2011. július 29-én benyújtott kereset - Barloworld kontra Bizottság
(T-459/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: Barloworld International, S.L. (Madrid, Spanyolország) (képviselők: F. Alcaraz Gutierrez és A. J. de la Cruz Martínez ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege (TRLIS) 12. cikkének (5) bekezdése az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében véve állami támogatásnak minősülő elemeket tartalmaz, és amennyiben nem foglalja magában az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolást;
másodlagosan a bizalomvédelem elve alapján semmisítse meg a jelen kereset tárgyát képező határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdését annyiban, amennyiben azok nem teszik lehetővé, hogy az eljárást megindító bizottsági határozat közzététele (2007. december 21.) és a megtámadott határozat közzététele (2011. május 21.) között lebonyolított ügyletekre továbbra is alkalmazzák a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdésében foglalt adókedvezményt az amortizáció teljes időszaka alatt;
harmadlagosan semmisítse meg a jelen kereset tárgyát képező határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdését annyiban, amennyiben a szabályozásnak a határokon átnyúló struktúrák előtti jogi akadályok feltételezett hiánya alapján történő létrehozása nem indokolható, és
az Európai Unió Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
Az első, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, amely szerint a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése nem felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján állami támogatásnak lenne tekinthető.
A TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése - a spanyol adórendszer egészének összefüggésében értelmezve - nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelemben vett gazdasági előnynek. Másrészt, mivel a vitatott intézkedés általános jellegű, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az magának a Bizottságnak a gyakorlata és a közösségi ítélkezési gyakorlat értelmében véve de facto szelektív.
A második, a megtámadott határozat indokolásának teljes hiányára alapított jogalap.
A határozatból hiányzik az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolás, mivel abban a Bizottság nem vizsgálja részletesen és pártatlanul az összes releváns tényezőt, és nem indokolja kellőképpen a határozata következtetéseit. A felperes konkrétan felhívja a figyelmet a határokon átnyúló üzleti struktúrák jogi akadályainak fennállására vagy hiányára vonatkozó elemzéssel kapcsolatos indokolás elégtelenségére.
A harmadik, az intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségére alapított jogalap.
Az üzleti és cégérték amortizációjának célja, hogy az európai uniós adóharmonizáció hiányában felszámolja a határokon átnyúló befektetés előtti akadályokat, mivel megszünteti a határokon átnyúló üzleti struktúrák előtti akadályok káros hatását, és azonos adójogi bánásmódban részesíti a határon átnyúló és a nemzeti üzleti struktúrákat, ami biztosítja, hogy az ilyen ügyletekkel kapcsolatosan elfogadott határozatok ne adójogi, hanem kizárólag gazdasági megfontolásokon alapuljanak.
A negyedik, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap, amely szerint az említett elv alkalmazásából eredő átmeneti szabályozást a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való, 2011. május 21-i közzétételéig kellene alkalmazni.
Az Európai Unión kívüli részesedésszerzésekről szóló határozat elfogadása függőben maradt, mivel az első határozat az Európai Unión belüli részesedésszerzések tekintetében kifejezetten jelzi, lehetséges, hogy a Közösségen kívül fennmaradtak a határokon átnyúló üzleti struktúrák előtti jogi akadályok, amelyek ezen ügyelteket a közösségen belüli ügyletektől jogilag és ténylegesen eltérő helyzetbe hoznák. Következésképpen az első határozat bizonyos vállalkozásokban jogos bizalmat keltett a spanyol szabályozás iránt, különösen annak ismeretében, hogy a jogrendszerek túlnyomó többségében ténylegesen lehetetlen Európai Unión kívüli határokon átnyúló üzleti struktúrák létrehozása.
____________