A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)
2021. szeptember 15.(*)
„Környezet – 443/2009/EK rendelet – 725/2011/EU végrehajtási rendelet – (EU) 2015/158 végrehajtási határozat – (EU) 2019/583 végrehajtási határozat – Szén‑dioxid‑kibocsátás – Vizsgálati módszer – Személygépkocsik”
A T‑359/19. sz. ügyben,
a Daimler AG (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: N. Wimmer, C. Arhold és G. Ollinger ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: Talabér‑Ritz K. és A. Becker, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a személygépkocsi‑gyártók számára a 2017. naptári évre, a Volkswagen‑csoporthoz tartozó egyes gyártók esetében pedig a 2014., 2015. és 2016. naptári évre vonatkozóan előzetesen kiszámított átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásoknak és fajlagos kibocsátási célértékeknek a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megerősítéséről, illetőleg módosításáról szóló, 2019. április 3‑i (EU) 2019/583 végrehajtási határozat (HL 2019. L 100., 66. o.) azon részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amely a felperes tekintetében kizárja az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást és az ökoinnovációkhoz kapcsolódó CO2‑kibocsátás‑csökkentést,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, V. Tomljenović, F. Schalin (előadó), P. Škvařilová‑Pelzl és I. Nõmm bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. február 1‑jei tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az Európai Unió által a könnyű haszongépjárművek szén‑dioxid‑kibocsátásának (CO2) csökkentésére irányulóan rögzített célkitűzés keretében, a belső piac megfelelő működésének biztosítása mellett az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a könnyű haszongépjárművek CO2‑kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23‑i 443/2009/EK rendeletet (HL 2009. L 140., 1. o.).
2 E cél elérése érdekében a 443/2009 rendelet 4. cikke előírja, hogy a 2012. január 1‑jén kezdődő naptári évben és a továbbiakban minden naptári évben minden személygépkocsi‑gyártónak biztosítania kell, hogy átlagos fajlagos CO2‑kibocsátása nem haladja meg az említett rendelet I. mellékletével összhangban meghatározott vagy – amennyiben a gyártó jogosult az ugyanezen rendelet 11. cikke szerinti mentesítésre – a mentesítés szerint meghatározott fajlagos CO2‑kibocsátási célértéket.
3 A gyártók fajlagos kibocsátási célértékének meghatározására a 443/2009 rendeletnek az említett rendelet I. mellékletével összefüggésben értelmezett 4. cikkével összhangban kerül sor. Másfelől a gyártók átlagos fajlagos kibocsátásának meghatározásával összefüggésben a tagállamok meghatározzák a 443/2009 rendeletnek az említett rendelet II. mellékletével összefüggésben értelmezett 8. cikke szerinti adatokat, különösen az előző évben nyilvántartásba vett valamennyi új személygépkocsi CO2‑kibocsátását, amelyek a járművek típusjóváhagyása keretében kerülnek meghatározásra, és amelyek a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek [helyesen: összetevőinek] és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.) 18. cikke szerinti megfelelési nyilatkozatban kerülnek feltüntetésre.
4 Az Európai Bizottság nyilvánosan elérhető nyilvántartásban rögzíti ezen adatokat. A 443/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden év június 30‑ig az előző naptári év tekintetében előzetes számítással gyártónként meghatározza az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást, a fajlagos kibocsátási célértéket és az e két érték közötti különbséget, és értesíti az említett gyártókat ezen adatokról.
5 Az ezen értesítéstől számított három hónapos határidő leteltét követően, amely időszak során a gyártók bármely, az adatokban talált esetleges hibát jelezhetnek, a Bizottság a 443/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megfelelően legkésőbb október 31‑ig megerősíti vagy módosítja az előzetes számításokat. A végleges adatokat alakszerű határozatban rögzíti, és azokat az említett rendelet 10. cikke szerinti jegyzék formájában teszi közzé, amely minden egyes gyártó tekintetében az előző naptári évre vonatkozóan megjelöli a célértéket, az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást, valamint az e két érték közötti különbséget.
6 Ha valamely gyártó átlagos fajlagos CO2‑kibocsátása meghaladja az e gyártó tekintetében ugyanazon naptári évre vonatkozóan meghatározott kibocsátási célértéket, a Bizottság a 443/2009 rendelet 9. cikke szerinti többletkibocsátási díj megfizetésére kötelezi a gyártót. E díj beszedése során a Bizottság az említett rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megfelelően megállapított adatokra támaszkodik.
7 A 443/2009 rendelet célja nem csupán a környezet védelme és az új személygépkocsik CO2‑kibocsátásának csökkentése, hanem a belső piac megfelelő működése is, és célja különösen az új technológiákba történő beruházások ösztönzése. Ennélfogva az európai autóipar hosszú távú versenyképességének elősegítése érdekében a rendelet „közvetlenül előmozdítja az ökoinnovációt, és tekintetbe veszi a jövőbeni technológiai fejlődést” (lásd a 443/2009 rendelet (13) preambulumbekezdését).
8 Következésképpen a 443/2009 rendelet ökoinnovációra vonatkozó 12. cikke előírja, hogy figyelembe kell venni az innovatív technológiák alkalmazása révén elért CO2‑csökkentéseket. Ennek érdekében ezt a csökkentést le kell vonni azon gépjárművek fajlagos CO2‑kibocsátásából, amelyekben a gyártó átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásának kiszámításánál alkalmazzák e technológiákat.
9 A 2011. július 25‑én a Bizottság elfogadta a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a személygépkocsik szén‑dioxid‑kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológiák jóváhagyási és minősítési eljárásának megállapításáról szóló 725/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2011. L 194., 19. o.).
10 Annak érdekében, hogy valamely gyártó az átlagos fajlagos kibocsátásának meghatározása során valamely innovatív technológián alapuló CO2‑kibocsátás‑csökkentésre legyen jogosult, kérheti a Bizottságtól, hogy valamely innovatív technológiát ökoinnovációként hagyjon jóvá. Ehhez valamely innovatív technológia ökoinnovációként való jóváhagyása iránti kérelmet kell benyújtania, amely tartalmazza a 725/2011 végrehajtási rendelet 4. cikkében felsorolt elemeket. A kérelemnek a 725/2011 végrehajtási rendelet 4. cikke (2) bekezdésének e) pontja szerint tartalmaznia kell az innovatív technológia nyomán elért CO2‑kibocsátáscsökkenés tanúsításához alkalmazott vizsgálati módszert, illetve ha a Bizottság által előzetesen már jóváhagyott módszerről van szó, az arra való hivatkozást. A vizsgálati módszernek a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható eredményeket kell produkálnia, és megvalósítható módon, szilárd statisztikai szignifikanciával kell tudnia bizonyítani a vizsgált innovatív technológia CO2‑kibocsátás‑csökkentési hozadékait, adott esetben más ökoinnovációs megoldások kölcsönhatásának figyelembevételével. A 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság iránymutatást tesz közzé az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett követelményeknek megfelelő, potenciálisan innovatív technológiák vizsgálatára szolgáló módszerek meghatározásáról.
11 A Bizottság így közzétette a „Műszaki iránymutatás az innovatív technológiák 443/2009 rendeletnek megfelelő jóváhagyása iránti kérelmek előkészítésére” című dokumentumot (a továbbiakban: műszaki iránymutatás). Az említett iránymutatás „Vizsgálati módszerek” című 4. pontja előírja, hogy az ökoinnováció jóváhagyása iránti kérelemnek olyan vizsgálati módszert kell tartalmaznia, amely pontos és ellenőrizhető eredményeket ad. Ebből a pontból tehát az következik, hogy a kérelmező két különböző megközelítés, a teljes körű, illetve az egyszerűsített megközelítés között választhat. A teljes megközelítés szerint a kérelmezőnek ki kell dolgoznia egy vizsgálati módszert, és szükség esetén az említett módszert adatokra és eszközökre kell alapoznia. Az említett dokumentációt főszabály szerint a jóváhagyás iránti kérelemmel együtt kell benyújtani, és azt egy független, akkreditált szervezetnek kell az ellenőrzési jelentés elkészítése céljából értékelnie. Az egyszerűsített megközelítés azt jelenti, hogy a kérelmező előre meghatározott függvényeket és a műszaki iránymutatásban megadott átlagos adatokat használhat fel.
12 A Bizottság ezt követően a 725/2011 végrehajtási rendelet 10. cikkének megfelelően lefolytatja a kérelem értékelését, és adott esetben határozatot hoz az innovatív technológia ökoinnovációként való jóváhagyásáról. E határozat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogával kapcsolatban meghatározott kivételek alkalmazása mellett meghatározza a CO2‑kibocsátás‑csökkentésnek a 725/2011 rendelet 11. cikke szerinti minősítéséhez szükséges információkat.
13 Az a járműgyártó, amely a fajlagos kibocsátási célértéke elérése érdekében élni kíván az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásának a 443/2009 rendelet 12. cikke értelmében vett ökoinnovációs technológiák valamelyike alkalmazásából adódó csökkentésére vonatkozó lehetőséggel, ezt követően, a Bizottság valamely meghatározott ökoinnováció jóváhagyására vonatkozóan hozott határozatára hivatkozással kérheti a 2007/46 irányelv szerinti illetékes nemzeti jóváhagyó hatóságot, hogy az a 725/2011 végrehajtási rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően minősítse az ezen ökoinnovációnak a járműveiben való alkalmazása révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentést. A járműtípusok tekintetében igazolt CO2‑kibocsátás‑csökkentést mind az illetékes nemzeti jóváhagyó hatóság által kibocsátott típusjóváhagyási dokumentációban, mind pedig az érintett járművek gyártója által kibocsátott megfelelőségi igazolásban feltüntetik.
14 Ami az illetékes nemzeti jóváhagyó hatóságok által a CO2‑kibocsátás‑csökkentésre vonatkozóan elkészített minősítést és az igazolt CO2‑kibocsátás‑csökkentéseknek valamely gyártó átlagos fajlagos kibocsátása meghatározása érdekében való figyelembevételét illeti, a 725/2011 végrehajtási rendelet a 12. cikkében a minősítések Bizottság által való eseti alapon történő vizsgálatát írja elő. Ezen eseti ellenőrzések részletes szabályait és az ezen ellenőrzésekből esetlegesen fakadó következményeket e cikk (1)–(3) bekezdése határozza meg.
A jogvita előzményei
15 2013. december 2‑án és 2014. május 6‑án a Robert Bosch GmbH két kérelmet nyújtott be nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátorok két típusának ökoinnovációként történő jóváhagyása iránt. Az első kérelem, amely a jelen ügy tárgyát képezi, a nagy hatékonyságú diódákat magában foglaló nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátorokra (a továbbiakban: HED váltakozó áramú generátorok) vonatkozott. Az említett kérelmet illetően a Robert Bosch több, PL 3Q‑130 HED, PL 3Q‑150 HED, EL 6‑140 HED, EL 7‑150 HED, EL 7‑150 Plus HED, EL 7‑175 Plus HED, EL 8‑180 HED, EL 8Q‑180 HED és EL 8Q‑190 HED elnevezésű, HED váltakozó áramú generátortípus ökoinnovációként történő jóváhagyása iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem benyújtásakor a Robert Bosch a műszaki iránymutatásban előírt egyszerűsített megközelítést alkalmazta. Többek között vizsgálati mérési jegyzőkönyvet nyújtott be minden egyes váltakozó áramú generátortípusra. Ezekben mérési jegyzőkönyvekben tájékoztatást adott a váltakozó áramú generátorokra vonatkozó vizsgálati módszerről. Ezekben az állt, hogy egyes váltakozó áramú generátorokat „előkészítettek” (EL 7‑175 Plus HED és EL 8Q‑190 HED), a zsír mennyiségét 25%‑kal csökkentették (PL 3Q‑130 HED és PL 3Q‑150 HED), optimalizálták (EL 7‑150 HED) vagy kerékagyakkal egészítették ki őket (EL 8Q‑190 HED). Az előkészítés, amely a váltakozó áramú generátor csapágyaiban lévő zsír csökkentéséből, a golyóscsapágy‑tömítés védőlemezre történő cseréjéből vagy a felesleges zsír minél gyorsabb eltávolítására szolgáló kerékagyak hozzáadásából állhat, a bejáratási szakasz csökkentését célozza. A különböző előkészítési módszerek, köztük a bejáratás általános megnevezése az előkondicionálás.
16 A Robert Bosch által benyújtott kérelem a 725/2011 végrehajtási rendelet 4. cikke (2) bekezdésének g) pontjával és 7. cikkével összhangban tartalmazta a TÜV SÜD Industrie Service GmbH (a továbbiakban: TÜV SÜD) nevű független, akkreditált szervezet által 2013. november 14‑én készített ellenőrzési jelentést (a továbbiakban: ellenőrzési jelentés). A TÜV SÜD a 725/2011 végrehajtási rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontjának megfelelően ellenőrizte a Robert Bosch által alkalmazott vizsgálati módszert. Ezt követően az ellenőrzési jelentésben megerősítette, hogy az említett vizsgálati módszer alkalmas az ökoinnováció révén elérhető CO2‑csökkenés minősítésére. Az ellenőrzött vizsgálati módszer a Verband der Automobilindustrie (német autóipari szövetség, Németország, a továbbiakban: VDA) 2010. november 2‑án kiadott 0 124 90A 0GB. sz. teljesítménymérési szabályzatban ismertetett módszer volt. A teljesítménymérési szabályzat 6.1.1. pontjának szövege a következő:
„6.1.1 A csapágyak bejáratása/»előkészített csapágyak«
Annak érdekében, hogy a váltakozó áramú generátor teljesítményét elfogadható pontossággal lehessen mérni, az új csapágyakat előzetesen be kell járatni.
Az előírás szerint a bejáratási idő egy óra, percenként 10 000‑es fordulatszám és U= 13,5 V generátorfeszültségű maximális terhelés mellett. Ez a bejáratás a teljes terhelés jelleggörbéjének mérésével is helyettesíthető (pl. »RB‑warm« hőfok a váltakozó áramú generátor különböző fordulatszámokon történő, legalább négy órás működése mellett).
A fent leírt bejáratási idő (1 óra maximális terhelés percenként 10 000‑es fordulatszámon vagy a teljes terhelés jelleggörbéje) csupán minimumkövetelményt jelent. A bejáratás után a csapágysúrlódás miatti eltérés még mindig olyan nagy, hogy a teljesítményt nem lehet pontosan mérni.
A csapágysúrlódás miatti eltérések csökkentése és a teljesítmény pontos mérése érdekében a tervezés során »előkészített csapágyakat« kell alkalmazni. Az »előkészített csapágyak« használata a gyári mérésekhez (minőségi mutató ellenőrzése) is ajánlott.
Az »előkészített csapágyak« olyan csapágyak, amelyeknek van egy A oldaluk és egy tömítés nélküli B oldaluk, és az új csapágyakhoz képest hozzávetőleg 20%‑kal kevesebb zsírt tartalmaznak. Az előkészített csapágyak lehetővé teszik a jól bejáratott csapágyak szimulálását.”
17 Az ellenőrzési jelentés szerint továbbá a TÜV SÜD a Robert Bosch által benyújtott bizonyítékok alapján ellenőrizte, hogy az innovatív technológiával elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés meghaladja‑e a 725/2011 végrehajtási rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében előírt 1 g CO2/km‑es határértéket.
18 2015. január 30‑án a Bizottság a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Robert Bosch GmbH két nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátorának a személygépkocsik szén‑dioxid‑kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológiaként való jóváhagyásáról szóló, (EU) 2015/158 végrehajtási határozat (HL 2015. L 26., 31. o.) elfogadásával jóváhagyta a két, váltakozó áramú generátortípust.
19 A felperes Daimler AG német autógyártó, amely bizonyos személygépkocsikat nagy hatékonyságú, váltakozó áramú Robert Bosch generátorral szerel fel.
20 A felperes egyes járműveibe 2015 és 2016 óta HED Bosch EL 7‑150 Plus HED és Bosch EL 7‑175 Plus HED váltakozó áramú generátorokat (a továbbiakban: a szóban forgó generátorok) szerel be.
21 A 725/2011 végrehajtási rendeletnek az ökoinnovációk alkalmazásával elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés minősítésére vonatkozó 11. cikkével összhangban a felperes a Kraftfahrt‑Bundesamtnál (gépjármű‑közlekedési szövetségi hivatal, Németország, a továbbiakban: KBA) kérelmezte és megkapta a szóban forgó generátorok egyes járműveiben való alkalmazásával elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés minősítését.
22 A Bizottság a személygépkocsi‑gyártók számára a 2016. naptári évre vonatkozóan előzetesen kiszámított átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásoknak és fajlagos kibocsátási célértékeknek a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megerősítéséről, illetőleg módosításáról szóló, 2018. január 19‑i (EU) 2018/144 végrehajtási határozatban (HL 2018. L 25., 64. o.) figyelembe vette a szóban forgó generátorokkal elért CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket.
23 2017 folyamán a Bizottság a 725/2011 végrehajtási rendeletnek a minősítések felülvizsgálatára vonatkozó 12. cikkével összhangban eseti vizsgálatot folytatott le a felperes által a szóban forgó generátorok használata révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés minősítésével kapcsolatban.
24 A Bizottság megállapította, hogy a KBA által igazolt CO2‑kibocsátás‑csökkentés jelentősen meghaladta azt a CO2‑kibocsátás‑csökkentést, amelyet a Bizottság szerint a 2015/158 végrehajtási határozat 1. cikkének a 443/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Valeo Efficient Generation generátor mint a személygépkocsik szén‑dioxid‑kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológia jóváhagyásáról szóló, 2013. június 27‑i 2013/341/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2013. L 179., 98. o.) mellékletével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése által előírt vizsgálati módszer alkalmazásával lehetett volna bizonyítani.
25 2018. március 7‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest a megállapított eltérésekről, és 60 napos határidőt tűzött a számára annak bizonyítására, hogy a minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentések helytállóak voltak.
26 2018. március 16. és július 24. között a Bizottság, a felperes és a szóban forgó generátorok gyártója, vagyis – jelenleg, cégnévváltozást és később az indítómotor‑ és generátorüzletág Robert Bosch általi eladását követően – a SEG Automotive GmbH között több levélváltásra is sor került a Bizottság megállapításaival kapcsolatban.
27 Az ökoinnovációs technológiák révén elért, a HED EL 7‑150 és 175 plus nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátorral felszerelt Daimler márkájú gépjárművekhez rendelt CO2‑kibocsátás‑csökkentések visszavonásáról szóló, 2018. október 22‑i bizottsági levélben a Bizottság lényegében azt közölte a felperessel, hogy a vele és a generátorok gyártójával folytatott levélváltások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a CO2‑kibocsátás‑csökkentések mértéke tekintetében megállapított különbség az alkalmazott eltérő módszertanokra vezethető vissza. Következésképpen a Bizottság közölte a felperessel, hogy a 2015/158 végrehajtási határozat alapján minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentések nem vehetők figyelembe a felperesre 2017 tekintetében vonatkozó átlagos fajlagos CO2‑kibocsátás kiszámításakor. Végül a Bizottság felhívta a felperest arra, hogy vizsgálja meg az érintett gépjárművek jegyzékét, és az említett levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül jelezzen a számára minden hibát vagy hiányosságot.
28 2018. november 22‑i levelében a felperes megerősítette az érintett gépjárművek jegyzékét, és vitatta a Bizottság által a 2018. október 22‑i levélben tett megállapításokat.
29 2018. december 21‑én a felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be, amelyet a 2018. október 22‑i levéllel szemben, T‑751/18. számon vettek nyilvántartásba.
30 A 2019. február 7‑i levelében a Bizottság válaszolt a felperes által a 2018. november 22‑i levelében megfogalmazott észrevételekre.
31 A Bizottság 2019. április 3‑án elfogadta a személygépkocsi‑gyártók számára a 2017. naptári évre, a Volkswagen‑csoportosuláshoz tartozó egyes gyártók esetében pedig a 2014., 2015. és 2016. naptári évre vonatkozóan előzetesen kiszámított átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásoknak és fajlagos kibocsátási célértékeknek a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megerősítéséről, illetőleg módosításáról szóló (EU) 2019/583 végrehajtási határozatot (HL 2019. L 100., 66. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). Az említett határozat (13) preambulumbekezdése kimondja, hogy a szóban forgó generátoroknak tulajdonított, minősített CO2‑csökkentés nem vehető figyelembe a felperesre vonatkozó átlagos fajlagos kibocsátás kiszámításakor.
32 2020. január 22‑i Daimler kontra Bizottság végzésével (T‑751/18, EU:T:2020:5) a Törvényszék a 2018. október 22‑i levéllel szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, többek között azzal az indokkal, hogy az említett levél nem minősül megtámadható aktusnak.
Az eljárás és a felek kérelmei
33 A Törvényszék Hivatalához 2019. június 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.
34 Az ellenkérelmet, a választ és a viszonválaszt 2019. szeptember 2‑án, október 16‑án, illetve november 28‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
35 A második tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
36 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket bizonyos kérdéseknek a tárgyalás előtt, írásban történő megválaszolására.
37 A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.
38 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot azon részében, amely az 1. cikkének az I. melléklet 1. és 2. táblázatának D és I oszlopával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése meghatározza az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást és az ökoinnovációk révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
39 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
40 A felperes keresetének alátámasztására öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a 2015/158 végrehajtási határozat 1. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdésén alapul, téves Willans‑tényező alkalmazása miatt; a második jogalap a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (1) bekezdésének a 2015/158 végrehajtási határozat 1. cikkének (3) bekezdésével és a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének az egyedi előkondicionálás eseti ellenőrzés során fennálló hiánya miatti megsértésén alapul; a harmadik jogalap a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (2) bekezdésének azáltal történő megsértésén alapul, hogy nem vették figyelembe a 2017. naptári évre vonatkozó, minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket; a negyedik jogalap a meghallgatáshoz való jog megsértésén, az ötödik pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.
41 A felperes a tárgyaláson elállt az első jogalaptól, amit a tárgyalásról készített jegyzőkönyvben rögzítettek. Következésképpen az első jogalapot nem kell vizsgálni.
A második, a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének a 2015/158 végrehajtási határozat 1. cikkének (3) bekezdésével és a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének az egyedi előkondicionálás eseti ellenőrzés során fennálló hiánya miatti megsértésére alapított jogalapról
42 Egyrészt a felperes azt állítja, hogy a 2015/158 végrehajtási határozat egyedi előkondicionálást ír elő.
43 Pontosabban, a felperes a 2015/158 végrehajtási határozat szövegéből azt a következtetést vonja le, hogy az előkondicionálást ír elő. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság tudott arról, hogy a Robert Bosch az ökoinnovációjára irányuló jóváhagyási kérelem alapjául szolgáló vizsgálatokat olyan váltakozó áramú generátorokkal végezte el, amelyek egyedi előkondicionáláson estek át. A Robert Bosch által átadott iratokból valóban úgy tűnik, hogy a szóban forgó generátorok előkondicionáláson estek át.
44 Másrészt a felperes azt állítja, hogy a vizsgálati módszerre vonatkozó általános jogi követelmények egyedi előkondicionálást írnak elő.
45 A 443/2009 rendelet célja az ökológiai szempontból hatékony innovációk fejlesztésének és valós körülmények közötti alkalmazásának előmozdítására irányul. Ehhez a váltakozó áramú generátorok hozzávetőleg 250 órás bejáratásának megfelelő előkondicionálására van szükség. A Bizottságnak tehát előkondicionálással végzett vizsgálati módszert kellett volna alkalmaznia. Ha egy váltakozó áramú generátort előkondicionálás nélkül vizsgálnának, ahogyan azt a Bizottság tette, az eredmények a generátor teljes normál élettartamának csak körülbelül 1%‑át képviselnék. A felperes azt állítja, hogy a vizsgálati eredmények ráadásul ebben az időszakban általában pontatlanok és változékonyak.
46 Ez a megközelítés összhangban áll a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és ‑karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20‑i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2007. L 171., 1. o.) szabályozott vizsgálati eljárásban előírtakkal is, nevezetesen az új európai menetciklussal, illetve a könnyű gépjárművekre világszinten harmonizált vizsgálati eljárással (worldwide harmonized light vehicles test procedure), amelyet közös referenciaként használnak az ökoinnovációk alkalmazásával elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés mérésére.
47 Harmadrészt a felperes azt állítja, hogy az ökoinnovációként engedélyezett, nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátoroknak a gyártó utasításainak megfelelő egyedi előkondicionálása az ilyen ökoinnovációkra alkalmazandó vizsgálati módszer kötelező részét képezi, biztosítva ezzel azt, hogy azok összeegyeztethetők legyenek az e vizsgálati módszer eredményeinek ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható szempontjaival.
48 A Bizottság vitatja a felperes érveit, és lényegében azt állítja, hogy sem a 2013/341 végrehajtási határozat, sem a 2015/158 végrehajtási határozat nem ír elő kifejezetten az előírt vizsgálati módszer részeként előkondicionálást.
49 Egyrészt a Bizottság azt állítja, hogy a 2015/158 végrehajtási határozat objektív kritériumok alapján értelmezendő, általános hatályú jogi aktus. A felperes szerint még ha a határozat keletkezésével kapcsolatos dokumentumokat a határozat értelmezéséhez referenciának is lehetne tekinteni, ezek akkor is csak olyan általánosan hozzáférhető információk lehetnek, mint például az ökoinnováció jóváhagyása iránti kérelmeknek az internetes oldalán közzétett, rövid leírásai.
50 Eltekintve attól a ténytől, hogy a 2015/158 végrehajtási határozat értelmezése szempontjából irreleváns, hogy a Bizottságnak volt‑e tudomása vagy szándéka a felperes által végzett egyedi előkondicionálásról, a Bizottság azt állítja, hogy nem volt tudomása arról, hogy a Robert Bosch által alkalmazott vizsgálati módszer a szóban forgó generátorok előkondicionálását foglalja magában. Az ellenőrzési jelentésben a 2010. november 2‑i mérési előírásokra való puszta hivatkozás nem elegendő. Mindenesetre a mérési előírások 6.1.1. pontjából nem lehet pontos információt szerezni a mérési előírásokban előírt előkondicionálás jellegéről, konkrét részleteiről vagy időtartamáról.
51 Ebből az következik, hogy még ha az elvégzett vizsgálatokra vonatkozó mérési előírásokat vagy egyéb részleteket csatolták volna is a szóban forgó generátorok ökoinnovációként való jóváhagyására irányuló kérelemhez, és ebből a Bizottság le tudta volna is szűrni azt az információt, hogy a kérelmező egyedi előkondicionálást végzett az ilyen nagy hatékonyságú, váltakozó áramú generátorokban alkalmazott innovatív technológia által lehetővé tett CO2‑kibocsátás‑csökkentés mérése céljából, ebből akkor sem következne, hogy a Bizottság a 2015/158 végrehajtási határozatban (hallgatólagosan) jóváhagyta az előkondicionálást, illetve hogy az előkondicionálásnak ez a konkrét típusa a határozat mellékletében előírt vizsgálati módszer része lenne.
52 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az érintett ökoinnováció jóváhagyása iránti kérelem a jelen esetben kizárólag a műszaki iránymutatás szerinti egyszerűsített megközelítésen alapult. Ez az egyszerűsített megközelítés kizárólag az említett iránymutatás 5. fejezetén alapul. A Bizottság szerint az ott szereplő információktól való bármely eltérést indokolni kell.
53 Másrészt a Bizottság azt állítja, hogy a felperes által az ökoinnovációkra vonatkozó vizsgálati módszer meghatározásával kapcsolatban hivatkozott általános jogi követelmények nem adnak alapot arra a következtetésre, hogy a 2013/341 végrehajtási határozat vagy a 2015/158 végrehajtási határozat jogellenes, vagy hogy e végrehajtási határozatokat úgy kell értelmezni, hogy az azokban előírt vizsgálati módszer tartalmazza a felperes által igényelt egyedi előkondicionálást.
54 Harmadrészt a Bizottság lényegében azt állítja, hogy ha a szóban forgó jogi aktus által nem szabályozott ökoinnováció előkondicionálásának időtartamát és jellegét az érintett gyártó utatsításaihoz igazítanák, akkor az így előírt vizsgálati módszer összehasonlítható jellege nem lenne biztosított, ami ellentétes a 443/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésével, illetve a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkével. A Bizottság úgy véli, hogy ezen értelmezés alapján valószínűsíthető lenne, hogy minden egyes gyártó olyan egyedi előkondicionálást ír elő, amely az adott ökoinnováció csúcsteljesítményen történő használatával elért CO2‑kibocsátás‑csökkentés mérését irányozza elő.
55 A Bizottság hozzáteszi, hogy a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód szempontjából nem engedélyezhető az olyan egyedi előkondicionálás, amelyet nem írnak elő kifejezetten az alkalmazandó vizsgálati módszer részeként. Álláspontja szerint a tesztelés eredményét befolyásoló vizsgálati módszerre vonatkozó feltételek csak akkor érvényesek, ha azokat a szóban forgó jogi aktus kifejezetten megemlíti. A Bizottság úgy véli, hogy a nem szabályozott feltételek nem alkalmazhatók, és a szabályozási hézag nem pótolható gyártói utasításokkal.
56 Emlékeztetni kell arra, hogy a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 12. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság feladata eseti alapon ellenőrizni az egyes járművekhez rendelt minősítések és CO2‑csökkentések helytállóságát. Amennyiben a Bizottság eltérést talál a minősített CO2‑csökkentések és a releváns vizsgálati módszerrel vagy módszerekkel általa ellenőrzött csökkentések értéke között, arról értesíti a gyártót. A gyártónak ezen értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül lehetősége van a minősített CO2‑csökkentések pontosságát tanúsító bizonyítékokat eljuttatni a Bizottsághoz. Amennyiben a bizonyítékokat a gyártó nem tudja a megadott határidőn belül eljuttatni a Bizottságnak, illetve azok bizonyító ereje nem kielégítő, a Bizottság dönthet úgy, hogy a következő naptári évben az adott gyártó vonatkozásában az átlagos fajlagos szén‑dioxid‑kibocsátás kiszámításakor nem veszi figyelembe a kérdéses minősített CO2‑csökkentést.
57 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] vizsgálati módszernek ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható eredményeket kell produkálnia, és megvalósítható módon, szilárd statisztikai szignifikanciával kell tudnia bizonyítani a vizsgált innovatív technológia CO2‑kibocsátás‑csökkentési hozadékait, adott esetben más ökoinnovációs megoldások kölcsönhatásának figyelembevételével.”
58 Jelen esetben a Bizottság által megállapított eltérések azon a tényen alapulnak, hogy az érintett generátorok használat révén lehetővé vált CO2‑kibocsátás‑csökkentést a KBA általi minősítéshez egyedi előkondicionálás alapján határozták meg, a Bizottság által végzett eseti ellenőrzéshez viszont előkondicionálás nélkül. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2013/341 és a 2015/158 végrehajtási határozat nem tér ki arra a kérdésre, hogy a szóban forgó generátorokon végeztek‑e előkondicionálást.
59 Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes az általa képviselt vizsgálati módszerrel kapcsolatban, amelyben a szóban forgó generátorokon egyedi előkondicionálást végeztek, a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően bizonyítékot szolgáltatott a minősített CO2‑csökkentések pontosságának tanúsítására.
60 Az ügy irataiból az is megállapítható, hogy a Robert Bosch a szóban forgó generátorok ökoinnovációként való jóváhagyásához egyedi előkondicionálással együtt járó vizsgálati módszert alkalmazott. A SEG Automotive képviselői kijelentették, hogy a vállalat jogelődje, a Robert Bosch a dokumentumokban szereplő eredményeket olyan vizsgálatok alapján érte el, amelyek során a generátorcsapágyakat kerékagyakkal látták el és zsírtalanították is. Hasonlóképpen a felperes, a Bizottság és a SEG Automotive képviselői közötti levélváltásból kitűnik, hogy az utóbbi képviselői jelezték, hogy egyedi előkondicionálásra került sor. Az ügy iratai alapján az is megállapítható, hogy a Bizottság a szóban forgó generátorok ökoinnovációként való jóváhagyására vonatkozó ellenőrzéseit az ellenőrzési jelentés alapján végezte el. Az említett jelentés 5. oldalán az szerepel, hogy a Robert Bosch a vizsgálati eredményeket a 2010. november 2‑án kiadott 0 124 90A 0GB. számú VDA teljesítménymérési szabályzat alapján határozta meg. A szabályzat kifejezetten tartalmazza, hogy a vizsgálati eredmények előkondicionálás nélkül nem lesznek megbízhatóak.
61 Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2015/158 végrehajtási határozathoz kapcsolódó aktában található vizsgálati mérési jegyzőkönyvek szerint a szóban forgó generátorok egyik modelljét, az EL 7‑175 Plus HED modellt egyedi előkondicionálásnak vetették alá. A 2010. október 13‑i 10s01855T 5. számú mérési jegyzőkönyvben és a 2010. október 13‑i 10s01855. számú mérési jegyzőkönyvben valóban szerepel az „előkészített csapágyakkal” megjelölés. A vizsgálati mérési jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy a 2015/158 végrehajtási határozat tárgyát képező, de a jelen ügyben nem érintett öt másik generátortípuson is végeztek előkondicionálást (lásd a fenti 15. pontot).
62 Továbbá figyelembe kell venni, hogy a felperes a tárgyaláson ismertette – a Bizottság pedig e tekintetben nem mondott neki ellent –, hogy az előkondicionálás általános gyakorlat ebben az iparágban. A Bizottság maga is előadta, hogy a 2020. január 22‑i Daimler kontra Bizottság végzést (T‑751/18, EU:T:2020:5) követően mintegy tíz olyan generátorgyártó kereste meg, amelyek generátoraikat különböző módon előkondicionálták, és szerették volna megtudni, hogy mi a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontja.
63 Amint azonban a felek megerősítik, az előkondicionálás módja jelentősen eltérhet az egyes generátorok műszaki jellemzőitől függően (bejáratási órák száma, zsírtalanítás, kerékagyak stb.), függetlenül attól, hogy a generátorok ugyanattól a gyártótól vagy különböző gyártóktól származnak‑e.
64 A jelen ügyben a Bizottság csupán azt állítja, hogy a felperes által képviselt vizsgálati módszer nem volt megengedett. A Bizottság ugyanis a 2018. október 22‑i levelében csupán azt állítja, hogy a felperes nem a 2013/341 és a 2015/158 végrehajtási határozatban előírt „hivatalos” vizsgálati módszert alkalmazta, a megtámadott határozatban pedig azt, hogy az említett határozatok nem írnak elő és nem is engedélyeznek előkondicionálást.
65 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az előkondicionálással végzett vizsgálati módszer – amint az a fenti 62. pontban is szerepel – bevett gyakorlat a generátoriparágban, és a kapcsolódó jogszabályokban, például a 715/2007/EK rendeletben, amely valós vezetési feltételeket reprodukáló vizsgálati módszereket ír elő, ez a norma.
66 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a 2010. november 2‑án kiadott 0 124 90A 0GB. számú VDA teljesítménymérési szabályzat 6.1.1. pontjában az áll, hogy a csapágysúrlódás miatti eltérések csökkentése és a teljesítmény pontos mérése érdekében a tervezés során „előkészített csapágyakat” kell alkalmazni. Az „előkészített csapágyak” használata a gyári mérésekhez is ajánlott (lásd a fenti 16. pontot).
67 A felperes által képviselt vizsgálati módszert továbbá ellenőrizte a TÜV SÜD, amely független és akkreditált szervezetként a 725/2011 végrehajtási rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján megvizsgálta és megerősítette, hogy a Robert Bosch vizsgálati módszere alkalmas a szóban forgó generátorok által lehetővé tett CO2‑kibocsátás‑csökkentés igazolására, és megfelel az ugyanezen rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott minimumkövetelményeknek.
68 Ebből következően a felperes által képviselt módszert a szóban forgó értékelés szempontjából relevánsnak és megfelelőnek kell tekinteni. Az ügy irataiban nem található utalás arra, hogy ez a vizsgálati módszer a 725/2011 végrehajtási rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében nem adna ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható eredményeket. Ellenkezőleg, amikor a Bizottság közölte a felperessel a minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentéssel kapcsolatos kérdéseit, a felperes a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének (1) bekezdésének megfelelően bizonyítékokkal szolgált a csökkentés pontosságát illetően. Az ügy irataiból valóban kitűnik, hogy a Bizottság kérdéseit követően a SEG Automotive új méréseket végzett a szóban forgó generátorokon, amelyek azt mutatták, hogy a generátorok hatásfoka (a termelt elektromos energia és a felvett mechanikai energia aránya) az elvárt szinten van, és a kapott érték megfelel a TÜV SÜD által az ellenőrzési jelentésben megerősített hatásfokértékeknek. A SEG Automotive arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság és a SEG Automotive által elvégzett vizsgálatok közötti eltérések abból adódtak, hogy a Bizottság nem végzett előkondicionálást.
69 A Bizottság által az eseti ellenőrzés során alkalmazott vizsgálati módszer ugyanis nem tartalmazott előkondicionálást, és ezt a felek sem vitatják. Az említett módszert egyébként nem írta elő külön jogszabály, és nem is minősült iparági szabványnak. Ez a vizsgálati módszer tehát alapvetően eltért a Robert Bosch által alkalmazott és a felperes által képviselt vizsgálati módszertől.
70 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke nem határozza meg az eseti ellenőrzés elvégzéséhez alkalmazandó vizsgálati módszert. A 725/2011 végrehajtási rendelet (13) preambulumbekezdésének olvasata azonban egyértelművé teszi, hogy a Bizottságnak az eseti ellenőrzés keretében ellenőriznie kell, hogy a minősített csökkentések megfelelnek‑e a technológia ökoinnovációként történő jóváhagyásáról szóló határozatból következő csökkentési szintnek. A Bizottság által alkalmazott vizsgálati módszer azonban valójában nem felel meg a felperes minősített csökkentései és a 2015/158 végrehajtási határozatból eredő csökkentések közötti ellenőrzésnek. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság eltérő vizsgálati módszert alkalmazva ténylegesen lehetetlenné tette, hogy össze lehessen hasonlítani a minősített kibocsátáscsökkentéseket és a 2015/158 végrehajtási határozatból eredő csökkentéseket.
71 A Bizottság a vizsgálati módszerét az egyenlő bánásmódra és a jogbiztonságra vonatkozó megfontolásokkal indokolja. A fentiekből azonban következik, hogy a Bizottság vizsgálati módszere különböző helyzetek azonos módon történő kezelését jelenti, ami nem biztosítja az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását, amely az uniós jog általános elveként megköveteli, hogy ne kezeljék a hasonló helyzeteket eltérő módon vagy az eltérő helyzeteket ugyanolyan módon, kivéve ha e bánásmód objektív módon indokolt (lásd: 2019. június 20‑i ExxonMobil Production Deutschland ítélet, C‑682/17, EU:C:2019:518, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ha tehát a Bizottság nem veszi figyelembe az egyes generátorok sajátos műszaki jellemzőit és előkondicionálásának módját, akkor a nem előkondicionált generátorok vizsgálatából álló vizsgálati módszere valószínűleg egyes járműgyártók számára kedvező, míg mások számára kedvezőtlen lesz.
72 Hasonlóképpen, a Bizottság megközelítése nem igazolható jogbiztonsági indokokkal sem. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek (2015. április 22‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑290/12, EU:C:2015:221, 50. pont). Tekintettel azonban arra, hogy az eseti ellenőrzés súlyos következményekkel járhat a járműgyártókra nézve, hogy a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott vizsgálati módszerről sem a 2015/158 végrehajtási határozat, sem más jogszabályi szöveg nem rendelkezik egyértelműen és pontosan, és nem minősíthető az iparágban bevett gyakorlatnak sem, ezt a módszert nem lehet megfelelő eszköznek tekinteni a jogbiztonság elve tiszteletben tartásának biztosításához.
73 Ezeket a következtetéseket nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Robert Bosch a szóban forgó generátorok ökoinnovációként történő jóváhagyására irányuló kérelmét a műszaki iránymutatásban előírt egyszerűsített megközelítés alapján nyújtotta be.
74 Még ha a kérelmet a műszaki iránymutatásban előírt egyszerűsített megközelítés alapján nyújtják is be, a Bizottságnak a kérelem jóváhagyása előtt ellenőriznie kell a kérelmet, és adott esetben kifogást kell emelnie a vizsgálati módszer alkalmasságát illetően, a 725/2011 végrehajtási rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján elvégzendő teljes körű vizsgálat részeként. Amint az a fenti 15., 16. és 60–63. pontban is szerepel, a Bizottság olyan információkkal rendelkezett – többek között a TÜV SÜD által készített ellenőrzési jelentésben –, amelyeket nem hagyhatott figyelmen kívül, különben megfosztaná az ellenőrzési jelentést a 725/2011 végrehajtási rendelet 4. cikke (2) bekezdésének g) pontja és 7. cikke szerinti hatékony érvényesüléstől. A Bizottság továbbá olyan információkkal is rendelkezett a vizsgálati mérésekről készített jegyzőkönyvekben, amelyek alapján megtudhatta, hogy a szóban forgó generátorokat az ökoinnovációként való jóváhagyáshoz előkondicionálták, különösen mivel az előkondicionálás alkalmazása az iparágban bevett gyakorlat volt. Ha tehát az előkondicionálás kérdéseket vagy kifogásokat vetett volna fel, a Bizottságnak a 2015/158 végrehajtási határozat elfogadása előtt kérdéseket kellett volna intéznie ezzel kapcsolatban a Robert Boschhoz. Mindenesetre az a tény, hogy a Robert Bosch a műszaki iránymutatásban előírt egyszerűsített megközelítésre támaszkodott, nem minősül olyan körülménynek, amely igazolhatná, hogy a vizsgálati módszerrel szembeni kifogások csak az eseti vizsgálat szakaszában merültek fel.
75 Ugyanez vonatkozik arra az érvre is, hogy a Robert Bosch a HED váltakozó áramú generátorok jóváhagyási eljárása során nem szolgáltatott konkrét adatokat az előkondicionálásról. Amint ugyanis a fenti 74. pontból is kitűnik, a Bizottság ezen eljárás során jogosult kifogást emelni vagy további pontosítást kérni a vizsgálati módszerrel kapcsolatban, amely ebben az esetben az ellenőrzési jelentésben említett, egyedi előkondicionálást is magában foglalta. Az említett eljárás során benyújtott kifogás vagy pontosítás iránti kérelem hiányában a Bizottság nem alkalmazhat érvényesen más vizsgálati módszert a felperessel szemben lefolytatott eseti ellenőrzés során.
76 El kell utasítani a Bizottság azon érvelését is, hogy a nyilvánosságra nem hozott információk nem tekinthetők a 2015/158 végrehajtási határozat és a 2013/341 végrehajtási határozat részének, annak ellenére sem, hogy általános hatályú határozatokról van szó. E tekintetben elegendő hangsúlyozni, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság köteles elvégezni „az adott innovatív technológia és a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett vizsgálati módszer összefoglaló ismertetését”. Az ismertetés „összefoglaló” jellegéből szükségszerűen az következik, hogy a közzétételnek nem kell kimerítőnek lennie.
77 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének megfelelően végezte el az eseti ellenőrzést, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor kizárta az előkondicionálással végzett vizsgálati módszert.
78 Következésképpen a jelen jogalapnak mint megalapozottnak helyt kell adni, ami elegendő ahhoz, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatot a felperes kérelmeinek megfelelően megsemmisítse.
79 A Törvényszék mindazonáltal úgy véli, hogy a harmadik jogalapot is meg kell vizsgálni.
A harmadik, a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (2) bekezdésének azáltal történő megsértésére alapított jogalapról, hogy nem vették figyelembe a 2017. naptári évre vonatkozó, minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket
80 A felperes úgy véli, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása világos és egyértelmű: a figyelmen kívül hagyás csak a következő naptári évre, azaz jelen esetben a 2019‑es évre vonatkozóan lehetséges. A felperes álláspontja szerint ez a rendelkezés a bizalomvédelem elvét fejezi ki, és azt szolgálja, hogy a gyártó továbbra is megbízhatóan „tervezhesse gépjárműflottáját”, figyelembe véve a CO2‑kibocsátások tekintetében az ökoinnovációk által lehetővé tett CO2‑kibocsátás‑csökkentést. Az eltelt évekre vonatkozó (ex tunc), minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentés figyelmen kívül hagyása sérti ezt az elvet.
81 A Bizottság vitatja a felperes érveit. Lényegében azt állítja, hogy eljárása összhangban van a 443/2009 rendelettel és a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkével.
82 A Bizottság álláspontja szerint ugyanis az említett szabályozásból az következik, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a gyártók előző naptári évre vonatkozó, CO2‑kibocsátásra vonatkozó teljesítményét. A gyakorlatban a Bizottságnak csak a naptári év végét követően kell feldolgoznia a tagállamok által továbbított adatokat. Ez az ökoinnovációkra vonatkozó adatokra is vonatkozik.
83 Ebből az következik, hogy amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy egy adott ökoinnováció minősített kibocsátása nem ellenőrizhető, akkor ezt az ennek kiderülését megelőző évre vonatkozóan kell figyelembe venni. Így a Bizottság tekintetében a „következő naptári év”‑re való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy nem jogosult kizárni azokat a CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket, amelyeket egy bizonyos évre vonatkozóan már hivatalos határozatban megerősített.
84 A Bizottság e tekintetben előadja, hogy a bizalomvédelem miatt nem volt jogosult utólagosan módosítani például a felperes 2016. naptári évre vonatkozó átlagos fajlagos CO2‑kibocsátását, amelyet a jelen ügyben vitatott CO2‑kibocsátás‑csökkentések figyelembevételével, a 2018/144 végrehajtási határozatban határoztak meg, amikor 2018 folyamán megállapította, hogy a szóban forgó minősítések pontosságát sem az ellenőrzés, sem a felperes nem tudta bizonyítani.
85 Továbbá a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében a „már nem veszik számításba” kifejezés megerősíti, hogy a 443/2009 rendelet 12. cikke szerint az ökoinnovációk alkalmazása révén elért, minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentés, amelyet korábban a gyártó kibocsátási teljesítményének meghatározásakor figyelembe vettek, „már nem” vehető számításba a 443/2009 rendelet 12. cikke szerint attól az időponttól kezdve, amikor megállapítást nyert, hogy nem ellenőrizhető. A Bizottság előadja, hogy ha a felperes érvelését alkalmazná, akkor gyakorlatilag olyan határozatot kellene elfogadnia, amelyben olyan CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket venne figyelembe, amelyekről tudja, hogy nem ellenőrizhetők.
86 A Bizottság úgy véli, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének ilyen értelmezése ellentétes a 443/2009 rendelettel, amely a lehető legpontosabb alapadatokat követeli meg valamennyi gyártó kibocsátási teljesítményének megállapításához. E tekintetben az említett rendelet (25) preambulumbekezdésére és az az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti nyomon követéséről és bejelentéséről szóló, 2010. november 10‑i 1014/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 293., 15. o.) (4) preambulumbekezdésére hivatkozik. A Bizottság szerint tehát ha a 443/2009 rendeletet ilyen módon alkalmazná, megsértené az említett rendelet 12. cikkét, amely előírja, hogy az ökoinnovációk alkalmazásával elért, a gyártó kibocsátási teljesítménye szempontjából figyelembe vett CO2‑kibocsátás‑csökkentések „igazoltan hozzájárulnak a CO2‑csökkentéshez”.
87 Emlékeztetni kell arra, hogy az 725/2011 rendelet 12. cikke (2) és (3) bekezdésének szövege a következő:
„(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett bizonyítékokat a gyártó nem tudja a megadott határidőn belül eljuttatni a Bizottságnak, illetve azok bizonyító ereje nem kielégítő, a Bizottság dönthet úgy, hogy a következő naptári évben az adott gyártó vonatkozásában az átlagos fajlagos szén‑dioxid‑kibocsátás kiszámításakor nem veszi figyelembe a kérdéses minősített CO2‑csökkentést.
(3) Az a gyártó, akinek minősített CO2‑csökkentését a továbbiakban már nem veszik számításba, a 11. cikkben rögzített eljárásnak megfelelően új minősítési kérelmet nyújthat be az érintett gépjárművekre vonatkozóan.”
88 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a 443/2009 rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján minden évben előzetes számítással meghatározza az egyes gyártók előző évi átlagos fajlagos CO2‑kibocsátását, a fajlagos kibocsátási célértékét, valamint a kettő közötti különbséget (lásd a fenti 4. és 5. pontot). A Bizottság a 443/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével összhangban minden év október 31‑ig megerősíti vagy módosítja az ideiglenesen kiszámított adatokat. Ezt a számítást a tagállamok által az előző naptári évre vonatkozóan megküldött adatok alapján kell elvégezni.
89 A Bizottság ezen összefüggésekre tekintettel a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének (2) bekezdését úgy értelmezte, hogy a minősített CO2‑kibocsátás‑csökkentéseket nem kell figyelembe venni az előző naptári év, azaz 2017 átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásának 2018‑as kiszámításakor. Azonban még ha ez az értelmezés bizonyos tekintetben logikus is, meg kell jegyezni, hogy ellentétes a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikke (2) bekezdésének világos és egyértelmű megfogalmazásával. Nem lehetséges ugyanis a „következő naptári év” kifejezést úgy értelmezni, hogy az valójában az előző naptári évre vonatkozik. Az ilyen értelmezés a jogbiztonság elvével kapcsolatban is kérdéseket vet fel (lásd a fenti 72. pontot).
90 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság értelmezése – amellett, hogy nem világos és nem pontos – a felperesre nézve kedvezőtlen, mivel a megtámadott határozat visszaható hatállyal súlyos következményekkel jár a felperesre nézve, holott az csak „a következő naptári évre” vonatkozhatott volna.
91 A 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő „már nem veszik számításba” kifejezés alapján sem lehet továbbá „következő naptári év” kifejezés világos és egyértelmű megfogalmazásával ellentétes értelmet kialakítani.
92 Továbbá, amennyiben a Bizottság azt állítja, hogy a 725/2011 végrehajtási rendelet 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az összhangban álljon a 443/2009 rendelettel, emlékeztetni kell arra, hogy noha a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a végrehajtási rendeletet – amennyiben lehetséges – az alaprendeletben foglalt rendelkezésekkel is összhangban kell értelmezni, az említett ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a végrehajtási rendelet olyan rendelkezése esetén, amelynek jelentése világos és egyértelmű, ezért nem szorul értelmezésre (lásd: 2017. február 28‑i Canadian Solar Emea és társai kontra Tanács ítélet, T‑162/14, nem tették közzé, EU:T:2017:124, 150. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ellenkező esetben a másodlagos uniós jog szövegével összhangban álló értelmezés elve az adott rendelkezés contra legem értelmezésének alapjául szolgálna, ami nem fogadható el (lásd ebben az értelemben: 2015. július 17‑i EKB kontra Bizottság végzés, T‑685/14, nem tették közzé, EU:T:2015:560, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 A fenti megfontolások fényében el kell fogadni azt az értelmezést, hogy a „következő naptári év” az eseti ellenőrzés évét követő naptári évre vonatkozik.
94 Következésképpen a jelen jogalapot megalapozottnak kell tekinteni, és anélkül, hogy a kereset negyedik és ötödik jogalapját vizsgálni kellene, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni azon részében, amely az 1. cikkének az I. melléklet 1. és 2. táblázatának D és I oszlopával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében a felperes tekintetében meghatározza az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást és az ökoinnovációk révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentést.
A költségekről
95 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
96 Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a személygépkocsi‑gyártók számára a 2017. naptári évre, a Volkswagen‑csoportosuláshoz tartozó egyes gyártók esetében pedig a 2014., 2015. és 2016. naptári évre vonatkozóan előzetesen kiszámított átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásoknak és fajlagos kibocsátási célértékeknek a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megerősítéséről, illetőleg módosításáról szóló, 2019. április 3‑i (EU) 2019/583 bizottsági végrehajtási határozat 1. cikkének az I. melléklet 1. és 2. táblázatának D és I oszlopával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését megsemmisíti azon részében, amely a Daimler AG tekintetében meghatározza az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást és az ökoinnovációk révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentést.
2) Az Európai Bizottság viseli saját költségeit, valamint a Daimler részéről felmerült költségeket.
Papasavvas | Tomljenović | Schalin |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások