A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2023. október 4.(*)
„Védintézkedések – Az acéltermékek piaca – Egyes acéltermékek behozatala – (EU) 2021/1029 végrehajtási rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Kereshetőségi jog – Elfogadhatóság – A védintézkedés érvényességi idejének meghosszabbítása – Szükségesség – Jelentős kár veszélye – Kiigazító intézkedések – Az Unió érdeke – Nyilvánvaló értékelési hiba”
A T‑598/21. sz. ügyben,
a European Association of Non‑Integrated Metal Importers & distributors (Euranimi) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: M. Campa, D. Rovetta, P. Gjørtler és V. Villante ügyvédek)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: G. Luengo és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),
tagjai: O. Porchia elnök, M. Jaeger (előadó) és P. Nihoul bírák,
hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen a 2021. november 3‑i határozatra, amely elutasította a felperes által benyújtott, gyorsított eljárásban való elbírálás iránti kérelmet,
a 2023. március 7‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes, a European Association of Non‑Integrated Metal Importers & distributors (Euranimi) az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendeletnek az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó védintézkedés meghosszabbítása érdekében történő módosításáról szóló, 2021. június 24‑i (EU) 2021/1029 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2021. L 225 I., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kéri.
A jogvita előzményei
2 A felperes az importőrök, forgalmazók, kereskedők és feldolgozók érdekeit képviselő európai uniós vállalkozások társulása a nem integrált acél, a rozsdamentes acél és a fémáruk tekintetében.
3 2018. március 23‑án az Amerikai Egyesült Államok a Trade Expansion Act (a kereskedelmi terjeszkedésről szóló törvény) 232. szakasza alapján behozatali vámot vezetett be.
4 A felügyeleti intézkedések bevezetését követően gyűjtött statisztikai adatokra tekintettel az Európai Bizottság védintézkedési vizsgálatot indított az acéltermékek több kategóriája helyzetének vizsgálata érdekében.
5 Mivel az adatok elemzése alapján ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az uniós acélipart jelentős kár felmerülésének veszélye fenyegeti a 28 azon termékkategória közül 23 esetében, amelyek a védintézkedési vizsgálat tárgyát képezték, a Bizottság elfogadta az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó ideiglenes védintézkedések bevezetéséről szóló, 2018. július 17‑i (EU) 2018/1013 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 181., 39. o.).
6 A Bizottság ezt követően, mivel úgy ítélte meg, hogy az uniós acélipart 26 acéltermék‑kategóriát illetően jelentős kár felmerülésének veszélye fenyegeti, elfogadta az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó végleges védintézkedések bevezetéséről szóló, 2019. január 31‑i (EU) 2019/159 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 31., 27. o.). E végrehajtási rendelet hároméves időszakra végleges védintézkedést vezetett be, amely legfeljebb nyolc évre meghosszabbítható, egyedi vámkontingensek formájában, amelyek mennyiségi felső határát az érintett országokból származó behozatal 2015 és 2017 közötti időszak átlagos mennyisége alapján határozták meg, 5%‑kal növelve azt, annak biztosítása érdekében, hogy a szokásos kereskedelmi forgalom fennmaradjon, valamint hogy a meglévő uniós felhasználói és importáló ágazat megfelelő támogatásban részesüljön. A végleges intézkedés elfogadásakor megerősítették a kontingensen felüli vám mértékét, amelyet az ideiglenes intézkedés szakaszában 25%‑ban állapítottak meg.
7 Az ideiglenes védintézkedések keretében fennálló helyzettel ellentétben a 2019/159 végrehajtási rendelet országspecifikus kontingenseket állapított meg a jelentős beszállítói érdekeltséggel rendelkező országok (vagyis az érintett termékkategória behozatalának több mint 5%‑át kitevő országok) tekintetében. Az Unió területére exportáló többi ország számára ún. „maradvány‑” vagy „globális” vámkontingenst állapítottak meg. A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy lehetővé kell tenni, hogy amikor a beszállító országok kimerítik saját vámkontingensüket, hozzáférhessenek a maradvány‑vámkontingenshez a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradásának biztosítása és annak elkerülése érdekében, hogy a maradvány‑vámkontingensek bizonyos részei esetleg kihasználatlanok maradjanak.
8 A 2019/159 végrehajtási rendelet 2019. február 2‑i hatálybalépésétől 2021. június 30‑ig a védintézkedést rendszeresen felülvizsgálták, valamint – a mennyiségi küszöbértékek fokozatos emelése céljából – rendszeres időközönként fokozatosan liberalizálták annak érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazat alkalmazkodni tudjon.
9 A 2019 szeptemberében és 2020 júniusában végzett felülvizsgálatok során a Bizottság változtatásokat vezetett be a vámkontingensek rendszerének kezelését illetően, többek között a legfrissebb kereskedelmi adatok figyelembevétele érdekében.
10 2021. január 15‑én tizenkét uniós tagállam indokolt kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy vizsgálja meg a hatályos védintézkedés meghosszabbításának szükségességét a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 2015. március 11‑i (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 83., 16. o.; a továbbiakban: a védintézkedésekről szóló alaprendelet) 19. cikkének megfelelően.
11 A Bizottság 2021. február 26‑án értesítést tett közzé az eljárás megindításáról az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben felkérte az érdekelt feleket, hogy az észrevételeik és az azokat alátámasztó bizonyítékok benyújtásával vegyenek részt a védintézkedés esetleges meghosszabbítására vonatkozó vizsgálatban.
12 2021. június 24‑én, azon megfontolásból, hogy egyrészt a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a védintézkedés megszüntetése a behozatal hirtelen megugrásához vezethet, ami jelentősen súlyosbítaná az uniós acélipar még mindig törékeny pénzügyi helyzetét, másrészt pedig azon megfontolásból, hogy a felhasználóknak minden termékkategória esetében lehetőségük volt arra, hogy az acélt vámmentesen több forrásból szerezzék be, mivel mintegy 11 millió tonna vámmentes vámkontingenst használtak fel, ami az összes rendelkezésre álló vámkontingens 36%‑át teszi ki, a Bizottság elfogadta a megtámadott rendeletet, amely a védintézkedést három évvel, 2024. június 30‑ig meghosszabbította.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
14 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– másodlagosan a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
15 Anélkül, hogy alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a Bizottság vitatja a jelen kereset elfogadhatóságát, mivel úgy véli, hogy a felperesnek sem az eljáráshoz fűződő érdeke, sem a kereshetőségi joga nem áll fenn. A felperes viszont azt állítja, hogy fennáll a megtámadott rendelettel szembeni eljáráshoz fűződő érdeke és kereshetőségi joga.
Az eljáráshoz fűződő érdekről
16 Először is a Bizottság úgy véli, hogy a jelen kereset benyújtásakor a felperes nem bizonyította, hogy megfelel az eljáráshoz fűződő érdek bizonyítására vonatkozó feltételeknek.
17 Mindenekelőtt, a megtámadott rendelet nem akadályozza az érintett acéltermék‑kategóriák Unióba történő behozatalát, mivel a védővám csak abban az esetben alkalmazandó, ha a behozatalnak a szokásos kereskedelmi forgalmat meghaladó növekedése miatt jelentős kár felmerülésének veszélye fenyeget. Így a 25%‑os, kontingensen felüli vám megfizetésére vonatkozó kötelezettséget illetően a felperes érdeke szerinte hipotetikus.
18 Ezenfelül, a kereset benyújtásának időpontjában a felperes által képviselt társaságok által importált termékek kategóriáira vonatkozó vámkontingens még nem merült ki. Ennélfogva a Bizottság szerint a megtámadott rendelet megsemmisítéséből a felperesnek semmilyen előnye nem származhat, mivel e rendelet még nem váltott ki joghatásokat vele vagy tagjaival szemben. Így a felperes eljáráshoz fűződő érdeke még fel sem merült, illetve jelenleg nem áll fenn.
19 Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy az a tény, hogy a felperes tagjai kereskedelmi tervezésük során figyelembe veszik a vámkontingensek létezését, nem jelenti azt, hogy jogi helyzetüket a megtámadott rendelet megváltoztatta. Egyébiránt a Törvényszék a 2021. október 20‑i Novolipetsk Steel kontra Bizottság ítéletben (T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706) már elutasította azt a feltételezést, amely szerint a vámkontingensek joghatásokat váltanak ki. Ezenkívül a Bizottság azt állítja, hogy az a tény, hogy a behozatal állandó marad, míg a fel nem használt vámkontingensek szintje növekszik, azt mutatja, hogy a védintézkedés nem gyakorol negatív hatást a felperes által állított kereskedelmi forgalomra.
20 Végül az a tény, hogy a behozatalra vámkontingensek vonatkoznak, nem ró külön terhet az importőrökre. A felperesnek tehát e tekintetben semmilyen előnye nem származna a megtámadott rendelet megsemmisítéséből.
21 Másodszor a Bizottság hangsúlyozza, hogy mivel a védintézkedés alkalmazási időszaka alatt szabályos időközönként felülvizsgálatokat végez, az a tény, hogy a megtámadott rendelet egy adott időpontban joghatásokat fejthet ki a felperes tagjai által importált termékekre, bizonytalan.
22 Harmadszor a Bizottság jelzi, hogy az a tény, hogy a felperesnek és tagjainak érdekük fűződik az eljáráshoz, ha és amennyiben a 25%‑os, kontingensen felüli vám alkalmazandó, nem jelenti azt, hogy nincs hatékony jogorvoslat. A Bizottság szerint ugyanis ebben a helyzetben lehetőségük lesz arra, hogy a nemzeti bíróságok előtt vitassák e vám nemzeti vámhatóságok általi beszedését, mivel ez utóbbiak az EUMSZ 267. cikk alapján a Bírósághoz fordulhatnak a megtámadott rendelet érvényességének kérdésével.
23 A felperes vitatja a Bizottság érveit.
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdek képezi minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételét. A természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. A felperes eljáráshoz fűződő érdeke azt feltételezi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, hogy a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat, valamint hogy az utóbbi igazolja az említett aktus megsemmisítéséhez fűződő, létrejött és fennálló érdekét (lásd: 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 A jelen ügyben a megtámadott rendelettel létrehozott mechanizmusból az következik, hogy a szóban forgó termékek Unióba történő behozatalára alkalmazandó jogi szabályozás kevésbé kedvező, mint amelyet a védintézkedések hiányában kellett volna alkalmazni (lásd analógia útján: 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 33. pont).
26 Így a megtámadott rendeletnek a felperesre nézve kedvező határozattal történő megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhatna, és eredményénél fogva alkalmas lenne arra, hogy előnnyel járjon a felperes számára, akinek ennélfogva érdeke fűződik az eljáráshoz (lásd analógia útján: 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 34. pont).
27 E tekintetben a megtámadott rendelet (85) és (86) preambulumbekezdése előírja a védintézkedés felülvizsgálatának és liberalizációjának folyamatát (lásd ebben az összefüggésben a fenti 8. pontot). E folyamat célja többek között egy nyitottabb behozatali rendszer bevezetésének lehetővé tétele, amely így az importőrök számára jelent hasznot. A vámkontingensek fokozatos liberalizációja megváltoztatja azt a jogi helyzetet, amelyben az importőrök vannak. A megtámadott rendelet megsemmisítése tehát az említett kontingensek teljes liberalizációjához hasonlítható. Következésképpen tagadhatatlan, hogy a felperesnek érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett rendeletet megsemmisítsék annak érdekében, hogy tevékenységét olyan jogi rendszer keretében gyakorolja, amely nem tartalmaz mennyiségi küszöbértékekhez kapcsolódó kötöttségeket.
28 Ezenkívül, ellentétben azzal, amit a Bizottság állít (lásd a fenti 18. pontot) ez az érdek a kereset benyújtásának időpontjában már létrejött és fennállt. A megtámadott rendelet (1) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a bevezetett védőmechanizmus két szakaszból áll, amelyek közül az első a vámkontingensek előírásából, a második pedig a behozatalra vonatkozó kiegészítő vám alkalmazásából áll, amennyiben az e vámkontingensekben megállapított mennyiségi küszöbértékeket túllépik. Bár a második szakaszra per definitionem az elsőhöz képest csak később kerülhet sor, ez utóbbi viszont már az azt előíró rendelet alkalmazásának időpontjában, azaz a jelen esetben 2021. július 1‑je óta fennáll. Márpedig a felperes 2021. szeptember 20‑án nyújtotta be a keresetét.
29 Hasonlóképpen, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amely szerint az eljáráshoz fűződő érdek nem vonatkozhat jövőbeli és hipotetikus helyzetre, és nem következhet pusztán feltételezésekből (lásd: 2021. szeptember 28‑i Airoldi Metalli kontra Bizottság végzés, T‑611/20, nem tették közzé, EU:T:2021:641, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jelen ügyben a felperes érdeke a Bizottság állításaival ellentétben bizonyos (lásd a fenti 17. és 21. pontot), mivel a megtámadott rendelet 2. cikkének joghatásánál fogva a kontingensrendszer az említett rendelet alkalmazásának időpontjában lép hatályba. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak az időszakos felülvizsgálatok meglétére alapított érve nem releváns (lásd a fenti 21. pontot), mivel az egyes felülvizsgálatok között a helyzet nem jár semmilyen bizonytalansággal a kontingensek bevezetését, és következésképpen a kontingensrendszerhez kapcsolódó joghatásokat illetően.
30 Úgy tűnik, hogy a Bizottság azon álláspontja, amely szerint az eljáráshoz fűződő érdek csak a küszöbök túllépése miatti kiegészítő vám esetleges kivetésekor állhat fenn, a fenti 28. pontban említett két szakasz összemosásából ered. A felperes érdeke nem korlátozódik a kiegészítő vám kivetésének vitatására, hanem kiterjed a kontingensrendszer vitatására is, amely már a létezése folytán megváltoztatta tagjainak jogi helyzetét. A megtámadott rendelet megsemmisítése ennélfogva e változás visszafordítását vonná maga után, mivel visszaállítaná a felperes tagjainak korábbi jogi helyzetét, amely kedvezőbb volt, mint a kontingensrendszer alá vonás, és így a Bizottság állításával ellentétben előnyt jelentene számukra (lásd a fenti 20. pontot).
31 E tekintetben nem releváns annak a ténynek a Bizottság általi hangsúlyozása (lásd a fenti 19. pontot), hogy egyrészt a vámkontingensek állítólag megőrzik a korábbi behozatali szinteket, másrészt a megtámadott rendelet nem akadályozza a behozatalt, különös tekintettel a vámkontingensek kimerülésének hiányára. Anélkül, hogy értékelnénk a felperes által az írásbeli beadványaiban és a tárgyaláson a vámkontingensek kimerülése elmaradásának okainak magyarázata érdekében előadott nehézségeket, hangsúlyozni kell, hogy e megfontolások mindenesetre nem a jogi, hanem a ténybeli következmények közé tartoznak, amelyek adott esetben később következnének be.
32 Egyébiránt a felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennállását a kontingensrendszer vitatását illetően a kiegészítő vám kivetésétől tenni függővé azzal a következménnyel járhatna, hogy a felperest arra köteleznék, hogy importáljon a mennyiségi küszöbértékeket meghaladó mennyiségeket annak érdekében, hogy vitathassa az említett rendszert, és hogy hagyja figyelmen kívül azt a kedvezőtlen helyzetet, amelyet az importőrök számára önmagában az ilyen rendszer alkalmazása jelent.
33 Végül meg kell állapítani, hogy nem releváns a Bizottság azon, a fenti 19. pontban felidézett és a tárgyaláson megismételt érvelése, amely annak megállapítására irányul, hogy a Törvényszék a 2021. október 20‑i Novolipetsk Steel kontra Bizottság ítéletben (T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706) elutasította azt a feltevést, amely szerint a vámkontingensek joghatást fejtenének ki.
34 Először is, a 2021. október 20‑i Novolipetsk Steel kontra Bizottság ítéletben (T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706) a Törvényszék nem határozott az elé terjesztett kereset elfogadhatóságáról. Azok a megfontolások, amelyekre a Bizottság támaszkodott, így nem relevánsak a felperes eljáráshoz fűződő érdekének a jelen kereset keretében történő vizsgálatát illetően.
35 Másodszor, a 2021. október 20‑i Novolipetsk Steel kontra Bizottság ítélet (T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706) alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a felperes nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a kontingensen felüli vám alkalmazása előtt hatások álltak volna fenn. Márpedig e következtetés a vámkontingensek hatásainak annak meghatározására irányuló vizsgálatából ered, hogy a Bizottság elemzése nem tartalmazott‑e nyilvánvaló értékelési hibát. Ebben az összefüggésben a Törvényszék felülvizsgálatának mértéke lényeges elem, azonban nem képezi részét annak a vizsgálatnak, amelyet e bíróságnak kell elvégeznie a felperes eljáráshoz fűződő érdeke fennállásának vizsgálatakor.
36 Harmadszor, e vizsgálat keretében a szóban forgó hatásoknak jogi jellegűnek kell lenniük, amint azt a fenti 24. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza. Márpedig a Törvényszék által a 2021. október 20‑i Novolipetsk Steel kontra Bizottság ítéletben (T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706) elvégzett vizsgálat a vámkontingensek kimerülése előtt megkövetelt intenzitási szintnek megfelelő hatások fennállásának bizonyítására előterjesztett bizonyítékokra vonatkozik. Így a Törvényszék által kifejtett érvelés a forgalom statisztikai adatain és az importőr azon nyilatkozatán alapul, amely az ezen ügy tárgyát képező szabályozás által megkövetelt, kellő intenzitású kereskedelmi hatások fennállásának bizonyítására irányul.
37 Ennélfogva a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
A kereshetőségi jogról
38 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése két olyan esetet szabályoz, amelyben kereshetőségi jog illeti meg a természetes vagy jogi személyeket annak érdekében, hogy keresetet indítsanak olyan jogi aktusok ellen, amelyeknek nem címzettjei. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személyek eljárást indíthatnak olyan, végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktusokkal szemben, amelyek őket közvetlenül érintik (lásd: 2019. május 16‑i Pebagua kontra Bizottság ítélet, C‑204/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:425, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Az ügy irataira tekintettel először a második esetet kell megvizsgálni.
40 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a felperes az importőrök, forgalmazók, kereskedők és feldolgozók érdekeit képviselő társulásként a nem integrált acél, a rozsdamentes acél és a fémtermékek tekintetében csak akkor indíthat megsemmisítés iránti keresetet, ha saját érdekre tud hivatkozni, vagy ha nem, az általa képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike egyénileg kereshetőségi joggal rendelkezik (2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 87. pont).
41 A jelen ügyben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó mondatrészének megfelelően, ha egyrészt a megtámadott jogi aktus a felperes tagjait közvetlenül érintő rendeleti jellegű jogi aktus, másrészt pedig e jogi aktus nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket, e tagok kereshetőségi joga bizonyított.
42 Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem indíthat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti keresetet, mivel egyrészt nem bizonyította, hogy a tagjait közvetlenül érinti az említett rendelet, másrészt pedig nem bizonyította a végrehajtási intézkedések hiányát a tagjaival szemben.
– A megtámadott aktus rendeleti jellegéről
43 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktus fogalma főszabály szerint valamennyi általános hatályú jogi aktusra vonatkozik, a jogalkotási aktusok kivételével (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 23. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogalkotási aktus és a nem jogalkotási aktus közötti különbségtétel az EUM‑Szerződés értelmében azon az eljárási szemponton alapul, hogy az elfogadásához jogalkotási eljárás kell‑e vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Szlovákia és Magyarország kontra Tanács ítélet, C‑643/15 és C‑647/15, EU:C:2017:631, 58. pont; 2011. szeptember 6‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EU:T:2011:419, 65. pont).
44 Márpedig a jelen ügyben egyrészt a megtámadott rendelet, mivel az egyes acéltermékek behozatalával szembeni védintézkedés hatályát hosszabbítja meg, általános hatályú. Másrészt e rendelet nem jogalkotási aktus, mivel nem rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el.
45 Ennélfogva a megtámadott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktus.
– A közvetlen érintettségről
46 Az a feltétel, amely szerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen először is azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, másodszor pedig azt, hogy ne hagyjon semmiféle mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik (lásd: 2020. december 3‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai ítélet, C‑461/18 P, EU:C:2020:979, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 A jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy a felperes helyzete nem felel meg a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételeknek. Úgy véli ugyanis, hogy a megtámadott rendelet joghatásai nem érvényesülhetnek hivatalból, pusztán e rendelet által, mivel a kereset benyújtásának időpontjában a felperes tagjai továbbra is ugyanolyan módon gyakorolhatták tevékenységüket, mint az említett rendelet elfogadása előtt.
48 E tekintetben a Bizottság megerősíti, hogy a rendelet az összes uniós importőrt csak akkor érintené, ha a tagállamok vámhatóságai állást foglalnak a védővámok összegéről, a megtámadott rendeletnek a vámtartozásról szóló értesítés vagy hasonló nyilatkozat formájában történő végrehajtása révén.
49 Ami a fenti 46. pontban felidézett első szempont teljesítését illeti, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet meghatározza azokat a jogi kereteket és feltételeket, amelyek mellett a felperes tagjai a mennyiség és az ár tekintetében importálhatnak az Unióba, mivel termékeik kontingensrendszer alá, nem pedig az Unión belüli olyan szabadforgalomba bocsátás alá tartoznak, amely nem írja elő sem a mennyiségek meghatározását, sem pedig a Bizottság általi engedélyezést. Az ilyen kontingensrendszerben a felperes arra való lehetősége, hogy a vámmentes kontingenst használja, attól függ, hogy a Bizottság e kontingensből milyen mennyiséget osztott ki a termékeire (lásd analógia útján: 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 44. pont). Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet közvetlen hatást gyakorol a felperes tagjainak jogi helyzetére.
50 Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság álláspontjának követése csökkentené a védelmi mechanizmus két szakasza elkülönítésének jelentőségét. (lásd a fenti 28. pontot), valamint a jogi jellegű és a kereskedelmi jellegű hatások közötti lényeges különbséget (lásd a fenti 31. pontot).
51 Ami a fenti 46. pontban felidézett második kritérium teljesülését illeti, a releváns jogi teszt az, hogy a szóban forgó jogi aktus végrehajtásával megbízott címzettek ne, rendelkeznek semmiféle mérlegelési jogkörrel (lásd ebben az értelemben: 2015. január 14‑i SolarWorld és társai kontra Bizottság végzés, T‑507/13, EU:T:2015:23, 40. pont).
52 Márpedig a jelen ügyben a megtámadott rendelet nem hagy semmiféle mérlegelési jogkört a tagállam illetékes hatóságai számára a védintézkedések végrehajtása során (lásd analógia útján: 2020. december 3‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Ministre Bonollo és társai ítélet, C‑461/18 P, EU:C:2020:979, 59. pont; 2014. december 12‑i Crown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑643/11, nem tették közzé, EU:T:2014:1076, 28. pont) sem a védintézkedési mechanizmus első szakaszában, mivel a kvótarendszer hatályossá válik a megtámadott rendelet alkalmazásának időpontjában. (lásd a fenti 28. pontot), sem e mechanizmus második szakasza keretében, hiszen az illetékes hatóságok a vámkontingensek kimerítését követően kötelesek a kontingensen felüli 25%‑os vámot alkalmazni (lásd analógia útján: 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 46. pont).
53 Következésképpen a felperes tagjait a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a megtámadott rendelet közvetlenül érinti.
– A végrehajtási intézkedések hiányáról
54 A Bizottság szerint a közös kereskedelempolitika hatásai olyan végrehajtási intézkedések révén nyilvánulnak meg, amelyeket a tagállamok az importőr egyéni helyzetére alkalmaznak. A közös kereskedelempolitika területén ugyanis a rendeletek joghatásai kizárólag a végrehajtási intézkedések révén konkretizálódnak.
55 Ennélfogva az említett importőr vitathatja e végrehajtási intézkedéseket az érintett nemzeti bíróságok előtt, amelyeknek ezt követően lehetőségük van arra, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszenek a Bíróság elé azon rendelet érvényességének értékelése céljából, amelyen az említett intézkedések alapulnak.
56 E tekintetben a Bizottság rámutat, hogy a felperes által vitatott, a jogorvoslati lehetőségek egymást kiegészítő jellegéből eredő korlátozások az EUM‑Szerződésen alapulnak, és így nem hagyhatók figyelmen kívül.
57 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet meghosszabbítja a védintézkedést, amely egyrészt egyes acéltermékekre alkalmazandó vámkontingensek megállapításából, másrészt pedig az e kontingensek mennyiségi küszöbértékeit meghaladó valamennyi behozatal tekintetében egy 25%‑os, kontingensen felüli vám alkalmazásából áll. E rendszerből tehát a behozatal mennyiségi szintjéhez kapcsolódó feltétel bevezetése következik, és az e szintet meghaladóan beszerezni kívánó importőrök tekintetében a (vám)tarifafelár alkalmazása.
58 E tekintetben, még ha feltételezzük is, hogy a jelen ügyben az importőr egyedi helyzetére alkalmazott intézkedések az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett végrehajtási intézkedéseknek minősülnek, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az a tény, hogy valamely rendeleti jellegű uniós jogi aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, és így az említett rendelet bizonyos joghatásai csak ezen intézkedések révén valósulnak meg, nem zárja ki, hogy e rendelet valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére nézve olyan más joghatásokkal jár, amelyek nem függnek a végrehajtási intézkedések elfogadásától (lásd ebben az értelemben: 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 45. pont).
59 A jelen ügyben a kvótarendszer bevezetése, amely ugyanúgy a megtámadott rendelet egyik joghatása, mint a kontingensen felüli vám alkalmazása, az említett rendelet elfogadásának velejárója. Ennélfogva az importőrnek a megtámadott rendelet elfogadásától kezdve egy új jogi keret szerint kell eljárnia, amely eltér a korábbi kerettől. Márpedig a kvótarendszer fenti 49. pontban azonosított joghatásainak bekövetkezése semmilyen végrehajtási intézkedéstől nem függ. E tekintetben megállapítható, hogy azok az intézkedések, amelyekre a Bizottság annak megállapítása érdekében támaszkodik, hogy a végrehajtási intézkedések hiányára vonatkozó kritérium nem teljesül, nem vonatkoznak az említett joghatásokra (lásd a fenti 58. pontot).
60 Ebből következik, hogy a vámkontingens kimerülése előtt nem feltétlenül léteznek olyan végrehajtási intézkedések, amelyeket a felperes azon tagjai, akiknek a jogi helyzetét a kvótarendszer létrehozása érinti, azt vitathatnák a nemzeti bíróságok előtt.
61 Következésképpen az olyan importőrök, mint a felperes tagjai, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata szerinti esetnek megfelelő helyzetben vannak, és így keresetet indíthatnak a megtámadott rendelettel szemben.
62 E körülmények között és a fenti 40. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felperes mint képviseleti szervezet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata alapján kereshetőségi joggal rendelkezik a megtámadott rendelet megtámadására.
63 Következésképpen a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
64 A felperes keresete alátámasztásaként két jogalapot hoz fel.
65 Első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a védintézkedés meghosszabbításának a védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke szerinti feltételei nem teljesülnek.
66 Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az említett meghosszabbítás nem szolgálja az Unió érdekét.
67 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények – az általuk vizsgálandó gazdasági és politikai helyzetek összetettsége miatt – széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott döntés végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, az e tényadatok értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 19‑i Trace Sport ítélet, C‑251/18, EU:C:2019:766, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet, T‑245/19, EU:T:2022:295, 74. és 75. pont).
A védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikkének Bizottság általi megsértésére alapított, első jogalapról
68 A felperes első jogalapja lényegében két részből áll.
69 Az első részben a felperes kifejti azon vélekedését, hogy azok az adatok, amelyekre a Bizottság elemzése a megtámadott rendelet elfogadása érdekében támaszkodik, nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a védintézkedés meghosszabbítása valóban szükséges volt a védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős kár megelőzéséhez vagy orvoslásához.
70 A második részben a felperes azon vélekedésének ad hangot, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy vannak arra utaló jelek, hogy az uniós gazdasági ágazat kiigazításokat végzett, amint azt a védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja megköveteli.
71 A Bizottság vitatja az első jogalap megalapozottságát.
– Az első jogalapnak a védintézkedés meghosszabbításának a jelentős kár megelőzése vagy orvoslása érdekében való szükségességére vonatkozó első részéről
72 A védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a védintézkedés meghosszabbítható, ha megállapítást nyer, hogy a meghosszabbítás jelentős kár megelőzése vagy orvoslása érdekében szükséges.
73 Először is, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett a védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett meghosszabbítás szükségességének meghatározásakor azáltal, hogy nem vette figyelembe a piac bizonyos sajátosságait a védintézkedés esetleges meghosszabbítására vonatkozó vizsgálat időszaka – nevezetesen a 2018 és 2020 közötti időszak (a továbbiakban: vizsgálati időszak) – során, amelyek ellentmondanak annak a következtetésnek, amely szerint a védintézkedés meghosszabbítására jelentős kár orvoslása érdekében volt szükség.
74 Először is a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az uniós gazdasági iparágazat termelési kapacitásaira és az ezen uniós iparágazat uniós piaci részesedésére vonatkozó tényezőket.
75 Első lépésben is árnyalni kell azt a jelentőséget, amelyet a felperes az egyes tényezőknek tulajdonít.
76 A felperes egyrészt azt állítja, hogy az uniós iparágazat termelési kapacitásai stabilok maradtak. Ugyanakkor a megtámadott rendelet (12) preambulumbekezdésében szereplő, a termelési volumennek, a termelési kapacitásoknak és e kapacitások kihasználásának az alakulását egymással összefüggésbe hozó elemzésből kifejezetten kiderül, hogy a termelési kapacitások kihasználása 13 százalékponttal csökkent.
77 Másrészt a felperes megjegyzi, hogy az uniós iparágazat piaci részesedése évről évre nőtt. Ez a pozitív tendencia a Bizottság által végzett, családonként vagy termékkategóriánként végzett kiegészítő elemzésből is kitűnik. Ugyanakkor, amint az a megtámadott rendelet (13) preambulumbekezdéséből következik, e növekedés az érintett időszak során végig a fogyasztás csökkenésével párosult. Így az uniós acélipar gazdasági helyzetének elemzése keretében a piaci részesedések növekedésének jelentőségét relativizálni kell, mivel a gyakorlatban e növekedés nem járt együtt a jövedelmezőség javulásával. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezt a helyzetet kifejezetten említi a megtámadott rendelet (15) preambulumbekezdése, amely pontosítja, hogy az uniós iparágazat 2018 és 2019 között veszteségessé vált, és hogy a jövedelmezőség 2019 és 2020 között tovább csökkent.
78 Második lépésben relativizálni kell a felperes által e tényezők tekintetében javasolt elemzés alapjául szolgáló módszert.
79 Egyrészt a felperes megközelítése a kontextusba helyezés hiányában szenved. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy valamely tényező – akár pozitív, akár negatív – változása jelentőségének meghatározásához azt a megfelelő kontextusba kell helyezni. Így az uniós iparágazat piaci részesedésének a figyelembe vett időszakban bekövetkezett növekedését annak alapján kell értékelni, hogy a szóban forgó piaci részesedés szintje 2019‑ben és 2020‑ban közel állt a 2017. évi szinthez, amikor az uniós iparágazatot a behozatal növekedése érintette. Ennélfogva az uniós iparágazat piaci részesedésének növekedéséből nem lehet arra következtetni, hogy az uniós iparágazat helyzete már nem volt törékeny vagy sebezhető. Továbbá, mivel a védintézkedés azon alapul, hogy a 2015 és 2017 közötti időszakban a behozatal volumene terén a szokásos kereskedelmi forgalom fennmaradt, az uniós piaci részesedések e szintre való emelkedése nem bizonyítja a kár hiányát.
80 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az acélipar gazdasági helyzetének a Bizottság által elvégzendő elemzése több tényező figyelembevételét követeli meg, amelyek közül egyik sem meghatározó önmagában véve. Így a Bizottság által az elemzése során vétett esetleges nyilvánvaló értékelési hiba beazonosításakor figyelembe kell venni a Bizottság által követett módszert. Márpedig többek között a megtámadott rendelet 3.1. pontjában kifejezetten szereplő megállapításokból következik, hogy az a következtetés, amelyre a Bizottság e rendelet (17) preambulumbekezdésében jutott, vagyis az uniós iparágazat helyzetének törékeny és sebezhető jellege, számos más kármutatón alapul, amelyek – majdnem teljes egészükben – meglehetősen negatív tendenciákat mutattak. Így a termelésre, az értékesítésekre, a tőkehozamra és a foglalkoztatásra vonatkozó mutatók mindegyike csökkent, egy olyan helyzetben, amikor a belföldi értékesítések és értékesítési árak szintén csökkentek, ami az uniós iparágazat jövedelmezőségének csökkenését vonta maga után.
81 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes értékelő megállapításai hiányosak és kontextusukból kiragadottak.
82 Másodszor, a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe a behozatal vizsgálati időszak alatti csökkenését, amint az a megtámadott rendeletben szereplő adatokból kitűnik.
83 Ugyanakkor e kifogás elutasításához elegendő rámutatni arra, hogy a felperes értékelő megállapításai nem relevánsak, mivel azok a kontextusba helyezés hiányában szenvednek. Egyrészt ugyanis a behozatalok révén 2020‑ban elért mennyiségi szint megfelel megfelel a 2015‑ös szintnek, amelyet már károsnak tekintettek, másrészt pedig a behozatal piaci részesedésben mért csökkenése a 2017‑ben megfigyelt szinttel megegyező szintet mutat, amint azt a megtámadott rendelet (25) preambulumbekezdése kifejezetten említi. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a felperes semmilyen közvetlen ellentmondást nem hoz fel a Bizottság azon következtetésével szemben, amely szerint a fent írt kontextusba helyező megközelítésre tekintettel az uniós acélpiacra irányuló behozatal a védintézkedés bevezetését megelőző időszakhoz képest relatív értelemben véve inkább nőtt.
84 Ennélfogva nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe a behozatal állítólagos csökkenését.
85 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a fenti 74. és 82. pontban említett adatok pozitív és objektív vizsgálata alapján a Bizottság a védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontjára tekintettel – nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül – nem állapíthatta volna meg a védintézkedés meghosszabbításának szükségességét a jelentős kár megelőzése érdekében.
86 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletből kitűnik, hogy a Bizottság a jövőre vonatkozó vizsgálatot végzett, amit a felperes nem vitat. E tekintetben ez utóbbi két kifogást fogalmaz meg.
87 Egyrészt a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe az uniós iparágazat főbb gazdasági szereplőinek nyereségnövekedését. Ugyanakkor, mivel e kifogás olyan elemeken alapul, amelyek időbelisége meghaladja a Bizottság által figyelembe vett időszakot, azt mint hatástalant el kell utasítani.
88 Másrészt a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal nem gyakorolt nyomást az uniós iparágazatra. Ugyanakkor a megtámadott rendelet (39) és (43) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság által végzett, jövőre vonatkozó vizsgálat figyelembe vette a globális túltermelést és a kapacitásfelesleget. Így ezt a kifogást szintén el kell utasítani.
89 A fentiekből következik, hogy a felperes állításaival ellentétben a Bizottság nem hagyott figyelmen kívül sem bizonyos adatokat, sem azok jelentőségét. Márpedig, amennyiben a felperes kifogását az adatok ezen állítólagos figyelmen kívül hagyására alapítja, a fenti 67. pontban felidézett elvek alapján meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát azon elemzés során, amely alapján úgy ítélte meg, hogy a védintézkedés meghosszabbítása szükséges volt a jelentős kár megelőzéséhez vagy orvoslásához.
90 Végül harmadszor, a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem végzett megfelelő, a betudhatóság hiányára vonatkozó elemzést a piac 2020 folyamán fennálló, a Covid19‑világjárvány által okozott rendkívüli körülményeit illetően. E tekintetben megjegyzi, hogy e kérdést a megtámadott rendelet csak kiegészítő jelleggel tárgyalja.
91 Előzetesen meg kell állapítani, hogy egyrészt nem vitatott, hogy a megtámadott rendelet számos passzusából kitűnik, hogy a Bizottság elemzése keretében megvizsgálta a Covid19‑világjárvány hatásait, másrészt pedig a felperes érvelése nem jelöli meg pontosan az említett részeket, amelyek szerinte arra utalnak, hogy e szempontot nem megfelelően kezelték, hanem csupán arra szorítkozik, hogy a Bizottság által e tekintetben végzett elemzést hiányosnak minősíti. Ennélfogva e kifogás homályos jellege akadályát képezi a Bizottság által vétett nyilvánvaló mérlegelési hiba beazonosításának.
92 Mindenesetre egyrészt a tárgyaláson a Törvényszék e kifogás tartalmának pontosítására irányuló felhívására válaszolva a felperes fenntartotta a Bizottság elemzésének az akkoriban rendelkezésre álló adatokhoz képest hiányos jellegére vonatkozó kifogásait. Ugyanakkor nem pontosította az említett adatok tartalmát, és csupán általánosságban hivatkozott arra a tényre, hogy a Bizottság más kereskedelmi védintézkedések keretében végzett vizsgálatok miatt részletes információkkal rendelkezett a helyzetről. Ezenkívül a felperes nem határozta meg konkrétan a megtámadott rendeletben szereplő megfontolások e tekintetben fennálló hiányosságait.
93 Másrészt a Törvényszék által a fenti 67. pontban felidézett elveknek megfelelően a jelen ügyben elvégzendő vizsgálat keretében a Bizottság által végzett, jövőre vonatkozó elemzések értékelése során figyelembe kell venni a rendkívüli válsághelyzethez kapcsolódó különösen jelentős bizonytalansági tényezőt. Márpedig a felperes azon érve, amely szerint a Bizottság a betudhatóság hiányára vonatkozó elemzés elvégzése érdekében támaszkodhatott volna az állítólag a birtokában lévő pontosabb adatokra, nem veszi figyelembe a Covid19‑világjárványhoz hasonló rendkívüli válság alakulásához kapcsolódó igen nagy fokú bizonytalanságot.
94 A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.
– Az első jogalapnak a kiigazítások bizonyítására vonatkozó második részéről
95 A védintézkedésekről szóló alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a védintézkedés meghosszabbítható, ha megállapítást nyer, hogy bizonyíték van arra, hogy az uniós gyártók kiigazításokat végeznek.
96 Először is a felperes úgy véli, hogy a Bizottság hibát vétett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy léteznek ilyen elemek, mivel a megtámadott rendelet nem tartalmaz kellő bizonyítékot annak megállapításához, hogy az uniós iparágazat megfelelő intézkedéseket hozott volna a behozatal növekedéséhez való alkalmazkodás érdekében. E tekintetben a felperes rámutat, hogy semmilyen kiigazítási tervet nem nyújtottak be, és azt állítja, hogy egyértelmű, hogy az uniós gyártók az elmúlt két és fél évben nem hoztak megfelelő kiigazítási intézkedéseket.
97 Elöljáróban megállapítandó, hogy a megtámadott rendeletből kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vett bizonyos, az uniós iparágazat által elfogadott kiigazítási intézkedésekre utaló elemeket. Bár a megtámadott rendelet (68) preambulumbekezdése utal rá, hogy az uniós gyártók által elfogadott kiigazítási intézkedésekre vonatkozó bizalmas információkat továbbítottak a Bizottságnak, részletes információk viszont csak az említett rendelet (69) és (70) preambulumbekezdésében szerepelnek. Meg kell állapítani, hogy a felperes eltekintett ezen információk elemzésétől, és megelégedett annak kijelentésével, hogy a Bizottság által a kiigazítási tevékenységekre tett valamennyi hivatkozást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
98 Márpedig a fenti 67. pontban felidézett elvek értelmében nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság elemzésének alapjául szolgáló elemek konkrét vitatása hiányában a felperes jelzi, hogy más típusú információk is relevánsak lettek volna.
99 Másodszor, a felperes szerint nem nyújtottak be bizonyítékot sem az uniós iparágazat termelési kapacitásának hiányára, sem pedig arra vonatkozóan, hogy az uniós iparágazat nem volt képes az uniós piac számára szükséges valamennyi árut leszállítani.
100 Ezt a kifogást a relevancia hiánya miatt el kell utasítani, mivel bár az uniós iparágazat által hozott valamennyi intézkedés a hatékonyság növelésére és a verseny megfelelő támogatására irányuló intézkedésekre vonatkozott egy olyan piaci forgatókönyv esetén, amelyet a behozatal növekedése jellemez, ezen intézkedések nem arra irányultak, hogy az uniós iparágazatot képessé tegyék az uniós piac ellátási szükségleteinek kielégítésére.
101 E tekintetben a fenti 77., 83. és 84. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani a felperes arra vonatkozó állításait, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az uniós iparágazat piaci részesedésének növekedését és a behozatal csökkenését, amelyeket ebben az összefüggésben megismétel.
102 Harmadszor a felperes úgy véli, hogy az uniós iparágazat semmilyen kiigazítást nem végzett, mivel nem volt kárral vagy kárral fenyegető helyzetben, amint azt az uniós gyártó vállalkozások által elért jelentős nyereség és a Kínai Népköztársaságból származó behozatalból eredő nyomás hiánya is mutatja. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a fenti 87. és 88. pontban a Törvényszék elutasította ezen érvelés premisszáit.
103 A fentiekre figyelemmel az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
104 Mivel megállapításra került, hogy az első jogalapot alkotó mindkét rész megalapozatlan, a jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A védintézkedés meghosszabbításához fűződő uniós érdek értékelése során a Bizottság által vétett nyilvánvaló hibákra alapított, második jogalapról
105 Második jogalapjával a felperes arra hivatkozik, hogy téves a Bizottság azon álláspontja, amely szerint nem állnak fenn olyan kényszerítő gazdasági okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében a már létező védintézkedés meghosszabbítása.
106 Először is a felperes vitatja a megtámadott rendeletben szereplő azon állítás megalapozottságát, amely szerint a vámmentes vámkontingensek megfeleltek a kérelemnek. A felperes ugyanis jelzi, hogy a Covid19‑világjárványt követő általános gazdasági fellendülés során egyensúlyhiány alakult ki a nyersanyagok iránti nagy kereslet és azon uniós gyártók alacsony kínálata között, amelyek nem tudták kielégíteni e keresletet, ami az árak jelentős emelkedéséhez vezetett az Unión belül. Ebben az összefüggésben a felperes megjegyzi, hogy 2021 harmadik negyedévében a harmadik országbeli fő acélszállítók kontingenseinek kimerülése megnehezítette a felhasználók és importőrök acélellátását.
107 Meg kell állapítani, hogy a felperes érve a védintézkedés mechanizmusát figyelmen kívül hagyó megközelítésen alapul, amely arra készteti az importőrt, hogy diverzifikálja beszerzési forrásait oly módon, hogy adott esetben olyan harmadik országbeli termelőkhöz fordul, amelyek esetében a vámkontingens még nem merült ki. Márpedig a jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a vámmentes kontingenseket továbbra sem használták fel, amit a felperes nem vitat.
108 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a Bizottság elemzését érintően semmilyen nyilvánvaló értékelési hiba nem nyert bizonyítást.
109 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendeletben szereplő azon állításokat, amelyek szerint egyrészt nincs közvetlen kapcsolat a védintézkedés és az acél árának emelkedése között, másrészt pedig ezen árak szintjét nem tartják fenn a piacnak a Covid19‑világjárvány utáni helyzethez való igazítását követően, nem támasztják alá azok az adatok, amelyeken a Bizottság elemzése alapul.
110 Mindenekelőtt azonban meg kell állapítani, hogy ha az árak emelkedése a védintézkedésnek tudható be, az elemzés adataiból az következik, hogy az uniós acélipar minden kényszerítő versenynyomástól mentes lehetett. Márpedig a Bizottság nem juthatott volna ilyen következtetésre a védintézkedés utolsó időszakában gyakorlatilag valamennyi termékkategóriában több forrásból származó, ki nem merített vámmentes kontingensek nagy száma esetén, ami a jelen ügyben fennállt, amint az a fenti 107. pontban megállapításra került.
111 Továbbá az egyéb tényezők – mint például a nyersanyagáraknak a megtámadott rendelet (100) preambulumbekezdésében említett párhuzamos emelkedése – hatása nem zárható ki az uniós piacon az árak emelkedését magyarázó okok meghatározása során.
112 Végül az ügy irataiból kitűnik, hogy mivel ezeket az áremeléseket a világ fő acélpiacain figyelték meg, ahol a védintézkedés nem volt alkalmazható, a felperesnek a védintézkedés és az áremelés közötti okozati összefüggésre vonatkozó észrevételei nem meggyőzőek.
113 Következésképpen a Bizottság áremelkedésre vonatkozó értékelése a védintézkedés meghosszabbításához fűződő uniós érdek értékelése keretében nem minősíthető nyilvánvalóan tévesnek.
114 Harmadszor a felperes vitatja azt a tényt, hogy a Bizottság a megtámadott rendeletben „átmeneti jellegűeknek” minősíti a gazdaság általános újraindulását követően felmerült beszerzési problémákat, mivel a felperessel ellentétben úgy véli, hogy az uniós iparágazat által leállított üzemek üzemeltetéséhez való visszatérés nem képes biztosítani a Covid19‑világjárvány előtt fennálló rendes acélellátási feltételek észszerűen rövid időn belüli helyreállítását.
115 A felperes ugyanis arra hivatkozik, hogy a keresletnek a gazdaság általános újraindulását követő növekedése többek között a nyersanyagok fokozatos hiányához vezetett, amely hatással volt ezen anyagok feldolgozóinak tevékenységére. Így a szállításokat rendszeresen törlik vagy felfüggesztik. Ezenkívül a tengeri szállítás költségei exponenciálisan növekedtek, és a logisztika egyre nehezebben kezelhető.
116 Először is emlékeztetni kell arra, hogy mivel a vámkontingenseket nem merítették ki, (lásd a fenti 107. pontot) a védintézkedés nem lehet oka annak, hogy az uniós iparágazat állítólag képtelen volt az uniós piaci kereslet kielégítésére.
117 Továbbá, mivel a felperes nem bizonyította az uniós piacon a kínálat elégtelenségét, a szállítási határidőkre és a logisztikai költségekre alapított érvei nem relevánsak.
118 Végül a megtámadott rendelet (110) és (111) preambulumbekezdésében szereplő, az uniós iparágazat azon képességére vonatkozó információkat, hogy biztosítsa a rendes ellátási feltételek észszerű időn belüli helyreállítását, nem lehet a felperes ezzel ellentétes puszta kijelentésével vitatni, anélkül hogy a felperes bizonyítékokat terjesztene elő annak alátámasztására.
119 Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett volna a védintézkedés meghosszabbításához fűződő uniós érdeket illetően.
120 A teljesség kedvéért megállapítható, hogy a felperesnek a vizsgálati időszakot követő helyzet alakulására vonatkozó adatokra alapított érvei hatástalanok, mivel ezek az érvek nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a védintézkedés meghosszabbításához fűződő uniós érdekre vonatkozó elemzését érintően nyilvánvaló mérlegelési hiba áll fenn, mivel ezek az adatok nem vehetők figyelembe a védintézkedés esetleges meghosszabbítására vonatkozó vizsgálat során.
121 A fentiek összességére tekintettel a második jogalapot mint megalapozatlant, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
122 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
123 A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a European Association of Non‑Integrated Metal Importers & distributorst (Euranimi) kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. október 4‑i nyilvános ülésen.
Aláírások