A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2024. június 13.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika (KAP) – Támogatási rendszerek – Mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetések – 1307/2013/EU rendelet – A 4. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja – A »mezőgazdasági üzem« fogalma – Mezőgazdasági termelő általi kezelés – A »mezőgazdasági tevékenység« fogalma – A 33. cikk (1) bekezdése – »A tagállam által meghatározott időpontban a mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló mezőgazdasági terület« fogalma a támogatási jogosultságok aktiválása céljából – A mezőgazdasági termelő tulajdonában álló földterület parcelláinak díjazás ellenében olyan felhasználók részére történő szezonális átadása, akik vállalják e parcellák gondozását és a betakarítást”
A C‑731/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2022. november 25‑én érkezett, ugyanazon a napon hozott határozatával terjesztett elő
az IJ und PO GesbR,
IJ
és
az Agrarmarkt Austria
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: N. Piçarra tanácselnök (előadó), N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Agrarmarkt Austria képviseletében M. Borotschnik, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében A. Posch, J. Schmoll és A. Kögl, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében A. Pérez‑Zurita Gutiérrez, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. C. Becker és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.) 4. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának, valamint 33. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az IJ und PO GesBR, 2020‑ig polgári jogi társaság, 2021 óta pedig kizárólag IJ mint természetes személy (a továbbiakban együtt: IJ) és az osztrák jog szerinti, a mezőgazdasági termelők részére nyújtott támogatások kifizető és elszámoló szervezeteként eljáró Agrarmarkt Austria (a továbbiakban: AMA) között azon három határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyekkel az AMA megtagadta IJ‑vel szemben a 2019–2021‑es évekre vonatkozó közvetlen kifizetések nyújtását.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1782/2003/EK rendelet
3 A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendeletet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.) hatályon kívül helyezte. Az 1782/2003 rendeletnek „A támogatási jogosultság felhasználása” című 44. cikke a (2) és (3) bekezdésében a következőket írta elő:
„(2) A »támogatható hektárszám« a mezőgazdasági üzem szántóföldből és állandó legelőből álló földterülete, kivéve az állandó kultúrák, erdők vagy nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt területeket.
(3) A mezőgazdasági termelő nyilatkozik a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó támogatható hektárszámnak megfelelő parcellákról. E parcelláknak – vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével – a tagállamok által meghatározandó időponttól, de legkorábban az egységes támogatási rendszerben való részvétel iránti kérelem benyújtásának évét megelőző naptári év szeptember 1‑jétől kezdődő legalább tíz hónapos időtartamon át a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk.”
Az 1307/2013 rendelet
4 A közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2‑i (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 435., 1. o.; helyesbítések: HL 2022. L 181., 35. o.; HL 2022. L 227., 136. o.;) által hatályon kívül helyezett, azonban ratione temporis az alapjogvitára alkalmazandó 1307/2013 rendelet (10) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:
„A mezőgazdasági termelők részére meghatározott különböző támogatási rendszerek alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy számos esetben olyan természetes vagy jogi személyek részesültek támogatásban, akiknek vagy amelyeknek az üzleti tevékenysége nem vagy csak kis mértékben volt mezőgazdasági tevékenység. A támogatás célirányosabbá tétele érdekében a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy közvetlen támogatásban részesítsenek bizonyos természetes és jogi személyeket, kivéve, ha e személyek igazolni tudják, hogy tevékenységük nem csak kis mértékben mezőgazdasági tevékenység. A tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy ne nyújtsanak közvetlen támogatást olyan más természetes vagy jogi személyeknek, akiknek vagy amelyeknek a tevékenysége csak kis mértékben mezőgazdasági tevékenység. A tagállamok részére ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy közvetlen támogatást nyújtsanak a részmunkaidőben dolgozó kisebb mezőgazdasági termelőknek, mivel ezek a mezőgazdasági termelők közvetlenül hozzájárulnak a vidéki területek életképességéhez. […]”
5 E rendelet „Hatály” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:
„Ez a rendelet megállapítja a következőket:
a) az I. mellékletben felsorolt támogatási rendszerek keretében közvetlenül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kifizetésekre (a továbbiakban: közvetlen kifizetések) vonatkozó közös szabályok;
[…]”
6 Az említett rendelet „Fogalommeghatározások és kapcsolódó rendelkezések” című 4. cikke a következőket mondta ki:
„(1) E rendelet alkalmazásában:
[…]
b) »mezőgazdasági üzem«: egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége;
c) »mezőgazdasági tevékenység«:
i. mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, vagy
ii. egy mezőgazdasági terület olyan állapotban tartása, hogy az a tagállamok által – a[z Európai] Bizottság által létrehozott keret alapján megállapított kritériumok alapján a szokásos mezőgazdasági módszereken és gépeken túlmutató előkészítés nélkül alkalmas legyen legeltetésre vagy növénytermesztésre, vagy
iii. a tagállamok által meghatározott minimumtevékenységek elvégzése a természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott mezőgazdasági területeken;
[…]
e) »mezőgazdasági terület«: a szántóterület, az állandó gyepterület és állandó legelő vagy az állandó kultúrák által elfoglalt terület;
[…]
(2) A tagállamok:
[…]
b) amennyiben egy tagállam tekintetében alkalmazandó, meghatározzák a természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott mezőgazdasági területeken elvégzendő minimumtevékenységeket, az (1) bekezdés c) pontjának iii. alpontjában említettek szerint;
[…]”
7 Ugyanezen rendelet „Aktív mezőgazdasági termelő” című 9. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:
„Nem részesülhet közvetlen kifizetésben az a természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportjai, akinek vagy amelynek a mezőgazdasági területe főként természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott terület, és aki, illetve amely a szóban forgó területen nem végzi el a tagállamok által a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően meghatározott minimumtevékenységeket.”
8 Az 1307/2013 rendeletnek „A támogatási jogosultságok aktiválása” című 32. cikke a következőképpen szólt:
„(1) A mezőgazdasági termelő az alaptámogatási rendszer keretében a 33. cikk (1) bekezdésének megfelelő bejelentés útján, a támogatható hektárszámnak megfelelő támogatási jogosultság abban a tagállamban történő aktiválásával juthat támogatáshoz, ahol azt számára kiosztották. Az aktivált támogatási jogosultságok az azokban meghatározott összegek éves kifizetésére jogosítanak fel […]
(2) E cím alkalmazásában »támogatható hektár«:
a) a mezőgazdasági üzem bármely olyan mezőgazdasági területe – ideértve a 2004. május 1‑jén csatlakozott és a csatlakozáskor az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazása mellett döntő tagállamok területén levő azon területeket is, amelyek 2003. június 30‑án nem voltak jó mezőgazdasági állapotban –, amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak, vagy ha a területet nem mezőgazdasági tevékenységekre is használják, amelynek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van; […]
[…]”
9 E rendeletnek „A támogatható hektárok bejelentése” című 33. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:
„A 32. cikk (1) bekezdése szerinti támogatási jogosultságok aktiválása céljából a mezőgazdasági termelőnek nyilatkoznia kell a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó támogatható hektárszámnak megfelelő parcellákról. A bejelentett parcelláknak – a vis maior vagy a rendkívüli körülmények esetének kivételével – a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk a tagállam által meghatározott időpontban […]”
Az osztrák jog
10 A Verordnung des Bundesministers für Land‑ und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft mit horizontalen Regeln für den Bereich der Gemeinsamen Agrarpolitiknak (Horizontale GAP‑Verordnung) (A közös agrárpolitika horizontális szabályairól szóló szövetségi mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszteri rendelet) (horizontális KAP‑rendelet, BGBl. II., 100/2015. sz.) „A nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt területek” című 20. §‑a a (3) bekezdésében a következőket írja elő:
„Nem tartoznak a 17. § (1) bekezdése értelmében vett támogatható területek közé a burkolt vagy beépített területek, a kavicsbányák, kőbányák, parkok, a szabadidős területek, a karácsonyfa‑ültetvények, a tartós munka‑ és tárolóterületek, valamint a sövények, erdők és falak, amennyiben azok nem tartoznak a 18. § 1. vagy 2. pontjának hatálya alá.”
11 A horizontális KAP‑rendelet „Egyes felhasználásokra vonatkozó különös rendelkezések” című 23. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az a releváns időpont, amikor a támogatható területeknek a támogatási jogosultságok aktiválása céljából az [1307/2013 rendelet] 33. cikke (1) bekezdésének megfelelően a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állniuk, az érintett igénylési év június 9‑e. […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12 IJ 2019‑től 2021‑ig minden évben közvetlen kifizetés iránti kérelmet nyújtott be a tulajdonában lévő, 1,0840 hektár területű, kizárólag szabadföldön történő zöldségtermesztésre használt szántóterületre vonatkozóan, amelyet különböző méretű parcellákra osztottak (a továbbiakban: szóban forgó terület). IJ felelős a talajművelésért, a növénytermesztés tervezéséért és a zöldségek termesztéséért. A szezon elején e parcellákat átadja a felhasználóknak, akik vállalják azok gondozását és a betakarítást, és ő maga is megműveli az említett parcellák egyikét annak érdekében, hogy az új felhasználók megismerhessék az alkalmazandó előírást.
13 Amint a parcellákat – az IJ részére fizetett „idény‑hozzájárulás” ellenében – átadják a felhasználóknak, ez utóbbiak az IJ‑vel kötött felhasználási megállapodás értelmében kötelezettséget vállalnak arra, hogy e parcellákat a biogazdálkodásra vonatkozó iránymutatásoknak megfelelően gondozzák, és a teljes vegetációs időszak alatt rendszeresen eltávolítják a gyomnövényeket. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy minden egyes igénylési év június 9‑én – amely az 1307/2013 rendelet 33. cikke (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a horizontális KAP‑rendelet 23. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott releváns időpont –, a szóban forgó terület e felhasználók „gondozásában” van.
14 Abban az időszakban, amikor a parcellák az említett felhasználók „gondozásában” vannak, IJ saját kritériumai szerint gondoskodik azok öntözéséről. Egyebekben fenntartja magának a jogot, hogy a felhasználók költségére eltávolítsa a gyomokat e parcellákról, ha ők ezt elmulasztják. Hosszabb ideig tartó távollét esetén e felhasználók kötelesek olyan helyettest találni, akinek gondozni kell a parcellájukat, és gondoskodnia kell a betakarításról, amelyre IJ „az előre nem látható természeti körülmények miatt” nem ad garanciát.
15 Egy 2021. július 13‑án végzett helyszíni ellenőrzést követően az AMA a horizontális KAP‑rendelet 20. §‑ának (3) bekezdése alapján a szóban forgó területet közvetlen kifizetésekre nem jogosult „szabadidős területnek” minősítette, azzal az indokkal, hogy a felhasználók a szabadidejükben végezték a parcellák gondozását és a betakarítást, anélkül hogy a lakosság ellátása érdekében történő rendszeres termelésre törekedtek volna, amely a KAP körébe tartozó mezőgazdasági tevékenység elsődleges célja.
16 2022. január 10‑i határozataival az AMA először is megtagadta a szóban forgó területre a közvetlen kifizetések nyújtását a 2019–2021‑es igénylési évek tekintetében, másodszor a már kifizetett támogatások visszatérítését követelte, harmadszor pedig szankciókat szabott ki IJ‑vel szemben azzal az indokkal, hogy e terület az azt alkotó parcellák felhasználók részére történő átadásának időpontjától kezdve már nem áll IJ „rendelkezésére” az 1307/2013 rendelet 33. cikkének (1) bekezdése értelmében. Az AMA többek között a 2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítéletre (C‑61/09, EU:C:2010:606) támaszkodva úgy véli, hogy IJ már nem rendelkezett elegendő önállósággal minden egyes igénylési év június 9‑én ahhoz, hogy mezőgazdasági tevékenységét az említett területen gyakorolja. Ezenkívül, mivel a parcellák használói „megtartják a betakarítást”, az ezen ítélkezési gyakorlat által megköveteltekkel ellentétben nem IJ nevében, javára és kockázatára dolgoznak.
17 IJ keresetet nyújtott be a Bundesverwaltungsgerichthez (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bírósághoz az AMA 2022. január 10‑i határozataival szemben, arra hivatkozva, hogy a szóban forgó parcellák a felhasználók részére történő átadásuk és a felhasználók általi betakarítás időpontja között továbbra is az 1307/2013 rendelet 33. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „rendelkezésére” állnak, mivel ő végzi e parcellákon többek között a talajművelést, azok öntözését, valamint az összes vetőmag és palánta biztosítását. E körülmények között a felhasználók azon kötelezettsége, hogy ezen időszak alatt saját parcellájukat maguk gondozzák, csupán marketingintézkedés, amelynek be nem tartása e termés vagy annak minősége csökkenését vonhatja maga után.
18 A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem kétséges, hogy teljesül az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a „mezőgazdasági üzem” meghatározásához előírt első feltétel, azaz, hogy az ugyanazon tagállam területén található területet „mezőgazdasági tevékenységre” használják, mivel a szóban forgó területet mezőgazdasági termékek (zöldségek) termesztésére használják. Következésképpen e bíróság szerint helytelen e terület AMA általi „szabadidős területnek” minősítése, mivel az a horizontális KAP‑rendelet 20. §‑a (3) bekezdésének az uniós joggal nem összhangban lévő értelmezésén alapul.
19 Ezzel szemben a 2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítéletre (C‑61/09, EU:C:2010:606) tekintettel az említett bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a jelen ügyben teljesül‑e az e 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt második feltétel, azaz, hogy a szóban forgó területet „mezőgazdasági termelőnek kell kezelnie”, amennyiben ezen ítélet szerint az e területen folytatott mezőgazdasági tevékenységet e mezőgazdasági termelő „nevében és javára” kell végezni. E tekintetben megjegyzi, hogy a Bíróság ilyen feltételt állapított meg a jelen ügytől igen eltérő esetben, amelyben főként annak elkerüléséről volt szó, hogy több mezőgazdasági termelő az érintett parcellákat a saját mezőgazdasági üzemük részeként követelje. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság szerint e feltétel „nem alkalmazható ugyanilyen mértékben”.
20 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a jelen ügyben teljesül‑e az 1307/2013 rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében előírt azon feltétel, hogy az IJ által a támogatási jogosultságok aktiválása céljából bejelentett parcelláknak minden egyes igénylési év június 9‑én IJ „rendelkezésére” kell állniuk, mivel ebben az időpontban e parcellák a felhasználók „gondozásában” álltak.
21 E bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság e tárgyban hozott ítéletei közül egyik sem terjed ki „a részleteket illetően” a jelen esetre. Úgy véli azonban, hogy a legerősebb érvek amellett szólnak, hogy a szóban forgó területet az 1307/2013 rendelet 32. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „támogatható hektárnak” minősítsék, amely jogot biztosíthat a szóban forgó közvetlen kifizetésekre. Álláspontja szerint ugyanis IJ megőrzi a rendelkezési jogot, valamint az elegendő önállóságot a szóban forgó területen folytatott mezőgazdasági tevékenységének gyakorlása során, mivel szabadon választja meg e terület használóit, és a termesztési időszak alatt befolyást gyakorol a betakarítás eredményeire azáltal, hogy előkészítési munkákat végez, az említett területet öntözi, adott esetben eltávolítja a gyomokat, és ugyanazon területen olyan feltételeket tart fenn, amelyek lehetővé teszik a megjelölt zöldségek termesztését, még ha nem is takarítja be azokat.
22 E körülmények között a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az [1307/2013] rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját e rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben, hogy úgy kell tekinteni, hogy valamely földterületet mezőgazdasági termelő kezel és annak rendelkezésére áll, ha – noha e földterület a mezőgazdasági termelő tulajdonában van, és a mezőgazdasági termelő végzi a talaj kezdeti megművelését, a növénytermesztést és folyamatos öntözést is – a különböző méretű parcellákra osztott földterületet az áprilisi/május eleji idénykezdéstől az idény októberi végéig gondozás és betakarítás céljából meghatározott díj ellenében különböző felhasználók részére adják át, anélkül hogy a mezőgazdasági termelő a betakarítás eredményéből közvetlenül részesülne?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
23 Egyetlen kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját e rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy a mezőgazdasági termelő a tulajdonában álló terület tekintetében az e rendelet 1. cikkének a) pontjában említett közvetlen kifizetésekben részesüljön, és e területet az e mezőgazdasági termelő által „kezelt” és e mezőgazdasági termelő „rendelkezésére álló mezőgazdasági üzemnek” minősítsék, amennyiben egyrészt az említett területet alkotó parcellákat az említett mezőgazdasági termelő által kiválasztott felhasználóknak adják át, akik meghatározott díj fizetése ellenében vállalják e parcellák gondozását és a betakarítást, másrészt pedig ugyanazon mezőgazdasági termelő – anélkül hogy jogosult lenne a betakarítás eredményeire – végzi az említett talaj kezdeti megművelését, a növénytermesztést és az említett parcellák folyamatos öntözését, sőt, e felhasználók mulasztása esetén a parcellák gondozását.
24 Az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a „mezőgazdasági üzem” „egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége”.
25 Magából e rendelkezés szövegéből következik, hogy a „mezőgazdasági üzem” fennállásához két együttes feltétel szükséges. Az első feltétel megköveteli, hogy az ugyanazon tagállam területén található érintett területeket az e 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „mezőgazdasági tevékenységre” használják. A második feltétel azt követeli meg, hogy e területeket a mezőgazdasági termelő „kezelje”.
26 Az első feltételt illetően nem vitatott, hogy az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében vett „mezőgazdasági területnek” minősülő szóban forgó terület kizárólag zöldségek szabadföldön történő termesztésére szolgál. Ebből következik, hogy e tevékenység e rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának hatálya alá tartozik, mint mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást is.
27 Amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, e 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja nem követeli meg, hogy e tevékenységet ahhoz, hogy „mezőgazdasági tevékenységnek” lehessen minősíteni, kizárólag a szokásosnak tekintett munkaidőben – tehát nem a szabadidőben – végezzék, sem pedig azt, hogy maga a mezőgazdasági termelő végezze a betakarítást, vagy hogy az abból származó termékeket az ő részére tartsák fenn. E rendelkezés azt sem követeli meg, hogy a „mezőgazdasági tevékenység” célja kizárólag a lakosság ellátása érdekében történő rendszeres termelés legyen. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az említett rendelkezés ii. alpontja értelmében „egy mezőgazdasági terület olyan állapotban tartása, hogy az a tagállamok által – a Bizottság által létrehozott keret alapján – megállapított kritériumok alapján a szokásos mezőgazdasági módszereken és gépeken túlmutató előkészítés nélkül alkalmas legyen legeltetésre vagy növénytermesztésre”, szintén „mezőgazdasági tevékenységnek” minősül ugyanezen rendelkezés értelmében.
28 A második feltételt illetően, amelytől az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „mezőgazdasági üzem” fennállása függ, azaz, hogy a „mezőgazdasági tevékenységre” használt területeket „mezőgazdasági termelő kezelje”, a Bíróság már pontosította, hogy az ilyen feltétel nem foglalja magába a mezőgazdasági termelő által az érintett földterület felett gyakorolt korlátlan rendelkezési jogkört annak mezőgazdasági célú használata keretében. Elegendő, hogy a mezőgazdasági termelő e földterület tekintetében elegendő önállósággal rendelkezzen a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlása céljából, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ügy valamennyi körülményét figyelembe véve kell megítélnie (lásd ebben az értelemben: 2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 61. és 62. pont; 2022. április 7‑i Avio Lucos ítélet, C‑116/20, EU:C:2022:273, 49. és 50. pont).
29 Ezenkívül az 1307/2013 rendelet 9. cikkének a (10) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az e rendelet 1. cikkének a) pontjában említett közvetlen kifizetések nyújtása céljából az első rendelkezés értelmében vett „aktív mezőgazdasági termelőnek” minősíthetők azok a természetes vagy jogi személyek, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportjai, akinek, illetve amelynek a mezőgazdasági területe „főként természetes módon legeltetésre vagy növénytermesztésre alkalmas állapotban tartott terület”, és aki, illetve amely e területen elvégzi a tagállamok által adott esetben az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának az (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjával összefüggésben értelmezett rendelkezéseknek megfelelően meghatározott „minimumtevékenységeket”.
30 Egyébiránt az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett két feltétellel összefüggésben e rendelet 33. cikkének (1) bekezdése a támogatási jogosultságoknak az említett rendelet 32. cikkének (1) bekezdésében előírt aktiválásához megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági területének „támogatható hektárként” bejelentett parcellái – a vis maior vagy a rendkívüli körülmények esetének kivételével – „a tagállam által meghatározott időpontban a mezőgazdasági termelő rendelkezésére álljanak”. E 32. cikk (2) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg a „támogatható hektár” fogalmát, mint a mezőgazdasági üzem bármely olyan mezőgazdasági területe, amelyet mezőgazdasági tevékenységre használnak, vagy ha a területet nem mezőgazdasági tevékenységekre is használják, amelynek használatában a mezőgazdasági tevékenység túlsúlyban van.
31 A Bíróság már úgy értelmezte az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) és (3) bekezdését, hogy a mezőgazdasági tevékenységek gyakorlását a mezőgazdasági termelő nevében és javára kell végezni az érintett földterületen, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia (2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 69. pont).
32 Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy e rendelkezések lényege megfelel az 1307/2013 rendelet 32. cikke (2) bekezdése és 33. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek, meg kell állapítani, hogy az előző pontban említett feltételt, amely nem következik e két utóbbi rendelkezés szövegéből, a Bíróság az AMA német megfelelő szervével, egy közjogi jogalannyal, nevezetesen a Landkreis Bad Dürkheimmal (Bad Dürkheim járás, Németország) szemben indított jogvita keretében állapította meg, amely szerződést kötött egy mezőgazdasági termelővel, aki meghatározott díj ellenében vállalta, hogy bizonyos olyan területeket gondoz és művel, amelyek egy része valamely tartomány tulajdonában volt, a másik rész pedig más olyan tulajdonosok tulajdonában állt, akik természetvédelmi célból engedélyezték a legeltetést. Az egységes támogatási rendszer szerinti támogatási jogosultságok odaítélése céljából e mezőgazdasági termelő e területeket a mezőgazdasági üzeméhez tartozóként jelentette be, és kérelmét e szervezet azzal az indokkal utasította el, hogy az említett területek nem minősíthetők az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „támogatható hektárszámnak”.
33 A Bíróság mindenekelőtt alapvető fontosságúnak ítélte, hogy ilyen helyzetben az érintett földterületeket semmilyen mezőgazdasági tevékenységre ne használja harmadik személy, annak elkerülése céljából, hogy ne állíthassa több mezőgazdasági termelő, hogy e parcellák az ő mezőgazdasági üzemükhöz tartoznak. A Bíróság ezt követően úgy értelmezte e rendelkezést, hogy azzal nem ellentétes az üzemhez tartozónak tekinteni azt a földterületet, amelyet ingyenesen, a természetvédelem céljainak megfelelő, meghatározott módon való használatra és meghatározott időtartamra engednek át a mezőgazdasági termelőnek, amennyiben e mezőgazdasági termelő legalább tíz hónapos időtartamon át kellő önállósággal használhatja ezt a földterületet mezőgazdasági tevékenységei céljára (2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítélet, C‑61/09, EU:C:2010:606, 66. pont, és 71. pont, második franciabekezdés).
34 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében valamely mezőgazdasági területnek a mezőgazdasági termelő által szabadon kiválasztott különböző felhasználók részére abból a célból történő ideiglenes átadása, hogy azok meghatározott díjazás ellenében a „mezőgazdasági tevékenység” fogalmába tartozó bizonyos feladatokat lássanak el, nem akadályozhatja, hogy e mezőgazdasági termelő az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének az e rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett b) és c) pontjának rendelkezései alapján „közvetlen kifizetésekre” legyen jogosult. Ugyanis, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, a mezőgazdasági területnek a mezőgazdasági termelő üzeméhez való kapcsolódása szempontjából meghatározó, hogy egyrészt e mezőgazdasági termelő biztosítani tudja, hogy az ilyen területet ténylegesen mezőgazdasági tevékenységre használják, másrészt pedig, hogy gondoskodhasson az e mezőgazdasági tevékenységek végzésére vonatkozó anyagi jogi követelmények betartásáról.
35 A mezőgazdasági területet „a mezőgazdasági termelő által kezelt” és a mezőgazdasági termelő „rendelkezésére álló” területnek kell tekinteni, ha e két feltétel teljesül. A mezőgazdasági területet akkor is e kifizetésekre jogosult „támogatható hektárnak” kell minősíteni, ha az érintett tagállam által meghatározott időpontban a terület a mezőgazdasági termelő által kiválasztott felhasználók „gondozásában” van. Ezenkívül, mivel az ilyen mezőgazdasági termelő e területen legalább az e rendelet (10) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett mezőgazdasági minimumtevékenységet folytat, az említett rendelet 1. cikkének a) pontjában említett közvetlen kifizetések nyújtása szempontjából „aktív mezőgazdasági termelőnek” kell minősíteni.
36 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy egyrészt IJ – a szóban forgó terület különböző parcelláinak gondozás és betakarítás céljából a kiválasztott felhasználók részére történő átadása előtt – elvégzi a talajművelést, megtervezi a növénytermesztést és növényeket termeszt, valamint gondoskodik e parcellák öntözéséről is. Másrészt az IJ‑vel kötött felhasználási megállapodás értelmében e felhasználók „felelősséget” vállalnak többek között a gyomok rendszeres eltávolításáért, és kötelesek betartani a biogazdálkodásra vonatkozó iránymutatásokat. Ily módon – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – megállapítható, hogy a szóban forgó terület megfelel a jelen ítélet 34. és 35. pontjában említett kritériumoknak, és hogy IJ az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 9. cikke értelmében vett „aktív mezőgazdasági termelő”.
37 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem utal arra, hogy fennállna a veszély, miszerint az alapügyben IJ‑n kívül más mezőgazdasági termelő is igényelne a szóban forgó területre vonatkozó közvetlen kifizetést. Ennyiben a jelen ügy különbözik a 2010. október 14‑i Landkreis Bad Dürkheim ítélet (C‑61/09, EU:C:2010:606) alapjául szolgáló ügytől. Így, még ha feltételezzük is, hogy az 1307/2013 rendelet 32. cikkének (2) bekezdését és 33. cikkének (1) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint ahogyan a Bíróság az 1782/2003 rendelet 44. cikkének (2) és (3) bekezdését értelmezte ebben az ítéletben, azaz hogy az említett ítélet alapjául szolgálóhoz hasonló helyzetben e rendelkezések megkövetelik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet az érintett területeken a közvetlen kifizetéseket kérelmező mezőgazdasági termelő nevében és javára végezzék, ilyen követelmény nem lenne alkalmazható a jelen ügyben (lásd analógia útján: 2020. december 17‑i Land Berlin [KAP‑hoz kapcsolódó támogatási jogosultságok] ítélet, C‑216/19, EU:C:2020:1046, 43. és 44. pont).
38 A fenti indokokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját e rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy a mezőgazdasági termelő a tulajdonában álló terület tekintetében az e rendelet 1. cikkének a) pontja szerinti közvetlen kifizetésekben részesüljön, és hogy e területet az e mezőgazdasági termelő által „kezelt mezőgazdasági üzemnek” és e mezőgazdasági termelő „rendelkezésére állónak” minősítsék, amennyiben egyrészt az említett területet alkotó parcellákat az említett mezőgazdasági termelő által kiválasztott felhasználóknak adják át, akik meghatározott díj fizetése ellenében vállalják e parcellák gondozását és a betakarítást, másrészt pedig ugyanezen mezőgazdasági termelő – anélkül, hogy jogosult lenne a betakarítás eredményeire – végzi a talaj kezdeti megművelését, a növénytermesztést és az említett parcellák folyamatos öntözését, sőt, e felhasználók mulasztása esetén azok gondozását.
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját e rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes, hogy a mezőgazdasági termelő a tulajdonában álló terület tekintetében az e rendelet 1. cikkének a) pontja szerinti közvetlen kifizetésekben részesüljön, és hogy e területet az e mezőgazdasági termelő által „kezelt mezőgazdasági üzemnek” és e mezőgazdasági termelő „rendelkezésére állónak” minősítsék, amennyiben egyrészt az említett területet alkotó parcellákat az említett mezőgazdasági termelő által kiválasztott felhasználóknak adják át, akik meghatározott díj fizetése ellenében vállalják e parcellák gondozását és a betakarítást, másrészt pedig ugyanezen mezőgazdasági termelő – anélkül, hogy jogosult lenne a betakarítás eredményeire – végzi a talaj kezdeti megművelését, a növénytermesztést és az említett parcellák folyamatos öntözését, sőt, e felhasználók mulasztása esetén azok gondozását.
Aláírások