A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. április 25.

F‑71/06. sz. ügy

Maddalena Lebedef‑Caponi

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – 2004. évi értékelési időszak – A személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezései – A személyzeti szabályzat 26. cikke”

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Lebedef‑Capioni a 2004. január 1‑je és december 31. közötti időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők

(Személyzeti szabályzat, 25., 43. cikk és 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Elkészítés – A személyi állomány képviseletét ellátó tisztviselők

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb értékelés

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés és 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 26. cikk, első és második bekezdés, valamint 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Ahhoz, hogy valamely határozatot a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében megfelelően közöltnek lehessen tekinteni, nemcsak az szükséges, hogy azt a címzettel közöljék, hanem az is, hogy ez utóbbi annak tartalmát ténylegesen megismerhesse. Ennélfogva nem elegendő a panaszbenyújtási határidő folyásának elindításához önmagában az értékelt tisztviselőhöz elektronikus úton intézett azon információ, hogy elfogadták az értékelő jelentését véglegesítő határozatot, és ahhoz az intézmény informatikai rendszerében hozzá lehet férni.

Az a tény, hogy a felperes a munkavégzési helyén tartózkodik – a szóban forgó üzenetnek az elektronikus postafiókjában való fogadását vagy megnyitását tanúsító dokumentum hiányában – nem teszi lehetővé, hogy kellő biztonsággal arra következtessenek, vagyis bizonyítottnak tekintsék, hogy a tisztviselő ténylegesen megismerhette a vitatott határozatot.

(lásd a 29–31. és 34. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 5/76. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1976. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1976., 1027. o.) 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑14/99. sz., Kraus kontra Bizottság ügyben 2001. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑7. o. és II‑39. o.) 22. pontja; T‑507/04. sz., Ruiz Bravo‑Villasante kontra Bizottság ügyben 2005. november 23‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑361. o. és II‑1609. o.) 29. pontja; T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 121. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseiből az következik, hogy a személyi állomány képviseletével kapcsolatos tevékenységet figyelembe kell venni az értékelés keretében, az ad hoc értékelő csoporttal, illetve – jogorvoslati eljárás esetén – a jogorvoslati vegyes bizottsággal való konzultáció során még azon tisztviselők esetében is, akik nincsenek teljes munkaidőben kirendelve.

Az ad hoc csoporttal való egyeztetés célja, hogy az értékelő számára megadja az értékelt tisztviselő által a személyi állomány képviselőjeként ellátott feladatok értékeléséhez szükséges információkat, mivel e feladatokat úgy kell tekinteni, mint azon szolgálat részét, melyet e tisztviselő az adott intézménynél ellátni köteles. Ráadásul az említett általános végrehajtási rendelkezések 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében az értékelő köteles egyeztetni az ad hoc csoporttal, mielőtt elkészíti a szakmai előmeneteli jelentés első tervezetét.

Ebből következik, hogy az értékelő köteles figyelembe venni az ad hoc csoport véleményét a személyi állomány képviseletében feladatokat ellátó tisztviselő szakmai előmeneteli jelentésének elkészítése során. Mindazonáltal az értékelő nem köteles e véleményt követni. Amennyiben nem követi a véleményt, meg kell indokolni az attól való eltérést. A szakmai előmeneteli jelentésről adott vélemény egyszerű csatolása ugyanis e tekintetben nem elegendő ahhoz, hogy az indokolási kötelezettséget teljesítettnek lehessen tekinteni.

Ha az ellenjegyző a felülvizsgálat során orvosolja az értékelő által elkövetett szabálytalanságot, a végleges szakmai előmeneteli jelentés nem lesz jogellenes.

(lásd a 43–46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑326/01. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2003. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑273. o. és II‑1317. o.) 53–55. és 61. pontja; T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. o. és II‑1465. o.) 90. pontja.

3.      Abban az esetben, ha az értékelő jelentés összegzése és megállapításai nem teljesen összefüggőek, de az értékelő megjegyzéseinek összessége alapján a tisztviselő megérthette a megállapításoknak és az összesített pontszámnak az előző szakmai előmeneteli jelentéshez viszonyított kedvezőtlenebb volta indokait, a szakmai előmeneteli jelentés indokolása nem tekinthető annyira súlyosan és nyilvánvalóan összefüggéstelennek, ami megakadályozza, hogy a felperes az ügy ismeretében megítélje a szakmai előmeneteli jelentés megalapozottságát, illetve a bíróság felülvizsgálja annak szabályszerűségét.

(lásd a 64–66. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑23/91. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1992. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2377. o.) 47. pontja.

4.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelve az Európai Közösségek személyi állományának értékelése területén nem értelmezhető úgy, hogy az ezen értékeléshez vezető eljárást megelőző, előzetes figyelmeztetési kötelezettséget ír elő. Ezt a megállapítás nem befolyásolja a személyzeti szabályzat 26. cikkének első és második bekezdése sem, amelyek a tisztviselő alkalmasságára, teljesítményére vagy magatartására vonatkozó valamennyi jelentés tekintetében akkor teszik lehetővé a tisztviselővel szemben rájuk való hivatkozást, ha a személyi aktájába való felvételüket megelőzően közölték azokat az érintettel. A vonatkozó rendelkezések ugyanis – amelyek célja a tisztviselő védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosítása – már létező iratokra vonatkoznak. E rendelkezések tiltják, hogy az értékelési eljárás során az értékelt tisztviselő terhére figyelembe vegyék ezeket az iratokat, ha azokat a személyi aktájába történő felvétel előtt vele nem közölték. E rendelkezések azonban nem írják elő az érintett terhére rótt tényekre vonatkozó állításokat hivatalos formába foglaló iratok előzetes elkészítését.

Ennek megfelelően az értékelő sem a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét, sem a személyzeti szabályzat 26. cikkét nem sérti, ha valamely értékelő jelentés keretében anélkül vesz figyelembe az értékelt tisztviselő számára kedvezőtlen tényeket, hogy azokat a személyi aktájában lévő iratok valamelyike tartalmazná.

(lásd a 71–74. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 39., 40. és 41. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat.

5.      A személyi állományra vonatkozóan a Bizottság által létrehozott értékelési rendszer keretében – amely szerint az értékelő által az értékelt tisztviselő egyetértésével megállapított célok képezik a tisztviselő teljesítménye értékelésének viszonyítási alapját – az értékelő joggal veheti figyelembe, hogy a tisztviselő megtagadta az e célok valamelyikének eléréséhez szükséges bizonyos feladatok végrehajtását, még akkor is, ha e feladatok nem szerepelnek a tisztviselőnek a szakmai előmeneteli jelentésében megállapított munkaköri leírásában, mivel a tisztviselő, bár joga volt rá, az értékelőnél nem vitatta e cél kitűzését, illetve a szóban forgó cél olyan feladatokra vonatkozik, amelyekkel gyakran megbízzák a felperessel megegyező besorolási fokozatban lévő tisztviselőket.

(lásd a 77–79. pontot)