AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. november 28.

T‑214/05. sz. ügy

Hippocrate Vounakis

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szakmai előmeneteli jelentés – 2003. évi értékelési eljárás – Az elérendő célok meghatározása – Indokolási kötelezettség – Az osztályzatok és a megjegyzések közötti összhang hiánya – Nyilvánvaló értékelési hiba”

Tárgy: A felperes végleges szakmai előmeneteli jelentését a 2003. január 1‑jétől 2003. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozóan megállapító, 2004. július 13‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a Hippocrate Vounakis végleges szakmai előmeneteli jelentését a 2003. január 1‑jétől 2003. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozóan megállapító, 2004. július 13‑i bizottsági határozatot a „teljesítmény” rovatra vonatkozó részében megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Az elérendő célok meghatározásának kötelezettsége

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelők mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – A tisztviselő általi önértékelés – Tárgy

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 7. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az adminisztráció köteles meghatározni az állás betöltője számára az értékelés céljait és szempontjait. Erre a kötelezettségre felhívja a figyelmet az értékelési útmutató is, amely a Bizottság által saját maga számára megállapított magatartási szabály.

(lásd a 37. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 190/82. sz., Blomefield kontra Bizottság ügyben 1983. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1983., 3981. o.) 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑63/89. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑19. o.) 25. pontja; T‑296/01. sz., Tatti kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑225. o. és II‑1093. o.) 43. pontja.

2.      Az értékelők nagyon széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk értékelendő személyek munkájának megítélése során. Az közösségi bíróságnak a ténybeli hibák, a nyilvánvaló értékelési hibák és a hatáskörrel való visszaélés esetein kívül nem feladata, hogy felülvizsgálja az adminisztráció által a tisztviselő alkalmasságára vonatkozóan kialakított értékelés megalapozottságát, ha az értékelés olyan összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyek a természetüknél fogva nem képezhetik objektív vizsgálat tárgyát.

(lásd a 62. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑278/01. sz., den Hamer kontra Bizottság ügyben 2003. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑139. o. és II‑665. o.) 58. pontja; T‑165/04. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑155. o. és II‑A‑2‑735. o.) 61. pontja.

3.      Az adminisztráció köteles kellően és részletesen indokolni az értékeléseket. Az analitikus értékelésekhez fűzött általános jellegű megjegyzéseknek lehetővé kell tenniük az értékelt tisztviselő számára az ügy teljes ismeretében az értékelések megalapozottságának megítélését, és adott esetben az Elsőfokú Bíróságnak a bírósági felülvizsgálat elvégzését; ennek érdekében fontos, hogy az analitikus értékelések és az azok indokolását szolgáló megjegyzések koherensek legyenek.

Ezenkívül bizonyos esetekben az indokolásra különös figyelmet kell fordítani. A szakmai előmeneteli jelentést különösen meg kell indokolni, ha a fellebbviteli értékelő nem kívánja követni az értékelési vegyes bizottság ajánlásait, és ha ez utóbbi véleménye olyan sajátos körülményekre utal, amelyek kétségeket támaszthatnak az eredeti megállapítás érvényessége és megalapozottsága tekintetében, és ezért az e körülményekből levonható esetleges következtetések vonatkozásában a fellebbviteli értékelő különös megállapítását igénylik.

(lásd a 63. és 83. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑23/91. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1992. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2377. o.) 41. pontja; T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑81. o. és II‑389. o.) 27. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑261. o. és II‑1163. o.) 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a fent hivatkozott Vounakis kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 84. pontja.

4.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 7. cikkének (4) bekezdése szerint az önértékelés célja, hogy előkészítse a tisztviselő és az értékelő közötti hivatalos megbeszélést. Következésképpen nem a tisztviselő feladata a rá vonatkozó értékelés kialakítása, hanem ez az értékelő, az ellenjegyző és a fellebbviteli értékelő hatáskörébe tartozik.

(lásd a 81. pontot)