C‑16/06. P. sz. ügy

Les Éditions Albert René Sàrl

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés – Közösségi védjegy – 40/94/EK rendelet – 8. cikk és 63. cikk – A MOBILIX szóvédjegy – Az OBELIX közösségi és nemzeti szóvédjegy jogosultjának felszólalása – A felszólalás részleges elutasítása – Reformatio in peius – Az úgynevezett »semlegesítési« elmélet – A jogvita tárgyának módosítása – Az Elsőfokú Bíróság előtti keresethez mellékletként csatolt dokumentumok mint új bizonyítékok”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Az Elsőfokú Bíróság hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata

(40/94 tanácsi rendelet, 63. cikk)

2.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.        Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(EK 225. cikk,(1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

4.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

5.        Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

6.        Fellebbezés – Jogalapok – Az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya – Elfogadhatatlanság

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, 1. §, első bekezdés, c) pont)

7.        Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Az Elsőfokú Bíróság hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata

(40/94 tanácsi rendelet, 61. cikk, (2) bekezdés, 62. cikk, (2) bekezdés, 63. cikk, 74. cikk, (2) bekezdés és 76. cikk)

1.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet Bíróság által értelmezett 63. cikkének korlátain belül az Elsőfokú Bíróság teljes körűen felülvizsgálhatja a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai határozatainak jogszerűségét, szükség esetén ellenőrizve azt, hogy e tanácsok a jogvita tényállását jogilag pontosan minősítették‑e, vagy hogy nem téves‑e az említett tanácsok elé terjesztett tényállás értékelése. Ebben a vonatkozásban, mivel a fél a figyelembe vett tényezők – különösen a védjegyek, valamint a megjelölt áruk és szolgáltatások hasonlósága – közötti kölcsönös függőség elve alapján kétségbe vonta a fellebbezési tanács összetéveszthetőségre vonatkozó értékelését, az Elsőfokú Bíróság hatáskörrel rendelkezik az említett fellebbezési tanácsnak a szóban forgó megjelölések hasonlóságára vonatkozó értékelésének felülvizsgálatára. Amikor ugyanis az OHIM fellebbezési tanácsa határozatának jogszerűségét kell értékelnie, az Elsőfokú Bíróságot nem kötheti e tanácsnak a tényállásra vonatkozó téves értékelése, mivel az említett értékelés a részét képezi azoknak a következtetéseknek, amelyek jogszerűségét vitatják az Elsőfokú Bíróság előtt.

(vö. 39., 47., 48 pont)

2.        A korábbi védjegy megkülönböztető képessége és különösen jó hírneve olyan elem, amelyet figyelembe kell venni annak értékelése kapcsán, hogy a korábbi védjeggyel és a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság elegendő‑e ahhoz, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján fennálljon az összetévesztés veszélye.

Mindazonáltal az áruk és a szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága fennállásának értékelésénél figyelembe kell venni minden, ezen áruk vagy ezen szolgáltatások közötti viszonyt jellemző releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösképpen azok jellegét, rendeltetését, használatát, valamint egymást helyettesítő vagy kiegészítő jellegét.

Ebből következően az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazza tévesen a jogot azzal, hogy az áruk és szolgáltatások összehasonlítása során nem azt a feltételezést veszi alapul, hogy az ütköző védjegyek azonosak, és a korábbi védjegy megkülönböztető képességgel rendelkezik.

(vö. 64., 65., 67. pont)

3.        Az EK 225. cikk (1) bekezdése és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Egyedül az Elsőfokú Bíróság rendelkezik ugyanis hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére vonatkozóan. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó – nem jogkérdés, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az akta irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére.

(vö. 68., 69. pont)

4.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett összetéveszthetőség átfogó értékelése azt is maga után vonja, hogy a két megjelölés között fennálló fogalmi különbségek semlegesíthetik a közöttük fennálló hangzásbeli és vizuális hasonlóságot, ha az érintett vásárlóközönség szemszögéből a szóban forgó megjelölések legalább egyike világos és meghatározott jelentéssel rendelkezik, ezért azt e vásárlóközönség azonnal meg tudja érteni.

(vö. 98. pont)

5.        Abban az esetben kell a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett összetéveszthetőség fennállásának értékelése érdekében figyelembe venni azt, hogy védjegycsalád vagy sorozatvédjegy esetén az összetéveszthetőséget annak a lehetősége eredményezi, hogy a fogyasztó téved a bejelentett védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások származását vagy eredetét illetően, és tévesen azt feltételezi, hogy a bejelentett védjegy ehhez a családhoz vagy sorozathoz tartozik, ha a felszólalást több olyan védjegy fennállására alapozták, amelyek közös tulajdonságaik alapján ugyanazon család vagy sorozat tagjának minősülhetnek.

(vö. 101. pont)

6.        Amikor a fellebbező azt vitatja, hogy az Elsőfokú Bíróság miként értelmezi vagy alkalmazza a közösségi jogot, akkor az első fokon vizsgált jogi szempontokat a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését az Elsőfokú Bíróság előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.

Azonban az EK 225. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §‑a első bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy a fellebbezésben pontosan elő kell adni az ítélet azon vitatott részeit, amelyek hatályon kívül helyezését kérik, valamint a kérelmet egyedi módon alátámasztó jogi érveket. Nem felel meg ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely nem tartalmaz olyan érvet, amely kifejezetten a megtámadott ítéletbeli téves jogalkalmazásnak a meghatározására irányul, hanem csupán szó szerint az Elsőfokú Bíróság előtt már ismertetett jogalapokat és érveket ismétli meg, illetve adja újból elő.

(vö. 110., 111. pont)

7.        A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 63. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kereset a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul. E rendelkezésből következik, hogy a felek által az OHIM fórumai előtt fel nem hozott tényekre az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kereset szakaszában már nem lehet hivatkozni.

E rendelkezésből az is következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálhatja újból meg a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket először előtte terjesztettek elő. Az OHIM fellebbezési tanácsa határozatának jogszerűségét ugyanis azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a rendelkezésére álltak.

Ebben a vonatkozásban a 40/94 rendelet 61. cikkének (2) bekezdéséből és 76. cikkéből következik, hogy a fellebbezés érdemének vizsgálata során a fellebbezési tanács – ahányszor csak szükséges – felhívja a feleket, hogy nyújtsák be az általa megküldött értesítésekkel kapcsolatos észrevételeiket, és elrendelheti bizonyítási eszközök előterjesztését is, melyek között szerepelhet ténybeli elemek vagy bizonyítékok előterjesztése. A 40/94 rendelet 62. cikkének (2) bekezdése pedig pontosítja, hogy ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja ahhoz a szervezeti egységhez, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ez a szervezeti egység „azonos tényállás esetén” van kötve a fellebbezési tanács határozatának indokolásához és rendelkező részéhez. Ezek a rendelkezések igazolják annak lehetőségét, hogy a tényállás egyre sokszínűbbé váljék az OHIM előtt folyó eljárás egyes szakaszaiban. Ennélfogva a felperes nem hivatkozhat arra, hogy nincs elegendő lehetősége bizonyítékot szolgáltatni az OHIM számára.

Ezenkívül a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az OHIM figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. Márpedig az olyan bizonyítékok, amelyeket a Hivatal előtt soha nem terjesztettek elő, mindenféleképpen késedelmesnek minősülnek, és nem képezhetik a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének kritériumát.

(vö. 136–141., 143. pont)