Language of document :

A Tribunal Superior de Justicia de Madrid (Spanyolország) által 2022. január 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – MP kontra Consejería de Presidencia

(C-59/22. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Superior de Justicia de Madrid

Az alapeljárás felei

Fellebbező: MP

Ellenérdekű fél: Consejería de Presidencia

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A)    Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv1 mellékletét képező megállapodás 2. szakaszának alkalmazásában az e végzésben leírtak szerint „határozatlan idejű, de nem állandó munkaszerződéssel rendelkező” munkavállalót „határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalónak” kell-e tekinteni, valamint a keretmegállapodás és különösen annak 5. szakaszának hatálya alá tartozik-e?

B)    Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakaszának alkalmazásában úgy kell-e tekinteni, hogy a közigazgatási szervvel határozatlan idejű, de nem állandó munkaszerződést kötő munkavállaló esetében ideiglenes szerződések „egymást követő alkalmazásáról” vagy egymást követő megújításáról van szó, ha az említett szerződés nem meghatározott időtartamra szól, hanem időbeli hatálya a megszűnését eredményező pályázati felhívás és az álláshelynek e pályázat alapján történő betöltésének függvénye, és az említett pályázati felhívás közzétételére a munkaviszony kezdetének időpontja és 2021 első féléve között nem került sor?

C)    Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv [mellékletét képező keretmegállapodás] 5. szakaszát úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az (irányelvnek való megfelelésre irányuló, és ehhez a 30 hónapos referencia-időszak alatt a munkavállalók egymást követő ideiglenes szerződéseinek összességére 24 hónapos maximális időtartamot megállapító) munkavállalók jogállásáról szóló törvény 15. cikke (5) bekezdésének azon értelmezése, amely szerint a határozatlan idejű, de nem állandó munkaszerződéssel rendelkező munkavállalóként ledolgozott időszakokat nem számítják be, mivel ilyen esetben e szerződésekre nem vonatkozna semmilyen alkalmazandó korlátozás, sem a megújításuk időtartamára, számára vagy okaira, sem más szerződésekkel láncolatban való alkalmazásukra vonatkozóan?

D)    Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv [mellékletét képező keretmegállapodás] 5. szakaszával ellentétes-e az olyan állami szabályozás, amely (sem a szám, sem az időtartam, sem az okok tekintetében) nem ír elő semmilyen korlátozást az olyan ideiglenes szerződések kifejezett vagy hallgatólagos megújítására, mint amilyenek a közszektorban a határozatlan idejű, de nem állandó szerződéssel rendelkező személyek szerződései, és az csak az említett szerződések más ideiglenes szerződésekkel láncolatban való alkalmazása időtartamának korlátozására szorítkozik?

E)    Amennyiben a spanyol jogalkotó nem írt elő semmilyen, a határozatlan idejű, de nem állandó szerződéssel rendelkező munkavállalók alkalmazásának kifejezett vagy hallgatólagos megújítására vonatkozó jogszabályi korlátozást, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező megállapodás 5. szakasza megsértésének kell-e tekinteni a közszektorban dolgozó olyan munkavállaló esetét, mint a jelen jogvitában félként szereplő munkavállaló, akinek olyan határozatlan idejű, de nem állandó szerződése van, amelynek várható időtartamát soha nem határozták meg vagy nem pontosították, és amelyet 2021-ig újíítgattak meg anélkül, hogy az álláshely betöltésére és az ideiglenes helyzet megszüntetésére kiválasztási eljárásra vonatkozó pályázati felhívást tettek volna közzé?

F)    Megállapítható-e, hogy a nemzeti szabályozás kellően visszatartó hatású intézkedéseket tartalmaz az egymást követő munkaviszonyok vagy ideiglenes szerződések keretmegállapodás 5. szakaszával ellentétes megújításának alkalmazása tekintetében, amelyek megfelelnek az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, a 2018. március 7-i Santoro ítéletében (C-494/16)1 és 2019. május 8-i Rossato ítéletében (C-494/17)2 megállapított, a munkavállalót ért kár restitutio in integrum útján történő megtérítésére vonatkozó követelményeknek, amennyiben csak meghatározott mértékű és objektív kártérítést írnak elő (ledolgozott évenként húsz napi munkabér összegben, amely azonban nem haladhatja meg a bérezés éves összegét), de nincs előírva az okozott kár teljes megtérítéséhez szükséges további kártérítés, amennyiben az meghaladja ezen összeget?

G)    Megállapítható-e, hogy a nemzeti szabályozás kellően visszatartó hatású intézkedéseket tartalmaz az egymást követő munkaviszonyok vagy ideiglenes szerződések keretmegállapodás 5. szakaszával ellentétes megújításának alkalmazása tekintetében, amelyek megfelelnek az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, a 2018. március 7-i Santoro ítéletében (C-494/16) és 2019. május 8-i Rossato ítéletében (C-494/17) megállapított, a munkavállalót ért kár megtérítésére vonatkozó követelményeknek, amennyiben a szerződésnek csak az álláshely betöltése miatti megszűnése esetére biztosít kártérítést, de a határozatlan idejűvé nyilvánítás alternatívájaként a szerződés időtartama alatt semmiféle kártérítést nem ír elő? Egy olyan jogvitában, amelyben csak a munkavállaló állandó szerződéssel való rendelkezését kérdőjelezik meg, de a szerződés nem szűnt meg, el kellene-e ismerni az ideiglenességgel okozott károk megtérítését az állandó jellegűvé nyilvánítás alternatívájaként?

H)    Megállapítható-e, hogy a nemzeti jogszabályok kellően visszatartó hatású intézkedéseket tartalmaznak a közigazgatási szervekkel és a közszektor szervezeteivel szemben a keretmegállapodás 5. szakaszával ellentétes egymást követő szerződések alkalmazása vagy ideiglenes szerződések megújítása tekintetében, amely intézkedések célja a határozott időre szóló szerződések munkáltató általi visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozása, illetve szankcionálása olyan más leendő munkavállalók tekintetében, akik megfelelnek az Európai Unió Bírósága 2018. március 7-i Santoro ítéletében (C-494/16) és 2019. május 8-i Rossato ítéletében (C-494/17) foglalt ítélkezési gyakorlatban megállapított feltételeknek, amennyiben az említett intézkedések 2017-től bevezetett olyan jogszabályi rendelkezésekből állnak (a 2017. június 27-i Ley de Presupuestos Generales del Estado para el año 2017 [a 2017. évi általános állami költségvetésről szóló 3/2017. sz. törvény] 34. kiegészítő rendelkezése, a 2018. július 3-i Ley 6/2018 de Presupuestos Generales del Estado para el año 2018 [a 2018. évi általános állami költségvetésről szóló 6/2018. sz. törvény], valamint a 2021. július 6-i Real Decreto-ley 14/2021 [14/2021. sz. királyi törvényerejű rendelet]), amelyek kimondják, hogy a „szabálytalan eljárások” felelősségre vonást vonnak maguk után, anélkül, hogy a meg nem határozott jogszabályokra történő általános hivatkozáson kívül meghatároznák e felelősséget, és anélkül, hogy megállapítanák a felelősségrevonás lehetséges konkrét eseteit, mindezt egy olyan jogi környezetben, amelyben már több ezer ítélet adott igazat a határozatlan idejű, de nem állandó szerződéssel rendelkező munkavállalóknak az ideiglenes szerződtetésekre vonatkozó jogszabályok megsértése miatt?

I)    Abban az esetben, ha az említett rendelkezésekről megállapítható, hogy kellően visszatartó hatásúak, de tekintettel arra, hogy azokat először 2017-ben vezették be, alkalmazhatók-e a szerződések határozatlan idejűvé történő átalakításának elkerülése érdekében, ha a keretmegállapodás 5. szakaszának be nem tartása miatti átalakításra vonatkozó feltételek időben korábbiak voltak, vagy épp ellenkezőleg, ez az említett rendelkezések visszaható hatályú és túlságosan kiterjesztő jellegű alkalmazását jelentené?

J)    Amennyiben megállapítható, hogy a spanyol jogszabályok nem tartalmaznak kellően visszatartó hatású intézkedéseket, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező megállapodás 5. szakasza állami munkáltató általi megsértésének következményeként a szerződést határozatlan idejű, de nem állandó szerződésnek kell-e tekinteni vagy a munkavállalót teljes mértékben állandó szerződéssel rendelkezőnek kell-e elismerni?

K)    Az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező megállapodás és az Európai Unió Bíróság ugyanezen irányelv értelmezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alapján a munkaszerződés állandó jellegű szerződéssé történő átalakítását akkor is elő kell írni, ha az a spanyol alkotmány 23. cikkének (2) bekezdésével és 103. cikkének (3) bekezdésével ellentétesnek minősül, amennyiben ezen alkotmányos szabályokat úgy értelmezik, hogy azok előírják, hogy minden, közszférában történő alkalmazásra, ideértve a munkaszerződéssel történő foglalkoztatást is, csak azt követően kerülhet sor, ha a jelölt sikeresen teljesíti azt a kiválasztási eljárást, amelynek során az egyenlőség, az érdemeken és képességeken alapuló értékelés, valamint a nyilvánosság elvét alkalmazzák?

L)    El kell-e tekinteni egy adott munkavállaló szerződésének állandó jellegűvé alakításától amiatt, hogy jogszabály az ideiglenes foglalkoztatás állandó jellegűvé tételének folyamatát irányozza elő, a munkavállaló által betöltött álláshely betöltésére irányuló nyilvános pályázati felhívás közzétételével, figyelembe véve, hogy az említett folyamat során „a szabad verseny, az egyenlőség, az érdemeken és képességeken alapuló értékelés, valamint a nyilvánosság elveinek tiszteletben tartását” biztosítani kell, ezért az egymást követő ideiglenes szerződések vagy megújítások hatálya alá tartozó munkavállaló lehet, hogy nem tudja állandó jelleggel megtartani az álláshelyét, mert arra a pályázattal más személyt vesznek fel, amely esetben a munkaviszonya a ledolgozott évenként 20 napi munkabér összegének megfelelő, de az egyéves bérezés összegét meg nem haladó kártérítéssel szűnik meg?

M)    Jogosult-e a munkavállaló – még akkor is, ha nem bocsátják el – az egymást követő szerződések 5. szakasszal ellentétes alkalmazása vagy szerződésének megújítása miatt ezen összeggel megegyező vagy ennél nagyobb összegű kártérítésre és annak bíróságok általi meghatározására abban az esetben, ha annak összegét jogszabályban nem határozták meg?

N)    Hatással van-e a fent kifejtettekre – és ha igen, milyen módon – az a tény, hogy határozatlan idejű, nem folyamatos munkaviszonyról van szó, ha ez a munkavállaló keresetében leírtak szerint ideiglenes szerződések időszakról-időszakra ismétlődő sorozatát eredményezte?

____________

1     HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.

1     EU:C:2018:166

1     EU:C:2019:387