A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)
2007. október 17.
F‑63/06. sz. ügy
Luigi Mascheroni
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – A személyzeti szabályzat 24. cikke – A felettes általi lelki zaklatás – A Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal vizsgálata – Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Mascheroni különösen a kinevezésre jogosult hatóság 2005. július 14‑i határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasította a felettese, V. H. állítólagos zaklató és becsületsértő magatartására alapított 2004. március 26‑i kérelmét.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
2. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
3. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
1. A személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott kereset keretében nem tartozik a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe az, hogy meghagyásokat intézzen a közösségi intézményekhez, vagy elvi jellegű nyilatkozatokat tegyen.
(lásd a 23. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑94/92. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑149. o. és II‑481. o.) 33. pontja; T‑28/96. sz., Chew kontra Bizottság ügyben 1997. július 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑165. o. és II‑497. o.) 17. pontja; T‑134/99. sz., Skrzypek kontra Bizottság ügyben 2000. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑139. o. és II‑633. o.) 16. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑43. o. és II‑167. o.) 63. pontja.
2. A szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő a bizonyítás kezdetével szolgál annak a támadásnak a valódiságáról, amely őt állítása szerint érte. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása.
E tekintetben a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal végleges jelentése – amely szerv a Bizottságon belül az azon tények megállapítására irányuló közigazgatási vizsgálatokat végző szolgálat, amelyek alapján a kinevezésre jogosult hatóság az ügy ismeretében a segítségnyújtás iránti kérelemről dönthet – semmiképpen nem a segítségnyújtási kérelemről hozott határozatnak, hanem az említett hatóság által a tényekre vonatkozóan hozzá intézett vizsgálati kérelemre adott válasznak minősül.
(lásd a 36., 40. és 41. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑477. o.) 31. pontja; T‑136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑267. o. és II‑1225. o.) 42. pontja.
3. A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése alapján, amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és az Elsőfokú Bíróság számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.
Ennek megfelelően a felperes nem szorítkozhat a jogalapjai elvont megjelölésére, például azzal, hogy csak annyit állít, a megtámadott aktus sérti a személyzeti szabályzat adott rendelkezését, és ezt az állítást nem támasztja alá a kereset alapjául szolgáló jogalap kifejtésével.
E tekintetben, míg a keresetlevél szövege egyes pontokban alátámasztható és kiegészíthető az ahhoz kapcsolt iratok részeire való hivatkozásokkal, addig más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a lényegi jogi érvelés hiányát, amelynek a keresetlevélben kell megjelennie. A Közszolgálati Törvényszék nem köteles megkeresni és azonosítani a mellékletekben azokat a jogalapokat és érveket, amelyekről feltehető, hogy a kereset alapjául szolgálnak.
(lásd az 52., 53., 56. és 57. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑16/91. sz., Rendo és társai kontra Bizottság ügyben 1992. november 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2417. o.) 130. pontja; T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑249. o.) 64. és 65. pontja; T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑523. o.) 20. pontja; T‑43/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑91. o. és II‑297. o.) 22. pontja; T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének (EBHT 1999., II‑1703. o.) 49. pontja; T‑277/97. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑1825. o.) 29. pontja; T‑91/04. sz., Just kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑395. o. és II‑1801. o.) 35. pontja; T‑92/04. sz., Moren Abat kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑399. o. és II‑1817. o.) 31. pontja; T‑424/04. sz., Angelidis kontra Parlament ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑323. o. és II‑A‑2‑1649. o.) 39–42. pontja.