A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2014. október 8.(1)
„Állami támogatások – Alumínium – Szerződéssel biztosított kedvezményes villamosenergia‑díjszabás – A támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – A szerződés megszüntetése – A szerződés megszüntetéséből eredő joghatások ideiglenes intézkedés keretében történő bírósági felfüggesztése – Új támogatás”
A T‑542/11. sz. ügyben,
az Alouminion AE (székhelye: Marousi [Görögország], képviselik: G. Dellis, N. Korogiannakis, E. Chrysafis, D. Diakopoulos és N. Keramidas ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: D. Triantafyllou és É. Gippini Fournier, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: V. Chatzopoulos ügyvéd)
alperes ellen,
támogatja:
a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) (székhelye: Athén [Görögország], képviselik: E. Bourtzalas, D. Waelbroeck, A. Oikonomou, E. Salaka és C. Synodinos ügyvédek)
beavatkozó,
a Görögország által az Aluminium of Greece SA‑nak nyújtott SA.26117 – C 2/2010 (korábbi NN 62/2009) számú állami támogatásról szóló, 2011. július 13‑i 2012/339/EU bizottsági határozat (HL 2012. L 166., 83. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 4‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1960‑ban az Alouminion tis Ellados AE (a továbbiakban: AtE) – amelynek a görögországi alumíniumgyártás terén a felperes, az Alouminion AE 2007 júliusában a jogutódja lett – szerződést kötött a beavatkozóval, a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) villamosipari állami vállalkozással (a továbbiakban: szerződés), amelynek értelmében az AtE‑vel szemben kedvezményes villamosenergia‑díjszabást kellett alkalmazni (a továbbiakban: kedvezményes díjszabás).
2 A szerződés 2. cikkének (3) bekezdése a különböző változatai szerint akként rendelkezett, hogy a szerződés egymást követő ötéves időszakokra meghosszabbodik, kivéve ha azt valamelyik fél kétéves felmondási idővel, a másik félhez címzett tértivevényes ajánlott levélben megszünteti.
3 Az AtE által a görög állammal kötött és 1969‑ben egy törvényerejű rendelettel jogszabályi szintre emelt megállapodás értelmében a módosított szerződésnek 2006. március 31‑én meg kellett szűnnie, kivéve ha azt e törvényerejű rendelet rendelkezéseinek megfelelően meghosszabbítják.
4 Az A[tE] vállalkozásnak nyújtott NN 83/91. sz. vitatott támogatásról szóló, 1992. január 23‑i SG (92) D/867. sz. határozatban az Európai Közösségek Bizottsága úgy ítélte meg, hogy a kedvezményes díjszabás nem minősült állami támogatásnak.
5 2004 februárjában a DEI értesítette az AtE‑t a szerződés megszüntetéséről (a továbbiakban: megszüntetés), 2006 márciusának végétől kezdve pedig a továbbiakban nem alkalmazta vele szemben a kedvezményes díjszabást.
6 Az AtE a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok előtt vitatta a megszüntetést.
7 A 2007. január 5‑i 80/2007. sz. végzésben az ideiglenes intézkedés tárgyában eljáró Monomeles Protodikeio Athinon (az athéni [Görögország] elsőfokú egyesbíróság) ideiglenes jelleggel és ex nunc hatállyal, az ügy érdemében történő határozathozatalig felfüggesztette a megszüntetésből eredő joghatásokat (a továbbiakban: az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés vagy a szóban forgó intézkedés).
8 Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzésben a Monomeles Protodikeio Athinon úgy ítélte meg, hogy a megszüntetés a szerződésben foglalt kikötések és az alkalmazandó nemzeti jogi háttér alapján nem volt érvényes.
9 A DEI vitatta az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzést a Polymeles Protodikeio Athinon (az athéni elsőfokú bíróság) előtt, amely ideiglenes intézkedés tárgyában eljárva, a 2008. márciusában meghozott 72/2008. sz. végzésben ex nunc hatállyal helyt adott a DEI kérelmének (a továbbiakban: az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzés).
10 Így, egyrészt a megszüntetés és az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés között, hasonlóképpen pedig az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzéstől kezdve a DEI nem alkalmazta a kedvezményes díjszabást. Másrészt, az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés és az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzés között (a továbbiakban: a szóban forgó időszak) az AtE, majd a felperes a kedvezményes díjszabás előnyeiben részesült.
11 2008 júliusában panaszokat nyújtottak be a Bizottsághoz azon intézkedésekkel kapcsolatban, amelyekről úgy vélték, hogy a felperesnek nyújtott állami támogatásoknak minősülnek, és amelyek többek között a kedvezményes díjszabásból álltak.
12 A Bizottság 2010. január 27‑i levelében értesítette a Görög Köztársaságot azon határozatáról, hogy többek között a kedvezményes díjszabás tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást, továbbá e határozatban felhívta az érdekelt feleket, hogy a határozat közzétételétől számított egy hónapos határidőn belül tegyék meg észrevételeiket (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).
13 Az eljárás megindításáról szóló határozatot 2010. április 16‑án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 96., 7. o.).
14 Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a DEI által az AtE‑vel, majd a felperessel szemben a szóban forgó időszakban kiszámlázott kedvezményes díjszabás ugyanazon a szinten volt‑e, mint a nagyfeszültségű villamos energia többi nagyipari fogyasztójával szemben alkalmazott díjszabás, mivel a kedvezményes díjszabásnak 2006 márciusában meg kellett szűnnie, viszont azt az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés meghosszabbította.
15 A Bizottság 2010. március 31‑én kapta kézhez a Görög Köztársaság észrevételeit.
16 A Bizottság 2010. május 12‑én, 2011. március 3‑án és május 4‑én kapta kézhez a felperes, 2010. május 17‑én pedig a DEI észrevételeit. A Bizottság ezen észrevételeket továbbította a Görög Köztársaságnak, lehetőséget adva neki arra, hogy reagáljon ezen észrevételekre, amit a Görög Köztársaság 2010. július 16‑án és augusztus 6‑án, valamint 2011. május 16‑án meg is tett.
17 A Bizottság 2010. december 1‑jén további felvilágosításokat kért a görög hatóságoktól. A Görög Köztársaság e felhívásra a 2011. február 11‑i levélben válaszolt.
18 A Bizottság 2011. május 31‑én és július 4‑én további észrevételeket kapott kézhez a felperestől.
19 A Bizottság 2011. július 13‑án elfogadta a Görögország által az Aluminium of Greece SA‑nak nyújtott SA.26117 – C 2/2010 (korábbi NN 62/2009) számú állami támogatásról szóló 2012/339/EU határozatot (HL 2012. L 166., 83. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).
20 A Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkében megállapította, hogy a Görög Köztársaság a szóban forgó időszak során, vagyis 2007 januárjától 2008 márciusáig a kedvezményes díjszabás alkalmazásával jogellenesen, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtott 17,4 millió euró összegű állami támogatást az AtE‑nek és a felperesnek, azaz a jogutódjának.
21 A Bizottság azt is megállapította, hogy az említett támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen volt, és kötelezte a Görög Köztársaságot, hogy azt téríttesse vissza a felperessel (lásd a megtámadott határozat 1. cikkét és 2. cikkének (1) bekezdését).
Az eljárás és a felek kérelmei
22 A Törvényszék Hivatalához 2011. október 6‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
23 A keresetlevélben a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék bizonyításfelvétel keretében, az eljárási szabályzata 65. cikkének d) pontja alapján rendeljen ki szakértőt.
24 A Törvényszék Hivatalához 2012. január 30‑án benyújtott kérelmében a DEI azt kérte, hogy beavatkozhasson az eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében.
25 A DEI beavatkozási kérelmének a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2012. március 27‑i végzésében helyt adott.
26 A beavatkozó 2012. június 11‑én előterjesztette beavatkozási beadványát.
27 A Bizottság 2012. november 19‑én, a felperes pedig november 23‑án terjesztette elő az említett beadványra vonatkozó észrevételeit.
28 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
29 Az eljárási szabályzat 64. cikke 2. §‑ának a) pontja alapján a Törvényszék bizonyos iratok csatolására hívta fel a Bizottságot. A Bizottság e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tett.
30 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
31 A beavatkozó által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet teljes egészében;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
32 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes tíz jogalapra hivatkozik, amelyek a következők vitatására irányulnak: először és elsődlegesen, a szóban forgó intézkedés új támogatásnak minősítése (az első, második, harmadik és negyedik jogalap); másodszor és másodlagosan, a kedvezményes díjszabás állami támogatásnak minősítése (az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik jogalap), harmadszor és harmadlagosan pedig a szóban forgó intézkedésből eredő új támogatás visszatéríttetésének kötelezettsége (a kilencedik és a tizedik jogalap).
33 Mindenekelőtt az első, az új támogatás fennállásával kapcsolatos hibákra alapított kereseti jogalapot kell megvizsgálni.
34 A szóban forgó intézkedés új támogatásnak minősítését illetően a Bizottság a megtámadott határozatban a következőket állapította meg:
„(8) Az A[tE]‑t 1960‑ban alapították, és a görög állam bizonyos kiváltságokat biztosított számára, ideértve a csökkentett díjszabás mellett történő villamosenergia‑ellátást. Az ezekről a kiváltságokról rendelkező alapszabály értelmében a csökkentett díjszabás mellett történő villamosenergia‑ellátásnak 2006 márciusában kellett lejárnia, azzal a feltétellel, hogy a [DEI] két évvel előtte megfelelően értesíti erről az A[tE]‑t. 2004. február 26‑án (azaz több mint két évvel a kiváltság lejárta előtt) a [DEI] megfelelően értesítette az A[tE]‑t; ezt követően a [DEI] 2006 márciusának végén beszüntette a kedvezményes díjszabás alkalmazását.
(9) 2006 márciusától 2007 januárjáig tehát az A[tE] a […] rendes villamosenergia‑díjat fizette.
(10) Az A[tE] azonban bíróság előtt tiltakozott a kedvezményes díj megszüntetése ellen, és az elsőfokú bíróság 2007 januárjában ideiglenes intézkedésként elrendelte a kedvezményes díj visszaállítását az érdemi ítélet meghozataláig. A [DEI] azonban fellebbezett az ideiglenes intézkedést elrendelő határozat ellen, és azt a bíróság 2008 márciusában hatályon kívül helyezte (az érdemi ítélet még mindig nem született meg).
(11) A bírósági határozatok gyakorlati következményeként 2007 januárja és 2008 márciusa között ismét a kedvezményes díjat kellett alkalmazni az [AtE‑vel, majd a felperessel] szemben. A görög hatóságok által szolgáltatott adatok szerint […] [a szóban forgó] időszak alatt az [AtE, majd a felperes] 17,4 millió EUR‑val kevesebbet fizetett, mint amennyit […] rendes díjszabás alapján kellett volna fizetnie.
[…]
f) A[…] [szóban forgó] intézkedés jogellenes támogatásnak minősül.
(34) [A felperes] azzal érvel, hogy az [ideiglenes intézkedés tárgyában hozott] első […] [végzés] nem vonta maga után a [szerződéssel biztosított kedvezményes díjszabás] érdemi módosulását […]. [A felperes] ezért úgy véli, hogy [az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés] nem eredményezett új támogatást […] [a] számára, és a kedvezményes villamosenergia‑[díjszabás] […] továbbra is létező támogatás volt.
(35) A Bizottság nem tudja elfogadni [a felperes] érveit. A létező támogatásnak minősülő kedvezményes díjszabás eredeti feltételei előírták, hogy a támogatás 2006 márciusában szűnjön meg, amennyiben a [DEI] megfelelő értesítést küld. Amikor ez megtörtént, a létező támogatás megszűnt, ahogy azt a kedvezményes díjszabás alkalmazására vonatkozó eredeti feltételek megkövetelték. Ezért a csökkentett villamosenergia‑díjszabás alkalmazása – amennyiben megfelel az állami támogatás fogalmának (mint ebben az esetben) – új támogatásnak minősül, függetlenül attól, hogy a feltételei hasonlóak‑e a korábbi létező támogatási intézkedés feltételeihez. A Bíróság ítélkezési gyakorlata egyértelműen kimondja, hogy a létező támogatás meghosszabbítása új támogatásnak minősül, és azt be kell jelenteni (1973. július 12‑i Bizottság kontra Németország ítélet, 70/72, EBHT, EU:C:1973:87, 14. pont, valamint 2003. szeptember 11‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑197/99 P, EBHT, EU:C:2003:444, 109. pont). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ugyanez a helyzet akkor, ha a megszűnt létező támogatást néhány hónap után újraindítják.
(36) Mivel ezt az új támogatást nem jelentették be a Bizottságnak az EUMSZ 108. [cikkel] összhangban, a támogatás jogellenes.”
35 A felperes szerint a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, amennyiben először is, a Bizottság e határozatban úgy ítélte meg, hogy a szerződés 2006 márciusában lejárt, miközben e szerződés arról is rendelkezett, hogy ötéves időszakokkal meghosszabbodik, kivéve ha az előírt határidőkön belül és pontos formai követelményeknek megfelelően megszüntetik, vagyis a szerződés 2006 márciusában nem járt le automatikusan.
36 Márpedig a megszüntetés ellentétes lett volna a villamosenergia‑szolgáltatási kötelezettséget előíró nemzeti jogszabályokkal, és erőfölénnyel való visszaélésnek minősült volna.
37 Másodszor, a felperes szerint a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés meghosszabbította a kedvezményes díjszabást, miközben az említett végzés semmilyen módon nem döntötte el előre a jogvita érdemét, és csak olyan átmeneti jogerővel rendelkezett, amelynek egyetlen hatása az volt, hogy ex nunc felfüggesztette a megszüntetésből eredő joghatásokat.
38 Harmadszor, a felperes szerint a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzést „hatályon kívül helyezte” az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzés, miközben a nemzeti eljárásjog szerint az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzés az első végzés „visszavonását” eredményezte, vagyis nem járt visszaható hatállyal.
39 Negyedszer, a felperes szerint a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedést a létező támogatáséhoz „hasonló” jogi szabályozás értelmében fogadták el, miközben a szóban forgó intézkedés teljesen azonos módon tartotta fenn a kedvezményes díjszabást, vagyis a szóban forgó intézkedés nem minősülhetett új támogatásnak.
40 A maga részéről a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozatban alátámasztotta, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés új támogatásnak minősült, amelyet be kellett volna jelenteni neki, aminek elmaradása esetén e támogatás jogellenes.
41 Így először is, a Bizottság szerint a szerződés a benne foglalt rendelkezéseknek megfelelően 2006 márciusában ténylegesen lejárt, ellentétben azzal, ami az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzésből következik, amely végzés az alkalmazandó nemzeti jogszabályok téves értelmezéséből ered.
42 Másodszor, az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés a Bizottság szerint olyan intézkedésnek minősült, amely kétségkívül átmeneti jellegű és a jelen ügyben időben de facto korlátozott, viszont ex nunc hatállyal jogokat keletkeztet, vagyis e végzés új intézkedésnek minősült.
43 Harmadszor, elismerve, hogy a kedvezményes díjszabás számítási módszere nem változott, a Bizottság a támogatás új jellegének alátámasztása érdekében több érvet is előterjeszt, amelyek a következők: egyrészt, a támogatás már nem jogszabályon és szerződésen, hanem bírósági határozaton alapul; másrészt, a támogatás anyagi jogi alapja már nem a felek közötti megállapodásból származik, hanem azt a kedvezményes vállalkozás egyoldalúan, közvetetten (járulékosan), polgári per útján hárítja az államra; harmadrészt, jelenleg már nem állnak fenn a közérdekre alapított azon indokok, amelyek 1960‑ban fennálltak, és egyedül a kedvezményezett vállalkozás jövedelmezősége játszik szerepet, negyedrészt pedig a támogatás időtartama bizonytalan, és mindazonáltal nem áll összefüggésben azzal a gazdasági logikával, amely a szerződés eredeti érvényességi időtartama meghatározásának hátterét képezte.
44 A Bizottság szerint az ítélkezési gyakorlat alapján a fentiekből az következik, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés a kedvezményes díjszabás meghosszabbításával új támogatási intézkedésnek minősült.
45 A beavatkozó a beavatkozási beadványában a Bizottság érveinek alátámasztása érdekében különböző körülményekre hivatkozik.
46 A beavatkozó egyrészt előadja, hogy a felperes állításával ellentétben a szerződés rendelkezései lehetővé tették számára e szerződés 2006. március 31‑i hatállyal történő megszüntetését, mint ez az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott második végzésből is kitűnik, amennyiben e végzés az ideiglenes intézkedések tárgyában lefolytatott eljárások tekintetében jogerős volt.
47 Másrészt, a beavatkozó szerint a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés létező támogatást hosszabbított meg, vagyis az említett intézkedés új támogatást nyújtott.
48 Elöljáróban a Törvényszék egyrészt emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében minden tervezett új támogatást be kell jelenteni a Bizottságnak a végrehajtása előtt, továbbá hogy a Bizottság engedélye nélkül nyújtott minden új támogatást jogellenes.
49 Másrészt, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)1. cikkének c) és b) pontja szerint új támogatás az „olyan támogatás, azaz támogatási program és egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is”, létező támogatás pedig az „engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy az [Európai Unió] Tanács[a] engedélyezett”.
50 Így új támogatásoknak kell tekinteni a Szerződés hatálybalépését követően hozott olyan intézkedéseket, amelyek támogatások létrehozására vagy módosítására irányulnak azzal, hogy a módosítások vonatkozhatnak akár a létező támogatásokra is (2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítélet, C‑138/09, EBHT, EU:C:2010:291, 46. pont).
51 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdésében elismerte, hogy az 1960‑ban, vagyis jóval a Görög Köztársaság Európai Közösségekhez történő csatlakozását megelőzően kötött szerződéssel biztosított kedvezményes díjszabás létező támogatásnak minősült, legalábbis a szóban forgó intézkedés elfogadásáig, vagyis az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés meghozatala előtt.
52 Ezzel szemben a Bizottság a megtámadott határozat ugyanezen (35) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés a szerződés időtartamának, következésképpen pedig a kedvezményes díjszabással biztosított előny időtartamának módosításával meghosszabbította a létező támogatást.
53 Az ítélkezési gyakorlatból kétségkívül az következik, hogy valamely létező támogatás meghosszabbítása a meghosszabbított támogatástól eltérő új támogatást hoz létre, továbbá valamely létező támogatás időtartamának módosítását új támogatásnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2013. december 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑111/10, EBHT, EU:C:2013:785, 58. pont és 2013. december 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑121/10, EBHT, EU:C:2013:784, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2002. március 6‑i Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, Τ‑127/99, T‑129/99 és T‑148/99, EBHT, EU:T:2002:59, 175. pont).
54 Ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) és (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából valamely új támogatás keletkezését vagy valamely létező támogatás módosítását az e támogatást szabályozó rendelkezésekhez, valamint azok végrehajtási szabályaihoz és korlátaihoz viszonyítva kell mérlegelni (lásd ebben az értelemben: 1994. augusztus 9‑i Namur‑Les assurances du crédit ítélet, C‑44/93, EBHT, EU:C:1994:311, 28. pont). E program tehát csak abban az esetben alakul át új támogatási programmá, ha a módosítás az eredeti programnak magát a lényegét érinti (lásd ebben az értelemben: Todaro Nunziatina & C. ítélet, EU:C:2010:291, 46. és 47. pont).
55 Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés felfüggesztette az azon szerződés megszüntetéséből eredő joghatásokat, amelynek alapján a kedvezményes díjszabást biztosították, vagyis az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés a szóban forgó időszak során de facto átmenetileg fenntartotta a kedvezményes díjszabást. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában eljáró bíróság e beavatkozásának sem célja, sem pedig hatása nem volt a létező támogatás lényegének módosítása. E beavatkozás ugyanis sem a kedvezményes díjszabásra vonatkozó szerződéses vagy jogszabályi rendelkezéseket nem módosította, sem pedig az említett díjszabás végrehajtási szabályait és korlátait nem változtatta meg, hanem csupán a szerződés megszüntetése jogszerűségének mérlegeléséből állt.
56 Következésképpen az ideiglenes intézkedés tárgyában eljáró bíróság, ahelyett hogy – mint azt a Bizottság megállapította – új támogatást nyújtott volna, arra szorítkozott, hogy ideiglenes határozatot hozzon az előtte azon kérdést illetően folyamatban lévő jogvitában, hogy a kedvezményes díjszabás alapjául szolgáló szerződésnek megszűntek‑e a joghatásai. Ebből szükségszerűen az következik, hogy a szerződés megszüntetésének az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzésből eredő felfüggesztése nem értékelhető a létező támogatástól eltérő új előnyként.
57 Következésképpen az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés nem értékelhető úgy, hogy valamely támogatás tekintetében az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében vett módosítást vezet be.
58 A fentiekkel ellentétes megállapítás azt eredményezné, hogy a valamely szerződéssel kapcsolatos jogvitában a jelen ügyhöz hasonlóan ideiglenes intézkedésről határozó nemzeti bíróság ténylegesen és jogilag is arra lenne köteles, hogy ne csupán az új támogatásokat vagy a létező támogatás kedvezményezett vállalkozásának nyújtott, tulajdonképpeni értelemben vett támogatások módosításait jelentse be a Bizottságnak és vesse azokat a Bizottság előzetes ellenőrzése alá, hanem az említett szerződés értelmezését és teljesítését érintő összes olyan intézkedést, amelyek hatással lehetnek a belső piac működésére, a versenyre, vagy egyszerűen egy meghatározott időszakban azon támogatások tényleges időtartamára, amelyek létező támogatások maradnak az elvi alapjukat tekintve, és abban az esetben, ha a Bizottság az engedélyezés vagy az összeegyeztethetetlenség tárgyában nem hozott semmilyen határozatot.
59 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság jogellenessé tette a megtámadott határozatot azáltal, hogy a szóban forgó intézkedést új támogatásnak minősítette.
60 A Bizottság és a beavatkozó által a Törvényszékhez benyújtott beadványaikban előadott érvek nem vonhatják kétségbe e következtetést.
61 Mindenekelőtt ugyanis a Törvényszék a Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítéletben (EU:T:2002:59) kétségkívül megállapította, hogy még ha a szóban forgó előnyök csupán egy létező támogatást képező intézkedés meghosszabbításának is minősülnek, ez nem változtat azon, hogy e meghosszabbítást a szóban forgó támogatás időtartamának módosítása folytán szintén új támogatásnak kellett tekinteni.
62 Hasonlóképp, a 2010. július 1‑jei Olaszország kontra Bizottság ítéletben (Τ‑53/08, EBHT, EU:T:2010:267), amely egy vállalkozásnak nyújtott kedvezményes díjszabás meghosszabbításaira vonatkozott, a Törvényszék kétségkívül úgy ítélte meg, hogy az említett meghosszabbítások „új” támogatásnak minősültek.
63 Ugyanakkor a Törvényszék csak azért jutott e megállapításra, mert az említett meghosszabbításokhoz – amelyek korántsem automatikusan következtek be – jogalkotási beavatkozásokra volt szükség az eredetileg meghatározott előny módosítása érdekében (Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, EU:T:2002:59, 11–20. pont, valamint Olaszország kontra Bizottság ítélet, EU:T:2010:267, 70. pont).
64 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a kedvezményes díjszabás módosítása érdekében semmilyen jogalkotási beavatkozásra nem került sor, továbbá hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés egyáltalán nem módosította az eredeti nemzeti jogi hátteret.
65 Továbbá a 2011. szeptember 20‑i Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítéletben (T‑394/08, T‑408/08, T‑453/08 és T‑454/08, EBHT, EU:T:2011:493) a Törvényszék kétségkívül megállapította, hogy a jóváhagyó határozatban jóváhagyott programtól lényegesen különböző jogalap alapján nyújtott támogatásokat új támogatásnak kell tekinteni.
66 Ez azonban nem változtat azon, hogy az utóbbi ügyben egyrészt az eredeti támogatást jóváhagyta a Bizottság, másrészt pedig az új támogatást a Bizottság jóváhagyó határozatával ellentétes új rendeleti jellegű aktussal nyújtották (Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, EU:T:2011:493, 175–177. pont).
67 Márpedig a jelen ügyben nem lehet komolyan vitatni, hogy a szóban forgó intézkedésnek nem az volt a célja, hogy a kedvezményes díjszabás jogi hátterét a Bizottság határozatával jóváhagyotthoz képest módosítsa, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a jelen ügyben milyen hatása van az 1992. január 23‑i határozatnak (lásd a fenti 4. pontot), amely olyan támogatásra vonatkozott, amely nem azért minősült létezőnek, mert azt a Bizottság engedélyezte, hanem azért, mert azt a Szerződés hatálybalépését megelőzően nyújtották.
68 Végül a jelen ügyben a támogatás jogszabályi és szerződéses jogalapja az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzésnél fogva nemcsak hogy nem vált bírósági határozati jellegűvé, hanem e jogalapot továbbra is a szerződés és a vonatkozó nemzeti jogszabályok képezték, ahogyan azokat az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott első végzés átmeneti jelleggel értelmezte, függetlenül a szerződés megkötésének időpontjában fennálló gazdasági háttérrel, valamint a megszüntetés lehetőségével és szabályszerűségével kapcsolatos kérdéstől, amely a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem képezte az ügy érdemére vonatkozó bírósági határozat tárgyát.
69 Következésképpen az első kereseti jogalapnak helyt kell adni, a megtámadott határozatot pedig meg kell semmisíteni, anélkül hogy a többi kereseti jogalapról vagy a felperes bizonyításfelvétel iránti kérelméről határozni kellene.
A költségekről
70 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
71 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Görögország által az Aluminium of Greece SA‑nak nyújtott SA.26117 – C 2/2010 (korábbi NN 62/2009) számú állami támogatásról szóló, 2011. július 13‑i 2012/339/EU bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Alouminion AE részéről felmerült költségeket is.
3) A Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. október 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások