Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2024. május 29.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzékekbe való felvétele és az azokban való további szerepeltetése – A Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységének szervezése – A Lukasenko‑rezsimből húzott haszon – Mérlegelési hiba”
A T‑116/22. sz. ügyben,
a Belavia – Belarusian Airlines AAT (székhelye: Minszk [Belarusz], képviselik: N. Tuominen és M. Krestiyanova ügyvédek)
felperes
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Boggio‑Tomasaz és A. Antoniadis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, H. Kanninen (előadó) és R. Frendo bírák,
hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,
tekintettel a 2022. november 24‑i Belavia kontra Tanács végzésre (T‑116/22 R, nem tették közzé, EU:T:2022:726),
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. október 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Belavia – Belarusian Airlines AAT először is a fehéroroszországi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2021. december 2‑i (KKBP) 2021/2125 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2021. L 430. I., 16. o.), valamint a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2021. december 2‑i (EU) 2021/2124 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2021. L 430. I., 1. o.) (a továbbiakban együtt: eredeti jogi aktusok) megsemmisítését, másodszor a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat módosításáról szóló, 2023. február 24‑i (KKBP) 2023/421 tanácsi határozat (HL 2023. L 61., 41. o.), valamint a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikkének végrehajtásáról szóló, 2023. február 24‑i (EU) 2023/419 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2023. L 61., 20. o.; helyesbítések: HL 2023. L 71., 42. o.; HL 2023. L 90., 65. o.) (a továbbiakban együtt: fenntartásról szóló jogi aktusok) megsemmisítését kéri, amennyiben e jogi aktusok őt érintik.
A jogvita előzményei és a kereset előterjesztését követő tényállás
2 A felperes minszki (Belarusz) székhelyű légitársaság.
3 A jelen ügy az Európai Unió által 2004 óta a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tekintetében Belaruszban fennálló helyzet miatt elfogadott korlátozó intézkedések keretébe illeszkedik.
4 Az Európai Unió Tanácsa 2006. május 18‑án az [EUMSZ 75. cikk és az EUMSZ 215. cikk] alapján elfogadta a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 134., 1. o.), amelynek a címe helyébe a 2011. június 20‑i 588/2011/EU tanácsi rendelet (HL 2011. L 161., 1. o.) 1. cikkének (1) bekezdése alapján „A 2006. május 18‑i 765/2006/EK tanácsi rendelet a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről” cím lépett.
5 2012. október 15‑én a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozatot (HL 2012. L 285., 1. o.).
6 A 2021. november 15‑i (KKBP) 2021/1990 tanácsi határozattal (HL 2021. L 405., 10. o.) módosított 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja és c) pontjának i. alpontja, valamint a 2012. november 6‑i 1014/2012/EU tanácsi rendelettel (HL 2012. L 307., 1. o.) és a 2021. november 15‑i (EU) 2021/1985 tanácsi rendelettel (HL 2021. L 405., 1. o.) módosított 765/2006 rendelet 2. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint – az utóbbi rendelkezés az előbbire utal – be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely különösen a Lukasenko‑rezsimből hasznot húzó vagy azt támogató természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, valamint a Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységét szervező vagy ahhoz hozzájáruló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt áll.
7 Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kabinetjének egyik tagjához intézett 2021. november 1‑jei levelében a felperes azt állította, hogy tévesek azok az egyes sajtócikkekben szereplő állítások, amelyek szerint Belaruszban „migránscsempészési tevékenységben” vett részt.
8 A Tanács 2021. december 2‑án elfogadta az eredeti jogi aktusokat. E rendelkezések (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „[a]z Európai Tanács a 2021. október 21–22‑i ülése alkalmával következtetéseket fogadott el, amelyekben kijelentette, hogy nem fogja elfogadni harmadik országok arra irányuló kísérleteit, hogy politikai célokból eszközként használják a migránsokat, elítélt az Unió határain elkövetett minden hibrid támadást, és megerősítette, hogy ennek megfelelően fog reagálni”, továbbá, hogy az Európai Tanács „kiemelte, hogy az Unió továbbra is fel fog lépni a belarusz rezsim által indított, jelenleg zajló hibrid támadással szemben, többek között úgy, hogy – fokozatos megközelítésével összhangban – sürgősen újabb korlátozó intézkedéseket fogad el személyekkel és szervezetekkel szemben”.
9 Az eredeti jogi aktusok felvették a felperes nevét a 2012/642 határozat 3. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (1) bekezdésében említett természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az említett határozat mellékletében szereplő listájának 16. sorába, valamint a 765/2006 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek említett rendelet I. mellékletében szereplő jegyzéke B. táblázatának 16. sorába (a továbbiakban: vitatott jegyzékek).
10 Az eredeti jogi aktusokba a Tanács a felperest illetően felvette az azonosító információkat: „[c]ím: 14A, rue Nemiga, Minszk, Belarusz, 220004”, „[c]égbejegyzés ideje: 1996.1.4.”, „[c]égjegyzékszám: 600390798”, és a korlátozó intézkedések felperessel szembeni elfogadását a következő indokokkal igazolta:
„[A felperes] állami tulajdonú nemzeti zászlós légitársaság. Azt követően, hogy az Unió úgy határozott, hogy valamennyi belarusz légitársaság számára megtiltja, hogy átrepüljön az Unió légterén, és igénybe vegye az uniós repülőtereket, Aliaksandr Lukashenk[o] ígéretet tett arra, hogy kormánya minden lehetséges támogatást meg fog adni a [felperesnek]. E célból megállapodott Vladimir Putin orosz elnökkel arról, hogy a [felperes] számára új légiközlekedési útvonalak megnyitását fogják megtervezni.
A [felperes] vezetősége továbbá tudatta munkavállalóival, hogy mivel a [felperes] állami tulajdonú vállalat, ne vegyenek részt a belarusz választási szabálytalanságok és tömeges letartóztatások miatti tüntetéseken.
Ennélfogva a [felperes] hasznot húz a Lukashenk[o]‑rezsimből, és támogatja azt.
A [felperes] részt vett közel‑keleti migránsok Belaruszba történő szállításában. Az Unió külső határát átlépni kívánó migránsok a [felperes] által üzemeltetett légi járatokon repültek Minszkbe néhány közel‑keleti országból, különösen Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból. Ennek elősegítése érdekében a [felperes] új légi közlekedési útvonalakat nyitott, és növelte a már meglévő útvonalakon közlekedő járatok számát. Helyi utazásszervezők közvetítőként értékesítettek leendő migránsok részére jegyeket a [felperes] járataira, elősegítve ezzel azt, hogy a [felperes] ne hívja fel magára a figyelmet.
[A felperes] hozzájárul a Lukashenk[o]‑rezsim azon tevékenységeihez, amelyek megkönnyítik az Unió külső határainak jogellenes átlépését.”
11 2021. december 3‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest, hogy a nevét felvették a vitatott jegyzékekbe.
12 2021. december 30‑i levelében a felperes hozzáférést kért a Tanácstól a nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételét alátámasztó információkhoz és bizonyítékokhoz.
13 2022. január 14‑i levelében a Tanács közölte a felperessel azokat a dokumentumokat, amelyek a nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételéről való döntéshez felhasznált bizonyítékokat tartalmazzák.
14 2022. február 25‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest nevének a vitatott jegyzékeken való fenntartásáról.
15 2022. december 21‑i levelében a Tanács az említett levélhez csatolt dokumentum alapján közölte a felperessel a korlátozó intézkedések vele szembeni meghosszabbítására irányuló szándékát.
16 2023. január 19‑i levelében a felperes azt válaszolta, hogy a Tanács által közölt dokumentum nem igazolja nevének a vitatott listákon való fenntartását.
17 2023. február 24‑én a Tanács elfogadta a fenntartásról szóló jogi aktusokat, amelyekkel a 2022. február 24‑i jogi aktusokban szereplőkkel lényegében azonos indokok alapján fenntartotta a felperes nevét a vitatott jegyzékeken.
18 2023. február 27‑i levelében a Tanács jelezte, hogy a 2023. január 20‑i levélben szereplő észrevételek nem kérdőjelezik meg azon értékelését, amely szerint fenn kell tartani a felperes nevét a vitatott jegyzékekben.
Az eljárás és a felek kérelmei
19 A keresetlevélnek a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján történő kiigazítását, valamint a tárgyalást követően a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az őt érintő részükben az eredeti jogi aktusokat és a fenntartásról szóló jogi aktusokat;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére;
– utasítsa el a Tanács másodlagos kérelmeit, amelyek egyrészt annak elrendelésére irányulnak, hogy tartsák fenn a 2021/2125 végrehajtási határozat joghatásait a 2021/2124 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig, másrészt pedig, hogy a 2023/421 határozat joghatásait a 2023/419 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig a felperest illetően tartsák fenn.
20 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
– másodlagosan egyrészt abban az esetben, ha a Törvényszék megsemmisíti az eredeti jogi aktusokat a felperest érintő részükben, rendelje el, hogy a 2021/2125 végrehajtási határozat joghatásai a 2021/2124 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradjanak, másrészt pedig abban az esetben, ha a Törvényszék megsemmisíti a fenntartásról szóló jogi aktusokat a felperest érintő részükben, rendelje el a 2023/421 határozat joghatásainak a felperest érintő részében való fenntartását a 2023/419 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig.
A jogkérdésről
21 Elsősorban az eredeti jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelmet, másodsorban pedig a fenntartásról szóló jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelmet kell megvizsgálni.
Az eredeti jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelemről
22 Az eredeti jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására a felperes formálisan két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a Tanács által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibán, a második pedig azon alapul, hogy az eredeti jogi aktusok „jogellenes szankciót tartalmaznak, mivel a Tanács nem teljesítette a szükséges bizonyítási követelményt”.
23 A Tanács vitatja a felperes érvelését.
24 Elöljáróban először is meg kell jegyezni, hogy a felperes által formálisan felhozott két jogalap nagymértékben átfedi egymást, mivel lényegében mindkettő a tényállás téves értékelésén és a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának és c) pontja i. alpontjának megsértésén alapul. A tárgyaláson a felperes úgy nyilatkozott, hogy ő, lényegében, egyetlen jogalapot terjesztett elő.
25 E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes által felhozott két jogalap lényegében egyetlen jogalapot képez.
26 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében garantált bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között azt követeli meg, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik az a határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn, és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott okok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen okok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett ok – megalapozottak‑e (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont).
27 Vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítania, és nem az utóbbiaknak kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont).
28 Amennyiben az Unió illetékes hatósága releváns információkat vagy bizonyítékokat szolgáltat, az uniós bíróságnak az állítólagos tények tárgyi valószerűségét ezen információk vagy bizonyítékok alapján kell ellenőriznie, valamint értékelnie kell az utóbbiak bizonyító erejét az adott ügy körülményeitől függően, valamint különösen az érintett személy vagy szervezet által a tárgyban benyújtott esetleges észrevételek fényében (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 124. pont).
29 Ezen értékelés során a bizonyítékokat és az információkat nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben kell vizsgálni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis akkor tesz eleget a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan csoportját mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett szervezet és a megdönteni kívánt rezsim vagy – általánosságban – a leküzdeni kívánt helyzetek közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását (lásd: 2020. február 12‑i Kanyama kontra Tanács ítélet, T‑167/18, nem tették közzé, EU:T:2020:49, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Továbbá, tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések megelőző jellegére, amennyiben a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében az uniós bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó indokolásban említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, megalapozott, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem kellően pontos és konkrét, nem indokolhatja az említett határozat megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 130. pont; 2021. november 24‑i Assi kontra Tanács ítélet, T‑256/19, EU:T:2021:818, 168. pont).
31 A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a fenti 10. pontban említett negyedik és ötödik bekezdésben szereplő eredeti jogi aktusok indokait célszerű először megvizsgálni, amelyekből kitűnik, hogy a felperes részt vett harmadik országbeli állampolgároknak a Közel‑Keletről Belaruszba történő szállításában, hogy az Unió külső határait átlépni kívánó harmadik országbeli állampolgárok a felperes által a közel‑keleti országokból induló járatok fedélzetén utaztak Minszkbe, különösen Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból, hogy ennek elősegítése érdekében a felperes új légi közlekedési útvonalakat nyitott, és növelte a meglévő útvonalakon közlekedő járatok számát, és hogy a helyi utazásszervezők közvetítőként értékesítették a felperes repülőjegyeit olyan harmadik országbeli állampolgároknak, akik valószínűleg át kívánják lépni az említett külső határokat, elősegítve ezzel azt, hogy a felperes ne hívja fel magára a figyelmet, és hogy ez utóbbi ennélfogva hozzájárul a Lukashenko‑rezsim azon tevékenységeihez, amelyek megkönnyítik az Unió külső határainak jogellenes átlépését.
32 Ezek az indokok a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában előírt kritériumon alapulnak, amely rendelkezésre a 765/2006 rendelet 2. cikke (6) bekezdése a) pontjának i. alpontja utal.
33 Állításainak alátámasztására a Tanács elsősorban arra az összefüggésre hivatkozik, amelybe a vitatott tényállás illeszkedik.
34 E tekintetben a Tanács egy, a „wyborcza.pl” internetes oldalon 2021. október 21‑én megjelent cikkre, valamint a „spiegel.de” internetes oldalon 2021. augusztus 14‑én megjelent cikkre támaszkodik, amelyből lényegében kitűnik, hogy 2021 folyamán az Unió által Belarusszal szemben hozott bizonyos intézkedésekre válaszul a belarusz hatóságok arra ösztönözték a harmadik országok állampolgárait, hogy légi járatokon Belaruszba utazzanak, hogy ebből az országból az Unió külső határai felé irányítsák őket. Hivatkozik továbbá a Twitter közösségi hálózaton 2021. október 26‑án közzétett üzenetre, amely szerint Belarusz szíriai nagykövetsége összeállította azoknak az utazási irodáknak a listáját, amelyek kizárólagos joggal rendelkeznek arra, hogy a minszki repülőtér korlátozott területére érkezéskor vízumot adjanak ki az arab országok állampolgárainak.
35 A felperes nem vitatja a Tanács által ismertetett összefüggés fennállását.
36 Másodsorban a Tanács a következő dokumentumokat nyújtja be:
– a „reuters.com” internetes oldalon 2021. július 7‑én megjelent cikket, amelyből többek között kitűnik, hogy egy litván kormánytisztviselő továbbította a Reuters hírügynökségnek a felperes által üzemeltetett, Isztambulból (Törökország) Minszkbe tartó járatra szóló négy beszállókártya másolatát, amelyeket egy Litvánia területére belépő harmadik országbeli állampolgár hozott magával;
– a „lemonde.fr” internetes oldalon 2021. november 10‑én megjelent cikket, amely szerint különösen 2021 novemberében több harmadik országbeli állampolgár tartózkodott a bejrúti (Libanon) repülőtéren, hogy felszálljanak a felperes által üzemeltetett minszki járatra, hogy e személyek egyike azt állította, hogy vízumot szerzett a belarusz tiszteletbeli konzulnál, hogy utazása „a jogszerűség látszatát keltse”, és hogy be akar hatolni az „Európa erődbe”, hogy egy másik ilyen személy jelezte, hogy ki akarja használni a Belaruszban „megnyitott utat”, hogy Németországba utazzon, hogy a felperes 2021 novembere óta heti két közvetlen járatot üzemeltet Bejrútból Minszkbe, míg korábban csak heti egyet, hogy a felperes által szállított utasok száma 2020 augusztusa óta jelentősen megnövekedett, és hogy „[n]oha a [felperes] internetes oldalán nem lehet járatot foglalni, a helyi utazásszervezők gondoskodnak a repülőgépeinek megtöltéséről”;
– a „dw.com” internetes oldalon 2021. november 9‑én megjelent cikket, amelyből többek között kitűnik, hogy egy bagdadi (Irak) székhelyű utazásszervező azt állította, hogy „[a felperesnek] közvetlen járatai vannak Minszkbe Isztambulból, Dubaiból [(Egyesült Arab Emírségek)] és máshonnan”, hogy „csak oda kell menni”, és hogy „ez egy kicsit drágább, de még mindig megvalósítható”, másrészt, hogy a felperes által üzemeltetett repülőgépeket arra használták, hogy „migránsokat szállítsanak az Unió határára”;
– a „reform.by” internetes oldalon 2021. augusztus 23‑án megjelent cikket, amely szerint „Isztambulból naponta repülnek gépek Minszkbe – napi négy járat”, „[k]ettőt [a felperes] üzemeltet, az utóbbi időben főként Embraer E195‑ösökkel (legfeljebb 125 fő befogadóképességgel), de júniusban voltak Boeingek is, amelyek befogadóképessége 150–190 fő körül van”;
– három kivonatot a „flightradar24.com” internetes oldalon közzétett információkból, amelyekből kitűnik, hogy a fő légi útvonal Erbil (Irak) nemzetközi repülőteréről Isztambulba vezet, heti 23 járattal, hogy a fő légi útvonal Bagdad nemzetközi repülőteréről Isztambulba vezet, heti 28 járattal, és hogy a felperes napi két járatot üzemeltet Isztambulból Minszkbe;
– a „belsat.eu” internetes oldalon 2021. október 11‑én megjelent cikket, amely többek között arról számolt be, hogy egy újságíró „mintegy 50 közel‑keleti utast látott az [isztambuli repülőtéren]”, akik „a bejelentkezéskor külön sorban álltak [a felperes] standja előtt”.
37 Először is egyrészt meg kell jegyezni, hogy e dokumentumok közül a „lemonde.fr” internetes oldalon közzétett cikk, a „dw.com” internetes oldalon közzétett cikk, a „belsat.eu” internetes oldalon közzétett cikk és a „reuters.com” internetes oldalon közzétett cikk mindegyike megállapítja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok a felperes által üzemeltetett minszki járatokra Bejrútban, Dubajban és Isztambulban szállhattak fel.
38 Kétségtelen, hogy a Tanács nem vitatja a felperes azon állítását, amely szerint soha nem üzemeltetett Afganisztánból, Iránból, Irakból, Mianmarból, Pakisztánból és Szíriából induló vagy oda érkező járatokat. Ezenfelül, amint arra a felperes is rámutat, mivel a Tanács a vitatott indokolásban a felperes által több közel‑keleti országból, „különösen” Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból üzemeltetett járatokra hivatkozott, az ellenkérelmében nem hivatkozhat jogosan arra, hogy „kizárólag” e három harmadik országból indított járatokat vette alapul a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételéhez.
39 A „különösen” szó használatát a vitatott indokolásban azonban úgy kell érteni, hogy a Tanács nem kimerítő jelleggel felsorolta azokat az országokat, ahonnan a felperes járatai indultak. Mivel megállapítást nyert, hogy Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból indulnak ilyen járatok Minszkbe, nem szükséges elemezni, hogy a ténybeli elemek alapján megállapítható‑e, hogy a felperes más harmadik országokból érkező járatokat is üzemeltetett.
40 Következésképpen a Tanács nem követett el hibát, amikor legalább azt figyelembe vette, hogy harmadik országok állampolgárai a felperes által Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból üzemeltetett járatokon utaztak Minszkbe.
41 Másrészt a „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent cikk és a „dw.com” internetes oldalon megjelent cikk szerint a harmadik országok állampolgárai a felperes által üzemeltetett járatokat vették igénybe, hogy később Belaruszból lépjék át az Unió külső határait, és a „reuters.com” internetes oldalon megjelent cikk szerint az egyik tagállam területére belépő harmadik országbeli állampolgárnál megtalálták a felperes beszállókártyáit. Ezenkívül a „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent cikkből kitűnik, hogy egy harmadik országbeli állampolgár, aki egy Bejrútból Minszkbe tartó repülőjáratra készült felszállni, azt nyilatkozta, hogy el akar „érni az Európa erődbe”, hogy [Belaruszban] „hálózatok” [várnak rá], és „a belarusz–lengyel határon történt halálesetekre” hivatkozott, míg egy másik harmadik országbeli állampolgár azt állította, hogy Németországba akar eljutni, miközben „felméri a veszélyt”, mert „Belarusz nem jóindulatból nyitja meg a kapuit”, és hogy „megnyílt egy út”.
42 Ezek a tényezők alátámasztják a Tanács álláspontját, amely szerint a harmadik országok állampolgárai a felperes által üzemeltetett, Minszkbe közlekedő járatokra azzal a szándékkal szálltak fel, hogy a vonatkozó rendelkezések betartása nélkül lépjék át egyes tagállamok határait.
43 Másodszor, a „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent cikkből kiderül, hogy a felperes 2021‑ben növelte a Bejrútból induló járatok számát. Továbbá a „flightradar24.com” internetes oldalon megjelent kivonatos információk és a „reform.by” internetes oldalon megjelent cikk arra utal, hogy a felperes naponta két járatot üzemeltetett az Isztambul és Minszk közötti útvonalon. Végül az utóbbi cikkből kitűnik, hogy a felperes növelte az említett útvonalon közlekedő repülőgépek szállítási kapacitását.
44 Harmadszor, a „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent cikk arról számol be, hogy „[2020] augusztusa óta [a felperes] utasainak száma jelentősen megnőtt”, hogy ebben az összefüggésben „[a felperes] visszafogottan viselked[ett]”, és hogy „[noha] nem lehet[ett] [a felperes] internetes oldalán repülőjegyet foglalni, a helyi utazásszervezők megtöltötték a repülőgépeit”.
45 A fenti 36–44. pontban kifejtett megfontolásokból következik, hogy az eredeti jogi aktusok elfogadásakor a Tanács kellően pontos, konkrét és egybevágó bizonyítékokkal rendelkezett ahhoz, hogy a fenti 34. pontban ismertetett összefüggésekre tekintettel megállapítsa, hogy az Unió külső határait a vonatkozó rendelkezések betartása nélkül átlépni szándékozó harmadik országbeli állampolgárok a felperes által Libanonból indított járatokon utaztak Minszkbe, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból, hogy e gyakorlat megkönnyítése érdekében a felperes növelte a járatok számát a meglévő útvonalakon, és hogy a helyi utazásszervezők közvetítői szerepet játszottak, amikor a felperes repülőjegyeit értékesítették a fent említett személyeknek, ezáltal is segítve a felperest abban, hogy észrevétlen maradjon.
46 A Tanács által előterjesztett valószínűsítő körülmények csoportjának vitatása érdekében a felperes először is arra hivatkozik, hogy más légitársaságok is üzemeltetnek járatokat egyrészt az Egyesült Arab Emírségek és Törökország, másrészt Belarusz között, hogy ezek a légitársaságok 2021 októbere és decembere között számos személyt szállítottak Minszkből harmadik országokba, amikor „a migrációs válság enyhülni kezdett, mivel a migránsok kezdtek visszatérni saját országukba”, és hogy más légitársaságokhoz képest közvetlenül nem szállít nagyszámú utast, különösen mivel az általa üzemeltetett repülőgépek maximális befogadóképessége alacsonyabb, mint az említett más légitársaságok által üzemeltetett repülőgépeké. A légitársaság továbbá úgy érvel, hogy bár ő az egyetlen légitársaság, amely a Bejrút–Minszk útvonalon közlekedik, szezonális járatról van szó, amelyre a jegyeket egy harmadik személy értékesíti, és hogy 2021 folyamán, az e légi útvonalat igénybe vevő utasok száma elhanyagolható volt a Libanontól eltérő harmadik országokból induló vagy oda tartó egyéb útvonalakhoz képest, és hogy 2021‑ben kevesebb utast szállított a Bejrút–Minszk útvonalon, mint 2018‑ban és 2019‑ben. Állításainak alátámasztására a felperes a Belarusz Légiközlekedési Hivatalától kapott adatokra hivatkozik.
47 Ezen érvek egyike sem helytálló.
48 Igaz ugyan, hogy a felperes által benyújtott adatokból az tűnik ki, hogy 2021‑ben kevesebb utast szállított, mint két másik légitársaság, amelyek hozzá hasonlóan az Isztambul és Minszk, illetve Dubaj és Minszk közötti légi útvonalakon közlekednek, hogy más légitársaságok számos személyt szállítottak Minszkből Bagdadba, Erbilbe és Damaszkuszba (Szíria) 2021 végén, és hogy az általa a Bejrút és Minszk közötti útvonalon szállított személyek száma alacsonyabb, mint a más útvonalakon a Libanontól eltérő harmadik országokból, illetve ilyen országokba szállított utasok száma, amire vonatkozóan számszerű adatokat szolgáltat.
49 Ezek a körülmények azonban nem bizonyítják, hogy a felperes nem járult hozzá – a Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból Belaruszba irányuló, saját személyszállítási műveletei erejéig – a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységeihez, amelyek megkönnyítik az Unió külső határainak jogellenes átlépését.
50 Továbbá a felperes által benyújtott adatok szerint 2021‑ben az általa Isztambulból Minszkbe szállított utasok száma jelentősen nőtt, a májusi 2978 utasról októberre 6975 utasra, és a Bejrútból Minszkbe szállított utasok száma is jelentősen nőtt, a júniusi 187 utasról szeptemberre 1681 utasra, ami a Tanács állításait támasztja alá.
51 Nem fogadható el a felperes azon érvelése sem, hogy egyrészt az általa említett többi légitársaságot is felelőssé kell tenni a Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységéért, másrészt pedig az a tény, hogy az egyik ilyen légitársaság nevét felvették a vitatott jegyzékekre, majd visszavonták onnan, indokolja a neve felvételének visszavonását.
52 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az a tény, hogy esetlegesen más légitársaságok felelősségét is meg lehetett vagy meg lehetett volna vizsgálni, önmagában nem zárja ki a felperes felelősségének mint olyannak a vizsgálatát, tekintettel a felperes saját, Belaruszba irányuló személyszállítási tevékenységére (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 23‑i Ipatau kontra Tanács ítélet, T‑646/11, nem tették közzé, EU:T:2014:800, 116. pont; 2023. június 7‑i Skryba kontra Tanács ítélet, T‑581/21, nem tették közzé, EU:T:2023:321, 57. pont).
53 Másodszor, a felperes úgy érvel, hogy a kormány nem utasította arra, hogy az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő járatokat üzemeltessen, hogy a Libanonba, az Egyesült Arab Emírségekbe és Törökországba közlekedő járatait nem a belarusz állam bérelte, továbbá, hogy ezek a járatok nyereségesek.
54 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Tanács a vitatott indokolásban nem említette a belarusz kormány utasításait, egyes járatoknak a belarusz állam általi bérlését vagy azt a tényt, hogy a szóban forgó járatok nem voltak nyereségesek.
55 Ezen túlmenően, egyrészt, amint arra a Tanács rámutat, az a felek által kölcsönösen elfogadott tény, hogy a felperes teljes egészében a belarusz állam tulajdonában van, hiteltelenné teszi azt az érvet, hogy tevékenységét a belarusz kormány akaratától függetlenül lehetne meghatározni, mivel nincs olyan bizonyíték, amely ezt alátámaszthatná.
56 Másrészt a „wyborcza.pl” és a „spiegel.de” internetes oldalakon megjelent, a fenti 34. pontban említett cikkek szerint a belarusz hatóságok azzal támogatták a Belaruszba irányuló utasforgalom növekedését, hogy intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy nagyszámú turistavízumot adjanak ki harmadik országok állampolgárai számára, többek között oly módon, hogy különleges hatáskörökkel ruháztak fel utazási irodákat, amelyek közül néhányat a belarusz állam ellenőrzött. Ugyanezek a cikkek, valamint a fenti 36. pontban említett „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent cikk arról számol be, hogy ebben az összefüggésben harmadik országok állampolgárai jelentős összegeket fizettek azért, hogy légi úton tudjanak Belaruszba utazni. Ezenkívül az utóbbi cikkből az tűnik ki, hogy „[s]zámos szereplő húzott haszno[t] a [harmadik országok állampolgárainak] a jobb élethez fűzött reményeiből”, különösen a légitársaságok, amelyek közül néhányan, hogy kielégítsék a harmadik országokból Belaruszba irányuló légi szállítási szolgáltatások iránti megnövekedett keresletet, növelték szállítási kapacitásukat, vagy új légi útvonalak megnyitását tervezték.
57 Az iratokban található bizonyítékokból tehát az tűnik ki, hogy a Lukasenko‑rezsim a harmadik országok állampolgárainak Belaruszba történő légi szállítását nem járatok bérlésével, hanem a Belaruszba szóló vízumok kiadásának megkönnyítésével szervezte meg, hogy ez az intézkedés növelte a Belaruszba irányuló légi szállítási szolgáltatások iránti keresletet, és hogy a légitársaságok hasznot húztak az e keresletet kielégítő járatok kereskedelmi célú üzemeltetéséből. Ebből következik, hogy a felperes állításai – amelyek szerint a Libanonba, az Egyesült Arab Emírségekbe és Törökországba közlekedő járatait nem a belarusz állam bérelte, és a saját szállítási műveletei nyereségesek voltak – még megalapozottságuk esetén sem alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezek a járatok és műveletek nem voltak részei a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységének, amely megkönnyítette az Unió külső határainak jogellenes átlépését.
58 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy utasainak utasfelvétele során betartja a vonatkozó rendelkezéseket, különösen a vízumkötelezettséget illetően.
59 E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy – amint az a fenti 56. pontból kitűnik – a Lukasenko‑rezsim Unió külső határainak illegális átlépését megkönnyítő tevékenységei magukban foglalták a harmadik országok állampolgárai számára történő vízumkiadást, hogy azok belarusz területre utazhassanak. A „lemonde.fr” internetes oldalon megjelent, a fenti 36. pontban említett cikk arról számol be, hogy egy harmadik országbeli állampolgár, aki a felperes által bejrúti indulással üzemeltetett járatra készült felszállni, és az említett külső határokat szándékozott átlépni, úgy nyilatkozott, hogy rendelkezik vízummal annak érdekében, hogy utazása „a törvényesség látszatát keltse”.
60 Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a felperes az utasfelvétel során elvégezte a szükséges ellenőrzéseket, különösen a vízumkötelezettség tekintetében, nem zárja ki, hogy részt vett a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységében, amely megkönnyíti az Unió külső határainak jogellenes átlépését.
61 Negyedszer, a felperes úgy érvel, hogy a járatok üzemeltetésén kívül semmilyen más tevékenységet nem folytat, és hogy „soha nem volt tanúja olyan tevékenységeknek a repülőterein, mint a feltételezett migránsok nagy csoportjainak szervezett összegyűjtése”.
62 Mivel ezek a megfontolások nem állnak összefüggésben a Tanácsnak a felperessel szemben tett megállapításaival, azokat mint hatástalanokat figyelmen kívül kell hagyni.
63 A fenti megfontolások fényében természetesen meg kell jegyezni, hogy a Tanács által benyújtott iratokból nem derül ki, hogy a felperes – amint az a vitatott indokolásból kitűnik – új légi útvonalakat nyitott volna annak érdekében, hogy megkönnyítse a harmadik országok állampolgárainak Belaruszba történő szállítását.
64 Ez a megállapítás azonban még nem elegendő ahhoz a következtetéshez, hogy az eredeti jogi aktusokat meg kell semmisíteni, hiszen a Tanács bizonyította a fenti 45. pontban foglalt ténybeli állítások megalapozottságát, és ezek az állítások elegendőek annak megállapításához, hogy a felperes a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában meghatározott kritérium értelmében hozzájárult a Lukasenko‑rezsim Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységéhez.
65 Ezen túlmenően a Törvényszék álláspontja szerint a Tanács által előadott indokok – amelyek azon értékelés alátámasztására irányulnak, hogy felperes hozzájárult a Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységéhez – kellően pontosak és konkrétak, és mentesek a tények téves értékelésétől vagy téves jogalkalmazástól, önmagukban elegendő alapot jelentenek a felperes nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételének indokolásához.
66 Következésképpen a fenti 30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az egyetlen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, és nem szükséges megvizsgálni a felperesnek az eredeti jogi aktusok indokoltságát alátámasztó egyéb indokokkal szembeni érveit, mivel az a körülmény, hogy azok a felperes szerint nincsenek alátámasztva, nem vonhatja maga után e jogi aktusok megsemmisítését.
67 Ebből következően az eredeti jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelmet el kell utasítani.
A fenntartásról szóló jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelemről
68 Az eljárási szabályzat 86. cikkének megfelelően benyújtott kiigazítási beadványában a felperes a fenntartásról szóló jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítését kéri, lényegében megismételve a keresetlevélben hivatkozott egyetlen jogalapot.
69 A kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeiben a Tanács mindenekelőtt azt állítja, hogy a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadása előtt figyelembe vette a felperes észrevételeit. Ezt követően úgy ítéli meg, hogy bizonyította a felperessel szemben az ellenkérelemben és a viszonválaszban hozott korlátozó intézkedések megalapozottságát, és úgy véli, hogy értékelését megerősítik az iratanyagához a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadása során hozzáadott további bizonyítékok. Végül úgy érvel, hogy a felperesnek a két másik légitársaság helyzetére vonatkozó érvei nem bizonyítják a fenntartásról szóló jogi aktusok jogellenességét.
70 A jelen ügyben a Törvényszék célszerűnek tartja megvizsgálni a fenntartásról szóló jogi aktusoknak az említett indokolás negyedik és ötödik bekezdésében szereplő indokait, amelyek szerint a felperes hozzájárul a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységeihez, amelyek megkönnyítik az Unió külső határainak jogellenes átlépését, majd az ezen indokolás első és harmadik bekezdésében szereplő indokokat, amelyek szerint a felperes hasznot húz a Lukasenko‑rezsimből.
Azon értékelésről, amely szerint a felperes hozzájárul a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységeihez, amelyek megkönnyítik az Unió külső határainak jogellenes átlépését
71 A fenntartásról szóló jogi aktusok indokolásának negyedik és ötödik bekezdésében a Tanács változtatás nélkül fenntartotta az eredeti jogi aktusok indokolásának negyedik és ötödik bekezdésében szereplő, a fenti 31. pontban kifejtett megfontolásokat.
72 A kiigazítási beadványban és a tárgyaláson a felperes azt rótta fel a Tanácsnak, hogy nem vette figyelembe a Belarusszal szembeni korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálata során általa szolgáltatott információkat, amelyek a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadásához vezettek.
73 A felperes a Tanácshoz intézett 2023. január 19‑i levélre hivatkozott, amelyben többek között azt emelte ki, hogy „az [Unió] és Belarusz közötti határt illetően a migrációs válság már nem áll fenn”. Hozzátette, hogy 2021 novemberében Törökország és az Egyesült Arab Emírségek hatóságai megtiltották a Törökországból és az Egyesült Arab Emírségekből járatokat üzemeltető légitársaságoknak, hogy egyes közel‑keleti és ázsiai harmadik országok állampolgárait Minszkbe szállítsák, és hogy ő maga, a felperes, megszüntette a Bejrút és Minszk közötti járatok üzemeltetését. A felperes szerint jelentősen csökkent azon személyek száma, akik a fent említett harmadik országokból légi úton utazhattak Belaruszba, és 2022‑től kezdve a harmadik országok állampolgárai, akik Belaruszból próbálták átlépni az Unió külső határait, már nem utaztak légi úton.
74 A kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeiben a Tanács „olyan forrásokra” hivatkozott, „amelyek megerősítik, hogy a felperes továbbra is üzemeltet járatokat Isztambulból, az Erbilből induló járatok legnépszerűbb célállomásából […] Minszkbe”.
75 A tárgyaláson a Tanács kifejtette, hogy a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadása előtt megvizsgálta a felperes által hivatkozott információkat. Elmondta, hogy figyelembe vette azt a tényt, hogy a felperes megszüntette a Libanonból induló járatok üzemeltetését, és hogy a török hatóságok intézkedéseket hoztak, de a birtokában lévő egyéb bizonyítékok azt mutatják, hogy a felperes továbbra is üzemeltetett járatokat az isztambuli repülőtérről, amely az Unió külső határainak átlépése céljából Minszkbe utazni kívánó személyek számára összekötő csomópont volt, és hogy a felperes a jegyeit közvetítőkön keresztül, nem átlátható módon értékesítette. Azt állította továbbá, hogy a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadását a felperes által Isztambulból üzemeltetett járatok indokolták, nem pedig a Dubajból és Bejrútból üzemeltetett járatok.
76 Emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedések biztosítási jellegűek, és – természetüknél fogva – ideiglenesek, és azok érvényessége mindig a meghozataluk alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának, valamint a hozzájuk kapcsolódó célkitűzés elérése érdekében való fenntartásuk szükségességének a függvénye. Következésképpen e korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatakor a Tanácsnak el kell végeznie a helyzet naprakész értékelését, és el kell készítenie az ilyen intézkedések hatásának mérlegét annak megállapítása érdekében, hogy ezen intézkedések lehetővé tették‑e az érintett személyek és szervezetek nevének a vitatott jegyzékbe való első felvételével megvalósítani kívánt célok elérését, vagy az említett személyek és szervezetek tekintetében még mindig ugyanazon következtetés vonható le (lásd: 2022. április 27‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítélet, T‑108/21, EU:T:2022:253, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 Valamely személy nevének a jegyzéken való fenntartásának igazolása érdekében a Tanács szabadon hivatkozhat ugyanazokra a bizonyítékra, mint amelyek a felperes nevének a jegyzékbe való eredeti felvételét, újbóli felvételét vagy korábbi fenntartását igazolták, amennyiben egyrészt a jegyzékbe vétel indokai változatlanok, másrészt pedig a kontextus nem változott oly módon, hogy e bizonyítékok elavultak volna. E kontextus nemcsak azon ország helyzetét foglalja magában, amely tekintetében a korlátozó intézkedések rendszerét létrehozták, hanem az érintett személy sajátos helyzetét is (lásd: 2022. október 26‑i Ovsyannikov kontra Tanács ítélet, T‑714/20, nem tették közzé, EU:T:2022:674, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
78 A jelen ügyben elsősorban meg kell jegyezni, hogy a Tanács a tárgyaláson kijelentette, hogy azon információkra tekintettel, amelyekről a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadásakor tudomása volt, az a megállapítás, hogy a felperes hozzájárul a Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységéhez, már nem igazolható azzal, hogy a felperes Libanonból és az Egyesült Arab Emírségekből üzemeltetett járatokat. Továbbá, a felperes által az Isztambul és Minszk közötti útvonalon üzemeltetett járatokkal kapcsolatban a Tanács kijelentette, hogy az említett értékelés az Erbil és Isztambul közötti útvonal létezésén és a felperes jegyeinek átláthatatlan értékesítési rendszerén alapult.
79 Ezzel a Tanács hallgatólagosan elismeri, hogy az eredeti jogi aktusok elfogadását alátámasztó bizonyítékok e tekintetben elavulttá váltak.
80 Következésképpen a fenti 77. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor a fenntartásról szóló jogi aktusokat az eredeti jogi aktusok alapjául szolgáló indokokhoz képest változatlan indokokkal támasztotta alá, amelyek szerint „[a]z Unió külső határát átlépni kívánó migránsok a [felperes] által üzemeltetett légi járatokon repültek Minszkbe néhány közel‑keleti országból, különösen Libanonból, az Egyesült Arab Emírségekből és Törökországból”.
81 Másodsorban, a felperes által az Isztambul és Minszk közötti útvonalon üzemeltetett járatok tekintetében a Tanács a tárgyaláson a „flightradar24.com” internetes oldalon megjelent azon információkat vette alapul, amelyekhez 2022. november 23‑án hozzáférése volt.
82 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a „flightradar24.com” internetes oldalon megjelent információk egyáltalán nem tesznek említést a felperes jegyeinek a Tanács által említett, állítása szerint átláthatatlan elosztási rendszeréről. Emellett az említett információk legfeljebb azt bizonyítják, hogy Erbil és Isztambul között légi összeköttetés volt, és hogy a felperes továbbra is üzemeltetett járatokat az Isztambul és Minszk közötti útvonalon. Ez a körülmény azonban önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy a felperes olyan harmadik országbeli állampolgárok szállításában vett részt, akik esetleg az Unió külső határainak átlépését tervezték, tekintettel arra, hogy a Tanács azt is elismeri, hogy 2021 októbere óta a Törökországból járatokat üzemeltető légitársaságoknak tilos volt egyes közel‑keleti és ázsiai harmadik országok állampolgárait Minszkbe szállítaniuk.
83 Következésképpen a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadásának időpontjában is részt vett a Lukasenko‑rezsim azon tevékenységeiben, amelyek az Unió külső határainak jogellenes átlépését könnyítették meg az általa az Isztambul és Minszk közötti útvonalon üzemeltetett járatok révén.
84 A fentiekből következik, hogy az az indok, amely szerint a felperes hozzájárul a Lukasenko‑rezsimnek az Unió külső határainak jogellenes átlépését megkönnyítő tevékenységeihez, értékelési hibán alapul.
Azon értékelésről, amely szerint a felperes hasznot húz a Lukasenko‑rezsimből
85 A fenntartásról szóló jogi aktusok indokolásának első és harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy a felperes állami tulajdonú nemzeti zászlós légitársaság, hogy Lukasenko elnök megígérte, hogy kormánya minden lehetséges támogatást megad a felperesnek, miután az Unió úgy döntött, hogy valamennyi belarusz légi fuvarozó számára tilalmat vezet be az uniós légtéren való átrepülésekre és az uniós repülőterekhez való hozzáférésre, hogy e célból megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy új légi útvonalak megnyitását készítik elő a felperes számára, a felperes tehát hasznot húz a Lukasenko‑rezsimből.
86 Ezek az indokok a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a Lukasenko‑rezsimből húzott „haszon” kritériumán alapulnak, amely rendelkezésre a 765/2006 rendelet 2. cikkének (5) bekezdése utal, ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy az említett jegyzékbe vételi kritérium különbözik a Lukasenko-rezsimnek nyújtott „támogatás” kritériumától (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 27‑i BelTechExport kontra Tanács ítélet, T‑765/15, nem tették közzé, EU:T:2017:669, 92. pont; 2023. október 18‑i MAZ‑upravljajusaja kompanija holdinga Belavtomaz kontra Tanács ítélet, T‑532/21, nem tették közzé, EU:T:2023:656, 44. pont; 2023. október 18‑i Belaz‑upravljajusaja kompanija holdinga Belaz Holding kontra Tanács ítélet, T‑533/21, nem tették közzé, EU:T:2023:657, 40. pont).
87 Állításainak alátámasztására a Tanács az ellenkérelmében és a viszonválaszában az alábbi iratokra hivatkozik:
– egy, a „belta.by” internetes oldalon 2021. június 1‑jén megjelent cikkre, amelyből kitűnik, hogy ugyanezen a napon Lukasenko elnök az Oroszországgal való együttműködésről tartott megbeszélésen sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a „nyugat” „kapcsolatba hozta [a felperest] egy incidenssel”, kijelentette, hogy a belarusz állam minden lehetséges támogatást megad a kérelmezőnek, és azt is jelezte, hogy a Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció új légi útvonalak megnyitását tervezi több orosz városba, ami a felperes javát szolgálja;
– a „tass.com” internetes oldalon 2021. június 1‑jén megjelent cikkre, amelyből kitűnik, hogy az „SB. Belarus Today” sajtóorgánum szerint a Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció elnöke utasította közlekedési minisztereit, hogy határozzák meg, hogy mely orosz városokba közlekedhet a felperes.
88 A „belta.by” internetes oldalon megjelent cikkből és a „tass.com” internetes oldalon megjelent cikkből kitűnik, hogy Lukasenko elnök szerint „[n]agyon fontos számunkra, hogy munkát adjunk a pilótáinknak, és használhassuk azokat a repülőgépeket, amelyek megszerzéséért oly keményen küzdöttünk a nehéz időkben”, „[a] légi flotta jelentős megújítását hajtottuk végre”, „[a] pilótáink hozzáértőek”, „megígértem, hogy nem hagyjuk magára [a felperest]”, és „[a] vállalkozást bármi áron támogatni fogjuk, ez becsületbeli ügyünk”.
89 Igaz ugyan, hogy a „belta.by” internetes oldalon megjelent cikk és a „tass.com” internetes oldalon megjelent cikk nem említi kifejezetten, hogy – amint azt a Tanács a vitatott indokolásban állítja – Lukasenko elnök szóban forgó nyilatkozatai az Unió azon határozatára adott válaszul hangzottak el, amellyel az Unió megtiltotta valamennyi belarusz légi fuvarozó számára a légtere feletti átrepülést és a területén lévő repülőterekhez való hozzáférést. Amint azonban a Tanács a tárgyaláson hangsúlyozta – és a felperes ezt nem cáfolta – az első cikkben szereplő arra vonatkozó utalást, hogy a „nyugat” „kapcsolatba hozta a [felperest] [egy] incidenssel”, úgy kell érteni, hogy a fehéroroszországi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat módosításáról szóló, 2021. június 4‑i (KKBP) 2021/908 tanácsi határozattal (HL 2021. L 197. I., 3. o.) az Unió a Ryanair egyik járatának a belaruszi Minszkben 2021. május 23‑án történt kényszerleszállására válaszul olyan intézkedést hozott, amelynek értelmében a tagállamok megtagadják a belarusz légi fuvarozók által üzemeltetett bármely légi járműtől a területükön való leszállásra, az onnan való felszállásra, illetve a területük feletti átrepülésre vonatkozó engedélyt.
90 A felperes egyrészt elismeri, hogy ő a belarusz állam tulajdonában lévő légitársaság, másrészt elismeri Lukasenko elnöknek a fenti 88. és 89. pontban említett nyilvános nyilatkozatainak létezését. Azt sem vitatja, hogy a Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció elnöke utasította közlekedési minisztereit, hogy határozzák meg, mely orosz városokba közlekedhet. Márpedig az ilyen bizonyítékokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Lukasenko elnök konkrét támogatást nyújt a felperesnek, mint állami tulajdonú nemzeti zászlós légitársaságnak, nem lehet figyelmen kívül hagyni a különböző releváns tényezők átfogó értékelése során, amelyek indokolttá teszik, hogy a felperest Lukasenko elnök rezsiméből hasznot húzó szervezetnek tekintsék (lásd ebben az értelemben: 2023. június 28‑i Dana Astra kontra Tanács ítélet, T‑239/21, nem tették közzé, EU:T:2023:364, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 A felperes azonban azt állítja, hogy Lukasenko elnöknek a fenti 88. és 89. pontban említett nyilvános nyilatkozatai nem jártak kereskedelmi vagy pénzügyi következményekkel számára, különösen mivel a találkozót követően nem jelöltek ki számára új útvonalakat Oroszországba. Egyetlen új útvonal, a Minszk és Ufa (Oroszország) közötti útvonal nyílt meg, miután az Unió 2021 tavaszán repülési korlátozásokat vezetett be, és az útvonal megnyitását a Lukasenko elnök és az Oroszországi Föderáció elnöke közötti találkozó előtt döntötték el és jelentették be.
92 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételekben a Tanács a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadásakor az aktájához csatolt bizonyos dokumentumokra hivatkozik, többek között:
– a „neg.by” internetes oldalon 2022. augusztus 10‑én megjelent cikkre, amelyből kitűnik, hogy a felperes növelte a Minszkből egyes orosz városokba induló járatok számát, különösen a moszkvai (Oroszország) vnukovói repülőtér igénybe vételének köszönhetően;
– a „mir24.tv” internetes oldalon 2022. július 15‑én megjelent cikkre, amely szerint a felperes légi útvonalat nyitott Minszk és vnukovói repülőtér között;
– az „eng.belta.by” internetes oldalon 2022. július 15‑én megjelent cikkre, amelyből kitűnik, hogy a felperes ugyanezen időponttól kezdődően újraindította a menetrend szerinti járatokat a Minszk és vnukovói repülőtér közötti útvonalon;
– az „sb.by” internetes oldalon 2022. november 5‑én megjelent cikkre, amely arról számolt be, hogy a Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció az Unió légtérlezárásról szóló intézkedéseit követően tovább fejlesztette együttműködését a polgári légi közlekedés területén, és hogy ezzel összefüggésben a belarusz légitársaságok „kelet és dél felé irányították át tevékenységüket”, a felperest is beleértve, aki azóta rendszeres járatokat üzemeltet bizonyos országokba, köztük Oroszországba, és hogy „az orosz és a belarusz légi fuvarozók rendszeresen új nemzetközi és belföldi útvonalakat nyitnak, és fejlesztik együttműködésüket”.
93 Először is, a „mir24.tv” internetes oldalon megjelent cikk és az „eng.belta.by” internetes oldalon megjelent cikk megegyezik abban, hogy a felperes 2022. július 15‑től indított járatokat a vnukovói repülőtérre. Ezek a tények ellentmondanak a felperes azon állításainak, miszerint a Minszk és Ufa közötti útvonal volt az egyetlen, amely Oroszország felé nyitva állt, miután az Unió úgy döntött, hogy lezárja a légterét.
94 Igaz ugyan, hogy a felperes azt állította, hogy a Moszkvába utazni szándékozó utasok számának növekedése miatt döntött úgy, hogy a vnukovói repülőtérre közlekedik, és e célból egy 2021. július 5‑én kelt levélre hivatkozott, amelyben az említett repülőtér üzemeltetője felkérte a felperes főigazgatóját, hogy nyisson új útvonalat Minszkből.
95 Meg kell azonban jegyezni, hogy a vnukovói repülőtér üzemeltetőjének 2021. július 5‑én kelt levele nem egyértelmű az említett repülőtérre irányuló útvonal megnyitásának indokait illetően. Ebben a levélben az említett üzemeltető a „bizonytalan geopolitikai helyzetre” hivatkozik, amely véleménye szerint korlátozhatja a felperes tevékenységét, ugyanakkor lehetővé teszi az utasok számának jelentős növekedését a Minszk és Moszkva közötti útvonalon.
96 Másrészt, mivel a vnukovói repülőtér üzemeltetőjének levelét körülbelül egy hónappal Lukasenko elnök azon nyilvános nyilatkozatai után küldték el a felperesnek, amelyekben bejelentette, hogy a belarusz állam minden lehetséges támogatást megad a felperesnek, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy ez az időbeli közelség alátámasztja a Tanács azon álláspontját, hogy a vnukovói repülőtérre irányuló útvonal 2022. július 15-i megnyitása e nyilatkozatok alapján történt, és hogy ennélfogva Lukasenko elnök valóban betartotta a felperes támogatására tett ígéretét. A felperes azon érve, hogy 2011‑ig már közlekedett a vnukovói repülőtérre, és hogy ez szigorúan véve nem „új útvonal”, nem valószínű, hogy ellentmond ennek a megállapításnak. Az a tény ugyanis, hogy a felperes 2011 óta nem üzemeltette a Minszk és a vnukovói repülőtér közötti légi útvonalat, hanem a Lukasenko elnök fent említett nyilvános nyilatkozatai után nem sokkal kapott felkérést követően kezdte meg azt, inkább alátámasztja a Tanács állításait.
97 Ebből következik, hogy a felperes által előadott érvek nem elegendőek ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a Tanács által előterjesztett bizonyítékokat.
98 Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a „neg.by” internetes oldalon megjelent cikk és az „sb.by” internetes oldalon megjelent cikk arra utal, hogy a felperes által Oroszországba közlekedő járatok száma megnőtt, és hogy szoros együttműködés alakult ki a légi közlekedési ágazatban működő belarusz és orosz gazdasági szereplők között azóta, hogy az Unió légterét lezárták a Belarusz Köztársaságból és az Oroszországi Föderációból érkező légi járművek előtt.
99 Következésképpen a Tanács által hivatkozott bizonyítékok a valószínűsítő körülmények kellően konkrét, pontos és egybevágó együttesének minősülnek annak megállapításához, hogy a felperesnek – állításaival ellentétben – konkrét haszna származott Lukasenko elnök azon nyilvános nyilatkozataiból, amelyekben bejelentette, hogy a belarusz állam minden lehetséges támogatást megad számára.
100 A fentiek összességéből következik, hogy a Tanács nem követett el értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes az állami légitársaság, hogy Lukasenko elnök megígérte, hogy kormánya minden lehetséges támogatást megad a felperesnek, miután az Unió úgy döntött, hogy valamennyi belarusz légi fuvarozó számára tilalmat vezet be az uniós légtéren való átrepülésre és az uniós repülőterekhez való hozzáférésre, és hogy e célból megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy új légi útvonalak megnyitását készíti elő a felperes számára.
101 Ezenkívül, mivel a Tanács bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a felperesnek konkrét haszna származott Lukasenko elnök azon nyilvános nyilatkozataiból, amelyekben kijelentette, hogy a belarusz állam minden lehetséges támogatást megad neki, a felperes hiába hivatkozik arra, hogy az említett nyilatkozatok nem alapján nem állapítható meg, hogy a 2012/642 határozat 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kritérium értelmében hasznot húz a Lukasenko‑rezsimből.
102 Továbbá az indokok, amelyek szerint a felperes hasznot húz a Lukasenko‑rezsimből, amelyek kellően pontosak és konkrétak, és amelyek nem tartalmaznak a tényállásra vonatkozó téves értékelést vagy téves jogalkalmazást, önmagukban elegendő alapot jelentenek a felperes nevének a vitatott jegyzékeken való fenntartásának indokolásához.
103 Következésképpen a fenti 30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az egyetlen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, és nem szükséges megvizsgálni a felperesnek a fenntartásról szóló jogi aktusok indokai ellen irányuló érveit – amely indokokból kitűnik, hogy támogatja a Lukasenko‑rezsimet – mivel az a körülmény, hogy azok a felperes szerint nincsenek alátámasztva, nem vonhatja maga után e jogi aktusok megsemmisítését.
104 A fenti megfontolások összességére tekintettel a fenntartásról szóló jogi aktusok részleges megsemmisítése iránti kérelmet, és ennélfogva a jelen keresetet mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
105 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Belavia – Belarusian Airlines AAT‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. május 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások