A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2014. február 6.(*)
„Közös Vámtarifa – Tarifális besorolás – Kombinált Nómenklatúra – 64. árucsoport – Sportolásra szánt lábbelik gyártásához szükséges alkatrészek behozatala – 6404 vámtarifaszám – Lábbeli gumi‑, műanyag, bőr‑ vagy mesterséges bőr külső talppal és textilanyag felsőrésszel – 6406 vámtarifaszám – Lábbelirészek – A Kombinált Nómenklatúra 2. a) általános értelmezési szabálya – A »kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel« rendelkező nem teljesen kész vagy befejezetlen áru – »Összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban bemutatott« áru – A harmonizált rendszer értelmezésére szolgáló magyarázó megjegyzés – Az »összeállítandó alkatrészek összeszerelése előtti további megmunkálási műveleten« kívüli »összeállítási« műveletek”
A C‑2/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Franciaország) a Bírósághoz 2013. január 2‑án érkezett, 2012. december 4‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Directeur général des douanes et droits indirects,
a Chef de l’agence de la direction nationale du renseignement et des enquêtes douanières
és
az Humeau Beaupréau SAS
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: A. Borg Barthet tanácselnök (előadó), E. Levits és M. Berger bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Humeau Beaupréau SAS képviseletében F. Puel avocat,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és C. Candat, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Keppenne és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő, a tényállás időpontjában hatályos Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 2. a) általános értelmezési szabályára irányul.
2 E kérelmet a Directeur général des douanes et droits indirects (a vámok és közvetett adók igazgatóságának igazgatója) és a Chef de l’agence de la direction nationale du renseignement et des enquêtes douanières (a nemzeti vámügyi nyomozati és vizsgálati igazgatóság hivatalának vezetője), valamint a francia jog szerinti Humeau Beaupréau SAS (a továbbiakban: Humeau) társaság között folyamatban lévő jogvitában nyújtották be, amelynek tárgya az 1998 májusa és 2000 novembere között Kínából importált, sportolásra szánt lábbelik gyártásához szükséges alkatrészek KN alá történő besorolása.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2658/87 rendelettel bevezetett KN a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a később a Vámigazgatások Világszervezetévé (WCO) átalakult Vámegyüttműködési Tanács állapított meg, és az összehangolt áruleíró és kódrendszerről szóló, Brüsszelben 1983. június 14‑én megkötött nemzetközi egyezmény vezetett be, amely utóbbit az Európai Gazdasági Közösség részéről az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN átveszi a HR hat számjegyű vámtarifaszámait és vámtarifaalszámait, a hetedik és nyolcadik számjegyet pedig a KN‑alszámok részére tartja fenn.
4 A KN első része bevezető rendelkezéseket tartalmaz. Ebben a részben az általános rendelkezéseket tartalmazó I. szakasznak „A [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” című A. pontja a következőképpen rendelkezik:
„Az áruknak a [KN alá] történő besorolására a következő elvek az irányadók.
1. Az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címe csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál; jogi szempontból az áruk besorolását a vámtarifaszámokban szereplő árumegnevezések és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó Megjegyzések alapján, valamint – ha az adott vámtarifaszám vagy megjegyzés eltérően nem rendelkezik – a következő rendelkezések alapján kell meghatározni.
2. a) A vámtarifaszámok szövegében valamely árura történő minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru a bemutatásakor rendelkezik a kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel. Az ilyen hivatkozást továbbá úgy kell érteni, hogy arra a kész‑, illetve befejezett árura vagy az e szabály alapján késznek, illetve befejezettnek minősítendő árura is vonatkozik, amelyet összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban hoznak be vagy mutatnak be.
[…]
6. A vámtarifaszámok alszámai alá történő árubesorolást a vámtarifaalszámok szövegében foglalt árumegnevezések, az azokhoz kapcsolódó esetleges alszámos megjegyzések, valamint a fenti általános szabályok megfelelő alkalmazásával kell meghatározni azzal, hogy csak azonos szintű vámtarifaalszámok hasonlíthatók össze. […]”
5 A KN második részében található a XII. áruosztály, amely többek között tartalmazza a „Lábbeli, lábszárvédő és hasonló áruk; ezek alkatrészei” címet viselő 64. árucsoportot.
6 A KN 6404 vámtarifaszám, amelynek címe „Lábbeli gumi‑, műanyag, bőr‑ vagy mesterséges bőr külső talppal és textilanyag felsőrésszel”, tartalmazza a 6404 11 00 vámtarifaalszámot a következő szövegezéssel:
„Sportcipő; teniszcipő, kosárlabdacipő, tornacipő, edzőcipő és hasonló”
7 A KN 6406 vámtarifaszám címe „Lábbelirész (beleértve a felsőrészt is, a belső talphoz erősítve is); kiemelhető talpbélés, sarokemelő és hasonló áru; lábszárvédő, bokavédő és hasonló áru és ezek részei”.
8 A 6406 10 vámtarifaalszám alá tartoznak a „Felsőrész és részei, a kéreg kivételével”.
9 A 6406 20 vámtarifaalszám alá tartozik a „Talp és sarok gumiból vagy műanyagból”.
10 A 2000. november 16‑i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. kötet, 10. fejezet, 249. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. kötet, 4. fejezet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 249. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A [Vámkódex Bizottság] bármilyen, az elnöke által saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam képviselőjének kérelmére felvetett vámjogalkotásra vonatkozó kérdést megvizsgálhat.”
A HR magyarázó megjegyzései
11 A WCO a harmonizált áruleíró és kódrendszert létrehozó nemzetközi egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR‑bizottság által elfogadott magyarázó megjegyzéseket és áruosztályozási véleményeket.
12 A HR 2. a) általános értelmezési szabályához fűzött magyarázó megjegyzés (a továbbiakban: a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat), amely szabály szövege megegyezik a KN 2. a) általános értelmezési szabályával, a következőképpen szól:
„I) A 2. a) Szabály első része szerint bármely vámtarifaszámnak egy szóban forgó árura vonatkozó rendelkezése kiterjed nemcsak a készárura, hanem a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is, feltéve, hogy az rendelkezik a teljesen kész vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel.
[…]
Össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, bemutatott áruk
V) A 2. a) Szabály második része kimondja, hogy az össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, bemutatott teljesen kész vagy befejezett árukat az összeszerelt (összeállított) áruk vámtarifaszáma alá kell osztályozni. Ezeket az árukat rendszerint a csomagolás, kezelés, szállítás követelményeinek vagy érdekeinek megfelelően szállítják ilyen állapotban.
VI) Ez a Szabály vonatkozik a nem teljesen kész vagy befejezetlen árukra is, amelyeket össze nem állított vagy szétszerelt állapotban hoznak, illetve mutatnak be, feltéve, hogy azokat e Szabály első része értelmében teljesen kész vagy befejezett árunak kell tekinteni.
VII) E Szabály szempontjából az össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, illetve bemutatott áruk meghatározás olyan árukat jelent, amelyeknek alkotórészeit rögzítő eszközökkel (csavarral, csapszeggel, pecekkel stb.) vagy szegecseléssel, illetve hegesztéssel lehet összeállítani, feltéve, hogy csupán összeállítási műveletről van szó.
Nem kell figyelemmel lenni az összeállítási művelet bonyolultságára. Az alkotórészeket azonban nem vethetik alá semmiféle további megmunkálási műveletnek az összeszerelés előtt.
Egy teljes, de össze nem állított alkotórészekből álló árunál a szükségesnél nagyobb darabszámban beérkező alkotórészeket a saját vámtarifaszámuk alá kell osztályozni.
VIII) Az áruosztályok vagy az árucsoportok Magyarázatához tartozó Általános rendelkezések hivatkoznak olyan esetekre, amelyekre e Szabály is vonatkozik (lásd pl. a XVI. Áruosztályhoz, a 44., 86., 87. és 89. Árucsoporthoz tartozó Általános rendelkezéseket).
IX) E Szabályt általában nem lehet alkalmazni a Vámtarifa I–VI. Áruosztályába tartozó árukra.”
A francia jog
13 Az adó‑ és vámügyekben fizetésre kötelezett személyek részére biztosított eljárási garanciákról szóló, 1977. december 29‑i 77‑1453. sz. törvénnyel (JORF 1977. december 30., 6279. o.) módosított francia vámkódex 443. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A vámszakértői és békéltető bizottság tagjai a következők:
– a székhely szerinti rendes bíróság egy ítélkező bírája, a bizottság elnöke;
– két ülnök, akiket műszaki szakértelmük alapján neveztek ki;
– a közigazgatási bíróság egy bírája.
Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.”
14 E kódex 450. cikke, amelyet módosított a különböző gazdasági és pénzügyi rendelkezésekről szóló, 1996. április 12‑i 96‑314. sz. törvény (JORF 1996. április 13., 5707. o.), a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha az áru vámkezelését követően a különösen a fenti 63c., 65. és 334. cikkben foglalt feltételek szerint lefolytatott ellenőrzések és vizsgálatok során jogvita merül fel az áru fajtája, származása és értéke tekintetében:
a) mindkét fél a jogsértést megállapító közigazgatási határozat közlésétől számított két hónapon belül állásfoglalás céljából a vámszakértői és békéltető bizottsághoz fordulhat […]
[…]
d) az ezt követő bírósági eljárás esetén a vámszakértői és békéltető bizottság által a jelen cikk a) és b) pontjában foglalt konzultáció keretében hozott állásfoglalásokat e bizottság elnöke a bírósági iratokhoz csatolja.
(2) Minden olyan esetben, amelyben bírósági eljárást indítanak, a vámszakértői és békéltető bizottsággal való előzetes konzultációtól függetlenül, ha a vámügyi jogvita eldöntésére illetékes bíróság szakvéleményt tart szükségesnek, annak elkészítésével e bizottságot kell megbízni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 Az Humeau tevékenységi köre lábbeligyártás. 1998 májusa és 2000 novembere között sportolásra szánt lábbelik gyártásához szükséges alkatrészeket importált Kínából.
16 Amint a Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, a következő, azonos mennyiségű alkatrészeket importálták:
– szárak, amelyeket a KN 6406 10 90 vámtarifaalszám alatt jelentettek be vámkezelésre;
– külső járótalpak, amelyeket a KN 6406 20 10 és 6406 20 90 vámtarifaalszám alatt jelentettek be vámkezelésre;
– belső talpbetétek, amelyeket a KN 6406 99 80 vámtarifaalszám alatt jelentettek be vámkezelésre; és
– cipőfűzők, amelyeket a KN 6307 90 99 vámtarifaalszám alatt jelentettek be vámkezelésre.
17 A külső járótalpak és a belső talpbetétek, valamint a szárak 1998‑ban 3,3%‑os, majd 1999‑től 3%‑os behozatali vám alá tartoztak, míg a cipőfűzőkre 6,3%‑os vámot vetettek ki.
18 Az Humeau‑nál végzett helyszíni vizsgálat nyomán a francia vámhatóságok a KN 2. a) általános értelmezési szabálya alapján úgy vélték, hogy ezeket az árukat összeszereletlen állapotban bemutatott lábbelikként kell besorolni a 6404 11 00 vámtarifaszám alá. E hatóságok azt is megállapították, hogy ezeket az árukat a behozatalukat követően nem kellett megmunkálni, hanem csupán összeállítani, így az alkalmazandó vám azon végtermékre vonatkozó vám, azaz 1998‑ban 17,6%, 1999‑től pedig 17%, amely végtermék céljára az említett alkatrészeket szánták. Következésképpen 2001. június 5‑én a jogsértés megállapításáról jegyzőkönyvet vettek fel.
19 2001. július 24‑én az Humeau a vámszakértői és békéltető bizottsághoz fordult. 2002. július 2‑i véleményében e bizottság úgy foglalt állást, hogy az Humeau által importált alkatrészeket lábbelirészekként kell besorolni. Úgy vélte ugyanis, hogy „a mintadarabok és a gyártási folyamat bemutatásának vizsgálatát követően a négy importált alkatrész közül kettőn, a száron és a járótalpon megmunkálási műveleteket végeztek, vagyis a száron gőzöléses kéregformázást, illetve a kéreg és talp csiszolását, »amelyek az összeszerelés előtti további megmunkálási műveletek«, és ez a [2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat] alapján nem teszi lehetővé, hogy a vitatott terméket, »amelynek különböző alkatrészei – mint a jelen ügyben – összeillesztés céljára szolgálnak«, úgy lehessen tekinteni, mint amelyet e szabály értelmében össze nem állított vagy szétszerelt állapotban mutattak be”.
20 2004. július 8‑án azonban a vámhatóságok úgy vélték, hogy az alapügybeli áruk a 6404 11 00 vámtarifaszám alá tartoznak, ezért 349 517 euró megfizetése tárgyában vámhatározatot bocsátottak ki.
21 2004. július 30‑án az Humeau fellebbezést nyújtott be e hatóságoknál, amelyben vitatta e vámhatározat megalapozottságát.
22 Ezzel párhuzamosan az említett hatóságok a Vámkódex Bizottsághoz fordultak az alapügybeli áruk tarifális besorolásának kérdésében. E bizottság a 2008. március 6‑i és 7‑i ülését követően úgy foglalt állást, hogy „az össze nem állított alkatrészek összeillesztése kizárólag összeállítási műveletek útján valósul meg (lásd [a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat] VII. pontjának első bekezdését és második bekezdésének első mondatát), és a nem teljesen kész áru a KN értelmezésére vonatkozó általános szabály 2.[ a)] pontjának első része értelmében rendelkezik a készáru lényeges jellemzőivel”.
23 2008. június 11‑én a vámhatóságok elutasították a fellebbezést.
24 Ezt követően 2008. július 29‑én az Humeau keresetet indított a tribunal d’instance du 11e arrondissement de Paris (a párizsi 11. kerületi bíróság) előtt az említett vámhatározat hatályon kívül helyezése iránt. 2010. március 16‑i ítéletében e bíróság helyt adott az Humeau kérelmének, mivel többek között úgy ítélte meg, hogy „a jogsértés megállapítása a végtermék eléréséhez szükséges műveletek téves értékelésén alapult”.
25 A vámhatóságok fellebbezését elbírálva a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) szintén úgy határozott, hogy nem felel meg a valóságnak az, ahogyan a vámhatóság leírta azokat a műveleteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egyes darabokból végtermék legyen, és amely leírás szerint „a lábbelik technikailag egy ragasztással előállíthatók”.
26 Mivel úgy ítélte meg, hogy a darabok némelyikét át kell alakítani, ilyen a járótalp és a szár alsó részének csiszolása, valamint a talpszélek eldolgozása, és hogy bizonyos műveletek nem tartoznak a puszta, akár bonyolult összeillesztés körébe, mint a fára foglalás és feszítés, illetve a kéregformázás, a cour d’appel de Paris ebből arra következtetett, hogy az Humeau társaságnak betudott vámszabálysértés a végtermék eléréséhez szükséges műveletek téves értékelésén alapult, így 2004. július 8‑án hatályon kívül helyezte a vámhatározatot.
27 A vámhatóságok felülvizsgálati eljárást indítottak a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és többek között előadták, hogy annak megállapításával, hogy az importált szár és járótalp csiszolása, valamint a szárba illesztett kéreg formázása az importált szárak és járótalpak összeszerelése előtti további megmunkálási műveleteknek minősülnek, noha csupán az előre gyártott alkatrészek – lábbeli előállítására szolgáló – összeállításával kapcsolatos műveletekről volt szó, a cour d’appel de Paris megsértette a HR 2. a) általános értelmezési szabályát és az e szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontját.
28 E körülmények között a Cour de cassation úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Egy lábbeli gyártási folyamatában a szár kérgének megformázásával, valamint e szár és a járótalp csiszolásával kapcsolatos műveleteket, amelyek megelőzik ezek összeállítását, »összeállítási műveleteknek« vagy az összeszerelés előtti »további megmunkálási műveleteknek« kell‑e minősíteni a [2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat] VII. pontja értelmében?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
29 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy egy lábbeli gyártási folyamatában a kéreg formázása, valamint a felsőrész és a járótalp csiszolása azok összeillesztését megelőzően „összeállítási műveletnek” vagy a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontja értelmében az összeszerelés előtti „további megmunkálási műveletnek” minősül‑e.
30 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a KN 2. a) általános értelmezési szabályának első mondata szerint a vámtarifaszámok szövegében valamely árura történő minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru a bemutatásakor rendelkezik a kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel. E 2. a) általános szabály második mondata szerint e vámtarifaszám a kész‑, illetve befejezett árura vagy az első mondat alapján késznek, illetve befejezettnek minősítendő árura is vonatkozik, amelyet összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban hoznak be vagy mutatnak be.
31 A 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontja e tekintetben kifejti, hogy az össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, illetve bemutatott áruk meghatározás olyan árukat jelent, amelyeknek alkotórészeit össze kell állítani, feltéve, hogy csupán összeállítási műveletről van szó, az összeállítandó alkatrészeket nem vethetik alá semmiféle további megmunkálási műveletnek.
32 Márpedig a WCO által kidolgozott magyarázó megjegyzések a Közös Vámtarifa egységes alkalmazása lényeges eszközeinek minősülnek, és ily módon hasznos segítséget nyújtanak annak értelmezéséhez (lásd különösen a C‑568/11. sz. Agroferm‑ügyben 2013. június 20‑án hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal (lásd különösen a 798/79. sz. Chem Tec ügyben 1980. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 2639. o.] 11. pontját, a C‑35/93. sz. Develop Dr. Eisbein ügyben 1994. június 16‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑2655. o.] 21. pontját és a C‑558/11. sz. Kurcums Metal ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 30. pontját).
33 Ezért a feltett kérdést akként kell átfogalmazni, hogy ezzel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a KN 2. a) általános értelmezési szabályát akként kell‑e értelmezni, hogy a felsőrész, a járótalp és a talpbetét mint a lábbeli lényeges jellemzőivel rendelkező, össze nem szerelt állapotban bemutatott áru a KN 6404 vámtarifaszám alá tartozik, ha a behozatalukat követően a felsőrészt és a járótalpat az összeállításukat megelőzően csiszolni, és a felsőrészbe illesztett kérget gőzöléssel formázni kell.
34 A lábbeli jellemzői lényegében a felsőrész és a járótalp összeillesztésében rejlenek. Ezek az alkatrészek teszik ki ugyanis a rendeltetésük szerinti teljes áru nagyobb részét, és ezek kölcsönzik utóbbinak a lábbeli jelleget. Ezenkívül körbefogják és védik a használó lábát, így lehetővé teszik, hogy a lábbeli megfeleljen az elsődleges feladatának.
35 E tekintetben az is jelentős, hogy ahhoz, hogy meg lehessen határozni azt a vámtarifaszámot, amely alá a lábbelik sorolandók, a KN 6401–6405 vámtarifaszám alapján meg kell vizsgálni e lábbelik felsőrészét és járótalpát.
36 Végül a KN 6406 vámtarifaszám szövege szerint a felsőrész „lábbelirésznek” minősül akkor is, ha – a járótalp kivételével – más talphoz van erősítve. Ebből a contrario az következik, hogy az olyan együttes, amely a járótalphoz rögzített lábbeli‑felsőrészből áll, nem sorolható a KN 6406 vámtarifaszám alá, és ezért az egész lábbeliknek megfelelő KN 6401–6405 vámtarifaszámok valamelyike alá tartozik.
37 Így a felsőrészből, járótalpból és talpbetétből álló együttest a KN 2. a) általános szabályának első mondata alapján úgy kell tekinteni, hogy az a lábbeli lényeges jellemzőivel rendelkezik.
38 Ezt követően azon kérdés kapcsán, hogy az Humeau által importált árukat „összeszereletlen” lábbeliknek kell‑e tekinteni az említett szabály értelmében, meg kell állapítani, hogy a KN nem tartalmazza az e nómenklatúra 2. a) általános szabálya szerinti „összeszereletlen” áru fogalmának meghatározását.
39 Ellenben a HR magyarázó megjegyzései, amelyek a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a Közös Vámtarifa egységes alkalmazása lényeges eszközeinek minősülnek, és ily módon hasznos segítséget nyújtanak e vámtarifa értelmezéséhez, a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontjában úgy rendelkeznek, hogy „az össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, illetve bemutatott áruk meghatározás olyan árukat jelent, amelyeknek alkotórészeit […] szegecseléssel, illetve hegesztéssel lehet összeállítani, feltéve, hogy csupán összeállítási műveletről van szó”. Ezenkívül az „alkotórészeket azonban nem vethetik alá semmiféle további megmunkálási műveletnek az összeszerelés előtt”.
40 Ami mindenekelőtt a felsőrész és a járótalp csiszolását illeti, a Francia Köztársaság és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a lábbeli gyártási folyamatában az ilyen művelet abban áll, hogy lesimítják a felsőrész és a járótalp azon részeit, amelyeket ragasztással kívánnak összeilleszteni.
41 Ezért e műveletet, amint a Francia Köztársaság és a Bizottság is előadta, mivel kizárólag arra szolgál, hogy javítsa a felsőrész és a járótalp közötti tapadást, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, a ragasztási eljárás egy részének kell tekinteni, és e minőségében nem tekinthető az említett alkatrészekre nézve „további megmunkálási műveletnek az összeszerelés előtt” a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontja értelmében.
42 Ezt követően a gőzöléses kéregformázási művelet kapcsán először is meg kell említeni, hogy a kéreg, amint az iratokból kitűnik, a felsőrésszel, valamint a külső és belső talppal szemben, nem behozatal, hanem Közösségen belüli beszerzés tárgyát képezi.
43 Márpedig a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VI. és VII. pontjából következik, hogy az össze nem állított állapotban bemutatott nem teljesen kész áru esetében az a követelmény, amely szerint a különböző alkatrészek összeillesztése csak olyan összeállítási műveletekből állhat, amelyek nem minősülnek további megmunkálási műveletnek e részek összeszerelése előtt, vonatkozik azokra az alkatrészekre, amelyeket a vámhatóságok előtt vámkezelés céljából bemutattak.
44 Ellenben aligha számít, hogy az alapügybeli kéreghez hasonlóan Közösségen belüli beszerzés tárgyát képező alkatrészeket megmunkálás alá vonják‑e azt megelőzően, hogy az importált alkatrészekkel összeállítanák őket.
45 Ellenkező esetben ugyanis az importált alkatrészek tarifális besorolása nem az ezen árukhoz tartozó körülménytől függne, és a vámhatóságok nem tudnák megvizsgálni, hogy az importált alkatrészekkel való összeszerelésük előtt meg kell‑e munkálni, vagy sem, azokat az alkatrészeket, amelyeket nem mutattak be vámkezelésre, aminek az lenne a következménye, hogy sérülne a vámellenőrzések megkönnyítésére és a jogbiztonságra irányuló cél, amelynek az említett besorolást kell vezérelnie.
46 Ebből következik, hogy bárhogyan is minősül az alapeljárás keretében a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontja alapján a gőzöléses kéregformázási művelet, annak nincs kihatása a KN 2. a) általános értelmezési szabálya alkalmazására.
47 Végül azonban meg kell vizsgálni, hogy a kéreg beillesztése magában foglalja‑e az importált alkatrészek valamilyen megmunkálását.
48 E tekintetben úgy tűnik, hogy a kéregnek a lábbeli felsőrészéhez történő illesztése – fenntartva, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia – nem jelent többet, mint e rész behelyezését és rögzítését a lábbeli külső részének és felsőrészének bélése közé.
49 Ha valóban erről van szó, ez a szakasz az összeállítási művelet része, és e minőségében nem tekinthető a felsőrész tekintetében további megmunkálási műveletnek az összeszerelés előtt a 2. a) szabályhoz fűzött HR‑magyarázat VII. pontja értelmében.
50 E tekintetben a Vámkódex Bizottság a 2008. március 6‑i és 7‑i ülését követően úgy foglalt állást az alapügybeli áruk kapcsán, hogy „az össze nem állított alkatrészek összeillesztése kizárólag összeállítási műveletek útján valósul meg”.
51 Márpedig a Vámkódex Bizottság következtetései, bár nem rendelkeznek kötelező hatállyal, mégis olyan fontos tényezők, amelyek biztosítják a Vámkódexnek a tagállamok vámhatóságai általi egységes alkalmazását, ekként az említett kódex értelmezésének lényeges eszközének tekinthetők (lásd különösen a C‑65/07. sz. Ecco Sko ügyben 2008. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4037. o.] 47. pontját).
52 A fenti megfontolások összessége alapján a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN 2. a) általános értelmezési szabályát akként kell értelmezni, hogy a felsőrész, a járótalp és a talpbetét mint a lábbeli lényeges jellemzőivel rendelkező, össze nem szerelt állapotban bemutatott áru a KN 6404 vámtarifaszám alá tartozik, ha az ezen alkatrészek behozatalát követően a kérget a felsőrészbe kell illeszteni, és a járótalpat, valamint a felsőrészt az összeállításuk céljából csiszolni kell.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő, a tényállás időpontjában hatályos Kombinált Nómenklatúra 2. a) általános értelmezési szabályát akként kell értelmezni, hogy a felsőrész, a járótalp és a talpbetét mint a lábbeli lényeges jellemzőivel rendelkező, össze nem szerelt állapotban bemutatott áru az említett Kombinált Nómenklatúra 6404 vámtarifaszáma alá tartozik, ha az ezen alkatrészek behozatalát követően a kérget a felsőrészbe kell illeszteni, és a járótalpat, valamint a felsőrészt az összeállításuk céljából csiszolni kell.
Aláírások