A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. december 14.
T‑563/10. P. sz. ügy
Patrizia De Luca
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Nyílt versenyvizsgát követően magasabb csoportba tartozó állásba történő kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépése – Átmeneti rendelkezések – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑20/06. sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítélete ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a csatlakozó fellebbezéseket elutasítja. A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑20/06. sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi. A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé. A Törvényszék a költségekről egyelőre nem határoz.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Elfogadhatóság – A Törvényszék általi, hivatalból történő vizsgálat
2. Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Tárgy – A megtámadott ítélet indokolásának megváltozatása – Elfogadhatatlanság – Egy másik fél által a csatlakozó fellebbezése alátámasztására felhozott érvekre hivatkozás – Elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §, 141. cikk, 2. §, és 142. cikk, 1. §)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga – Nem kizárólag külső felvételi mód
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Előmenetel – A besorolási osztály vagy szolgálat nyílt versenyvizsgán való részvétel nyomán történő megváltoztatása – Fizetési fokozatba való besorolás – Alkalmazandó szabályok
(Személyzeti szabályzat, 32. cikk, (2) bekezdés, és 46. cikk)
5. Tisztviselők – Előmenetel – A besorolási osztály vagy szolgálat nyílt versenyvizsgán való részvétel nyomán történő megváltoztatása – Más besorolási fokozatba történő átsorolás – Alkalmazandó szabályok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 1. cikk, (2) bekezdés, és 12. cikk, (3) bekezdés)
1. Még ha egy fellebbező azt is kéri, hogy a Törvényszék mondja ki, hogy egy csatlakozó fellebbezés elfogadható, a Törvényszék feladata az e csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságára vonatkozó bármely kérdés hivatalból történő vizsgálata.
(lásd a 29. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑1873. o.) 46. pontja; a C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 38. pontja.
2. El kell utasítani mint elfogadhatatlant a csatlakozó fellebbezésben foglalt olyan kérelmeket, amelyek nem a megtámadott ítélet rendelkező részének teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére, hanem csupán az annak szükséges alátámasztását képező bizonyos indokok megváltoztatására irányulnak. E kérelmek nem tesznek eleget a Törvényszék eljárási szabályzata 142. cikkének 1. §‑a által támasztott követelményeknek. Amint ugyanis a Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, valamennyi fellebbezésnek a Közszolgálati Törvényszék valamely ítéletének teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére kell irányulnia; hatályon kívül helyezés esetén, ha a per állása megengedi, a jogvitát maga a Törvényszék is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Közszolgálati Törvényszékhez.
Egyébiránt az említett 142. cikkből és a 141. cikk (2) bekezdéséből, valamint az eljárási szabályzat 48. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy elfogadhatatlannak kell tekinteni a Közszolgálati Törvényszék határozatainak megsemmisítésére irányuló valamennyi olyan kérelmet, amelyet nem megfelelően fogalmaztak meg a válaszbeadványban. E pontossági követelménynek nem felelnek meg, és ennélfogva el kell utasítani mint nem kellően kifejtetteket, és következésképpen elfogadhatatlanokat, a valamely csatlakozó fellebbezés alátámasztására felhozott olyan jogalapokat vagy kifogásokat, amelyek keretében az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél csupán az alperes által az elsőfokú eljárásban elterjesztett beadványában előadott jogalapokra utal vissza csatlakozó fellebbezésének alátámasztására.
(lásd a 30., 31., 34. és 35. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a C‑71/07. P. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑5887. o.) 41. pontja;
a Törvényszék T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑2085. o.) 154. pontja; a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5527. o.) 54. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nyílt versenyvizsgára vonatkozó eljárás nem minősül kizárólagosan külső felvételi módnak, mivel egyszerre nyitva áll az uniós intézményeken kívülről érkező pályázók és azon egyéb pályázók előtt, akiknek már fennáll a tisztviselői vagy alkalmazotti jogállása.
(lásd a 44. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 176/73. sz., Van Belle kontra Tanács ügyben 1974. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 1361. o.) 8. pontja.
4. A személyzeti szabályzat nem tartalmaz olyan általános rendelkezéseket, amelyek egy nyílt versenyvizsga sikeres pályázójaként más beosztásba kinevezett, aktív státuszban lévő tisztviselő fizetési fokozatba történő besorolását szabályoznák. Az ilyen kinevezésre nem egy olyan eljárás alapján kerül sor, melyet a személyzeti szabályzat a tisztviselők előléptetésével kapcsolatban ír elő; és nem is tekinthető a szó szoros értelmében vett felvételnek, mivel a szóban forgó tisztviselőt már korábban felvették. A felvétel ugyanis azon személy helyzetéhez kapcsolódik, akit először vesznek fel az uniós tisztviselők csoportjába, míg az előléptetés az említett csoportban ekképpen megkezdett szakmában való rendes előmenetelt szabályozza. A vonatkozó rendelkezések – akár a személyzeti szabályzat felvétellel kapcsolatos szabályai, akár a csoportjukon belül aktív státuszban lévő tisztviselők rendes szakmai előmenetelével kapcsolatos, személyzeti szabályzatbeli rendelkezések és alapelvek – alkalmazása tehát csupán analógia útján történhet, mivel az utóbbi rendelkezések alkalmazása mindenekelőtt az érintett tisztviselő és a szakmai előmenetelre jogosult más tisztviselők közötti egyenlőség tiszteletben tartására kötelezi a kinevezésre jogosult hatóságot, míg az előbbi rendelkezések alkalmazásának inkább egy adott nyílt versenyvizsga valamennyi sikeres – akár tisztviselő, akár nem tisztviselő – pályázója közötti egyenlő bánásmód biztosítása a következménye.
(lásd a 46. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 266/83. sz., Samara kontra Bizottság ügyben 1985. január 15‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 189. o.) 13. pontja; a 273/83. sz., Michel kontra Bizottság ügyben 1985. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 347. o.) 18. pontja; a 37/87. sz., Sperber kontra Bíróság ügyben 1988. április 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 1943. o.) 9. és 11. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a 47/87. sz., Lucas kontra Bizottság ügyben 1988. június 14‑án hozott ítéletének (EBHT 1987., 3019. o.) 11. pontja;
a Törvényszék T‑103/92‑T‑105/92. sz., Baiwir és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑987. o.) 34. pontja.
5. Hasonlóképpen amint a személyzeti szabályzat nem tartalmaz olyan általános rendelkezéseket, amelyek egy nyílt versenyvizsga sikeres pályázójaként más beosztásba kinevezett, aktív státuszban lévő tisztviselő fizetési fokozatba történő besorolását szabályoznák, a személyzeti szabályzat rendelkezései nem szabályozzák egy nyílt versenyvizsgán sikeres pályázó, aktív státuszban lévő tisztviselőnek az általa betöltöttnél magasabb szintű beosztás elérését lehetővé tévő átsorolását sem.
E tekintetben a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének az alkalmassági listára 2006. május 1‑je előtt felvett azon tisztviselők besorolására vonatkozó 12. cikkének (3) bekezdése, akiket 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között „vettek fel”, egy nyílt versenyvizsga sikeres pályázójaként más beosztásba kinevezett, aktív státuszban lévő tisztviselőre csak analógia útján alkalmazandó, és annyiban, amennyiben a tisztviselőnek e rendelkezés alkalmazásához bizonyos érdeke fűződött, vagy abból előnye származott az előmenetel vagy a díjazás alakulása terén, amely főszabály szerint a 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között „felvett” .tisztviselők számára volt fenntartva.
Ugyanis a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezései mint átmeneti jellegű speciális rendelkezések, eltérést engedhetnek az általános jellegű szabályoktól, amelyek a speciális rendelkezések hiányában a szóban forgó helyzetre alkalmazandók, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 12. cikke (3) bekezdésének szövegéből azonban nem vonható le azon következtetés, hogy a tisztviselőkre alkalmazandó átmeneti intézkedésekkel összefüggésben a jogalkotó a felvétel fogalmát speciális módon és az általános jogi rendelkezésektől eltérően kívánta meghatározni, úgy, hogy az egy nyílt versenyvizsga sikeres pályázójaként más beosztásba kinevezett, aktív státuszban lévő tisztviselő helyzetére is vonatkozhasson. Márpedig az uniós bíróság a felvétel szigorúan értelmezett fogalmát már tisztviselői minőséggel rendelkező személyek felvételére csak kivételesen és olyan esetekben terjesztette ki, amikor ezeknek a személyeknek bizonyos érdekük fűződött ahhoz, vagy előnyük származott abból az előmenetel vagy a díjazás terén.
(lásd a 46. és 48–52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Samara kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 13. és 15. pontja; a fent hivatkozott Michel kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 18. pontja; a fent hivatkozott Sperber kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 9. és 11. pontja; a fent hivatkozott Lucas kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 11., 14. és 15. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Törvényszék fent hivatkozott Baiwir és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben ítéletének 34. pontja; a T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., II‑2523. o.) 39. pontja.