek európai hálózatából áll (lásd a 347/2013 rendelet III. melléklete 1. részének 1. pontját).

82      A közös érdekű projekt státuszt megszerezni szándékozó, KÉP‑ként potenciálisan kijelölhető projektek gazdái a csoporthoz KÉP‑ként történő kiválasztásra irányuló pályázatot nyújtanak be (lásd a 347/2013 rendelet III. melléklete 2. részének 1. pontját). Az olyan projektekre vonatkozó javaslatok esetében, mint amilyen a villamosenergia‑összeköttetési projekt, a nemzeti szabályozó hatóságok, és szükség esetén az ACER ellenőrzik a kritériumok és a költség‑haszon elemzés módszertanának következetes alkalmazását, és értékelik ezek határokon átnyúló relevanciáját, és értékelésüket a csoport elé terjesztik (lásd a 347/2013 rendelet III. melléklete 2. részének 7. pontját).

83      Emlékeztetni kell arra, hogy a szabályozás lényegében azt írja elő, hogy az uniós KÉP‑ek regionális listájának összeállításakor az érintett regionális csoportnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy minden egyes egyedi KÉP‑javaslathoz szükséges azon tagállamok jóváhagyása, amelyek területét a projekt érinti. Annak a tagállamnak, amely megtagadja a jóváhagyását, be kell mutatnia ennek indokait az érintett csoportnak (lásd a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontját). Ebben az összefüggésben előírták, hogy ha a csoport valamely tagállama ezt kéri, az említett csoport döntéshozó testületének meg kell vizsgálnia azokat az indokokat, amelyekre a tagállam hivatkozik annak igazolására, hogy a területére vonatkozó közös érdekű projekt jóváhagyását megtagadta (lásd a 347/2013 rendelet III. melléklete 2. részének 10. pontját).

84      A projektjavaslatok regionális listáinak a csoport által kidolgozott tervezetét közlik az ACER‑rel. Ez utóbbi értékeli az említett listatervezetet, és arról véleményt fogad el, amely többek között a kritériumok egységes alkalmazására, valamint a régiók közötti költségek és előnyök elemzésére vonatkozik (lásd a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontját és III. melléklete 2. részének 12. pontját).

85      Az ACER véleményét követően az érintett regionális csoport döntéshozó testülete a csoport javaslata alapján és az ACER véleményének és az illetékes nemzeti szabályozó hatóságok értékelésének figyelembevételével „elfogadja” az uniós KÉP‑ek végleges regionális listáját. Az említett szerv benyújtja a Bizottságnak a végleges regionális listát.

86      Felhatalmazás alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek rögzítik a KÉP‑ek uniós listáját. Mindazonáltal a 347/2013 rendelet (23) preambulumbekezdése kimondja, hogy az EUMSZ 290. cikknek megfelelően a Bizottságra ruházott, e lista elfogadására és felülvizsgálatára vonatkozó hatáskör gyakorlása során, „tiszteletben kell [tartani] a tagállamoknak a területüket érintő [uniós KÉP‑ekre] vonatkozó jóváhagyási jogát”. Ebben az értelemben e rendelet 3. cikke (4) bekezdésének első albekezdése emlékeztet arra, hogy az uniós KÉP‑ek listáját rögzítő aktus elfogadására vonatkozó hatáskört „az EUMSZ 172. cikk [második] bekezdésére [figyelemmel]” kell gyakorolni. Az EUMSZ 172. cikk második bekezdése előírja, hogy a valamely tagállam területét érintő uniós KÉP‑ekhez e tagállam jóváhagyása szükséges.

87      Másodszor a 347/2013 rendeletben előírt eljárás különböző szakaszainak leírásából az alábbi következtetések vonhatók le.

88      Először is sem az érintett regionális csoport szakmai döntéshozó szerve (amely felsorolja az uniós KÉP‑javaslatok regionális listáját), sem e regionális csoport döntéshozó testülete (amely elfogadja az uniós KÉP‑javaslatok regionális listáját), sem pedig a Bizottság (amely elfogadja azt a felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely véglegesen meghatározza a KÉP‑ek uniós listáját), nem veheti fel e listákra az olyan egyedi projektjavaslatokat, amelyeket nem hagyott jóvá a tagállam, amelynek területén a projektet végre kell hajtani.

89      Továbbá, amint az a fentiekből kitűnik, a Bizottság – lényegében a felperesek állításával ellentétben – nem rendelkezik diszkrecionális jogkörrel arra, hogy végleges jelleggel elkészítse a KÉP‑ek uniós listáját.

90      Ugyanis a Bizottság részére a 347/2013 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében és 16. cikkében biztosított, a KÉP‑ek uniós listájának végleges elfogadására vonatkozó hatáskörét az EUM‑Szerződés és a 347/2013 rendelet rendelkezéseinek korlátain belül kell gyakorolni. Márpedig, amint az a fenti 86. pontban már kiemelésre került, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása „az EUMSZ 172. cikk második bekezdésére [figyelemmel]” gyakorolható. A Bizottság tehát egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy olyan projektet vegyen fel a szóban forgó listára, amelynek jóváhagyását megtagadta azon tagállam, amelynek területén az említett projektet végre kellett hajtani.

91      Hasonlóképpen mind a 347/2013 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdéséből, mind pedig 3. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy a KÉP‑ek uniós listájának kétévenkénti összeállítására és az említett lista elfogadására irányuló, a Bizottságra háruló feladatra az uniós KÉP‑javaslatok „regionális listái alapján” kerül sor.

92      E feladat keretében a Bizottság hatáskörei pontosan úgy határozhatók meg, mint amelyek a következőkre irányulnak: „[gondoskodni arról], hogy kizárólag azon projektek kerüljenek fel a listára, amelyek teljesítik a [347/2013 rendelet] 4. [cikkében] említett kritériumokat (a 347/2013 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének a) pontja), „[gondoskodni] a régióközi összhangról […] figyelembe véve az [ACER] véleményét” (a 347/2013 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének b) pontja) és „[törekedni] az uniós listán szereplő [KÉP‑ek] kezelhető számának elérésére” (a 347/2013 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének d) pontja).

93      Márpedig a fent említett három, a Bizottságra ruházott hatáskört logikusan csak az uniós KÉP‑ek regionális listáin szereplő projektek tekintetében lehet gyakorolni. A Bizottság ugyanis csak az e listákon szereplő projektek vonatkozásában értékelheti a KÉP‑ekre vonatkozó, a 347/2013 rendelet 4. cikkében előírt kritériumok tiszteletben tartását. Az említett kritériumok tiszteletben tartásának vizsgálata nem vonatkozhat olyan projektre, amelyet annak a tagállamnak az előzetes elutasítása folytán, amelynek területén az említett projektet végre kellett hajtani, még meg sem vizsgálták e szempontok alapján az érintett regionális csoport döntéshozó testületei. A Bizottság tehát per definitionem nem vizsgálhatja, hogy tiszteletben tartották‑e ezeket a kritériumokat olyan projekttel kapcsolatban, amelyre vonatkozóan e vizsgálatot soha nem végezték el.

94      Hasonló következtetés vonható le a Bizottságnak a régióközi összhang biztosítására vonatkozó hatáskörét illetően, figyelembe véve az ACER véleményét. E hatáskört a Bizottság logikusan csak a regionális csoportok döntéshozó testületei által összeállított listákon szereplő projektek tekintetében gyakorolhatja. Nem vonatkozhat tehát olyan projektre, amelyet nem vettek fel e listákra amiatt, hogy valamely tagállam, amelynek területén az említett projektet végre kellett hajtani, megtagadta a jóváhagyást.

95      Ami az annak ellenőrzésére irányuló hatáskört illeti, hogy a projektek teljes száma kezelhető‑e, a 347/2013 rendelet III. mellékletének 2. része a 14. pontjában hangsúlyozza, hogy a Bizottság dönthet úgy, hogy bizonyos projekteket nem vesz fel a KÉP‑ek uniós listájára, ha úgy ítéli meg, hogy a KÉP‑ek összessége meghaladja a kezelhető mennyiséget. Ezzel szemben a 347/2013 rendelet egyetlen rendelkezése sem ruházza fel azzal a hatáskörrel, amely lehetővé tenné számára, hogy olyan projekteket adjon hozzá a listához, amelyeket a regionális csoportok döntéshozó testületei nem fogadtak el, és következésképpen azokat sem, amelyeket nem hagyott jóvá azon tagállam, amelynek területén az említett projektet végre kellett hajtani.

96      Végül, ami a tagállam által a jóváhagyás megtagadásának alátámasztása érdekében hivatkozott indokokat illeti, az uniós jogalkotó kizárólag az érintett regionális csoporthoz tartozó tagállamok számára tartotta fenn annak lehetőségét, hogy kérjék az említett indokok vizsgálatát, kizárva így a regionális csoportot alkotó minden más felet, vagyis a nemzeti szabályozó hatóságokat, az átvitelirendszer‑üzemeltetőket, valamint a Bizottságnak, az ACER‑nek és a villamosenergia‑átvitelirendszer üzemeltetői európai hálózatának a képviselőit. A jogalkotó ily módon azt kívánta elérni, hogy az EUMSZ 172. cikk második bekezdése alapján valamely projekt jóváhagyása megtagadásának kérdése a tagállamok érdekkörében maradjon.

97      Harmadszor, ténybeli szempontból meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét, és e megtagadás indokait ismertette az érintett csoporttal (lásd a fenti 74. pontot).

98      Az ügy irataiból az is kitűnik, hogy a regionális csoport egyetlen más tagállama sem kérte a Francia Köztársaság által előadott indokok vizsgálatát. E tekintetben a felperesek tévesen hivatkoznak az Egyesült Királyság illetékes szerve által a Bizottságnak küldött, 2019. november 20‑i elektronikus levélre, lényegében annak alátámasztása érdekében, hogy e korábbi tagállam ellenezte az Aquind összeköttetési projekt törlését, és így arra kötelezte a csoportot, hogy vizsgálja meg az indokokat. E levél ugyanis azt a kérelmet tartalmazza, hogy bizonyos módosításokat végezzenek a döntéshozó testület 2019. október 4‑i ülésének jegyzőkönyvében, de semmilyen – akár hallgatólagos – kérelmet sem tartalmaz arra, hogy az érintett regionális csoport vizsgálja meg az Aquind összeköttetési projekt KÉP‑ek uniós listájára való felvételének megtagadása tekintetében a Francia Köztársaság által előadott indokokat. Az említett levél csupán az Egyesült Királyság álláspontját tartalmazza, amelyben ismerteti a közte és Franciaország közötti négy összeköttetési projekttel kapcsolatos álláspontját.

99      A fentiekből következik, hogy a Bizottság csak az érintett regionális csoport döntéshozó testülete által elfogadott projektlista tekintetében gyakorolhatta hatásköreit, hogy nem kérhette azon indokok vizsgálatát, amelyek alapján a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projekt jóváhagyását, és hogy nem volt jogosult arra sem, hogy e projektet a KÉP‑ek uniós listájához hozzáadja.

100    Ebben az összefüggésben el kell utasítani a felpereseknek a meghallgatáshoz való joguk állítólagos megsértésére alapított érvét. A fenti megállapításokból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság köteles volt – anélkül, hogy mérlegelési mozgástérrel rendelkezett volna – arra, hogy az Aquind összeköttetési projektet ne vegye fel az uniós KÉP‑ek listájára, és megfelelt a 347/2013 rendeletben szereplő szabályoknak.

101    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperesek soha nem hivatkoztak a 347/2013 rendelet releváns rendelkezéseinek, különösen ugyanezen rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdése a) pontjának és III. melléklete 2. része 10. pontjának jogellenességére. Ennélfogva nem hivatkozhatnak a meghallgatáshoz való joguk megsértésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. szeptember 26‑i Raffinerie Heide kontra Bizottság ítélet, T‑631/13, nem tették közzé, EU:T:2014:830, 41–44. pont; Mengozzi főtanácsnok DK Recycling und Roheisen kontra Bizottság, Arctic Paper Mochenwangen kontra Bizottság, Raffinerie Heide kontra Bizottság és Romonta kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványa, C‑540/14 P, C‑551/14 P, C‑564/14 P és C‑565/14 P, EU:C:2016:147, 90. és 91. pont).

102    Ezenfelül ahhoz, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése a megtámadott rendelet megsemmisítéséhez vezessen, a felpereseknek bizonyítaniuk kellett volna, hogy e szabálytalanság hiányában hivatkozhattak volna a Bizottság álláspontjának megkérdőjelezésére alkalmas körülményekre, és így bármilyen módon befolyásolhatták volna a Bizottság által az Aquind összeköttetési projekt esetleges, a KÉP‑ek uniós listájára való felvételének elmaradása során végzett értékeléseket (lásd ebben az értelemben: 2010. július 1‑jei Knauf Gips kontra Bizottság ítélet, C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig semmilyen tényező nem befolyásolhatta a Bizottság álláspontját, tekintettel arra, hogy a Francia Köztársaság megtagadta annak jóváhagyását, hogy az Aquind összeköttetési projektet felvegyék a KÉP‑ek uniós listájára.

103    E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése.

104    Nem róható fel a Bizottságnak az egyenlő bánásmód elvének megsértése sem. A fenti 79. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság nem kezelhette egyenlőtlenül az Aquind összeköttetési projektet a versengő projektekhez képest, mivel az nem szerepelt a KÉP‑eknek az érintett regionális csoport által összeállított listáján, amelynek alapján az átruházott hatásköreit gyakorolta, és így nem volt az említett listán szereplő versengő projektekéhez hasonló helyzetben.

105    Közelebbről, a felperesek egyrészt hiábavalóan állítják, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal az indokkal, hogy a Franciaország és az Egyesült Királyság közötti összeköttetési projektek (köztük az Aquind összeköttetési projekt) ugyanazon ügyfelek azonos szükségleteit elégítették volna ki, valamint hogy az Artelys‑tanulmány eredményei – amelyek alapján az említett Bizottság állítólag megtagadta az említett projekt jóváhagyását – nem konkrétan ez utóbbit, hanem a másik három, vele versenyben álló projektet érintették.

106    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bizottság csak tudomásul vehette azt, hogy a Francia Köztársaság megtagadta annak jóváhagyását, hogy az Aquind összeköttetési projektet felvegyék a KÉP‑ek uniós listájára. Ezenfelül az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy az Artelys‑tanulmány eredményei nem képeznek olyan indokot, amely miatt az Aquind összeköttetési projektet nem vették fel a javaslatoknak az érintett döntéshozó csoport által összeállított listájára, és nem képezik annak indokát sem, hogy a Bizottság miért nem vette fel e projektet a KÉP‑ek uniós listájára.

107    Másrészt a felperesek az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított ötödik jogalapjukat hiába alapítják arra a tényre, hogy az Aquind összeköttetési projektet jobban értékelték a KÉP‑eknek az értékelési módszer szerint készített rangsorában, mint két versengő projektet, és hogy ennek ellenére nem vették fel a KÉP‑ek uniós listájára.

108    Azon kívül ugyanis, hogy az Aquind összeköttetési projekt nem szerepelt a döntéshozó csoport által elfogadott regionális listán, és hogy a Bizottság azt nem vehette figyelembe, a felperesek által hivatkozott rangsor semmi esetre sem releváns. A 347/2013 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében és III. melléklete 2. részének 14. pontjában egyértelműen kimondja, hogy a projektek rangsora csak a csoporton belüli használatra szolgál, hogy sem a regionális lista, sem a KÉP‑ek uniós listája nem tartalmaz rangsort, és hogy az nem használható semmilyen más későbbi célra, kivéve ha a Bizottság a fenti 95. pontban felidézett hatáskört gyakorolja, amely annak vizsgálatából áll, hogy a projektek teljes száma kezelhető‑e.

109    Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni a felpereseknek a 2020. március 11‑i Baltic Cable ítéletre (C‑454/18, EU:C:2020:189) alapított érvét. Emlékeztetnek arra, hogy a Bíróság ebben úgy ítélte meg, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosított hatásköröket úgy kell értelmezni és alkalmazni, amely tiszteletben tartja az uniós jog általános elveit, még akkor is, ha a rendelet nem ruházza fel az érintett hatóságot arra vonatkozó kifejezett hatáskörrel, hogy megtegyen minden, a hátrányos megkülönböztetés elkerüléséhez szükséges intézkedést. A felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy hasonlóképpen úgy kell értelmezni és alkalmazni a Bizottság számára a KÉP‑ek uniós listájának elfogadására vonatkozóan biztosított hatásköröket, amely tiszteletben tartja az uniós jog általános elveit, a jelen esetben az egyenlő bánásmód elvét, még akkor is, ha a 347/2013 rendelet nem biztosít számára kifejezett hatáskört arra, hogy meghozza az e tekintetben szükséges intézkedéseket.

110    Ezen érvnek azonban nem lehet helyt adni. Egyrészt a felperesek abból a téves feltevésből indulnak ki, amely szerint a 2020. március 11‑i Baltic Cable ítéletben (C‑454/18, EU:C:2020:189) érintett nemzeti szabályozó hatóságok helyzete megegyezik a Bizottság jelen ügyben fennálló helyzetével. Márpedig alapvető különbség van a szóban forgó két helyzet között, mivel a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 15. o.) 16. cikkének (6) bekezdése alapján a nemzeti szabályozó hatóság hatáskörrel rendelkezett arra, hogy az érintett átvitelirendszer‑üzemeltető bevételeinek felhasználásával kapcsolatban határozatot hozzon. A jelen ügyben a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy az Aquind összeköttetési projektet felvegye a KÉP‑ek uniós listájára, mivel a Francia Köztársaság az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének és a 347/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdése a) pontjának megfelelően élt az említett projekt jóváhagyásának megtagadásához való jogával.

111    Másrészt hangsúlyozni kell, hogy ha a Bizottság az egyenlő bánásmód elve alapján kezdeményezte volna az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét, fellépése sértette volna az uniós jogszabályokat, és különösen magát az EUM‑Szerződést.

112    A fentiekre tekintettel a negyedik, illetve az ötödik, a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésére, illetve az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított, hatodik jogalapról

113    Az arányosság elvének megsértésére alapított hatodik jogalap keretében a felperesek mindenekelőtt azt állítják, hogy az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájáról való törlésének célszerűségét és szükségességét szigorúbban kellett volna értékelni, megfelelően figyelembe véve e projekt jellegét és az említett visszavonás következményeit. Ezt követően úgy vélik, hogy a listatervezetről való törlés indokairól szóló tájékoztatás hiányában nem lehet értékelni a megtámadott rendelet arányos jellegét. Ezenkívül azt róják fel a Bizottságnak, hogy az eljárási garanciák általa alkalmazott értelmezése és az alapelvek tiszteletben tartásának tanúsított módja keretében nem ment elég messzire a 347/2013 rendelet értelmezése során ahhoz, hogy elérje e rendelet célkitűzéseit. Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy a 347/2013 rendelet célja a KÉP‑ek megvalósításának megkönnyítése, és hogy annak a Bizottság általi értelmezése összeegyeztethetetlen az arányosság elvével, mivel a kétéves időszak nem elegendő ahhoz, hogy a projekt igénybe vehesse az említett rendelet 12. cikkében előírt, beruházási és határon átnyúló költségmegosztási eljárást.

114    A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja e jogalapot.

115    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve az uniós jog egyik általános elve. Ezen elv értelmében az uniós intézmények aktusai nem haladhatják meg a szóban forgó intézkedés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (1990. november 13‑i Fedesa és társai ítélet, C‑331/88, EU:C:1990:391, 13. pont; 1998. május 5‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑180/96, EU:C:1998:192, 96. pont; 2020. szeptember 23‑i BASF kontra Bizottság ítélet, T‑472/19, nem tették közzé, EU:T:2020:432, 108. pont).

116    Egyébiránt valamely intézkedés elfogadása során az ezen intézkedés arányosságára vonatkozó értékelést össze kell egyeztetni az uniós intézményeket esetlegesen megillető széles mérlegelési mozgástérrel (2006. december 12‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑380/03, EU:C:2006:772, 145. pont; 2017. május 16‑i Landeskreditbank Baden‑Württemberg kontra EKB ítélet, T‑122/15, EU:T:2017:337, 68. pont).

117    A hatodik jogalapot ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell megvizsgálni.

118    Mindenekelőtt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Bizottság nem rendelkezett semmilyen mérlegelési mozgástérrel a szóban forgó projekt felvételének megtagadását illetően azt követően, hogy a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyását, és így csak tudomásul vehette e megtagadást.

119    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a 347/2013 rendelet (43) preambulumbekezdése szerint, „[m]ivel e rendelet célkitűzését, nevezetesen a transzeurópai energiahálózatok kiépítését és kölcsönös átjárhatóságát, valamint az e hálózatokhoz való csatlakozást tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és ezért uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az [EUSZ] 5. [cikkben] foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el[; az] említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket”.

120    A 347/2013 rendelet nem írja elő, hogy a projektgazdák felvilágosítást kapnak a regionális csoportoktól, és észrevételeket tehetnek a regionális listáknak az említett csoportok általi elfogadását, majd a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően, amelyekkel a Bizottság véglegesen megállapítja a KÉP‑ek uniós listáját. Márpedig a felperesek nem terjesztettek elő jogellenességi kifogást az említett rendelet azon rendelkezéseivel szemben, amelyek a KÉP‑ek uniós listájának elfogadására irányuló eljárásra vonatkoznak. Következésképpen a felperesek nem támaszkodhatnak e körülményekre annak alátámasztása érdekében, hogy nem volt lehetőségük értékelni, hogy az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájáról való törlése arányos volt‑e. Ebben az összefüggésben lényegében azt sem kifogásolhatják, hogy a Bizottság nem adott előzetes magyarázatot számukra, és nem biztosította az arányosság elvének tiszteletben tartását sem a lista összeállítására irányuló eljárás során. Egyrészt ugyanis a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadásakor megfelelt a 347/2013 rendelet rendelkezéseinek. Másrészt annak lehetősége, hogy kétségbe vonják a valamely projekt valamely tagállam általi jóváhagyásának megtagadása érdekében előadott indokokat, kizárólag az érintett regionális csoport többi tagállamának képviselői számára van fenntartva, így a Bizottság e tekintetben nem léphetett volna fel.

121    Ezenkívül a felperesek tévesen róják fel a Bizottságnak, hogy nem értékelte szigorúbban és az említett projekt jellegét figyelembe véve az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájáról való törlésének célszerűségét és szükségességét. Az előző jogalapok vizsgálata, különösen a fenti 87–96. pontban elvégzett elemzés ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a jóváhagyás Francia Köztársaság általi megtagadását, valamint azt, hogy a Bizottság nem vehette fel így az Aquind összeköttetési projektet a KÉP‑ek uniós listájára, amely projekt nem szerepelt az érintett regionális csoport által elfogadott regionális listán. A fenti 116. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési mozgástérrel az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételét illetően. E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy e projektet nem vette fel a KÉP‑ek uniós listájára.

122    Végül a felperesek lényegében azt állítják, hogy a 347/2013 rendeletnek a Bizottság által a megtámadott rendeletben adott értelmezése ellentétes az e rendelet által követett céllal, vagyis a projektek végrehajtásának megkönnyítésével, mivel nyilvánvaló, hogy a kétéves időszak nem elegendő ahhoz, hogy a projekt igénybe vehesse az említett rendelet 12. cikkében előírt beruházási és határon átnyúló költségmegosztási eljárást. Ennek az érvnek nem lehet helyt adni. Amint ugyanis azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, az infrastrukturális projektek kidolgozása nem függ attól, hogy azok uniós KÉP‑eknek minősülnek‑e, vagy sem.

123    A fentiekből következik, hogy a tizedik jogalapot el kell vetni.

 A hetedik, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról

124    A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított hetedik jogalap keretében a felperesek mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy az EUMSZ 172. cikk és a 347/2013 rendelet nem értelmezhető úgy, hogy az uniós KÉP‑jogállás teljes mértékben bizonytalan. Megjegyzik, hogy senki sem láthatta volna „valószínűnek” az uniós KÉP‑jogállás hátrányosan megkülönböztető megvonását az Aquind összeköttetési projekttől. Ezt követően azt állítják, hogy az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájáról két év elteltével történő önkényes törlése sértette a jogos elvárásaikat. Álláspontjuk szerint ugyanis az elsőbbségi projektek beruházásainak ösztönzésére irányuló, a 347/2013 rendeletben előírt célkitűzés, az Aquind összeköttetési projekt eredeti felvétele uniós KÉP‑ként, a jelentős erőfeszítések és az általuk megvalósított jelentős beruházások számukra e projekt jogállásának bizonyos stabilitását erősítették meg. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy azt, hogy az ACER 2018‑ban megtagadta a 714/2009 rendelet 17. cikke szerinti eltérés engedélyezését, azzal indokolták, hogy az Aquind összeköttetési projekt szerepelt a KÉP‑ek uniós listáján, és ezért részesült a 347/2013 rendelet 12. cikkében előírt előnyökben. Álláspontjuk szerint e határozattal az Unió bizalmat ébresztett bennük abban, hogy az Aquind összeköttetési projektet nem távolítják el önkényesen az említett listáról. Végül úgy vélik, hogy a Francia Köztársaság tévesen állította, hogy nem állhat fenn jogos elvárásuk azon az állítólagos alapon, hogy a Franciaország és az Egyesült Királyság közötti négy összeköttetési projekt versenyben állt egymással. A felperesek ugyanis arra hivatkoznak, hogy az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek listájáról való törlése közvetlenül csökkentette a fennmaradó projektekre gyakorolt versenynyomást, és ez utóbbiakat előnyben részesítette, és ezzel ellentétes eredményre vezetett ahhoz képest, hogy „hagyják a piacot, hogy meghatározza, melyik KÉP‑et kell végrehajtani”.

125    A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság által támogatott Bizottság visszautasítja ezt a jogalapot.

126    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve, amellyel a bizalomvédelem elve szükségszerűen együtt jár, megköveteli egyrészt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másrészt hogy a jogalanyok előre láthassák azok alkalmazását (2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 80. pont; 2009. szeptember 10‑i Plantanol ítélet, C‑201/08, EU:C:2009:53, 46. pont).

127    Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elve az Unió egyik alapelve. Az ezen elvre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, aki olyan helyzetben van, amelyből az tűnik ki, hogy valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett benne. Ilyen remények keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben csak az hivatkozhat ezen elv megsértésére, akinek a közigazgatás konkrét biztosítékokat adott. Hasonlóképpen, ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő uniós intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére (2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C‑545/11, EU:C:2013:169, 23–26. pont; 2014. szeptember 26‑i B&S Europe kontra Bizottság ítélet, T‑222/13, nem tették közzé, EU:T:2014:837, 47. pont).

128    Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a bizalomvédelem elvére minden olyan gazdasági szereplő hivatkozhat, akiben valamely nemzeti hatóság megalapozott várakozásokat keltett. a gazdasági szereplők azonban nem helyezhetnek jogos bizalmat az olyan fennálló helyzet fennmaradásába, amelyet a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 10‑i Plantanol ítélet, C‑201/08, EU:C:2009:539, 53. pont; 2019. július 11‑i Agrenergy és Fusignano Due ítélet, C‑180/18, C‑286/18 és C‑287/18, EU:C:2019:605, 31. pont).

129    Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell meghatározni, hogy az érintett regionális csoport által összeállított javaslatlistának és a KÉP‑ek uniós listájának elfogadása keretében felróható‑e a Bizottságnak a jogbiztonság és a felperesek abba vetett jogos bizalma védelmét előíró elv megsértése, hogy fennmarad az Aquind összeköttetési projekt uniós KÉP‑jogállása.

130    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezett a szóban forgó projekt felvételének megtagadását illetően azt követően, hogy a Francia Köztársaság megtagadta annak jóváhagyását, hogy az Aquind összeköttetési projektet felvegyék a KÉP‑ek uniós listájára, és ekként csak tudomásul vehette e megtagadást.

131    Másodszor, amint az többek között a fenti 69–71. pontban kiemelésre került, az alkalmazandó szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy kétévente új uniós listát kell összeállítani a KÉP‑ekről, hogy valamennyi projekt – beleértve az uniós KÉP‑ek hatályos listájára felvetteket is – ugyanazon kiválasztási eljárás hatálya alá tartozik, hogy tehát azok a projektek, amelyeket már felvettek a KÉP‑ek korábbi uniós listájára, nem részesülnek semmilyen előnyben az új projektekhez képest, és hogy a valamely tagállam területét érintő uniós KÉP‑ekhez ez utóbbi jóváhagyása szükséges.

132    A 347/2013 rendelet egyértelmű tartalma kizárja annak megállapítását, hogy e rendelet célja – amely lényegében az elsőbbségi projektekbe történő beruházások ösztönzésére irányul –, valamint az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvétele a felperesek számára biztosítékot jelentett arra vonatkozóan, hogy az említett projekt hivatalból felkerül a KÉP‑ek új uniós listájára.

133    Harmadszor a felperesek azt állítják, hogy az ACER fellebbviteli tanácsának az Aquind összeköttetési projekt tekintetében a 714/2009 rendelet 17. cikke szerinti eltérés engedélyezése iránti kérelmüket elutasító, 2018. október 17‑i határozata az Unió részéről biztosítékot jelentett arra vonatkozóan, hogy az Aquind összeköttetési projektet nem törlik az uniós listáról önkényesen, vagy legalábbis amíg az megfelel a felvétel feltételeinek.

134    E tekintetben hasznos emlékeztetni arra, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a szabályozott rendszertől való eltérés akkor engedélyezhető, ha „a beruházás [kockázata akkora], hogy a beruházás nem valósulna meg a mentesség nélkül”. A felperesek hangsúlyozzák, hogy a mentességük ACER általi megtagadását az indokolta, hogy az Aquind összeköttetési projekt szerepelt a KÉP‑ek uniós listáján, és ezért részesült a 347/2013 rendelet 12. cikkében előírt előnyökben.

135    Bár kétségtelenül igaz, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján benyújtott eltérés iránti kérelem elutasításakor az ACER az Aquind összeköttetési projekt uniós KÉP‑jogállására (és a költségek azon, határon átnyúló megosztására hivatkozott, amelyben a szóban forgó projekt e jogállás miatt esetlegesen részesülhet), e hivatkozás semmi esetre sem minősül olyan biztosítéknak, amely a felperesekben azt a várakozást kelthette volna, hogy az Aquind összeköttetési projekt automatikusan felvételre kerül a KÉP‑ek új uniós listájára. Az ACER megközelítését inkább úgy kell értelmezni, hogy ha a szóban forgó projekt már nem szerepelne a KÉP‑ek uniós listáján, ez lehetővé tenné a fent hivatkozott cikk szerinti eltérés ismételt kérelmezésének lehetőségét.

136    Ebben az értelemben, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a felperesek nem állíthatták, hogy a projektjüknek KÉP‑ek uniós listájára való eredeti felvételéből eredően a jogi helyzetük „befagyott”, amikor a jogi háttér előírta a változások lehetőségét. Azt is tudták, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti eltérésre vonatkozó határozatot és a KÉP‑ek uniós listájának elfogadásáról szóló döntést különböző és egymástól független szervek hozták meg.

137    Negyedszer a felperesek semmi esetre sem hivatkozhatnak arra, hogy az Energia Charta Egyezmény aláírása számukra pontos, feltétlen és egybehangzó ígéreteket eredményezett volna arra vonatkozóan, hogy az eredetileg a KÉP‑ek uniós listájára felvett Aquind összeköttetési projektet hivatalból fel fogják venni az új uniós listára. Azon kívül ugyanis, hogy ezt az érvet egyáltalán nem támasztották alá, ezen Egyezmény aláírása önmagában nem nyújthat biztosítékot valamely meghatározott összeköttetési projekt gazdáinak a projektjük uniós KÉP‑jogállását illetően. Ez annál is inkább igaz, mivel az említett Egyezmény léte nem tette lehetővé annak figyelmen kívül hagyását, hogy az EUMSZ 172. cikk második bekezdése alapján a Francia Köztársaság előzetes jóváhagyására van szükség ahhoz, hogy az Aquind összeköttetési projektjüket felvegyék a regionális csoport új regionális listájára. Márpedig a felperesek tudták, hogy a jelen ügyben nem került sor ilyen jóváhagyásra.

138    Ötödször, nem vitatott, hogy a projektekre vonatkozó javaslatok új regionális listájának elfogadása és az uniós KÉP‑ek új listájának elfogadása keretében az Aquind összeköttetési projekt versenyben állt az Egyesült Királyság és Franciaország közötti egyéb összeköttetési projektekkel. Ebben az összefüggésben a felperesek tökéletesen tudatában voltak annak, hogy e projektek közül egy vagy több elegendő lehet a 347/2013 rendelet célkitűzéseinek teljesítéséhez, és hogy mind az Egyesült Királyság, mind pedig a Francia Köztársaság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezett az EUMSZ 172. cikk második bekezdése és a 347/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján abban a tekintetben, hogy e projektek közül egyiknek vagy másiknak jóváhagyást adjanak‑e, vagy sem.

139    E tekintetben a felperesek nem alapíthatnak érvet az Aquind összeköttetési projekt által kapott (a többi projekthez képest jobb) értékelésre annak alátámasztása érdekében, hogy jogos bizalmukat megsértették. Amint az a fenti 108. pontban már felidézésre került, sem a regionális lista, sem a KÉP‑ek uniós listája nem tartalmazott rangsort, és a KÉP‑ek javaslatainak az értékelési módszer szerint összeállított rangsorát a Bizottság csak akkor alkalmazhatta, amikor a projektek teljes számának kezelhetősége ellenőrzésével kapcsolatos hatáskörét gyakorolta.

140    A fentiekre tekintettel a hetedik jogalapot el kell utasítani.

 Az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról

141    A harmadik jogalap keretében a felperesek az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkoznak. Először is azt állítják, hogy e rendelkezés közvetlen hatállyal bír, mivel egyrészt az Energia Charta Egyezmény jellege és szerkezete összességében véve alkalmassá teszi arra, hogy végrehajtható jogokat biztosítson, másrészt pedig, hogy maga a Charta kellően egyértelmű és pontos, és nem kell további végrehajtási intézkedések tárgyát képeznie. Másodszor arra hivatkoznak, hogy ez a rendelkezés azt a bánásmódot szabályozza, amelyet valamennyi szerződő fél köteles a többi szerződő fél beruházóival szemben biztosítani, továbbá hogy az Unió és valamennyi tagállama szerződő fele az Energia Charta Egyezménynek, és hogy valamely tagállam beruházói az Uniótól eltérő szerződő fél beruházói, és ebből következően e beruházók jogosultak e rendelkezésre hivatkozni az Unióval szemben. Harmadszor úgy vélik, hogy az Energia Charta Egyezményben előírt oltalmak mindenképpen relevánsak a 347/2013 rendelet értelmezése és az uniós jog azon általános elveinek alkalmazása szempontjából, amelyek előnyei a tagállamok valamennyi befektetőjét megilletik.

142    A Bizottság, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezt a jogalapot.

143    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az Energia Charta Egyezmény egy többoldalú megállapodás, amelynek mind a tagállamok többsége, mind pedig maga az Unió részese.

144    Az Energia Charta Egyezmény „A befektetések elősegítése és védelme” című 10. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Minden Szerződő Fél, ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, stabil, méltányos, kedvező és átlátható feltételeket segít elő és alakít ki más Szerződő Felek befektetői számára, hogy azok befektessenek területén. E feltételek magukban foglalják azon elkötelezettséget, hogy más Szerződő Felek befektetői befektetéseit mindig tisztességes és méltányos bánásmódban részesítik. Az ilyen befektetések egyúttal élvezik a lehető legállandóbb védelmet és biztonságot, és egy Szerződő Fél sem károsítja semmilyen módon indokolatlan vagy diszkrimináló intézkedésekkel azokigazgatását, fenntartását, hasznosítását, használatát vagy az azokkal való rendelkezést […]”.

145    Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az Energia Charta Egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése lényegében felsorolja az uniós jogban létező általános jogelveket, nevezetesen a megfelelő ügyintézés, az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az arányosság elvét. Márpedig a negyedik–hetedik jogalap vizsgálatából következik, hogy a Bizottságnak – azzal, hogy a megtámadott rendeletben nem minősítette az Aquind összeköttetési projektet uniós KÉP‑nek – nem róható fel ezen elvek megsértése. Ennélfogva nem róható fel neki az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértése sem.

146    Emellett a felperesek hiába hivatkoznak arra, hogy az átlátható és tisztességes feltételek biztosítására vonatkozó kötelezettséget nem tartották tiszteletben az indokolási kötelezettség, valamint az első és második jogalap keretében hivatkozott alaki és anyagi jogi követelmények megsértése miatt, mivel ez utóbbiak elutasításra kerültek. Ebből következik, hogy amennyiben az e jogalapokban szereplő indokokon alapul, az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított érvet el kell utasítani.

147    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az alapító szerződések, amelyek az Unió alkotmányos alapchartáját képezik (lásd ebben az értelemben: 1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. pont), a szokásos nemzetközi szerződésektől eltérően egy új, saját intézményekkel rendelkező jogrendet hoztak létre, melynek javára a tagállamok egyre több területen korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek nemcsak ezen államok, hanem azok állampolgárai is az alanyai (lásd: 2014. december 18‑i 2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 157. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jognak a tagállamok jogával és a nemzetközi joggal szembeni autonómiáját az Unió és az uniós jog alapvető – különösen az Unió alkotmányos szerkezetével és az említett jog jellegével kapcsolatos – jellemzői indokolják. Az uniós jogot ugyanis az a sajátosság jellemzi, hogy a Szerződések által alkotott önálló jogforrásból származik, hogy a tagállamok jogához viszonyítva elsőbbséggel bír, valamint hogy az állampolgáraikra és magukra a tagállamokra is alkalmazandó rendelkezések sora közvetlen hatállyal rendelkezik. E jellegzetességek egymással kölcsönösen összefüggő, magát az Uniót és a tagállamait viszonosan, valamint a tagállamokat egymással összekötő elvek, szabályok és jogviszonyok strukturált hálózatát hozták létre (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑i 2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 165–167. és 201. pont; 2018. március 6‑i Achmea ítélet, C‑284/16, EU:C:2018:158, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149    Ami kifejezetten a magát az Uniót és a tagállamokat egymással szemben kötelező szabályokat illeti, az EUMSZ 172. cikk második bekezdése mérlegelési jogkört biztosít az érintett tagállam számára valamely projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyása vagy annak megtagadása tekintetében, amint az a fenti jogalapok vizsgálatából kitűnik (lásd különösen: 38–40., 45., 56., 110. és 111. pont).

150    Ekképpen az EUM‑Szerződés egyértelműen meghatározta az Uniónak az uniós KÉP‑ek területén fennálló hatásköre korlátait, mivel a Bizottság akadályoztatva van abban, hogy az említett KÉP‑ek listájára olyan projektet vegyen fel, amely nem kapta meg azon tagállam jóváhagyását, amelynek területén azt végre kell hajtani.

151    E tekintetben a felperesek hiába próbálják megkérdőjelezni a hatásköröknek a tagállamok és az Unió közötti megosztását az uniós KÉP‑ek területén. Lényegében azt róják fel ugyanis a Bizottságnak, hogy nem hagyta figyelmen kívül, hogy a Francia Köztársaság megtagadta az Aquind összeköttetési projektnek a KÉP‑ek uniós listájára való felvételének jóváhagyását, és következésképpen megsértette az Energia Charta Egyezmény 10. cikkét.

152    Márpedig, figyelembe véve az uniós jog autonómiáját, valamint az egyrészt magát az Uniót és a tagállamait kölcsönösen kötő elvek, szabályok és jogviszonyok strukturált hálózatának fennállását, másrészt pedig az érintett tagállam uniós jog által elismert diszkrecionális jogkörének fennállását, meg kell állapítani, hogy az Energia Charta Egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése nem rendelkezhet olyan jelentéssel, hogy az arra kötelezné a Bizottságot, hogy ne vegye figyelembe a hatásköröknek az EUMSZ 172. cikk második bekezdése szerinti megosztását, és azt ekképpen megsértse.

153    Ennélfogva a Bizottság megfelelt az EUMSZ 172. cikk második bekezdésének. Így nem róható fel neki az Energia Charta Egyezmény 10. cikke (1) bekezdésének megsértése.

154    Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

155    A fentiek összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

156    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

157    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiknek és a Bizottság költségeinek viselésére.

158    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék az Aquind Ltd‑t, az Aquind SAS‑t és az Aquind Energy Sàrl‑t kötelezi a költségek viselésére.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Tomljenović Škvařilová‑Pelzl Nõmm

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. február 8‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: angol.