A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2008. február 1‑je

F‑77/07. sz. ügy

Kay Labate

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Foglalkozási megbetegedés – Tüdőrák – Passzív dohányzás – Okafogyottság”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben K. Labate a következőket kéri a Közszolgálati Törvényszéktől: semmisítse meg a Bizottság 2004. október 18‑i és 2006. október 6‑i, a felperes házastársának halálát okozó tüdőrák foglalkozási eredetének elismerését megtagadó határozatait, kötelezze a Bizottság arra, hogy fizesse meg a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján a felperesnek járó teljes kártérítést, és a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 9. cikke alapján térítse meg azon költségeket, amelyek férjének a brüsszeli orvoshoz való gyakori utazása miatt merültek fel, rendeljen el minden más olyan intézkedést, amely méltányosnak bizonyulhat; továbbá a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Határozat: A felperes keresetlevelében előterjesztett kereseti kérelmekről már nem szükséges határozni. A Közszolgálati Törvényszék a felperes 2007. október 25‑i levelében előterjesztett kártérítési kérelmeket – mint nyilvánvalóan megalapozatlanokat – elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Határozat elleni kereset – A megtámadott határozatnak az eljárás során való visszavonása – Okafogyottá vált kereset – Okafogyottság

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 75. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az alperes intézmény hivatalból történő, kártérítésre való kötelezése

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 91. cikk, (1) bekezdés)

1.      Már nem szükséges a megsemmisítés iránti keresetről határozni, ha az eljárás során a vitatott határozatot az azt kibocsátó intézmény hivatalosan visszavonja, és a visszavonást nem követi ugyanolyan tárgyú másik határozat elfogadása. Az ilyen visszavonás ugyanis, amely visszaható hatállyal szünteti meg a vitatott határozatot, ugyanolyan következményekkel jár, mint amellyel a bíróság általi megsemmisítés járhatott volna.

E tekintetben azon érv, amely szerint az intézmény azért vonta vissza a vitatott határozatot, hogy elkerülje a bírósági felülvizsgálatot, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a jogvita tárgya nem változott. Nem kifogásolható ugyanis, hogy az intézmény a keresetlevél és a jogvita összes adatának vizsgálatát követően úgy vélte, hogy érdemes orvosolni e határozat bizonyos hiányosságait vagy szabálytalanságait, és újra megindítani az elfogadási eljárást. Egyébiránt a visszavonás elkésett jellege, jóllehet sajnálatos, nincs hatással arra a megállapításra, hogy a vitatott határozat már nem képezi a jogrendszer részét.

(lásd a 7., 11. és 13. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑22/96. sz., Langdon kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott végzésének (EBHT 1996., II‑1009. o.) 12–14. pontja.

2.      Bár kétségtelen, hogy a közösségi bíróság a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének megfelelően korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik az anyagi természetű jogvitákban, és akár hivatalból is arra kötelezhet valamely intézményt, hogy kártérítést fizessen a felperesnek az okozott a nem vagyoni kárért, ilyen kártérítést csak azt követően van módjában megítélni, hogy az elé terjesztett aktus jogszerűségét megvizsgálta. Mivel ugyanis a közösségi bíróság nem vizsgálhatja a megtámadott aktus jogszerűségét, és nem értékelheti az állítólagos kár fennállását és terjedelmét, nem tekinthető úgy, hogy ez alapján megállapította az intézmény felelősségét.

Következésképpen a betegség foglalkozási eredete elismerésére irányuló eljárás időtartamának – a határozat visszavonásából majd az eljárásnak az orvosi bizottság előtti újbóli megnyitásából következő – ésszerűtlen jellegéből eredő kár megtérítése iránti kérelem esetében a közösségi bíróság nem vizsgálhatja sem a visszavont határozat jogszerűségét, sem a még folyamatban lévő eljárás időtartamának ésszerűtlen jellegét, amelynek nem minden szakasza és lefolytatásának nem minden feltétele megismerhető számára, és amelynek a teljes tartamát nem tudja előzetesen megítélni. Ezenkívül, értelemszerűen a végül elfogadandó határozat tartalma sem ismert a felek és a közösségi bíróság előtt, valamint a felperes kártérítési igényei szükségszerűen az eljárás befejezésekor hozott határozattól függnek.

(lásd a 16–22. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2227. o.) 72. pontja; T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑95. o. és II‑A‑2‑441. o.) 163–167. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑402/03. sz., Katalagarianakis kontra Bizottság ügyben 2007. március 15‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 104. pontja.