T‑579/10. sz. ügy

macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts‑ und Finanztechnologie

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A makro közösségi ábrás védjegy – A macros consult GmbH cégnév – A közösségi védjegy bejelentése előtt megszerzett jog, amelynek alapján a jogosult megtilthatja a bejelentett közösségi védjegy használatát – A német jog szerint oltalmat élvező, lajstromozatlan megjelölések – A Markengesetz 5. §‑a – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 65. cikke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2013. május 7.

1.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Viszonylagos törlési okok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján fennálló korábbi jog – Feltételek – Az uniós jogra tekintettel történő értelmezés – A hivatkozott megjelölésre irányadó nemzeti jog által előírt szempontokra figyelemmel történő értékelés

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, és 53. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Valamely korábbi nemzeti jog fennállására alapított törlési kérelem – Bizonyítási teher

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, és 53. cikk, (1) bekezdés, c) pont és (2) bekezdés, és 65. cikk; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 37. szabály, b) pont, ii. alpont)

3.      Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – Az OHIM fórumai előtt korábban elő nem terjesztett tényekre vonatkozó bizonyítékoknak a Törvényszék általi figyelembevétele – Kizártság

1.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a közösségi védjegyet akkor kell törölni védjegynek nem minősülő, valamely más megjelölés alapján, ha az együttesen teljesít négy feltételt: kereskedelmi forgalomban kell használni; a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; végezetül az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. E négy feltétel korlátozza a védjegynek nem minősülő azon más megjelölések körét, amelyekre a 207/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió egész területén hivatkozni lehet valamely közösségi védjegy érvényességének vitatása céljából. Tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése által előírt feltételek együttes feltételek, a közösségi védjegyek törlése iránti kérelem elutasításához elegendő, ha közülük akár csak egy nem teljesül.

Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabványokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek.

Ugyanakkor a „ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket, az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által meghatározott szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás teljességgel indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy a közösségi védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre hivatkozni lehessen valamely közösségi védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi‑e, mint a közösségi védjegy, és ez indokolhatja‑e a későbbi védjegy használatának megtiltását.

(vö. 54–56., 70. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének szövegéből az derül ki, hogy amikor az arra az esetre hivatkozik, amikor a korábbi jog alapján valamely közösségi védjegy használata megtiltható, egyértelműen két esetet különböztet meg aszerint, hogy a korábbi jog az uniós szabályozás „vagy” a nemzeti jog védelme alatt áll.

Ami a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet által meghatározott eljárási rendszert illeti, a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdése szerint a nemzeti jog értelmében védelmet élvező valamely korábbi jog alapján benyújtott kérelem esetében a 2868/95 rendelet 37. szabálya úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a kérelmezőnek kell bizonyítékot szolgáltatnia arról, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmében ő erre a jogra hivatkozhat.

E szabály nemcsak azt a terhet rója a kérelmezőre, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) elé terjessze azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa a közösségi védjegy használatát, hanem azt is, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát.

Mivel a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja kifejezetten utal ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére, és ez utóbbi rendelkezés azokra a korábbi jogokra vonatkozik, amelyeket a szóban forgó megjelölésre alkalmazandó uniós vagy tagállami jog részesít védelemben, a bizonyítási szabályok akkor is alkalmazandók, amikor a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti nemzeti jogra hivatkoznak. A 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontja ii. alpontjában ugyanis hasonló rendelkezéseket ír elő a korábbi jog bizonyítása terén a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelmek esetében is.

Következésképpen a nemzeti jog meglétének kérdése ténykérdés, és annak a félnek, aki a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő valamely jog meglétére hivatkozik, nem csupán azt kell bizonyítania az OHIM előtt, hogy e jog a nemzeti jogszabályokból ered, hanem maguknak e jogszabályoknak az alkalmazási körét is.

(vö. 57–60., 62., 72. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 61. pont)