C‑283/21. sz. ügy
VA
kontra
Deutsche Rentenversicherung Bund
(A Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2024. február 22.
„Előzetes döntéshozatal – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – A 987/2009/EK rendelet – A 44. cikk (2) bekezdése – Hatály – Teljes munkaképesség‑csökkenés esetén járó nyugdíj – Kiszámítás – Más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevétele – Alkalmazhatóság – EUMSZ 21. cikk – Személyek szabad mozgása – Elégséges kapcsolat e gyermeknevelési időszakok és a nyugdíj folyósításáért felelős tagállamban szerzett biztosítási időszakok között”
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok – A 987/2009 rendelet 44. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdés – E rendelkezésnek az alapeljárásban való alkalmazhatatlansága – A kért értelmezés szükségességének hiánya az említett jogvita eldöntése szempontjából – Elfogadhatatlanság
(883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 87. cikk, (3) bekezdés és 987/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 44., 2. és 93. cikk)
(lásd: 33., 36–38. pont)
2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Teljes munkaképesség‑csökkenés esetén járó nyugdíj – A valamely más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakok e nyugdíj nyújtása céljából történő figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Kizárólag a nyugdíj folyósításáért felelős tagállamban biztosítási időt szerzett személy – Ez utóbbi tagállamban e gyermeknevelési időszakokat megelőző és közvetlenül azokat követő járulékfizetés hiánya – Az említett időszakok figyelembevételére vonatkozó kötelezettségre gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 21. cikk; 883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk)
(lásd: 46–49., 52–55. pont, valamint a rendelkező rész)
Összefoglalás
A Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalen (Észak‑Rajna‑Vesztfália szociális ügyek fellebbviteli bírósága, Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján eljárva a Bíróság pontosításokkal szolgál az EUMSZ 21. cikk olyan alapeljárásban történő értelmezését illetően, amely arra vonatkozik, hogy a teljes keresőképtelenség esetén járó nyugdíj összegének kiszámításakor a nyugdíjbiztosító nem vette figyelembe az e nyugdíjra jogosult által más tagállamban szerzett gyermeknevelési időszakokat.
VA német állampolgár, aki 1962‑tól 2010‑ig Hollandiában, a német határ közelében élt.
Az 1980 júliusában befejezett németországi szakképzést követően már nem folytatott keresőtevékenységet sem ez utóbbi tagállamban, sem pedig Hollandiában.
VA 1986. november 15. és 1999. március 31. között Hollandiában két gyermekének nevelésével töltött időszakokat, amelyek alatt nem folytatott kereső tevékenységet (a továbbiakban: vitatott időszakok). Ebben az időben nem fizetett járulékot a németországi nyugdíjbiztosítási rendszerben.
Ezt követően 1999 áprilisa és 2012 októbere között Németországban a kötelező biztosítás hatálya alá nem tartozó állást töltött be. 2012 októberétől e tagállamban – ahová 2010‑ben költözött át – kereső tevékenységet folytatott, és ennek keretében a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerben járulékot fizetett.
2018 márciusa óta az alapeljárás felperese a Deutsche Rentenversicherung Bundtól (szövetségi nyugdíjbiztosító, Németország) teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugellátásban részesül. E nyugdíj összegének kiszámítása céljából azon időszakokon kívül, amelyek során VA járulékot fizetett a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerbe, e szervezet figyelembe vette azokat az időszakokat is, amelyek során VA szakképzésben vett részt, valamint az 1999‑ben teljesített két hónapos szolgálati időt is, azonban megtagadta a vitatott időszakok figyelembevételét.
VA bíróság előtt megtámadta ezt az elutasítást. Mivel keresetét első fokon elutasították, fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé, amelyek lényegében arra irányulnak, hogy egy olyan helyzetben, amikor a nyugellátásra jogosult személy nem teljesíti a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység gyakorlására vonatkozóan a 987/2009 rendelet 44. cikkének(1) (2) bekezdésében előírt feltételt, a Reichel‑Albert ítéletből(2) eredő ítélkezési gyakorlattal összefüggésben értelmezett EUMSZ 21. cikk kötelezi‑e az e nyugdíj folyósításáért felelős tagállamot arra, hogy figyelembe vegye az azon tagállamtól eltérő tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, amelyben a jogosult több éven keresztül tartózkodott, még akkor is, ha e jogosult közvetlenül a gyermeknevelést megelőzően vagy azt követően nem fizetett járulékot az első tagállam biztosítási rendszerében.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság, miután megerősítette, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikke (2) bekezdése az alapeljárásban nem alkalmazható, megállapítja, hogy a Reichel‑Albert ítélet tanulságai átültethetők a jelen ügyre.
A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy az EUMSZ 21. cikk arra kötelezi a szóban forgó nyugdíj folyósításáért felelős tagállamot, hogy e nyugdíj nyújtása céljából vegye figyelembe az érintett személy által valamely más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, amennyiben bizonyított, hogy elégséges kapcsolat áll fenn az említett gyermeknevelési időszakok és az e személy által az első tagállamban folytatott keresőtevékenység folytán szerzett biztosítási időszakok között.
Az ilyen „elégséges kapcsolat” fennállását bizonyítottnak kell tekinteni, ha az érintett személy a nyugdíja folyósításáért felelős tagállamban kizárólag a gyermekei nevelésének más tagállamban töltött időszakait megelőzően vagy azt követően szerzett biztosítási időt képzési vagy keresőtevékenységi idő címén.
A Bíróság ezt követően a 883/2004 rendelet(3) 1. cikkének az EUMSZ 21. cikk értelmezésével összefüggésben szintén releváns t) pontjából azt a következtetést vonja le, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy valamely személy életének bizonyos időszakait, amelyek során nem folytatott kötelező biztosítás hatálya alá tartozó munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet, és így nem fizetett járulékot, az érintett tagállamban szerzett „biztosítási időszakoknak” kell tekinteni.
Ilyen esetben az a körülmény, hogy az érintett személy e tagállamban nem fizetett járulékot azon időszakok alatt, amelyeket a nemzeti jogszabályai ilyen biztosítási időnek tekintenek, nem zárhatja ki az e személy által más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakok és az első tagállamban szerzett biztosítási időszakok közötti elégséges kapcsolat fennállását.
E tekintetben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik, hogy az alapügyben elégséges kapcsolat áll fenn a VA által Hollandiában gyermekneveléssel töltött időszakok és az általa kizárólag Németországban mind a gyermekneveléssel töltött időszakokat megelőzően – a német jog által biztosítási időszakokkal egyenértékűnek tekintett képzési időszakokat címén –, mind pedig az ugyanezen időszakokat követően – szolgálati idő címén – szerzett biztosítási idők között, annak ellenére, hogy e személy ez utóbbi tagállamban sem az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően, sem közvetlenül azokat követően nem fizetett járulékot.
A Bíróság szerint olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, nincs jelentősége annak, hogy az érintett személy mennyi ideig tartózkodott abban a tagállamban, ahol gyermekei nevelésével foglalkozott.
Következésképpen ilyen helyzetben az alapügyben szóban forgó nyugdíj folyósításáért felelős tagállam nem zárhatja ki a gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevételét kizárólag azzal az indokkal, hogy azokat egy másik tagállamban szerezték, anélkül hogy ne hozná hátrányos helyzetbe a szabad mozgáshoz való jogukkal élő saját állampolgárait, és ezáltal megsértené az EUMSZ 21. cikket. Következésképpen az e nyugdíj folyósításáért felelős tagállam e rendelkezés alapján annak ellenére köteles figyelembe venni e nyugdíj nyújtása céljából e gyermeknevelési időszakokat, hogy e személy sem az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően, sem pedig közvetlenül azokat követően nem fizetett járulékot ezen első tagállamban.