C‑245/19. és C‑246/19. sz. egyesített ügyek
État luxembourgeois
kontra
B és társai
(a Cour administrative [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. október 6.
„Előzetes döntéshozatal – 2011/16/EU irányelv – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 1. és 5. cikk – Valamely tagállam olyan illetékes hatósága részére történő adatszolgáltatásra kötelezés, amely valamely másik tagállam illetékes hatóságának információcsere iránti megkeresése alapján jár el – Olyan információk birtokában lévő személy, amelyek szolgáltatását az előbbi tagállam illetékes hatósága követeli – Az utóbbi tagállam illetékes hatósága kérelmére indult vizsgálattal érintett adóalany – Ezen adóalannyal jogi, banki, pénzügyi vagy tágabb értelemben gazdasági kapcsolatban álló harmadik személyek – Bírói jogvédelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az 52. cikk (1) bekezdése – Korlátozás – Jogalap – A hatékony jogorvoslathoz való jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása – Olyan jogorvoslat fennállása, amely lehetővé teszi a szóban forgó jogalanyok számára valamennyi releváns ténybeli és jogi kérdés hatékony felülvizsgálatát, valamint azon jogok hatékony bírói jogvédelmét, amelyeket az uniós jog a részükre biztosít – Az Unió által elismert általános érdekű célkitűzés – Nemzetközi adókijátszás és adókikerülés leküzdése – Arányosság – Az adatszolgáltatásra kötelező határozattal érintett információk »előreláthatólag releváns« jellege – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Figyelembe veendő személyi, időbeli és tárgyi elemek”
1. Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – Hatály – Az uniós jog végrehajtása – A 2011/16 irányelv által bevezetett, megkeresésre történő információcserére vonatkozó eljárás részletes szabályainak megállapításáról szóló szabályozás – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; 2011/16 tanácsi irányelv)
(lásd: 45., 46. pont)
2. Alapvető jogok –A hatékony bírói jogvédelemhez való jog –Hatékony jogorvoslathoz való jog – A magánélet tiszteletben tartásához való jog – A személyes adatok védelméhez való jog – Az alapvető jogok mérlegelése – A Charta által biztosított jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozásai – Megengedhetőség – Feltételek
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7., 8., 47. cikk)
(lásd: 47–51. pont)
3. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Felhívhatóság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
(lásd: 54., 55. pont)
4. Európai uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – A közhatalom önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Terjedelem – Jogi személyek – Információ iránti megkeresésnek a 2011/16 irányelv alapján történő teljesítésére irányuló, információközlésre kötelező határozat és az ilyen határozat nemteljesítését szankcionáló intézkedés – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, 52. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 57–59. pont)
5. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – A hatékony jogorvoslathoz való jog nemzeti jog által való korlátozása – Feltételek – A jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása – A jog lényeges tartalmának fogalma – Az uniós jog által garantált jogok tiszteletben tartását biztosító bíróság előtti eljárás – Annak hiánya, hogy a jog jogosultja részéről szükség van a nemzeti jog megsértésére, és arra, hogy kitegye magát az e jogsértéshez kapcsolódó szankciónak – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
(lásd: 60., 66. pont)
6. Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke – Hatály – Azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információ – A bankszámláira és a pénzügyi eszközeire, valamint a harmadik személyekkel fennálló jogi vagy gazdasági kapcsolataira vonatkozó információ – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)
(lásd: 73., 74. pont)
7. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Hatály – Harmadik személy jogi személyek – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
(lásd: 96., 97. pont)
8. Jogszabályok közelítése – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 2011/16 irányelv – Megkeresésre történő információcsere – Valamely tagállam által valamely másik tagállamhoz címzett, információcsere iránti eljárás lefolytatására irányuló megkeresés – Ez utóbbi tagállam illetékes hatóságának az információkérés tekintetében helyt adó határozata – Olyan információközlésre vonatkozó határozat, amely szankció kilátásba helyezése mellett ezen információknak az illetékes hatóság részére történő szolgáltatására kötelezi az információk birtokában lévő jogi személyt – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az információközlésre kötelező határozattal szembeni közvetlen kereset lehetőségét kizáró nemzeti szabályozás – Információk birtokában lévő jogi személy – Megengedhetetlenség – A kérelem alapjául szolgáló vizsgálattal adóalanyként érintett természetes személy, valamint a szóban forgó információkkal érintett harmadik személy jogi személyek – Megengedhetőség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7., 8., 47 cikk; 2011/16 tanácsi irányelv)
(lásd: 69., 76., 78–85., 87–93., 98., 101., 104., 105. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
9. Jogszabályok közelítése – Az adózás területén történő közigazgatási együttműködés – 2011/16 irányelv – Megkeresésre történő információcsere – Az ezen információk birtokában lévő személyhez intézett információ iránti megkeresés – Az e tagállam által valamely adóalanyhoz intézett információszolgáltatásra kötelező határozat jogszerűsége – Feltétel – A kért információk előrelátható relevanciája – A megkeresett hatóságra háruló értékelés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Figyelembe veendő kritériumok
(2011/16 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, és 5. cikk)
(lásd: 110–116., 124. pont, és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
A Charta által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog megköveteli, hogy azon személyek számára, akik olyan információk birtokában vannak, amelyek közlését a nemzeti hatóság tagállamok közötti együttműködés keretében kéri, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e kérelemmel szemben közvetlen keresetet indítsanak. Ezzel szemben a tagállamok megfoszthatják az ilyen közvetlen jogorvoslattól az adóvizsgálattal érintett adóalanyt és a szóban forgó információval érintett harmadik személyeket, amennyiben rendelkezésre áll más, olyan jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé teszi ez utóbbiak számára az említett kérelem járulékos felülvizsgálatát.
Egyébiránt az információ iránti megkeresés érvényesen irányulhat pontos információk helyett információkategóriákra, amennyiben ezen kategóriákat az azok „előreláthatólag releváns” jellegét alátámasztó szempontok szerint határozzák meg.
A directeur de l’administration des contributions directes (a közvetlen adók hivatalának igazgatója, Luxemburg), miután helyt adott a spanyol adóhatóság által a Spanyolországban lakóhellyel rendelkező, természetes személy F. C.‑re vonatkozó vizsgálat keretében kibocsátott két, tagállamok közötti adózással kapcsolatos információcsere iránti megkeresésnek, információszolgáltatásra kötelező határozatot hozott a B társasággal, valamint az A bankkal szemben, felszólítva őket arra, hogy közöljenek információkat azon bankszámlákról és pénzügyi eszközökről, amelyeknek F. C. a jogosultja vagy kedvezményezettje lehet, valamint különböző olyan jogi, banki, pénzügyi és gazdasági ügyletekről, amelyeket F. C., vagy a javára vagy az érdekében eljáró harmadik személyek hajthattak végre.
A megkeresésre történő, adózással kapcsolatos információk cseréjére alkalmazandó eljárásra vonatkozó luxemburgi szabályozás értelmében az ilyen információszolgáltatásra kötelező határozatokkal szemben a tényállás megvalósulása idején nem lehetett jogorvoslattal élni. A B, C és D társaság, valamint F. C. mindazonáltal keresetet nyújtott be a tribunal administratifhoz (közigazgatási bíróság, Luxemburg) elsődlegesen e határozatok megváltoztatása, másodlagosan azok hatályon kívül helyezése iránt. A tribunal administratif (közigazgatási bíróság) megállapította hatáskörét e keresetek elbírálására, és kimondta, hogy a luxemburgi szabályozás nem egyeztethető össze az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével, amely hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosít mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, ebből következően e szabályozás alkalmazását mellőzni kell. Ami az ügy érdemét illeti, az említett bíróság részben hatályon kívül helyezte az információszolgáltatásra kötelező határozatokat, mivel úgy ítélte meg, hogy egyes kért információk előreláthatólag nem relevánsak.
Az État luxembourgeois (luxemburgi állam) fellebbezést nyújtott be ezen ítéletekkel szemben a Cour administrative‑hoz (közigazgatási fellebbviteli bíróság, Luxemburg), amely úgy határozott, hogy többek között a Charta 47. cikkének értelmezésével kapcsolatban a Bírósághoz fordul. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e ezen cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely megfosztja az információk birtokában lévő személyt (mint a B társaság), az adóellenőrzéssel érintett adóalanyt (mint F. C.) és az ezen információk által érintett harmadik személyeket (mint a C és D társaság) attól a lehetőségtől, hogy közvetlen keresetet indítsanak valamely információközlésre kötelező határozattal szemben. Másfelől, a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetőség terjedelme kapcsán vár választ, amelyet a 2011/16 irányelv(1) az információcsere tekintetében a tagállamok számára biztosít abban az esetben, ha ezen információk „előreláthatólag relevánsak” a nemzeti adójogi szabályozás kezelése és végrehajtása szempontjából.
A Bíróság (nagytanács) a C‑245/19. és C‑246/19. sz. ügyben 2020. október 6‑án hozott ítéletében elsősorban kimondta, hogy a Charta 47. cikkével, összefüggésben értelmezve annak 7. és 8. cikkével (amelyek a magánélet tiszteletben tartásához, illetve a személyes adatok védelméhez való jogot biztosítják), valamint 52. cikke (1) bekezdésével (amely bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi egyes alapvető jogok gyakorlásának korlátozását):
– ellentétes, ha a 2011/16/EU tanácsi irányelv által bevezetett, megkeresésre történő információcserére vonatkozó eljárást végrehajtó tagállami szabályozás kizárja, hogy az információk birtokában lévő személy keresetet indítson azon határozattal szemben, amellyel valamely tagállam illetékes hatósága e személyt ezen információk részére történő szolgáltatására kötelezi annak érdekében, hogy eleget tegyen valamely másik tagállam illetékes hatósága által kibocsátott információcsere iránti megkeresésnek, ugyanakkor
– nem ellentétes, ha az ilyen szabályozás kizárja, hogy az ezen információkérés alapjául szolgáló vizsgálattal érintett adóalany, valamint a szóban forgó információkkal érintett harmadik személyek keresetet indítsanak az említett határozattal szemben.
A Bíróság, miután kimondta, hogy a Chartát alkalmazni kell, mivel az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás az uniós jog végrehajtásának minősül, először is a hatékony jogorvoslathoz való jogot illetően megállapította, hogy a közhatalomnak valamely természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem az uniós jog általános elvének minősül, és azon jogi személy, aki információknak valamely adóhatósággal való közlésére kötelező határozat címzettje, hivatkozhat arra annak érdekében, hogy az ilyen határozatot bíróság előtt vitassa.
Mindamellett a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az e területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a nemzeti jogszabályok korlátozhatják e jog gyakorlását, amennyiben a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket tiszteletben tartják. E rendelkezés többek között megköveteli a Charta által biztosított jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartását.
A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog lényeges tartalma egyéb tényezők mellett magában foglalja azt, hogy e jog jogosultja olyan bírósághoz fordulhasson, amely hatáskörrel rendelkezik az uniós jog által garantált jogok tiszteletben tartásának biztosítására, ennek érdekében pedig az előtte folyamatban lévő ügy szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi körülmény vizsgálatára. Ezenfelül az ilyen bírósághoz fordulás érdekében e személy nem kötelezhető arra, hogy valamely szabályt vagy jogi kötelezettséget megsértsen, és az e jogsértéshez kapcsolódó szankciónak tegye ki magát. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján az információközlésre kötelező határozat címzettjének csak akkor van lehetősége arra, hogy járulékos jelleggel vitassa e határozatot, ha nem tartja tiszteletben az említett határozatot, és ha emiatt később vele szemben szankciót szabnak ki, annak vitatására pedig az ilyen szankcióval szemben indított kereset keretében van lehetősége. Ennélfogva az ilyen nemzeti szabályozás nem tartja tiszteletben a Chartának az együttesen értelmezett 47. cikkét és 52. cikke (1) bekezdését.
Ami, másodszor, az információközlésre kötelező határozatot alapjául szolgáló vizsgálattal érintett adóalany hatékony jogorvoslathoz való jogát illeti, a Bíróság megállapította, hogy az ilyen adóalany természetes személyként jogosultja a Charta 7. cikkében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához való jognak és a Charta 8. cikkében biztosított, személyes adatok védelméhez való jognak, és hogy a rá vonatkozó információk valamely hatósággal való közlése alkalmas lehet e jogok megsértésére, amely helyzet indokolja a hatékony jogorvoslathoz való jog érdekelt számára történő elismerését.
A Bíróság ugyanakkor hozzátette, hogy az e jog lényeges tartalmának tiszteletben tartására vonatkozó követelmény nem jelenti azt, hogy az adóalanynak olyan közvetlen jogorvoslat áll rendelkezésére, amely elsődlegesen egy adott intézkedés vitatására irányul, feltéve hogy a különböző illetékes nemzeti bíróságok előtt létezik egy vagy több olyan jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé teszi ezen intézkedésnek a járulékosan való hatékony bírósági felülvizsgálatát, anélkül hogy az adóalanynak ki kéne tennie magát annak, hogy vele szemben szankció kiszabására kerül sor. Az információközlésre kötelező határozattal szemben való közvetlen jogorvoslat hiányában ezen adóalanynak ily módon jogorvoslati joggal kell rendelkeznie a vizsgálat végén hozott helyesbítő vagy utólagos adómegállapításról szóló határozattal szemben, és ennek keretében lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy járulékosan vitassa az előbbi határozatot, valamint az e vizsgálatból származó bizonyítékok beszerzésének és felhasználásának körülményeit. Ennélfogva a Bíróság megállapította, hogy az olyan szabályozás, amely kizárja, hogy az ilyen adóalany közvetlen keresetet indítson valamely információközlésre kötelező határozattal szemben, nem sérti a hatékony jogorvoslathoz való jog lényeges tartalmát.
Másfelől a Bíróság megállapította, hogy az ilyen szabályozás az Unió által elismert azon általános érdekű célkitűzést szolgálja, amely az e területen illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés erősítésével a nemzetközi adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem elősegítésére irányul, és hogy az tiszteletben tartja az arányosság elvét.
Ami, harmadszor, a szóban forgó információkkal érintett harmadik személyek helyzetét illeti, a Bíróság hasonló módon megállapította, hogy azon hatékony jogorvoslathoz való jog gyakorlását, amellyel e harmadik személyeknek olyan információközlésre kötelező határozat esetén kell rendelkezniük, amely sértheti a magántevékenységi körükbe való önkényes vagy aránytalan közhatalmi beavatkozás elleni védelemhez való jogukat, korlátozható valamely olyan nemzeti szabályozással, amely kizárja az ilyen határozattal szembeni közvetlen keresetindítást, feltéve, hogy az említett harmadik személyeknek egyébként olyan jogorvoslat áll a rendelkezésükre, amelyek a felelősség megállapítása iránti keresethez hasonlóan lehetővé teszik az alapvető jogaik tényleges tiszteletben tartását.
Másodsorban, a Bíróság kimondta, hogy az olyan határozatot, amellyel valamely tagállam illetékes hatósága valamely, információk birtokában lévő személyt ezen információk részére történő szolgáltatására kötelezi annak érdekében, hogy eleget tegyen valamely információcsere iránti megkeresésnek, úgy kell tekinteni, mint amely a 2011/16 irányelv értelmében vett „előreláthatólag releváns” információkat tartalmaz, amennyiben e határozat megjelöli a szóban forgó információk birtokosának személyazonosságát, az információcsere iránti megkeresés alapjául szolgáló vizsgálattal érintett adóalany személyazonosságát és az e megkereséssel érintett időszakot, és mivel az olyan szerződésekre, számlákra és kifizetésekre vonatkozik, amelyeket ugyan nem jelöltek meg pontosan, de olyan személyi, időbeli és tárgyi szempontokkal határolták körül, amelyek alapján kitűnik a vizsgálattal és az e vizsgálattal érintett adózóval fennálló kapcsolat. E szempontok kombinációja ugyanis elegendő annak megállapításához, hogy a kért információk nem tűnnek nyilvánvalóan úgy, hogy nélkülöznek minden előrelátható relevanciát, ily módon nem szükséges azok pontosabb körülhatárolása.