C‑357/19., C‑379/19., C‑547/19., C‑811/19. és C‑840/19. sz. egyesített ügyek
PM és társai
ellen folytatott büntetőeljárások
(az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie, valamint a Tribunalul Bihor [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. december 21.
„Előzetes döntéshozatal – 2006/928/EK határozat – A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus – Jelleg és joghatások – Romániára nézve kötelező jelleg – Jogállamiság – A bírák függetlensége – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A korrupció elleni küzdelem – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése – »PIF‑egyezmény« – Büntetőeljárások – A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság, Románia) által súlyos korrupciós ügyekben bizonyos bizonyítékok értékelésének jogszerűségével és az ítélkező testületek összetételével kapcsolatban hozott ítéletek – A nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) határozatainak teljes érvényesülését biztosítsák – A bírák fegyelmi felelőssége e határozatok be nem tartása esetén – A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) azon határozatai alkalmazásának mellőzésére vonatkozó jog, amelyek nem felelnek meg az uniós jognak – Az uniós jog elsőbbségének elve”
1. Európai uniós jog – Az Unió értékei és céljai – Értékek – A jogállamiság tiszteletben tartása – Terjedelem – Az Unióhoz való csatlakozás – Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés – Együttműködési és ellenőrzési mechanizmus – 2006/928 határozat – Kötelező jelleg – Terjedelem – A Bizottság által e határozat alapján készített jelentések figyelembevétele
(EUSZ 2. cikk, EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés, EUSZ 19. és EUSZ 49. cikk; EUMSZ 288. cikk, negyedik bekezdés; a 2005. évi csatlakozási szerződés, 2., 37. és 38. cikk, valamint IX. melléklet; 2006/928 bizottsági határozat, (2)–(6) és (9) preambulumbekezdés, valamint 1., 2. és 4. cikk, valamint melléklet)
(lásd: 156., 158–165., 167–175. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem – A tagállamokat terhelő, hatékony és visszatartó erejű szankciók alkalmazására vonatkozó kötelezettség – A csalás és más jogellenes tevékenységek fogalmai – Korrupció – Korrupció kísérlete – Bennfoglaltság
(EUMSZ 325. cikk, (1) bekezdés; a 2005. évi csatlakozási szerződés, IX. melléklet; az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk, (1) bekezdés; 2006/928 bizottsági határozat)
(lásd: 181–189. pont)
3. Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem – A tagállamokat terhelő, hatékony és visszatartó erejű szankciók alkalmazására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Csalással és korrupcióval kapcsolatos ügyekben hozott elmarasztaló ítéletek felülvizsgálatát előíró nemzeti szabályozás vagy gyakorlat – A büntetlenség rendszerszintű kockázata – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 325. cikk, (1) bekezdés; a 2005. évi csatlakozási szerződés, IX. melléklet; az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk; 2006/928 bizottsági határozat)
(lásd: 190–194., 197., 200–203., 213. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem – A tagállamokat terhelő, hatékony és visszatartó erejű szankciók alkalmazására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A nemzeti bíróság kötelezettsége – Az alapvető jogok tiszteletben tartása – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – Terjedelem – Korrupciós ügyekben eljáró bírák sorshúzással történő kiválasztása – A bírák korrupciós ügyekre való szakosodása – A büntetlenség rendszerszintű kockázatával járó nemzeti védelmi követelmény alkalmazása – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 325. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés, 51. cikk, (1) bekezdés, és 53. cikk; az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2. cikk; 2006/928 bizottsági határozat)
(lásd: 204–206., 211–213. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
5. Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A bírói függetlenség elve – Terjedelem
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; 2006/928 határozat, (3) preambulumbekezdés és melléklet)
(lásd: 217–226. pont)
6. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – A rendes bíróságokra nézve kötelező, alkotmányos szintű ítélkezési gyakorlat – Megengedhetőség – Feltételek – A hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartása – Az alkotmánybíróság függetlensége
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2006/928 határozat, (3) preambulumbekezdés és melléklet)
(lásd: 227–230., 232–234., 236., 242., 263. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
7. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – A bírák fegyelmi felelőssége – Terjedelem – Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az alkotmányos szintű ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyása megalapozza e felelősséget – Megengedhetetlenség
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2006/928 határozat, (3) preambulumbekezdés és melléklet)
(lásd: 238–242., 263. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
8. Európai uniós jog – Elsőbbség – Terjedelem – Értelmezés – Az uniós bíróság kizárólagos hatásköre
(EUSZ 4. cikk, (2) bekezdés, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 245–254. pont)
9. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Elsőbbség – Közvetlen hatály – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Olyan nemzeti szabályozás, amely fegyelmi szankció terhe mellett megtiltja a rendes bíróságnak, hogy mellőzze az uniós joggal ellentétes alkotmányos szintű ítélkezési gyakorlat alkalmazását – Megengedhetetlenség
(EUSZ 4. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; EUMSZ 267. cikk, és EUMSZ 325. cikk, (1) bekezdés; 2006/928 bizottsági határozat, melléklet)
(lásd: 256–260., 262., 263. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
Összefoglalás
Az uniós joggal ellentétes az alkotmánybíróság olyan ítélkezési gyakorlatának alkalmazása, amely – az elévülésre vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel együtt – a büntetlenség rendszerszintű kockázatával jár
Az uniós jog elsőbbsége megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok jogosultak legyenek arra, hogy mellőzzék az alkotmánybíróság uniós joggal ellentétes határozatának alkalmazását, éspedig anélkül, hogy fennállna a veszélye annak, hogy emiatt megállapítják a fegyelmi felelősségüket
A jelen ügyek Romániában a korrupció elleni küzdelem területén az igazságszolgáltatás reformja folytatásának keretébe illeszkednek, amely már a Bíróság egy korábbi ítéletének(1) is tárgyát képezte. E reformot az Európai Unió szintjén 2007 óta követik nyomon, Romániának az Unióhoz való csatlakozása alkalmával, a 2006/928 határozattal(2) létrehozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (a továbbiakban: MCV) alapján.
Ezen ügyekben az a kérdés merült fel, hogy a Curtea Constituțională a României (alkotmánybíróság, Románia) – a csalással és korrupcióval kapcsolatos ügyekre alkalmazandó büntetőeljárási szabályokra vonatkozó – különböző határozataiból eredő ítélkezési gyakorlat sértheti‑e az uniós jogot, különösen e jognak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó rendelkezéseit, a bírói függetlenség garanciáját és a jogállamiság értékét, valamint az uniós jog elsőbbségének elvét.
A C‑357/19., C‑547/19., C‑811/19. és C‑840/19. sz. ügyekben az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia; a továbbiakban: legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) több személyt – köztük korábbi parlamenti képviselőket és minisztereket – ítélt el többek között európai alapok kezelésével összefüggésben elkövetett héacsalás, korrupciós bűncselekmények és befolyással üzérkedés bűncselekménye miatt. Az alkotmánybíróság az ítélkező testületek jogellenes összetétele miatt e határozatokat megsemmisítette egyrészt azzal az indokkal, hogy azokat az ügyeket, amelyekről a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék első fokon határozott, korrupciós ügyekre szakosodott ítélkező testületnek kellett volna elbírálnia,(3) másrészt pedig azzal az indokkal, hogy azokban az ügyekben, amelyeket a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék másodfokon bírált el, az ítélkező testület valamennyi bíráját sorshúzás útján kellett volna kijelölni.(4)
A C‑379/19. sz. ügyben a Tribunalul Bihor (Bihar megyei törvényszék, Románia) előtt büntetőeljárás indult több, korrupciós bűncselekménnyel és befolyással üzérkedés bűncselekményével vádolt személlyel szemben. Bizonyítékok kizárására irányuló kérelem keretében e bíróság az alkotmánybíróság azon ítélkezési gyakorlata alkalmazásának kérdésével szembesült, amely alkotmányellenesnek nyilvánította a bizonyítékoknak büntetőeljárásban a román hírszerző szolgálat közreműködésével való megszerzését, és amely az érintett bizonyítékoknak a büntetőeljárásból visszaható hatállyal való kizárását eredményezi.(5)
E körülmények között a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék és a Bihar megyei törvényszék azt kérdezte a Bíróságtól, hogy az alkotmánybíróság e határozatai összeegyeztethetők‑e az uniós joggal.(6) Mindenekelőtt a Bihar megyei törvényszék azt kívánja megtudni, hogy az MCV és a Bizottság által e mechanizmus keretében készített jelentések kötelező jellegűek‑e.(7) Továbbá a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék felveti a csalás és a korrupció elleni küzdelem terén a büntetlenség esetleges rendszerszintű kockázatának kérdését is. Végül e bíróságok azt is kérdezik, hogy az uniós jog elsőbbségének elve és a bírói függetlenség elve lehetővé teszi‑e számukra, hogy mellőzzék az alkotmánybíróság valamely határozatának alkalmazását, noha a román jog értelmében az alkotmánybíróság határozatainak a bírák általi be nem tartása fegyelmi vétségnek minősül.
A Bíróság álláspontja
Az MCV kötelező jellege
A Bíróság – nagytanácsban eljárva – megerősítette korábbi ítéletéből eredő ítélkezési gyakorlatát, miszerint az MCV teljes egészében kötelező Romániára nézve.(8) Így az uniós intézmények által a csatlakozást megelőzően hozott jogi aktusok a csatlakozásának időpontjától kezdődően kötelezőek Romániára nézve. Ez a helyzet a 2006/928 határozat esetében, amely teljes egészében kötelező Romániára nézve mindaddig, amíg azt hatályon kívül nem helyezik. A jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására irányuló értékelési kritériumok szintén kötelező jellegűek. Románia tehát köteles megtenni az e kritériumok teljesítéséhez szükséges megfelelő intézkedéseket, figyelembe véve a Bizottság által készített jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat.(9)
Az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalással, illetve korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban hatékony és visszatartó erejű szankciók előírására vonatkozó kötelezettség
Az uniós joggal ellentétes az alkotmánybíróság olyan ítélkezési gyakorlatának alkalmazása, amely a szabálytalanul kialakított ítélkező testületek által hozott ítéletek hatályon kívül helyezéséhez vezet, amennyiben ezen ítélkezési gyakorlat – az elévülésre vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel együtt – az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalással kapcsolatos súlyos bűncselekményeket, illetve súlyos korrupciós bűncselekményeket megvalósító cselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatával jár.
Először is, noha a tagállamok igazságszolgáltatási szervezetére vonatkozó szabályok, többek között a csalással és korrupcióval kapcsolatos ügyekben ítélkező testületek összetételére vonatkozó szabályok, főszabály szerint ezen államok hatáskörébe tartoznak, a Bíróság emlékeztet arra, hogy a tagállamok mindazonáltal kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket.
E kötelezettségek között szerepel az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármilyen jogellenes tevékenység – ideértve a korrupciós bűncselekményeket is – elleni, visszatartó erejű és hatékony intézkedésekkel való küzdelem.(10) Romániát illetően e kötelezettséget kiegészíti e tagállamnak a 2006/928 határozatból eredő, a korrupció, és különösen a magas szinten elkövetett korrupció elleni hatékony küzdelemre vonatkozó kötelezettsége.
Az ebből eredő tényleges érvényesülés követelménye szükségképpen kiterjed mind az e bűncselekmények miatt indított eljárásokra és alkalmazott szankciókra, mind pedig a kiszabott büntetések végrehajtására, mivel az ezen érdekeket sértő csalás és általában a korrupciós bűncselekmények miatt kiszabott szankciók tényleges végrehajtásuk hiányában nem lehetnek hatékonyak és visszatartó erejűek. Ezt követően a Bíróság rámutat arra, hogy elsődlegesen a nemzeti jogalkotó feladata, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett jogsértésekre alkalmazandó eljárási szabályozás ne járjon a büntetlenség rendszerszintű kockázatával. Ami a nemzeti bíróságokat illeti, e bíróságoknak mellőzniük kell azon belső jogi rendelkezések alkalmazását, amelyek megakadályozzák a hatékony és visszatartó erejű szankciók kiszabását.
A jelen ügyekben az alkotmánybíróság szóban forgó ítélkezési gyakorlatának alkalmazása azzal a következménnyel jár, hogy az érintett csalással és korrupcióval kapcsolatos ügyeket első és/vagy másodfokon – adott esetben többször is – újból el kell bírálni. Az ilyen újbóli elbírálás – összetettségére és időtartamára tekintettel – szükségképpen azzal a hatással jár, hogy meghosszabbítja az érintett büntetőeljárások időtartamát. Márpedig azonkívül, hogy Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy csökkenti a korrupciós ügyekben folytatott eljárások időtartamát, a Bíróság emlékeztet arra, hogy figyelemmel a 2006/928 határozat alapján Romániát terhelő különös kötelezettségekre, az e területre vonatkozó nemzeti szabályozás és gyakorlat nem eredményezheti a korrupciós bűncselekmények kivizsgálása időtartamának meghosszabbodását, illetve a korrupció elleni küzdelem bármiféle gyengülését.(11) Egyébiránt a nemzeti elévülési szabályokra tekintettel a szóban forgó ügyek újbóli elbírálása a bűncselekmények elévüléséhez vezethet, és megakadályozhatja, hogy hatékony és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák azokat a személyeket, akik a román állam legmagasabb szintű tisztségeit töltötték be, és akiket azért ítéltek el, mert feladataik ellátása során csalással és/vagy korrupcióval kapcsolatos súlyos bűncselekményeket követtek el. Következésképpen e személyi kategória tekintetében a büntetlenség kockázata rendszerszintűvé válna, és megkérdőjelezné a magas szinten elkövetett korrupció elleni küzdelem célját.
Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy az annak biztosítására irányuló kötelezettség, hogy az ilyen bűncselekményeket hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal sújtsák, nem mentesíti a kérdést előterjesztő bíróságot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított alapvető jogok kötelező tiszteletben tartásának vizsgálata alól, mindazonáltal e bíróság nem alkalmazhat az alapvető jogok védelmével kapcsolatos olyan nemzeti követelményt, amely a büntetlenség ilyen rendszerszintű kockázatával jár. Márpedig az e cikkből eredő követelmények nem képezik akadályát annak, hogy az alkotmánybíróságnak a korrupciós ügyekben ítélkező testületek szakosodására és összetételére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának alkalmazásától adott esetben el lehessen tekinteni.
A bírói függetlenség garanciája
Az uniós joggal nem ellentétes az, hogy az alkotmánybíróság határozatai a rendes bíróságokra nézve kötelezőek, feltéve hogy e bíróságnak többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól való függetlensége biztosítva van. Ezzel szemben e joggal ellentétes az, hogy az ilyen határozatok bármiféle figyelmen kívül hagyása megalapozza a nemzeti bíróságok bíráinak fegyelmi felelősségét.
Először is, mivel az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló hatékony bírói felülvizsgálat fennállása a jogállamiság létének velejárója, az uniós jogot alkalmazni vagy értelmezni hivatott valamennyi bíróságnak meg kell felelnie a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek. Ennek érdekében a bíróságok függetlensége alapvető fontosságú. E tekintetben fontos, hogy a bírák mentesek legyenek a függetlenségüket veszélyeztethető külső beavatkozástól vagy nyomástól. Ezenkívül a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, amely a jogállam működését jellemzi, a bíróságok függetlenségét többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalom tekintetében is biztosítani kell.
Másodszor, noha az uniós jog nem ír elő a tagállamok számára olyan konkrét alkotmányos modellt, amely a különböző államhatalmi ágak közötti viszonyokat szabályozná, a Bíróság rámutat arra, hogy e tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk többek között a bíróságok függetlenségére vonatkozó, e jogból eredő követelményeket. E körülmények között az alkotmánybíróság határozatai kötelezőek lehetnek a rendes bíróságokra nézve, feltéve hogy a nemzeti jog biztosítja e bíróság függetlenségét többek között a jogalkotó és a végrehajtó hatalom tekintetében. Ezzel szemben, ha a nemzeti jog nem biztosítja e függetlenséget, az uniós joggal ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, mivel az ilyen alkotmánybíróság nem képes biztosítani az uniós jog által megkövetelt hatékony bírói jogvédelmet.
Harmadszor a bíróságok függetlenségének megőrzése érdekében a fegyelmi felelősségi rendszernek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy e rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai ellenőrzését szolgáló eszközként alkalmazzák. E tekintetben az a tény, hogy valamely bírósági határozat a nemzeti és uniós jogszabályok értelmezése és alkalmazása, illetve a tények és bizonyítékok értékelése során elkövetett esetleges hibát tartalmaz, önmagában nem vezethet az érintett bíró fegyelmi felelősségének megállapításához. Valamely bírónak az általa hozott bírósági határozat miatt fennálló fegyelmi felelősségének megállapítását ugyanis egészen kivételes esetekre kell korlátozni, és azt olyan garanciákkal kell szabályozni, amelyek célja a bírósági határozatok tartalmára gyakorolt külső nyomással kapcsolatos minden kockázat elkerülése. Nem tartja tiszteletben e feltételeket az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az alkotmánybíróság határozatainak a nemzeti rendes bíróságok bírái általi bármilyen figyelmen kívül hagyása megalapozhatja e bírák fegyelmi felelősségét.
Az uniós jogi elsőbbsége
Az uniós jog elsőbbségének elvével ellentétes az, hogy a nemzeti bíróságok nem mellőzhetik az alkotmánybíróság uniós joggal ellentétes határozatainak alkalmazását, mivel ellenkező esetben fegyelmi szankcióknak vannak kitéve
A Bíróság emlékeztet arra, hogy az EGK‑Szerződésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kimondta a közösségi jog elsőbbségének elvét, amely szentesíti e jog elsődlegességét a tagállamok jogával szemben. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az, hogy az EGK‑Szerződés saját jogrendet hozott létre, amelyet a tagállamok viszonossági alapon elfogadtak, azzal a következménnyel jár, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak e jogrenddel szemben egy későbbi egyoldalú intézkedésre, és nem hivatkozhatnak az EGK‑Szerződésből eredő joggal szemben nemzeti jogi szabályokra – bármilyenek is legyenek azok – anélkül, hogy ne fosztanák meg e jogot közösségi jellegétől, és ne kérdőjeleznék meg magának a Közösségnek a jogalapját. Továbbá a közösségi jog végrehajtásának kötelezettsége nem változhat egyik tagállamról a másikra az utólagos nemzeti jogalkotástól függően anélkül, hogy az ne veszélyeztetné az EGK‑Szerződés céljainak megvalósulását, és nem eredményezhet az e Szerződés által tiltott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. A Bíróság így megállapította, hogy az EGK‑Szerződés – habár nemzetközi megállapodás formájában kötötték – egy jogközösség alkotmányos chartáját jelenti, és hogy az így létrehozott közösségi jogrend alapvető jellemzői különösen, hogy a tagállamok jogával szemben elsőbbség illeti meg, és hogy az állampolgárokra és magukra az államokra alkalmazandó rendelkezéseinek egy része közvetlen hatállyal bír.
Márpedig a Bíróság rámutat arra, hogy az uniós jogrend ezen alapvető jellemzőit és e jogrend tiszteletben tartásának fontosságát megerősítette az is, hogy az EGK‑Szerződést módosító szerződéseket, és különösen a Lisszaboni Szerződést fenntartás nélkül ratifikálták. E Szerződés elfogadásakor ugyanis a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az uniós jog elsőbbségéről szóló 17. nyilatkozatában kifejezetten emlékeztetett arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az ezen ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek.
A Bíróság hozzáteszi, hogy mivel az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, ezen egyenlőséget csak akkor lehet tiszteletben tartani, ha az uniós jog elsőbbségének elve alapján a tagállamok nem hivatkozhatnak az uniós jogrenddel szemben semmilyen egyoldalú intézkedésre. Ebben az összefüggésben a Bíróság rámutat továbbá arra, hogy az uniós jog végérvényes értelmezésére vonatkozó kizárólagos hatáskörének gyakorlása során a Bíróság feladata, hogy pontosítsa az uniós jog elsőbbsége elvének terjedelmét e jog releváns rendelkezéseire tekintettel, mivel ezen elv terjedelme nem függhet sem a nemzeti jog rendelkezéseinek értelmezésétől, sem pedig az uniós jog rendelkezéseinek valamely nemzeti bíróság általi olyan értelmezésétől, amely nem felel meg a Bíróság általi értelmezésnek.
A Bíróság szerint az uniós jog elsőbbségének elvéhez kapcsolódó hatások a tagállamok valamennyi szervére vonatkoznak, anélkül hogy a belső rendelkezések – ideértve az alkotmányos jellegűeket is – akadályozhatnák azt. A nemzeti bíróságok kötelesek saját hatáskörüknél fogva mellőzni az uniós jog közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével ellentétes bármely nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmazását, anélkül hogy előzetesen kérelmezniük kellene vagy meg kellene várniuk e nemzeti szabályozás vagy gyakorlat jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését.
Egyébként az, hogy a nemzeti bíróságok bíráinak ne kelljen fegyelmi eljárással, illetve szankciókkal számolniuk amiatt, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján éltek a Bírósághoz fordulás kizárólagos hatáskörükbe tartozó lehetőségével, a függetlenségük lényeges garanciájának minősül. Így abban az esetben, ha valamely nemzeti rendes bíróság bírája a Bíróság valamely ítéletének fényében úgy ítélné meg, hogy a nemzeti alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata ellentétes az uniós joggal, az, hogy a nemzeti bíróság e bírája mellőzi az említett ítélkezési gyakorlat alkalmazását, nem alapozhatja meg e bíró fegyelmi felelősségét.