A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2009. december 16.(*)
„A magyar hatóságok által az egyes villamosenergia‑termelők számára nyújtott támogatások – Villamosenergia‑vásárlási megállapodások – Beavatkozás – A jogvita kimeneteléhez fűződő érdek”
A T‑352/08. sz. ügyben,
a Pannon Hőerőmű Energiatermelő, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. (Pannon Hőerőmű Zrt.) (székhelye: Pécs [Magyarország], képviselik: Kohlrusz M., Simon P. és Ormai G. ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: C. Giolito és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a magyar hatóságok által az egyes villamosenergia‑termelők számára a Magyar Villamos Művek (MVM) mint a magyar állam tulajdonában lévő hálózatüzemeltető és egyes villamosenergia‑termelők között a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt megkötött hosszú távú villamosenergia‑vásárlási megállapodások formájában nyújtott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2008. június 4‑i bizottsági határozat (C 41/2005. [ex NN 49/2005.] állami támogatás – Magyarországon meg nem térülő költségek) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: A. W. H. Meij elnök, V. Vadapalas és T. Tchipev (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
Az eljárás
1 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 25‑én benyújtott keresetlevelével a felperes az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján keresetet indított a Bizottság 2008. június 4‑i azon határozatának megsemmisítése iránt, amely a magyar hatóságok által az egyes villamosenergia‑termelők számára a Magyar Villamos Művek (MVM) mint a magyar állam tulajdonában lévő hálózatüzemeltető és egyes villamosenergia‑termelők között a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt megkötött hosszú távú villamosenergia‑vásárlási megállapodások formájában nyújtott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja (C 41/2005. [ex NN 49/2005.] állami támogatás – Magyarországon meg nem térülő költségek) (a továbbiakban: megtámadott határozat).
2 A Törvényszék Hivatalához 2008. december 22‑én benyújtott beadványával a Budapesti Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: BERT) kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
3 Az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑ának megfelelően a beavatkozási kérelmet kézbesítették az eljárásban részt vevő feleknek.
4 A Törvényszék Hivatalához 2009. február 11‑én benyújtott beadványával a Bizottság kifogást emelt e kérelem ellen, és kérte, hogy a Törvényszék a BERT‑et kötelezze a beavatkozási eljárásban felmerült költségek viselésére.
5 A felperes a számára előírt határidőn belül nem terjesztett elő a beavatkozási kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeket.
6 Az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a harmadik bekezdésének megfelelően a hatodik tanács elnöke a kérelmet ítélkező testület elé utalta.
A beavatkozási kérelemről
A felek érvei
7 A BERT azt állítja, hogy a jelen ügyben a Törvényszék elé terjesztett jogvita kimeneteléhez – a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében véve – jogos érdeke fűződik. E tekintetben előadja, hogy a megtámadott határozat őt ugyanúgy érinti, mint a felperest. A felpereshez hasonlóan a BERT is kötött az MVM‑mel hosszú távú villamosenergia‑vásárlási megállapodást, amely a megtámadott határozat szerint ugyanazon kategóriába tartozik, mint a felperessel kötött megállapodás, és amely ugyanolyannak tekintendő, mint bármely más, új állami támogatásnak való minősítés miatt e kategóriába tartozó megállapodás. Valószínű tehát, hogy a Törvényszék határozata közvetlenül érinti a BERT által kötött megállapodás megítélését.
8 A Bizottság nem vitatja, hogy a megtámadott határozat a BERT és az MVM közötti villamosenergia‑vásárlási megállapodásokra is vonatkozik. Ugyanakkor a Bizottság szerint a BERT mégsem valószínűsíti, hogy a jogvita kimeneteléhez közvetlen érdeke fűződik. E tekintetben a Bizottság azzal érvel, hogy a minden érintett megállapodás közös jellemzőin alapuló átfogó megközelítése ellenére a megtámadott határozat figyelembe veszi e megállapodások közötti különbségeket is, és ezért az egyedi határozatok sorának minősül, amely minden említett megállapodás megszüntetését és a juttatott támogatás kedvezményezett vállalkozások általi visszafizetését írja elő. A Törvényszék elé tehát a megtámadott határozatnak csak a felperesre, illetve a felperes és az MVM közötti megállapodásra vonatkozó részeit terjesztették. Mivel a BERT a saját és a felperes helyzete közötti hasonlóságok ismertetésére szorítkozik, a jogvita kimeneteléhez csak közvetett és esetleges érdeke fűződik.
A Törvényszék álláspontja
9 A Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében, amely az említett alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó, a beavatkozáshoz való jogi megillet minden személyt, aki valószínűsíteni tudja, hogy – a tagállamok közötti, az Unió intézményei közötti, illetve a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogviták kivételével – a jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik.
10 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a fenti rendelkezés szerinti, a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek fogalmát magára a jogvita tárgyára tekintettel kell meghatározni, és úgy kell érteni, mint maguknak a kérelmeknek az elbírálásához fűződő közvetlen és fennálló érdeket, és nem mint a felhozott jogalapokhoz vagy érvekhez fűződő érdeket. A jogvita „kimenetelén” az eljáró bíróság végső határozatát kell érteni, amit az ítélet rendelkező része tartalmaz (a Bíróság 111/63. sz., Lemmerz‑Werke kontra Főhatóság ügyben 1964. november 25‑én hozott végzése [EBHT 1965., 883. o.] és a 116/77., 124/77. és 143/77. sz., Amylum és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1978. április 12‑én hozott végzésének [EBHT 1978., 893. o.] 7. és 9. pontja, a Törvényszék T‑14/00. sz., Coöperatieve Aan‑ en Verkoopvereniging Ulestraten, Schimmert en Hulsberg és társai kontra Bizottság ügyben 2004. február 4‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑497. o.] 11. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
11 Az ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy különbséget kell tenni egyrészről azon beavatkozást kérelmező között, amely egyedi aktus megsemmisítésére irányuló döntéshez fűződő közvetlen érdekét igazolja, valamint azon beavatkozást kérelmező között, aki csak a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetett érdekét igazolja a saját helyzete és valamelyik fél helyzete közötti hasonlóság alapján (a Bíróság C‑76/93. P. sz., Scaramuzza kontra Bizottság ügyben 1993. november 15‑én hozott végzésének [EBHT 1993., I‑5715. o.] 11. pontja; lásd a Törvényszék hatodik tanácsa elnökének a T‑80/06. sz., Budapesti Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság kontra Bizottság ügyben 2008. március 11‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 9. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
12 A jelen esetben először is meg kell állapítani, hogy a felperes kérelmei elsődlegesen a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányulnak. A felperes csak másodlagosan kéri, hogy a maga részéről mentesüljön a Magyarország számára előírt visszafizettetési kötelezettség alól.
13 Másodszor megjegyzendő, hogy – amint az a megtámadott határozat 153. pontjából kitűnik – a Bizottság az állami támogatás fennállását és közös piaccal való összeegyeztethetőségét együttesen értékelte minden, a megtámadott határozat tárgyát képező villamosenergia‑vásárlási megállapodás vonatkozásában. A Bizottság, igazolandó ezen átfogó megközelítést, hivatkozott az összes érintett megállapodás vezérlő elvei – nevezetesen a hosszú távú kapacitáslekötés, a garantált minimális átvétel és a kapacitás‑ és energiadíjon alapuló, az állandó, a változó és a tőkeköltségek fedezésére irányuló árazási mechanizmus (236. és 340. pont) – közötti erős hasonlóságra. A Bizottság szerint továbbá a szóban forgó megállapodásokból eredő legfőbb előny valamennyi vizsgált megállapodás közös jellemzője, és a határozatának a megállapodásokat együttesen kell értékelnie annak érdekében, hogy a magyar energiatermelési piac valóságát hűen tükrözze (153. pont). A Bizottság ezért e megállapodások vezérlő elveit általánosan és elvontan elemezte.
14 Kétségtelen, hogy ezen elemzés számos hivatkozást tartalmaz az egyes megállapodásokra, feltüntetve néhány elemüket – mint például a megállapodások megkötésének időpontját és az ennek során alkalmazott eljárást (36–46. pont), az érintett erőművek kapacitását (3. táblázat) és az éves villamosenergia‑termelésüket (4. táblázat), a különböző érintett villamosenergia‑termelők által éves alapon számított értékesítési átlagárat (245–250. pont) stb. –, amelyeket általában kimerítően, minden egyes megállapodásra kiterjedően, lista vagy táblázat formájában mutat be. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e hivatkozások többsége tisztán leíró összefüggésben jelenik meg (például a 29. és 36–45. pontban, valamint a 3. és 4. táblázatban), vagy céljuk mindössze bizonyos különleges érvek elhárítása, és annak megerősítése, hogy a Bizottság általános gondolatmenetének egyes, az említett elvekkel kapcsolatos elemei az összes érintett megállapításra különbség nélkül alkalmazandók (lásd például a 245–250. pontot és a 10. táblázatot).
15 Ilyen körülmények között meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat – amennyiben állami támogatás fennállását és közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét állapítja meg – összességében határozza meg azokat a támogatási elemeket, amelyek közösek minden szóban forgó megállapodásban, továbbá általános módon értékeli a kifogásolt elvek alkalmazását. Annak ellenére ugyanis, hogy a rendelkező rész az elítélt támogatás kedvezményezettjeit egyénileg nevezi meg, a határozat a vizsgált megállapodások összességére általános hatállyal bír. Így ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, az állami támogatás fennállásáról és közös piaccal való összeegyeztethetetlenségéről szóló határozata nem tekinthető egyedi határozatok sorának, amely külön érint minden, a rendelkező részben megnevezett megállapodást.
16 Következésképpen a BERT mint az egyik ilyen megállapodásban részes fél a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetlen és fennálló érdekkel rendelkezik. Ebből következően el kell fogadni a beavatkozási kérelmét.
17 Mivel az eljárási szabályzat 24. cikkének 6. §‑ában érintett közleményt 2008. november 8‑án tették közzé a Hivatalos Lapban, a beavatkozási kérelmet az ugyanezen szabályzat 115. cikkének 1. §‑ában előírt határidőben terjesztették elő, és a beavatkozó jogai az eljárási szabályzat 116. cikkének 2–4. §‑ában megjelölt jogok.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Budapesti Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság beavatkozhat a T‑352/08. sz. ügybe a felperes Pannon Hőerőmű Energiatermelő, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. kérelmeinek támogatása végett.
2) A hivatalvezető a beavatkozó félnek megküldi a felek részére kézbesített valamennyi eljárási irat másolatát.
3) A beavatkozó számára a beavatkozási beadvány benyújtására határidőt kell szabni.
4) A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2009. december 16.