2013. február 15-én benyújtott kereset - Egyesült Királyság kontra EKB

(T-93/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: K. Beal QC és E. Jenkinson meghatalmazott)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

részben helyezze hatályon kívül az Európai Központi Banknak a TARGET2-EKB szabályairól szóló EKB/2007/7 határozat módosításáról szóló, 2012. december 11-i határozatát (EKB/2012/31 határozat) (HL 2013. L 13., 8. o.);

részben semmisítse meg az Európai Központi Banknak a transzeurópai automatizált valós idejű bruttó elszámolású rendszerről (TARGET2) szóló, 2012. december 5-i iránymutatását (EKB/2012/27 iránymutatás) (HL 2013. L 30., 1. o.);

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap szerint az EKB egyáltalán nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a vitatott aktusokat kibocsássa, vagy legalábbis azokat nem bocsáthatta volna ki olyan jogi aktus, mint a Tanács vagy adott esetben maga az Európai Központi Bank (EKB) által elfogadott rendelet hiányában.

A második jogalap szerint a vitatott aktusok de iure vagy de facto letelepedési követelményt írnak elő azon központi szerződő felekre (Central Clearing Counterparties, CCP-k), amelyek euróban kívánnak olyan elszámolási vagy kiegyenlítési ügyleteket végrehajtani, amelyek napi forgalma egy bizonyos mértéket meghalad. Továbbá vagy legalábbis az említett aktusok korlátozzák vagy megakadályozzák azon szolgáltatások vagy tőke jellegét és/vagy mértékét, amelyeket az euroövezeten kívüli tagállamokban található CCP-knek lehet nyújtani. A vitatott aktusok sértik az EUMSZ 48. cikket, EUMSZ 56. cikket és/vagy az EUMSZ 63. cikket, vagy mindhármat azáltal, hogy:

az Egyesült Királysághoz hasonló, euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k kötelesek ügyvezetési és ellenőrzési központjaikat olyan tagállamokba áthelyezni, amelyek az eurorendszer tagjai. Ezenfelül kötelesek lesznek újra bejegyeztetni magukat más tagállam nemzeti jogában elismert jogi személyként;

amennyiben ilyen CCP-k a követelményeknek megfelelően nem helyezik át e központjaikat, megakadályozzák őket abban, hogy az eurorendszer tagállamainak pénzügyi piacaihoz egyáltalán hozzáférjenek, vagy azokhoz ugyanolyan feltételekkel férjenek hozzá, mint az eurorendszer tagállamaiban letelepedett CCP-k;

az ilyen külföldi CCP-k egyáltalán nem jogosultak az EKB vagy az eurorendszer nemzeti központi bankjai (NKB-k) által felkínált kedvezményekhez hozzáférni, illetve azokhoz nem azonos feltételekkel férhetnek hozzá;

ennek eredményeképpen korlátozott, sőt teljes egészében kizárt az ilyen CCP-k azon lehetősége, hogy az Unióban az ügyfelek számára euróban elszámolási vagy kiegyenlítési szolgáltatásokat kínáljanak.

A harmadik jogalap szerint a vitatott aktus sérti az EUMSZ 101. cikket és/vagy az EUMSZ 106. cikkel és az EUSZ 13. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 102. cikket, mivel:

valójában megköveteli azt, hogy valamennyi, egy bizonyos szintet meghaladó, euróban történő elszámolási ügyletet euroövezetben található tagállamban letelepedett CCP-k hajtsanak végre;

valójában utasítja az EKB-t és/vagy az euroövezetet és/vagy az NKB-kat arra, hogy ne biztosítsanak euro-devizatartalékokat az euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k számára, amennyiben túllépik a határozatban megállapított határértéket.

A negyedik jogalap szerint az euroövezeten kívüli tagállamokban letelepedett CCP-k számára előírt azon követelmény, hogy jogi formájukat és letelepedési helyüket megváltoztassák, állampolgárságon alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez sérti az egyenlőség általános uniós alapelvét is, mivel a különböző tagállamokban letelepedett CCP-ket bármiféle objektív igazolás nélkül eltérő bánásmódban részesítik.

Az ötödik jogalap szerint a vitatott aktusok sértik a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 1. o.) vonatkozó rendelkezéseit.

A hatodik jogalap szerint a vitatott aktusok sértik a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) II., XI., XVI. és XVII. cikkének valamelyikét vagy mindegyikét.

A hetedik jogalap szerint az arra vonatkozó bizonyítási teher átvállalása nélkül, hogy az ilyen korlátozások nem igazolhatók közérdekkel (az EKB kötelezettsége, hogy a kivételt - amennyiben azzal kíván élni - bizonyítsa), az Egyesült Királyság vitatja, hogy az EKB által előadott bármely közérdekre alapított igazolás megfelelne az arányosság követelményének, mivel az Unión belül, de az euroövezeten kívül letelepedett pénzügyi intézmények feletti ellenőrzés biztosítására kevésbé korlátozó eszközök is rendelkezésre állnak.

____________