2009. október 2-án benyújtott kereset - l. garantovaná a.s. kontra Bizottság
(T-392/09. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: l. garantovaná a.s. (Pozsony, Szlovák Köztársaság) (képviselők: M. Powell Solicitor, A. Sutton és G. Forwood Barristers)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság részben vagy egészben semmisítse meg az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/39.396 - kálciumkarbid és magnézium alapú reagensek az acél- és a földgázágazatban ügy) 2009. július 22-én hozott bizottsági határozatot a felperesnek címzett részében;
másodlagosan, csökkentse a felperessel szemben az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/39.396 - kálciumkarbid és magnézium alapú reagensek az acél- és a földgázágazatban ügy) hozott határozat 2. cikkében kiszabott bírság összegét;
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes keresetében a 2009. július 22-i C (2009) 5791 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozat az EK 81. cikk olyan megsértésének minősülő kartell fennállását állapította meg a kálciumkarbid és a magnéziumszektorban, amelyért a felperes a Novácke chemické závody a.s. (a továbbiakban: NCHZ) társasággal együttesen és egyetemlegesen volt felelős.
A kereset két átfogó jogalapra hivatkozik.
A felperes először is azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és ténybeli hibát követett el, amikor az NHCZ magatartását a felperesnek tudta be, mind azáltal, hogy jogellenesen a felperesre hárította a bizonyítási terhet, mind pedig azáltal, hogy maga elmulasztott eleget tenni a bizonyítási tehernek. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 100%-os tulajdonban lévő leányvállalatokkal rendelkező anyavállalatokra irányadó vélelmet a felperesre, amely többségi részvényes volt egy olyan társaságban, amely közvetlenül részt vett a versenyjog megsértésében. Mindemellett a felperes azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta bizonyítani, hogy a felperes a jogsértés idején valóságosan és ténylegesen meghatározó befolyással rendelkezett volna az NHCZ felett.
Másodszor és másodlagosan, arra az esetre, ha az Elsőfokú Bíróság helybenhagyná a felelősség felperesnek tulajdonítását, a felperes a vele és az NHCZ-vel szemben együttesen és egyetemlegesen kiszabott bírságnak az 1/2003/EK rendelet
1 31. cikkével együtt értelmezett EK 229. cikk alapján az Elsőfokú Bíróságot megillető teljes körű mérlegelési jogkör keretében történő csökkentését kéri azon az alapon, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az 1/2003/EK rendelet 23. cikkében foglalt, a forgalom 10%-ára vonatkozó felső határt. A felperes szerint a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor hivatkozási évként a 2008. év helyett a 2007. évet vette alapul a forgalom 10%-ára vonatkozó felső határ számítása során.
Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság azon döntése, hogy eltér az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében foglalt általános szabálytól, a lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, mivel a Bizottság köteles lett volna tiszteletben tartani a felperes meghallgatáshoz való jogát, mielőtt így jár el.
A felperes a vitatott határozat hiányosságaként továbbá előadja, hogy a Bizottság elmulasztotta megindokolni, hogy miért tért el azon általános szabálytól, mely szerint a forgalom 10%-ára vonatkozó felső határ számítása során az előző üzleti évet kell alapul venni.
A bírság mértékével kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy az aránytalan a jogszerűen kitűzött célhoz, vagyis annak biztosításához viszonyítva, hogy a belső piacon ne torzuljon a verseny. A felperes szerint a bírság mértéke csökkenteni fogja a legfontosabb társaság, az Akzo Nobel versenytársainak számát és meg fogja erősíteni annak piaci helyzetét, ezáltal pedig ellentétes az EK 3. cikkben meghatározott célkitűzéssel.
A felperes végül azt állítja, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a felperesnek a bírság megfizetésére vonatkozó képességével kapcsolatban elmulasztotta figyelembe venni a saját iránymutatását
2. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy azon állításainak elutasítása, melyek szerint a bírság megfizetésére nem képes, hiányosan indokolt és nyilvánvalóan ésszerűtlen, mivel a Bizottság állítólag elmulasztotta figyelembe venni az arra vonatkozóan rendelkezésére bocsátott objektív bizonyítékot, hogy a bírság kiszabása helyrehozhatatlanul veszélyeztetné a felperes gazdasági életképességét, továbbá teljes mértékben elértéktelenítené a vagyontárgyait.