Language of document :

2021. március 11-én benyújtott kereset – Magyarország kontra Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

(C-156/21. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z. és Tátrai M. M., meghatalmazottak)

Alperesek: Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

semmisítse meg az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletet1 ,

másodlagosan

semmisítse meg a 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet

4. cikkének (1) bekezdését,

4. cikke (2) bekezdésének h) pontját,

5. cikkének (2) bekezdését,

5. cikke (3) bekezdésének utolsó előtti mondatát,

5. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát,

6. cikkének (3) és (8) bekezdését,

valamint

kötelezze az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsát az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogi érv – A rendelet jogalapjának nem megfelelő volta, a megfelelő jogalap hiánya

A megtámadott rendelet jogalapként megjelölt, az EUMSZ 322. cikke (1) bekezdésének a) pontja az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó költségvetési szabályok elfogadására hatalmazza fel az uniós jogalkotót, a rendelet azonban nem ilyen rendelkezéseket tartalmaz. Ebből adódóan a rendelet jogalapja nem megfelelő, a rendeletnek hiányzik a megfelelő jogalapja.

Második jogi érv – Az EUSZ 7. cikk, valamint azzal összefüggésben az EUSZ 4. cikk (1) bekezdés, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdés, az EUSZ 13. cikk (2) bekezdés és az EUMSZ 269. cikk megsértése

A megtámadott rendelet által létrehozott eljárás az EUSZ 7. cikke szerinti eljárást konkretizálja egy speciális esetkörben, amire az EUSZ 7. cikk nem ad lehetőséget. A megtámadott rendelet egy párhuzamos eljárás létrehozásával önmagában is sérti és megkerüli az EUSZ 7. cikket, egyúttal a rendelet által létrehozott eljárás sérti az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskör-megosztás, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott hatáskör-átruházás és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott intézményi egyensúly elvét, valamint a Bíróság számára biztosított hatáskör révén az EUMSZ 269. cikket.

Harmadik jogi érv – Az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvének megsértése

A megtámadott rendelet által használt alapvető fogalmak részben nem definiáltak, részben nem is lehetséges egységes definiálásuk, ezért nem alkalmasak arra, hogy megalapozzák a rendelet alapján elfogadható megállapításokat és intézkedéseket, illetve arra, hogy a tagállamok a jogrendszerükre és a hatóságaik működésére vonatkozó elvárásokat a rendelet alapján kellő bizonyossággal beazonosíthassák. Emellett a rendelet több konkrét rendelkezése külön-külön és összességükben is olyan mértékű jogbizonytalanságot jelent a rendelet alkalmazását illetően, ami sérti az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvét.

Negyedik jogi érv – A rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 4. cikkének (1) bekezdése az uniós költségvetés vagy az Unió pénzügyi érdekei érintettsége kockázatának fennállása esetén is lehetővé teszi intézkedések elfogadását; konkrét érintettség vagy konkrét hatás hiányában a rendelet által előírható intézkedések alkalmazása aránytalannak tekinthető, emellett e rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét.

Ötödik jogi érv – A rendelet 4. cikke (2) bekezdése h) pontjának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontja a tagállami hatóságoknál tapasztalt egyéb, az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns helyzetek vagy magatartások esetén is lehetővé teszi a jogállamiság elvei megsértésének megállapítását és intézkedések elfogadását, ami a szankcionálható magatartások és helyzetek pontos meghatározásának hiányában sérti a jogbiztonság elvét.

Hatodik jogi érv – A rendelet 5. cikke (2) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében amennyiben egy tagállam tekintetében intézkedéseket fogadnak el, azaz az uniós költségvetésből származó forrásokat vonnak el tőle, az nem mentesíti az adott tagország kormányát azon kötelezettsége alól, hogy folytassa a programok végfelhasználóinak a korábban megállapodottak szerinti finanszírozását. Ez egyrészt ellentmond a rendelet jogalapjának, mivel a tagállami költségvetésekre vonatkozó kötelezettséget ír elő, másrészt sérti a költségvetési hiányra vonatkozó uniós rendelkezéseket és a tagállamok egyenlőségének elvét.

Hetedik jogi érv – A rendelet 5. cikke (3) bekezdése harmadik mondatának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében az elfogadandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a jogállamiság elvei megsértésének jellegét, időtartamát, súlyosságát és hatókörét, ami megkérdőjelezi a megállapított jogállamiság elvei megsértése és az uniós költségvetés vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt konkrét hatás közötti kapcsolatot, és így összeegyeztethetetlen a rendelet jogalapjával illetve az EUSZ 7. cikkel, emellett az intézkedések kellően pontos meghatározásának elmaradása sérti a jogbiztonság elvét.

Nyolcadik jogi érv – A rendelet 5. cikke (3) bekezdése utolsó mondatának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében az elfogadandó intézkedéseknek lehetőség szerint a jogállamiság elvei megsértése által érintett uniós fellépéseket kell célozniuk, ami nem biztosítja a konkrétan megállapított jogállamiság elve megsértése és az elfogadandó intézkedések közötti közvetlen kapcsolat fennállását és így az arányosság elvének sérelmét jelenti, valamint a konkrétan megállapított jogállamiság elve megsértése és az elfogadandó intézkedések közötti kapcsolat nem megfelelő meghatározása révén sérti a jogbiztonság elvét.

Kilencedik jogi érv – A rendelet 6. cikke (3) és (8) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 6. cikkének (3) és (8) bekezdése értelmében a Bizottság értékelése során figyelembe veszi a rendelkezésre álló forrásokból származó releváns információkat, ideértve az uniós intézmények, egyéb releváns nemzetközi szervezetek és egyéb elismert intézmények határozatait, következtetéseit és ajánlásait is, illetve az elrendelendő intézkedések arányosságának értékelésekor a Bizottság figyelembe veszi ugyanezen információkat és iránymutatásokat, ami a felhasznált információk tekintetében nem jelent kellően pontos meghatározást. A Bizottság által alkalmazott referenciák és források nem megfelelő meghatározása sérti a jogbiztonság elvét.

____________

1 HL 2020., L 433I., 1. o.