A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(első tanács)
2011. szeptember 27.
F‑82/07. sz. ügy
Daniel Dittert
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2006. évi előléptetési időszak – Új előmeneteli rendszer – Az előmenetel meghosszabbítása olyan új besorolási fokozatok bevezetése útján, amelyeknek a régi személyzeti szabályzatban nincs megfelelőjük – A személyzeti szabályzat 45. cikke, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete, valamint a 2005‑től alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések alkalmazása – Az egyenlő bánásmód elve – Az előléptetési határozatoknak a 2004. május 1‑je előtti időpontra visszaható hatálya – Átmeneti intézkedések – Nyilvánvalóan elutasítandó keresetet
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Dittert elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azt a határozatot, amellyel őt a 2006. évi előléptetési időszakban az A*10 besorolási fokozat helyett az A*9 besorolási fokozatba léptették elő.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket. A Tanács beavatkozóként maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset – Terjedelem
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Alkalmazandó szabályok – 2004. évi előléptetési időszak
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk; XIII. melléklet, 6. cikk, második bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet, (37) preambulumbekezdés)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer elfogadása – A régi és az új rendszer közötti átmenet
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Alkalmazandó szabályok – Az előmenetel egységének elve – Az uniós jogban nem szereplő elv
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikke szerint, ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Közszolgálati Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben. Az e rendelkezéssel szabályozni kívánt helyzetek közé tartozik, ha a keresetet az ügy érdemére vonatkozó okok miatt nyilvánvalóan el kell utasítani.
(lásd a 38. és 39. pontot)
2. Ha a személyzeti szabályzat által szabályozott területen jogszabályváltozás történik, figyelembe véve a meglévő személyi állomány által a személyzeti szabályzat módosítás előtt hatályos szabályai alapján támasztott jogos elvárásokat és szerzett jogokat, szükség lehet arra, hogy a jogalkotó átmeneti szabályokat fogadjon el.
Ami annak megállapítását illeti, hogy az új személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jei hatálybalépését követő előléptetési időszakban a tisztviselőt előléptető határozat jogkövetkezményeinek melyik előmeneteli rendszerhez kell tartoznia, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikkének második bekezdése különbséget tesz e határozat elfogadásának és hatálybalépésének időpontja között, és a hatálybalépés időpontját fogadja el irányadóként. E rendelkezés szerint a 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre az új személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt magasabb besorolási fokozatot nem az új személyzeti szabályzatból következő előmeneteli rendszer, hanem a régi személyzeti szabályzatban meghatározott rendszer alapján kell megállapítani. Ez a rendelkezés tehát olyan átmeneti rendelkezés, amely az érintett tisztviselők számára lehetővé teszi, hogy a 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre a korábbi előmeneteli rendszert alkalmazzák.
Ami a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikke második bekezdésének hatályát illeti, ez rendelkezés csak a 2004. évi előléptetési időszak keretében hozott, 2004. május 1‑je előtt hatályba lépő előléptetésekre vonatkozik, az tehát nem alkalmazható azokra a tisztviselőkre, akiket a 2004. évi előléptetési időszak keretében nem léptettek elő 2004. április 30‑án, vagy mindenesetre nem részesültek olyan előléptetésben, amely 2004. május 1‑je előtt hatályba lépett.
Ebben a tekintetben, mivel az előléptetési időszakokra évenként kerül sor – és azoknak korlátozott mértékben mindig van az érintett időszakra visszaható hatályuk –, ha az érintett intézmény úgy döntött, hogy bizonyos előléptetési határozatokat visszamenőleges hatállyal ruház fel annak érdekében, hogy azok 2004. május 1‑je előtti időpontban lépjenek hatályba, ez a döntés nem lehet jogellenes, mivel annak a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 6. cikkének második bekezdése képezi a jogi alapját.
(lásd az 56., 60., 61. és 104. pontot)
3. A 2004. április 30‑án – az új személyzeti szabályzat hatálybalépése előtt – magasabb besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők, akiket azonban ténylegesen a 2006. évi előléptetési időszak keretében léptetnek elő, nincsenek ugyanabban a ténybeli és jogi helyzetben, mint az ugyanazon besorolási osztályba besorolt, 2004. április 30‑án magasabb besorolási osztályba előléptethető tisztviselők, akiket ténylegesen előléptettek a 2004. évi előléptetési időszak keretében.
A tisztviselők előmenetelét szabályozó jogi szabályoknak megfelelően ugyanis az következik az érdemek értékeléséből – amelyet a kinevezésre jogosult hatóság minden egyes éves előléptetési időszak tekintetében köteles elvégezni –, hogy ezen értékelés alapján az adott időszakban csak az arra leginkább érdemes tisztviselőket léptetik elő. Ebben a tekintetben az adott időszakban az említett hatóság által kevésbé érdemesnek ítélt tisztviselők és a ténylegesen előléptetett munkatársaik ténybeli és jogi helyzete lényegesen különbözik. Az előbbiek tehát nem tartoznak azonos csoportba az előléptetett munkatársaikkal, tehát nem igényelhetnek velük egyenlő bánásmódot.
Egyébiránt, mivel a személyzeti szabályzat nem ruház az intézményekre olyan jogot, hogy azok az új előléptetési rendszer azonnali alkalmazásától eltérést engedő átmeneti intézkedéseket fogadhassanak el, nem sérti sem az egyenlő bánásmód elvét, sem az előmenetel lehetőségének elvét, sem pedig a bizalomvédelem elvét az a tény, hogy a 2006. évi előléptetési időszakban valamely intézmény nem fogadott el ilyen intézkedéseket.
(lásd a 76–78., 95. és 96. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 99. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 86. és 113. pontja.
4. Az uniós jog nem rendelkezik kifejezetten sem az előmenetel egységének elvéről, sem az előmenetel elvéről. Az ítélkezési gyakorlat azonban kimondta, hogy az előmenetel lehetőségének elve a tisztviselők tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmód elvének különleges formája.
(lásd a 79., 80. és 108. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑33/07. sz., Toronjo Benitez kontra Bizottság ügyben 2008. március 5‑én hozott ítéletének 87. pontja.