A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2008. szeptember 11.
F‑51/07. sz. ügy
Philippe Bui Van
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő besorolás – Szabálytalan besorolás – Jogellenes aktus visszavonása – Jogos bizalom – Ésszerű határidő – Védelemhez való jog – Gondos ügyintézéshez való jog”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Bui Van azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság Közös Kutatóközpontjának főigazgatója által hozott 2006. október 4-i azon határozatot, amellyel a felperest az eredeti AST 4 besorolási fokozat, 2. fizetési fokozat helyett AST 3 besorolási fokozat, 2. fizetési fokozatba sorolták át, valamint semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2007. március 5‑i, a felperes panaszát elutasító határozatát, továbbá ítéljen meg a felperesnek egy euró jelképes kártérítést az állítólag őt ért nem vagyoni károk megtérítéseként.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy kártérítés címén fizessen P. Bui Van részére 1500 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeinek kétharmadát. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeinek egyharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 85. cikk, első bekezdés)
2. Intézmények jogi aktusai – Visszavonás – Jogellenes aktusok – Feltételek – Ésszerű határidő – Kiszámítás
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (3) bekezdés)
3. Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés)
1. Noha minden közösségi intézmény számára el kell ismerni azt a jogot, hogy amennyiben valamely aktus jogellenességét észleli, azt ésszerű határidőn belül, az ilyen visszavonásra jellemző visszaható hatállyal visszavonja, azonban e jogot korlátozhatja az a követelmény, hogy tiszteletben kell tartani a jogi aktus olyan kedvezményezettjének jogos elvárását, aki bízhatott a jogi aktus jogszerűségében, feltéve hogy az aktus elfogadását nem maga váltotta ki téves vagy hiányos adatok szolgáltatásával. E tekintetben a hatósági aktus címzettjénél a jogos bizalom kialakulásának meghatározó időpontja a határozat közlése, nem pedig annak elfogadása vagy visszavonása.
E tekintetben a jogalap nélküli kifizetések adminisztráció számára történő visszakövetelésének a személyzeti szabályzat 85. cikke első bekezdésében megfogalmazott feltételeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kell meríteni, különösen a kifizetés szabálytalanságának nyilvánvaló voltára vonatkozó feltételből.
Másfelől még a jogellenes aktus címzettjénél fennálló jogos bizalom esetén is valamely feltétlenül érvényesítendő közérdek, mint a gondos igazgatás vagy az intézmény pénzügyi forrásainak védelme, megelőzheti a kedvezményezettnek az általa szilárdnak vélt helyzet fenntartásához fűződő érdekét.
(lásd az 51., 53., 54., 56. és 62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 42/59. és 49/59. sz., Snupat kontra Főhatóság egyesített ügyekben 1961. március 22‑én hozott ítélete (EBHT 1961., 99., 159. és 160. o.); 14/61. sz., Koninklijke Nederlandsche Hoogovens en Staalfabrieken kontra Főhatóság ügyben 1962. július 12‑én hozott ítélete (EBHT 1962., 485., 516. és 518. o.); 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1982., 749. o.) 10–12. pontja; 15/85. sz., Consorzio Cooperative d’Abruzzo kontra Bizottság ügyben 1987. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1987., 1005. o.) 12–17. pontja; C‑248/89. sz., Cargill kontra Bizottság ügyben 1991. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑2987. o.) 20. pontja; C‑365/89. sz. Cargill‑ügyben 1991. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑3045. o.) 18. pontja; C‑90/95. P. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1997. április 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑1999. o.) 35–37. és 39. pontja; C‑183/95. sz. Affish‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑4315. o.) 57. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Elsőfokú Bíróság T‑38/93. sz., Stahlschmidt kontra Parlament ügyben 1994. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑65. o. és II‑227. o.) 19. pontja; T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.) 47. pontja; T‑180/02. és T‑113/03. sz., Gouvras kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 15‑én hozott ítéletének (ENHT‑KSZ 2004., I‑A‑225. o. és II‑987. o.) 110. pontja; T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑897. o.) 161., 162. és 167. pontja; T‑324/04. sz., F kontra Bizottság ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑0000. o.) 142. pontja.
2. A jogellenes hatósági aktust ésszerű határidőn belül kell visszavonni, amelyet az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és a felek magatartására, továbbá figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó aktus keletkeztet‑e alanyi jogokat, vagy sem, valamint mérlegelni kell az érdekeket. Főszabály szerint ésszerűnek kell tekinteni az olyan visszavonási határidőt, amely megfelel a személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésében előírt három hónapos keresetindítási határidőnek. Mivel e határidő köti magát az adminisztrációt is, a visszavonni kívánt határozat elfogadását kell kezdő időpontnak tekinteni.
(lásd a 63. és 67–69. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Snupat kontra Főhatóság ügyben hozott ítéletének 159. pontja; a fent hivatkozott Koninklijke Nederlandsche Hoogovens en Staalfabrieken kontra Főhatóság ügyben hozott ítéletének 520. pontja; a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 35. pontja; a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P.–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑8375. o.) 187. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑20/96. sz., Pascall kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑A‑361. o. és II‑977. o.) 72. és 77. pontja; T‑197/99. sz., Gooch kontra Bizottság ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑271. o. és II‑1247. o.) 53. pontja; T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 66. pontja; fent hivatkozott Kontouli kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 161. pontja.
3. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személy ellen indítottak, és amely esetleg e személy számára sérelmet okozó aktus meghozatalához vezethet, a közösségi jog egyik alapvető elvét képezi, amely jogot még az adott eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiányában is biztosítani kell. Ezen elv, amely a gondos ügyintézés követelményeinek felel meg, megköveteli, hogy az érintett személynek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy álláspontját tárgyszerűen kifejthesse azon körülményekkel kapcsolatban, amelyeket a meghozandó határozatban ellene felhozhatnak. E tekintetben az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7‑én kihirdetett alapjogi chartája 41. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a gondos ügyintézéshez való jog „magában foglalja […] mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák […].”
Mindazonáltal a védelemhez való jog megsértése nem minden esetben vonja maga után a megtámadott határozat megsemmisítését. Így van ez akkor, amikor a jogsértés nem érinthette a megtámadott határozat tartalmát. A közszolgálati kötelezettségszegésnek minősülő jogsértés mindazonáltal kártérítést tehet indokolttá.
Így azt a tisztviselőt, akit az adminisztráció nem hallgatott meg, mielőtt neki sérelmet okozó aktust fogadott el, nem vagyoni kár éri abból az érzésből fakadóan, hogy őt kész tények elé állították, és emiatt megfelelő kártérítésben kell részesíteni.
(lásd a 72–74., 81., 84. és 92–94. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2263. o.) 27. pontja; C‑301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑307. o.) 31. pontja; C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑959. o.) 48. pontja; C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8147. o.) 99. pontja; C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8237. o.) 99. és 101. pontja; fent hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 318. és 324. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37. és 38. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑49. o. és II‑223. o.) 31. pontja; T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑57. o. és II‑243. o.) 64. pontja.