A Közszolgálati Törvényszék F-112/10. sz., Trentea kontra FRA ügyben 2012. december 11-én hozott ítélete ellen Cornelia Trentea által 2013. február 21-én benyújtott fellebbezés

(T-10/13. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Cornelia Trentea (Barcelona, Spanyolország) (képviselők: L. Levi és M. Vandenbussche ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-112/10. sz. ügyben 2012. december 11-én hozott határozatát;

ebből következően semmisítse meg a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság 2010. június 5-i azon határozatát, amely elutasítja a felperes (TAADMIN-AST4-2009. sz.) álláshelyre benyújtott pályázatát, valamint a valamely másik pályázót kinevező határozatot;     kötelezze az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét a felperes azon vagyoni kárának megtérítésére, amely a jelenlegi fizetése és az AST4 es fizetés közötti - nyugdíjazási életkorig számított - különbségnek felel meg, valamennyi támogatást, térítést és a nyugdíjjogosultságok ellentételezését is beleértve; kötelezze az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét a felperes méltányosan megállapított 10 000 euró nem vagyoni kárának megtérítésére; és

az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap: a kérelmek elfogadhatóságára vonatkozó szabályok megsértése: az elsőfokú tárgyaláson a Személyzeti Bizottság tagjának a Kiválasztási Bizottságból való hiányzására vonatkozóan az elsőfokú tárgyaláson előterjesztett beadvány elfogadhatósága - az indokolási kötelezettségnek az első fokon eljáró bíróság által megsértése. A fellebbező szerint a Közszolgálati Törvényszék először is, megsértette a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikkének (1) bekezdését, mivel nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a szóban forgó beadványok olyan dokumentumokon és információkon alapultak, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége csak a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során terjesztett elő, másodszor nem fogadta el, hogy a szóban forgó beadványokat elfogadhatónak kell tekinteni, mivel azok szorosan kapcsolódtak az írásbeli szakaszban előterjesztett többi kérelemhez. Harmadszor, a Közszolgálati Törvényszék mindenképpen tévesen, és indokolás nélkül állapította meg, hogy ez a kérelem nem tartozik azon kérelmek közé, amelyeket a Közszolgálati Törvényszék hivatalból megvizsgálhat.

Második jogalap: az írásbeli tesztekre vonatkozó megállapítások ténybeli pontatlansága, amelynek következtében a Közszolgálati Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és elferdítette a bizonyítékokat. A fellebbező úgy véli, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy nem bizonyították, és nem is hivatkoztak arra, hogy az írásbeli teszteken feltett kérdések minden pályázó esetében azonosak voltak, mivel az alperes ezt az ellenkérelmében megerősítette. Ez a pontatlanság befolyásolta a Közszolgálati Törvényszék jogi következtetését, mivel az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az írásbeli tesztekre minden pályázó esetében egyazon időben kerüljön sor, nem pedig különböző napokon, ahogyan az a fellebbező kiválasztási eljárása esetében történt. Ezenfelül az első fokon eljáró bíróság - pusztán az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a fellebbező által vitatott állítása alapján - elutasította fellebbezőnek az írásbeli tesztek névtelenségének hiányára vonatkozó kérelmét.

Harmadik jogalap: a kiválasztási bizottság szabálytalan összeállítása, a bizonyítékok elferdítése és az indokolási kötelezettség Közszolgálati Törvényszék általi megsértése. A fellebbező úgy véli, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és elferdítette a bizonyítékokat, azáltal hogy - pusztán az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a fellebbező által vitatott állítása alapján - további indokolás nélkül megállapította, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatási egységének vezetője, és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének pénzügyi vezetője beható ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezik a közbeszerzés területén. Ezen szaktudás hiánya a kiválasztás eredményét is befolyásolta.

Negyedik jogalap: az indokolási kötelezettség megsértése, az ítélet meghozatalának ésszerűtlen időtartama. A fellebbező úgy véli, hogy az első fokon eljáró bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alperes eleget tett az indokolási kötelezettségének, mivel az fellebbező az elsőfokú eljárásig nem tudta, hogy milyen szempontokat alkalmaztak a pályázatának értékelésére, nem tájékoztatták arról, hogy mely követelményeknek nem tett eleget, és a tárgyalásig nem kapta meg az összesített osztályzatának lebontását. A Közszolgálati Törvényszék jogellenesen vette alapul az alperes által a tárgyaláson benyújtott dokumentumot azon következtetés levonására, hogy az alperes - anélkül hogy az bármilyen rendkívüli körülményt igazolt volna - eleget tett az indokolási kötelezettségének. Továbbá, először is, ha a fellebbező a kérésének megfelelően ezt a dokumentumot a közigazgatási szakaszban megkapta volna, akkor jobban megérthette volna annak indokait, hogy miért nem választották ki, és hatékonyabban támadhatta volna meg ezt a határozatot. Másodszor, a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás lehetett volna ésszerűbb időtartamú is.

Ötödik jogalap: a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke (2) bekezdésének és 88. cikkének megsértése a költségek tekintetében, az indokolási kötelezettség megsértése. A fellebbező szerint Közszolgálati Törvényszék jogellenesen kötelezte őt a saját költségeinek és az alperes költségeinek viselésére.

____________