C–64/16. sz. ügy

Associação Sindical dos Juízes Portugueses

kontra

Tribunal de Contas

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése – Jogorvoslati lehetőségek – Hatékony bírói jogvédelem – A bírói függetlenség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Az illetmények csökkentése a nemzeti közszolgálatban – Költségvetési megszorító intézkedések”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. február 27.

1.        Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Terjedelem

(EUSZ 2. cikk és EUSZ 19. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

2.        Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A bírói függetlenség elve – Terjedelem

(EUSZ 19. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

3.        Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – A nemzeti közszolgálatban az illetmények időszakos csökkentését előíró nemzeti szabályozás – Megsértés – Hiány

(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)

1.      Az EUSZ 19. cikk, amely az EUSZ 2. cikkben kimondott jogállamiság értékét konkretizálja, az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat biztosításának feladatát nem egyedül a Bíróságra, hanem a nemzeti bíróságokra is ruházza (lásd ebben az értelemben: 2011. március 8‑i 1/09 [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, EU:C:2011:123, 66. pont; 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 90. pont; 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 45. pont).

Az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló hatékony bírósági felülvizsgálatnak magának a fennállása a jogállamiság létének velejárója (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen minden tagállamnak biztosítania kell, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog hatálya alá tartozó területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit. E jogvédelem biztosítása érdekében az ilyen fórum függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a „független” bírósághoz való fordulást.

(lásd: 32., 36., 37., 41. pont)

2.      A függetlenség biztosítása, amely az ítélethozatali tevékenységtől elválaszthatatlan (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet, C‑506/04, EU:C:2006:587, 49. pont; 2017. június 14‑i Online Games és társai ítélet, C‑685/15, EU:C:2017:452, 60. pont; 2017. december 13‑i El Hassani ítélet, C‑403/16, EU:C:2017:960, 40. pont), nem csak uniós szinten vonatkozik az uniós bírákra és a Bíróság főtanácsnokaira, amint azt az EUSZ 19. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése előírja, hanem tagállami szinten is a nemzeti bíróságokra.

A függetlenség fogalma többek között azt feltételezi, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja bírói feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet, C‑506/04, EU:C:2006:587, 51. pont; 2017. február 16‑i Margarit Panicello ítélet, C‑503/15, EU:C:2017:126, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig, az érintett fórum tagjainak elmozdíthatatlanságához hasonlóan (e tekintetben lásd: 2006. szeptember 19‑i Wilson ítélet, C‑506/04, EU:C:2006:587, 51. pont), az, hogy e tagok olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a bírói függetlenség lényegi biztosítékát alkotja.

(lásd: 42., 44., 45. pont)

3.      Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy a bírói függetlenség elvével nem ellentétes az olyan, túlzott költségvetési hiány megszüntetésére irányuló feltétlenül érvényesítendő követelményekhez és egy európai uniós pénzügyi támogatási programhoz kapcsolódó, bércsökkentést célzó általános intézkedéseknek, mint amelyek az alapügy tárgyát képezik, a Tribunal de Contas (számvevőszék, Portugália) tagjai tekintetében történő alkalmazása.

Ezen intézkedések az illetmény összegének az illetmény szintjének függvényében változó százalékos mértékben korlátozott csökkentését írták elő. Ezen intézkedéseket nem csak a Tribunal de Contas (számvevőszék) tagjai, de szélesebb körben számos köztisztséget betöltő személy és a közszférában feladatot ellátó személy tekintetében, köztük a jogalkotó, végrehajtó és igazságügyi szervek képviselői tekintetében alkalmazták. Az említett intézkedések ennélfogva nem tekinthetők úgy, hogy azokat kifejezetten a Tribunal de Contas (számvevőszék) tagjai tekintetében hozták. Ellenkezőleg: ezek olyan általános intézkedések, amelyek célja, hogy a nemzeti közszolgálat valamennyi tagja kivegye részét a portugál állam túlzott költségvetési hiányának csökkentésére irányuló, feltétlenül érvényesítendő követelmények által diktált megszorítások iránti erőfeszítésekből. Végül, amint az a 75/2014. sz. törvény címéből és 1. cikke (1) bekezdésének magából a szövegéből következik, az e törvény által bevezetett, 2014. október 1‑jén hatályba lépő, bércsökkentést célzó intézkedéseknek időszakos jellegük volt. Ilyen körülmények között az alapügy tárgyát képező, bércsökkentésre irányuló intézkedéseket nem lehet úgy tekinteni, hogy azok sértik a Tribunal de Contas (számvevőszék) tagjainak függetlenségét.

(lásd: 47–52. pont és a rendelkező rész)