T‑132/07. sz. ügy

Fuji Electric Co. Ltd

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca – Az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – A piac felosztása – A jogsértés bizonyítása – A jogsértő magatartás betudhatósága – A jogsértés időtartama – Bírságok – Enyhítő körülmények – Együttműködés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – A jogsértések betudhatósága

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

2.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A bizonyítási teher terjedelme

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

4.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

5.      Verseny – Kartellek – Bizonyítás – Valamely dokumentum bizonyító erejének értékelése – Szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

6.      Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság

(Egységes Európai Okmány, preambulum; EU 6. cikk, (2) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

7.      Verseny – Kartellek – Versenyellenes célú találkozókon való részvétel

(EK 81. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

8.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Válaszadási kötelezettség – Hiány

(1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk)

9.      Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Természetes vagy jogi személyek – A kifogásközlés címzettjeként megjelölt vállalkozás által azon ténybeli vagy jogi elemeknek a közigazgatási eljárásban való elismerése, amelyek igazolják a jogsértés e vállalkozásnak való betudását – A jogorvoslathoz való jog gyakorlásának korlátozása – A jogszerűség alapelvének és a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének megsértése

(EK 81. cikk és EK 230. cikk, negyedik bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk és 52. cikk, (1) bekezdés)

10.    Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat

(EK 81. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

11.    Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat

(EK 81. cikk és EK 230. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

12.    Verseny – Közösségi szabályok – Leányvállalat által elkövetett jogsértés – Az anyavállalatnak való betudás – A Bizottságra háruló bizonyítási teher

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

13.    Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre – A bírságot kiszabó határozatban nem említett további információk figyelembevételének lehetősége

(EUMSZ 263. és EUMSZ 264. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (4) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

14.    Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Kifogásközlés – A kifogásközlés megküldését követően további bizonyítékok előterjesztése – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

15.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – A jogsértés Bizottság általi megállapítását megkönnyítő magatartás szükségessége

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 26. pont)

1.      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének – amely megtiltja a vállalkozásoknak olyan megállapodások kötését vagy olyan összehangolt magatartásokban való részvételt, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja vagy hatása a belső piacon a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása – olyan gazdasági egységek a címzettjei, amelyek meghatározott hosszú távú gazdasági célt követő személyi, materiális és immateriális összetevők egységes szervezetét jelentik, amely szervezet hozzájárulhat az e rendelkezésekben említett jogsértés elkövetéséhez.

Az EK 81. cikk alapján hozott határozatok címzettjeinek – a határozatok alkalmazása és végrehajtása céljából – azonban jogi személyiséggel rendelkező jogalanyoknak kell lenniük. Így, amikor a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján határozatot hoz, meg kell határoznia azt vagy azokat a természetes vagy jogi személyt vagy személyeket, aki(k) vagy amely(ek) felelőssé tehetők a szóban forgó vállalkozás magatartásáért, valamint ez alapján szankcionálhatók, és a határozat címzettje(i) lesz(nek).

(vö. 56–57. pont)

2.      Ha több személy tartható személyesen felelősnek a versenyjog értelmében egy és ugyanazon vállalkozás jogsértésben való részvétele miatt, az említett jogsértésért egyetemlegesen felelősnek kell őket tekinteni.

Ezenkívül egy és ugyanazon vállalkozás jogsértésben való részvétele miatt személyesen és egyetemlegesen felelősnek tekinthető az a személy, akinek közvetlen felelőssége vagy irányítása alatt állt a vállalkozás a jogsértés elkövetésének az időpontjában, és az a személy, aki – mivel ténylegesen irányítási jogkört gyakorolt az első felett, és meghatározta annak piaci magatartását – közvetve ugyanezen vállalkozást irányította a jogsértés elkövetésének időpontjában.

Ebből következik, hogy a személyes felelősség elvét, amely szerint valamely személy csak a saját tetteiért tehető felelőssé, úgy kell értelmezni, hogy az vonatkozik a vállalkozást a jogsértés elkövetésének időpontjában közvetlenül irányító személy és az e vállalkozást ugyanebben az időszakban közvetve irányító személy személyes felelősségére is.

(vö. 58–59., 153. pont)

3.      Ami a bizonyítási terhet illeti, egyrészt a versenyjog megsértését állító fél vagy hatóság feladata a jogsértést megalapozó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítása, másrészt a jogsértés megállapítása ellen védekezésül felhozott jogalapra hivatkozó vállalkozás feladata annak bizonyítása, hogy fennállnak a védekezésül felhozott jogalap alkalmazásának feltételei, így az említett hatóságnak tehát más bizonyítékokra kell hivatkoznia.

A jogsértés időtartama az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértés fogalmának alkotóeleme, amely elem bizonyítása elsősorban a Bizottság feladata.

A bizonyítási teher ilyen megoszlása mindazonáltal változhat attól függően, hogy az egyik fél által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, hogy a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezhetik; ennek hiányában azonban megállapítható a bizonyítottság.

(vö. 84–85. pont)

4.      A Bizottság által felhasználható bizonyítékokkal kapcsolatban a versenyjogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve.

Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjog megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak. Az ilyen ténykörülmények és egybeesések nemcsak a versenyellenes magatartások vagy megállapodások fennállásáról szolgálnak felvilágosítással, hanem a folytatólagos versenyellenes magatartások időtartamáról, illetve a versenyjog megsértésével kötött megállapodások alkalmazásának időszakáról is.

Mindenesetre a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy a jogsértés megtörtént. Mindazonáltal nem kell a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve szükségszerűen eleget tennie e feltételeknek. Elegendő ugyanis, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek.

Ami a jogsértés időtartamát illeti, a jogsértés időtartamának megállapítására közvetlenül alkalmas bizonyítékok hiányában a Bizottságnak legalább olyan bizonyítékokra kell hivatkoznia, amelyek időben kellően közel álló tényekre vonatkoznak oly módon, hogy ésszerűen elfogadható legyen, hogy e jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott.

(vö. 86–87. pont)

5.      Ami a versenyszabályokba ütköző jogsértéssel kapcsolatban összegyűjtött különböző bizonyítékoknak tulajdonítandó bizonyító erőt illeti, az egyetlen fontos tényező, amelyet a benyújtott bizonyítékok szabad mérlegelése során meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. A bizonyításra általában alkalmazandó szabályok szerint valamely dokumentum hitelessége és ennélfogva bizonyító ereje az eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől és tartalmától függ. Így különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a körülménynek, ha valamely dokumentum a tényekkel szoros összefüggésben vagy e tények közvetlen tanúja révén jött létre. Azon dokumentumok, amelyekből kitűnik, hogy több vállalkozás között kapcsolat állt fenn, valamint hogy azok kifejezetten azt a célt követték, hogy előre kiiktassák a versenytársaik jövőbeni magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot, jogilag megkövetelt módon bizonyítják az összehangolt magatartás fennállását. Ezenkívül főszabály szerint különösen megbízható bizonyítéknak kell tekinteni azon nyilatkozatokat, amelyek a nyilatkozattevő érdekei ellen irányulnak.

(vö. 88. pont)

6.      A versenyjog megsértésének fennállását megállapító és a címzettekre bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset keretében a bíróságban felmerülő bármely kételynek a határozat címzettjeinek a javát kell szolgálnia, így a bíróság nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan. Ez utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely különösen az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdéséből ered, és amely az alapvető jogok részét képezi, amely jogokat a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – amelyet egyébként az Egységes Európai Okmány preambuluma és az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke is megerősít – az Európai Unió jogrendje védelemben részesíti. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók természetére és súlyára, az ártatlanság vélelmének elve irányadó többek között a versenyjog megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.

(vö. 89. pont)

7.      Az olyan vállalkozás, amely nem határolódik el nyilvánosan egy olyan találkozó eredményeitől, amelyen jelen volt, vagy egy olyan megállapodástól, amelyben részt vett, főszabály szerint teljes felelősséggel tartozik a kartellben való részvételéért. Túl könnyű lenne ugyanis a jogellenes kartellből hasznot húzó vállalkozások számára csökkenteni a súlyos bírság megfizetésének kockázatát, ha jogosultak lennének a bírság összegének csökkentésére azon az alapon, hogy csak korlátozott szerepet játszottak a jogsértés végrehajtásában, miközben a fellépésük arra ösztönzött más vállalkozásokat, hogy a versenyt súlyosabban sértő módon járjanak el. Ebből következően, még ha feltételezhető is, hogy az érintett vállalkozás nem tartotta be valamennyi, a kartell keretében kötött megállapodást, ez a körülmény a kartell többi tagjától való nyilvános elhatárolódás bizonyításának hiányában nem elegendő ahhoz, hogy a vállalkozás mentesüljön azon felelősség alól, amelyet az e megállapodásokban, valamint ezeken keresztül a megállapított jogsértésben való részvételéért visel.

(vö. 100. pont)

8.      A versenyjogot nem lehet úgy értelmezni, hogy a közigazgatási eljárás keretében az érintett személyt arra kötelezi, hogy válaszoljon a Bizottság által neki címzett kifogásközlésre. Ugyanis sem a vállalkozásoknak a versenyjog által előírt közigazgatási eljárásban való jogai és kötelezettségei, sem bármely általános jogelv nem kötelezi az említett vállalkozásokat másra, mint hogy közöljék a Bizottsággal az általa az 1/2003 rendelet 18. cikke alapján tőlük kért információkat. Ezenkívül egy ilyen kötelezettség jogalap hiányában nehezen lenne összeegyeztethető a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével, mivel megnehezítené olyan személy számára kereset benyújtását az uniós bírósághoz, aki valamilyen oknál fogva nem válaszolt egy kifogásközlésre.

Így, bár a Bizottság határozatának jogszerűségét, amely megállapítja, hogy valamely személy megsértette a versenyjogot, és amely ezért bírságot szab ki vele szemben, csak a határozat meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló ténybeli és jogi elemek alapján lehet értékelni, ebből nem következik, hogy az érintett személy már a közigazgatási eljárás szakaszában köteles a Bizottságnak valamennyi olyan bizonyítékot benyújtani, amelyre a bírósághoz a közigazgatási eljárás végén elfogadott határozattal szemben, annak megsemmisítése iránt benyújtott kereset alátámasztása érdekében hivatkozni kíván.

(vö. 124., 158. pont)

9.      Amennyiben a versenyszabályok megsértése miatt indított eljárás keretében az érintett személy önként az együttműködés mellett dönt, és a közigazgatási eljárás során kifejezetten vagy hallgatólagosan elismer olyan ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek igazolják a jogsértés neki való betudását, ez nem korlátozza őt az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján számára nyitva álló keresetindítási jog gyakorlásában.

Amennyiben arra nincs kifejezett jogalap, az ilyen korlátozás ellentétes lenne a jogszerűség és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelvével. Végül a hatékony jogorvoslathoz és a pártatlan bírósághoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosítja, és e Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint az abban elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által korlátozható.

(vö. 159. pont)

10.    A valamely személynek sérelmet okozó határozat indokolásának olyannak kell lennie, hogy ténylegesen felül lehessen vizsgálni annak jogszerűségét, és megadja az érdekeltnek a szükséges információkat annak érdekében, hogy megítélhesse a határozat megalapozottságát vagy annak hiányát, és az indokolás megfelelő jellegét az ügy körülményeire, különösen az aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére és a címzettek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni.

Az előbbiekben említett feladatok ellátásához a megfelelő indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a kifogásolt jogi aktust elfogadó uniós hatóság érvelésének.

Ezenkívül, amennyiben az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke alapján hozott határozat több címzetthez szól, és a jogsértés betudhatóságának kérdését veti fel, e határozatnak megfelelő indokolást kell tartalmaznia a címzettek mindegyikére, és különösen azokra nézve, amelyeknek e határozat értelmében e jogsértés terhét viselniük kell.

(vö. 162. pont)

11.    Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke alapján hozott határozat megsemmisítése iránti kereset keretében az a tény, hogy a felperes nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított érdemi jogalapra hivatkozik, nem pedig az indokolás hiányára vagy nem megfelelő jellegére, vagyis nem az EK 230. cikk szerinti lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalapra, nem fosztja meg a bíróságot attól a lehetőségtől, hogy hivatalból figyelembe vegye ezt a jogalapot, mivel ez olyan imperatív jogalapot képez, amelyet a bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni, feltéve hogy tiszteletben tartja a kontradiktórius eljárás elvét.

(vö. 163. pont)

12.    A versenyszabályok alkalmazásában az a körülmény, hogy a leányvállalat külön jogi személyiséggel rendelkezik, nem elegendő ahhoz, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy magatartását az anyavállalatnak tudják be, mégpedig akkor, ha a leányvállalat nem önálló módon határozza meg piaci magatartását, hanem lényegében az anyavállalat által adott utasításokat követi.

Ebben az összefüggésben főszabály szerint a Bizottság feladata bizonyítani, hogy az anyavállalat vagy anyavállalatok ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak a leányvállalatuk piaci magatartására, ténybeli elemek – többek között különösen az anyavállalat vagy anyavállalatok leányvállalatuk felett gyakorolt irányítási jogköre – alapján. Az anyavállalat általában akkor képes ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolni leányvállalatára, különösen pedig az utóbbi piaci magatartására, ha a leányvállalat tőkerészesedéseinek többségével rendelkezik.

A kisebbségi részesedés mindazonáltal lehetővé teheti az anyavállalat számára, hogy ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroljon leányvállalata piaci magatartására, ha az olyan jogokat biztosít, amelyek túllépik a kisebbségi részvényesek számára pénzügyi érdekeik védelme érdekében általában biztosított jogokat, és amelyek az egy irányba mutató, jogi vagy gazdasági jellegű bizonyítékok összességének módszere alapján vizsgálva alkalmasak annak bizonyítására, hogy a leányvállalat piaci magatartására meghatározó befolyást gyakorolnak. A meghatározó befolyás tényleges gyakorlását így a Bizottság bizonyíthatja a bizonyítékok összességének köszönhetően még akkor is, ha ezek a bizonyítékok önmagukban nem rendelkeznek megfelelő bizonyító erővel.

Az anyavállalat vagy anyavállalatok leányvállalatuk feletti irányítási jogkörének tényleges gyakorlása közvetlenül következhet az alkalmazandó jogszabályok végrehajtásából vagy az anyavállalatok között ugyanezen jogszabályoknak megfelelően közös leányvállalatuk irányításával kapcsolatban megkötött megállapodásból. Az anyavállalatnak a leányvállalata irányításában való jelentős részvételét tanúsíthatja a leányvállalat élén nagyszámú olyan személy jelenléte is, akik az anyavállalatban vezető tisztséget viselnek. A tisztségek ilyen halmozása az anyavállalatot szükségszerűen olyan helyzetbe hozza, amelyben meghatározó módon képes befolyásolni leányvállalatának piaci magatartását, mivel ez lehetővé teszi az anyavállalat igazgatóságának tagjai számára azt, hogy a leányvállalatban betöltött vezető tisztségeik gyakorlása keretében ügyeljenek arra, hogy utóbbi piaci magatartása megfeleljen az anyavállalat vezető szervei által kialakított iránymutatásoknak. E cél eléréséhez nem szükségszerű, hogy az anyavállalatnak a leányvállalatban vezető tisztséget viselő tagjai az anyavállalat társasági képviselői legyenek. Végül, az anyavállalatnak vagy anyavállalatoknak a leányvállalat irányításában betöltött szerepe azokból az üzleti kapcsolatokból is kitűnhet, amelyeket az előbbiek tartanak fenn az utóbbival. Így ha egy anyavállalat egyúttal a leányvállalatának szállítója vagy ügyfele, különleges érdeke fűződik ahhoz, hogy ez utóbbi gyártási vagy forgalmazási tevékenységeit irányítsa annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázhassa az így megvalósított vertikális integrációból származó értéktöbbletet.

Egyébiránt ahhoz, hogy a leányvállalat által elkövetett cselekményeket az anyavállalatnak be lehessen tudni, egyáltalán nem követelmény annak bizonyítása, hogy az említett anyavállalat a felrótt magatartásokban közvetlenül részt vett, vagy arról tudomása volt. Nem merül fel ugyanis a jogsértéssel kapcsolatos kezdeményezés kérdése az anyavállalat és a leányvállalata között, és még kevésbé az anyavállalat érintettsége az említett jogsértésben, hanem azon tényről van szó, hogy a jogsértés elkövetésének időpontjában az anyavállalat és leányvállalata egységes piaci magatartást tanúsított, ami felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a bírságokat kiszabó határozatot a cégcsoport anyavállalatának címezze.

(vö. 179–184., 196. pont)

13.    Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében a jogszerűség egyszerű vizsgálatán túl, amely csak a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé, amint azt az EUMSZ 264. cikk kimondja, a korlátlan felülvizsgálati jogkör feljogosítja az uniós bíróságot arra, hogy megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust valamennyi ténybeli körülményt figyelembe véve, például a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének módosítása érdekében.

Ebből következően azokon a területeken, ahol a Bizottság továbbra is rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, mint a bírság összegének a jogsértés időtartamára tekintettel vagy a szankció elrettentő hatásának biztosítása érdekében történő növelése mértékének megállapítása, vagy a vállalkozás közigazgatási eljárás során folytatott együttműködése minőségének és hasznosságának különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyított megítélése, az a tény, hogy a megsemmisítés iránti kereset keretében az EUMSZ 263. cikk alapján lefolytatott jogszerűségi vizsgálat nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik, főszabály szerint nem köti az uniós bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában.

Korlátlan felülvizsgálati jogkörében az uniós bíróság az adott esetnek megfelelően értékelheti a bírságok összegének megfelelő jellegét a 17. rendelet 15. cikkének (4) bekezdésében vagy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott szempontokra tekintettel. Ez utóbbi értékelés igazolhatja olyan kiegészítő információk benyújtását és figyelembevételét, amelyeket a Bizottság bírságot kiszabó határozata nem említett.

(vö. 208–209. pont)

14.    A kifogásközlésnek az érdekeltek részére lehetővé kell tennie, hogy ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, és ez a követelmény akkor teljesül, ha a végleges határozat az érdekelteket nem teszi felelőssé a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket állapít meg, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat.

Bár valamely vállalkozás a határozatban nem vonható felelősségre a vele szemben a kifogásközlésben kifogásoltaktól eltérő jogsértésekért, ez nem vonatkozik a megállapított tényekre, mivel ez utóbbiakkal kapcsolatosan elegendő, ha az eljárás alá vont vállalkozásoknak az összes terhükre rótt ténnyel kapcsolatosan lehetőségük volt álláspontjuk kifejtésére. Egyetlen rendelkezés sem tiltja ugyanis, hogy a Bizottság a kifogásközlés megküldését követően olyan új iratokról tájékoztassa a feleket, amelyekről úgy véli, hogy alátámasztják elméletét, feltéve hogy a vállalkozásoknak megfelelő időt biztosít arra, hogy e tekintetben kifejtsék álláspontjukat.

(vö. 238. pont)

15.    Bár igaz, hogy a bizonyítékok Bizottsághoz való benyújtásának időpontja befolyásolja azon minősítésüket, hogy jelentős hozzáadott értékkel rendelkeznek‑e, mivel ez a minősítés a benyújtás időpontjában a Bizottság aktájában már szereplő bizonyítékoktól függ, kizárólag azon tény, hogy ezeket a bizonyítékokat a kifogásközlés kézbesítését követően nyújtották be, nem zárja ki, hogy a közigazgatási eljárás előrehaladott állapota ellenére még jelentős hozzáadott értéket jelenthessenek. Különösen a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alapján a kifogásközlés megküldését követően benyújtott kérelemben egy vállalkozás összpontosíthat azokra a tényekre, amelyeket álláspontja szerint nem bizonyítottak jogilag megkövetelt módon, annak érdekében, hogy a már a Bizottság birtokában levő bizonyítékokhoz képest jelentős hozzáadott értéket nyújtson.

Ezenkívül az engedékenységi közlemény 26. pontja csak a Bizottságot terhelő eljárási kötelezettséget jelent. Az nem mondja ki, hogy bármely, egy vállalkozás által a jogsértés bizonyítására irányuló együttműködés szükségszerűen nélkülöz minden értéket, ha az csak a kifogásközlés kézbesítését követően történik. Egyébiránt az ilyen együttműködés nagyon hasznos lehet, ha a benyújtott bizonyítékokról a Bizottság korábban nem tudott, és ha azok közvetlenül összefüggnek a feltételezett kartell súlyával vagy időtartamával.

(vö. 239–240. pont)