Language of document :

A Törvényszék (ötödik tanács) T-100/15. sz., Dextro Energy GmbH & Co. KG kontra Európai Bizottság ügyben 2016. március 16-án hozott ítélete ellen a Dextro Energy GmbH & Co. KG által 2016. május 25-én benyújtott fellebbezés

(C-296/16. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Dextro Energy GmbH & Co. KG (képviselők: M. Hagenmeyer és T. Teufer ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke 2016. március 16-i T-100/15. sz. ügyben hozott ítéletét.

Amennyiben a Bíróság megalapozottnak ítéli a fellebbezést, a fellebbező kéri az első fokon előterjesztett kérelmek teljes mértékben történő helyben hagyását, úgymint:

1.    nyilvánítsa semmisnek az egyes, nem a betegségek kockázatának csökkentését, illetve a gyermekek fejlődését és egészségét érintő, élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások engedélyezésének elutasításáról szóló, 2015. január 6-i 2015/8/EU bizottsági rendeletet1 ;

2.    az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék helytelen felülvizsgálati szempontot alkalmazott:

Azon megállapításával, hogy „a tudományos és technikai rend igencsak összetett tényei” esetében a mérlegelési jogkör alperes által történő gyakorlása esetében csak a visszaélés szerű jelleget kell vizsgálni, a Törvényszék kezdettől fogva lemondott a mérlegelési jogkör alkalmazási területének jelentős részéről, jóllehet valójában a Törvényszék és a Bíróság feladata annak gyakorlása. A Törvényszék és a Bíróság vizsgálata nem korlátozódik a mérlegelési jogkör alperes által történő visszaélés szerű gyakorlásának egyszerű vizsgálatára. Éppen ellenkezőleg, a bíróság vizsgálhatja, illetve vizsgálni köteles, hogy az alperes helyesen értelmezte-e az uniós jogalkotó 1924/2006/EK rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében foglalt előírásait, és helyesen gyakorolta-e mérlegelési jogkörét. A bírósági felülvizsgálatnak a hatáskörrel való visszaélés különböző formáira is ki kell terjednie. E felülvizsgálatra nem került sor „a megvizsgálandó kérdés tekintetében jogszerű és releváns egyéb tényezők” hibás mérlegelése és értékelése okán.

A fellebbező továbbá az 1924/2006/EK rendelet 18. cikke (4) bekezdésének megsértésére hivatkozik, és ennek keretében 3 jogalapra támaszkodik:

Először is az egészségre vonatkozó vitatott állítások engedélyezésének megtagadása az alperes által elkövetett értékelési hibán alapul. Ez elsősorban az 1924/2006/EK rendelet 18. cikk (4) bekezdésében előírt jogszerű és releváns tényezők hierarchiájából következik. Nem minden jogszerű és releváns tényező figyelembe vétele igazolhatja a tartalmilag helyes és tudományosan kellően alátámasztott egészségre vonatkozó állítások engedélyezésének megtagadását. A fellebbező szerint a rendelet (17) preambulumbekezdése értelmében e tényezők nem lehetnek az engedélyezésről történő határozathozatal „[elsődleges szempontjai]”. Az egészségre vonatkozó állítások estében „elsősorban a tudományos megalapozottságot kell figyelembe venni”. E mérlegelés az 1924/2006/EK rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében is megtalálható. A hatóságok véleménye szerepel ott az első helyen.

Másodszor az alperes azért is gyakorolta helytelenül az 1924/2006/EK rendelet 18. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörét, mivel jogellenesen indult ki abból, hogy a felperes állításai „ellentmondásos és félrevezető üzenetet” közvetítenek a fogyasztóknak. A glükóz bizonyított hatásaira történő utalás nem jelenti azt, hogy cukrot kell fogyasztani, vagy hogy abból még többet kell fogyasztani, sem pedig, hogy nem létezik a cukorfogyasztás csökkentésére irányuló, harmadik személytől eredő ajánlás. Nem beszélhetünk tehát ellentmondásról, különösen azért, mivel a kérelemben konkrétan megnevezett egészséges, aktív, állóképességüket tekintve edzett férfiakról és nőkről van szó.

Harmadszor az alperes további mérlegelési hibát követett el az 1924/2006/EK rendelet 18. cikkének (4) bekezdés keretében, mivel jogellenesen indult ki abból, hogy a felperes állításai félreérthetők és megtévesztők. Egy körültekintő átlagos fogyasztó megtévesztéséhez a felperes egészségre vonatkozó állításai megtévesztésre alkalmasnak kell, hogy legyenek. Éppen, hogy nem ez a helyzet áll fenn.

A fellebbező továbbá az arányosság elvének megsértésére hivatkozik:

Az egészségre vonatkozó állításai engedélyezésének alperes által történő megtagadása sérti az arányosság elvét. Az alperest, uniós intézményként a mérlegelési jogkörének gyakorlása során köti az EUSZ 5. cikke (4) bekezdése első albekezdésének értelmében vett arányosság elve. Amennyiben a felperes egészségre vonatkozó állításai engedélyezése megtagadásának egyetlen oka az általánosan elfogadott táplálkozási és egészségügyi alapelvek, anélkül, hogy kellően figyelembe vették volna az adott ügy konkrét körülményeit, megsértették az arányosság elvét. Az általános alapelvek az adott esetben nem teszik szükségessé a felperes kérelmeinek elutasítását, hanem adott esetben, kevésbé megszorító eszközként, meghatározott alkalmazási feltételeket és címkézési szabályokat ajánlanak. Továbbá figyelembe kell venni, hogy: táplálkozási és egészségügyi szempontokból sem megfelelő eszköz magas szintű fogyasztóvédelem eléréséhez a tartalmilag helyes és tudományosan kellően alátámasztott egészségre vonatkozó állításoknak az engedélyezés megtagadása okán történő korlátlan és teljes tilalma.

Végül a fellebbező az egyenlő bánásmód elvének megsértését kifogásolja:

A kérelmezett egészségre vonatkozó állítások engedélyezésének megtagadása nyilvánvalóan sérti az egyenlő bánásmód elvét is. Az alperes hasonló esetekben másként járt el az engedélyezés során, jóllehet nem állnak fenn eltérő bánásmódot igazoló ténybeli feltételek.

____________

1 HL L 3., 6. o.