AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik kibővített tanács)
2006. április 6.(*)
„Állami támogatás – A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások – A támogatások szükségessége”
A T‑17/03. sz. ügyben,
a Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke GmbH (székhelye: Gotha [Németország], képviseli: M. Matzat ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: V. Kreuschitz és V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
a Bizottság által hozott, a Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke GmbH számára Németország által nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. október 30‑i 2003/194/EK számú határozat (HL 2003. L 77., 41. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(kibővített negyedik tanács),
tagjai: H. Legal elnök, P. Lindh, P. Mengozzi, I. Wiszniewska‑Białecka és V. Vadapalas bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. január 12‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az EK 87. cikk értelmében:
„(1) Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
[…]
(3) A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:
[…]
c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben
[…]”.
2 Az EK 88. cikk értelmében:
„[…]
(2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.
[…]”
3 A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (HL 1994. C 368., 12. o., a továbbiakban: iránymutatások) jelen ügyben irányadó szövegének 2.4. pontja értelmében:
„Az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdése lehetővé teszi az EK 87. cikk (1) bekezdésének tilalma alá eső támogatás mentesítését.
[…]
A Bizottság úgy véli, hogy a megmentési célú és szerkezetátalakítási támogatások hozzájárulhatnak a gazdasági ágak fejlődéséhez anélkül, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet a közösség érdekei ellenére befolyásolják, így amennyiben megfelelnek a 3. pontban meghatározott feltételeknek, az ilyen támogatásokat jóvá fogja hagyni. […]”
4 Az iránymutatások 3.2.2. pontja értelmében:
3.2.2. Általános feltételek
Figyelemmel az alábbiakban részletezett, a támogatott területekre és a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó különös rendelkezésekre, a Bizottság csak abban az esetben hagyja jóvá a támogatásnyújtást, ha a szerkezetátalakítási terv megfelel a következő feltételeknek:
[…]
C. A szerkezetátalakítás költségeihez és hozadékaihoz nyújtott arányos támogatás
A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni, és a támogatásnak a közösségi szempontból remélt előnyökhöz kell kapcsolódnia. A támogatás kedvezményezettjeinek a szerkezetátalakítási tervhez jelentős mértékben hozzá kell járulniuk saját forrásaikból, illetve a piaci feltételek között szerzett külső finanszírozásból. A torzító hatás korlátozása érdekében a támogatásnyújtás formáját úgy kell meghatározni, hogy a vállalkozás ne juthasson olyan forrástöbblethez, amelyet a szerkezetátalakítási folyamathoz nem kapcsolódó agresszív, piactorzító tevékenységre használhat fel. A támogatás nem fordítható a szerkezetátalakításhoz nem szükséges új beruházások finanszírozására. A pénzügyi szerkezetátalakítás céljából nyújtott támogatás nem csökkentheti túlzott mértékben a vállalkozás pénzügyi terheit.
[…]”
A jogvita előzményei
5 A Gothaer Fahrzeugwerke GmbH-t (a továbbiakban: GFW), amely korábban állami vállalat volt, 1994-ben privatizációjakor nyolc másik keletnémet társasággal együtt a Lintra Beteiligungsholding GmbH által vezetett csoportnak adták el. Mivel a privatizáció 1996-ban meghiúsult, a Bundesanstalt für vereinigungsbedingte Sonderaufgaben, amely állami szerv, újra átvette az ellenőrzést a GFW felett, hogy előkészítse újraeladását.
6 Miután megállapította, hogy a GFW eladása nem lehetséges, a Bundesanstalt a nevezett társaság üzletrészeinek elkülönítése mellett döntött. Ez az ügylet az alábbi 7–9. pontban leírt szakaszokból álló eljárás során ment végbe.
7 Az 1997. szeptember 3‑i szerződéssel a GFW 54 000 német márkáért (DEM) megszerezte a Widahvogel Vermögensverwaltung (a továbbikban: Widahvogel) társaság összes üzletrészét; e társaság ügyvezetője Josef Koch volt.
8 Az 1997. szeptember 10‑i szerződéssel az üzletrészek és a GFW „autógyártás” ágának az üzletrészekkel együtt járó megbízásai átszálltak a Widahvogelre. Egy –ugyanazon a napon kelt – másik szerződéssel a GFW üzletrésze átszállt a Weißstorch GmbH-ra, a későbbi Josef Koch GmbH-ra (az üzletrészek 30%‑a), valamint a a Schmitz Cargobull AG tulajdonában lévő Schmitz-Anhänger Einkaufs- und Beteiligungsgesellschaft mbH & Co. KG-ra (az üzletrészek 70%‑a). A befektetők 1 DEM-et fizettek az állóeszközökért. J. Kochot kinevezték a Widahvogel ügyvezetőjévé, amelynek cégneve Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke GmbH-ra (a továbbiakban: Schmitz-Gotha vagy a felperes) változott.
9 1997. október 9‑én a felperes mintegy 3 700 000 DEM ellenérték fejében megszerezte egyik beszállítójának, a Trailer System Engineering-nek (a továbbikaban: TSE) teljes tőkéjét; ezt a társaságot többségi részvényese, J. Koch alapította és irányította.
10 1998. május 18‑i levelével a Németországi Szövetségi Köztársaság értesítette a Bizottságot a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához 1997 januárja óta nyújtott támogatásokról (a továbbiakban: az 1998. május 18‑i bejelentés).
11 1998. június 12‑i, 1999. december 21‑i és 2000. május 17‑i levelében a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért a német hatóságoktól. Ez utóbbiak 1998. október 15‑i, 1999. július 21‑i, 2000. április 27‑i, 2000. december 1‑jei és 2001. január 8‑i levelükben válaszoltak.
12 2001. május 23‑i levelével a Bizottság értesítette a Németországi Szövetségi Köztársaságot az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról (HL C 211., 15. o.). Ezen eljárás keretein belül a Bizottság azt vizsgálta, hogy a Schmitz-Gotha javára tett intézkedések új, előzetes értesítés nélkül jóváhagyott támogatások‑e az iránymutatások értelmében.
13 Ebben a határozatban a Bizottság különösen a szóban forgó támogatás arányossága tekintetében fejezte ki kétségeit, tekintettel az iránymutatások 3.2.2. C pontjában meghatározott feltételekre. A rendelkezésére álló adatok alapján a Bizottság ugyanis úgy vélte, hogy nem áll módjában megítélni, hogy a TSE visszavásárlása szükséges volt‑e a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához. Következésképpen a Bizottság felszólította a német hatóságokat, hogy közöljék vele a Schmitz-Gothának a TSE-ben való részvételével kapcsolatos valamennyi információt, különösen azokat, amelyek ezen ügyletnek a vállalkozás szerkezetátalakításához való szükségességére vonatkoznak. Ezenkívül a Bizottság felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy 2001. május 23‑i levelét továbbítsa a támogatás kedvezményezettjének, és hangsúlyozta, hogy határozatát a rendelkezésére álló információk alapján hozza meg.
14 A Bizottság a 2001. augusztus 10‑i és december 14‑i levelekben kapta meg a Németországi Szövetségi Köztársaság észrevételeit. Ezzel szemben egyik érdekelt fél sem terjesztett a Bizottság elé észrevételt.
15 2002. március 4‑i levelével a Bizottság újból kérte a német hatóságokat, hogy bizonyítsák, hogy a TSE visszavásárlása szükséges volt a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához.
16 A Bizottság a 2002. május 16‑i, május 28‑i és július 3‑i levelekben kapta meg a Németországi Szövetségi Köztársaság észrevételeit.
17 A Bizottság az eljárást a Németország által a Schmitz-Gotha Fahrzeugwerke GmbH számára nyújtott állami támogatásokról szóló, 2002. október 30‑i 2003/194/EK határozat (HL 2003. L 77., 41. o., a továbbiakban: a megtámadott határozat) elfogadásával zárta le. Kifejtette, hogy az iránymutatások 3.2.2. C pontja értelmében az arányosság feltétele megköveteli, hogy a torzító hatás korlátozása érdekében a támogatást szigorúan a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez feltétlenül szükséges minimumra korlátozzák. A Bizottság ezenkívül pontosította, hogy a támogatás nem fordítható a szerkezetátalakításhoz nem szükséges új beruházások finanszírozására. A jelen ügyben a Bizottság álláspontja szerint a TSE támogatásból finanszírozott visszavásárlását új beruházásnak kell minősíteni, amelynek a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez való szükségességét a német hatóságok nem bizonyították. Ennél fogva a Bizottság úgy tekintette, hogy a támogatás nem felel meg az iránymutatások követelményeinek, és ennek következtében összeegyeztethetetlen a közös piaccal. A Bizottság szerint a megtámadott határozat értelmében a TSE megvásárlására fordított 2 200 000 DEM vételár nem korlátozódott a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához feltétlenül szükséges minimumra, mivel az 1 500 000 DEM értékű fennmaradó összeg kifizetése olyan feltételektől függött, amelyek a TSE megvásárlásának pillanatában még nem voltak ismertek. Ezért a megtámadott határozat 1. cikke értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás értéke 2 200 000 DEM (1 120 000 EUR). A megtámadott határozat 2. cikke értelmében a Németországi Szövetségi Köztársaság köteles visszakövetlni ezt az összeget a Schmitz-Gothától.
Eljárás és a felek kérelmei
18 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. január 16‑án benyújtott kérelmével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
19 Az előadó bíró jelentésére az Elsőfokú Bíróság (kibővített negyedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.
20 A 2006. január 12‑i tárgyaláson a felek megtették szóbeli előadásaikat, és válaszoltak az Elsőfokú Bíróság kérdéseire.
21 Az Elsőfokú Bíróság a tárgyalás szóbeli szakaszában jegyzőkönyvbe vette, hogy a szóbeli eljárást és az ítéletet illetően megszüntethető a TSE cégnevének bizalmas kezelése, amelyet a megtámadott határozatban és a tárgyalásra készített jelentésben fenntartottak.
22 A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:
– elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan annyiban semmisítse meg a határozatot, amennyiben az túl magas összegben állapítja meg a visszafizetendő támogatást;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
23 A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
24 A felperes három jogalapot hoz fel keresete alátámasztására. Az első jogalapot a visszatérítendő támogatásnak az iránymutatások 3.2.2. C pontja értelmében való szükségessége tekintetében vétett értékelési hibára alapítja. A második jogalap a megtámadott határozat során való hatáskörrel visszaélést kifogásolja. Harmadik jogalapjával, amelyet másodlagosan említ, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság hibázott a visszatérítendő támogatás összegének megállapításakor.
Az első, a támogatás szükségessége tekintetében vétett mérlegelési hibára alapított jogalapról
A felek érvei
25 A felperes elsősorban támadja a Bizottság azon értékelését, amely szerint a vitatott támogatás – a TSE megszerzésére fehasznált összeget (2 200 000 DEM) illetően – összeegyeztethetetlen a közös piaccal, mivel nem felel meg az iránymutatásokban meghatározott követelményeknek.
26 A felperes azt állítja, hogy a TSE-ben való részesedésszerzés kezdettől fogva a szerkezetátalakítási projekt lényeges és szerves részét képezte, és hogy a Bizottságot értesítették erről.
27 E tekintetben a felperes vitatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint a szerkezetátalakítási projekt a Schmitz-Gotha életképességének helyreállítását négy költségvetési évre írta elő, a TSE megszerzése nélkül, és így ez a részesedésszerzés legfeljebb annyiban lehetett hasznos a szerkezetátalakítás szempontjából, hogy annak időtartamát egy évvel csökkentette. A felperes megerősíti, hogy német hatóságok által neki bemutatott 1997. szeptember 2‑i vállalkozási projekt és annak mellékletei (a „fejlesztési terv – veszteség és nyereség”, a pénzügyi igazgatási terv, a Schmitz-Gotha beruházási vagyonának fejlesztésére vonatkozó terv) együttesen képezték a Schmitz-Gothának a TSE-vel történő egyesülésén alapuló szerkezetátalakítási tervet. Ezenkívül a felperes hangsúlyozza, hogy a fent hivatkozott „fejlesztési terv – veszteség és nyereség” címet viselő tervet az 1998. május 18‑i bejelentés mellékleteként megküldték a Bizottságnak. Ezenfelül megjegyzi, hogy a befektetők csak a vállalkozási tervben meghatározott, a TSE visszavételét magában foglaló feltételekkel voltak készek a Schmitz-Gotha szerkezetátalakítására.
28 A felperes hozzáfűzi, hogy ellentmondás van a Bizottságnak a befektetők kilétének megismerésére vonatkozó álláspontjában. Megjegyzi, hogy iratai szerint a Bizottság nem tudott arról, hogy J. Koch a TSE egyik tulajdonosa, holott az erre a személyre vonatkozó részletes információt a megtámadott határozat elfogadását megelőzően megküldték számára. E tekintetben a felperes az 1998. május 18‑i értesítő levelére, valamint a Bizottságnak címzett 2002. május 16‑i és július 3‑i levelére hivatkozik. Ezenkívül előadja, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság maga erősíti meg, hogy J. Koch a TSE egyik tulajdonosa volt.
29 Másodsorban a felperes előadja, hogy a Bizottság alap nélkül állította a megtámadott határozat 64. pontjában, hogy a TSE-ben való részvétel nem volt szükséges a szerkezetátalakításhoz. A felperes előadja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a támogatás jellege arányosságának értékelésekor nem vette figyelembe az előtte ismert lényeges tényeket.
30 A felperes úgy véli, hogy a szerkezetátalakítás sikerének biztosítására a Schmitz-Gothának saját termékeit kell fejlesztenie, hogy önállóan tudja teljesíteni a csoporton belüli megrendeléseket, és versenyképes legyen a piacon. A TSE-ben való részesedésszerzés lehetővé tette a megfelelő saját termékek kifejlesztéséhez szükséges know-how-nak a Schmitz-Gothába történő közvetlen integrálását, mivel a TSE tulajdonosai átvették az ügyvezetést, valamint részben a Schmitz-Gothán belül a gyártásért és a fejlesztésért felelős osztályt. Ennek következtében a felperes vitatja a Bizottság arra vonatkozó feltételezését, hogy a TSE megszerzésének egyetlen indítéka a Schmitz-Gotha termelési költségeinek csökkentése volt.
31 A felperes hozzáteszi, hogy csak a TSE visszavásárlása biztosíthatta a szerkezetátalakításhoz szükséges know-how integrációját. Feltételezésének alátámasztására a TSE rendkívül magas költségű – a know-how külső szolgáltatók általi feljesztésére irányuló – ajánlatára hivatkozik.
32 A keresetlevél mellékletét képező információk segítségével, amely információk a Schmitz-Gothának a külső vállalkozások felé történt eladásokból származó üzleti forgalmának a növekedését mutatják be táblázat formájában (a továbbiakban: „a Schmitz-Gotha üzleti forgalmának növekedése” című dokumentum), a felperes az üzleti forgalmának jelentős növekedésével bizonyítja, hogy a TSE megvásárlásával az önálló fejlesztési egység közvetlen beillesztésének mekkora része volt a sikeres szerkezetátalakításban.
33 A felperes azt is előadja, hogy a Bizottságnak a rendelkezésére álló információk alapján módjában állt megítélni, hogy a szerkezetátalakítás miatt szükséges volt a TSE-ben való részesedésszerzés, és módjában állt arra következtetni, hogy a támogatás összhangban volt az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti feltétlenül szükséges minimum követelménnyel. Különösen nyilvánvalóan következik ez a német hatóságok 2002. július 3‑i leveléből, amely szerint a Schmitz-Gotha termelési költségében csökkentek a beszállítások, és kizárólag a TSE-ben való részesedésszerzés tette lehetővé a Schmitz-Gotha számára a know-how-ban jelentkező elmaradásának orvoslását.
34 A Bizottság elsősorban emlékeztet arra, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésére tekintettel széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az állami támogatásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése során. A Bizottság előadja, hogy a felperes érvei nem bizonyítják a nyilvánvaló értékelési hiba jelen ügyben való fennállását, és hozzáteszi, hogy a felperes a Bizottság értékelését a sajátjával igyekszik helyettesíteni.
35 A Bizottság másodsorban hangsúlyozza, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) értelmében jogosult lezárni az eljárást, és jogosult a rendelkezésére álló adatok alapján dönteni, amennyiben valamely tagállam a felé intézett felszólítások ellenére nem nyújtja be a tőle kért tájékoztatást.
36 E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a felperes a TSE visszavásárlásának állítólagos szükségességét, amely lehetővé tette a Schmitz-Gotha szerkezetátalakítását, alapvetően azokra az információkra alapozza, amelyekről nem volt tudomása a megtámadott határozat elfogadásakor, és amelyeket ebből következően az Elsőfokú Bíróság nem vehet figyelembe.
37 A Bizottság pontosítja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett, a TSE tulajdonosainak kilétére és a befektetés szükségességére vonatkozó információk benyújtására irányuló felszólítások és a német hatóságoknak címzett 2002. március 4‑i levél ellenére a TSE megvásárlására irányuló, a keresetlevél mellékletét képező szerződésekről senki nem tájékoztatta őt a megtámadott határozat elfogadását megelőzően. Ugyanez a helyzet a vállalkozási projekt és a TSE által készített, a felperes know-how-jának fejlesztésére irányuló projekt esetében, amelyeket szintén csatoltak a keresetlevélhez, valamint az e tárgyban tett és magában a keresetlevélben található részletes észrevételek tekintetében. A Bizottság fenntartja, hogy sohasem állította, hogy nem ismerte J. Koch tulajdonost. Mindenesetre megjegyzi, hogy a közigazgatási eljárás során a német hatóságok által benyújtott információk csak mellékes módon említették J. Kochot mint a TSE tulajdonosát. Másrészt a Bizottság előadja, hogy sohasem tájékoztatták a TSE többi tulajdonosának kilétéről.
38 A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott határozat elfogadása idején rendelkezésére álló információk alapján csupán a TSE megvásárlásának hasznosságát volt módjában megítélni, de soha nem bizonyították ezen beruházásnak a vitatott támogatásból történő finanszírozásának a szükségességét. Álláspontja szerint a TSE megvásárlására vonatkozó és az 1998. május 18‑i bejelentésben, valamint a 2001. augusztus 10‑i, a 2002. május 16‑i, a május 28‑i és a július 3‑i, a válaszirat mellékleteit képező levelekeben található információk nem engedtek arra következtetni, hogy a nevezett befektetés az iránymutatások értelmében a szerkezetátalakítás szükséges részét képezte.
39 A Bizottság azt is megállapítja, hogy a rendelkezésére álló információk a TSE visszavásárlását alapvetően a közbenső szállító elmaradásából érvényesített haszonra és az ennek megfelelő árrésre alapítják, miközben a keresetlevélben ezt a szempontot viszonylagossá tették. Még ha ebből az információból az következne is, hogy a TSE megvásárlása lehetővé tette az új termékek kifejlesztéséhez szükséges szakmai know-how megszerzését, a Bizottság megjegyzi, hogy ezt az állítást nem indokolták, és nem fejtették ki pontosan. A Schmitz-Gotha csak a keresetlevélben fejtette ki és indokolta alaposan, hogy a TSE visszavásárlása szükséges volt szerkezetátalakításhoz szükséges know-how megszerzéséhez. A Bizottság azt is megemlíti, hogy a német hatóságok a közigazgatási eljárás során nem pontosították, hogy az említett ügylet szükséges a szerkezetátalakítási támogatás megszerzéséhez.
40 Harmadsorban a Bizottság úgy véli, hogy ezen beruházás céljait – nevezetesen a termelési költségek csökkentését és az új termékek kifejlesztéséhez szükséges know-how megszerzését – a TSE megszerzése nélkül is el lehetett volna érni, tekintettel arra, hogy a Schmitz-Gotha ügyvezetője egyben a TSE ügyvezetője és fő részvényese is volt, aki ennek következtében különleges együttműködést tudott volna kialakítani a két társaság között.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
– Előzetes észrevételek
41 A Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdése értelmében széles mérlegelési jogkört élvez, amelynek gyakorlása magában foglalja a közösségi összefüggésben megvalósítandó gazdasági és szociális rendszerek összetett értékelését. A bírósági felülvizsgálat ezen mérlegelési jogkör tekintetében az eljárási és az indokolási szabályok betartására, valamint a megállapított tények tényleges pontosságának, a téves jogalkalmazás, a tények nyilvánvaló mérlegelési hibája hiányának és a hatáskörrel való visszaélés vizsgálatára korlátozódik (lásd a Bíróság C‑372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3679. o.] 83. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
42 Mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bizottság ragaszkodhat olyan intézkedésekhez, mint a kérdéses iránymutatások, amennyiben ezek az intézmény által követett irányvonal elveit tartalmazzák, és nem térnek el a Szerződés rendelkezéseitől (az Elsőfokú Bíróság T‑214/95. sz., Vlaamse Gewest kontra Bizottság ügyben 1998. április 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑717. o.] 79. pontja). Az ilyen intézkedések egybeesnek a Bizottság arra vonatkozó akaratával, hogy közzétegye az általa követni kívánt irányvonalra vonatkozó és egyedi döntési alapjául szolgáló elveket (az Elsőfokú Bíróság T‑187/99. sz., Agrana Zucker und Stärke kontra Bizottság ügyben 2001. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1587. o.] 56. pontja).
43 Ahhoz, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás szerkezetátalakítási támogatási tervéről ki lehessen nyilvánítani, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető a közös piaccal, a tervnek olyan szerkezetátalakítási tervhez kell kapcsolódnia, amely a vállalkozás tevékenységeinek csökkentésére vagy az e tevékenységekben bekövetkező irányváltásra vonatkozik (a Bíróság C‑278/92 – C‑280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1994. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4103. o.] 67. pontja és a C‑17/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2001. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑2481. o.] 45. pontja).
44 Az iránymutatás 3.2.2. pontja, amely pontosítja ezt a követelményt, a szerkezetváltási tervet három anyagi feltételnek rendeli alá. Az első: a tervnek a kedvezményezett vállalkozás számára lehetővé kell tennie az életképesség ésszerű határidőn belüli és reális módon történő visszanyerését (a 3.2.2. pont A pontja), a második: a tervnek meg kell akadályoznia a verseny torzulását, amely nem megengedhető (a 3.2.2. pont B pontja), a harmadik: a tervnek arányban kell állnia a szerkezetátalakítás költségeivel és előnyeivel (a 3.2.2. pont C pontja).
45 Mivel ezek konjunktív feltételek, már az egyik hiánya elegendő ahhoz, hogy a Bizottság összeegyeztethetetlennek nyilvánítsa a szerkezetátalakítási támogatás tervét (az Elsőfokú Bíróság T‑171/02. sz., Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2123. o.] 128. pontja; ebben az értelemben lásd a Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 49. és 50. pontját is).
46 A jelen ügyben a megtámadott határozatot az iránymutatások alapján, pontosabban annak 3.2.2. C pontja alapján fogadták el.
47 Ebből a rendelkezésből következik, hogy a szóban forgó támogatásnak feltétlenül szükségesnek kell lennie a kedvezményezett életképességének helyreállításához, azaz nemcsak az érintett vállalkozás szerkezetátalakítási céljainak kell megfelelnie, hanem egyben arányosnak is kell lennie ezzel a céllal, tehát a támogatás minden olyan része, amely meghaladja a kedvezményezett életképességének szorosan vett helyreállítását, főszabály szerint nem engedélyezhető az iránymutatások értelmében.
48 Ezenkívül az érintett tagállamra hárul az a kötelezettség, hogy a Bizottsággal való együttműködési kötelezettségének való megfelelés érdekében valamennyi olyan adatot a Bizottság rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság ellenőrizze a tagállam által óhajtott felmentés feltételeinek meglétét (lásd a Sardegna kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 129. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 Ezen megfontolások értelmében kell a megtámadott határozatot vizsgálni, amely a felperes szerint nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz.
– A felperes által hivatkozott nyilvánvaló értékelési hibáról
50 A megtámadott határozat 62–64. pontjában a Bizottság a következőket fejti ki:
„(62) […] J. Koch a befektetők egyike volt, egyben pedig a TSE alapítója és ügyvezető tagja, valamint mindkét társaság jövőbeni ügyvezetője. A Bizottság ismét utal arra, hogy a felvilágosítás-nyújtás iránti felszólítás ellenére Németország sem az átruházási szerződést, sem a TSE eredeti tulajdonosi viszonyaira vonatkozó írásbeli adatokat nem nyújtotta be. Ezért – az egyéb körülményekre és a szóban közölt információkra figyelemmel – a Bizottság nem zárhatja ki, hogy az átvételt megelőzően a TSE jelentős része közvetlenül vagy közvetetten J. Koch, illetve családja tulajdonában állt. Németország kijelentette, hogy a Schmitz-Gotha nem tudta volna előállítani a TSE-től vásárolt alkatrészeket, és nem volt abban a helyzetben, hogy a szállítási feltételeken érezhetően javíthasson, így az átvétel fő célja a termelési költségek csökkentése volt. A Bizottság nem zárhatta ki azt, hogy a TSE megvásárlásával a finanszírozásra és a szerkezetátalakításra fordítandó összeg jelentős része ténylegesen az új befektetők valamelyikének került kifizetésre. Mindenesetre a TSE átvétele nem volt szükséges a TSE-vel való jó együttműködés kialakításához. Mivel J. Koch a TSE alapítója és ügyvezető tagja volt, és később a Schmitz-Gotha ügyvezetője is lett, valószínűtlennek tűnik, hogy nem lehetett volna kedvezőbb vásárlási feltételeket megállapítani. Ezenkívül egy versenyképes vállalkozásnak alapvetően képesnek kell lennie arra, hogy beszállítási szükségleteit a szokásos piaci árakon biztosítsa, anélkül hogy pénzügyi nehézségek közé kerülne.
(63) A Németország által benyújtott információk azt mutatják, hogy a TSE átvétele hasznos beruházás volt a társaság részéről, mivel figyelemreméltó megtakarításokhoz vezetett, amelyek hozzájárultak a szerkezetátalakítási szakasz egy évvel való megrövidítéséhez. Ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a befektetés szükséges volt a szerkezetátalakítás végrehajtásához. Ha egy vállalkozás támogatást kap szerkezetátalakításának finanszírozására, alapvetően nem minden hatékonyságnövelő beruházás megengedett, hiszen ezek a beruházások csökkentik a támogatás kedvezményezettjének azt a képességét, hogy saját eszközeiből finanszírozza a szerkezetátalakítást. Mivel a támogatás célja a vállalkozás versenyképességének ésszerű időn belüli helyreállítására korlátozódik, valamely beruházás csak akkor tekinthető a szerkezetátalakításhoz szükségesnek, ha a beruházás nélkül a szerkezetátalakítás sikere összességében megkérdőjeleződne, vagy indokolatlanul késlekedne. Minden befektetés, amely meghaladja a versenyképesség ésszerű időn belüli helyreállításához szükséges mértéket, szükségszerűen olyan pénzügyi forrásokat használ, amelyeket a ténylegesen szükséges szerkezetátalakítási költségekre kellett volna fordítani, és amelyek ezáltal csökkentették volna a szerkezetátalakításhoz szükséges hozzájárulást. Ebből következik, hogy a szerkezetátalakításhoz nem ebben az értelemben szükséges beruházások olyan támogatási intenzitáshoz vezetnek, amelyek meghaladják a szerkezetátalakításhoz az arányosság követelménye szerint szükséges minimumot.
(64) A szállítási költségek csökkentése önmagában nem igazolhatja, hogy a TSE visszavásárlása szükséges volt a szerkezetátalakításhoz. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy Németország sohasem jelezte, hogy a TSE megvásárlása nélkül a szerkezetátalakítás sikere megkérdőjeleződött vagy indokolatlanul késlekedett volna. Az eredeti szerkezetátalakítási terv a TSE megvételének figyelembevétele nélkül is pozitív eredmény elérését irányozta elő a negyedik üzleti évre. A legújabb információk szerint ezt az időtartamot egy évvel csökkentették. Mindenesetre a nyereségességi küszöb négy év alatti elérése sem tekinthető a szerkezetátalakításhoz aránytalan időtartamnak. Sőt, ellenkezőleg, abból kell kiindulni, hogy az eredeti terv már a versenyképesség meglehetősen gyors helyreállítását írta elő. Ezért meg kell állapítani, hogy a szerkezetátalakítást a TSE megvétele nélkül is sikeresen végre lehetett volna hajtani ésszerű időn belül, a TSE megvétele tehát nem volt szükséges a szerkezetátalakítás sikeréhez. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a TSE megszerzése nem volt elengedhetetlen a terv céljainak eléréséhez, ebből azonban az következik, hogy az e vásárlásra fordított eszközöknek a szerkezetátalakítás finanszírozásához kellett volna hozzájárulniuk, hogy így csökkentsék a támogatásnak a szerkezetátalakítás finanszírozásához szükséges összegét.”
51 Első jogalapjának alátámasztására a felperes először lényegében azt adja elő, hogy a megtámadott határozatot ténybelileg téves feltevésre alapozták, amely szerint a TSE megvétele csupán a szerkezetátalakítás egy évvel való csökkentését tette lehetővé. Állításának alátámasztására a felperes a vállakozási tervre és annak mellékleteire hivatkozik, nevezetesen a „fejlesztési terv – veszteség és nyereség”-re, a pénzügyi igazgatási tervre, és a Schmitz-Gotha beruházási befektetéseinek fejlesztésére vonatkozó tervre, amelyeket a német hatóságok benyújtottak, és amelyek a keresetlevél mellékleteit képezik. Ezenkívül a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak a TSE tulajdonosai kilétének tekintetében rendelkezésére álló információkra vonatkozó állításai ellentmondóak. Állításainak alátámasztására a felperes az 1998. május 18‑i bejelentésre, valamint a Bizottságnak címzett 2002. május 16‑i és 2002. július 3‑i levélre hivatkozik; ezeket csatolták a felek irataihoz.
52 A fenti érvelés nem fogadható el.
53 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottság nem rendelkezett a felperes által hivatkozott vállalkozási tervvel, kivéve a „Fejlesztési terv – veszteségek és nyereségek” című dokumentumot, amelyet az 1998. május 18‑i bejelentéshez csatoltak.
54 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely közösségi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell mérlegelni, és különösen a Bizottság által felhozott megfontolásokat kizárólag azon információk alapján kell vizsgálni, amelyekkel a Bizottság abban az időben rendelkezett (a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1986., I‑2263. o.] 16. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑371/94. és T‑394/94. sz., British Airways és társai kontra Bizottság ügyben 1998. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2405. o.] 81. pontja, a T‑123/97. sz., Salomon kontra Bizottság ügyben 1999. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2925. o.] 48. pontja és a T‑126/99. sz., Graphischer Maschinenbau kontra Bizottság ügyben 2002. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2427. o.] 33. pontja). Ennek következtében a felperes a megtámadott határozat jogszerűségét nem kérdőjelezheti meg olyan körülményekre való utalással, amelyek a közigazgatási eljárás során nem voltak ismertek a Bizottság előtt (lásd e tekintetben a Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 31. pontját). Ugyanez érvényes arra, ha a felperes – mint a jelen ügyben – nem vett részt a vizsgálati eljárásban, noha, mint a kérdéses támogatás kedvezményezettjére, kifejezetten utaltak rá ezen eljárás során, és a Bizottság felhívta a német hatóságokat és az esetleges érdekelt feleket, hogy bizonyítsák a TSE megvásárlásának szükségességét (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑111/01. sz. és T/133/01. sz., Saxonia Edelmetalle kontra Bizottság ügyben 2005. május 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1579. o.] 67–70. pontját). Amennyiben a Bizottság az érdekeltek számára lehetővé tette a megfelelő nyilatkozattételt, nem lehet felróni neki, hogy nem vett figyelembe olyan tényeket, amelyeket már a közigazgatási eljárás folyamán közölni kellett volna vele, de nem adták elő őket; a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy hivatalból és feltételezések alapján vizsgálja, hogy milyen tényeket kellett volna a tudomására hozni. (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑109/01. sz., Fleuren Compost kontra Bizottság ügyben 2004. január 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑127. o.] 48. és 49. pontját). Következésképpen jogalapjának megalapozása végett a felperes nem hivatkozhat a keresetlevélhez csatolt vállalkozási tervre.
55 Ezt a pontosítást követően lényeges emlékeztetni arra, hogy noha a TSE-t két esetben említették az 1998. május 18‑i bejelentésben, ezek az említések egyértelműen mellékesek voltak azokhoz képest, amelyek a felperes szerkezetátalakításának működésére vonatkoztak, és nem jelezték, hogy a TSE megvásárlását a bejelentett támogatási intézkedésből fogják finanszírozni. Azt jelezték, hogy J. Koch az általa alapított TSE ügyvezetője. Ez a dokumentum – a Schmitz-Gotha termelésére vonatkozó részében – pontosította, hogy „ezenkívül a gépjárművek gyártását különösen ésszerűen fogják megszervezni, a TSE beszállító megvásárlásának köszönhetően, illetve a [gépjárművek] gyártási szakaszainak, valamint az előzetes összeszerelés elkülönítése révén”, és hogy „az új társaság tulajdonosai termelési és »reengineering«-ismereteket hoznak a társaságba”. A tárgyaláson a felperes az e pontra vonatkozó kérdéseknél nem tudta megmagyarázni, hogy – ha állítása szerint a TSE megvásárlása szükséges volt a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához – az 1998. május 18‑i bejelentésben miért csak ez a két mellékes említés történt. Másrészt a nevezett levél rendelkezéseiből, amelyeket az eljárás megindításáról szóló határozat megismétel, kiderül, hogy a Schmitz-Gotha 1997-ben kezdett szerkezetátalakítását 2000‑ben be kellett volna fejezni. Az Elsőfokú Bíróság – a Bizottsághoz hasonlóan – hangsúlyozza, hogy ez az utalás a TSE‑nek a Schmitz-Gotha által történt megvásárlásától teljesen függetlenül jelenik meg.
56 Ami felperes azon kifogását illeti, miszerint J. Koch kilétének ismeretével kapcsolatban a Bizottság állásfoglalása ellentmondásos, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak – mint azt a megtámadott határozat 62. pontjában jelezte – tudomása volt a J. Kochot a TSE-hez kötő személyes kapcsolatról. Ugyanakkor irataiban a Bizottság árnyalta az említett kapcsolatról való tudomásának szintjét. Mindenesetre a peres eljárás során érvényesített ezen megjegyzések e ponton nem érinthetik a megtámadott határozat tartalmát és jogszerűségét. A felperes e tekintetben tett bírálatai tehát eredménytelenek.
57 Másodszor, amikor a felperes számos, a keresetlevélhez csatolt iratra hivatkozik (nevezetesen az 1997. október 9‑i két szerződésre, a vállalkozási projektre, az 1998. május 18‑i bejelentésre, „a Schmitz-Gotha üzleti forgalmának növekedése” címet viselő dokumentumra, a know-how-nak a külső szolgáltatók általi fejlesztéséről szóló TSE-projketre, valamint az ellenkérelemhez mellékletként csatolt és a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Bizottságnak címzett 2001. augusztus 10‑i, 2002. május 16‑i, május 28‑i és július 3‑i levelekre), akkor lényegében azt állítja, hogy a TSE-nek a vitatott támogatásból történt megvásárlása megfelelt a „szigorúan szükséges minimum” feltételének, mivel a TSE-nek a Schmitz-Gothába való integrálása elengedhetlen volt ahhoz, hogy lehetővé tegye számára saját termékei kifejlesztését, és ennek következtében önállóvá, illetve a piacon versenyképessé váljon. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság értékelésében arra az állításra szorítkozott, miszerint a TSE-nek a Schmitz-Gotha általi megvásárlásának az egyetlen követezménye a költségcsökkentés volt, és a Bizottság nem vette figyelembe a know-how integrálását, amely a felperes szerint csak ezzel a vásárlással volt megvalósítható.
58 Ez az érvelés még kevésbé állja meg a helyét.
59 Mindenekelőtt – a fenti 54. pontban a vállalkozási projekttel kapcsolatosan tett megállapításokhoz hasonlóan, amelyet az Elsőfokú Bíróság nem vehet figyelembe, mert a peres eljárás során terjesztették elő – a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata során az 1997. október 9‑i két szerződés, valamint a TSE‑nek a know-how külső szolgáltatók általi kifejlesztésére vonatkozó projektje nem vehető figyelembe, mivel a megtámadott határozat elfogadását megelőzően ezeket az iratokat nem közölték a Bizottsággal.
60 Ebből következik, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat 62–64. pontjában található nyilvánvaló értékelési hibájára vonatkozó állítást kizárólag az ezen határozat elfogadásakor a Bizottság rendelkezésére álló dokumentumok alapján kell megvizsgálni, azaz az 1998. május 18‑i bejelentés (amely tartalmazta a Schmitz-Gotha által csatolt „fejlesztési terv – veszteségek és nyereségek” című dokumentumot), a „Schmitz-Gotha üzleti forgalmának növekedése” címet viselő dokumentum, illetve a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Bizottságnak címzett 2001. augusztus 10‑i, 2002. május 16‑i, május 28‑i és július 3‑i levelek alapján.
61 Ezután – ezekre a dokumentumokra figyelemmel – meg kell jegyezni, hogy az 1998. május 18‑i bejelentésben a Németországi Szövetségi Köztársaság előadta egyrészt, hogy a gépjárművek gyártását a Schmitz-Gothán belül különösen ésszerűen szervezték meg, a TSE beszállító megvásárlásának köszönhetően, illetve a [gépjárművek] gyártási szakaszainak, valamint az előzetes összeszerelés elkülönítése révén”, másrészt „az új társaság tulajdonosai termelési és »reengineering«-ismereteket hoztak a társaságba”.
62 2001. augusztus 10‑i levelükben a német hatóságok a TSE megvásárlásának két következményét jelölték meg. Először megemlítik, hogy a vásárlás lehetővé tette a gyártási költségek csökkentését egy közbenső szállító elmaradása és az így megmaradó árrés révén. Másodszor megerősítik, hogy ez a vásárlás „olyan technikai know-how megszerzését eredményezte […], amely lehetővé tette a tiszta termelésnek és a technikai fejlesztési kapacitásoknak a versenyképesség visszaállítása érdekében történő összekapcsolását”.
63 2002. május 16‑i levelükben a TSE megszerzésének szükségessége tekintetében a német hatóságok hangsúlyozzák, hogy „a Schmitz-Gotha számára a TSE megszerzésének elsősorban a költségoldalon volt nagy jelentősége”. A know-how tekintetében megerősítik, hogy „a Schmitz-Gothának nem volt lehetősége, hogy más módon szerezze meg a TSE által az alkatrészépítés területen kifejlesztett know-how-t. Az alkatrészek belső kifejlesztésének költségei és az alkatrészek saját termelés számára történő előállítása túl nagy ráfordítást igényelt volna pénzben és időben ahhoz, hogy a Schmitz-Gotha nyereségesen működjön, mivel az ehhez szükséges know-how majdnem teljesen hiányzott nála”.
64 2002. május 28‑i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság a TSE megvételének szükségességét egyrészt a magas színvonalú technológiát és kiváló minőséget képviselő gépjárműalkatrészek megszerzésének szükségességére alapítja, amelyet „tekintettel a korlátozott termelési számokra, a Schmitz-Gotha nem tudott megfelelő mennyiségben vásárolni ahhoz, hogy jelentős költségcsökkentéshez szükséges beszerzési feltételeket érjen el, amely azután lehetővé teszi a versenyképes árképzést”, másrészt pedig arra a körülményre, hogy a Schmitz-Gothának „nem állt rendelkezésére más lehetőség, hogy megszerezze a TSE által az alkatrészek gyártásában kifejlesztett technológiát”.
65 A felperes által a tárgyaláson ismét idézett 2002. július 3‑i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság kiegészítette fent előadottakat. Így pontosította, hogy a TSE-ben való részvételnek köszönhetően a termelési költségeken belül csökkent a beszállítói rész, mivel a vásárlás közel 5 000 000 DEM értékű megtakarítási lehetőséget jelentett 1998–2002 között, és a Schmitz-Gotha rentabilitását a szerkezetátalakítás tervezett vége előtt egy évvel elérték. A TSE megszerzése különösen a felperes beszállítói költségeinek csökkentése szempontjából volt elengedhetetlen, mivel a Schmitz-Gotha számára kizárólag a TSE-ben való részesedésszerzés tette lehetővé a hiányzó know-how megszerzését, és mivel a Schmitz-Gotha nem volt olyan helyzetben, hogy kialkudja a többi vállalkozásnak biztosított engedményeket.
66 A „Schmitz-Gotha üzleti forgalmának növekedése” címet viselő, a keresetlevélhez csatolt dokumentum táblázat formában bemutatja a Schmitz-Gothának a harmadik társaságok részére 1997 és 2000 között történt eladásokból származó üzleti forgalmát.
67 A fent hivatkozott levelek összességéből az következik, hogy a német hatóságok egyrészt alapvetően a termelési költségek csökkentését célozták meg, amelyet a Schmitz-Gotha a TSE megszerzésével és ezáltal a közbenső beszállítók kiiktatásával kívánt elérni, másrészt kiemelték, hogy ez az üzlet megszerezte a felperes számára a saját termékei kifejlesztéséhez szükséges know-how-t.
68 Az első magyarázat tekintetében az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy – mint azt a Bizottság joggal megjegyezte – az ilyen költségcsökkentések nem bizonyítják, hogy a Schmitz-Gotha szerkezetátalakítását a TSE megszerzése, azaz az állam számára kevésbé költséges beruházás nélkül nem lehetett volna az eredetileg megszabott határidőn belül megvalósítani. Különösen az a körülmény, amelyet a felperes által idézett 2002. július 3‑i levél hangsúlyoz, nevezetesen hogy ezeket a megtakarításokat a Schmitz-Gotha 1998 és 2002 között, azaz a vitatott támogatás kifizetését követően tudta elérni, nem igazolja, hogy a TSE felperes általi megszerzése feltétlenül szükséges volt a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához, és így az átalakítást állami támogatási eszközökből kellett finanszírozni.
69 Ami a TSE know-how-jának a felperes üzleti tevékenységébe való beillesztését illeti, a német hatóságok a nevezett levélben csak a TSE megszerzésének szükségességét állítják, de nem adnak magyarázatot arra, hogy az eredmény eléréshez a TSE megszerzése miért volt az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti értelemben feltétlenül szükséges. A német hatóságok ugyanis nem tudták megmagyarázni, hogy a Schmitz-Gotha autóalkatrészeinek fejlesztéséhez szükséges know-how megszerzéséhez miért az egész TSE megszerzésének finanszírozása volt a közpénzek legtakarékosabb felhasználási módja.
70 Igaz, mint azt a felperes is előadja, hogy a Bizottság csak nagyon röviden érintette a megtámadott határozat indokolásában a német hatóságok arra vonatkozó érvét, hogy a TSE-ben való részesedésszerzés azért volt szükséges, hogy a Schmitz-Gotha a gépjárműalkatrészek kifejlesztésére vonatkozó know-how-t megszerezze.
71 Eltekintve azonban attól, hogy ezt a kérdést nem egy nyilvánvalóan hibás értékelés, hanem egy esetleg hiányos indokolás vizsgálatának keretein belül kell érinteni, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 62. pontjában lényegében előadta, hogy a társasággal való jó együttműködés kialakításához a TSE átvétele nem volt szükséges, különösen mert valószínűtlennek tűnik, hogy J. Koch, mint a TSE alapítója és ügyvezető tagja, és később a Schmitz-Gotha ügyvezetője, valóban nem tudott volna kedvezőbb vásárlási feltételeket kialkudni a TSE-nél.
72 Egyebekben pedig nem elfogadható a felperes arra vonatkozó érvelése, hogy a szükséges know-how-t nem tudta külső szolgáltatók révén megszerezni, mivel ezek a szolgáltatások – mint az a keresetlevélhez csatolt, a TSE 1997. augusztus 17‑i, a know-how külső szolgáltatók általi kifejlesztésére vonatkozó projektjéből kiderül – túl drágák voltak.
73 Emlékleztetni kell ugyanis arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozat jogszerűsége vizsgálatának keretein belül nem veheti figyelembe a keresetlevélhez csatolt iratot (lásd a fenti 59. pontot). Másrészt még ha figyelembe vehetné is, ez az irat önmagában nem jelent elegendő bizonyítékot arra, hogy a TSE megszerzése teljes egészében feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperes számára az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti szerkezetátalakításhoz szükséges know-how megszerzését.
74 Noha a „Schmitz-Gotha üzleti forgalmának növekedése” című, szintén a keresetlevélhez csatolt dokumentum azt mutatja, hogy az üzleti forgalom jelentősen nőtt az 1997–2000‑es időszakban, önmagában nem mutatja ki az emelkedés és a TSE megszerzése közötti összefüggést, és főleg nem alapozza meg TSE megszerzésének a felperesnek az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti szerkezetátalakításához szükséges voltát. Ebből következően a Bizottság, még ha a megtámadott határozatban elmulasztotta is e dokumentum különös vizsgálatát, nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.
75 A teljesség kedvéért az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat elfogadása idején rendelkezésre álló dokumentumok összességében a német hatóságok nem írták körül pontosan annak a know-how-nak jellegét, amellyel a Schmitz-Gotha a TSE megszerzését követően rendelkezett volna.
76 A Bizottság számára a megtámadott határozat elfogadása idején rendelkezésre álló dokumentumok alapján meg kell állapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a megtámadott határozat – amikor úgy ítélte meg, hogy a német hatóságok nem bizonyították, hogy a TSE megszerzése szükséges volt a Schmitz-Gothának az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti szerkezetátalakításához – nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz.
77 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A második, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
A felek érvei
78 A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, amennyiben elfogadásakor a Bizottság szubjektív megfontolásokra támaszkodott.
79 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot azért fogadták el, hogy szankcionálják J. Koch feltételezett gazdagodását, aki állami eszközök kihasználásával saját hasznára megvette a vállalkozását. A felperes előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása során nem vette figyelembe azokat a tényleges megfontolásokat, amelyek a TSE megvételének a Schmitz-Gotha szerkezetátalakításához szükséges voltára vonatkoztak.
80 A Bizottság szerint ez a jogalap nem megalapozott.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
81 Az ítélkezési gyakorlat értelmében egy határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha objektív, helytálló és egybehangzó körülmények alapján feltehető, hogy a megadott céltól eltérő cél érdekében hozták (az Elsőfokú Bíróság T‑46/89. sz., Pitrone kontra Bizottság ügyben 1990. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑577. o.] 71. pontja, valamint a T‑92/00. sz. és T‑103/00. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1385. o.] 84. pontja).
82 Meg kell állapítani, hogy jogalapja megalapozására a felperes nem hoz fel olyan objektív bizonyítékokat, amelyek arra engedének következtetni, hogy a megtámadott határozat elfogadásánál a Bizottságot a Schmitz-Gotha ügyvezetője esetleges gazdagodásának szankcionálására irányuló cél vezérelte.
83 Noha a Bizottság a megtámadott határozat 62. pontjában kiemelte az ügylet különlegességét, amennyiben kiemelte, hogy J. Koch, mint a felperes tulajdonosa és egyedüli ügyvezetője, olyan társaságot adott el, amelyet ő irányít, és már az övé, a vételárat pedig a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatott állami támogatásából fizettette ki.
84 Mindenesetre, amint az a felperes által előadott első jogalap vizsgálatánál már megállapításra került, a megtámadott határozat 63. és 64. pontjából világosan kiderül, hogy a Bizottság objektív megállapításokra támaszkodott annak megállapításakor, hogy jelen esetben nem teljesülnek az iránymutatások 3.2.2. C pontjának feltételei.
85 Ennek következtében a felperes által felhozott második jogalapot el kell utasítani.
A másodlagosan felhozott harmadik, a Bizottság által a visszatérítendő támogatás összegének megállapításakor elkövetett hibára alapozott jogalapról
A felek érvei
86 A felperes szerint, még ha az Elsőfokú Bíróság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek találná is a TSE megvásárlását, csak 1 500 000 DEM‑et lehetne visszakövetelni. A felperes előadja, hogy a vételár egy része, amely körülbelül 700 000 DEM-nek felel meg, nem sérti az állami támogatásokról szóló rendelkezéseket, mivel nem állt fenn veszteségkockázat. Itt ugyanis a Schmitz-Gotha folyóeszközeiről van szó – mint például a tőkeszámla, a rendelkezésre álló nyereségről szóló jelentések és az összevont éves többletek –, amelyekkel a felperes rendelkezett, és amelyeket bármikor felhasználhatott.
87 A Bizottság a felperes érveinek elutasítását kéri.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
88 Mint korábban kifejtésre került, a vitatott támogatás összeegyeztethetőségének megítélése a támogatásnak az érintett vállalkozás szerkezetátalakításához adott esetben fennálló szükségességén alapul. A felperes előadásaival ellentétben az érintett beruházással járó kockázatnak ehhez a kérdéshez nincs köze. A jelen ügyben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a vitatott támogatást kockázatmentes beruházáshoz használták fel.
89 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatások 3.2.2. C pontja értelmében „[a] torzító hatás korlátozása érdekében a támogatásnyújtás formáját úgy kell meghatározni, hogy a vállalkozás ne juthasson olyan forrástöbblethez, amelyet a szerkezetátalakítási folyamathoz nem kapcsolódó agresszív, piactorzító tevékenységre használhat fel”. A jelen ügy konkrét körülményei alapján az összeegyeztethetetlen támogatás bármilyen részbeni visszakövetelése magában hordozná azt a veszélyt, hogy a Schmitz-Gotha az iránymutatások 3.2.2. C pontja szerinti forrástöbblethez jut. A megtámadott határozat 2. pontjában a Bizottság tehát joggal rendelte el a 2 200 000 DEM visszatérítését.
90 Ennél fogva a harmadik jogalapot – és ezáltal a keresetet teljes egészében – el kell utasítani.
A költségekről
91 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pervesztes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Wiszniewska‑Białecka | | Vadapalas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2006. április 6‑i nyilvános ülésen.