A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2010. szeptember 24.

T‑498/09. P. sz. ügy

Petrus Kerstens

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2005. évi előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok adása – Bizonyítási teher – Védelemhez való jog – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑102/07. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑359. o. és II‑A‑1‑1881. o.) ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. P. Kerstens maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Jogalapok – Elfogadhatóság – Jogkérdések

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

3.      Eljárás – Írásbeli szakasz

1.      A Bíróság alapokmánya I. mellékletének 11. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Egyedül a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tények megállapítására – kivéve azt az esetet, amikor a tényállásra vonatkozó megállapításainak tárgyi pontatlansága kitűnik a hozzá benyújtott iratokból –, másrészt e tények értékelésére.

Fellebbezésként elfogadható tehát a Törvényszék előtt az érdekeltnek a tisztviselők értékelésére alkalmazandó rendelkezések értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra való hivatkozása.

(lásd a 25. és 26. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑338/07. P. sz., Bianchi kontra ETF ügyben hozott 2010. március 19‑i ítéletének 61. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Az előmeneteli jelentések együttesen az egyes főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontok juttatását megelőző vizsgálat nélkülözhetetlen alapját képezik, és emiatt a tisztviselőknek juttatott érdempontoknak és elsőbbségi pontoknak bizonyos mértékben összhangban kell lenniük, ebből azonban nem következik az, hogy szigorú számtani összefüggés áll fenn az érdempontok és az elsőbbségi pontok között. Az elsőbbségi pontok bevezetésének célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy a főigazgatóságok megjutalmazhassák azon tisztviselőket, akik szerintük olyan különleges érdemekről tettek tanúbizonyságot, amelyeket az érdempontok önmagukban nem fejeznek ki akár azért, mert e tisztviselők eredményei meghaladják az egyedi célkitűzéseiket, akár azért, mert erőfeszítéseik és eredményeik kiemelkedőnek bizonyultak. Ilyen keretek között a főigazgatóságoknak mérlegelési jogkörrel kell tehát rendelkezniük, amely mentesíti őket az elsőbbségi pontok és az érdempontok közötti összefüggés biztosítása alól.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑422/04. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 23‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 61. és 62. pontja; a Törvényszék T‑385/04. sz., Valero Jordana kontra Bizottság ügyben 2009. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑2‑1. o. és II‑A‑2‑1. o.)138. és 153. pontja.

3.      A szóbeli eljárás, ugyanúgy ahogy az írásbeli eljárás, a bírósági eljárás alapvető és – egyes, kifejezetten szabályozott esetektől eltekintve – kötelező része, amely lehetővé teszi a feleknek, hogy eredményesen előadhassák érveiket, és különösen hogy nyilatkozhassanak azon érveket és bizonyítékokat illetően, amelyekről az írásbeli eljárás során nem foglalhattak állást. Következésképpen nem jelentheti a védelemhez való jog megsértését az a körülmény, hogy az érintett nem terjeszthette elő írásban az ügy érdemét érintő egyes észrevételeit amiatt, hogy a Közszolgálati Törvényszék a válasz benyújtását kizárólag az elfogadhatóság kérdéseit illetően engedélyezte.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 141/81–143./81. sz., Holdijk és társai ügyben 1982. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1982., 1299. o.) 7. pontja;

a Törvényszék T‑508/93. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 1994. október 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑239. o. és II‑761. o.) 33. és 34. pontja.