TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2023. július 6.(1)
C‑122/22. P. sz. ügy
Dyson Ltd,
Dyson Technology Ltd,
Dyson Operations Pte Ltd,
Dyson Manufacturing Sdn Bhd,
Dyson Spain, SLU,
Dyson Austria GmbH,
Dyson sp. z o.o.,
Dyson Ireland Ltd,
Dyson GmbH,
Dyson SAS,
Dyson Srl,
Dyson Sweden AB,
Dyson Denmark ApS,
Dyson Finland Oy,
Dyson BV
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Energia – 2010/30/EU irányelv – Az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése – 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet – A porszívók energiafogyasztásának címkézése – Vizsgálati módszer – Az Unió szerződésen kívüli felelőssége – Az uniós jog kellően súlyos megsértése”
I. Bevezetés
1. Ez az ügy a porszívógyártó Dyson Ltd. és az ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozó többi fellebbező (akikre a továbbiakban együttesen Dysonként hivatkozom), valamint az Európai Bizottság közötti, a porszívók energiafogyasztása uniós jog szerinti címkézésének alapjául szolgáló vizsgálati módszerekkel kapcsolatos hosszúra nyúló jogi vita legutóbbi állomása.(2)
2. Ez az ügy a Dyson által a Törvényszék 2021. december 8‑i Dyson és társai kontra Bizottság ítéletével (T‑127/19, EU:T:2021:870; a továbbiakban: megtámadott ítélet) szemben benyújtott fellebbezésre vonatkozik.
3. Ezzel az ítélettel a Törvényszék elutasította a Dyson által az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti, az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján előterjesztett keresetet. A Dyson azt állította, hogy kárt szenvedett el azáltal, hogy a Bizottság elfogadta a porszívók energiafogyasztásának címkézéséről szóló 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet.(3) A Törvényszék megállapította, hogy nem teljesült az uniós jog kellően súlyos megsértésére vonatkozó feltétel.
4. Ez az ügy tehát a kellően súlyos jogsértés fogalmát érinti, amely az uniós jog megsértése esetén mind az Európai Unió, mind a tagállamok kártérítési felelősségének feltételét képezi. A Bíróságnak tisztáznia kell a jogsértés súlyossága értékelésének módszerét. Konkrétabban a következő fontos kérdéseket veti fel. Valóban számít, hogy az érintett uniós intézmény – a jelen ügyben a Bizottság – rendelkezett mérlegelési jogkörrel, vagy ehelyett nagyon korlátozott vagy semmilyen mérlegelési jogkörrel nem rendelkezett e tekintetben? Hogyan állapítható meg, hogy az uniós intézmény mérlegelési jogkörrel rendelkezett‑e? Hogyan kell a Bíróságnak alkalmaznia az ítélkezési gyakorlatban meghatározott azon tényezőket, amelyek kimenthetik a szóban forgó jogsértést?
II. A jogvita előzményei
A. Az ügy előzményei dióhéjban
5. Mielőtt részletesebben bemutatnám az ügy összetett hátterét, szükséges egy rövid bevezető magyarázat. A Bizottság a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelettel többek között meghatározta a porszívók energiahatékonyságának vizsgálatára vonatkozó módszert, amely az ilyen készülékek energiahatékonysági címkéjének odaítéléséhez szükséges. A választott módszer a porszívóknak a kezdeti használatuk elején, vagyis akkor elvégzett vizsgálatán alapult, amikor a porgyűjtőjük még csak kezd megtelni porral. Ezt a módszert „üres porzsákkal végzett vizsgálatnak” fogom nevezni.
6. A Dyson kontra Bizottság ítéletben(4) a Dyson megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amelyben azt kifogásolta, hogy ez a módszer nem mutatja ki a porszívók energiahatékonyságát „használat közben”, amint azt a 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel kiegészített alapjogszabály (2010/30/EU irányelv(5)) előírja. Miután a Bíróság a Törvényszék első ítéletét fellebbezés alapján hatályon kívül helyezte,(6) és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, ez utóbbi bíróság megsemmisítette a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletet(7). A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálat nem alkalmas a porszívók „használat közbeni” energiahatékonyságának kimutatására. Ehhez az szükséges, hogy a porgyűjtők már részlegesen telítettek legyenek.
7. Továbbá kifejtésre szorul, hogy a Dyson miért volt érdekelt az üres porzsákkal végzett vizsgálat megtámadásában. A Dyson porzsák nélküli, ciklontechnológiával működő porszívókat gyárt és értékesít.(8) A hagyományos porzsákos porszívóktól eltérően,(9) amelyek szívóerőt fejtenek ki, hogy a port és a szennyeződéseket a padlóról egy eldobható porzsákba szívják, a porzsák nélküli porszívók, ahogy a nevük is sugallja, nem használnak porzsákokat. A ciklontechnológiával működő porszívó a centrifugális erőt használja a por és a hulladék levegőből való leválasztására, így nincs szükség eldobható porzsákokra.
8. Ez a különbségtétel fontos, amikor a porszívók energiateljesítményének vizsgálatára vonatkozó módszerekről van szó, amelyek a jelen ügy középpontjában állnak. Értelmezésem szerint a probléma a következő: amikor a porzsákos porszívó a por felszippantására szívást alkalmaz, ez befolyásolja a teljesítményét; amikor a porzsák vagy a porgyűjtő üres, a levegő viszonylag könnyen áramlik át a gép szűrőjén és a zsák pórusain, így a szívás fennmarad; a porszívó használata során azonban a porzsák és a porszűrő a porral eltömődik, és a légáramlás csökken. Ennek következtében a porszívó szívóereje, tisztítási teljesítménye és energiahatékonysága csökken, mivel a porszívó több energiát fogyaszt az eltömődés elleni küzdelemhez és a szívóerő csökkenésének ellensúlyozásához. Ezzel szemben a ciklontechnológiával működő porszívóknak nincsen porzsákjuk, így nincs eltömődés. A szívóteljesítmény attól függetlenül fennmaradhat, hogy a porgyűjtő tele van‑e vagy sem. Más szóval, ciklontechnológiával működő porszívók ugyanolyan jól teljesítenek telítetten, mint üresen. E megállapítást a jelen eljárásban részes felek egyike sem vonja kétségbe.
9. Dióhéjban a probléma abban rejlik, hogy – amint azt a Dyson ebben az ügyben állítja – az üres porzsákkal végzett vizsgálat a porszívó maximális porfelszívási teljesítményét jelenti, és így elrejti azt a tényt, hogy amint a fogyasztó használja a porszívót, a legtöbb hagyományos porzsákos porszívó esetében a porzsák eltömődik, és a szívóerő csökken. Így a porszívók tisztítási teljesítménye és az energiafogyasztása attól függően változik, hogy a vizsgálatot üres porzsákkal vagy „telített” porzsákkal végzik.
10. Még ha a Törvényszék megsemmisítő ítéletét követően az üres porzsákkal végzett vizsgálatot az energiafogyasztás címkézésének alapjaként el is hagyták, a Dyson úgy vélte, hogy kárt szenvedett abban az időszakban, amikor a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályban volt, a megsemmisítését megelőzően. A Dyson ezért kártérítési keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.
11. A Törvényszék előtti eljárás (D) és a Bíróság előtti eljárás (E) áttekintése előtt a Dyson állításainak elemzéséhez szükséges mértékben ismertetem a jelen ügyre vonatkozó jogszabályokat (B), valamint a Bíróságnak és a Törvényszéknek az e hosszúra nyúló eljárás során hozott korábbi ítéleteit (C).
B. Az energiafogyasztás uniós címkézése és a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet
1. Az energiafogyasztás címkézésével és a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos uniós jogszabályok áttekintése
12. Általánosságban elmondható, hogy az energiafogyasztás címkézésével kapcsolatos uniós jogszabályok tájékoztatást nyújtanak a fogyasztóknak a termékek energiafogyasztásáról és környezeti teljesítményéről, hogy segítsék őket a tájékozott döntéshozatalban. Ezek együtt járnak a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos uniós jogszabályokkal,(10) amelyek a környezeti teljesítmény javítása érdekében minimális energiahatékonysági követelményeket határoznak meg a termékek tervezésre vonatkozóan. Az energiafogyasztás címkézésére és a környezettudatos tervezésre vonatkozó uniós jogszabályok együttesen hozzájárulnak az Európai Uniónak az éghajlatváltozás megelőzésére és mérséklésére irányuló célkitűzésének megvalósításához,(11) és e jogszabályok a becslések szerint évente több mint 250 milliárd eurót takarítanak meg a fogyasztóknak.(12)
13. Az energiafogyasztás címkézésével és a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos uniós szabályok jelenleg számos termékre,(13) például televíziókra, mosogatógépekre, sütőkre, hűtőszekrényekre, mosógépekre és szárítógépekre vonatkoznak. Az energiafogyasztás uniós címkézése az A‑tól (leghatékonyabb) G‑ig (legkevésbé hatékony) terjedő összehasonlító színskála segítségével tájékoztatja a fogyasztókat az adott termék energiahatékonyságáról. Úgy tűnik, hogy a fogyasztók mintegy 85%‑a ismeri az energiafogyasztásra vonatkozó uniós címkét, és használja azt vásárlói döntései során.(14)
2. A 2010/30 irányelv és a 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet jogi keretei
14. Az uniós energiafogyasztás címkézése a 79/530/EGK irányelvre(15) vezethető vissza, amelyet később a 92/75/EGK irányelv váltott fel.(16) A porszívók azonban csak közel 20 évvel később, a 2010/30/EK irányelv elfogadásával kerültek be ebbe a keretbe.
15. A 2010/30 irányelv az 1. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint létrehozza a „használat közbeni” energia‑ és adott esetben egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásra vonatkozó, különösen címkézés és szabványos termékismertető révén történő végfelhasználói tájékoztatásra vonatkozó nemzeti intézkedések összehangolásának kereteit, lehetővé téve ezáltal a végfelhasználók számára, hogy hatékonyabb termékeket választhassanak.(17)
16. Amint azt az a tény is bizonyítja, hogy a 2010/30 irányelv 15 alkalommal(18) említi a „használat közbeni” kifejezést, ez az irányelv a termékek használat közbeni energiafogyasztását tükröző címkézésével foglalkozik. Ezt a kérdést meg is vitatták az irányelv elfogadásához vezető döntéshozatali folyamat során,(19) és valóban a Bizottság volt az, aki az említett irányelvre vonatkozó javaslatában több rendelkezésben is ilyen értelmű megfogalmazást vezetett be.(20)
17. A jelen ügy szempontjából fontos, hogy a 2010/30 irányelv a releváns időpontban általános keretet hozott létre, meghatározva a politikai célkitűzéseket, valamint többek között a Bizottság, a tagállamok, a gyártók és a kereskedők szerepét és felelősségét. Az említett irányelv 10. cikke értelmében a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el (az EUMSZ 290. cikk értelmében), amelyekben meghatározza az energiafogyasztás címkézésére vonatkozó követelményeket egyes termékcsoportokra, köztük a porszívókra vonatkozóan.
18. A 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése a következőképpen szól:
„A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a használat közbeni energia‑ és egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásról a címkén és az adatlapon megadott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek lehetővé kell tenniük a végfelhasználók számára, hogy tájékozottabb vásárlói döntéseket hozhassanak, a piacfelügyeleti hatóságok számára pedig, hogy ellenőrizhessék, a termékek megfelelnek‑e a megadott tájékoztatásnak.”(21)
19. A 2010/30 irányelvet azóta hatályon kívül helyezte és felváltotta az (EU) 2017/1369 rendelet.(22) A lényegében azonos hatályú említett rendelet – figyelemmel a termékek energiahatékonyságát illetően az elmúlt években bekövetkezett technológiai fejlődésre – tartalmuk egyértelművé tétele és aktualizálása érdekében módosítja és megerősíti az irányelv egyes rendelkezéseit.(23) Hangsúlyozza, hogy a vizsgálati módszereknek a használat valós körülményeit kell tükrözniük.(24)
20. Más termékekkel ellentétben a porszívókat a 2010/30 irányelvig nem érintették az energiafogyasztás címkézésére vonatkozó uniós szabályok, a 2009/125/EK irányelvig pedig a környezettudatos tervezésre vonatkozó uniós szabályok sem,(25) és átfogó hatásvizsgálat alapján úgy döntöttek, hogy a Bizottság a vonatkozó rendeleteket egyidejűleg fogadja el.(26)
21. A 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet a legtöbb szabványos porszívótípus címkézésére vonatkozóan megállapította a követelményeket.(27) Arra kötelezte a szállítókat és a kereskedőket, hogy biztosítsák, hogy a porszívók 2014. szeptember 1‑jétől megfeleljenek ezen címkézési követelményeknek.(28) Az ilyen címkézésen feltüntetendő információkat a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletében meghatározottak szerint megbízható, pontos és megismételhető vizsgálati módszerekkel kellett megszerezni.(29) Az említett melléklet 1. pontja e célból az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált szabványokra hivatkozott.
22. E tekintetben a Bizottság az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (a továbbiakban: Cenelec) EN 60312–1:2013 szabványára (a továbbiakban: Cenelec‑szabvány) való hivatkozásokat tett közzé, amely a háztartási használatra szolgáló porszívók teljesítményének mérésére szolgáló módszerekre vonatkozik. A Cenelec‑szabvány 5.9. szakasza, amely a telített porgyűjtővel végzett vizsgálat módszerére vonatkozott, azonban nem szerepelt ezek között.(30) Erre a módszerre „az 5.9. szakasz szerinti, telített porgyűjtővel végzett vizsgálatként” fogok hivatkozni.
23. Ez a kizárás azt eredményezte, hogy a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletének alkalmazása szempontjából a porszívók éves energiafogyasztásának kiszámítására vonatkozó harmonizált szabvány a telített porgyűjtőt használó (a Cenelec‑szabvány 5.9. szakasza szerinti) vizsgálati módszer helyett az üres porgyűjtőt használó (a Cenelec‑szabvány 4.5. és 5.3. szakasza szerinti) vizsgálati módszerre épült.
24. Ennélfogva a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében a porszívók energiahatékonyságának mérésére csak az üres porzsákkal végzett vizsgálatot lehetett alkalmazni.(31)
C. A Törvényszék előtti eljárás alapjául szolgáló tényállás
1. A 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet megsemmisítése iránti eljárás
25. A Dyson Ltd 2013. október 7‑én keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az EUMSZ 263. cikk alapján történő megsemmisítése iránt. Keresetének alátámasztására a Dyson három jogalapra hivatkozott, mégpedig egyrészt a Bizottság hatáskörének hiányára, másrészt a vitatott rendelet indokolásának hiányára; harmadrészt pedig az egyenlő bánásmód elvének megsértésére.
26. A Törvényszék 2015. november 11‑i Dyson kontra Bizottság ítéletével (T‑544/13, EU:C:2015:836) elutasította a keresetet és megalapozatlanként a jogalapokat. A Dyson fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.
27. A Bíróság a 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítéletével (C‑44/16 P, EU:C:2017:357; a továbbiakban: a Bíróság hatályon kívül helyező ítélete) hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet annyiban, amennyiben a Törvényszék elutasította a Bizottság hatáskörének hiányára és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapokat.
28. Fontos, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 2010/30 irányelv 1. cikkéből és 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből következő azon követelmény, hogy a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásnak tükröznie kell a gép használat közbeni energiafogyasztását, az EUMSZ 290. cikk értelmében az említett irányelv alapvető rendelkezésének(32) minősül. Ennélfogva azt az alapszabályozásban kell elfogadni, és az nem képezheti hatáskörátruházás tárgyát. Emellett a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék megállapításával ellentétben a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt „használat közbeni” kifejezés akként történő értelmezése, hogy az a valós használati körülményeket jelenti, nem minősül e rendelkezés „túl tág” értelmezésének, hanem e pontosítás tényleges értelmének felel meg.(33)
29. Következésképpen a Bíróság kimondta ezen ítélet 68. pontjában, hogy a Bizottság „köteles volt – a 2010/30 irányelv alapvető elemei megsértésének elkerülése érdekében – a [665/2013 felhatalmazáson alapuló] rendeletben olyan mérési módszert elfogadni, amely lehetővé teszi a porszívók energiahatékonyságának a valós használati körülményekhez a lehető legközelebb álló körülmények közötti mérését, ami azt jelenti, hogy a porszívó porgyűjtőjének részlegesen telítettnek kell lennie, figyelembe véve mindazonáltal a kapott eredmények tudományos érvényességéhez és a fogyasztóknak nyújtott olyan információkhoz fűződő követelményeket, mint amelyeket az említett irányelv (5) preambulumbekezdése és 5. cikkének b) pontja említ”.(34)
30. A visszautalást követően a Törvényszék a 2018. november 8‑i Dyson kontra Bizottság ítéletével (T‑544/13 RENV, EU:C:2018:761; a továbbiakban: a Törvényszék visszautalást követő megsemmisítő ítélete) megsemmisítette a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletet.
31. Ebben az ítéletben(35) a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bíróság hatályon kívül helyező ítéletének 68. pontjából kitűnik, hogy ahhoz, hogy a Bizottság által elfogadott módszer megfeleljen a 2010/30 irányelv alapvető rendelkezéseinek, két kumulatív feltételnek kell teljesülnie. Egyfelől ahhoz, hogy a porszívók energiahatékonysága a valós használati körülményekhez a lehető legközelebb álló körülmények között legyen mérhető, a porszívó porgyűjtőjének bizonyos mértékig telítettnek kell lennie. Másfelől, az elfogadott módszernek meg kell felelnie a kapott eredmények tudományos érvényességéhez és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságához fűződő bizonyos követelményeknek. A 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkéből és az ügyiratok összességéből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság a porszívók energiahatékonyságának kiszámítására olyan módszert fogadott el, amely a porszívók energiahatékonyságának üres porgyűjtővel történő mérésén alapul. Az első feltétel tehát nem teljesült, ami elegendő volt ahhoz, hogy a Törvényszék megállapítsa, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni a 2010/30 irányelv egyik alapvető rendelkezését, anélkül, hogy döntenie kellett volna arról, hogy ez a módszer megfelel‑e a második feltételnek.
32. A Törvényszék továbbá rámutatott arra, hogy amennyiben egyetlen, részlegesen telített porgyűjtővel végzett mérési módszer sem felelt meg a kapott eredmények tudományos érvényességéhez és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságához fűződő követelményeknek, a Bizottság gyakorolhatta volna a jogalkotás kezdeményezési jogát annak érdekében, hogy az uniós jogalkotónak javasolja a 2010/30 irányelv módosítását.(36)
33. A Törvényszék ezért a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletet teljes egészében megsemmisítette, és nem tartotta szükségesnek, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról határozzon.(37)
2. A 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatali eljárás
34. Időközben a Bíróság a 2018. július 25‑i Dyson ítéletében (C‑632/16, EU:C:2018:599) választ adott egy belga bíróság által előterjesztett, a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet, valamint az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv(38) értelmezésével kapcsolatos kérdéseket magában foglaló előzetes döntéshozatal iránti kérelemre. E kérelem előterjesztésére az egyrészt a Dyson Ltd és a Dyson BV, illetve másrészt a BSH Home Appliances NV (a továbbiakban: BSH) közötti jogvita keretében került sor, amely a BSH által forgalmazott Siemens és Bosch márkájú, hagyományos (porzsákos) porszívók energiafogyasztásával kapcsolatos több címkére vonatkozik, ideértve az uniós energiacímkét is, amelynek használatát a 665/2013 rendelet írja elő. A Dyson Ltd és a Dyson BV többek között azzal érveltek, hogy e címkéknek a BSH általi használata anélkül, hogy jeleznék, hogy azok üres porzsákkal/gyűjtővel végzett vizsgálatok eredményeit tükrözik, a fogyasztók megtévesztésével megvalósított tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül.
35. Ítéletében(39) a Bíróság megállapította többek között, hogy a 2010/30 irányelvet és a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az energiacímkén semmilyen arra vonatkozó tájékoztatás nem tüntethető fel, hogy a porszívók energiahatékonyságát milyen feltételek mellett mérték.
D. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
36. A Dyson 2019. február 21‑én az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján az Európai Unió szerződésen kívüli felelősségének fennállására alapított kártérítési keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.
37. A Dyson 176,1 millió eurót követelt kamatokkal együtt, illetve másodlagosan 127,1 millió eurót kamatokkal együtt, és azt kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére. A Bizottság a kereset elutasítását és a Dysonnak a költségek viselésére való kötelezését kérte.
38. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a Dyson nem teljesítette az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának egyik fő feltételét, nevezetesen a kellően súlyos jogsértés fennállását a Bizottság által elkövetett négy állítólagos uniós jogsértés tekintetében. Következésképpen a Törvényszék elutasította a keresetet.
39. Először is, a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének megsértése tekintetében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezett olyan mérlegelési jogkörrel, amely lehetővé tette volna számára, hogy túllépje a 2010/30 irányelv által ráruházott hatásköröket (a megtámadott ítélet 36. pontja). A Törvényszék ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a mérlegelési jogkör hiánya nem elegendő a kellően súlyos jogsértés megállapításához, és hogy figyelembe kell venni az ítélkezési gyakorlatban meghatározott bizonyos egyéb tényezőket (a megtámadott ítélet 37. és 38. pontja).
40. A Törvényszék megállapította, hogy a Bíróság hatályon kívül helyező ítéletére és a Törvényszék visszautalást követő megsemmisítő ítéletére tekintettel a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a porszívók konkrét esetére való alkalmazása értékelési különbségeket eredményez, ami értelmezési nehézségekre utal az említett rendelkezés és általánosabban a 2010/30 irányelv egészének egyértelműségét és pontosságát illetően (a megtámadott ítélet 40–45. pontja).
41. A Törvényszék a megoldandó helyzet összetettségét, valamint azt figyelembe véve, hogy az elkövetett hiba szándékos, illetve nem kimenthető volt‑e, azt is megállapította, hogy a Bizottság jogosan ítélte meg úgy – mérlegelési jogköre határainak nyilvánvaló és súlyos túllépése nélkül –, hogy az 5.9. szakasz szerinti, telített porgyűjtővel végzett vizsgálat nem képes biztosítani a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás tudományos érvényességét és pontosságát, és helyette a tudományosan megalapozott, üres porgyűjtővel végzett vizsgálatot választotta. A Törvényszék továbbá megjegyezte, hogy a 2010/30 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése öt évre korlátozta a hatáskör Bizottságra való átruházását, így a Bizottság nem halaszthatta el az energiafogyasztás címkézésére vonatkozó szabályok elfogadását addig, amíg a Cenelec el nem fogadta a telített porgyűjtőt használó vizsgálati módszert. Emellett sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte a 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadását. A Törvényszék szerint ezek a körülmények megerősítették, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése kimenthető volt (a megtámadott ítélet 94–97. pontja).
42. A Törvényszék megállapította, hogy e tényezők, a megoldandó problémák technikai összetettsége, valamint a vonatkozó szövegek alkalmazása és értelmezése során felmerülő nehézségek miatt a szokásosan elővigyázatos és gondos igazgatási szerv megítélhette úgy, hogy kockázatot vállal, ha úgy dönt, hogy a telített porgyűjtővel végzett vizsgálat módszerét alkalmazza az üres porgyűjtővel végzett vizsgálat módszere helyett. Ennek megfelelően a Bizottság olyan magatartást tanúsított, amely egy ilyen igazgatási szervtől elvárható, és nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan mérlegelési jogkörének határait (a megtámadott ítélet 97. pontja).
43. Emellett a Törvényszék e megállapításokra támaszkodva úgy ítélte meg, hogy a Bizottság az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadásával nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan mérlegelési jogkörének határait, és nem kellően súlyos az uniós jog másik három állítólagos megsértése, nevezetesen az egyenlő bánásmód elvének (a megtámadott ítélet 105–112. pontja), a megfelelő ügyintézés elvének és a gondossági kötelezettségnek (a megtámadott ítélet 116–119. pontja), valamint a foglalkozás szabad gyakorlásához, illetve a vállalkozói tevékenységek folytatásához való jognak (a megtámadott ítélet 123–131. pontja) a megsértése.
E. A Bíróság előtti eljárás
44. A Dyson a 2022. február 18‑án benyújtott fellebbezésével azt kéri a Bíróságtól, hogy a megtámadott ítéletet teljes egészében helyezze hatályon kívül, állapítsa meg, hogy a Bizottság kellően súlyosan megsértette az uniós jogot, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé. A Dyson továbbá azt kéri a Bíróságtól, hogy a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
45. A Bizottság 2022. június 22‑i ellenkérelmében azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Dysont a költségek viselésére.
46. A Dyson és a Bizottság emellett 2022. augusztus 22‑én választ, illetve 2022. szeptember 30‑án viszonválaszt is benyújtott.
47. A 2023. április 20‑án tartott tárgyaláson a Dyson és a Bizottság előadta szóbeli észrevételeit.
III. Elemzés
48. A Dyson hét fellebbezési jogalapot hoz fel. Az első négy fellebbezési jogalap a 2010/30 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi állítólagos megsértésére vonatkozik: az első jogalap a Dyson kereseti kérelmének állítólagos téves értelmezésén alapul, a második, harmadik és negyedik jogalap a kellően súlyos jogsértés jogi kritériumának téves alkalmazásán alapul: a második jogalap a jogsértés súlyosságának értékelésére szolgáló módszer téves alkalmazásán alapul a Bizottság mérlegelési jogkörének hiányával összefüggésben, a harmadik jogalap a kellően súlyos jogsértésre vonatkozó jogi teszt téves értékelésén alapul az értelmezési nehézségek, valamint a megsértett szabály egyértelműsége és pontossága tekintetében, a negyedik jogalap e jogi teszt téves alkalmazásán alapul a bonyolult szabályozás tekintetében. Az ötödik, a hatodik és a hetedik jogalap az egyenlő bánásmód elvének, a megfelelő ügyintézés elvének, illetve a foglalkozás szabad gyakorlásához, illetve a vállalkozói tevékenységek folytatásához való jog állítólagos megsértésével összefüggésben a kellően súlyos jogsértés jogi kritériumának téves alkalmazására hivatkozik.
49. Először az első fellebbezési jogalappal foglalkozom. Véleményem szerint az értékelés további része annak meghatározásától függ, hogy pontosan mi volt az a jogsértés, amelyet a Dyson szerint a Bizottság elkövetett. E kérdéstől függ tehát, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot annak értékelése során, hogy e jogsértés kellően súlyos volt‑e. Mivel úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Dyson kereseti kérelmét, azon érveinek nagy része, amelyek alapján megállapította, hogy a jogsértés nem volt súlyos, lényegtelen. Mindazonáltal értékelni fogom a másik hat fellebbezési jogalapot, amelyek a jogsértés súlyosságának értékelésére szolgáló módszer téves alkalmazására hivatkoznak.
A. Az első jogalap
50. Az első jogalapban a Dyson lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte kereseti kérelmét. Míg ő azt állította, hogy a Bizottság az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadásával kellően súlyos jogsértést követett el, a Törvényszék ehelyett a megtámadott ítélet 52–82. pontjában tévesen azt vizsgálta, hogy a Bizottság jogosult volt‑e elutasítani az 5.9. szakasz szerinti, telített porzsákkal végzett vizsgálatot.(40)
51. Igaz, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben jelentős figyelmet szentelt annak értékelésére, hogy a Bizottság helyesen járt‑e el, amikor elvetette az 5.9. szakasz szerinti, telített porgyűjtővel végzett vizsgálatot. Ez az értékelés csak abban az esetben releváns, ha a kereseti kérelem arra irányul, hogy a Bizottság tévesen utasította el ezt a módszert. A Dyson azonban nem ezt állította kereseti kérelmében. Állítása nem arra irányult, hogy a Bizottság tévesen zárta ki az egyik lehetséges, telített porgyűjtővel végzett vizsgálati módszert. A Dyson inkább azt állította, hogy a Bizottság kellően súlyos jogsértést követett el azzal, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálatot választotta.
52. Ez a különbségtétel fontos, mivel meghatározza a Bizottság mérlegelési jogkörének mértékét, ami viszont a Dyson által a Törvényszék elé előterjesztett egyéb jogalapok elbírálása szempontjából bír jelentőséggel. A Dyson nem tagadja, hogy a Bizottságnak mérlegelési jogköre van annak eldöntésére, hogy a telített porgyűjtővel végzett vizsgálat milyen típusú módszerét fogadja el. Ezzel szemben a Dyson szerint az üres porzsákkal végzett vizsgálat választása nem tartozott az alapjogszabályban a Bizottság részére biztosított mérlegelési jogkörbe.
53. A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék számára jogilag releváns volt annak értékelése, hogy a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadásának időpontjában elismert és rendelkezésre álló egyetlen másik vizsgálati módszer, nevezetesen az 5.9. szakasz szerinti, telített porzsákkal végzett vizsgálat tudományos szempontból pontos alternatívát jelentett‑e. A rendelet kidolgozásakor a Bizottság összetett döntéshozatal során mérlegelési jogkörében hozott döntése az üres porzsákkal vagy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett vizsgálat módszere lehetett, és semmi más; a részlegesen telített porgyűjtővel végzett vizsgálat egyetlen módszere sem volt tudományosan megbízható, beleértve az 5.9. szakasz szerinti, telített porgyűjtővel végzett vizsgálatot is. Ezért a Bizottság úgy érvel, hogy kimenthető azért, hogy az egyetlen tudományosan megbízható vizsgálati módszert – az üres porzsákkal végzett vizsgálatot – fogadta el.
54. Nem tudok egyetérteni a Bizottsággal. A részlegesen telített porzsákkal végzett vizsgálat tudományosan megvalósítható módszerének elérhetetlensége nem teszi lehetővé a Bizottság számára az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadását. Ennélfogva nem áll fenn az üres porzsákkal végzett vizsgálat és a részlegesen telített porzsákkal végzett vizsgálat módszere közötti választási lehetőség. A választás csak a részlegesen telített porzsákkal végzett vizsgálat különböző módszerei vagy a vizsgálat teljes mellőzése között állt fenn.
55. A Törvényszék visszautalást követő megsemmisítő ítéletében úgy ítélte meg, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálat alkalmazása az alapjogszabály módosítását teszi szükségessé.(41) A tárgyaláson azonban a Bizottság kifejtette, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikkének jogalkotási módosítására irányuló javaslat megtétele logikátlan és nehézkes lépés lett volna. Egy ilyen módosítás elkészítése nemcsak hosszú időt vett volna igénybe, hanem a 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet sem lett volna összhangban a környezettudatos tervezésre vonatkozó szabályokkal, mivel az energiafogyasztás címkézésére és a környezettudatos tervezésre vonatkozó uniós jogi keretrendszerek az energiával kapcsolatos termékek tekintetében általában szorosan együttműködnek, és erősítik egymást.
56. Bármennyire igaz is ez, mégsem igazolhatja az európai uniós jog értelmében nem lehetséges vizsgálati módszer, az üres porzsákkal végzett vizsgálat választását.
57. Ennélfogva úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalap, amely szerint a Törvényszék tévesen értelmezte a Dyson kereseti kérelmét, megalapozott.
B. A második jogalap
58. A második jogalapban a Dyson lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 37. és 38. pontjában tévesen állapította meg, hogy egy nem diszkrecionális követelmény megsértése önmagában nem elég súlyos, tekintettel a jelen ügy sajátos összefüggéseire. A Dyson szerint a „használat közben” követelmény a 2010/30 irányelv alapvető rendelkezése volt, amelyet az uniós jogalkotó a Bizottság mérlegelési jogkörének korlátozására szánt. A Bizottság a saját szakértői jelentése és az érdekeltekkel folytatott konzultáció során kapott válaszok alapján tisztában volt az üres porzsákkal végzett vizsgálat félrevezető jellegével, és azzal, hogy ez a vizsgálat a környezetre kockázatot jelentett, és kizárta, hogy a gyártók tájékoztassák a fogyasztókat az ilyen kockázatokról. Amint azt a Dyson a tárgyaláson hangsúlyozta, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, így az ügynek ezzel kellett volna lezárulnia.(42)
59. A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék helyesen alkalmazta a kellően súlyos jogsértés jogi kritériumát a Bizottság mérlegelési jogkörével kapcsolatban.(43) Amint arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, a Bíróságnak támogatnia kell a Törvényszék ítélkezési gyakorlatát, amely szerint nincs automatikus kapcsolat a mérlegelési jogkör hiánya és a kellően súlyos jogsértés megállapítása között, és az ítélkezési gyakorlatban meghatározott egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. A Bizottság a tárgyaláson továbbá azt állította, hogy míg a korlátozott vagy egyáltalán nem létező mérlegelési jogkör kellően súlyos jogsértés megállapításához vezet, ha az uniós jog alapján egyértelmű és pontos kötelezettség áll fenn, ebben az esetben nem ez a helyzet.
60. Az uniós jog olyan szabályának puszta megsértése, amely nem hagy mérlegelési lehetőséget az érintett uniós intézménynek, elegendő‑e ahhoz, hogy e szabály megsértése kellően súlyosnak minősüljön, vagy a Bíróságnak mindazonáltal figyelembe kell vennie más olyan tényezőket is, amelyek kimenthetik e jogsértés alól?
61. Véleményem szerint az e kérdésre adott válasz nem következik egyértelműen az ítélkezési gyakorlatból. Ugyanilyen fontos, hogy az ítélkezési gyakorlat nem ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell meghatározni, hogy az intézmény mikor rendelkezik mérlegelési jogkörrel. Az évek során egyes főtanácsnokok(44) és a szakirodalom(45) rámutatott az ítélkezési gyakorlat nem meggyőző jellegére, és megkérdőjelezte a mérlegelés mint kritérium relevanciáját, mivel annak vizsgálata, hogy a jogsértés kellően súlyos volt-e mindenképpen más tényezőktől függ.
62. A meglévő ítélkezési gyakorlatra vonatkozó elemzésem azt sugallja, hogy a mérlegelési jogkörnek szerepe van annak meghatározásában, hogy az uniós jog megsértése kellően súlyosnak minősíthető‑e, de ez a szerep nem döntő. Erre tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 37. és 38. pontjában megállapította, hogy a mérlegelési jogkör hiánya nem elegendő annak megállapításához, hogy kellően súlyos jogsértés történt, és hogy továbbra is vizsgálni kell, hogy vannak‑e olyan tényezők, amelyek igazolhatják a jogsértést.
63. A következőkben röviden ismertetem az Európai Unió és az állam felelősségével kapcsolatos vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.(46)
1. Az Európai Unió és az állam felelősségével kapcsolatos vonatkozó ítélkezési gyakorlat
64. Mint ismeretes, a Bergaderm ítélet(47) óta harmonikusan fejlődött az Európai Uniónak és az államnak az uniós jog megsértésén alapuló kártérítési felelősségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat. A Bíróság az állam felelősségére vonatkozó korábbi Brasserie ítéletére(48) támaszkodva a Bergaderm ítéletben emlékeztetett arra, hogy az uniós jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló uniós és állami felelősség megállapításának feltételei nem térhetnek el egymástól. Emiatt a magánszemélyek uniós jogból származó jogának védelme nem változhat aszerint, hogy a károkozásért európai uniós vagy nemzeti hatóság a felelős.(49)
65. Ez azt jelenti, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételeire vonatkozó ítélkezési gyakorlat, ideértve a kellően súlyos jogsértést is, az állami felelősségre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal összhangban alakult ki. Így a Bergaderm ítéletben a Bíróság megismételte az állami felelősséggel kapcsolatos korábbi ítélkezési gyakorlatban egyértelműnek tűnő megállapítását, amely szerint a jogsértés súlyosságának értékelése attól függ, hogy a tagállam vagy az uniós intézmény mérlegelési jogkörrel rendelkezett‑e, amikor állítólagosan az uniós jog megsértésével járt el. Ha az érintett intézmény csak igen korlátozott mérlegelési jogkörrel rendelkezik, vagy nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, az uniós jog egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.(50)
66. A mérlegelési jogkör megléte és hiánya közötti különbségtétel két, az állami felelősség szempontjából meghatározó ügyből következett. Az első ügyben, amelyben a Bíróság megállapította az állami felelősség elvét, nevezetesen a Francovich ítéletben,(51) a Bíróság még csak nem is említette a kellően súlyos jogsértést, mint a felelősség követelményét.(52) Az említett ügy körülményei azonban olyan helyzetet jelentettek, amelyben egy tagállam az uniós jog olyan területén járt el, ahol nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel. Ebben az esetben a jogsértés abban állt, hogy egy tagállam nem ültetett át időben egy irányelvet. Míg a tagállamok általában megválaszthatják, hogy milyen intézkedésekkel ültetik át az irányelvet a nemzeti jogukba, addig abban a tekintetben nincs választásuk, hogy átültetik‑e egyáltalán az irányelvet. Ilyen esetben egyértelmű, hogy az európai uniós jog puszta megsértése (az irányelv átültetésének elmulasztása) a tagállam felelősségét eredményezi egy olyan személlyel szemben, akit az átültetés elmulasztása miatt kár ért.
67. Más a helyzet, ha a tagállam az irányelvet átülteti, de azt tévesen teszi. A tagállamok valóban választási lehetőséggel rendelkeznek az irányelv átültetésének módját illetően, így hibájuk bizonyos körülmények között menthető lehet, és nem von maga után felelősséget. Mindazonáltal az első olyan ügy, amelyben a Bíróságnak lehetősége volt eldönteni, hogy miként keletkezik a felelősség egy olyan helyzetben, amikor a tagállamnak választási lehetőségei vannak, nem egy irányelv átültetésére, hanem a Szerződés valamely rendelkezésének megsértésére vonatkozott. A Brasserie ítéletben(53) a két érintett tagállam azáltal sértette meg az uniós jogot, hogy úgy döntött, olyan nemzeti jogalkotási intézkedéseket hoz (a sör fogalmának meghatározásáról, illetve a hajólajstromokról), amelyek továbbra is megsértették a Szerződésben lefektetett belső piaci szabályokat. Azok a tagállamok olyan helyzetben voltak, amikor mérlegelési jogkörrel rendelkeztek a szabályozás módját illetően. Mindazonáltal a megfelelő intézkedések megválasztására vonatkozó mérlegelési jogkörüket a Szerződés említett szabályai korlátozták. E körülmények alapján a Bíróság megállapította, hogy amennyiben egy tagállam olyan területen jár el, ahol széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a felelősség csak akkor merülhet fel, ha a jogsértés kellően súlyos.
68. Az ok, amiért az uniós vagy tagállami intézmények nem az uniós jog bármely megsértése, hanem csak a kellően súlyos jogsértés esetén vonhatók felelősségre, abból a szükségszerűségből ered, hogy mérlegelni kell egymással szemben egyrészt a magánszemélyek számára az (európai uniós és tagállami) intézmények jogellenes cselekményeivel szemben biztosított védelmet, másrészt pedig azt a mozgásteret, amelyet az intézmények számára el kell ismerni ahhoz, hogy ne bénuljon meg a működésük.(54)
69. A Brasserie ítéletben(55) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak megállapításához, hogy a jogsértés kellően súlyos‑e, a döntő tényező egy olyan helyzetben, amikor a tagállam mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az, hogy a tagállam nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e a mérlegelési jogkörének határait. A Bergaderm ítélet óta ugyanezt a vizsgálatot alkalmazzák az uniós intézmények által elkövetett jogsértés súlyosságának meghatározására is.(56)
70. A Bíróság a Brasserie ítéletében(57) annak értékelésével kapcsolatban, hogy egy tagállam nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e mérlegelési jogkörének határait, felsorolta a figyelembe vehető tényezőket.(58) Így például egyrészt a megsértett szabály homályosa vagy pontatlan mivolta, vagy az a körülmény, hogy a valamely európai uniós intézmény által tanúsított magatartás hozzájárulhatott a mulasztáshoz, kimenthet a jogsértés alól. Másrészt az a tény, hogy a jogsértés szándékos volt, vagy hogy a jogsértés a szóban forgó jogsértést megállapító ítélet vagy a Bíróság e területre vonatkozó következetes ítélkezési gyakorlata ellenére sem szűnt meg, olyan tényezők, amelyek arra engednek következtetni, hogy a jogsértés kellően súlyos volt. Mindenesetre a Brasserie ítéletben felsoroltakhoz hasonló tényezők nem kimerítőek, amint azt az ítélkezési gyakorlat sugallja.(59)
71. Fontos megjegyezni, hogy a Brasserie ítéletben a jogsértés alól kimentő tényezőket egy olyan helyzet kapcsán tárgyalták, amelyben az érintett tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeztek.
72. Így abban a pillanatban, amikor a Bíróság a Bergaderm ítéletében az Unió és az állam felelősségének összehangolása mellett döntött, úgy tűnt, hogy egyértelmű szabályok léteznek a jogsértés súlyosságának meghatározására. Ha egy uniós intézmény nem vagy csak nagyon korlátozott mérlegelési jogkörrel rendelkezett, az uniós jog puszta megsértése önmagában is elég súlyosnak minősült. Ha viszont az uniós intézmény mérlegelési jogkörrel rendelkezett, a jogsértés csak akkor volt kellően súlyos, ha ez az intézmény nyilvánvalóan és súlyosan túllépte a mérlegelési jogkörének határait. Az uniós bíróságoknak az adott eset körülményeitől függően különböző tényezőket kellett figyelembe venniük annak megállapítása érdekében, hogy a jogsértés kimenthető‑e vagy sem.
73. Ami a jelen ügyet illeti, ha az ítélkezési gyakorlatban a kellően súlyos jogsértés értékelésére vonatkozóan megállapított szabályok valóban ilyen egyértelműek lennének, az a Törvényszék téves jogalkalmazására engedne következtetni. A Törvényszék több tényezőt is figyelembe vett annak ellenére, hogy megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel az üres porzsákkal végzett vizsgálat választása tekintetében.
74. A Bergaderm ítélet után kialakított ítélkezési gyakorlat azonban nem teszi lehetővé azt a megállapítást, hogy a mérlegelési jogkör megléte és hiánya közötti különbségtétel, valamint a mérlegelési jogkör és a jogsértés súlyossága közötti kapcsolat ennyire egyértelmű lenne.
75. A következő részben ezen ítélkezési gyakorlat besorolását és rövid elemzését fogom elvégezni.
2. Az ítélkezési gyakorlatnak a Bergaderm ítéletet követő besorolása
76. A Bergaderm ítéletet követő ítélkezési gyakorlat négy csoportba sorolható be a jelen ügy szempontjából: először is vannak azok az ügyek, amelyekben az uniós bíróságok úgy ítélték meg, hogy nem volt mérlegelési jogkör, és ezért megállapították a kellően súlyos jogsértést; másodszor vannak azok az ügyek, amelyekben az uniós bíróságok úgy ítélték meg, hogy nem volt mérlegelési jogkör vagy korlátozott volt, de különböző tényezők vizsgálatát követően megállapították, hogy a jogsértés nem volt kellően súlyos; harmadszor vannak azok az ügyek, amelyekben az uniós bíróságok megállapították a mérlegelési jogkör fennállását, és megvizsgáltak különböző tényezőket, de megállapították, hogy a jogsértés kellően súlyos volt; és negyedszer vannak azok az ügyek, amelyekben az uniós bíróságok megállapították a mérlegelési jogkör fennállását, és különböző tényezők vizsgálatát követően megállapították, hogy a jogsértés nem volt kellően súlyos.
a) Az első csoportba tartozó ügyek
77. Először is, létezik olyan ítélkezési gyakorlat, amelyben az uniós bíróságok megállapították, hogy a jogsértést elkövető intézmény nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel, és ebből automatikusan következett a felelősség fennállása. Vannak ilyen ügyek mind az Unió,(60) mind az állam felelősségével kapcsolatban.(61)
78. Érdekes módon az állami felelősségre vonatkozó ügyek közül néhány nem olyan ügy volt, amelyben a tagállamok nem ültettek át időben egy irányelvet, hanem inkább olyan ügyek, amelyek egy irányelv helytelen átültetésére vonatkoztak, amely esetben a tagállamok általában választási lehetőséggel rendelkeznek. Mindazonáltal a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezekben az esetekben a tagállamok nem rendelkeztek mérlegelési jogkörrel. A Bíróság számára fontos tényező volt a megsértett szabály egyértelműsége és pontossága, amely nem hagyott kétséget a tagállamok által elérendő eredményt illetően.
79. Ezen érvelést a jelen ügyre alkalmazva, a Törvényszékhez hasonlóan azt a következtetést lehetne levonni, hogy a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadása tekintetében, mivel az alapjogszabályban szereplő, a porszívók „használat közbeni” vizsgálatát előíró szabály egyértelmű. Az első csoportba tartozó ítélkezési gyakorlat azonban azt sugallja, hogy a Törvényszék következtetésével ellentétben ebből automatikusan következnie kell a felelősség fennállásának.
b) A második csoportba tartozó ügyek
80. Más ítélkezési gyakorlat más irányba mutat. Az ügyek második csoportja azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az uniós bíróságok úgy ítélték meg, hogy a megsértett uniós szabály nem hagyott mérlegelési lehetőséget vagy csupán csekély mérlegelésre hagyott teret, de ennek ellenére más tényezőket értékeltek, és úgy ítélték meg, hogy az uniós jogsértés kimenthető. Ezért nem merült fel a felelősség. Míg az állami felelősségre(62) vonatkozóan nehéz ilyen példákat találni, az Unió felelősségével(63) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban ezek nem olyan ritkák.
81. A Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet(64) például azon bankgarancia költségek megtérítéséből eredt, amelyeket a felperes egy később megsemmisített versenyjogi bizottsági határozatban kiszabott bírság helyett fizetett. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság mérlegelési jogköre e körülmények között korlátozott, és így a jogsértés, nevezetesen a felperes kifogásolt gyakorlatát alátámasztó bizonyítékok elégtelen volta elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához. Figyelembe véve azonban az ügy összetettségét és a Szerződés rendelkezései kartellekkel kapcsolatos ügyekben való alkalmazásának nehézségeit, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jogsértés nem volt kellően súlyos. A fellebbezési eljárásban(65) a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék álláspontját.(66)
82. Ezt az érvelést a jelen ügyre alkalmazva megállapítható, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy értékelhet további tényezőket, még akkor azt követően is, hogy úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak nem volt mérlegelési jogköre az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadása tekintetében. Ezek a további tényezők kimenthetik a Bizottságot a jogsértés alól, amely esetben az nem minősül elég súlyosnak ahhoz, hogy felelősségre vonható legyen.
c) A harmadik és negyedik csoportba tartozó ügyek
83. Az ügyek harmadik csoportja azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az uniós bíróságok úgy ítélték meg, hogy az intézmény a megsértett uniós szabály által biztosított mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a különböző tényezők figyelembevételét követően arra a következtetésre jutottak, hogy a jogsértés kellően súlyos volt. Példák mind az Unió,(67) mind az állam(68) felelősségével összefüggésben találhatók.
84. Az Ombudsman kontra Staelen ítélet(69) például az európai ombudsman azon kötelezettségének állítólagos megsértésére vonatkozott, hogy a panasz kezelésével kapcsolatban gondosan járjon el. A Bíróság megállapította azonban, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor általánosságban úgy határozott, hogy a gondossági kötelezettség puszta megsértése is kellően súlyos jogsértésnek minősül; amint az az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az ombudsman széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A Bíróság megállapította, hogy az ombudsman nem menthető hibákat vétett, valamint súlyosan és nyilvánvalóan túllépte a vizsgálat lefolytatása során rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének korlátait, és ezáltal három kellően súlyos uniós jogi jogsértést követett el.(70)
85. Az esetek negyedik csoportjában a mérlegelési jogkör megléte és a különböző tényezők értékelése azt eredményezte, hogy az uniós bíróságok azt állapították meg, hogy a jogsértés nem volt kellően súlyos. Itt is van az Unió(71) és az állam(72) felelősségével kapcsolatos példákat tartalmazó ítélkezési gyakorlat.
86. Az SGL Carbon és társai kontra Bizottság ítélet(73) például egy bizonyos anyagnak a Bizottság által a vonatkozó uniós rendelet alapján történő állítólagos jogellenes osztályozására vonatkozott. A Bíróság helybenhagyta a Törvényszéknek a Bizottság magatartását menthetőnek minősítő értékelését az anyag osztályozásának összetettségére és az összegzéses módszerre vonatkozó szabály értelmezésének nehézségére tekintettel.
87. Ezt az érvelést a jelen ügyre alkalmazva megállapítható, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor további tényezőket értékelt, amennyiben a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezett.
88. Rendelkezett‑e a Bizottság mérlegelési jogkörrel?
89. Ha a jelen ügyet a Brasserie ügyhöz hasonlítjuk, úgy tűnik, hogy erre a kérdésre „igenlő” választ kell adni. Ez az ügy az uniós jog azon területét érintette, amelyen az érintett tagállamok szabályozási döntéseket hozhattak, de az uniós jog magasabb szintű szabálya korlátokat szabott e döntéseket illetően. Pontosabban, az uniós jog kizárta a hátrányosan megkülönböztető szabályokat az említett tagállamok nemzeti jogalkotóinak választási lehetőségei közül. A jelen ügyben a Bizottság a porszívók energiahatékonyságára vonatkozó rendeletet felhatalmazáson alapuló jogi aktusként fogadta el, tehát az uniós jog olyan területén, ahol az uniós jogalkotó a szabályozási döntések meghozatalát a Bizottságra bízta. Az ilyen választási lehetőségeket azonban korlátozta az, hogy a „használat közbeni” vizsgálat módszereitől eltérő vizsgálati módszerek elfogadására nem volt lehetőség. Ebből következően arra lehet következtetni, hogy a Bizottság túllépte a mérlegelési jogkörének határait, és a Törvényszéknek jogosan kellett más tényezőket értékelnie annak megállapítása érdekében, hogy a határok e túllépése súlyos és nyilvánvaló volt‑e.
90. Ugyanakkor ugyanez a helyzet úgy is leírható, hogy nem áll fenn mérlegelési lehetőség. E szempontból a Bizottság valójában az alapjogszabály által adott meghatalmazást hajtotta végre (hasonlóan ahhoz, amikor a tagállamok irányelveket ültetnek át), majd megsértett egy olyan egyértelmű szabályt, amely nem hagyott számára mérlegelési lehetőséget.
91. Tekintettel arra, hogy a helyzet úgy is jellemezhető, hogy vagy a mérlegelési jogkör meglétével vagy annak hiányával jár, véleményem szerint előnyösebbnek tűnik az egyes főtanácsnokok által javasolt megközelítés elfogadása (amint azt fentebb az indítvány 61. pontjában említettem), amely szerint a mérlegelési jogkör fontos tényező annak meghatározásában, hogy a jogsértés kellően súlyos‑e, de nem meghatározó. Minden esetben meg kell állapítani, hogy az érintett intézmény rendelkezett‑e mérlegelési jogkörrel. Ha azonban nem állt fenn mérlegelési jogkör, ebből még nem következik automatikusan, hogy a jogsértés kellően súlyos volt. Az egyes konkrét ügyek körülményeitől függően más tényezők is figyelembe vehetők, amelyek a felelősség kizárásához vezethetnek. E megfontolások alapján, akár mérlegelési jogkörrel járó, de a mérlegelési jogkör határait túllépő, akár mérlegelési jogkör nélküli helyzetről van szó, további tényezőket figyelembe lehet venni annak megállapítása érdekében, hogy a jogsértés kellően súlyos volt‑e.
92. Következésképpen úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 37. és 38. pontjában megállapította, hogy a további tényezőket figyelembe kellett venni. A második fellebbezési jogalapot ezért el kell utasítani.
93. Véleményem szerint azonban a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot e további tényezők értékelése során. Ez elvezet a harmadik és a negyedik fellebbezési jogalaphoz.
C. A harmadik és negyedik fellebbezési jogalap
94. A fentieknek megfelelően (lásd a jelen indítvány 41. és 42. pontját) a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése kimenthető. A Törvényszék figyelembe vette a szabályozandó helyzet összetettségét, valamint a vonatkozó szövegek értelmezésének és alkalmazásának nehézségeit. Megállapította, hogy a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének korlátait, amikor az 5.9. szakasz szerinti, telített porgyűjtővel végzett vizsgálat helyett az üres porzsákkal végzett vizsgálatot választotta.
95. A harmadik és negyedik jogalapban a Dyson lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék nem vonhatta le jogszerűen azt a következtetést, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése az értelmezési nehézségekkel és a bonyolult szabályozással kimenthető. Egyértelmű volt, hogy az alkalmazandó vizsgálatnak az energiahatékonyságot „használat közben” kell mutatnia, és hogy e szabály célja annak biztosítása, hogy a fogyasztók megbízható tájékoztatást kapjanak a porszívók energiahatékonyságáról. Noha a megfelelő tudományos vizsgálat kiválasztása technikailag bonyolult lehet, nem ez a helyzet azon szabályozást illetően, miszerint a Bizottság nem alkalmazhat olyan vizsgálatot, amely nem a porszívók „használat közbeni” teljesítményét méri.
96. A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadásával úgy ítélte meg, hogy olyan vizsgálati módszert alkalmaz, amely a lehető legközelebb áll a valós használathoz, miközben megbízható, pontos és megismételhető is, valamint lehetővé teszi a végfelhasználók számára, hogy megalapozottabb vásárlói döntéseket hozzanak. A Bizottság szerint teljesen észszerű volt, hogy a vizsgálati módszerek meghatározásakor bizonyos fokú óvatosságot tanúsítson, és a döntéshozatalkor döntő tényezőként mérlegelje e módszerek tudományos érvényességét. Ennélfogva, még ha a Bíróság és a Törvényszék a megsemmisítési eljárásban később meg is állapította, hogy e megközelítés elfogadásával aBizottság tévedett (lásd a jelen indítvány 27–33. pontját), a Bizottság jogsértése kimenthető, és ezért nem kellően súlyos.
1. Az elfogadhatóság
97. A tárgyaláson a Bizottság azzal érvelt, hogy a harmadik és a negyedik fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel ezek a jogalapok a ténybeli elemek Törvényszék általi értékelését vitatják.
98. Nem értek egyet a Bizottsággal.
99. Az ítélkezési gyakorlat szerint, bár a tények értékelése és annak megállapítása, hogy azok összetettnek minősülnek‑e az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti keresetben, főszabály szerint a Törvényszék feladata,(74) a Bíróság a kellően súlyos jogsértés megállapítása során felülvizsgálhatja a tények jogi minősítését és az azokból levont jogkövetkezményeket.(75)
100. A jelen ügyben, amint azt a Dyson a tárgyaláson előadta, a harmadik és negyedik fellebbezési jogalap nem a Törvényszék által végzett ténybeli értékelések felülvizsgálatára irányul, hanem azok célja lényegében azon jogi minősítések vitatása, amelyek alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy a Bizottság nem követett el kellően súlyos jogsértést. A Dyson kifejezetten a Törvényszék azon jogi érvelését kívánja megtámadni, amely szerint a Bizottság által elkövetett jogsértés értelmezési nehézségekkel és a bonyolult szabályozással járt, ami a Törvényszéket annak megállapítására vezette, hogy a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének határait. Ez a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek minősül.
101. Ezért úgy vélem, hogy a harmadik és negyedik fellebbezési jogalap elfogadható.
2. Az ügy érdeme
102. Véleményem szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése az értelmezési nehézségekkel vagy a bonyolult szabályozással kimenthető.
103. Azt a kérdést, hogy az uniós szabály megsértése menthető‑e, a jogsértés alapjául szolgáló határozat elfogadásakor fennálló körülmények figyelembevételével kell értékelni.(76) Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen értékelte‑e úgy, hogy az értelmezési nehézségek és a bonyolult szabályozás kimenthette a Bizottságot a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadásakor.
104. Véleményem szerint a jelen ügy körülményei között nem fogadható el, hogy a Bizottság mint szokásosan elővigyázatos és gondos „jó” igazgatási szerv(77) úgy ítélhette meg, hogy indokolt volt egy olyan vizsgálati módszer elfogadása, amely megtéveszti a fogyasztókat a porszívók energiahatékonyságát illetően, csak azért, mert ez volt az egyetlen akkor rendelkezésre álló vizsgálati módszer.
105. Először is, a Bizottság nem állította, hogy nem volt egyértelmű, hogy az elfogadandó vizsgálati módszernek a porszívók „használat közbeni” teljesítményét kell mérnie. Mindazonáltal az volt a problémája, hogy a vonatkozó időpontban nem létezett tudományosan megvalósítható, telített porgyűjtővel végzett vizsgálat.(78) A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálatot alkalmazza.
106. A tárgyaláson a Bizottság kijelentette, hogy – legalábbis a releváns időpontban – még mindig úgy lehetett tekinteni, hogy a porszívóknak a használatuk kezdetén (üres porzsákokkal) történő vizsgálata „használat közbeni” vizsgálatot jelent. A Bíróság csak később, a hatályon kívül helyező ítéletében fejtette ki, hogy a „használat közben” a porszívók energiahatékonyságának a valós használati körülményekhez a lehető legközelebb álló körülmények közötti mérését jelenti, ami azt jelenti, hogy a porszívó porgyűjtőjének bizonyos mértékig telítettnek kell lennie.(79)
107. Elfogadható egy ilyen kimentés?
108. Tisztán szó szerinti értelmezéssel élve és kizárólag erre a két szóra koncentrálva ugyanis arra a következtetésre juthatunk, hogy a felhasználás kezdete is „használat közben” van.
109. A Bizottság azonban a releváns időpontban tisztában volt azzal – amint azt a tárgyaláson kijelentette –, hogy a porzsákos porszívók energiahatékonysága csökken. Ezt különösen, amint arra a Dyson utalt, a Bizottság szakértői jelentése,(80) valamint a fogyasztói szervezetek(81) és maga a Dyson(82) által a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadásához vezető, érdekeltekkel folytatott konzultációk során szolgáltatott információk bizonyítják.
110. A Bizottság tehát a releváns időpontban tisztában volt azzal, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálat nem érheti el a 2010/30 irányelv azon célkitűzését, hogy a fogyasztókat tájékoztassa a porszívók energiahatékonyságáról, és lehetővé tegye számukra, hogy energiatakarékosabb porszívókat vásároljanak. Éppen ellenkezőleg, a Bizottságnak tudnia kellett, hogy ez a vizsgálat félrevezető a fogyasztók számára.
111. Egy gondos ügyintéző sem hagyhatja figyelmen kívül az általa végrehajtott jogi rendelkezések célját. Ha a 2010/30/EK irányelv célkitűzéseivel összefüggésben értelmezzük, a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a „használat közbeni” megfogalmazás nem értelmezhető úgy, hogy az engedélyezné az üres porzsákokkal végzett vizsgálatot.
112. Véleményem szerint az a tény, hogy az Európai Parlament vagy a Tanács a releváns időpontban nem ellenezte a 665/2013 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amint azt a 2010/30 irányelv 12. cikke alapján megtehette volna, nem használható fel a nem egyértelmű felhatalmazás bizonyítékaként.
113. Nem gondolom tehát, hogy az értelmezési nehézségek kimenthetnék a Bizottság által elkövetett jogsértést.
114. Ami a bonyolult szabályozást illeti, a Bizottság kifejtette, hogy egyensúlyt kellett teremtenie a valós használati körülményeket tükröző vizsgálati módszer alkalmazásának szükségessége, valamint az ilyen módszer tudományos pontosságának és megbízhatóságának követelménye között. A Bizottság azonban nem vonhatott be a mérlegelésbe olyan vizsgálatot, amely a fogyasztók számára félrevezető eredményt adott. Nem állt fenn bonyolult szabályozás, amely azzal a megállapítással függött volna össze, hogy az üres porzsákkal végzett vizsgálat nem választható.
115. Ez elégséges annak megállapításához, hogy a megfelelő vizsgálat megtalálásának esetleges technikai bonyolultsága ellenére a releváns időpontban egyértelmű volt, hogy a Bizottság által választott egyetlen vizsgálat nem volt alkalmazható. Ezért nehezen érthető, hogy a Bizottság, ha gondos ügyintézőként jár el, hogyan menthető ki az alól, hogy ezt nem ismerte el.
116. Végül a Bizottság azt állította, hogy a 2010/30 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében öt éven belül felhatalmazáson alapuló rendeletet kell elfogadnia. Ezért a Bizottság joggal vélte úgy, hogy jobb az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadása, mint a vizsgálat teljes hiánya.
117. Ezen érvre válaszolva először is hangsúlyoznom kell, hogy a Bizottság tévesen értelmezi a 2010/30 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő ötéves időszakot. E rendelkezés nem szabott meg olyan végső határidőt, amelyen belül a Bizottságnak mindenáron el kellett volna fogadnia a vizsgálati módszert. Csak a felhatalmazás kezdeti időszakát határozta meg, amelynek lejártával a Bizottság köteles jelentést tenni. Ez az időszak automatikusan további öt évvel meghosszabbodik, amennyiben a Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a felhatalmazást. Emellett, még ha az ötéves időszak határidő is lenne a Bizottság számára, ez nem mentheti ki a Bizottságot az alól, hogy a felhatalmazásnak nem megfelelő vizsgálat mellett döntött, mivel az félrevezeti a fogyasztókat.
118. Összefoglalva, ha a Dyson keresetét megfelelően úgy jellemezzük (lásd az első jogalapra vonatkozó elemzésemet), hogy az azt állítja, hogy a Bizottság az üres porzsákkal végzett vizsgálat elfogadásával kellően súlyos jogsértést követett el, akkor elég egyértelmű, hogy sem az értelmezési nehézségek, sem a szabályozás bonyolultsága nem mentheti ki a Bizottságot e vizsgálat elfogadása alól.
119. Ezért úgy vélem, hogy a harmadik és negyedik jogalap megalapozott, és hogy a Bizottság kellően súlyosan megsértette a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdését.
D. Az ötödik hatodik és a hetedik jogalap
120. A fennmaradó három jogalapban a Dyson azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság által elkövetett jogsértés nem volt kellően súlyos az egyenlő bánásmód elvének (ötödik jogalap), a megfelelő ügyintézés és a gondossági kötelezettség elvének (hatodik jogalap), valamint a vállalkozói tevékenységek folytatásához való jog (hetedik jogalap) állítólagos megsértése tekintetében.
121. Amint a jelen indítvány 43. pontjában már kifejtésre került, a Törvényszék a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének állítólagos megsértésével kapcsolatos érvelésére támaszkodott, amikor megállapította, hogy az uniós jog e többi állítólagos megsértése tekintetében nem áll fenn kellően súlyos jogsértés. Mivel az első, a harmadik és a negyedik jogalap elemzése során már kifejtettem, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Dyson jogalapját, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése nem volt kellően súlyos, a Törvényszéknek az uniós jog e többi állítólagos megsértésének kellően súlyos voltára vonatkozó megállapításai is ugyanezen jogi tévedéseken alapulnak.
122. Ezért úgy vélem, hogy az ötödik és a hetedik fellebbezési jogalap megalapozott.
IV. Végkövetkeztetés
123. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:
– az első, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik fellebbezési jogalapot nyilvánítsa megalapozottnak;
– helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2021. december 8‑i Dyson és társai kontra Bizottság ítéletét (T‑127/19, EU:T:2021:870);
– állapítsa meg, hogy az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi megsértése kellően súlyos;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
– a költségekről jelenleg ne határozzon.