2013. június 13-án benyújtott kereset – Adorisio és társai kontra Bizottság
(T-321/13. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Stefania Adorisio (Róma, Olaszország) és 367 társa (képviselők: F. Sciaudone, L. Dezzani, D. Contini, R. Sciaudone és S. Frazzani ügyvédek)
Alperes: az Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az SA.35382 (2013/N) – Hollandia (Rescue SNS REAAL 2013) állami támogatásra vonatkozó 2013. február 22-i C(2013) 1053 végleges bizottsági határozatot (HL 2013. C 104., 3. o.)
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.
Az első, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés b) pontjának megsértésére alapított jogalap
A vitatott támogatási intézkedések nem rendkívüli körülményekre, hanem az SNS REAAL vezetőinek mulasztásával és nem megfelelő üzleti képességeivel kapcsolatosak;
A holland gazdaság állítólagos zavara nem számottevő. A holland hatóságok nem bizonyították a komoly szociális és gazdasági nehézségek fennállását;
A holland gazdaság állítólagos zavara nem érint egészében egy gazdasági ágazatot sem, és még kevésbé a holland gazdaságot. A holland kormány tehát nem bizonyította, hogy az SNS Bank csődje rendszerkövetkezményekkel járt volna a Holland pénzügyi szektorra, illetve általánosságban a holland gazdaság egészére, és e tekintetben nem szolgáltatott mennyiségi becslést a bank fizetésképtelenségének az egész gazdaságra gyakorolt potenciális következményeire nézve.
A második, a 659/1999/EK tanácsi rendelet1 4. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, mivel a bizottsági határozat számos a Bizottság által előírt, a bejelentett támogatási intézkedések módosítására vonatkozó feltételt tartalmaz, ami ellentétes a 659/1999/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével. Ugyanis e rendelkezés értelmében a Bizottság az előzetes vizsgálati szakaszban nem jogosult beavatkozni a bejelentett állami támogatásokra nézve és feltételek előírásával vagy egyéb, az adott tagállammal szemben megszabott követelményekkel módosítani azokat.
A harmadik, a 659/1999/EK tanácsi rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, mivel olyan elemek és körülmények álltak fenn, amelyek azt bizonyították, hogy komoly kétségek merültek fel a támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan, mint például az aközötti ellentmondás, hogy a Bizottság megállapította, miszerint „a holland bankok a kockázattal súlyozott eszközök (ideértve a jelzáloghiteleket) megfelelő kockázati súlyozásának köszönhetően jól teljesítettek az EBA (nota bene: Európai Bankhatóság) banki stressz-tesztjének utolsó fordulójában, és képesnek kell lennie a mulasztások magasabb szintjének elviselésére” miközben hallgatólagosan elfogadta a holland hatóságok azon érvét, miszerint a holland bankszektor tulajdonképpen gyenge és hogy a holland DGS (Deposit Guarantee Scheme) alkalmazása gyengítette volna az ágazatot, vagy például az a tény, hogy a vitatott határozat olyan feltételeket tartalmaz, amelyek annak egyértelmű jelei, hogy a Bizottság meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.
A negyedik, a felperesek jogainak megsértésére alapított jogalap, mivel:
Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a felperesek állami támogatási intézkedésekkel szembeni panaszát a Bizottság megvizsgálta vagy elemezte volna. A vitatott határozat meg sem említette a panaszt.
A Bizottság egyáltalán nem értesítette a felpereseket a vitatott határozatról.
Az ötödik, az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének megsértésére alapított jogalap, mivel:
Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok nem sérthetnek uniós jogot, így például a tulajdonjogot. A jelen ügyben a Bizottság nem támaszkodhatott beruházások kisajátítására anélkül, hogy egyáltalán elemezte volna, hogy valamely jogi aktust jogszerűen fogadtak-e el. A kisajátítás már önmagában sérti a tulajdonhoz való jogot és a Bizottság értékelésében nem hagyhatta volna figyelmen kívül e körülményt.
A Bizottságnak ellenőriznie kellett volna e kisajátítás feltételeit annak eldöntése érdekében, hogy ez olyan elem volt-e, amelyre a támogatási intézkedések értékelésekor támaszkodhatott.
____________1 Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.)