2009. július 27-én benyújtott kereset - Mugraby kontra Tanács és Bizottság

(T-292/09. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Muhamad Mugraby (képviselők: J. Regouw és L. Spigt ügyvédek)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

1)    Az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság nem járt el

i)    a felperes azon kérelmét illetően, hogy a Bizottság nyújtson be a Tanácsnak ajánlást a Libanonnak nyújtott támogatás 1638/2006/EK rendelet 28. cikkének értelmében vett felfüggesztésével kapcsolatban, miközben ilyen intézkedéseket mind megkövetel, mind lehetővé tesz az említett rendelet;

ii)    a felperes azon kérelmét illetően, hogy a Bizottság, mint a Libanonnak nyújtott különböző uniós támogatási programok végrehajtásáért közvetlenül felelős szerv, az emberi jogok és konkrétabban a felperes emberi jogainak Libanonban zajló folyamatos megsértéséről szóló határozat meghozataláig függessze fel e programok végrehajtását;

2)    az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Tanács, mint az EU-Libanon Társulási Tanács tagja nem járt el a felperes azon kérelmét illetően, hogy hívja fel a Bizottságot arra, hogy tegyen ajánlást a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy fogadjon el egyedi és hatékony intézkedéseket a Libanon és a Közösség közötti Társulási Megállapodás alapján Libanonnak nyújtott uniós támogatást illetően, annak érdekében, hogy a felek eleget tegyenek a Megállapodás alapján fennálló kötelezettségeiknek;

az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Közösségnek, a Bizottságnak, mint a Szerződések őrének és mint a Libanonnak nyújtott különböző uniós támogatási programok végrehajtásáért közvetlenül felelős szervnek és a Tanácsnak, mint az EU-Libanon Társulási Tanács tagjának szerződésen kívüli felelőssége keletkezett a felperes által annak eredményeként elszenvedett károkért, hogy 2002 decembere óta következetesen mellőzik ténylegesen használni a Társulási Megállapodás emberi jogi záradékának hatékony végrehajtásához rendelkezésre álló forrásokat és eszközöket;

az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Bizottságnak, hogy az javasolja a Tanácsnak, hogy természetbeni részbeni megtérítés címén függessze fel az EU-Libanon Társulási Megállapodást az arról szóló határozat meghozataláig, hogy Libanon a felperes tekintetében nem teljesíti a Társulási Megállapodás 2. cikkét ;

az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Bizottságnak, hogy a jelenlegi (Bizottság által végrehajtott és/vagy felügyelt) támogatási programok végrehajtását az arról szóló határozat meghozataláig, hogy Libanon a felperes tekintetében nem teljesíti a Társulási Megállapodás 2. cikkét, csak azon programokra korlátozza, amelyek kimondottan az alapvető jogok elősegítését célozzák, és amelyek nem minősülnek a libanoni hatóságoknak nyújtott pénzügyi támogatásnak;

az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Tanácsnak, hogy kérje fel a Bizottságot a fenti 4. pontnak megfelelő ajánlás megtételére, és hogy ugyanezen célból járjon el a Társulási Megállapodás intézményein keresztül;

az Elsőfokú Bíróság az alpereseket kötelezze a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére egy ex aequo et bono megállapítandó és minimum 5 000 000 eurós összeg erejéig, valamint a költségek megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, Dr. Muhammad Mugraby, egy libanoni emberi jogi jogász és aktivista azt állítja, hogy a libanoni hatóságok részéről az emberi jogok védelmében végzett munkája miatt üldözésnek, zaklatásnak volt kitéve, és megtagadták számára az igazságszolgáltatást. Állítólag nem gyakorolhatta jogászi tevékenységét, és megfosztották számos alapvető jogától, mint a tulajdonhoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog.

A felperes azzal érvel, hogy az EU-Libanon Társulási Megállapodás¹ 2. cikke alapján a Közösségnek ésszerű módon gondoskodnia kell a Libanon által a felpereshez hasonló magánszemélyek elleni kár elkövetésének azáltal történő megakadályozásáról, hogy a libanoni hatóságokra olyan korlátozó intézkedéseket szab ki, mint a Társulási Megállapodás felfüggesztése. A felperes ugyanis azt állítja, hogy a Társulási Megállapodás alapján a Libanon számára rendelkezésre álló előnyök feltétele az, hogy eleget tegyen az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségnek, és azt állítja, hogy az emberi jogok folyamatos megsértése esetén a Megállapodás 2. cikke lehetővé teszi a Közösség számára, hogy Libanon ellen a jogsértésekkel arányos korlátozó intézkedéseket hozzon. Időközben a felperes azzal érvel, hogy mostanáig a Közösség elmulasztott bármiféle hatékony nyomást gyakorolni a libanoni hatóságokra, hogy azok eleget tegyenek az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettségeiknek.

A felperes előadja, hogy hivatalosan 2009. április 29-én felkérte az alpereseket, hogy intézkedjenek, ám az alperesek a 2009. május 26-i és 2009. május 29-i levelekben elutasították e kérelmét. A felperes a Társulási Megállapodás 2. cikkében szereplő emberi jogi záradékra hivatkozik a Bizottság és a Tanács azon következetes mulasztása jogellenességének a megállapítása érdekében, hogy Libanonnal szemben nem hajtotta ténylegesen végre az emberi jogi záradékot.

Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az alperesek megsértették a közösségi jog általános elveit, beleértve az egyének jogait védeni hivatott alapvető jogainak a tiszteletben tartását elősegítő kötelezettséget. Azzal érvel, hogy közvetlen okozati összefüggés áll fenn az alperesek kötelezettségszegése és azon károk között, amelyeket elszenvedett, és amelyeknek így a számára történő megtérítésére jogosult. A felperes szerint a libanoni hatóságok nagy valószínűség szerint abbahagyták volna a felperes jogellenes zaklatását, ha a Közösségi támogatáshoz való hozzáférés megszűnésének a lehetőségével kellett volna szembesülniük. Ezért azt állítja, hogy az általa elszenvedett bevételkiesésnek megfelelő károk valószínűleg nem ilyen mértékben merültek volna fel, ha az alperesek megfelelő időben és módon cselekedtek volna.

____________

¹ - Ideiglenes megállapodás egyrészről az Európai Közösség, és másrészről a Libanoni Köztársaság között a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről (HL 2002., L 262., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 43. kötet, 56. o)