T‑271/10. RENV. II sz. ügy
H
kontra
az Európai Unió Tanácsa
A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2020. november 18.
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió Bosznia‑Hercegovinában folytatott rendőri missziójához kirendelt nemzeti alkalmazott – Átcsoportosítási határozat – Hatáskörrel való visszaélés – Szolgálati érdek – Lelki zaklatás – Az átcsoportosítás büntető jellege – Felelősség – Nem vagyoni kár”
1. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió polgári missziói – Személyi állomány – Beosztás – A hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(lásd: 43., 44., 49. pont)
2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió polgári missziói – Személyi állomány – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosítási határozattal szembeni keresete – Lelki zaklatásos helyzetben bekövetkező átcsoportosítás – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom – A misszió irányítása során elkövetett állítólagos szabálytalanságoknak az érintett alkalmazott általi bejelentése miatt hozott átcsoportosítási határozat – Az átcsoportosítás büntető jellege – Bennfoglaltság
(lásd: 44., 45., 48., 50., 55., 77. pont)
3. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A véleménynyilvánítás szabadsága – A jogellenes tevékenység vagy súlyos kötelezettségszegés fennállásának feltételezésére okot adó tények nyilvánosságra hozatala – A kötelezettség terjedelme – Az ilyen tényeket közlő tisztviselő védelme – Terjedelem – Az Európai Unió rendőri missziójának egy tagjára való alkalmazhatóság
(Személyzeti szabályzat, 22a. cikk)
(lásd: 76. pont)
4. Bírósági eljárás – A jogvita tárgya – Az eljárás során történő módosítás – A kérelemnek a válasz szakaszában a kártérítésre való kiterjesztése – Az eljárás során felmerült tényezőkre alapított kérelem – Elfogadhatóság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, e) pont és 84. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 84., 88. pont)
5. Bírósági eljárás – Bizonyítékok benyújtása – Határidő – A bizonyítékok késedelmes benyújtása – Feltételek – A Törvényszék elé való visszautalást követő eljárásra való alkalmazhatóság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 85. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 90. pont)
6. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenes aktus által okozott tényleges és biztos kár – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele – Korlátok
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
(lásd: 97., 98. pont)
7. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Az Európai Unió rendőri missziója alkalmazottainak jogvitáiban nem szükséges feltétel
(EUMSZ 268. cikk, EUMSZ 270. cikk, EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
(lásd: 105. pont)
8. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Kár – Megtérítendő kár – Az Európai Unió rendőri missziója egyik alkalmazottjának az általa bejelentett szabálytalanságokkal összefüggésben egy „senior” álláshelyről egy „nem senior” álláshelyre történő átcsoportosításával okozott nem vagyoni kár – Bennfoglaltság
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
(lásd: 108. pont)
Összefoglalás
A felperes, H, egy olasz igazságügyi tisztviselő, akit 2008. november 14‑től rendeltek ki Szarajevóba (Bosznia‑Hercegovina) az Európai Unió rendőri missziójához (EUPM)(1) Criminal Justice Unit Adviser‑i feladatok ellátására. A felperes kirendelését két alkalommal meghosszabbították Chief of Legal Office álláshelyen, amelyet később Senior Legal Advisor/Legal Counsel álláshellyé neveztek át.
A felperes, valamint egyik munkatársa 2010. március 17‑én levélben tájékoztatták feletteseiket az EUPM irányítása során elkövetett állítólagos szabálytalanságokról. Ezt követően, az EUPM‑misszióvezető(2) két határozatával a felperest a regionális irodában büntetőjogi tanácsadó rendelkezésre állásának szükségességén alapuló operatív okokból Criminal Justice Adviser – Prosecutor munkakörbe csoportosították át a Banja Luka‑i (Bosznia‑Hercegovina) regionális irodába.
A felperes keresetet indított, amelynek tárgya elsősorban az átcsoportosításról szóló határozatok megsemmisítése, másodsorban az állítólagosan bekövetkezett nem vagyoni és vagyoni kár megtérítése volt. Megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására a felperes többek között lelki zaklatásra és hatáskörrel való visszaélésre hivatkozott. A Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatokat, és helyt adott a kártérítési kérelemnek az e határozatok által okozott nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó részében.
A Törvényszék álláspontja
Mindenekelőtt a Törvényszék megjegyzi egyrészt, hogy az EUPM emberi erőforrásokkal kapcsolatos határozatai a közös kül‑ és biztonságpolitika körébe tartozó operatív vetülettel bírnak, másrészt lényegüknél fogva személyzeti igazgatási aktusoknak minősülnek, az uniós intézmények által a hatásköreik gyakorlása során elfogadott valamennyi ilyen határozathoz hasonlóan.
A Törvényszék továbbá megjegyzi, hogy az átcsoportosításról szóló határozat akkor valósíthat meg hatáskörrel való visszaélést, ha lelki zaklatásos helyzetben fogadták el, az ilyen határozattal érintett alkalmazott személyiségének, méltóságának, testi vagy lelki egészségének megsértése céljából. A Törvényszék rámutat, hogy ez érvényes olyan helyzetben is, amikor az átcsoportosítás valójában a felperessel szemben az EUPM irányításával kapcsolatos kritikái miatti szankcióval egyenértékű. E körülmények a Törvényszék szerint hatáskörrel való visszaélésnek minősülnek amennyiben az EUPM misszióvezetője a hatáskörét olyan cél érdekében gyakorolta volna, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörrel felruházták, és ha egyébiránt az átcsoportosítás nem volna a szolgálat érdekében állónak tekinthető. A jelen ügyben a Törvényszék helyt ad a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó jogalapnak.
Továbbá a Törvényszék szerint méltányossági alapon 30 000 euró megítélése azon nem vagyoni kár megfelelő megtérítésének minősül, amely a felperest amiatt érte, hogy őt a megtámadott határozatokkal átcsoportosították.
A vagyoni kár megtérítésére irányuló kártérítési kérelmet illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes e kérelmet nem terjesztette elő a keresetlevélben. Mindazonáltal a Törvényszék úgy véli, hogy a felperest állítólagosan ért vagyoni kár a keresetindítást követően bekövetkezett ténybeli háttérbe illeszkedik, miközben a felperes szerint kapcsolódik az általa az EUPM‑nél állítólagosan elszenvedett és a keresetlevélben említett lelki zaklatási cselekményekhez. E körülmények között a Törvényszék szerint ellentétes lenne a gondos igazságszolgáltatással és a pergazdaságosság követelményével a felperes arra való kötelezése, hogy új keresetet indítson a szóban forgó kártérítési kérelemmel kapcsolatban. A Törvényszék az érdemét tekintve elutasítja e kérelmet.
Az EUPM 2003. január 1‑jén kezdte meg működését, majd a missziót több alkalommal meghosszabbították, végül 2012. június 30‑án fejezte be a működését.