AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2014. november 13.(*)
„Közszolgálat – Szabályozó ügynökség ügyvezető igazgatójának kiválasztási és kinevezési eljárása – Európai Gyógyszerügynökség (EMA) – Két szakaszból álló kiválasztási eljárás – A Bizottságon belül végzett előválogatás – Az EMA igazgatótanácsa általi kinevezés – Az EMA igazgatótanácsának azon kötelezettsége, hogy a Bizottság által kiválasztott pályázók közül válasszon ügyvezető igazgatót – Megsemmisítés iránti kereset – Az előválogató bizottság összetétele – Az előválogató bizottsági tagság és az EMA igazgatótanácsi tagság halmozása – A Bizottság által kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékben szereplő, az EMA igazgatótanácsában tagsággal rendelkező pályázók – Az EMA igazgatótanácsában tagsággal rendelkező pályázó kinevezése – Pártatlansági kötelezettség – Megsértés – Megsemmisítés – Kártérítési kereset – A megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független nem vagyoni kár – Bizonyíték – Hiány”
Az F‑2/12. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Emil Hristov (lakóhelye: Szófia [Bulgária], képviselik: M. Ekimdjiev, K. Boncheva és G. Chernicherska ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: J. Currall és D. Stefanov, később: J. Currall és N. Nikolova, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) (képviselik kezdetben: V. Salvatore és T. Jablonski, később: J. Currall és N. Nikolova, meghatalmazotti minőségben)
alperesek ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök (előadó), K. Bradley és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. október 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2012. január 9‑én érkezett keresetlevelével E. Hristov egyrészt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) ügyvezető igazgatójának kiválasztására és kinevezésére vonatkozó eljárás keretében az Európai Bizottság által hozott több határozat és az EMA igazgatótanácsa által 2011. október 6‑án hozott, ezen ügyvezető igazgató kinevezésére vonatkozó határozat megsemmisítését, másrészt az ezen határozatok meghozatala miatt állítólagosan keletkezett nem vagyoni kár megtérítését kéri.
Jogi háttér
2 Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31‑i 726/2004/EGK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 229. o.) 64. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:
„Az ügyvezető igazgatót az igazgatótanács nevezi ki ötéves időtartamra a jelöltek Bizottság által javasolt jegyzéke alapján, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában és máshol közzétett, szándéknyilatkozat benyújtására vonatkozó felhívást követően állít össze a Bizottság. Kinevezése előtt az igazgatótanács által megnevezett jelöltet haladéktalanul felkérik, hogy tegyen nyilatkozatot [a] Parlamentnek, és válaszoljon annak képviselői által feltett bármely kérdésre. […]”
3 A 726/2004 rendelet 65. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Az igazgatótanácsot tagállamonként egy képviselő, a Bizottság két képviselője és [a] Parlament két képviselője alkotja.
[…]
Az igazgatótanács tagjait oly módon kell kinevezni, hogy a szakképzettségek legmagasabb szintje, a vonatkozó szakértelem széles skálája, valamint az Európai Unión belüli lehető legszélesebb földrajzi lefedettség biztosított legyen.
(2) Az igazgatótanács tagjait az igazgatás terén szerzett vonatkozó szakértelmük, valamint – amennyiben lehetséges – az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények terén szerzett tapasztalataik alapján kell kinevezni.
(3) Valamennyi tagállam és a Bizottság kinevezik tagjaikat az igazgatótanácsba, valamint egy póttagot, aki a tag távolléte esetén őt helyettesíti, és szavaz a nevében.
[…]
(7) Az igazgatótanács elfogadja saját eljárási szabályzatát.
[…]”
4 A 726/2004 rendelet 66. cikke úgy rendelkezik, hogy az ügyvezető igazgatót az EMA igazgatótanácsa nevezi ki.
5 A 726/2004/EK rendelet 75. cikke értelmében:
„Az Ügynökség alkalmazottai az Európai Közösségek tisztviselőire és más alkalmazottaira vonatkozó szabályok és rendeletek hatálya alá tartoznak. Alkalmazottai vonatkozásában az [EMA] gyakorolja a kinevezés jogával járó hatósági jogköröket [helyesen: gyakorolja a kinevezésre jogosult hatóságot megillető jogköröket].
Az igazgatótanács a Bizottsággal egyetértésben elfogadja a szükséges végrehajtási rendelkezéseket.”
6 Az EMA igazgatótanácsa a 726/2004 rendelet 65. cikkének (7) bekezdése alapján 2007. december 13‑án elfogadta belső szabályzatát, amelyet később többször módosított. A belső szabályzatnak a jogvitára alkalmazandó 2009. december 10‑i szövege a 11. cikkének (3) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:
„Az [igazgatótanács] tagjai minden ülésen nyilatkoznak azon különös érdekekről, amelyek a napirendi pontokkal kapcsolatban függetlenségüket sértőnek minősíthetők. Ezeket a nyilatkozatokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.”
7 A Bizottságnak a szabályozó ügynökségek, végrehajtó ügynökségek és közös vállalkozások igazgatóinak kiválasztásáról és kinevezéséről szóló, 2009. január 12‑i SEC(2009) 27/2 iránymutatása (a továbbiakban: iránymutatás) az Európai Unió ügynökségeinek többsége számára rögzíti az igazgatók kiválasztási eljárásának különböző szakaszait. A szabályozó ügynökségeket – köztük az EMA‑t – illetően úgy rendelkezik, hogy az ügyvezető igazgatót az igazgatótanács nevezi ki a Bizottság által javasolt pályázókat tartalmazó jegyzék alapján.
8 Az iránymutatás „Előválogatás” című 7. pontja az alábbiakat írja elő:
„Az általános esetben, amikor a Bizottság feladata a pályázókat tartalmazó [»]short‑list[«] felállítása […], az előválogatási eljárást az előválogató bizottság folytatja le, amelynek ki kell választania a legképzettebb pályázókat és jegyzéktervezetet kell megküldenie a kinevezési tanácsadó bizottság részére […].
A felügyeleti [főigazgatóság] előválogató bizottságot állít fel a felügyeleti [főigazgatóság] humánerőforrás egységének javaslatára. A Bizottságból a tagokat a főigazgató nevezi ki.
7.1. Az előválogató bizottság
– Tagok
Az előválogató bizottság a Bizottság három felsővezető beosztású tisztviselőjéből áll, akik legalább azonos besorolási fokozattal és az ügynökség igazgatójával azonos beosztással rendelkeznek.
Főszabály szerint az előválogató bizottság
– a felügyeleti [főigazgatóságnak] az előválogató bizottság elnöki feladatait ellátó főigazgatójából vagy főigazgató‑helyetteséből;
– a felügyeleti [főigazgatóság] valamely igazgatójából;
– valamely másik – lehetőség szerint a felügyeleti [főigazgatósággal] rokon – főigazgatóság egy, lehetőség szerint az ügynökség tevékenységi körének megfelelő speciális készségekkel rendelkező igazgatójából áll;
[…]
– Megfigyelő
Ha az igazgatót az igazgatótanács vagy az [Európai Unió] Tanácsa nevezki, akkor ezek megfigyelőt nevezhetnek ki annak érdekében, hogy képviseletüket az előválogató bizottságban ellássa.
[…]
7.2 A pályázatok vizsgálata
[…]
7.2.1 A kiválasztási feltételek vizsgálata és az értékelési sémának az [előválogató] bizottság általi elkészítése
Az előválogató bizottság check[‑]listet állít fel, és vizsgálja az alkalmassági szempontokat.
Az előválogató bizottság az álláshirdetésben megjelölt kiválasztási feltételek alapján értékelési sémát készít. E séma lehetővé teszi, hogy összehasonlítsák a pályázó profilját az adott állásban megkövetelt olyan speciális készségekkel, mint amilyenek az álláshirdetésben szerepeltek.
[…]
Ezen értékelés elvégzését követően az előválogató bizottság felállítja a keresett profilnak leginkább megfelelőnek ítélt és az álláshirdetésben előírt képzettséggel rendelkező előzetesen kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékét.
[…]
7.2.4 Az előválogató bizottság jelentése
Az előválogató bizottság teljes körű jelentést készít, amely minden egyes személyes megbeszélésről részletes tájékoztatást nyújt, és tartalmazza az összes pályázó minőségi szempontból való értékelését, valamint a legképzettebbnek ítélt pályázókat tartalmazó jegyzékére vonatkozó javaslatot.
A jelentést az előválogató bizottság elnöke készíti el. […]
A bizottság titkársága a jelentést a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] elnöki minőségében eljáró főtitkár, a [személyzeti és igazgatási főigazgatóság] és a [Bizottságnak] a felügyeleti [főigazgatóságért felelős] tagja részére juttatja el.
[…]”
9 Az iránymutatás „A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság […] előtti megjelenés és a [Bizottság tagjával vagy tagjaival] folytatott személyes megbeszélés” című 8. pontja az alábbiakat tartalmazza:
„A Bizottságnak az igazgatók kinevezési eljárásai során játszott szerepéből kifolyólag a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságnak], mint a felsővezetők felvételének minőségét biztosító szervnek a feladata, hogy a Bizottság számára az ügynökség igazgatói állására a legmegfelelőbbnek ítélt pályázókat tartalmazó jegyzéket készítsen.
[…]
8.1 A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] összetétele
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] az ügynökségek igazgatóinak […] kiválasztása érdekében az alábbi tagokból áll:
– az elnökséget ellátó személyzeti és igazgatási igazgató;
– a [Bizottság] személyzetért és igazgatásért felelős [tagja] kabinetjének vezetője;
– a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] állandó előadója;
– a kiválasztási eljárás céljából kijelölt előadó;
– a főtitkárhelyettes;
– a felügyeleti [főigazgatóság] főigazgatója[…];
[…]
8.2 A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] véleménye és az értékelő központ […]
8.2.1 A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] eljárásának [első] szakasza: előzetes vélemény
a) Az eljárás
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] titkársága a jelentést és az előválogató bizottság által elkészített, a pályázókat tartalmazó jegyzéktervezetet megküldi a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] érintett tagjainak annak érdekében, hogy azok írásbeli eljárásban nyilvánítsák ki véleményüket.
Három eset lehetséges:
– a jelentés következtetéseit – ideértve az előválogató bizottság által ajánlott pályázókat tartalmazó jegyzékét is – a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] elfogadja;
– a jelentés következtetéseit a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] az előválogató bizottság által javasolt pályázókat tartalmazó jegyzék módosításával fogadja el. A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] fenntarthatja magának a jogot, hogy az előválogató bizottság jegyzékébe olyan pályázókat vegyen fel, akikkel e bizottság személyes megbeszélést folytatott, de nem választotta ki őket, illetve pályázókat vegyen le onnan;
– az előválogatási jelentés következtetéseivel szemben a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] vagy annak valamely tagja kifogással él. Ez esetben a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] titkársága az előválogató bizottság elnökétől írásbeli felvilágosítást és/vagy kiegészítő tájékoztatást kérhet. Ha a kifogást fenntartják, a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] azt az előzetesen kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékkel kapcsolatos valamelyik heti ülésén napirendi pontként felveheti. Ezen ülésen az előválogató bizottság jelentésének megvitatása céljából részt vesz a felügyeleti [főigazgatóság] főigazgatója és előadója is.
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság], miután a jelentést és az előválogató bizottság által kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzéktervezetet jóváhagyta, előzetes véleményt ad ki.
b) A pályázók tájékoztatása
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] titkársága a kiválasztott pályázókat a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsággal] való személyes megbeszélésre, valamint valamely értékelő központban történő teszt megírására hívja fel. […]
Ezzel párhuzamosan a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] titkársága a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] véleményét közli az előválogató bizottság előtti meghallgatásra meghívott, de a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] által személyes megbeszélésre ki nem választott pályázóval vagy pályázókkal.
8.2.2 Értékelő központ
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] előtti meghallgatásra kiválasztott pályázókat munkaerő‑felvétellel foglalkozó külső tanácsadónál elvégzendő értékelő tesztre hívják be […]
8.2.3 A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] eljárásának [második] szakasza: végső vélemény
A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] meghallgatja azon pályázókat, akik az előzetes véleményben felállított jegyzékben szerepeltek.
E személyes megbeszéléseket követően a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] a számára az ügynökség igazgatói állására leginkább megfelelőnek tűnő profillal rendelkező pályázókat tartalmazó jegyzéktervezet formájában végső véleményt ad, amely lehetőség szerint több pályázó nevét tartalmazza. A [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] az elnöke által aláírt véleményét a [Bizottság] személyzetért és igazgatásért felelős [tagja] kabinetjének vezetője, valamint a [Bizottságnak] a felügyeleti [főigazgatóságért felelős] tagja részére mint az általuk lefolytatandó személyes megbeszélések alapdokumentumát küldi meg.
[…]
8.3 A [Bizottság tagja vagy tagjai] általi meghallgatás
A [Bizottságnak] a felügyeleti [főigazgatóságért felelős] tagja vagy tagjai meghallgatják a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] által a végső véleményében kiválasztott pályázókat.
A [Bizottság] személyzetért és igazgatásért felelős [tagja] igénye esetén szintén meghallgathatja a kiválasztott pályázókat vagy bármely más olyan pályázót, akit elfogadhatónak tart. E célból a közzétett kiválasztási feltételek és a Bizottság felsővezető beosztású tisztviselőinek kinevezését szabályozó, közösen elfogadott elvek alapján jár el.
[…]”
10 Az iránymutatás „A pályázók short[‑]listjének elfogadása és a kinevező hatóság általi kinevezése” című 10. pontjának szövege a következő:
„10.1 A javaslat elfogadása
Miután a [Bizottságnak] a felügyeleti [főigazgatóságért felelős] tagja vagy tagjai meghallgatták a pályázókat, kérheti vagy kérhetik a [Bizottság] személyzetért és igazgatásért felelős [tagjának] kabinetjétől, hogy a kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékét terjessze a Bizottság elé.
A Bizottság az egyéb igazgatási és költségvetési kérdések keretében fogadja el a pályázókat tartalmazó jegyzékét […], amelyet [a Bizottságnak] a felügyeleti [főigazgatóságért felelős tagja] megküld a kinevező hatóságnak […].
[…]
10.3 A pályázóknak a kinevező hatósággal folytatott személyes megbeszélése
A kinevező hatóság – a legtöbb ügynökség igazgatótanácsa esetén […] – meghallgatja a kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékében szereplő pályázókat. […]
10.4 A Parlament előtti meghallgatás
Amennyiben az alaprendelet előírja, kinevezése előtt az igazgatótanács által kiválasztott pályázót felkérhetik az Európai Parlament illetékes bizottsága(i) előtti nyilatkozattételre és […] az ezen bizottság(ok) tagjai által feltett kérdések megválaszolására.
Jelenleg az alábbi hét ügynökség igazgatóját kell kinevezése előtt meghallgatnia a Parlamentnek: […] [EMA] […].
10.5 A pályázók kinevező hatóság általi kinevezése
A megbeszéléseket és a Parlament illetékes bizottsága(i) előtti esetleges meghallgatásokat követően […] a kinevező hatóság kinevezi azt a pályázót, akit az ügynökség igazgatói állás betöltésére választott ki.
[…]”
11 Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) ügyvezető igazgatói (AD 15) állásának betöltésére – COM/2010/10286 vonatkozó álláshirdetés (HL C 296 A, 1. o., a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező álláshirdetés) értelmében:
„[…]
Ajánlatunk
Az ügyvezető igazgató ellátja az [EMA] jogi értelemben vett képviseletét, és a nyilvánosság előtt képviseli az ügynökséget. Munkájáról az [igazgatótanácsnak] tartozik elszámolással.
[…]
Kiválasztás és kinevezés
A kiválasztási eljárás céljából előválogató bizottságot hoznak létre. [E bizottság] személyes megbeszélésre hívja be a részletes követelményeknek leginkább megfelelő pályázókat, akiket az állás tekintetében releváns érdemeik alapján, a fent ismertetett feltételekkel összhangban választottak ki. Az előválogató bizottság által kiválasztott pályázókat ezután a […] kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó [bizottság] újabb személyes megbeszélésre hívja, illetőleg a rátermettségüket egy külső [tanácsadók] vezetése alatt álló értékelő központban is bizonyítaniuk kell. A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által [kiválasztott pályázókat] ezt követően [a Bizottság érintett tagjai] hallgatják meg.
[E] megbeszélések után a Bizottság elfogadja a [keresett profilnak leginkább megfelelő] pályázók [előválogatási] jegyzékét, amelyet továbbít az EMA [igazgatótanácsának]. Ez utóbbi meghallgatja [az előzetesen kiválasztott] pályázókat, és közülük [veszi fel] az igazgatót. [Az e] jegyzékbe történő felvétel nem jelent semmiféle garanciát a [felvételre].
Előfordulhat, hogy a pályázóknak a fentieken kívül további személyes megbeszéléseken és/vagy vizsgákon kell részt venniük.
A kiválasztott pályázót kinevezését megelőzően felkérik, hogy [a] Parlament előtt nyilatkozzon, és válaszoljon a […] tagjai által feltett kérdésekre.
[…]
Fontos tudnivalók a pályázók számára
Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a különböző kiválasztási bizottságok munkája bizalmas. Tagjaival sem a pályázók, sem a nevükben a kérésükre eljáró más személyek nem léphetnek közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba.
[…]”
A jogvita alapját képező tényállás
12 A felperes 2007 januárja és 2009 áprilisa között az EMA igazgatótanácsának az állampolgársága szerinti tagállamot képviselő tagja volt.
13 2009. december 10‑én az EMA igazgatótanácsa az iránymutatás 7.1. pontja alapján kijelölte A‑t – egyik tagját –, hogy az igazgatótanácsot az előválogató bizottságban megfigyelőként képviselje. Ugyanezen rendelkezés értelmében az előválogató bizottság a Bizottság három felső vezető beosztású tisztviselőjéből áll, akik legalább azonos besorolási fokozattal és az ügynökség igazgatójával azonos beosztással rendelkeznek.
14 2010. január 15‑én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) ügyvezető igazgatói (AD 14) posztjára (HL C 9 A, 1. o.) vonatkozó álláshirdetést tett közzé. Az ajánlott állás AD 14 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazotti állás volt és a pályázat benyújtási határidejét 2010. február 17‑ében határozták meg. A felperes 2010. február 16‑án pályázott.
15 2010. március 31‑én az előválogató bizottság az iránymutatás 7.2.1. pontja alapján megvizsgálta a beérkezett pályázatokat. Ez alkalommal az említett bizottság úgy vélte, hogy az álláshirdetésnek nem jutott elegendő nyilvánosság. Ezt követően a Bizottság úgy döntött, hogy az álláshirdetést ismét közzéteszi.
16 A Bizottság Egészség‑ és Fogyasztóügyi Főigazgatósága (a továbbiakban: „Egészségügyi” Főigazgatóság) humánerőforrás egységének helyettes vezetője 2010. június 14‑i elektronikus levélben tájékoztatta a felperest, hogy a kiválasztási eljárás a nagyobb nyilvánosság biztosítása érdekében újrakezdődik, és 2010. június 25‑e körül új álláshirdetést tesznek közzé, amely a pályázatok benyújtására újabb négyhetes határidőt fog szabni. Ugyanezen elektronikus levél kitért arra is, hogy a felperesnek nem kell új pályázatot benyújtania, mivel pályázata továbbra is érvényes.
17 2010. szeptember 12‑én a felperes az „Egészségügyi” Főigazgatóság humánerőforrás egysége helyettes vezetőjének küldött elektronikus levélben érdeklődött a pályázatával kapcsolatos fejleményekről. Másnap ez utóbbi arról értesítette, hogy tájékoztatni fogják az eljárás lefolyásáról.
18 2010. október 7‑én az EMA igazgatótanácsa ülést tartott. Ezen ülésen – amelyen többek között B és C is részt vett mint az igazgatótanács elnöke és tagja, valamint az igazgatótanács tagja – határozatot fogadtak el az EMA ügyvezető igazgatójának kiválasztására irányuló eljárás megindításáról, amely határozat részletesen leírta ezen eljárás különböző szakaszait, és megemlítette, hogy a határozatot közzéteszik az EMA internetes honlapján is.
19 2010. október 30‑án a Bizottság közzétette a jogvita tárgyát képező álláshirdetést. A pályázóknak egy kiválasztási feltételt leszámítva ugyanazon kiválasztási és alkalmassági feltételeknek kellett megfelelniük, mint amelyeket az előző álláshirdetés tartalmazott. Míg ugyanis az első álláshirdetés úgy rendelkezett, hogy a pályázóknak „multikulturális környezetben szerzett, bizonyított felsővezetői szintű tapasztalattal” kell rendelkezniük a személyzeti igazgatás terén, a jogvita tárgyát képező álláshirdetés „nagy munkacsoport vezetésében szerzett, bizonyított felsővezetői szintű tapasztalat[ot]” követelt meg, melynek során a „multikulturális környezetben szerzett tapasztalat előnyt jelent[ett]”.
20 A felperest a jogvita tárgyát képező álláshirdetés közzétételéről az „Egészségügyi” Főigazgatóság humánerőforrás egységének helyettes vezetője által 2010. november 3‑án küldött elektronikus levél tájékoztatta. Ezen elektronikus levélben az egységvezető‑helyettes azt javasolta a felperesnek, hogy szakmai adatai frissítése érdekében újra küldje meg azon igazolásokat, amelyeket az első álláshirdetést követően csatolt pályázatához, amelyet a felperes 2010. november 23‑i, a Bizottsághoz másnap beérkezett levélben meg is tett.
21 2010. november 1‑jén B pályázatot nyújtott be az ügyvezető igazgatói állásra. Ugyanazon év november 23‑án C ugyanígy tett.
22 A jelen ügyben az előválogató bizottság egy elnökből és három másik tagból állt. Az előválogató bizottság elnöki feladatait az „Egészségügyi” Főigazgatóság főigazgatója látta el, amelynek az EMA felügyeletét ellátó főigazgatóságként az volt a feladata, hogy felügyelje annak tevékenységét. A három másik tag közül ketten az Egészségügyi Főigazgatóság tisztviselői voltak, az utolsó pedig a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság tisztviselője volt. Az előválogató bizottság elnöke – a jelen esetben D – és az Egészségügyi Főigazgatóság egyik tisztviselője a Bizottság 726/2004 rendelete 65. cikkének (3) bekezdése szerinti képviseletében szintén az EMA igazgatótanácsának tagja volt.
23 2011. január 12‑én az előválogató bizottság megvizsgálta az EMA ügyvezető igazgatói állására beérkezett 62 pályázatot. E vizsgálatot követően az előválogató bizottság kilenc pályázó – köztük a felperes – személyes megbeszélésre való meghívásáról döntött. E kilenc pályázó közül egyet azonban az előválogató bizottság még a személyes megbeszélés előtt kizárt.
24 2011. február 8‑án a felperes, valamint a hét másik kiválasztott pályázó személyes megbeszélést folytatott az előválogató bizottsággal. Ez alkalomból a bizottság az általa korábban elkészített értékelési sémát használta.
25 A személyes megbeszéléseket követően a nyolc pályázót 100‑as skálán osztályozták és a kapott pontszámok alapján rangsorolták. A felperes kapta a legalacsonyabb pontszámot, azaz 100‑ból 61‑et. A hét másik pályázó 100‑ból 69 és 85 közötti pontszámot kapott.
26 2011. március 7‑én az előválogató bizottság elkészítette jelentését, amely információt nyújtott minden meghallgatott pályázóról, és a négy legjobb (100‑ból 75–85 pont közötti) eredményt elérő pályázó – akik között B és C is szerepelt – pályázatának ajánlásáról határozott.
27 A Bizottság kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsága, miután megkapta az előválogató bizottság jelentését, maga is megvizsgálta az EMA ügyvezető igazgatói állására beérkezett 62 pályázatot. E vizsgálatot követően a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 14‑én az iránymutatás 8.2.1 pontja szerint előzetes véleményt adott. A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság előzetes véleménye szerint kizárólag az előválogató bizottság által ajánlott négy pályázót kellett meghívni az értékelő központban tartandó vizsgákra, valamint a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsággal folytatandó személyes megbeszélésre. A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság feladatát ellátó titkár ugyanaznap kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság úgy határozott, hogy tartja magát az előválogató bizottság véleményéhez, amely szerint más pályázóknak jobban sikerült ötvözniük a jogvita tárgyát képező álláshirdetés által megkövetelt készségeket és tapasztalatokat, és következésképpen nem hívja meg őt személyes megbeszélésre.
28 Az előválogató bizottság által ajánlott négy pályázót, miután azok az értékelő teszten sikeresen szerepeltek, a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsággal folytatandó személyes megbeszélésre hívták be, amelyre 2011. április 7‑én került sor. Ugyanezen a napon a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság véleményt adott ki, amelyben úgy vélte, hogy az előválogató bizottság által ajánlott négy pályázó jól megfelel az EMA ügyvezető igazgatói feladatainak ellátásához szükséges követelményeknek.
29 A Bizottság egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős tagja (a továbbiakban: felügyelő biztos) személyes megbeszélést folytatott az előválogató bizottság és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által ajánlott négy pályázóval. Ezt követően az „Humánerőforrásügyi és Biztonsági” Főigazgatóság a Bizottság tagjainak – a Bizottság elnökével és a felügyelő biztossal egyetértésben – azt javasolta, hogy e négy pályázót ajánlják az EMA igazgatótanácsának.
30 2011. április 20‑án a Bizottság alakszerű határozatot hozott, melyben az EMA igazgatótanácsának az előválogató bizottság és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által ajánlott négy pályázót tartalmazó jegyzéket javasolt (a továbbiakban: 2011. április 20‑i bizottsági határozat).
31 2011. május 5‑én az EMA igazgatótanácsa rendkívüli ülést tartott az EMA új ügyvezető igazgatójának megválasztása céljából. Ezen ülésen az ügyvezető igazgató kiválasztásának 2010. október 7‑én elfogadott eljárását módosították, és meghallgatták a Bizottság által javasolt négy pályázót. Nem alakult ki egyetértés egyetlen névvel kapcsolatban sem, és az döntés született, hogy az EMA igazgatótanácsa a következő hónapban ismét összeül, hogy a Bizottság által javasolt négy pályázó közül válasszon.
32 A felperes 2011. május 27‑én kelt és a Bizottsághoz 2011. június 9‑én beérkezett levelében panaszt nyújtott be a „[Bizottság előtt] lezajlott versenyvizsga módját” illetően.
33 2011. június 8‑án az EMA igazgatótanácsa C‑t választotta ki az EMA ügyvezető igazgatói feladatainak ellátására.
34 2011. július 13‑án C‑t meghallgatta a Parlament környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer‑biztonsági bizottsága.
35 A Parlament elnöke 2011. szeptember 22‑i levelében tájékoztatta az EMA‑t, hogy C‑nek a fent említett bizottság előtti meghallgatását követően a Parlament elfogadta C kinevezését az EMA új ügyvezető igazgatójaként.
36 A Bizottság 2011. október 6‑i határozatával elutasította a felperes 2011. május 27‑én benyújtott panaszát.
37 Az EMA igazgatótanácsa a szintén 2011. október 6‑án meghozott határozatával C‑t ügyvezető igazgatónak nevezte ki (a továbbiakban: az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozata).
38 A felperes 2012. január 6‑án kelt, és még aznap telefaxon és postai úton elküldött levelével panaszt nyújtott be az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatával szemben az EMA munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságához.
39 A felperes a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2012. január 9‑én beérkezett keresetlevelével az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatának ideiglenes intézkedés keretében történő felfüggesztését kéri. Ezt az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a 2012. március 20‑i Hristov kontra Bizottság és EMA végzés (F‑2/12 R, EU:F:2012:35) utasította el.
40 A 2012. január 6‑i panaszt az EMA munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága 2012. május 16‑i határozatával utasította el.
A felek kereseti kérelmei és az eljárás
41 A felperes keresetlevélben lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg az előválogatási vizsgabizottság – vele 2011. március 14‑én elektronikus levélben közölt – azon határozatát, amellyel létrehozták a négy pályázót tartalmazó jegyzéket, amelyen ő nem szerepelt;
– semmisítse meg a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 14‑i azon határozatát, amely a kinevezési tanácsadó bizottsággal való személyes megbeszélésre kizárólag az előválogatási vizsgabizottság jegyzékébe felvett négy pályázót hívta be;
– semmisítse meg „a [kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság] 2011. március 14‑i határozatát”, amelyben az az előválogató bizottság ajánlásaihoz csatlakozott;
– semmisítse meg a 2011. április 20‑i bizottsági határozatot;
– semmisítse meg a 2011. május 27‑i panaszt elutasító 2011. október 6‑i bizottsági határozatot; ;
– semmisítse meg az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatát;
– rendelje el a keletkezett nem vagyoni károk méltányos megtérítését;
– a Bizottságot és az EMA‑t kötelezze a közigazgatási és a peres eljárás során keletkezett költségek viselésére;
– rendelje el új „versenyvizsgának” a jogszabályi előírások betartásával történő megszervezését.
42 A Bizottság az ellenkérelmében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest az eljárás összes költségeinek viselésére.
43 Az EMA ellenkérelmében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el;
– ennek hiányában utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
44 Sor került egy második beadványváltásra is, amelyek a Bizottság és az EMA által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokra korlátozódott. Az EMA viszontválaszában visszavonta első kereseti kérelmét, amely a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlanná nyilvánítására vonatkozott.
45 A Közszolgálati Törvényszék hivatala 2013. július 23‑i levelében felkérte a feleket, hogy adjanak választ a pervezető intézkedésekre. A felek a kitűzött határidőre eleget tettek ennek a felkérésnek.
46 A felperes a pervezető intézkedésekre adott válaszában pontosította, hogy a megsemmisítésre vonatkozó harmadik kereseti kérelmében valójában azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. április 7‑i, és nem – a keresetlevélben tévesen szereplő – 2011. március 14‑i, az előválogató bizottság ajánlásaihoz csatlakozó határozatát semmisítse meg.
47 A Bizottság válaszul a pervezető intézkedésekre több, az eljárás nyelvétől eltérő nyelvű iratot mutatott be, amelyeket addig nem ismertettek a felperessel. Mivel a felperes a tárgyalást megelőzően nem tudott tudomást szerezni ezen iratok egy részéről, a Közszolgálati Törvényszék a felperes által a tárgyaláson előadott kérelem nyomán felkérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. november 18‑ig nyújtsa be a pervezető intézkedésére adott válaszbeadványához csatolt bizonyos iratok – többek között az iránymutatás bizonyos részei – bolgár, illetve adott esetben angol fordítását.
48 A tárgyaláson a felperes kiegészítő bizonyítékokat is bemutatott, amelyek esetében a Közszolgálati Törvényszék az aktához való csatolásról határozott. A tárgyalást követően a Közszolgálati Törvényszék a szóbeli szakasz folytatása mellett döntött.
49 A Bizottság 2013. november 18‑i beadványával eleget tett a Közszolgálati Törvényszék bizonyos fordítások bemutatására vonatkozó felhívásának.
50 A felperes 2013. december 16‑i beadványában közölte észrevételeit a Bizottság 2013. november 18‑i beadványával kapcsolatban.
51 A Közszolgálati Törvényszék hivatala 2014. január 30‑i levelével felhívta a Bizottságot és az EMA‑t, hogy válaszoljon a felperes 2013. december 16‑i beadványára, amelyet a Bizottság 2014. február 13‑i beadványával meg is tett.
52 2014. március 5‑én a Közszolgálati Törvényszék lezárta az eljárás szóbeli szakaszát.
A jogkérdésről
1. A meghagyás iránti kereseti kérelmek
53 A kilencedik kereseti kérelmet illetően, amely arra irányul, hogy a Közszolgálati Törvényszék az EMA ügyvezető igazgatója felvételére irányuló új eljárás lefolytatását rendelje el, emlékeztetni kell arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében nem a Közszolgálati Törvényszék feladata, hogy utasítsa az uniós intézményeket, függetlenül az EUMSZ 266. cikkben a megsemmisített aktust kibocsátó intézmény számára megfogalmazott azon általános kötelezettségtől, hogy tegyen meg minden, az aktust megsemmisítő ítélet teljesítéséhez szükséges intézkedést (Pleijte kontra Bizottság ítélet, F‑91/08, EU:F:2010:13, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 A felperes fent említett, meghagyás iránti kérelemnek minősülő kereseti kérelmeit mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.
2. A megsemmisítés iránti kereseti kérelmekről
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
55 A Bizottság úgy véli, hogy az első három kereseti kérelem elfogadhatatlan, mivel a három megtámadott a 2011. április 20‑i bizottsági határozat előkészítő belső aktusnak minősül, és így nem keresettel megtámadható sérelmet okozó aktus. Az ötödik kereseti kérelmet illetően a Bizottság úgy érvel, hogy a kérdéses határozat nem megtámadható önálló aktus. Az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozata ellen irányuló hatodik kereseti kérelmet illetően az csak akkor lenne elfogadhatatlan, ha a Bizottság ellen irányulna, ám az említett határozatot az EMA, és nem a Bizottság hozta.
56 A felperes erre azt válaszolja, hogy a jogvita tárgyát képező álláshirdetés értelmében a Bizottságnak tiszteletben kell tartania az előválogató bizottság és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság ajánlásait. Következésképpen az előválogató bizottság és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által hozott határozatok – amelyek megsemmisítését kéri az első három kereseti kérelemben – kötelezik a Bizottságot, és nem minősülnek a 2011. április 20‑i bizottsági határozat előkészítő aktusának. A felperes hozzáteszi, hogy noha kétségtelen, hogy a Bizottság megtehette volna, hogy nem tartja magát az előválogató bizottság és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság határozatához, ha nyilvánvaló értékelési hibát állapít meg és ilyen értelmű indokolással ellátott véleményt készít, a jelen ügyben azonban a Bizottság – a nyilvánvaló értékelési hiba fennállása ellenére – nem készített ilyen indokolással ellátott véleményt. Következésképpen a jelen ügy körülményei között meg kell állapítani, hogy a három első megsemmisítés iránti kereseti kérelem elfogadható.
57 Az ötödik, a felperes 2011. május 27‑i panaszát elutasító 2011. október 6‑i bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet illetően a felperes azt állítja, hogy e határozat az előválogató bizottság azon határozatának indokolását tartalmazza, amely mellőzte az előzetesen kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékbe való felvételét. E bizottsági határozat szerinte olyan tényeket is tartalmaz, amelyekről a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság feladatait ellátó titkár 2011. március 14‑i levelének kézhezvétele előtt nem volt tudomása, és e határozat következésképpen kiegészíti a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 14‑i határozatát, amelyben az tartotta magát az előválogató bizottság véleményéhez, és a bizottság ajánlásaihoz csatlakozott. Ezután úgy véli, hogy a panaszt elutasító 2011. október 6‑i bizottsági határozat önálló jellegű és jogszerűségi felülvizsgálat alá kell vonni, amelyet a Közszolgálati Törvényszéknek kell lefolytatnia.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
58 Először is a három első kereseti kérelmet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint olyan intézkedések vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen egy belső eljárás végén történik, csak azon intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak, amelyek véglegesen rögzítik az intézmény felperessel szembeni álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem. Ezen intézkedések, jóllehet befolyásolhatják az intézmény álláspontját rögzítő aktus tartalmát, nem képezhetik önálló kereset tárgyát, hanem ezen aktus ellen irányuló keresetben kell őket megtámadni (lásd: N kontra Parlament ítélet, F‑71/08, EU:F:2009:150, 28. pont; Pleijte kontra Bizottság ítélet, EU:F:2010:13, 27. pont; Possanzini kontra Frontex végzés, F‑61/11, EU:F:2012:146, 42. és 43. pont).
59 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 726/2004 rendelet 64. cikke egyrészt úgy rendelkezik, hogy az EMA ügyvezető igazgatóját a pályázók Bizottság által javasolt jegyzéke alapján az EMA igazgatótanácsa nevezi ki. Másrészt a Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy az iránymutatás alapján az EMA ügyvezető igazgatójának kiválasztására irányuló eljárás két szakaszban zajlik. Az elsőre a Bizottságon belül kerül sor több részben. Először is előválogató bizottságot állítanak fel a legképzettebben ítélt pályázókat tartalmazó jegyzéktervezet összeállítása érdekében. E jegyzéktervezetet ezután megküldik véleményezésre a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságnak. A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság előzetes véleményt nyilvánít az előválogató bizottság által előzetesen kiválasztott pályázókról, és ezt követően maga is jegyzéket készít a pályázókról, amely eltérhet az előválogató bizottság által felállított jegyzéktől. Miután a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által kiválasztott pályázók sikeresen szerepeltek a munkaerő felvétellel foglalkozó külső tanácsadónál elvégzett értékelő teszten, a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság meghallgatja őket. E személyes megbeszéléseket követően a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság végső véleményt ad ki a legmegfelelőbbnek ítélt pályázókat tartalmazó jegyzékével. A kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság e végső véleménye a felügyelő biztossal, és adott esetben a Bizottság személyzetért és igazgatásért felelős tagjával folytatott személyes megbeszélés alapdokumentumaként szolgál. Végül a felügyelő biztos, és adott esetben a Bizottság személyzetért és igazgatásért felelős tagja meghallgatja a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság végső véleményében kiválasztott pályázókat, vagy – a Bizottság személyzetért és igazgatásért felelős tagját illetően – bármely egyéb pályázót, akit elfogadhatónak tart. Ezután a felügyelő biztos megküldi a Bizottságnak a kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzékét, majd a Bizottság feladata elfogadni az ajánlott pályázókat tartalmazó jegyzékét, amelyet a felügyelő biztos a kinevező hatóságnak – a jelen ügyben az EMA igazgatótanácsának – küld meg.
60 A második szakasz lényegében az EMA igazgatótanácsa előtt zajlik. Az EMA igazgatótanácsa, miután meghallgatta a Bizottság által megküldött jegyzékben szereplő pályázókat, kiválaszt közülük egyet. A kiválasztott pályázót ezután a hatáskörrel rendelkező parlamenti bizottság előtti nyilatkozattételre hívják fel. Miután a Parlament egyetértett az EMA igazgatótanácsa által kiválasztott pályázóval, az EMA igazgatótanácsa e pályázót ügyvezető igazgatónak nevezi ki.
61 A 726/2004 rendeletnek az iránymutatás által kifejtett 64. cikkéből kitűnik, hogy az EMA igazgatótanácsa az ügyvezető igazgatót csak a Bizottság által javasolt pályázók közül választhatja ki. Következésképpen az EMA igazgatótanácsa részére javasolt négy pályázót tartalmazó jegyzék felállításáról szóló 2011. április 20‑i bizottsági határozat rögzítette a Bizottság álláspontját és határolta be az EMA igazgatótanácsának választási szabadságát, mivel a felperest véglegesen kizárta a kiválasztási eljárás következő szakaszaiban való részvételből. Ennélfogva a 2011. április 20‑i bizottsági határozat a felperes számára sérelmet okozó aktusnak minősül (lásd analógia útján: Pleijte kontra Bizottság ítélet, EU:F:2010:13, 28. pont).
62 Márpedig az iránymutatásból az is következik, hogy a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságot a meghallgatandó pályázókat tartalmazó saját jegyzékének felállítása szempontjából nem köti az előválogató bizottság által előzetesen kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzék, és megteheti, hogy nem hallgatja meg az előzetesen kiválasztott pályázókat, vagy ellenkezőleg, olyan pályázókat hallgat meg, akik nem szerepelnek az előválogató bizottság által összeállított jegyzékben. Hasonlóképpen az iránymutatás szerint a Bizottság azon tagjait szintén nem köti a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által kiválasztott pályázókat tartalmazó jegyzék, akiknek a Bizottság részére javasolt pályázókat tartalmazó jegyzéket kell összeállítaniuk, mivel a Bizottság személyzetért és igazgatásért felelős tagja bármely egyéb pályázót is meghallgathat, akit elfogadhatónak tart.
63 Ebből következik, hogy az előválogató bizottságnak a négy pályázót tartalmazó jegyzéktervezet felállításáról szóló határozata, a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 14‑i, kizárólag az előválogató bizottság által ajánlott négy pályázó személyes megbeszélésre való behívásáról szóló határozata, valamint a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. április 7‑i, az előválogató bizottság ajánlásaihoz csatlakozó határozata egyáltalán nem rögzítette a Bizottság álláspontját, és a 2011. április 20‑i bizottsági határozat előkészítő aktusainak minősült. Következésképpen a jelen ítélet 58. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az ezen határozatok megsemmisítésére irányuló három első kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
64 Másodszor a 2011. május 27‑i panaszt elutasító 2011. október 6‑i bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló ötödik kereseti kérelmet illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és egyszerűen előfeltételt jelent a bírósághoz fordulás tekintetében. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve abban az esetben, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Az uniós igazságszolgáltatási fórumok már több alkalommal kimondták, hogy előfordulhat, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a felperes által vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktus, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott határozat jogszerűségének megítélésekor, sőt az ezen utóbbi határozat helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (Adjemian és társai kontra Bizottság ítélet, T‑325/09 P, EU:T:2011:506, 32. pont; Arguelles Arias kontra Tanács, F‑122/12, EU:F:2013:185, 38. pont).
65 Tekintve, hogy a személyzeti szabályzat rendszerében az érdekeltnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozat ellen, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozattal szemben, az Európai Unió Bírósága a keresetet akkor tekintette elfogadhatónak – akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul –, ha a panaszt és a keresetet az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nyújtották be. Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben: Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 7. és 8. pont). Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat – adott esetben azért, mert hallgatólagos – pusztán megerősíti a panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érdekelt jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése (Adjemian és társai kontra Bizottság ítélet, EU:T:2011:506, 33. pont; Arguelles Arias kontra Tanács ítélet, EU:F:2013:185, 39. pont).
66 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperes 2011. május 27‑i panaszában nem jelöli meg az általa megtámadott aktusokat. Márpedig az aktából kitűnik, hogy a felperes a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság feladatait ellátó titkár 2011. március 14‑i levelét követően, melyben többek között arról tájékoztatta, hogy nem hívták meg a személyes megbeszélésre, nem kapta meg sem a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. április 7‑i határozatának másolatát, amelyben a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság megerősítette az előválogató bizottság által javasolt négy pályázót tartalmazó jegyzéktervezetet, sem a 2011. április 20‑i bizottsági határozatot. A felperes 2011. május 27‑én tehát kizárólag a fent említett 2011. március 14‑i levél alapján tudta meg, hogy az előválogató bizottság nem választotta ki őt, a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság nem hívja meg személyes megbeszélésre, és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság szerint pályázata nem volt sikeres.
67 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a felperes 2011. május 27‑i panaszában azt a határozatot vitatja, amely kizárta őt a kiválasztási eljárás első, azaz a Bizottságon belül lezajló szakaszából. Tekintve, hogy az előválogató bizottságnak a négy pályázót tartalmazó jegyzéktervezet felállításáról szóló határozata, a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 14‑i, kizárólag az előválogató bizottság jegyzékében szereplő négy pályázó személyes megbeszélésre való behívásáról szóló határozata, valamint a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. április 7‑i határozat, amelyben tartotta magát az előválogató bizottság véleményéhez, és a bizottság ajánlásaihoz csatlakozott, mind a 2011. április 20‑i bizottsági határozat előkészítő aktusa (lásd a jelen ítélet 63. pontját), úgy kell tekinteni, hogy a felperes – amint azt egyébként a Bizottság a pervezető intézkedésekre válaszul 2013. szeptember 2‑án benyújtott beadványában is elismerte – e panaszban a 2011. április 20‑i bizottsági határozatot vitatja.
68 E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy a 2011. május 27‑i panaszt elutasító 2011. október 6‑i bizottsági határozat többek között ténybeli pontosításokat tartalmaz a 2011. április 20‑i bizottsági határozat előkészítő aktusait, valamint azon indokolást illetően, amely alapján a Bizottság meghozta az említett határozatot. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2011. május 27‑i panaszt elutasító 2011. október 6‑i határozat által pontosított 2011. április 20‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek vizsgálata a Közszolgálati Törvényszék feladata (lásd ebben az értelemben: Eveillard kontra Bizottság ítélet, T‑258/01, EU:T:2004:177, 31. és 32. pont).
69 Harmadszor az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatának megsemmisítése iránti hatodik kereseti kérelem elfogadhatatlan, amennyiben a Bizottság ellen irányul, mivel e határozatot nem ő hozta.
Az ügy érdeméről
70 Elsőként a 2011. április 20‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt negyedik kereseti kérelmet, majd az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozata ellen irányuló hatodik kereseti kérelmet kell vizsgálni.
A 2011. április 20‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti negyedik kereseti kérelemről
71 A felperes e megsemmisítés iránti kereseti kérelmek alátámasztásaként négy jogalapra hivatkozik, amelyet kifejezetten az alábbiakra alapít:
„[–] a személyzeti szabályzat 30. cikkének megsértésére, a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének megsértésére, a hatáskörrel való visszaélésre, az eljárás rosszhiszemű lefolytatására és az átláthatóság, a pártatlanság, az összeférhetetlenség hiánya, a gondos ügyintézés, az egyenlőség és a hatáskörök intézmények közötti megoszlása elvének megsértésére;
[–] a [személyzeti szabályzat] 27. cikkének megsértésére, a kiválasztási eljárás be nem tartására, [a jogvita tárgyát képező] álláshirdetésben közzétett vonatkozó jogszabályok megsértésére, a hatáskörök intézmények közötti megoszlásának megsértésére […], a pártatlanság, a gondos ügyintézés, az értékelés tárgyilagossága, az összeférhetetlenség hiánya, […] az egyenlőség és a hatáskörrel való visszaélés hiánya elvének megsértésére;
[–] a hatáskörök intézmények közötti megoszlása, az egyenlőség, a hatáskörrel való visszaélés és az eljárás rosszhiszemű lefolytatása hiánya elvének megsértésére;
[–] nyilvánvaló értékelési hibára”.
72 A Közszolgálati Törvényszék az első jogalap kifejtését olvasva megállapítja, hogy a felperes ezen első jogalapnál az előválogató bizottság összetételével kapcsolatos szabályok megsértésére hivatkozik. A jogalap két részre osztható. Az első azon alapul, hogy az előválogató bizottságba kinevezett tagok száma páros; a második az EMA igazgatótanácsában és az előválogató bizottságban fennálló tagság halmozásán alapul.
73 A Közszolgálati Törvényszék hasonlóképpen megállapítja, hogy a felperes a második jogalapjánál egyrészt téves jogalkalmazásra hivatkozik, mivel az előválogató bizottság hivatalból nem zárta ki azt a két pályázót, aki az EMA igazgatótanácsának tagja volt, másrészt a jogvita tárgyát képező álláshirdetés megsértésére hivatkozik, mivel az előválogató bizottság szabálytalanságokat követett el az értékelési szempontok meghatározásakor, a pályázati anyag vizsgálatakor és a felperessel folytatott személyes megbeszélés során.
74 Hasonlóképpen kitűnik a felperes által leírtakból, hogy harmadik jogalapjával vitatja a Bizottság azon felvetését, amely szerint ez utóbbinak lehetősége volt arra, hogy ne fogadja el az előválogató bizottság által összeállított jegyzéktervezetet, és kérje annak módosítását. E jogalapot tehát téves jogalkalmazásra alapítottnak kell tekinteni mivel a Bizottság tévesen úgy vélte, hogy nem kell magát az előválogató bizottság által az ajánlott pályázókat tartalmazó jegyzéktervezet felállításáról hozott határozathoz tartania.
75 A felperes negyedik jogalapjával azt állítja, hogy készségeivel kapcsolatban nyilvánvaló értékelési hibát vétettek, amelynek következtében más pályázókat részesítettek előnyben.
76 A Közszolgálati Törvényszék először is az első jogalapnak az EMA igazgatótanácsában és az előválogató bizottságban fennálló tagság halmozására alapított második részét vizsgálja.
– A felek érvei
77 A felperes előadja, hogy az a körülmény, hogy D – az előválogató bizottság elnöke – és E – az előválogató bizottság egy másik tagja – szintén az EMA igazgatótanácsának tagjai, összeférhetetlenséget idézett elő e személyek tekintetében, és megsértette az előválogató bizottság tagjai számára kötelező pártatlanság elvét. Ez a jelen esetben annál is inkább így van, mivel az EMA igazgatótanácsának két másik tagja – azaz B és C – is pályázatot nyújtott be. Így a Bizottság azzal, hogy az EMA igazgatótanácsának tagjait az előválogató bizottság tagjává választotta, a gondos ügyintézés elvével ellentétesen lehetővé tette B és C fent említett pályázatának előnyben részesítését.
78 A felperes hozzáteszi, hogy az EMA igazgatótanácsa két tagjának az előválogató bizottság tagjává történő kinevezése által az EMA igazgatótanácsának tagjai „rostálták ki” a különböző pályázatokat és hallgatták meg a pályázókat az előválogatási szakasz során anélkül, hogy erre jogosultak lettek volna, mivel az eljárás ezen szakasza a Bizottságon belül, és nem az igazgatótanács előtt zajlott le. A Bizottság azáltal, hogy az EMA igazgatótanácsa két tagjának értékelését az előválogató bizottság értékelésével váltotta fel, a felperes szerint visszaélt hatáskörével, és az eljárást rosszhiszeműen folytatta le, továbbá megsértette az egyenlő bánásmód, a gondos ügyintézés, és a hatásköröknek az EMA igazgatótanácsa és az előválogató bizottság közötti megosztása elvét.
79 A Bizottság erre azt válaszolja, hogy nincs semmilyen jogi rendelkezés, amely szerint tilos lenne az EMA igazgatótanácsának valamely tagját az előválogató bizottság tagjává kinevezni. Szerinte olyan szabály sincs, amely az EMA igazgatótanácsa tagjainak megtiltaná, hogy az EMA ügyvezető igazgatói állására pályázzanak. Következésképpen az a tény, hogy az EMA igazgatótanácsának két tagját az előválogató bizottság tagjává nevezték ki, és a pályázókat – köztük B‑t és C‑t, az EMA igazgatótanácsa tagjait – vizsgálták, valamint előzetesen kiválasztották, szerinte nem sért semmilyen jogi rendelkezést.
80 A Bizottság hozzáteszi, hogy ha valamely ügynökség ügyvezető igazgatójának magas fokon specializált területen való kinevezéséről van szó, az előválogató bizottságnak magas beosztást betöltő, az érintett területen szakértő személyekből kell állnia. Így a jelen ügyben az előválogató bizottság tagjai az „Egészségügyi” Főigazgatóság és a Bizottság másik tudományos feladatokat ellátó főigazgatóságának – azaz a kutatási és fejlesztési főigazgatóságnak – felső vezetői voltak, és az előválogató bizottság bizonyos tagjai éppen azért szerepeltek az EMA igazgatótanácsában is, mert a Bizottság felső vezetői voltak, és rendelkeztek a szükséges képzettséggel és tapasztalattal. Az előválogató bizottság tagjává kinevezhető szakértők szűk körbe tartoztak, és ebből kifolyólag nem meglepő, hogy egyik vagy másik pályázót hírből vagy személyesen ismerték. A jelen ügyben D‑nek és E‑nek, az „Egészségügyi” Főigazgatóságnak az EMA igazgatótanácsában szintén tagsággal rendelkező főigazgatójának és tisztviselőjének az előválogató bizottság tagjává való kinevezése tehát objektíven igazolt, sőt, szükséges volt. Márpedig a Bizottság szerint e körülmény önmagában nem elegendő sem a pártatlanság hiányának, sem az összeférhetetlenségnek vagy akármilyen szabálytalanságnak a megállapításához. Ilyen állítás csak az efféle szabálytalanság fennállására, valamint annak a kiválasztási eljárásra gyakorolt hatására vonatkozó pontos bizonyítékok alapján tehető, amilyeneket a felperes szerinte nem mutatott be.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
81 A versenyvizsgákkal kapcsolatban megállapításra került, hogy a versenyvizsga‑bizottságot a pályázók által leteendő szóbeli vizsgák módozatainak és részletes tartalmának meghatározásában megillető mérlegelési jogkört az e vizsgák szervezésére vonatkozó szabályok kínosan pontos betartásának kell ellensúlyoznia (Girardot kontra Bizottság ítélet, T‑92/01, EU:T:2002:220, 24. pont; Christensen kontra Bizottság ítélet, T‑336/02, EU:T:2005:115, 38. pont).
82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vizsgabizottság a szóbeli vizsgák során meghallgatott valamennyi pályázó értékelése során köteles az egyenlőség és a tárgyilagosság feltételeit biztosítani (Pantoulis kontra Bizottság ítélet, T‑290/03, EU:T:2005:316, 90. pont).
83 Noha a jelen ügyben az előválogató bizottság nem vizsgabizottság, és a véleménye sem a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság, sem a Bizottság számára nem kötelező, attól még ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható a jelen ügyben, mivel az előválogató bizottságnak a versenyvizsga‑bizottsághoz hasonlóan az volt a célja, hogy a legjobb pályázókat válassza ki azok közül, akik a jogvita tárgyát képező álláshirdetés közzétételét követően jelentkeztek, és jelentős mozgástérrel rendelkezik az előválogató tesztek megszervezése során (a belső felvételi eljárás kiválasztó bizottságához lásd: CG kontra EBB ítélet, F‑115/11, EU:F:2014:187, 60. pont).
84 Következésképpen a gondos ügyintézés és az egyenlő bánásmód elve alapján a Bizottságnak ügyelnie kellett a kiválasztási eljárás első szakaszának megfelelő szervezésére, amelynek az előválogató bizottság előtt kellett lezajlania. Ez azt tette szükségessé, hogy az előválogató bizottságnak a Bizottság által kijelölt valamennyi tagja rendelkezzen az ahhoz szükséges függetlenséggel, hogy tárgyilagosságukhoz ne férhessen kétség (lásd CG kontra EBB ítélet, EU:F:2014:187, 61. pont).
85 Egyebekben ki kell emelni, hogy a gondos ügyintézés elvét, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelessége kapcsolódik, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy valamennyi releváns körülményét, az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti, amely a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1‑jei hatálybalépését követően a Szerződésekkel megegyező jogi erővel bír, és amelynek „A megfelelő ügyintézéshez való jog” című 41. Cikke úgy rendelkezik, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.
86 Ennélfogva a Közszolgálati Törvényszék feladata annak felülvizsgálata, hogy szabályszerű volt‑e az előválogató bizottság létrehozatala és működése, tiszteletben tartva többek között a pártatlansági kötelezettséget, mivel e pártatlansági kötelezettség a vizsgabizottság és – analógia útján – az előválogató bizottság munkájára vonatkozó azon szabályok egyike, amely az uniós bíróság felülvizsgálata alá tartozik (a vizsgabizottságokat illetően lásd: Meierhofer kontra Bizottság végzés, F‑74/07 RENV, EU:F:2011:63, 62. pont).
87 A jelen ügyben az iránymutatás 7.2 pontjából kitűnik, hogy az előválogató bizottság indítja el a kiválasztási eljárást azzal, hogy check‑list segítségével vizsgálja, hogy a pályázók megfelelnek‑e a kiválasztási feltételeknek, majd az álláshirdetésben foglalt kiválasztási szempontok alapján értékelési sémát állít fel, amely lehetővé teszi számára a pályázó profiljának az említett megkövetelt speciális készségekkel való összehasonlítását, mint amilyet az álláshirdetésben írtak ki. Ezen értékelés elvégzését követően az előválogató bizottság felállítja az általa a keresett profilnak leginkább megfelelőnek ítélt előzetesen kiválasztott pályázók első jegyzékét, és személyes megbeszélésre hívja be őket. A személyes megbeszélést követően a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság számára megküldi a teljes jelentést, amely részletes tájékoztatást tartalmaz minden egyes személyes megbeszélésről, és az összes – meghallgatott vagy nem meghallgatott – pályázó minőségi szempontból történő értékelését, valamint a legképzettebbnek ítélt pályázókra vonatkozó jegyzéktervezetet tartalmazza. Másrészt a 726/2004 rendelet 64. cikkéből és az iránymutatás 10.3 pontjából következik, hogy az EMA igazgatótanácsának magának kell az ügyvezető igazgatót kiválasztania a Bizottság által javasolt pályázók közül.
88 Az előválogató bizottság tehát hatáskörrel rendelkezik arra, hogy több pályázót ajánljon a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságnak, míg az EMA ügyvezető igazgatójának kinevezéséről szóló határozat meghozatala az EMA igazgatótanácsának feladata. Következésképpen a feltett kérdés arra vonatkozik, hogy D és E, aki egyszerre volt az előválogató bizottság – azaz a javaslattevő szerv – és az EMA igazgatótanácsa – azaz a határozatot hozó szerv – tagja, betartotta‑e a pártatlansági kötelezettségét az előválogató bizottságot és az EMA igazgatótanácsát megillető igen különböző hatáskörök tekintetében.
89 E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék kiemeli, hogy noha az előválogató bizottság által ajánlott pályázókat tartalmazó jegyzéktervezet sem a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságot, sem a Bizottságot nem kötelezi, attól még e jegyzéktervezet, valamint az előválogató bizottság jelentésében szereplő összes pályázó minőségi szempontból történő vizsgálata bizonyos jelentőséggel bír az előválogatási eljárás lefolyása szempontjából, mivel egyrészt a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottságnak figyelembe kell vennie őket, másrészt a felügyelő biztos az iránymutatás 8.3 pontja alapján csak azokat a pályázókat hallgatja meg, akiket a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság végső véleményében kiválasztott. Következésképpen nem tagadható, hogy az előválogató bizottság meghatározó befolyást gyakorol a Bizottság által az EMA igazgatótanácsa részére javasolt pályázók végleges jegyzékére.
90 A Közszolgálati Törvényszék hasonlóképpen megállapítja egyrészt, hogy az előválogató bizottság tagjai, akik egyébként az EMA igazgatótanácsának tagjai is, az igazgatótanács ülésén személyesen vagy helyettesük útján a Bizottság által kiválasztott valamely pályázó javára adhatják le szavazatukat. A Közszolgálati Törvényszék másrészt kiemeli, hogy az EMA igazgatótanácsának tagjai különösen fontos szerepet játszhatnak az igazgatótanács döntéshozatala során, függetlenül attól, hogy élnek‑e szavazati jogukkal, vagy sem, továbbá mindenesetre közvetlen kapcsolatban vannak az igazgatótanács tagjaival.
91 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az előválogató bizottsági tagságnak az EMA igazgatótanácsában fennálló tagsággal való halmozása olyan jellegű, hogy az kétségbe vonja az ezen tisztséghalmozásban érintett személyek függetlenségét és tárgyilagosságát.
92 Következésképpen az előválogató bizottság tagjai között lezajlott viták tartalmáról, és az e bizottság különböző tagjai – köztük D és E – állásfoglalásairól való ítélkezés nélkül meg kell állapítani, hogy D és E azon puszta tényből kifolyólag, hogy részt vett az előválogató bizottságban, megsértette a pártatlansági kötelezettségét. Következésképpen mivel az előválogató bizottság minden egyes tagjának rendelkeznie kell az ahhoz szükséges függetlenséggel, hogy az előválogató bizottság tárgyilagosságához összességében ne férhessen kétség, meg kell állapítani, hogy összességében megsértették az előválogató bizottság pártatlansági kötelezettségét.
93 E következtetést nem kérdőjelezik meg a Bizottság érvei.
94 Először is, azon érvet illetően, amely szerint az EMA igazgatótanácsának az előválogató bizottság tagjává kinevezett tagjai semmi esetre sem képviselték az EMA igazgatótanácsát az előválogató bizottságban, és nem az ő nevében jártak el, mivel az EMA igazgatótanácsa a megfigyelő – a jelen ügyben A – személyén keresztül ténylegesen képviseltette magát az előválogató bizottságban, elegendő rámutatni, hogy a felperes nem kifogásolja A‑nak az előválogató bizottság munkájában megfigyelőként való részvételét. Márpedig, amint azt a jelen ítélet 92. pontja kimondta, azon puszta tény, hogy D és E részt vett az előválogató bizottságban, a pártatlansági kötelezettség megsértésének minősül. Egyebekben az aktából kiderül, hogy D részt vett az EMA igazgatótanácsának 2011. május 5‑i és június 8‑i ülésén, amelyek tárgya az EMA új ügyvezető igazgatójának kinevezése volt, és ennélfogva részt vett a 2011. április 20‑i bizottsági határozatban javasolt négy pályázó meghallgatásán, valamint a C kinevezésével végződő vitán. E körülmény mutat rá arra, hogy a felperes joggal kételkedett D pártatlanságában, amelyet azalatt tanúsított, amikor az előválogató bizottság munkái során elnökölt.
95 Ezt követően a Bizottság azon érvelése, amely szerint az alapján, hogy az EMA igazgatótanácsát alkotó 35 tag közül csak ketten voltak egyúttal az előválogató bizottság tagjai is, nem állítható, hogy az EMA igazgatótanácsának tagjai saját véleményüket érvényesítették az előválogató bizottság véleménye helyett, szintén nem állja meg a helyét. Ugyanis még ha feltételezzük is, hogy sem D, sem E nem vett részt az EMA igazgatótanácsának 2011. május 5‑i és június 8‑i ülésén, attól még részt vettek az előválogató bizottság ülésein, és e bizottság tagjaiként befolyást gyakorolhattak minden egyes pályázónak az előválogató bizottság egyéb tagjai általi értékelésére.
96 A Bizottság azon érvét is el kell utasítani, amely szerint D és E kinevezése az előválogató bizottság tagjaként objektív módon igazolt, sőt, szükséges volt, mivel mindketten a terület szakértői voltak. Ugyanis, amint azt a Bizottság a tárgyalás során elismerte, lehetetlen volt olyan tagokat az előválogató bizottságba kinevezni, akik nem voltak az EMA igazgatótanácsának tagjai. A Közszolgálati Törvényszék megjegyzi egyébként, hogy az iránymutatás lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az előválogató bizottság tagjai egyben az EMA igazgatótanácsának tagjai is legyenek. Az iránymutatás 7.1 pontja ugyanis egyrészt lehetővé teszi a felügyeleti főigazgatóság számára, hogy az előválogató bizottság tagjait több, felsővezető beosztású tisztviselő közül válassza ki, azáltal hogy előírja, hogy az előválogató bizottság a felügyeleti főigazgatóság főigazgatójából vagy főigazgató‑helyetteséből, a felügyeleti főigazgatóság egy igazgatójából és valamely más főigazgatóság igazgatójából áll. Másrészt az említett rendelkezés azt is előírja, hogy az előválogató bizottság tagjait „főszabály szerint” a fent említett tisztviselők közül választják. Következésképpen, ha bebizonyosodik, hogy az iránymutatás 7.1 pontjában felsorolt személyek, azaz a felügyeleti főigazgatóság főigazgatója, főigazgató‑helyettese és egyik igazgatója már az érintett ügynökség igazgatótanácsának tagjai, egyéb személyek is választhatók az előválogató bizottság tagjai közé.
97 Hasonlóképpen el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint semmilyen szabály nem tiltja, hogy az EMA igazgatótanácsának tagjait előválogató bizottsági taggá nevezzék ki. E két feladatkör egy személy általi halmozása ugyanis – amint azt a Közszolgálati Törvényszék az imént megállapította – az előválogató bizottság pártatlansági kötelezettségének megsértését valósítja meg, amelynek következtében ellentétes a Charta 41. cikkével.
98 Végül a Bizottság azon érve, amely szerint a személyzeti szabályzat 11a. cikke az előválogató bizottság tagjai pártatlanságának biztosítéka, szintén bukásra van ítélve. Ugyanis még ha igaz is az, hogy a személyzeti szabályzat 11a. cikke értelmében a tisztviselő nem foglalkozhat olyan üggyel, amelyhez olyan személyes érdekei fűződnek, amelyek csorbíthatják függetlenségét, valamint az is, hogy az aktából kitűnik, hogy A, továbbá az előválogató bizottság egy tagja nem vett részt az egyik pályázóval folytatott személyes megbeszélésen, attól még D és E a személyzeti szabályzat 11a. cikke ellenére nem ellenezte az előválogató bizottság tagjává való kinevezését, részt vett a pályázókkal folytatott összes személyes megbeszélésen, és ami D‑t illeti, ő az EMA igazgatótanácsának 2011. május 5‑i és június 8‑i ülése során nem jelezte az igazgatótanács belső szabályzata 11. cikkének (3) bekezdése szerint, hogy esetében a függetlenségét sértő lehetséges érdek állna fenn.
99 A fenti megfontolásokra tekintettel az első jogalap második, az EMA igazgatótanácsában és az előválogató bizottságban fennálló tagság halmozására alapított jogalapot megalapozottnak kell nyilvánítani.
100 Következésképpen a 2011. április 20‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetnek helyt kell adni anélkül, hogy szükség lenne az első jogalap első részének vagy az egyéb felhozott jogalapoknak a vizsgálatára.
Az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatának megsemmisítésre irányuló hatodik kereseti kérelemről
101 A 726/2004 rendeletnek az iránymutatásban kifejtett 64. cikkéből kitűnik, hogy az EMA igazgatótanácsa az EMA ügyvezető igazgatóját csak a 2011. április 20‑i bizottsági határozat által elfogadott jegyzékben szereplő előzetesen kiválasztott pályázók közül nevezheti ki. Ez a helyzet állt fenn a jelen ügyben is, mivel az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatában kinevezte C‑t, aki a 2011. április 20‑i bizottsági határozattal elfogadott jegyzékben szerepelt. Mivel a Közszolgálati Törvényszék az előző pontban úgy határozott, hogy a 2011. április 20‑i bizottsági határozatot meg kell semmisíteni, meg kell állapítani, hogy az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatát is szintén meg kell semmisíteni.
102 Következésképpen szintén helyt kell adni az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatának megsemmisítése iránti kérelemnek.
3. A kártérítési keresetről
A felek érvei
103 A felperes lényegében úgy véli, hogy a 2011. április 20‑i bizottsági határozat és az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozata nem vagyoni kárt okozott számára, amit azonban nem számszerűsít.
104 A Bizottság és az EMA a kártérítési keresetnek mint megalapozatlannak az elutasítását kéri.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
105 Már megállapításra került, hogy a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelent minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott. Nem ez a helyzet azonban akkor, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és e megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte (Michail kontra Bizottság ítélet, T‑49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont).
106 Mivel megsemmisítették a 2011. április 20‑i bizottsági határozatot és az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatát, e vizsgálatot a Közszolgálati Törvényszéknek kell elvégeznie.
107 A jelen ügyben a felperes egyáltalán nem fejtette ki kártérítési kereseti kérelmeit. A 2011. április 20‑i bizottsági határozatnak és az igazgatótanács 2011. október 6‑i határozatának a megsemmisítését megalapozó jogsértéstől független, és e két határozat megsemmisítésével teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár fennállása szintén nem tűnik ki a felperes által leírtakból. Ebből kifolyólag a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet az említett határozatok jogsértései a felperes számára okozhattak, megfelelő és elégséges jóvátételét jelent azok megsemmisítése.
108 A fentiekből következik, hogy a kártérítési kereset nem fogadható el.
A költségekről
109 Az eljárási szabályzat 101. cikke értelmében az említett szabályzat 8.és 10. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 102. cikke szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
110 A jelen ítéletben fent ismertetett indokokból az következik, hogy a Bizottság és az EMA – mivel a Közszolgálati Törvényszék a keresetnek lényegében helyt adott –pervesztes lett. Továbbá a felperes kereseti kérelmeiben kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot és az EMA‑t kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 102. cikkének alkalmazását, a Bizottság és az EMA maguk kötelesek viselni saját költségeiket, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeiket is, továbbá egyenlő részben kötelesek viselni a felperes részéről felmerült költségeket, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeit is.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2011. április 20‑i határozatát, amelyben az Európai Bizottság az előválogató bizottság által ajánlott és a kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság által megerősített, négy pályázót tartalmazó jegyzéket javasol az Európai Gyógyszerügynökség igazgatótanácsa számára.
2) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Gyógyszerügynökség igazgatótanácsának az ügyvezető igazgató kinevezéséről szóló 2011. október 6‑i határozatát.
3) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
4) Az Európai Bizottság és az Európai Gyógyszerügynökség maguk viselik saját költségeiket, és fele‑fele arányban kötelesek viselni az E. Hristov részéről felmerült költségeket.
Rofes i Pujol | Bradley | Svenningsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 13‑i nyilvános ülésen.