T‑29/14. és T‑31/14. sz. egyesített ügyek
Telefónica Gestión Integral de Edificios y Servicios, SL, korábban Taetel, SL
és
Banco Santander, SA, korábban Banco Popular Español, SA
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2024. február 21.
„Állami támogatások – A spanyol hatóságok által bizonyos gazdasági egyesülések (GE) és befektetőik javára nyújtott támogatás – Hajók vételére irányuló bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszer (spanyol adólízingrendszer) – A támogatást a belső piaccal részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak részleges visszatéríttetését elrendelő határozat – A jogvita tárgyának részleges megszűnése – Részleges okafogyottság – Új támogatás – Visszatéríttetés – A kedvezményezetteket a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás visszatéríttetésével szemben védő szerződéses kikötések – A Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti hatáskörmegosztás”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat ellen irányuló kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A megtámadott határozat részleges megsemmisítése az e határozattal szemben benyújtott másik kereset keretében – A megtámadott határozat megsemmisített részeinek megsemmisítése iránti kereset – Részben okafogyottá vált kereset – Okafogyottság
(EUMSZ 263. cikk)
(lásd: 22–34., 41–49. pont)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat ellen irányuló kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A megtámadott határozat részleges megsemmisítése az e határozattal szemben benyújtott másik kereset keretében – A megtámadott határozat meg nem semmisített részeinek megsemmisítése iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása
(EUMSZ 263. cikk)
(lásd: 50., 51., 53–61. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Bizonyos gazdasági egyesülések és befektetőik javára hozott adóintézkedések – Hajók vételére irányuló bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszer – Több jogilag és ténylegesen összekapcsoló intézkedésből álló adórendszer – Az említett intézkedések külön‑külön értékelése – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 67–71. pont)
4. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – A korábbi helyzet visszaállítása – Terjedelem – A jogellenes támogatás visszafizetésével járó teher e támogatás kedvezményezettjeiről más személyekre történő áthárítását előíró szerződéses kikötések – A Bizottság, amely megtiltja a visszafizetéssel járó teher ezen áthárítását és elrendeli a jogellenes támogatásnak a kedvezményezettekkel való visszatéríttetését – A Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás megsértése – A vállalkozás szabadsága és a tulajdonhoz való jog megsértése – Hiány
(EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk)
(lásd: 85–105., 110., 111., 114–123. pont)
Összefoglalás
A jelen ítéletben a Törvényszék elutasítja a Telefónica Gestión Integral de Edificios y Servicios, SL és a Banco Santander, SA által azon határozat megsemmisítése iránt benyújtott kereseteket, amelyben az Európai Bizottság állami támogatásnak minősített több adóintézkedést, amely intézkedések a hajók vételére irányuló bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó „spanyol adólízingrendszert” (a továbbiakban: adólízingrendszer) képezték.(1) Ennek keretében vizsgálja a jogvita tárgyának esetleges megszűnését annak nyomán, hogy a megtámadott határozatot a Bíróság a Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletével (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P)(2) részlegesen megsemmisítette. A Törvényszék arról az új kérdésről is határoz, hogy a Bizottság túllépte‑e az állami támogatások területén fennálló hatáskörét azzal, hogy a megtámadott határozatban elutasította a magánfelek által kötött szerződésekben szereplő kártalanítási kikötéseket, amelyek védelmet biztosítanak a kedvezményezettek számára a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás visszatéríttetésével szemben.(3)
A jelen esetben több panasz érkezett a Bizottsághoz az adólízingrendszer bizonyos lízingmegállapodásokra való alkalmazásával kapcsolatban, mivel e rendszer lehetővé tette a hajózási társaságok számára, hogy a spanyol hajógyárak által gyártott hajók megvásárlása esetén 20–30%‑os árcsökkentésben részesüljenek. A Bizottság szerint az adólízingrendszer célja az volt, hogy adóelőnyöket biztosítson egyes gazdasági egyesüléseknek és az azokban részt vevő befektetőknek, amelyek ezt követően ezen előnyök egy részét átruházták olyan hajózási társaságokra, amelyek új hajót vásároltak.
A megtámadott határozatban – amelynek elfogadása 2013 júliusában történt – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adólízingrendszert alkotó öt adóintézkedés közül három az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, szelektív adóelőny formájában nyújtott állami támogatásnak minősül, amely részben összeegyeztethetetlen a belső piaccal. Mivel a szóban forgó támogatást 2002. január 1. óta a bejelentési kötelezettség(4) megsértésével hajtották végre, a Bizottság arra kötelezte a nemzeti hatóságokat, hogy azt téríttessék vissza a befektetőkkel, vagyis a gazdasági egyesülések tagjaival (a továbbiakban: visszatéríttetési rendelkezés).
A megtámadott határozattal szemben több megsemmisítés iránti keresetet is benyújtottak. A Telefónica Gestión Integral de Edificios y Servicios és a Banco Santander által benyújtott kereseteket a Spanyol Királyság, a Lico Leasing, SA és a Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión, SA (a továbbiakban: PYMAR) által benyújtott keresetek jogerős elbírálásáig felfüggesztették. Így a Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletében(5) a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot. A Bizottság által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezés alapján eljárva a Bíróság ezen ítéletet hatályon kívül helyezte a Bizottság kontra Spanyolország és társai ítéletében (C‑128/16 P),(6) és visszautalta az ügyeket a Törvényszék elé.
A visszautalást követően a Spanyolország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(7) a Törvényszék elutasította a Spanyol Királyság, a Lico Leasing és a PYMAR által benyújtott kereseteket. Ezen ítéletben a Törvényszék elutasította az adólízingrendszer szelektivitásának vitatására irányuló jogalapot, lényegében megállapítva, hogy az adóhatóságot az előrehozott értékcsökkenési leírás engedélyezésére vonatkozóan megillető széles mérlegelési jogkör fennállása elegendő ahhoz, hogy az adólízingrendszert összességében véve szelektívnek lehessen tekinteni. Elutasította többek között a támogatás visszatéríttetésére alkalmazandó elvek, nevezetesen a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapokat is. Ez utóbbi tekintetében különösen úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elrendelte, hogy a szóban forgó támogatás teljes összegét egyedül a gazdasági egyesülések befektetőivel téríttessék vissza, még úgy is, hogy a megszerzett adóelőny egy részét harmadik személyekre, vagyis a hajózási társaságokra ruházták át.
Az ezen ítélettel szemben benyújtott külön fellebbezések alapján eljárva a Bíróság a Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletében (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P)(8) helyt adott a Spanyol Királyság által felhozott azon jogalapnak, amely azon alapul, hogy a megtámadott ítéletnek a szóban forgó támogatás visszatéríttetését illetően hiányos az indokolása, ezt meghaladó részükben pedig a Bíróság elutasította a fellebbezéseket. Miután így részben hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és úgy ítélte meg, hogy maga is érdemi határozatot tud hozni a keresetek azon része tekintetében, amelyet még meg kell vizsgálnia, a Bíróság az általa lefolytatott vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az a gazdasági egyesüléseket és befektetőiket jelölte meg a szóban forgó támogatás egyedüli kedvezményezettjeiként, és az az érintett támogatás teljes összegének kizárólag a gazdasági egyesülések befektetőivel való visszatéríttetését rendeli el.
A Törvényszék álláspontja
Előzetesen azt a kérdést vizsgálva, hogy a megtámadott határozatot részben megsemmisítő Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P) nyomán a felperesek által benyújtott keresetek nem váltak‑e okafogyottá, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a jogvita tárgyának a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik, ami azt feltételezi, hogy a kereset alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon.
Így az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kereset keretében a megtámadott aktusnak az eljárás során történő megsemmisítése a keresetet okafogyottá teszi az említett határozat megsemmisítése iránti kérelmeket illetően. Ezen aktus megsemmisítésével ugyanis a felperes eléri azt az egyetlen eredményt, amelyet a keresetével elérhetett, ennélfogva az európai uniós bíróságnak már nincs miről határoznia. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a megtámadott aktus részleges megsemmisítése a felperes számára olyan eredménnyel járt, amelyet keresete egy része által elérni kívánt, így e részről már nem szükséges határozni.
A jelen esetben a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek által benyújtott keresetek okafogyottá váltak annyiban, amennyiben azok a következők vitatására irányulnak: a gazdasági egyesüléseknek és befektetőiknek az adólízingrendszer kizárólagos kedvezményezettjeiként való azonosítása, az említett befektetőknek a visszatéríttetési rendelkezéssel érintett egyedüli vállalkozásokként való azonosítása, valamint a megtámadott határozat indokolása e tekintetben, és a megtámadott határozatban a gazdasági egyesülések befektetői által visszatérítendő összeg kiszámítására vonatkozóan ismertetett módszer.
Egyrészt ugyanis a Bíróság Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélete (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P) már megsemmisítette a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a gazdasági egyesüléseket és befektetőiket jelöli meg az adólízingrendszer egyedüli kedvezményezettjeiként, és elrendeli a szóban forgó támogatás teljes összegének az említett befektetőkkel való visszatéríttetését. Ezenkívül a felperesek nem bizonyították, hogy a hajógyáraknak az adólízingrendszer kedvezményezettjei és a visszatéríttetési rendelkezéssel érintett vállalkozások köréből való kizárását vitató érvelésük – feltéve, hogy megalapozott – olyan előnyt biztosíthat számukra, amely meghaladja a Bíróság ítéletéből adódó előnyt.
Másrészt ezen ítéletet követően elavulttá vált az e határozatban a befektetők által visszatérítendő összeg kiszámítására vonatkozóan ismertetett módszer, amely azon az immár téves előfeltevésen alapul, amely szerint az előnyt kizárólag a gazdasági egyesülések befektetőivel kell visszatéríttetni.
Mindamellett még mindig határozni szükséges a felperesek kereseti kérelmeiről, amennyiben azok a megtámadott határozat azon részeinek megsemmisítésére irányulnak, amelyeket a Bíróság a Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P) nem semmisített meg. Ugyanis e határozat továbbra is érvényes annyiban, amennyiben jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja azt a támogatást, amelyben legalább a gazdasági egyesülések és azok befektetői részesülnek, és arra kötelezi a Spanyol Királyságot, hogy az említett támogatást vagy annak egy részét ez utóbbiakkal téríttesse vissza. Továbbá az a körülmény, hogy a visszatéríttetendő összegek kiszámításához a megtámadott határozatban ismertetett módszert az említett ítélet fényében módosítani kell, egyáltalán nem változtat azon a tényen, hogy e visszatéríttetési kötelezettség e minőségében továbbra is fennáll.
E tekintetben, elsősorban, a Törvényszék elutasítja azt a jogalapot, amely az adólízingrendszert alkotó, egyedileg figyelembe vett adóintézkedések új támogatásnak való téves minősítésén alapulnak.
Így a felperesek azon érvei, amelyek ezen intézkedések új támogatásnak minősítését, szelektív jellegüket és az előny fennállását vitatják, azon a téves előfeltevésen alapulnak, amely szerint az említett intézkedéseket az EUMSZ 107. cikkre tekintettel külön‑külön, nem pedig az adólízingrendszer egészét figyelembe véve kell értékelni.
Ezek az adóintézkedések ugyanis lényegében azért kapcsolódnak jogilag egymáshoz, mert az előrehozott értékcsökkenési leírást az adóhatóságok engedélyéhez kötötték, és valójában az előrehozott értékcsökkenési leírásra vonatkozó közigazgatási engedélyt kizárólag a hajóűrtartalomadó‑rendszer hatálya alá tartozó hajókra vonatkozó lízingszerződések keretében adták meg. Így e kapcsolat miatt állapította meg a Törvényszék a Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑515/13 RENV és T‑719/13 RENV), hogy mivel az egészében figyelembe vett adólízingrendszer előnyeiből való részesülést lehetővé tevő intézkedések egyike, vagyis az előrehozott értékcsökkenési leírás engedélyezése szelektív volt, a Bizottság helyesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy a rendszer egészében véve szelektív. A Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P) a Bíróság megerősítette ezt a következtetést, valamint hallgatólagosan azt, hogy az adólízingrendszert teljes egészében támogatási programként kell értékelni.
Másodsorban a Törvényszék elutasítja azt a jogalapot, amely szerint a Bizottság túllépte az állami támogatások területén fennálló hatáskörét azzal, hogy megtiltotta a magánfelek által kötött szerződésekben szereplő kártalanítási kikötéseket, amelyek védelmet biztosítanak a kedvezményezettek számára a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás visszatéríttetésével szemben.
E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozat rendelkező része 4. cikke (1) bekezdésében szereplő pontosítás, amely szerint a Spanyol Királyságnak vissza kell téríttetnie a támogatást a kedvezményezettekkel, „annak lehetősége nélkül, hogy [ezek] a visszafizetéssel járó terheket más személyekre háríthatnák át”, tágan fogalmaz, és nem korlátozódik kifejezetten a kártalanítási kikötésekre. Ezenkívül, e kikötések nem kifejezetten a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás visszatéríttetésének esetére vonatkoznak, hanem általánosabban azon lehetőség következményeire, hogy az illetékes hatóságok nem hagyják jóvá az adólízingrendszerből eredő adóelőnyöket, vagy hogy jóváhagyásukat követően azok érvényessége megkérdőjelezhető.
Mindazonáltal a megtámadott határozat egyes preambulumbekezdéseiben a Bizottság konkrétabban meghatározza a kártalanítási kikötések azon különös aspektusait, amelyek véleménye szerint problematikusnak bizonyulnak a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetésének sajátos összefüggésében. Így pontosítja, hogy a visszatéríttetés célja, amely a korábbi helyzet visszaállítására, és különösen a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás által biztosított versenyelőny által okozott versenytorzulás megszüntetésére irányul, tartósan meghiúsul, ha a magánfelek szerződéses kikötések révén megváltoztathatják a Bizottság által elfogadott visszafizettetési határozatok hatásait. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat rendelkező része 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt pontosítást úgy kell érteni, hogy az csak a kártalanítási kikötésekre vonatkozik, amennyiben azok értelmezhetők úgy, hogy a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettjeit védik a támogatás visszatéríttetésével szemben.
Egyébiránt a Bizottság nem írta elő, hogy e kártérítési kikötések semmisek lennének, mivel e hatáskör adott esetben a nemzeti bíróságokat illeti meg. Ugyanis a megtámadott határozatban a Bizottság által megfogalmazott pontosítás csupán tisztázza a Spanyol Királyságra háruló azon kötelezettség terjedelmét, hogy a támogatást a támogatás kedvezményezettjeivel téríttesse vissza annak érdekében, hogy az említett támogatás kifizetése előtti helyzet helyreálljon.
Ebből következik, hogy a Bizottság nem lépte túl az állami támogatások területén ráruházott hatásköröket.(9) Ugyanis, bár igaz, hogy a visszatéríttetést az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárásoknak megfelelően(10) kell végrehajtani, ez utóbbiaknak lehetővé kell tenniük a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Következésképpen semmi nem zárja ki, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kimondja, hogy a Spanyol Királyságnak úgy kell eljárnia, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék azon támogatások összegét, amelyekben ténylegesen részesültek, anélkül hogy ezen összegek visszatéríttetésének terhét a szerződésben részes másik félre háríthatnák át. Ez annál is inkább így van, mivel e kártalanítási kikötéseket az adólízingrendszer különböző résztvevői között kötött keretszerződések írták elő, amely szerződéseket az adóhatóság az előrehozott értékcsökkenési leírás engedélyezésekor figyelembe vett.