A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2020. július 8.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – A Bizottság által Belgiumban és Luxembourgban használt és/vagy kezelt épületek biztonsági berendezéseinek karbantartása – Az ajánlattevő ajánlatának elutasítása – A szerződés odaítélése egy másik ajánlattevő számára – Kiválasztási szempontok – Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció valamely kikötésének jogellenessége – Egyenlő bánásmód”
A T‑661/18. sz. ügyben,
a Securitec (székhelye: Livange [Luxemburg], képviseli: P. Peuvrel ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: M. Ilkova, A Katsimerou és J. Estrada de Solà, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyrészt a felperes által a HR/R1/PR/2017/059 számú, „az Európai Bizottság által Belgiumban és Luxembourgban használt és/vagy kezelt épületek biztonsági berendezéseinek karbantartás[ár]a” vonatkozó meghívásos közbeszerzési eljárás tárgyát képező szerződés 4. része tekintetében benyújtott ajánlatot elutasító, 2018. szeptember 7‑i bizottsági határozat megsemmisítése, valamint másrészt az ugyanebben az eljárásban, 2018. szeptember 11‑én a felperes által kért pontosítás szolgáltatását megtagadó, 2018. szeptember 17‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, P. Nihoul (előadó) és J. Martín y Pérez de Nanclares bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. február 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az Európai Unió Hivatalos Lapja mellékletében közzétett hirdetményben (HL 2018/S 064–141552) az Európai Bizottság „az Európai Bizottság által Belgiumban és Luxembourgban használt és/vagy kezelt épületek biztonsági berendezéseinek karbantartás[ár]a” vonatkozó meghívásos közbeszerzési eljárást tett közzé.
2 A szerződés hét részt foglalt magában, amelyből a – jelen ügy által egyedül érintett – negyedik rész elnevezése a következő volt: „Videokamerás megfigyelőrendszerek (CCTV kamera), beléptetőrendszerek, őrizetlen átkelők, belső redőnyök, belső forgósorompók, biztonsági ajtók és egyebek helyszíni karbantartása Luxembourgban”.
3 A közbeszerzési eljárásnak a részvételre jelentkezők kiválasztását jelentő első szakaszát illetően az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak „A csapat szakmai alkalmassága a részvételre jelentkezők esetében” elnevezésű III.3.2.B pontja az elvárt „minimális alkalmasság” címén megkövetelte, hogy a részvételre jelentkező „művezető” szakembere rendelkezzen „a Nedap biztonsági menedzsment szoftver platformjára kiterjedő képzésről szóló tanúsítvánnyal” (a továbbiakban: Nedap‑képzés). Igazoló dokumentumként a részvételre jelentkezőnek egy ilyen tanúsítványt kellett bemutatnia, „vagy egy arra vonatkozó, eskü erejével bíró nyilatkozatot, hogy [ez a tanúsítvány] a szerződés odaítélése esetén legkésőbb a szerződés aláírását követő öt napon belül rendelkezésre fog állni”.
4 A közbeszerzési eljárásnak a szerződés odaítélését jelentő második szakasza tekintetében az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a IV.1 pontban előírta, hogy „a szerződést minden rész esetében azon ajánlatnak fogják odaítélni, amelyik a szabályos és megfelelő ajánlatok közül a legalacsonyabb árat tartalmazza”.
5 A részvételi jelentkezések átvételére vonatkozó határidő eredetileg 2018. április 30. volt. A 2018. április 28‑án közzétett helyesbítő határozattal ezt a dátumot 2018. május 16‑ra halasztották.
6 A felperes 2018. április 26‑án nyújtotta be részvételi jelentkezését a 4. rész tekintetében. Öt másik részvételre jelentkező nyújtott még be részvételi jelentkezést ugyanezen rész vonatkozásában.
7 2018. június 13‑i és 26‑i elektronikus levelében a Bizottság pontosítást kért a felperestől a jelentkezésével kapcsolatban. A pontosítás megadására a 2018. június 19‑i és 28‑i elektronikus levelekben került sor.
8 A benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság 2018. július 6‑án és 11‑én megállapította, hogy – a felperest is beleértve – valamennyi részvételre jelentkező megfelelt a kiválasztási szempontoknak, és következésképpen felhívta azokat, hogy ajánlataikat legkésőbb 2018. augusztus 6‑ig nyújtsák be.
9 2018. augusztus 4‑én a felperes benyújtotta ajánlatát. Két másik társaság tett még ugyanígy.
10 2018. szeptember 7‑i elektronikus levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a szerződést az Omnisecurity SA társaság számára ítélték oda, amely a legolcsóbb ajánlatot nyújtotta be, illetve hogy a felperes ajánlatának összege 48,55%‑kal bizonyult magasabbnak a nyertes ajánlattevő ajánlatához képest.
11 2018. szeptember 11‑i elektronikus levelében a felperes kérte a Bizottságot, hogy több információt nyújtson az ajánlata elutasításának indokairól. A felperes azt kérdezte különösen, hogy egyrészt a nyertes ajánlattevő rendelkezett‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontja által előírt Nedap tanúsítvánnyal, mivel állítása szerint Luxemburgban csak ő maga, illetve egy másik, ajánlatot nem tevő társaság rendelkezett ezzel a tanúsítvánnyal, valamint másrészt, hogy a nyertes ajánlattevő igénybe vett‑e alvállalkozót, illetve – igenlő válasz esetén – ki volt az alvállalkozó.
12 A Bizottság 2018. szeptember 17‑én válaszolt ezen elektronikus levélre a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélre történő visszautalással, amely véleménye szerint valamennyi olyan információt tartalmazott, amelyről a visszautasított ajánlattevőket a legutóbb a 2015. október 28‑i 2015/1929/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2015. L 286., 1. o.) módosított, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 113. cikke szerint tájékoztatni kell.
13 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében a Bizottság pontosította, hogy az ajánlattételre felhívott valamennyi részvételre jelentkező megfelelt a kiválasztási feltételeknek, ideértve az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt feltételt is, valamint hogy az eljárás eredményéről szóló tájékoztató fogja tartalmazni az arra vonatkozó információkat, hogy a nyertes ajánlattevő igénybe vett‑e esetlegesen alvállalkozót.
14 A nyertes ajánlattevővel 2018. szeptember 19‑én írták alá a 4. részre vonatkozó keretszerződést. Az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót 2018. október 30‑án, 2018/S 209–476275 számon tették közzé a Hivatalos Lapban.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A Törvényszék Hivatalához 2018. november 7‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
16 A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos iratok benyújtására, és írásbeli kérdéseket intézett hozzájuk. A felek a megadott határidőn belül válaszoltak a kérdésekre.
17 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a Bizottság 2018. szeptember 7‑i és 17‑i elektronikus leveleiben foglalt határozatokat;
– rendeljen el „minden más, e területen megkövetelt jogi kötelezettséget”;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy a keresetnek az állítólagos 2018. szeptember 17‑i határozatra irányuló része elfogadhatatlan;
– egyebekben a keresetet teljes egészében megalapozatlanként utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
19 A felperes a Bizottság két elektronikus levelében – azaz egyrészt a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben, amellyel a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy az ajánlata nem volt sikeres, és másrészt a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levélben, amellyel a Bizottság a felperes információkérésére adott választ – foglalt határozatok ellen nyújtotta be a megsemmisítés iránti keresetét.
20 A Bizottság azt állítja, hogy a keresetet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani, amennyiben az a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében foglalt határozat ellen irányul, azon az alapon, hogy mivel e határozat pusztán megerősítő jellegű, az nem tekinthető az EUMSZ 263. cikk értelmében vett „jogi aktusnak”. Ebben az elektronikus levélben a Bizottság ugyanis csupán arra szorítkozott, hogy visszautalt azon információkra, amelyek a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben szerepeltek, amelyben a Bizottság az ajánlata elutasításáról, az elutasítás indokairól, valamint a nyertes ajánlattevő kilétéről értesítette a felperest.
21 A felperes a Törvényszék belátására bízza a kérdés eldöntését, mindamellett rámutat arra, hogy véleménye szerint a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében foglalt határozat igenis az EUMSZ 263. cikk értelmében vett „jogi aktus”.
22 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint elfogadhatatlan az azon megsemmisítés iránti kereset, amely egy nem vitatott és így jogerősé vált korábbi határozat puszta megerősítésének minősülő jogi aktus ellen irányul. A jogi aktus akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi határozathoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (lásd ebben az értelemben: 2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Annak vizsgálatát megelőzően, hogy a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében foglalt határozat az azt megelőző, 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben szereplő határozat puszta megerősítésének minősül‑e, azt kell megállapítani, hogy ez utóbbi határozat jogerős volt‑e a felperessel szemben a jelen kereset benyújtáskor (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 16‑i Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ítélet, T‑188/95, EU:T:1998:217, 108. pont).
24 Amennyiben ugyanis a helybenhagyott határozat még nem vált jogerőssé a megsemmisítés iránti kereset benyújtásakor, az érdekelt fél akár a helybenhagyott határozatot, akár a helybenhagyó határozatot, illetve mindkét határozatot is megtámadhatja (1989. május 11‑i Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék ítélet, 193/87 és 194/87, nem tették közzé, EU:C:1989:185, 26. pont; 2017. május 31‑i DEI kontra Bizottság ítélet, C‑228/16 P, EU:C:2017:409, 35. pont).
25 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk utolsó bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti kereseteket az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell benyújtani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Ez a határidő esetlegesen meghosszabbodhat a távolságra tekintettel járó határidővel az eljárási szabályzat 60. cikkében foglaltaknak megfelelően.
26 A jelen esetben a megsemmisítés iránti keresetet 2018. november 7‑én nyújtották be, olyan időpontban, amikor a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben foglalt határozat ellen irányuló kereset benyújtásának határideje még nem telt le.
27 A fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazása alapján a felperes keresete nemcsak a 2018. szeptember 7‑i, hanem az azt követő, 2018. szeptember 17‑i elektronikus levélben foglalt határozat ellen is irányulhatott.
28 Következésképpen egyaránt elfogadható a kereset, amennyiben az a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levélben foglalt határozat, illetve az azt megelőző, 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben foglalt határozat ellen irányul (a továbbiakban: a megtámadott határozatok).
Az ügy érdeméről
29 Az eljárás során a felperes négy jogalapot hozott fel.
30 Az első jogalapban azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét.
31 A második jogalap az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjára vonatkozik.
32 A harmadik jogalapban a felperes azt hozza fel, hogy a megtámadott határozatok meghozatalára az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megsértésével került sor.
33 A negyedik jogalapban a felperes – miután megvizsgálhatta a Bizottság által az ajánlatokról pervezető intézkedés keretében készített jelentést – azt állítja, hogy a végül kiválasztott ajánlat a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás értelmében kirívóan alacsony összegű volt, amely véleménye szerint hibássá teszi a megtámadott határozatok érvényességét.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról
34 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatok indokolása nem elégséges, mivel az volt a Bizottság egyetlen indoka, amelyre az ajánlata elutasításának igazolásaképpen hivatkozott, hogy a benyújtott ajánlatok közül nem az övé volt a legalacsonyabb, mivel az a nyertes ajánlattevő ajánlatánál 48,55%‑kal magasabb volt. A Bizottság nem adott magyarázatot a felperes számára azzal kapcsolatban, hogy mely más feltételeknek nem felelt meg, továbbá azt sem jelölte meg, hogy melyek a nyertes ajánlat azon tételei, amelyek összegei eltértek az övétől, és amelyek megmagyarázták volna a 48,55%‑os árkülönbséget. Ez a szűkszavú indokolás nem tette lehetővé számára, hogy megalapozottan biztosítsa a védekezését.
35 A felperes egyebek között kiemeli, hogy a 2018. szeptember 11‑i elektronikus levéllel – a költségvetési rendelet 113. cikke (3) bekezdése első albekezdésének és a legutóbb a 2015. október 30‑i 2015/2462/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2015. L 342., 7. o.) módosított, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) (a módosított rendelet a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló rendelet) 161. cikke (2) bekezdésének megfelelően – a nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek ismertetését kérte, de a Bizottság 2018. szeptember 17‑i elektronikus levele nem adta meg számára ezeket az információkat. A válaszában különösen azt állítja, hogy a Bizottság azon kérdés tekintetében is hallgatott, hogy megfelelt‑e a nyertes ajánlattevő a Nedap‑képzés feltételének, pedig a felperes erről is megkérdezte a 2018. szeptember 11‑i elektronikus levelében.
36 A Bizottság vitatja a felperes érvelését.
37 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint az adminisztráció köteles megindokolni a határozatait. Ez az indokolási kötelezettség a következetes ítélkezési gyakorlat szerint azt jelenti, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktus kibocsátójának világosan és egyértelműen kell előadnia a jogi aktus alapjául szolgáló érvelését egyrészről azért, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről azért, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása (2003. február 25‑i Strabag Benelux kontra Tanács ítélet, T‑183/00, EU:T:2003:36, 55. pont; 2013. április 24‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑32/08, nem tették közzé, EU:T:2013:213, 37. pont; 2019. május 16‑i Transtec kontra Bizottság ítélet, T‑228/18, EU:T:2019:336, 91. pont).
38 Ezenkívül az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz való jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is. (2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 150. pont; 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet, C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 116. pont).
39 Az Európai Unió intézményei által kötött közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan egyrészt a költségvetési rendelet 113. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérő minden olyan ajánlattevőt, akinek az ajánlatát elutasították, tájékoztat az elutasítás indokairól. Másrészt ugyanezen rendelet 113. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) pontja értelmében az ajánlatkérő a kizárási feltételeknek és kiválasztási szempontoknak megfelelő, és a tájékoztatást írásban kérő ajánlattevőket tájékoztatja a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről és a megfizetett árról vagy a szerződés értékéről, amelyik alkalmazandó. Ez utóbbi kérdés tekintetében a végrehajtási rendelet 161. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z ajánlatkérő szerv a költségvetési rendelet 113. cikkének (3) bekezdésében meghatározott információkat a lehető legrövidebb határidőn belül, de legkésőbb az írásban kért tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül közli”.
40 A költségvetési rendelet 113. cikkének (2) és (3) bekezdése és a felhatalmazáson alapuló rendelet az elutasított ajánlattevők tekintetében az indokolást időben két szakaszra bontja. Első lépésként az ajánlatkérő tájékoztatja az elutasított ajánlattevőket arról, hogy az ajánlatukat elutasították, és közli velük ezen elutasítás indokait. Második lépésként – ugyanezen rendelkezések értelmében – ha a kizárási feltételeknek és kiválasztási szempontoknak megfelelő ajánlattevő azt írásban kéri, az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül, de legkésőbb az írásban kért tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül közli vele a sikeres ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevét és az árat vagy a szerződés értékét (lásd ebben az értelemben: 2018. április 26‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑752/15, nem tették közzé, EU:T:2018:233, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az első szakaszt tiszteletben tartotta a Bizottság, mivel a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levelében a következőt írta a felperesnek: „Sajnálattal értesítjük, hogy az ajánlata nem került elfogadásra, mivel az értékelése alapján a beérkezett ajánlatok közül nem ez ajánlotta a legalacsonyabb árat.”
42 Az ajánlat elutasításának indokai tekintetében ez az információ elégséges, tekintettel arra, hogy – amint az az ajánlattételhez szükséges dokumentáció IV.1 pontjából is következik – az odaítélés egyetlen feltétele az ár volt. A felperes ajánlata elutasítása indokolásának ezért csak erre az egyetlen feltételre kellett vonatkoznia.
43 A második szakasz során közlendő információkat, azaz a sikeres ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevét és az árat vagy a szerződés értékét illetően úgy tűnik, hogy ezeket az első szakasszal kapcsolatos információkkal egyidőben, ugyanezen 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben továbbították. Ez az elektronikus levél ugyanis a következőt is tartalmazta:
„A benyújtott ajánlatoknak az ajánlattételhez szükséges dokumentáció IV.1 pontja és a részvételi felhívás II.2.5 pontja szerinti értékelését követően nyertes ajánlattevőként az Omnisecurity SA – mint a legalacsonyabb árat tartalmazó és az ajánlattételhez szükséges dokumentáció követelményeinek mindenben megfelelő ajánlatot benyújtó – került kiválasztásra. Az Önök ajánlata ugyanis 48,55%‑kal drágábbnak bizonyult, mint a nyertes ajánlattevő ajánlata.”
44 Ahogyan azt a költségvetési rendelet 113. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) pontja megköveteli, ez az információ magában foglalja a nyertes ajánlattevő, azaz az Omnisecurity SA társaság nevét.
45 A szerződéses árat illetően meg kell állapítani, hogy a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben a Bizottság azt nem jelölte meg kifejezetten, és egyébiránt az azt követő, 2018. szeptember 17‑i elektronikus levélben sem, azonban a felperes – a saját ajánlata összegének ismeretében – könnyedén kikövetkeztethette azt az első elektronikus levélben megjelölt árkülönbségből.
46 Ami a sikeres ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy mivel – ahogyan az már a fenti 42. pontban is említésre került – az odaítélés egyetlen feltétele az ár volt, a sikeres ajánlat előnye csak árkülönbségben jelentkezhetett. Ahogyan az a fenti 43. pontban is szerepel, ezt a 48,55%‑os árkülönbséget a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben is megemlítették.
47 A 2018. szeptember 7‑i elektronikus levélben szolgáltatott információ – mivel a költségvetési rendelet 113. cikke (2) és (3) bekezdésében előírt valamennyi elemet tartalmazta – elegendő volt az indokolási kötelezettség tekintetében.
48 E megállapítást nem vonják kétségbe a felperes következő érvei sem.
49 Először is azt rója a Bizottság terhére a felperes, hogy a 2018. szeptember 7‑i és 17‑i elektronikus levélben nem jelölte meg, hogy melyek a nyertes ajánlat azon tételei, amelyek összegei eltértek az övétől, és amelyek megmagyarázták volna a 48,55%‑os árkülönbséget.
50 Ebben a tekintetben mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a felperes nem fogalmazott meg ilyen kérelmet a 2018. szeptember 11‑i elektronikus levelében. Ebből az első okból kifolyólag nem róható az ajánlattevő terhére, hogy nem válaszolt arra, mivel az ajánlatkérőnek csak a költségvetési rendelet 113. cikkének (2) és (3) bekezdésében felsorolt információkat kell szolgáltatnia az elutasított ajánlattevők számára.
51 Ezt követően, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem követelhető meg a Bizottságtól, hogy olyan precíz elemzést küldjön az elutasított ajánlattevőnek, amely az ajánlatát a nyertes ajánlattal hasonlítja össze (lásd: 2012. október 4‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:617, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy az ajánlatkérő nem köteles az elutasított ajánlattevő számára biztosítani – ezen utóbbi írásbeli kérelmére – az értékelésről szóló jelentés teljes másolatát. (lásd: 2012. október 4‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:617, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Végül, a nyertes ajánlattevő egységárainak felfedése sértheti ez utóbbinak az üzleti érdekeit, továbbá torzítaná a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenyt (lásd ebben az értelemben: 2014. április 9‑i CITEB és Belgo‑Metal kontra Parlament ítélet, T‑488/12, nem tették közzé, EU:T:2014:195, 46. pont). Márpedig a költségvetési rendelet 113. cikke (3) bekezdésének utolsó albekezdése lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy ne közöljön bizonyos információkat, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy ezen érdekek sérelmét okozzák.
53 Ennélfogva nem róható a Bizottság terhére, hogy a 2018. szeptember 7‑i és 17‑i elektronikus levélben nem jelölte meg, hogy melyek a nyertes ajánlat azon tételei, amelyek összege megmagyarázta volna a 48,55%‑os árkülönbséget a felperes ajánlatához képest.
54 Másodszor, a felperes azt rója a Bizottság terhére, hogy a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levélben nem adott választ az arra irányuló kérdéseire, hogy egyrészt melyek „a nyertes ajánlat jellemzői és viszonylagos előnyei”, illetve másrészt, hogy a nyertes ajánlattevő megfelelt‑e a Nedap‑képzés feltételének.
55 A „nyertes ajánlat jellemzőire és viszonylagos előnyeire” vonatkozó kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy a felperes – szemben azzal, amit állít – nem fogalmazta meg ezt a kérelmet a 2018. szeptember 11‑i elektronikus levélben. Ráadásul a fenti 46. pontból következik, hogy mivel a Bizottság a 2018. szeptember 7‑i elektronikus levelében megjelölte, hogy a felperes ajánlata 48,55%‑kal drágábbnak bizonyult, mint a nyertes ajánlattevő ajánlata, elegendő információval szolgált e kérdés tekintetében.
56 Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság megsértette volna az indokolási kötelezettségét amiatt, hogy a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében nem válaszolt a felperesnek a nyertes ajánlat jellemzőivel és viszonylagos előnyeivel kapcsolatos kérelmére.
57 Ami azt a kifogást illeti, hogy a Bizottság nem válaszolt a nyertes ajánlattevő Nedap‑képzésével kapcsolatos, a 2018. szeptember 11‑i elektronikus levélben valóban szereplő kérdésére, meg kell állapítani, hogy az nem megalapozott.
58 Szemben azzal ugyanis, amit a felperes állít, a Bizottság a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében megjelölte, hogy az értékelő bizottság szabályszerűen megvizsgálta, hogy a részvételre jelentkezők valamennyi kiválasztási feltételnek megfelelnek‑e, ideértve az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt feltételt is.
59 Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság megsértette volna az indokolási kötelezettségét amiatt, hogy a 2018. szeptember 17‑i elektronikus levelében nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a nyertes ajánlattevő eleget tett‑e a Nedap‑képzés követelményének.
60 Következésképpen az első jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjára alapított második jogalapról
61 A második jogalapban a felperes vitatja a megtámadott határozatok jogszerűségét az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjával kapcsolatos okokból.
62 E jogalap három részből áll.
– A nyertes ajánlattevő által szolgáltatott nyilatkozat szabályszerűségével kapcsolatos első részről
63 A második jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy a nyertes ajánlattevő által az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt feltételnek való megfelelősége alátámasztásaként benyújtott dokumentum nem felel meg e rendelkezésnek.
64 E tekintetben ki kell emelni, hogy – ahogyan az a fenti 3. pontban is szerepelt – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontja az elvárt „minimális alkalmasság” címén a 4. részhez megkövetelte, hogy a „művezető” szakembere rendelkezzen „a Nedap biztonsági menedzsment szoftver platformjára kiterjedő képzésről szóló tanúsítvánnyal”.
65 Ugyanezen rendelkezés szerint a Nedap‑képzésre vonatkozó feltételnek való megfelelés igazolásaként a részvételre jelentkezőknek „a Nedap biztonsági menedzsment szoftver platformjára kiterjedő képzésről szóló tanúsítványt” kellett bemutatniuk, „vagy egy arra vonatkozó, eskü erejével bíró nyilatkozatot, hogy [ez a tanúsítvány] a szerződés odaítélése esetén legkésőbb a szerződés aláírását követő öt napon belül rendelkezésre fog állni”.
66 Ellenkérelmében a Bizottság jelezte, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontja által lehetővé tett második lehetőséget választotta, és benyújtotta az ott említett eskü erejével bíró nyilatkozatot.
67 Miután a Törvényszék pervezető intézkedés keretében megkérdezte a Bizottságot e kérdés tekintetében, a Bizottság benyújtotta azt a dokumentumot, amelyet e nyilatkozatnak tekintett. Ez a dokumentum a következőt jelöli meg a szerződés teljesítéséért felelős „művezető” szakembert illetően:
„Nedap tanúsítvány: nem, ez az alkalmazás jelenleg Luxemburgban nem került alkalmazásra. Ezúton úgy nyilatkozunk, hogy kellő időben beszerezzük a Nedap társaságtól ezt a tanúsítványt, amennyiben a jövőben szükségessé válik.”
68 A tárgyalás során a felperes először azt állította, hogy ez a kötelezettségvállalás nem felelt meg az ajánlattételhez szükséges dokumentáció követelményeinek. A nyertes ajánlattevő által szolgáltatott dokumentum mindenekelőtt nem tartalmazott „eskü erejével bíró nyilatkozatot”. A dokumentum továbbá nem tartalmazta azt a vállalást, hogy a tanúsítvány legkésőbb a szerződés aláírását követő öt napon belül rendelkezésre fog állni, hanem csupán azt a gondolatot tartalmazta elég homályosan kifejezve, hogy a tanúsítványt „kellő időben” beszerzik, „amennyiben a jövőben szükségessé vál[na]”.
69 A Bizottság vitatja ezeket az érveket és úgy véli, hogy minthogy „kissé formalizmust jelentett volna, ha pontos megfogalmazást követel meg”, jogszerűen tekinthette úgy – ahogyan a 2018. szeptember 7‑i határozatban is tette, anélkül, hogy pontosítást kért volna a nyertes ajánlattevőtől – hogy a nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat „az ajánlattételhez szükséges dokumentáció követelményeinek mindenben megfelel[t]”. Egyébként pedig a Bizottság azt állítja, hogy a felperes által felhozott kifogást nem lehet figyelembe venni, mivel – ahogyan azt a tárgyalás során is kiemelte – [a felperes] arra való hivatkozása késedelmes.
70 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 84. cikke (1) bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
71 Az eljárási szabályzat 84. cikkének (2) bekezdése egyebek mellett előírja, hogy ha az új jogalapok felhozatalát indokoló jogi vagy ténybeli helyzet a második beadványváltást követően válik ismertté, az érintett felperes vagy alperes köteles az új jogalapokat haladéktalanul felhozni, amint e helyzetről tudomást szerez. Ezenkívül e rendelkezés nem zárja ki azt az esetet, ha – mint a jelen esetben is – az említett tényezők pervezető intézkedés alkalmával merülnek fel (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 370. pont; 2016. december 13‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑764/14, nem tették közzé, EU:T:2016:723, 48. pont).
72 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az állítólagos eskü erejével bíró nyilatkozatot tartalmazó dokumentumot a Bizottság 2019. augusztus 9‑én nyújtotta be, a Törvényszék által a beadványváltást követően meghozott pervezető intézkedésre válaszolva.
73 E dokumentum benyújtását követően a Törvényszék 2019. szeptember 24‑én felhívta a felperest, hogy tegye meg észrevételeit a Bizottság által így közölt „dokumentumokra és válaszokra”.
74 Ugyanakkor a felperes – ahogyan maga is elismerte a tárgyalás során – semmilyen érvet nem fogalmazott meg az észrevételeiben az e dokumentumban szereplő nyilatkozat formáját vagy tartalmát illetően.
75 Ebből következik, hogy a felperes – szemben azzal, amit az eljárási szabályzat 84. cikkének (2) bekezdése előír – nem fogalmazta meg az érintett kifogást, miután megismerte az említett dokumentumot.
76 Éppen ezért a kifogást – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
77 A második jogalap első részét tehát el kell utasítani.
– A nyertes ajánlattevő által szolgáltatott tanúsítvánnyal kapcsolatos harmadik részről
78 A második jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a nyertes ajánlattevő által a szerződés aláírását követően szolgáltatott tanúsítvány nem felelt meg az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt követelményeknek. Egyrészt a tanúsítványt nem a szerződés aláírását követő öt napon belül nyújtották be. Másrészt az említett a tanúsítvány nem a Nedap társaságtól, hanem egy másik társaságtól származik, amely – ahogyan az a tárgyban a felperes és a Nedap társaság képviselői közötti elektronikus levélváltásból következik – nem jogosult ilyen tanúsítványok kibocsájtására.
79 Az érvelést a Bizottság vitatja.
80 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közbeszerzések lebonyolítására több szakaszban kerül sor.
81 Először is, megszerkesztik az ajánlattételhez szükséges dokumentációt, amely pontosítja különösen a nyertes ajánlattevőtől elvárt szolgáltatásokat, a kiválasztás feltételeit, amelyeknek a részvételre jelentkezőknek vagy ajánlattevőknek meg kell felelniük azért, hogy ajánlatot nyújthassanak be, valamint az odaítélés azon feltételeit, amelyek alapján az ajánlatokat értékelni fogják.
82 Másodszor, az ajánlattételhez szükséges dokumentációban említett kiválasztási feltételek szerint kiválasztják a részvételre jelentkezőket, akik részvételi jelentkezést nyújtottak be. A kiválasztott részvételre jelentkezők jogosultak ajánlattételre.
83 Harmadszor, az ajánlatkérőhöz beérkezett ajánlatokat az odaítélésnek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt feltételei szerint értékelik, és egyet közülük kiválasztanak az odaítélésre, majd aláírják a szerződést.
84 Végül a nyertes ajánlattevő teljesíti az aláírt szerződést.
85 Ahogyan az a különböző szakaszok egymásutániságából is következik, az a kérdés, hogy a nyertes ajánlattevő által a szerződés odaítélését követően szolgáltatott dokumentum összeegyeztethető‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentációval – feltételezve, hogy e feltételek érvényesek – nem a harmadik szakaszra vonatkozik, amely a szerződés odaítélésével kapcsolatos, és amely a jelen kereset tárgyát is képezi, hanem az utolsó, a szerződés tárgyát jelentő szolgáltatások teljesítésével kapcsolatos szakaszra, tehát nem érinti a megtámadott határozatokat.
86 Ebből az okból a jelen kereset keretében nem kell megvizsgálni, hogy a nyertes ajánlattevő által a szerződés aláírását követően szolgáltatott tanúsítvány megfelelt‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt követelményeknek.
87 A második jogalap második részét tehát el kell utasítani.
– Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjának jogellenességével kapcsolatos harmadik részről
88 A második jogalap harmadik részében a felperes jogellenességi kifogást hoz fel az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában szereplő azon klauzula ellen, amely lehetővé teszi a részvételre jelentkezők számára, hogy a kiválasztás szakaszában egy arra vonatkozó nyilatkozatot tegyenek, hogy az ajánlatuk elfogadása esetén a Nedap‑képzésről szóló tanúsítványt a szerződés aláírását követő öt napon belül be fogják nyújtani.
89 A felperes azt állítja a válaszában, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció által kínált azon lehetőség, hogy a Nedap‑képzésről szóló tanúsítványt a szerződés aláírását követően nyújtsák be, „logikátlan, kevéssé érthető, sőt kockázatos is, mivel jogi és műszaki szempontból is a bizonytalanságnak enged teret, egyúttal a legrosszabb véletlenekre teremt lehetőséget abban az esetben, ha a nyertes ajánlattevő nem tart[aná] tiszteletben e feltételt az odaítélést követően”.
90 A tárgyalás során a felperes azt állította többek között, hogy az említett klauzula irreális, jogellenes és nem méltányos, mivel lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy olyan ajánlattevőnek ítélje oda a szerződést, amely esetében nem lehet biztos abban, hogy be fogja nyújtani a kért tanúsítványt, és így abban sem, hogy rendelkezni fog a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassággal, miközben elutasított más ajánlattevőket, akik rendelkeztek az említett tanúsítvánnyal.
91 A Bizottság úgy véli, hogy ez az érv nem megalapozott, és hogy mindenesetre elfogadhatatlan, mivel a válaszban hivatkoztak arra első alkalommal, és a megfogalmazása is túl pontatlan volt.
92 Az elfogadhatóságot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
93 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy ellenkérelmében – a második jogalapra adott válaszként – a Bizottság kiemelte, hogy a nyertes ajánlattevő benyújtott egy eskü erejével bíró nyilatkozatot.
94 Ennélfogva e nyilatkozatot megelőzően a felperesnek nem lehetett tudomása arról, hogy a nyertes ajánlattevő pontosan milyen módon igazolta, hogy teljesítette a Nedap‑képzésre vonatkozó feltételt: maga a nyertes ajánlattevő vagy egy alvállalkozó számára kibocsájtott tanúsítvánnyal, a nyertes ajánlattevő eskü erejével bíró nyilatkozatával vagy egy alvállalkozó eskü erejével bíró nyilatkozatával.
95 E körülmények között nem róható a felperes terhére, hogy első alkalommal a válaszban hivatkozott a III.3.2.B pont jogellenességével kapcsolatos kifogásra, amennyiben az lehetővé tett a részvételre jelentkezők számára egy olyan eskü erejével bíró nyilatkozatot a kiválasztás szakaszában, amely szerint a szerződés odaítélése esetén a Nedap‑képzésről szóló tanúsítvány legkésőbb a szerződés megkötését követő öt napon belül rendelkezésre fog állni. A felperes valójában csak azt követően alakíthatta ki pontos és célirányos álláspontját, hogy tudomást szerzett azon megoldásról, amelyet a nyertes ajánlattevő ténylegesen alkalmazott annak bizonyítása érdekében, hogy teljesítette az említett megkövetelt kiválasztási feltételt. A felperesnek – annak érdekében, hogy megfelelő módon hivatkozzon az ajánlattételhez szükséges dokumentáció érintett rendelkezésének jogellenességére – tudnia kellett arról, hogy a nyertes ajánlattevő ténylegesen az eskü erejével bíró nyilatkozat benyújtásának eszközével fog élni.
96 Az elfogadhatatlanságra vonatkozó második érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogalapok és azok tartalma – eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt – megjelölésének kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse védekezését, a Törvényszék pedig dönthessen a keresetről, adott esetben minden további információ nélkül (lásd: 2018. január 25‑i BSCA kontra Bizottság ítélet, T‑818/14, EU:T:2018:33, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
97 A jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (lásd: 2018. január 25‑i BSCA kontra Bizottság ítélet, T‑818/14, EU:T:2018:33, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
98 A keresetben hivatkozott jogalapokkal kapcsolatban említett ezen szabály a válaszban hivatkozott új jogalapokat is érinti, amennyiben azok az eljárás során felmerült ténybeli vagy jogi körülményekből következnek.
99 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó érvnek a válaszban történő megfogalmazása kellően pontos ahhoz, hogy a Bizottság és a Törvényszék úgy értse, hogy vitatják a részvételre jelentkező számára biztosított azon lehetőséget, hogy egy eskü erejével bíró nyilatkozattal bizonyítsa az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában előírt képzés feltételének teljesítését, mivel ez nem teszi lehetővé az arról való meggyőződést, hogy a nyertes ajánlattevő a szerződés megkötését megelőzően teljesíti ezt a kiválasztási feltételt, azt kockáztatva ezáltal, hogy olyan ajánlattevő számára ítélik oda a szerződést, amely nem rendelkezik a teljesítéséhez szükséges műszaki képesítéssel.
100 Ezen okokból kifolyólag meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap harmadik része elfogadható.
101 Az ügy érdemét illetően a Bizottság úgy véli, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában szereplő klauzulát érvényesnek kell tekinteni, amennyiben lehetővé teszi a részvételre jelentkezők számára egy arra vonatkozó, eskü erejével bíró nyilatkozat benyújtását, hogy kötelezettséget vállalnak a szerződés odaítélése esetén a Nedap‑képzésről szóló tanúsítvány beszerzésére a szerződés aláírását követő öt napon belül.
102 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós költségvetésből származó pénzeszközöket annak biztosítása mellett kell használni, hogy az intézményekre bízott forrásokat a lehető legoptimálisabb módon használják fel.
103 A költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egészében vagy részben az uniós költségvetés által finanszírozott közbeszerzési szerződésnek tiszteletben kell tartania az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvét.
104 E rendelkezéssel az uniós jogalkotó a közbeszerzések olyan keretét kívánta megalkotni, amelyben összehasonlítják a szabályszerűen kiválasztott vállalkozások által benyújtott ajánlatokat annak érdekében, hogy a szerződés teljesítésére legalkalmasabbat válasszák ki.
105 E rendelkezésekből az a kötelezettség következik az ajánlatkérő számára, hogy legkésőbb az odaítéléskor vizsgálja meg, hogy a legjobb ajánlatot benyújtó ajánlattevő ténylegesen is eleget tett‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció által megkövetelt feltételeknek.
106 E rendelkezést nem tartják tiszteletben, ha – mint ahogyan a jelen esetben is – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció az ajánlattevő által szolgáltatott olyan nyilatkozat alapján is lehetővé teszi a szerződés odaítélését, amely arra vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmaz, hogy a szerződés aláírását követően az ajánlattevő eleget tesz a szerződés teljesítésének valamely „minimálisként” előírt műszaki vagy szakmai alkalmassági feltételének.
107 Annak pontosításával, hogy az így előírt követelmény „minimális” jellegű, az ajánlatkérő azt jelölte meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, hogy az érintett tanúsítvánnyal való rendelkezés és ennélfogva az e tanúsítvány megszerzéséhez teljesítendő képzés elengedhetetlen feltétele annak, hogy az ajánlattevő kielégítő módon tudja teljesíteni az érintett szerződést.
108 E tekintetben annak alapján, amit a felperes is kiemel, úgy kell tekinteni, hogy nem tekinthető az egyenlő bánásmóddal összhangban lévőnek az a klauzula, amely az ajánlattételhez szükséges dokumentációban „minimálisként” jelzett valamely szakmai képzés a szerződés aláírását követően történő megszerzésének lehetőségét írja elő, mivel ez ahhoz vezethet, hogy az olyan ajánlattevő számára ítélik oda a szerződést, aki nem tesz eleget e követelménynek, míg más, az odaítéléskor e képzéssel rendelkező résztvevőket visszautasítanak.
109 Egyébiránt a szerződés odaítélését megelőző szakaszban annak ellenőrzése, hogy az ajánlattevő ténylegesen rendelkezik‑e a szerződés teljesítéséhez szükséges szakmai alkalmassággal, – a jogbiztonsággal ellentétes módon – azt is maga után vonná, hogy ha az ajánlattevő képtelennek bizonyul az érintett tanúsítvány szolgáltatására, a szerződést fel kell mondani, és így új eljárást kell szervezni az érintett szerződés tárgyát jelentő projekt megvalósításának biztosítása érdekében.
110 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a tárgyalás során kétely merült fel egyrészt a nyertes ajánlattevő által a szerződés aláírását követően a Bizottság számára benyújtott dokumentumnak az ajánlattételhez szükséges dokumentációban rögzített feltételeknek való megfelelősége tekintetében, másrészt az ugyanezen dokumentáció által előírt öt nap tiszteletben tartását illetően, mivel a nyertes ajánlattevőnek tizenöt napba tellett a szükséges intézkedések megindítása és két hónapba a kért tanúsítvány szolgáltatása.
111 Mindenesetre ki kell emelni, hogy a szabályozás maga előírja az annak ellenőrzésére irányuló kötelezettséget az odaítélés szakaszában, hogy a nyertes ajánlattevő megfelel‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció által megkövetelt alkalmassági feltételeknek.
112 A költségvetési rendelet 110. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy akkor kerülhet sor a szerződések odaítélésére, amennyiben az ajánlatkérő megvizsgálta különösen azt, hogy a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő megfelel‑e a szerződéses dokumentációban jelzett kiválasztási feltételeknek.
113 Ebből a rendelkezésből az következik, hogy egy szerződést sem ítélhetnek oda anélkül, hogy szabályszerűen megvizsgálták és megállapították volna, hogy az ajánlattevő megfelel az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt alkalmassági feltételeknek.
114 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció III.3.2.B pontjában szereplő klauzula jogellenes, mivel lehetővé teszi, hogy a Nedap‑képzés feltételének vizsgálatára a szerződés odaítélését követően kerüljön sor.
115 A Bizottság több érvet is megfogalmaz ezen álláspont ellenében.
116 Először is, úgy véli, hogy – ahogyan az a fenti 3. pontban is említésre került – az e klauzula által előírt képzés meglétének igazolásához az ajánlattételhez szükséges dokumentáció lehetővé tette magának a képzésről szóló tanúsítványnak a benyújtását, vagy egy arra vonatkozó, eskü erejével bíró nyilatkozat szolgáltatását, hogy ez a dokumentum a szerződés aláírását követő öt napon belül rendelkezésre fog állni. A Bizottság szerint így a nyilatkozat szolgáltatásának lehetőségét – mint kiválasztási feltételt – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírta. Az eljárás végén a Bizottság megvizsgálta, hogy az elfogadott ajánlat megfelel‑e az említett dokumentációban szereplő követelményeknek. Mivel az említett nyilatkozat benyújtásának lehetőségét a dokumentáció előírta, úgy tekintette, hogy a szerződés odaítélhető a végül nyertesnek bizonyult ajánlattevőnek.
117 E tekintetben ki kell emelni, hogy a felperes a jogellenességi kifogásában nem azt vitatja, hogy az odaítélésről szóló határozat nem felel meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak, hanem – ez utóbbi keretében – egy olyan klauzula jogszerűségét kérdőjelezi meg, amely előírja egy szerződésnek az ajánlattevő által adott nyilatkozaton alapuló odaítélése lehetőségét, amely nyilatkozat az ajánlattevő arra irányuló kötelezettségvállalását – azaz ígéretét – tartalmazza, hogy egy olyan tanúsítványt szolgáltat a szerződés aláírását követően, amely a szerződés teljesítéséhez „minimálisnak” ítélt szakmai ismeret megszerzését célzó képzés elvégzését igazolja.
118 Egy ilyen kötelezettségvállalás egyrészt nem hordozza magában azt a megbízhatóságot, amely lehetővé tenné a szerződés odaítélését azon feltételek mellett, amely biztosítják az uniós források megfelelő felhasználása által megkívánt jogbiztonságot, és másrészt nem biztosítja a résztvevők közötti egyenlő bánásmódot, mivel a valamely képzést igazoló tanúsítvány szolgáltatására irányuló kötelezettségvállalást – objektív összehasonlítás mellett – nem lehet egyenlőnek tekinteni az e képzésből eredő alkalmassággal.
119 Másodszor, a Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott klauzula célja az volt, hogy a szerződést elérhetővé tegye olyan részvételre jelentkezők számára is, akik a részvételre irányuló kérelmük benyújtásakor még nem rendelkeztek a Nedap‑képzésről szóló tanúsítvánnyal. Egyébiránt, mivel ez a képzés költséggel jár, jobb volt nem rákényszeríteni ezt a kiadást azon részvételre jelentkezőkre, akiknek az ajánlatát talán nem is fogják elfogadni.
120 E tekintetben ki kell emelni, hogy a részvételre jelentkezők költségeinek megtakarításával kapcsolatos aggodalom nem igazolhatja az egyenlő bánásmódtól és a jogbiztonságtól való eltérést: a szerződést annak a vállalkozásnak kell odaítélni, amelynek az ajánlata gazdaságilag a legkedvezőbb, és amely igazolta a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki alkalmasságát. Ha az ajánlattevő a közbeszerzésben részt vevők számát kívánja bővíteni, rendelkezik olyan megoldásokkal is, amelyek elfogadhatók az alkalmazandó szabályokat és elveket illetően. Előírhat különösen szélesebb körű műszaki és szakmai alkalmassági feltételeket, amelyeket a vállalkozások nagyobb számban teljesíthetnek.
121 Harmadszor, a Bizottság úgy vélte a tárgyalás során, hogy a 2014. november 25‑i Alfastar Benelux kontra Tanács ítéletben (T‑394/12, nem tették közzé, EU:T:2014:992) a Törvényszék elfogadta, hogy egy kiválasztási feltétel vizsgálatára a szerződés odaítélését követően kerüljön sor.
122 E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság által említett ítélet – ahogyan a Bizottság is megjelöli – egy olyan szerződésre vonatkozott, amely esetében az ajánlattevőtől kifejezetten megkövetelték, hogy egy biztonsági képesítéssel rendelkezzen, amelyet egy arra vonatkozó szándéknyilatkozattal is lehetséges volt helyettesíteni, hogy az ajánlattevő megteszi a képesítés megszerzéséhez szükséges lépéseket (2014. november 25‑i Alfastar Benelux kontra Tanács ítélet, T‑394/12, nem tették közzé, EU:T:2014:992, 165. pont).
123 Abban az ügyben a felperes annak előírását rótta fel a Tanácsnak, hogy a kiválasztás szakaszában a vállalkozások számára elegendő volt egy szándéknyilatkozat benyújtása anélkül, hogy az eljárás e szakaszában kötelesek lettek volna igazolni, hogy már rendelkeznek magával a képesítéssel valamennyi érintett alkalmazott tekintetében (2014. november 25‑i Alfastar Benelux kontra Tanács ítélet, T‑394/12, nem tették közzé, EU:T:2014:992, 202. pont).
124 Ebben a körben a Törvényszék azt vizsgálta, hogy a kiválasztás szakaszában jogszerű volt‑e egy szándéknyilatkozat elfogadása azon széleskörű mérlegelési jogkörre tekintettel, amelyet az ítélkezési gyakorlat elfogadott az ajánlatkérő számára az eljárás ezen szakaszában a vállalkozások által teljesítendő kiválasztási feltételek meghatározását illetően.
125 A jelen ügyben ettől különböző kérdés merül fel, mivel nem annak meghatározásáról van szó, hogy egy eskü erejével bíró nyilatkozat elfogadható‑e a kiválasztás szakaszában, hanem annak eldöntéséről, hogy a szerződés odaítélhető‑e, és ha igen, ezt követően aláírható‑e egyedül egy eskü erejével bíró nyilatkozat alapján annak vizsgálata nélkül, hogy az ajánlattevő, akinek az ajánlatát elfogadták, ténylegesen rendelkezik‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció által kiválasztási feltételként megkövetelt műszaki alkalmassággal.
126 E tekintetben a Törvényszék a Bizottság által hivatkozott 2014. november 25‑i Alfastar Benelux kontra Tanács ítéletben (T‑394/12, nem tették közzé, EU:T:2014:992) nem fogadott el a jelen ügyben elfogadott állásponttól eltérő álláspontot, mivel kiemelte, hogy a Tanács az odaítélés szakaszában „megállapította”, hogy a felperes „már birtokában volt a megkívánt képesítéseknek” (lásd: az ítélet 167. pontja), ami magában foglalja, hogy sor került ebben a szakaszban annak ellenőrzésére, hogy a nyertes vállalkozás ténylegesen rendelkezett‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentáció által a szerződés teljesítéséhez megkövetelt alkalmassággal.
127 Negyedszer, a Bizottság előadta, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció megszerkesztésekor még nem telepítették a szerződéssel érintett épületbe a Nedap‑képzést igénylő termékeket, így a szerződés teljesítésének kezdetén nem volt szükség erre a képzésre. Sőt, az sem volt biztos, hogy az említett szerződés időtartama alatt telepíteni fogják‑e a Nedap‑képzést igénylő termékeket, amely folytán talán nem is lett volna szükség az e termékekre vonatkozó képzésre.
128 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a közbeszerzési eljárások eredményét az ajánlattételhez szükséges dokumentációban foglalt feltételeknek és követelmények tiszteletben tartásával kell megítélni.
129 Márpedig a szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentáció – ahogyan az a fenti 3. pontban is szerepel – „minimális alkalmasság” címén megkövetelte, hogy az ajánlattevő „művezető” szakembere rendelkezzen a Nedap‑képzésről szóló tanúsítvánnyal.
130 Ennélfogva – ahogyan a fenti 114. pontban is említésre került – meg kellett vizsgálni a fenti 103. és 112. pontban említett rendelkezések alkalmazásával, hogy teljesítette‑e a nyertes ajánlattevő ezt a műszaki követelményt a szerződés odaítélését és a szerződés aláírását megelőzően.
131 Ezen okokból a Bizottság által felhozott érveket el kell utasítani.
132 Ebből következően a második jogalap harmadik részének helyt kell adni, és a megtámadott határozatokat meg kell semmisíteni anélkül, hogy a felperes által hivatkozott többi jogalap vizsgálatára szükség lenne.
133 Második kereseti kérelmében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék rendeljen el „minden más, e területen megkövetelt jogi kötelezettséget”.
134 Ez a kérelem azonban sérti az eljárási szabályzat 76. cikkének d) és e) pontját, mivel nem kellően pontos. Továbbá feltételezve, hogy e kérelmet a Parlamenttel szembeni meghagyás iránti kérelemként kellene értelmezni, emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződés 173. cikkére alapított kereset esetén a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az intézményekkel szembeni meghagyás kibocsátására (lásd ebben az értelemben: 1996. július 11‑i Bernardi kontra Parlament ítélet, T‑146/95, EU:T:1996:105, 27. pont).
A költségekről
135 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
136 Mivel a Bizottság kérelmei lényegét tekintve pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei és a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Securitec által a HR/R1/PR/2017/059 számú, „az Európai Bizottság által Belgiumban és Luxembourgban használt és/vagy kezelt épületek biztonsági berendezéseinek karbantartás[ár]a” vonatkozó meghívásos közbeszerzési eljárás tárgyát képező szerződés 4. része tekintetében benyújtott ajánlatot elutasító, 2018. szeptember 7‑i bizottsági határozatot, valamint az ugyanebben az eljárásban, 2018. szeptember 11‑én a Securitec által kért pontosítás szolgáltatását megtagadó, 2018. szeptember 17‑i bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Gervasoni | Nihoul | Martín y Pérez de Nanclares |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. július 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások