2013. december 30-án benyújtott kereset – Bankia kontra Bizottság

(T-700/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Bankia, SA (Valencia, Spanyolország) (képviselők: J.L. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, R. Calvo Salinero, A. Lamadrid de Pablo és A. Biondi ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az új és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősíti azon intézkedések összességét, amelyek szerinte az úgynevezett spanyol pénzügyi lízingrendszert („SEAFˮ) alkotják;

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 1. és 4. cikkét, amelyek az AIE befektetőit az állítólagos támogatások kedvezményezettjeiként és a visszatéríttetésre vonatkozó meghagyás kizárólagos címzettjeiként azonosítják;

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 4. cikkét annyiban, amennyiben az az állítólagos támogatások visszatéríttetését az EU jogának általános elveit megsértve rendeli el;

semmisítse meg a megtámadott határozat 4. cikkét annyiban, amennyiben az a befektetők és más jogalanyok közötti magánjogi szerződések jogszerűségéről határoz, és

a Bizottságot kötelezze ezen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben megtámadott határozat ugyanaz, mint a T-515/13. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben (EUHL C 336., 29. o.).

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Első jogalap

A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikket, mivel az állítólagos SEAF-ot és az azt alkotó egyedi intézkedéseket állami támogatásnak minősíti. A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság tévesen értékelte együttesen és tudta be a Spanyol Királyságnak egymástól független és önálló közjogi és magánjogi intézkedések összességét. A felperes vitatja továbbá, hogy a kérdéses intézkedések alkalmasak arra, hogy szelektív gazdasági előnyben részesítsék az állítólagos kedvezményezettjeiket, továbbá azt, hogy torzíthatják az említett kedvezményezettek és más jogalanyok közötti versenyt, és hogy állítólag hatással vannak a tagállamok közötti kereskedelemre.

Második jogalap

Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette az EUMSZ 107. és 108. cikket, mivel a tonnatartalmon alapuló spanyol adózási rendszer bizonyos esetekben való alkalmazását nem létező támogatásnak, hanem új támogatásnak minősítette. Mivel a Bizottság 2002-ben jóváhagyta a Spanyolország által bejelentett, a tonnatartalmon alapuló adózási rendszert, ha a Bizottság meg akarta kérdőjelezni annak alkalmazását, ezt mindenképpen a létező támogatásokra alkalmazandó eljárást követve kellett volna megtennie. A felperes úgy véli, hogy a határozatban az új támogatás fennállásának alátámasztása érdekében előadott érvek nyilvánvalóan alaptalanok.

Harmadik jogalap

Harmadik megsemmisítési jogalapjával a felperes másodlagosan az EUMSZ 107. és 296. cikk megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság téved, és mindenesetre nem indokolja meg megfelelően, hogy milyen okokból tekint egyes jogalanyokat, úgymint a felperest (az AIE befektetőit, akik a határozat tárgyát képező ügyleteket végeztek), a vitatott intézkedések végső és egyedüli kedvezményezettjeinek.

Negyedik jogalap

Negyedszer a felperes szintén másodlagosan azt állítja, hogy a megtámadott határozat 4. cikkében foglalt, visszatéríttetésre vonatkozó meghagyás sérti a jogbiztonság általános elvét, mivel indokolatlanul időbeli korlátot vezet be az említett elv alkalmazását illetően.

Ötödik jogalap

Ötödik megsemmisítési jogalapja keretében a felperes kifejti azon okokat, amelyek miatt a megtámadott határozat megsértette továbbá a hatáskörmegosztás elvét, az EUMSZ 107. és 108. cikket, a 659/1999 tanácsi rendelet 14. cikkét és az EU Alapjogi Chartájának 16. cikkét, mivel a megtámadott határozat a befektetők és más magánjogi jogalanyok között a spanyol jog alapján kötött magánjogi szerződésekben foglalt szerződéses rendelkezések érvényességéről határoz.