AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. június 15.(*)
„EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga – A belépőteszt eredménye alapján az írásbeli vizsgán való részvétel megtagadása – Az EPSO hatásköre”
Az F‑35/08. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Dimitrios Pachtitis (az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga pályázója, lakóhelye: Athén [Görögország], képviselik: P. Giatagantzidis és S. Stavropoulou ügyvédek)
felperesnek,
támogatja:
az európai adatvédelmi biztos (képviselik: H. Hijmans és M. V. Pérez Asinari, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és I. Hadjiyiannis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, H. Tagaras (előadó) és H. Kreppel bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. december 1‑jei tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához faxon 2008. március 14‑én érkezett keresetlevélben (az eredeti példány benyújtására március 19‑én került sor) D. Pachtitis kéri először is az őt az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga belépőtesztjén való sikertelenségéről tájékoztató, 2007. május 31‑én az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által hozott határozat, másodszor a 2007. május 31‑i határozattal szembeni panaszát elutasító 2007. december 6‑i EPSO határozat, harmadszor az összes kapcsolódó jogi aktus megsemmisítését.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 27. cikke szerint:
„A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket az [Unió] tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak. Semmilyen beosztás sem tartható fenn valamely tagállam állampolgárai számára.”
3 A személyzeti szabályzat 28. cikke ekként rendelkezik:
„Egy tisztviselő kizárólag az alábbi feltételekkel nevezhető ki:
a) a[z Unió] tagállamai egyikének állampolgára – kivéve, ha a kinevezésre jogosult hatóság ez alól kivételt engedélyez – és állampolgári jogai maradéktalanul megilletik;
b) a katonai szolgálatra vonatkozó jogszabályokban rá nézve előírt minden kötelezettségnek eleget tett;
c) megfelel a feladatainak ellátásához szükséges erkölcsi követelményeknek;
d) a 29. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, megfelelt egy, a III. melléklet rendelkezéseinek megfelelő vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsga feltételeinek;
e) fizikailag alkalmas feladatainak ellátására; és
f) tanúbizonyságot tesz a[z Unió] egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretéről és egy további hivatalos nyelvének a feladatainak ellátásához szükséges szintű ismeretéről.”
4 A személyzeti szabályzat 29. cikke előírja:
„(1) Mielőtt egy intézmény egy üres beosztását betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:
a) a beosztás betölthető-e az intézményen belül[…]
[…]
b) érkeztek‑e áthelyezés iránti kérelmek a többi intézmény azonos besorolási fokozatban lévő tisztviselőitől, és/vagy tartsanak‑e az intézményen belüli versenyvizsgát […];
és ezután kezdi meg a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. […] Az eljárás a jövőbeli személyzeti felvétel számára történő tartalékképzés céljából is megkezdhető.
(2) A kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsgákra vonatkozó eljárástól eltérő eljárást fogadhat el a rangidős tisztviselők […] felvételére, és kivételes esetekben a különleges képesítést igénylő beosztások betöltésére.
(3) Az intézmények minden csoportban az AST 6 vagy annál magasabb szinten és az AD 9 vagy annál magasabb szinten belső versenyvizsgát szervezhetnek az érintett intézmény részére a képesítések és a vizsgák alapján. […]
(4) Az Európai Parlament ötévente belső versenyvizsgát szervez minden egyes csoport számára a képesítések és a vizsgák alapján, amelyet az AST 6 vagy annál magasabb szinten és az AD 9 vagy annál magasabb szinten rendeznek […].”
5 A személyzeti szabályzat 30. cikke kimondja:
„A kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához felvételi bizottságot [helyesen: vizsgabizottságot] nevez ki. E bizottság összeállítja az alkalmas pályázók listáját.
[…]”
6 A személyzeti szabályzat „Versenyvizsgák” című III. mellékletének 3. cikke előírja:
„A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] a kinevezésre jogosult hatóság által kijelölt elnökből, és a kinevezésre jogosult hatóság és a személyzeti bizottság által kijelölt tagokból áll, mindkét részről azonos számú tag kinevezésével.
Két vagy több intézmény közös, nyílt versenyvizsgája esetén a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevezésre jogosult hatóság által kinevezett elnökből, és a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevezésre jogosult hatóság által, az intézmények javaslata alapján kinevezett tagokból, valamint az intézmények személyzeti bizottságainak közös megegyezésével kinevezett tagokból áll oly módon, hogy egyenlő képviseletet biztosítsanak.
A felvételi bizottságot [helyesen: vizsgabizottságot] egyes vizsgák esetén egy vagy több, tanácskozási joggal rendelkező vizsgáztató segítheti.
A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] tagjait a betöltendő beosztással legalább azonos csoportú és besorolási fokozatú tisztviselők közül kell kiválasztani.
Ha a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] négynél több tagból áll, mindkét nemből legalább két képviselőből áll.”
7 A személyzeti szabályzat III. mellékletének 5. cikke szerint:
„[A pályázók anyag[ainak] megvizsgálása után a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] összeállítja azon pályázók listáját, akik megfelelnek a versenyvizsgáról szóló kiírásban előírt követelményeknek.
[…]
Eljárásának befejeztével a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] összeállítja a személyzeti szabályzat 30. cikkében meghatározott alkalmas pályázók listáját; a listának lehetőleg legalább kétszer annyi nevet kell tartalmaznia, mint a betöltendő beosztások száma.
A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] ezt a listát a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] által készített indokolással ellátott értékeléssel együtt, amely adott esetben tartalmazza tagjainak észrevételeit is, továbbítja a kinevezésre jogosult hatóságnak.”
8 A személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Az intézmények a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően az [EPSO]‑ra bízzák a szükséges intézkedések meghozatalának felelősségét annak biztosítására, hogy a[z Unió] tisztviselőinek felvételi eljárásaiban és a személyzeti szabályzat 45. és 45a. cikkében említett vizsgáztatási eljárásokban egységes előírásokat alkalmazzanak.
(2) A[z EPSO] a következő feladatokat látja el:
a) az egyes intézmények kérésére nyílt versenyvizsgákat szervez;
b) az egyes intézmények kérésére technikai támogatást nyújt az intézmények által szervezett belső versenyvizsgákhoz;
c) meghatározza az intézmények által szervezett valamennyi vizsga tartalmát, annak biztosítása érdekében, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikke (1) bekezdése [c) pontjának] követelményei összehangoltan és következetesen teljesüljenek;
d) általános felelősséget vállal a nyelvi képességek értékelésének meghatározásáért és megszervezéséért, annak biztosítása érdekében, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikke (2) bekezdésének követelményei összehangoltan és következetesen teljesüljenek.
(3) A[z EPSO] az egyes intézmények kérésére más, a tisztviselők felvételéhez kapcsolódó feladatokat is végrehajthat.
(4) A[z EPSO] kérésre segítséget nyújt a különböző intézményeknek az ideiglenes személyzet és a szerződéses alkalmazottak felvételében, különösen a vizsgák tartalmának meghatározásával és a felvételi eljárás megszervezésével az egyéb alkalmazottak alkalmazására vonatkozó feltételek 12. és 82. cikkének keretében.”
9 Az EPSO létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK európai parlamenti, tanácsi, bizottsági, bírósági, számvevőszéki, gazdasági és szociális bizottsági, régiók bizottsága által hozott és ombudsmani határozat (HL L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.; a továbbiakban: az EPSO létrehozásáról szóló határozat) preambulumbekezdései szerint:
„(1) Az erőforrások hatékony és gazdaságos felhasználása érdekében egységes intézményközi szervet kell megbízni az [Európai Unióban] hivatalt ellátó tisztviselők és egyéb alkalmazottak kiválasztásával.
(2) Az így létrehozott intézményközi szerv feladata az, hogy az általános versenyvizsgákra [helyesen: nyílt versenyvizsgákra] jelentkező jelöltekből tartaléklistákat állítson össze, az egyes intézmények által jelzett igényeknek megfelelően és a személyzeti szabályzattal összhangban; a sikeres jelöltek kinevezéséről az egyes kinevező hatóságok [helyesen: kinevezésre jogosult hatóságok] döntenek.
[…]”
10 Az EPSO létrehozásáról szóló határozat 2. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A[z EPSO] gyakorolja, a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és annak III. melléklete alapján, az e határozatot aláíró intézmények kinevező hatóságaira átruházott személyzeti felvételi hatáskört. […]”
11 Az EPSO létrehozásáról szóló határozat 3. cikke szerint:
„(1) A 2. cikkben említett kinevező hatóságok kérésére a[z EPSO], a személyzeti szabályzat 30. cikke első bekezdésében említetteknek megfelelően és annak III. mellékletével összhangban, általános versenyvizsgákra [helyesen: nyílt versenyvizsgákra] jelentkező jelöltekből tartaléklistát állít össze.
(2) A[z EPSO] támogathatja a Szerződések által vagy azokkal összhangban létrehozott intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket belső pályázataikkal, illetve az egyéb alkalmazottak kiválasztásával kapcsolatban.”
12 Az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló, 2002. július 25‑i 2002/621/EK az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárai, a Bíróság hivatalvezetője, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkárai továbbá az Ombudsman képviselője által hozott határozat (HL L 197., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 48. o.; a továbbiakban: az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozat) 1. cikke előírja:
„(1) A[z EPSO] általános versenyvizsgákat [helyesen: nyílt versenyvizsgákat] szervez annak biztosítása céljából, hogy a tisztviselők a legjobb szakmai és pénzügyi feltételekkel teljesítsenek szolgálatot az [Európai Unió] intézményei részére. A[z EPSO] tartaléklistát állít össze, lehetővé téve az intézmények számára az intézmények által meghatározott igényeknek megfelelő, magasan képzett személyzet kiválasztását.
(2) A[z EPSO] részletes feladatai a következők:
a) az egyes intézmények kérelmére általános versenyvizsgák [helyesen: nyílt versenyvizsgák] megszervezése, a tisztviselőnek történő kinevezésre alkalmas jelöltek tartaléklista összeállítása céljából. A pályázatokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően kell megszervezni, a 6. cikk c) [pontjával] összhangban megállapított egységes feltételek alapján, illetve az igazgatóság által jóváhagyott munkaprogramnak megfelelően;
b) az intézményekkel való szoros együttműködés a célból, hogy az intézmények által jelzett, a jövőre vonatkozó és a személyzettel kapcsolatos igényeket felmérjék, illetve időben előkészítsék és hajtsák végre az ezen igényeknek megfelelő versenyvizsgaprogramot;
c) a munkaerő-kiválasztási módszerek és technológiák fejlesztése a legjobb gyakorlatra támaszkodva, illetve összhangban az intézmények személyzetének különböző kategóriáihoz szükséges képességek leírásával;
d) az intézményközi pályázatok alapján létrehozott tartaléklista alkalmazásának adminisztrálása és ellenőrzése;
e) a tevékenységeikről szóló éves jelentés benyújtása az intézmények felé.”
13 Az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozat 2. cikke szerint:
„Minden egyes intézmény kinevező hatósága [helyesen: kinevezésre jogosult hatósága] biztosítja azt, hogy – az igazgatóság által jóváhagyott »kvóta« alapján, a 6. cikk i. pontja rendelkezéseinek megfelelően – elegendő számú felvételi bizottsági [helyesen: vizsgabizottsági] tag, vizsgáztató és felügyelő álljon rendelkezésre a[z EPSO] számára annak érdekében, hogy a munkaerő-kiválasztási eljárások zökkenőmentesen történjenek, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 3. cikkével összhangban.”
14 Az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozat 5. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A[z EPSO] részére igazgatóságot hoznak létre, amelyikbe valamennyi intézmény egy‑egy tagot nevez ki, továbbá az intézmények személyzeti bizottságai egyetértésben három, megfigyelői jogállású személyzeti képviselőt neveznek ki.”
15 Az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozat 6. cikke szerint:
„Az intézmények közös érdekét szem előtt tartva, az igazgatóság: […]
c) […] jóváhagyja, a hivatalvezető javaslata alapján és minősített többséggel eljárva, a[z EPSO] által követendő, munkaerő‑kiválasztási politikát szabályozó elveket;
[…]”
A jogvita alapját képező tényállás
16 Az EPSO 2006. november 15‑én közzétette az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga-kiírást (HL C 277 A, 3. o., a továbbiakban: vitatott versenyvizsga) fordítási területen, görög nyelvű, AD 5 besorolási fokozatba tartozó nyelvész tanácsosok tartaléklistájának összeállítása céljából. A versenyvizsga-kiírás szerint a pályázóknak a nyelvtudásuknak megfelelően két lehetőség, 1. és 2. opció között kellett dönteniük. A pályázók második és harmadik nyelvének a németnek, az angolnak vagy a franciának kellett lennie.
17 A görög állampolgárságú felperes, aki 1982 januárjától 1991 decemberéig az Európai Közösségek Bizottságánál dolgozott fordítóként, a fent említett versenyvizsga 1. opciójára jelentkezett.
18 A versenyvizsga három szakaszból állt. A versenyvizsga-kiírás B. címe szerint az első vagy előzetes szakasz két, egyenként 30 kérdéses feleletválasztós belépőtesztből áll, amelyből az első az Európai Unióra, annak intézményeire és politikáira vonatkozó ismeretek értékelésére (a továbbiakban: a) teszt), a második a verbális és numerikus gondolkodási készség értékelésére irányul (a továbbiakban: b) teszt). A versenyvizsga-kiírás C. címe szerint a második szakasz írásbeli vizsgákból, a harmadik pedig egy szóbeli vizsgából áll. A versenyvizsga-kiírás B. címe szerint és az 1. opcióról lévén szó, csak a belépőteszten a legjobb osztályzatot, de legalább a minimális pontszámot, vagyis az a) teszten tíz pontból ötöt és a b) teszten húsz pontból tízet elérő 110 pályázót kellett felkérni, hogy a versenyvizsga második szakaszára bocsátásuk érdekében nyújtsanak be teljes pályázatot; a második szakaszra bocsátható pályázók számát a 2. opció esetében 30‑ban rögzítették.
19 A versenyvizsga-kiírás D. címéből következően a pályázatokat elektronikus úton kellett benyújtani. Közelebbről, az egyes pályázókat felkérték, hogy az EPSO informatikai rendszerében hozzanak létre személyes adataikkal elektronikus aktát. A pályázó az aktája nyilvántartásba vétele után nyújthatott be a versenyvizsgán való részvétel iránti elektronikus kérelmet. Ha a kérelmet határidőn belül benyújtották, az EPSO a versenyvizsga előzetes szakaszán való részvételre vonatkozó elektronikus meghívást küldött a pályázónak, majd átirányította egy külső szerződéses partner internetes oldalára, amelyet az EPSO a versenyvizsga előzetes szakaszának megszervezésével és lefolytatásával bízott meg. A szerződéses partner internetes oldalán a pályázónak a 2007. április 10. és május 4. közötti időszakra elektronikusan le kellett foglalnia a vizsga dátumát és időpontját; a belépőteszteket ezen időszak során kellett lefolytatni a különböző vizsgaközpontokban.
20 Így ezek a tesztek, amelyeket a versenyvizsga-kiírás B. címében előírtak szerint számítógépen kellett elvégezni, az egyes pályázók esetében különböző helyeken és időpontokban folytak. A kérdéseket, amelyek szintén különbözőek voltak az egyes pályázók esetében, véletlenszerűen választották ki a kérdéseket tartalmazó adatbázisból, amelyet az EPSO részére a külső szerződéses partner szolgáltatott. A vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága csak a belépőtesztek befejezésekor, tehát csak az írásbeli és a szóbeli vizsga szakaszában vett részt. A versenyvizsga-kiírás E. címének 2. pontja szerint a vizsgabizottság tagjainak nevét tizenöt nappal az írásbeli vizsgák előtt tették közzé az EPSO internetes oldalán.
21 A felperes belépőteszten való részvételét követően az EPSO 2007. május 31‑én elektronikus úton közölte vele az a) és b) teszten szerzett osztályzatait, és tájékoztatta, hogy ezek az osztályzatok „jóllehet meghaladják vagy elérik a megkövetelt legalacsonyabb szintet nem [voltak] elegendőek ahhoz, hogy a versenyvizsga-kiírás B. címében meghatározott részletes szabályok alapján a felperes a 110 legjobb osztályzatot elért pályázó között szerepelhessen”. Ez az elektronikus levél ugyanis jelezte, hogy a felperes 18,334/30 pontot szerzett, míg a 110 legjobb pályázó legalább 21,333/30 pontot szerzett.
22 A 2007. június 4‑i levelében a felperes másolatot kért az a) és a b) tesztre adott válaszairól, a tesztek feleletválasztós kérdéseiről és a helyes válaszok táblázatáról.
23 Az EPSO 2007. június 27‑én elutasító választ adott azzal a fenntartással, hogy magyarázatot a későbbi „Útmutató a pályázók számára” című kiadványban fog adni. Közelebbről, az EPSO különbséget tett a korábbi versenyvizsgák keretében előforduló „előválogató tesztek” – amelyek esetében engedélyezett volt a kérdések és a válaszok közlése – és az olyan „belépőtesztek” között, mint amilyenek a vitatott versenyvizsga tesztjei voltak, amelyek esetében meg kellett tagadni a kérdések és a válaszok közlését.
24 A felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panasz útján vitatta az EPSO 2007. május 31‑i határozatának „érvényességét és tartalmát”, amely panaszban egyrészt felrótta az egyenlő bánásmód, a tárgyilagosság és az átláthatóság elvének, valamint a 2007. május 31‑i határozat vonatkozásában az indokolási kötelezettség megsértését, másrészt azokat az értékelési hibákat, amelyeket a „belépőtesztek vizsgabizottsága (azaz a számítógép)” – a felperes szakmai tapasztalatát figyelembe véve – szükségszerűen elkövetett a belépőtesztjeinek javítása során, és a felperes kérte, hogy a belépőtesztjeinek újbóli megvizsgálását követően az EPSO vizsgálja felül e határozat tartalmát, és tudassa vele, hogy a vizsgabizottság „semlegesített”‑e a belépőtesztben szereplő kérdéseket, és ha igen, melyek ezek a kérdések.
25 A 2007. november 26‑i elektronikus levélben az EPSO közölte a felperessel az a) és b) tesztekre vonatkozó kivonatot, amelyben szerepeltek a feltett feleletválasztós kérdések számai, a felperes válaszainak és a helyes válaszoknak megfelelő betűk, a kérdések és a válaszok szövegét azonban nem tartalmazta. Ebből az iratból kitűnik, hogy a felperes a verbális és numerikus gondolkodási készség tárgyában a 30 feleletválasztós kérdésből 16 kérdésre, míg az Európai Unióra vonatkozó ismeretek tárgyában 30 kérdésből 23 kérdésre adott helyes választ.
26 A 2007. december 6‑i határozatával – amelyben úgy nyilatkozott, hogy egyrészt újból megvizsgálta a felperes aktáját a belépőtesztek automatizált kezelése vonatkozásában, másrészt megvizsgálta a felperes osztályzataira vonatkozó bizonyos kérdések semlegesítésének következményeit – az EPSO elutasította a panaszt, és megerősítette a 2007. május 31‑i határozatát. Közelebbről, a semlegesített kérdéseket illetően az EPSO jelezte, hogy egy „tanácsadó bizottság”, amelynek az adatbázisban szereplő kérdések minőségi felülvizsgálata volt a feladata, valóban semlegesített hét kérdést, a felperes belépőtesztje azonban egyetlen semlegesített kérdést sem tartalmazott.
A felek kérelmei és az eljárás
27 A felperes kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg az EPSO 2007. május 31‑i és 2007. december 6‑i határozatát, valamint az összes kapcsolódó jogi aktust;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
28 A Bizottság kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet – mint nyilvánvalóan alaptalant – utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
29 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. június 31‑én érkezett levelében az Európai adatvédelmi biztos kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása érdekében az ügybe beavatkozhasson. A felek e kérelemre vonatkozó észrevételei 2008. szeptember 8‑án, illetőleg szeptember 12‑én érkeztek meg a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához.
30 A Közszolgálati Törvényszék első tanácsának elnöke a 2008. november 20‑i végzésével engedélyezte az Európai adatvédelmi biztos beavatkozását. Az Európai adatvédelmi biztos beavatkozási beadványa 2009. január 29‑én érkezett a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához. Az Európai adatvédelmi biztos ebben a beadványban, miután előzetesen elismerte, hogy a versenyvizsga megszervezésére és a versenyvizsga következő szakaszára bocsátható pályázók kiválasztásáról szóló döntések nem tartoznak a hatáskörébe, kifejtette, hogy a beavatkozását ennélfogva úgy kell értelmezni, hogy az csak a felperesnek a versenyvizsga bizonyos irataihoz való hozzáférése iránti kérelmére vonatkozik, azaz a 2007. május 31‑i és a 2007. december 6‑i határozatok indokolásának hiányára alapított jogalapra.
31 A Bizottság és a felperes a 2009. március 5‑i levelekben e beavatkozási beadványra vonatkozóan észrevételeket terjesztettek elő.
32 A Közszolgálati Törvényszék előtti keresetével párhuzamosan a felperes 2007. május 31‑én keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkében előírt megerősítő kérelme elutasításával szemben. Az eljárás jelenleg folyamatban van, és az ügyet a T‑374/07. számon vették nyilvántartásba.
33 Annak biztosítása érdekében, hogy az ügy előkészítése, az eljárás lefolytatása a lehető legjobb feltételek mellett történjen, a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 55. és 56. pontjában előírt pervezető intézkedéseket fogadott el. Ennek érdekében a Közszolgálati Törvényszék Hivatalának 2009. november 18‑i és 2009. december 8‑i leveleiben felszólították a Bizottságot, hogy adjon részletes felvilágosítást a jelen ítélet a 26. pontjában említett „tanácsadó bizottság” összetételéről és szerepéről.
34 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. november 24‑én és 2009. december 14‑én faxon elküldött levelekben a Bizottság eleget tett a Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedések keretében megfogalmazott kéréseinek.
A jogvita tárgyáról
35 A vitatott versenyvizsga belépőtesztjén való sikertelenségről tájékoztató 2007. május 31‑i EPSO határozat megsemmisítésén kívül a felperes kéri a 2007. május 31‑i határozattal szembeni panaszát elutasító 2007. december 6‑i EPSO határozat megsemmisítését is.
36 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tisztviselő az alakilag panaszának elutasítása ellen irányuló keresetével a panasszal érintett, sérelmet okozó jogi aktus felülvizsgálatát kéri a Közszolgálati Törvényszéktől (a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 23. o.] 8. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑33/91. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1992. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2499. o.] 23. pontja).
37 Az egyszerű elutasító határozat ugyanis, függetlenül – akár hallgatólagos, akár kifejezett – csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy tartózkodást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak (a Bíróság 33/79. sz. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1980., 1677. o.] 9. pontja; a Bíróság 371/87. sz., Progoulis kontra Bizottság ügyben 1988. június 16‑án hozott végzésének [EBHT 1988., 3081. o.] 17. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑301. o. és II‑1457. o.] 34. pontja és T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑43. o. és II‑167. o.] 54. pontja).
38 A sérelmet okozó aktusi minőséget nem lehet elismerni a pusztán megerősítő aktus esetében, így abban a helyzetben, ha az aktus a sérelmet okozó korábbi aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, ennélfogva nem lép annak helyébe (lásd ebben az értelemben a Bíróság 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 3709. o.] 18. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑608/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑125. o. és II‑569. o.] 23. pontját és a fent hivatkozott Di Marzio kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontját).
39 Mindazonáltal több alkalommal megállapításra került, hogy bizonyos esetekben a panaszt elutasító kifejezett határozatnak a tartalmára tekintettel nem megerősítő jellegű a felperes által vitatott aktus vonatkozásában. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat a kérelmező helyzetét új jogi és ténybeli körülmények alapján vizsgálja felül, vagy ha az az eredeti határozatot megváltoztatja vagy kiegészíti. Ezekben az esetekben a panaszt elutasító határozat tartozik a bíróság felülvizsgálata alá, amely azt figyelembe veszi a vitatott aktus jogszerűségének értékelése során (az Elsőfokú Bíróság T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑167. o. és II‑747. o.] 31. pontja és T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.] 63–66. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑18/08. sz., Ritto kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑281. o. és II‑A‑1‑1495. o.] 17. pontját) sőt, azt a vitatott aktus helyébe lépő sérelmet okozó aktusnak is tekintheti (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kuhner kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontját; a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑295. o. és II‑1339. o.] 49. pontját).
40 A jelen esetben a 2007. december 6‑i határozat megerősíti a vitatott versenyvizsga belépőtesztjén legjobb osztályzatot elért 110 pályázó neve között a felperes neve feltüntetésének EPSO általi megtagadását, ezenkívül cáfolja a felperes érveit, és kiegészíti az elutasítást. Ugyanis, jóllehet a 2007. május 31‑i határozat arra szorítkozik, hogy a vitatott versenyvizsga belépőtesztjének sikertelenségéről tájékoztassa felperest, a 2007. december 6‑i határozat ezzel szemben számos olyan indokon alapul, amelyet a 2007. május 31‑i határozat nem tartalmaz. Ezenkívül a 2007. december 6‑i határozat az egyes kérdések semlegesítésének új elemét tartalmazza a belépőtesztek keretében.
41 E körülmények között a 2007. május 31‑i határozatot kiegészítő 2007. december 6‑i határozat nem minősül az előbbi határozatot megerősítő aktusnak, és azt figyelembe kell venni a jogszerűségi felülvizsgálat során, amelynek gyakorlása a Közszolgálati Törvényszék feladata.
42 Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a kereset alapján a Közszolgálati Törvényszéknek a 2007. december 6‑i határozattal kiegészített 2007. május 31‑i határozat (a továbbiakban: megtámadott határozatok) megsemmisítése iránti kérelemről kell döntenie.
A megtámadott határozatok megsemmisítésére irányuló határozatokról
43 Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a 2007. május 31‑i határozat ugyan arra szorítkozik, hogy a vitatott versenyvizsgán a belépőtesztjének sikertelenségéről tájékoztassa felperest, az e határozat megsemmisítése iránti kérelmeket úgy kell értelmezni, hogy azok a felperest a kérdéses belépőteszten legjobb osztályzatot szerzett 110 pályázó listájáról kizáró határozatra vonatkoznak.
44 A megtámadott határozatok megsemmisítése iránti kérelmeiben a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít: először is a kérdéses határozatok indokolásának hiányára, másodszor arra, hogy vitatott versenyvizsga előzetes szakaszában az EPSO‑nak nincs hatásköre a pályázók kiválasztására, harmadszor az egyenlőség, a tárgyilagosság és az arányosság elvének megsértésére és negyedszer nyilvánvaló értékelési hibákra.
45 Először a második jogalapot kell megvizsgálni.
A felek érvei
46 A felperes azt állítja, hogy az EPSO‑nak nem volt hatásköre az előzetes szakasz belépőtesztjei témáinak kiválasztására, mivel a témák kiválasztása a vizsgák lényegét érinti, és az a versenyvizsga-bizottság hatáskörébe tartozik. Ezáltal az EPSO jogellenesen magához vonta a „vizsgáztató” hatáskörét, amely kizárólag a versenyvizsga-bizottságot illeti. A felperes ugyanis úgy véli, hogy az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozat alapján az EPSO egyetlen feladata a versenyvizsgák „szervezése”, azaz az intézményekkel közösen a felvétellel kapcsolatos igények felmérése, a versenyvizsga-kiírás kihirdetése, a versenyvizsga zökkenőmentes lefolytatásának biztosítása, a műszaki és anyagi infrastruktúra szolgáltatása, az alkalmas pályázók listája kihasználásának ellenőrzése és a tevékenységeikről szóló éves jelentések elkészítése. A jelen esetben azonban az EPSO túllépett az így meghatározott hatáskörén, és a vizsgabizottság nem csak a témákat nem határozta meg, hanem egyáltalán nem vett részt a versenyvizsga előkészítő szakaszában, amit – tekintettel a vizsgabizottságok összetételének állandóságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑én hozott ítélete [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑51. o. és II‑219. o.]) – csak ezen ítélkezési gyakorlat megsértésének lehet tekinteni. A versenyvizsga-bizottság e szakaszban való részvételének hiányát még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy a vitatott versenyvizsga előkészítő szakasza a legnehezebb, különös tekintettel a kizárt pályázók nagy számára.
47 A Bizottság álláspontja szerint az előkészítő szakasz belépőtesztjei – amelyek megelőzik a tulajdonképpeni vizsgákat – különböznek ezektől a vizsgáktól, mivel a vizsgabizottság csak ez utóbbiak lefolytatásában vesz részt. Az a tény, hogy a vizsgabizottság az írásbeli és a szóbeli vizsgák keretében határozza meg a kérdéseket, nem jelenti azt, hogy az EPSO a belépőtesztek szakaszában nem határozhatja meg a kérdéseket. A felperes tehát tévesen állítja, hogy a vizsgabizottság nem határozta meg a kérdéseket, és a vitatott versenyvizsga előkészítő szakaszában teljesen elmulasztotta a feladatát, mivel ez a szakasz csak a belépőtesztekre vonatkozik. A felperes tévesen utal a fent hivatkozott Gogos kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre, mivel semmilyen kapcsolat nincs a jelen ügy és ezen ügy között, sem abból a szempontból, hogy a belépőtesztek keretében van‑e vizsgabizottság, sem a vizsgabizottság összeállítása szempontjából. A Bizottság rámutat, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint mindenesetre az EPSO széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga feltételeinek és részletes szabályainak meghatározására. Így az Elsőfokú Bíróság a T‑207/02. sz., Falcone kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítélet (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑305. o. és II‑1393. o.; a továbbiakban: Falcone‑ügyben hozott ítélet) 38–40. pontjában megállapította, hogy a pályázók előválogatása első szakaszának, azaz az előzetes szakasznak a megszervezése annak érdekében, hogy a pályázók közül csak a legjobb osztályzatot elérők maradjanak meg, az EPSO diszkrecionális jogkörének részét képezi, és az összhangban áll a személyzeti szabályzat III. mellékletének 4. és 5. cikkével és a gondos ügyintézés elvével. Ebben az ügyben az előválogatási vizsgán való megfelelés valójában az írásbeli és szóbeli vizsgákon való részvétel feltételének minősült. A jelen eljárásban a belépőtesztek sikeres teljesítése az írásbeli és szóbeli vizsgákon való részvétel feltételét képezik. Jóllehet a Falcone‑ügyben hozott ítélet esetében az előzetes szakasz egy előválogató tesztből állt, míg a jelen ügyben belépőtesztekről van szó, az elv azonos maradt.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
48 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a személyzeti szabályzat különleges jelentőséget tulajdonít a tisztviselők felvételének, és többek között megköveteli, ahogyan azt a 27. cikke előírja, hogy feleljenek meg az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek. Bár az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikkének (1) bekezdése az ideiglenes alkalmazottak felvétele esetében is ezt a követelményt fogalmazza meg, meg kell állapítani, hogy a kérdéses tulajdonságoknak a tisztviselők esetében különleges jelentősége van, mivel az ő hivatásuk egyrészt, hogy elvégezzék az Európai Unió alapvető feladatait, másrészt hogy a teljes szakmai pályafutásuk során az Európai Unió szolgálatában álljanak.
49 A személyzeti szabályzat 27. cikkében meghatározott cél elérése érdekében a személyzeti szabályzat megalkotója, miután a 28. cikkben rögzítette azt a hat nélkülözhetetlen feltételt, amelyek teljesítése a tisztviselői kinevezéshez szükséges, egyrészt a 29. cikkben előírta, hogy a tisztviselők felvételére főszabály szerint versenyvizsgák útján kerül sor, és a 30. cikkben, hogy a kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához vizsgabizottságot nevez ki, amely összeállítja az alkalmas pályázók listáját, másrészt a személyzeti szabályzat III. mellékletében részletesen szabályozta a versenyvizsgákra vonatkozó eljárást.
50 A személyzeti szabályzat III. mellékletéből többek között kitűnik, hogy a versenyvizsgákra vonatkozó eljárás szabályozása a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga-bizottság közötti hatáskörmegosztás elvén alapul. A személyzeti szabályzat szerinti ezen kettéosztott hatáskör – az Unió személyzeti kiválasztási eljárása átláthatóságának megóvása érdekében a közigazgatási hatalom önkorlátozásának megnyilvánulásaként – a személyzeti szabályzat megalkotójának arra vonatkozó szándékát mutatja, hogy ne kizárólag az adminisztráció számára tartsák fenn a kérdéses személyi állomány kiválasztásának kényes feladatát, hanem a versenyvizsga-bizottság (amelyben az adminisztráció is képviselve van) útján vegyenek részt e feladatban az adminisztráció hierarchiáján kívüli személyek, és különösen a személyi állomány képviselői is.
51 E hatáskörmegosztás alapján a kinevezésre jogosult hatóság feladata – ahogyan az különösen a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének első bekezdéséből és az említett melléklet 4. cikkéből kitűnik –, hogy egyrészt a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően elkészítse a versenyvizsga-kiírást, másrészt összeállítsa azon pályázók listáját, akik megfelelnek a tisztviselői kinevezéshez szükséges, a személyzeti szabályzat 28. cikkében felsorolt első három feltételnek.
52 Miután a kinevezésre jogosult hatóság ezt a listát továbbítja a vizsgabizottság elnökének, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 5. cikke alapján magának a vizsgabizottságnak a feladata, hogy először is összeállítsa a versenyvizsga-kiírásban rögzített feltételeknek megfelelő pályázók listáját, másodszor lefolytassa a vizsgákat, harmadszor összeállítsa az alkalmas pályázók listáját, és azt továbbítsa a kinevezésre jogosult hatóságnak.
53 A versenyvizsga-bizottság ezen döntő szerepére tekintettel a személyzeti szabályzat megalkotója számos biztosítékot írt elő mind e bizottság megalakulása és összeállítása, mind annak működése vonatkozásában.
54 Így a vizsgabizottság megalakulását és összeállítását illetően a személyzeti szabályzat 30. cikke és III. mellékletének 3. pontja előírja először is, hogy a kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához vizsgabizottságot nevez ki, másodszor, hogy a vizsgabizottság elnökén kívül a többi tagot az adminisztráció és a kinevezésre jogosult hatóság jelöli ki, harmadszor, hogy a vizsgabizottságnak a tisztviselők közül választott tagjainak a betöltendő beosztással legalább azonos csoportba és besorolási fokozatba kell tartoznia és negyedszer, hogy ha a vizsgabizottság négynél több tagból áll, mindkét nemből legalább két képviselőt kell szerepeltetni.
55 Eltekintve a vizsgabizottságnak az uniós jog azon általános elveiből eredő kötelezettségeitől, mint például a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének, valamint a pályázók értékelése tárgyilagossága elvének vagy a vizsgabizottságok összetétele állandósága elvének tiszteletben tartása (lásd a fent hivatkozott Gogos kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet és az Elsőfokú Bíróság T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑75. o. és II‑341. o.] 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) a vizsgabizottság működését illetően a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke kifejezetten előírja a vizsgabizottság működésének titkosságát pontosan a vizsgabizottság, függetlenségének és eljárásuk tárgyilagosságának azáltal való biztosítása érdekében, hogy megvédik őket a külső beavatkozástól és nyomásgyakorlástól függetlenül attól, hogy az az adminisztráció, az érintett pályázók vagy harmadik személyek részéről tapasztalható‑e (a Bíróság 89/79. sz., Bonu kontra Tanács ügyben 1980. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1980., 553. o.] 5. pontja).
56 A kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga-bizottság közötti, a fenti pontokban leírt hatáskörmegosztást nem érintette az EPSO 2002‑ben való létrehozása, amelynek az alapító okirata előírja, hogy a versenyvizsga tárgyában az EPSO gyakorolja a kinevezésre jogosult hatóságra átruházott hatáskört. Ezenkívül a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkéből kitűnik, hogy a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lefolytatását illetően az EPSO‑nak alapvetően szervezési jellegű feladatai vannak. Ezt a megállapítást nem cáfolják az EPSO létrehozásáról és az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló határozatokban található sajátos rendelkezések, jóllehet ezek a határozatok néha olyan megtévesztésre alkalmas megfogalmazásokat tartalmaznak, mint például: az EPSO „tartaléklistát állít össze” (ami alapján azt lehet gondolni, hogy az EPSO hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy mely pályázóknak kell a listán szerepelnie), mivel a kérdéses határozatok mindenesetre alacsonyabb szintűek, mint a személyzeti szabályzat rendelkezései.
57 Mindenesetre a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén. Ezt a következtetést kell levonni az előző pontban kifejtettekből, amit megerősít, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkéből hiányzik az EPSO‑nak a „vizsgák tartalmának” meghatározását vagy definícióját érintő szerepére vonatkozó utalás a tisztviselők felvételi versenyvizsgája vonatkozásában, azonban ugyanez a 7. cikk kifejezetten ilyen feladatokat ad az EPSO‑nak többek között a tisztviselők hitelesítése tárgyában a (2) bekezdésének c) pontjával vagy az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak kiválasztása tárgyában a (4) bekezdésével.
58 Következésképpen, jóllehet az EPSO‑ra bízott feladatokat úgy alakították ki, hogy ezt a szervet az Unió személyzeti kiválasztási politikája meghatározásának és végrehajtásának fontos szereplőjévé tegyék, azonban a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lefolytatását illetően annak szerepe, bár jelentős, mivel a vizsgabizottságot segíti, mindazonáltal másodlagos marad a vizsgabizottság szerepéhez képest, amelynek egyebekben az EPSO nem léphet a helyébe.
59 A jelen esetben a felperes kifogásolja, hogy kizárták a vitatott versenyvizsgából, miután kiesett a belépőteszteken, amelyek témáját nem a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága, hanem az EPSO választotta ki, amelynek a témák kiválasztására nincs hatásköre. A Bizottság lényegében úgy válaszol, hogy a személyzeti szabályzatnak a vizsgabizottság feladataira, és az ezzel összefüggő garanciákra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók a kérdéses tesztek esetében, mivel azok nem képezik a tulajdonképpeni versenyvizsga részét, hanem az említett versenyvizsga előkészítő szakaszához tartoznak, amelynek célja azon személyek kiválasztása, akiket a kérdéses versenyvizsgára bocsátanak.
60 A Bizottság álláspontja nem fogadható el.
61 Az ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy a két opciót együttesen véve a vitatott versenyvizsga belépőtesztjére időpontot foglaló 1772 pályázóból, a versenyvizsga-kiírás B. címe alapján, csak 140‑et lehetett felkérni, hogy a versenyvizsga második szakaszára való bocsátásukra tekintettel nyújtsanak be teljes pályázatot. Márpedig a versenyvizsga lényeges részét képezi az az eljárás, amely a pályázók több mint 90%‑ának kizárását nem formális okokból, hanem a tesztek nem megfelelő megválaszolása miatt eredményezi.
62 A belépőtesztek „versenyvizsga” jellege annál inkább nyilvánvaló, mivel a jelen esetben, a versenyvizsga-kiírás B. címében előírtak szerint, nem volt elég elérni a kérdéses tesztek átlagát, hanem a versenyvizsga második szakaszába való bejutáshoz – a felperes által választott 1. opciót illetően – a belépőteszten legjobb osztályzatot megszerző 110 pályázó között kellett lenni. Márpedig az előkészítő szakasz tesztjeinek ez az összehasonlító jellege szorosan hozzátartozik a versenyvizsga fogalmához, ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. o. és II‑441. o.) 81. pontjában egyértelművé tette a Bíróság által a C‑254/95. P. sz., Parlement kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3423. o.) 28. pontjában megállapítottak alapján.
63 Ezenkívül, igaz ugyan, hogy a belépőteszteket számítógépes úton javították ki, ennélfogva az szubjektív mérlegelési mozgástér nélküli automatizált eljáráson alapult, ahogyan arra a Bizottság rámutat, ez azonban nem változtat azon, hogy ezen automatizált eljárás lefolytatása érdemi döntések meghozatalát is magában foglalta, amennyiben a jelen ítélet 26. pontjában említett „tanácsadó bizottság” egyrészt meghatározta a belépőtesztek során feltett feleletválasztós kérdések nehézségi szintjét, másrészt az ugyanezen 26. pontban kifejtettek szerint semlegesített néhány kérdést. Márpedig nyilvánvalóan olyan feladatokról van szó, amelyek rendes esetben a versenyvizsga-bizottságra tartoznak.
64 Másrészt, meg kell állapítani, hogy nincs jelentősége a Falcone‑ügyben hozott ítéletre való Bizottság általi hivatkozásnak. Ebben az ítéletben ugyanis a bíróság lényegében mindössze azt ismerte el, hogy a kinevezésre jogosult hatóság diszkrecionális jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a jelen esethez hasonlóan olyan versenyvizsgát indítson, amely két különálló szakaszból áll, azaz egy első, feleletválasztós kérdéseken alapuló előválogató szakaszból, és egy második szakaszból, a tulajdonképpeni versenyvizsgából, amelynek feltétele az első szakasz sikeres teljesítése, és amelyre csak korlátozott számú pályázó juthat be. A jelen ítéletben kifejtett érvelés azonban egyáltalán nem teszi kétségessé a kinevezésre jogosult hatóság ezen hatáskörét. Az itt taglalt kérdés arra vonatkozik, hogy a versenyvizsgának a Falcone‑ügyben hozott ítéletben vagy a jelen ítéletben említett első szakaszát megszervezheti és lefolytathatja‑e az EPSO egyedül, a vizsgabizottság teljes hiányában. A Falcone‑ügyben hozott ítélet nem egyszerűen nem érinti ezt a kérdést, hanem ráadásul arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélet alapjául szolgáló ügyben a vizsgabizottság felügyelte és felülvizsgálta a versenyvizsga valamennyi vizsgájának – így az első szakasz vizsgáinak – lefolyását. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy az EPSO létrehozása előtt hatályos jogi szabályozás szerint egyedül a versenyvizsga-bizottság feladata volt a jelen esetben szereplő belépőtesztekhez hasonló előválogató tesztek lefolytatása.
65 Az előző megfontolásokból következik, hogy a felperest a versenyvizsga eljárásának második szakaszából egy hatáskörrel nem rendelkező hatóság zárta ki, az ugyanezen hatóság által hozott határozattal. A kérdéses határozatot ennélfogva meg kell semmisíteni.
66 Csak akkor történhetne másként, ha az EPSO‑t vagy a jelen ítélet 26. pontjában említett „tanácsadó bizottságot” a személyzeti szabályzat értelmében vett „vizsgabizottságoknak” lehetne tekinteni. Márpedig nyilvánvalóan nem ez a helyzet.
67 Ugyanis, ahogyan azt a Bizottság maga is elismeri az ellenkérelmének 4. pontjában, a vitatott versenyvizsgának van vizsgabizottsága, és a tagok nevét közölték az írásbeli vizsga napja előtt tizenöt nappal. Ez a vizsgabizottság azonban – szintén a Bizottság szerint – csak a versenyvizsga második szakaszában vett részt, mivel a belépőteszteket az EPSO szervezte és felügyelte „amelynek keretében a vizsgabizottság semmilyen szerepet nem vállalt”.
68 Másrészt mind az EPSO‑ra bízott feladatok nagy számával (alapvetően az intézmények számára való tanácsadás és segítségnyújtás), mind annak összetételével (az igazgatóság kizárólag az intézmények által kijelölt tagokból áll, míg a személyi állomány három képviselője csak megfigyelői jogállással rendelkezik) ellentétben áll bármilyen összehasonlítási kísérlet az EPSO és a vizsgabizottság között, amely vizsgabizottságot a paritásos részvétel elve alapján kell összeállítani, és amelyet az egyes versenyvizsgákra hoznak létre azzal a pontosan meghatározott feladattal, hogy az a kérdéses versenyvizsgát lefolytassa.
69 Végül a Bizottság nem csak nem állította, hogy az EPSO és a jelen ítélet 26. pontjában említett „tanácsadó bizottság” ellátja a vizsgabizottság feladatait, vagy az hasonlít a vizsgabizottságra, hanem éppen ellenkezőleg, ezt kifejezetten tagadta a 2009. november 24‑i levelében a jelen ítélet 33. pontjában említett pervezető intézkedésekre adott válaszában.
70 Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat olyan módosítása hiányában, amely kifejezetten az EPSO‑ra ruházza az addig kizárólag a versenyvizsga-bizottságra háruló feladatokat, az EPSO nem rendelkezik hatáskörrel ezen feladatok, és különösen az olyan feladatok ellátására, amelyek a tisztviselők felvétele vonatkozásában a vizsgák tartalmának meghatározását és azok kijavítását érintik – azokat a vizsgákat is beleértve, amelyek a verbális és numerikus gondolkodási készség és/vagy az általános ismeretek és az Európai Unióra vonatkozó ismeretek értékelésére irányuló feleletválasztós teszt formáját öltik – még akkor sem, ha azok a versenyvizsga szóbeli és írásbeli vizsgáin a pályázók „belépő” tesztjeként jelennek meg. Ez még inkább így van akkor, ha a jelen esethez hasonlóan a versenyvizsga írásbeli vizsgájára bocsátott pályázók száma az előválogatási szakasz pályázóinak csak elenyésző százalékát teszi ki.
71 Másrészt, az ugyan igaz, hogy az Unió bővítésével és a tisztviselői felvételi versenyvizsgák pályázói számának növekedésével a vizsgabizottságok munkaterhe érezhetően megnövekszik, ez nem változtat azon, hogy a vizsgabizottságnak az előzetes szakasz belépőtesztjeinek felügyeletével és felülvizsgálatával járó többletmunkája – még ha ezekre a vizsgákra végül csak alacsony számú pályázó jutott is be – csak csekély részt képvisel az írásbeli és szóbeli vizsgákhoz szükséges jelentős munkateherrel összehasonlítva.
72 A fentiek összességére tekintettel meg kell semmisíteni a megtámadott határozatokat.
Az összes kapcsolódó jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról
73 Ezt a kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel az arra korlátozódik, hogy pontatlan megfogalmazásban hivatkozik olyan EPSO határozatokra, amelyeket nem lehet azonosítani (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑72/92. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑347. o.] 16., 18. és 19. pontját). Mindazonáltal a megtámadott határozatok Közszolgálati Törvényszék általi megsemmisítésének következményeit a Bizottságnak kell levonnia, és neki kell visszavonnia az összes kapcsolódó jogi aktust, amennyiben az az EK 233. cikk alapján szükséges.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Törvényszék másként nem határoz, a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Ugyanezen szabályzat 89. cikkének 4. §‑a alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
75 A jelen ítéletben kifejtett indokok alapján a Bizottság a pervesztes fél. Továbbá a felperes kifejezetten kérte, hogy a Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Bizottságot kell kötelezni a költségek viselésére. Az Európai adatvédelmi biztos mint beavatkozó esetében úgy kell határozni, hogy az maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal 2007. május 31‑i és 2007. december 6‑i határozatait, amelyekkel az EPSO megtagadta D. Pachtitisnak az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga belépőtesztjén a legjobb osztályzatot szerző 110 pályázó listájára való felvételét.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi saját, valamint D. Pachtitis költségeinek viselésére.
3) Az Európai adatvédelmi biztos – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. június 15‑i nyilvános ülésen.
hivatalvezető | | a második tanács elnöke |