T‑211/05. sz. ügy
Olasz Köztársaság
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Állami támogatások – A tőzsdén újonnan jegyzett vállalkozások javára az olasz hatóságok által kialakított támogatási program – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Szelektív jelleg – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás”
Az ítélet összefoglalása
1. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Előzetes szakasz és kontradiktórius szakasz – Valamely támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetősége – Értékelési nehézségek – A kontradiktórius eljárás megindítására vonatkozó bizottsági kötelezettség – A támogatási intézkedésnek az érintett tagállammal való előzetes megvitatására és a helyzetnek az általa szolgáltatott információk fényében történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség
(EK 87. cikk, (1) bekezdés, és EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 4. cikk, (4) bekezdés)
2. Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A Bizottság által indított közigazgatási eljárásokra való alkalmazás – Támogatási tervek vizsgálata
(EK 88. cikk, (3) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat – Indokolási kötelezettség
(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés)
4. Államok által nyújtott támogatások – A támogatásnak a közös piaccal való összegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – Indokolási kötelezettség
(EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 253. cikk)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A tőzsdére újonnan bevezetett társaságokra alkalmazandó adókedvezmény biztosítására irányuló intézkedés – Bennfoglaltság – A nemzeti adórendszer jellegével és szerkezetével való igazolás – Az érintett tagállam bizonyítási kötelezettsége
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Élénk versennyel jellemezhető ágazatban nyújtott csekély összegű támogatás
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
7. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés hatálya alá tartozó támogatások
(EK 87. cikk, (3) bekezdés, c) pont)
1. Az állami támogatásoknak az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti ellenőrzési eljárása keretében különbséget kell tenni egyrészről az e cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati eljárás – amelynek célja pusztán az, hogy a Bizottság előzetes véleményt formálhasson mind az érintett intézkedés állami támogatás jellegéről, mint pedig az adott támogatásnak a közös piaccal való részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről –, és másrészről az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati szakasz között. Csak ez utóbbi vizsgálati szakasz – amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást – keretében írja elő az EK‑Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére. Az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság köteles az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására, ha az első vizsgálat során nem tudott az összes nehézségen felülkerekedni azon kérdés tekintetében, hogy az ellenőrzése alá tartozó állami intézkedés támogatást valósít‑e meg az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében, de legalábbis akkor, ha ezen első vizsgálat során nem tudott meggyőződni arról, hogy az érintett intézkedés, feltételezve, hogy állami támogatást valósít meg, mindazonáltal összeegyeztethető a közös piaccal.
Figyelemmel az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat jogi következményeire, amely az intézkedéseket előzetesen új támogatásoknak minősíti, anélkül hogy az érintett tagállamnak lehetősége lenne tiltakoznia e minősítéssel szemben, a Bizottságnak előzetesen fel kellett volna vetnie az érintett tagállamnak az eljárás tárgyát képező intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamnak szükség esetén lehetősége legyen jeleznie a Bizottságnak, hogy szerinte az említett intézkedések nem minősülnek támogatásnak, vagy azok létező támogatásnak minősülnek.
(vö. 35–37. pont)
2. Az előzetes vizsgálati eljárás keretében a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az érintett tagállam hatékonyan tudja ismertetni az azon tényekre vonatkozó álláspontját, amelyekre a Bizottság értékelését alapozta. Mindazonáltal ahhoz, hogy a védelemhez való jog e szakaszban történő megsértése a végleges határozat megsemmisítését vonja maga után, az szükséges, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás más eredményre vezethetett volna. E tekintetben a bizonyítási teher az érintet tagállamra hárul, mivel a védelemhez való jog bármely megsértése olyan formai hibának minősül, amely megköveteli, hogy az érintett fél a jogsértés saját egyéni jogaira gyakorolt különös negatív hatásaira hivatkozzon.
(vö. 45. pont)
3. A kontradiktórius eljárás elve, amely a közösségi jog alapvető elvének minősül, mivel az különösen a védelemhez való jog része, megköveteli, hogy a közigazgatási eljárás során az érintett félnek lehetősége legyen kifejteni álláspontját a Bizottság által az EK‑Szerződés megsértésének fennállására vonatkozó állítása alátámasztására hivatkozott tényállás, kifogások és körülmények valószerűségéről és relevanciájáról. Az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint „a hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat összefoglalja a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket, tartalmazza a Bizottság előzetes értékelését a javasolt intézkedés támogatási jellegére vonatkozóan, és meghatározza a közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket.” Ennek az eljárást megindító határozatnak lehetővé kell tennie az érintett felek számára, hogy hatékonyan részt vegyenek a hivatalos vizsgálati eljárásban, amelynek során lehetőséget kapnak érveik kifejtésére. E célból elegendő, hogy a felek megismerjék, hogy a Bizottság milyen érvelés alapján jutott előzetesen arra a megállapításra, hogy a szóban forgó intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen új támogatást jelenthet.
A Bizottság nem köteles tájékoztatni az érintett tagállamot álláspontjáról, mielőtt elfogadná határozatát, mivel a tagállamot felszólították észrevételei megtételére.
(vö. 53–54., 58. pont)
4. Az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt a közösségi bíróság számára a jogszerűség vizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását, másrészt az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény- és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján eldönthető a kérdés, hogy az indokolás megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek. Különösen, a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti.
Egyébként a támogatási programok esetén a Bizottság arra szorítkozhat, hogy a kérdéses általános program jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne alkalmazásának minden egyes esetét megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy e program támogatási elemeket tartalmaz‑e.
Noha a Bizottság a határozatának indokolásában köteles legalább a támogatás nyújtásának körülményeit kifejteni, ha azok lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a támogatás érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget, nem köteles az érintett piacok tényleges helyzetének, a támogatásokban részesülő kedvezményezett vállalkozások piaci részesedésének, a versenytárs vállalkozások helyzetének és a szóban forgó szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelmi forgalmának gazdasági elemzésére. Ezenkívül, a jogellenesen nyújtott támogatások esetén a Bizottság nem köteles bizonyítani e támogatásoknak a versenyre és a tagállamok közti kereskedelemre gyakorolt tényleges hatását. Ha ugyanis köteles lenne erre, akkor ez a követelmény azzal a következménnyel járna, hogy a jogellenes támogatásokat nyújtó tagállamokat azon tagállamok kárára részesítenék előnyben, amelyek már a tervezési szakaszban bejelentik a támogatásokat.
(vö. 68–69., 87., 158. pont)
5. Az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy adott jogi szabályozás keretén belül valamely nemzeti intézkedés alkalmas‑e arra, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen olyan más vállalkozásokkal vagy árukkal szemben, amelyek az említett szabályozás által követett célra tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.
Ez a helyzet áll fenn az olyan adókedvezmény esetében, amelyben csak a valamely szabályozott piacon a támogatási program rövid alkalmazásának időtartama alatt jegyzett társaságok érvényesíthetnek, míg minden más vállalkozást kizárnak ezen program előnyeiből, legyenek azok a tőzsdén már korábban jegyzett társaságok, vagy olyan társaságok, amelyek nem teljesítik vagy nem képesek teljesíteni a tőzsdén való jegyzés feltételeit a támogatási program működésének időtartama alatt.
A szóban forgó intézkedéseknek a nemzeti adórendszer jellegével és felépítésével való igazolását illetően, ha valamely ilyen különbségtétel más célokat szolgál, mint az általános rendszer által kitűzött célok, akkor a szóban forgó intézkedés főszabály szerint olyannak minősül, amelyre nézve teljesül az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt szelektivitási feltétel. Az ilyen, a vállalkozások közötti megkülönböztetést bevezető tagállamra hárul annak bizonyítása, hogy a megkülönböztetést a szóban forgó rendszer jellege és felépítése ténylegesen igazolja.
(vö. 119–120., 125. pont)
6. Az EK 87. cikk (1) bekezdése tiltja az olyan támogatásokat, amelyek érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek. E két feltétel értékelése keretében a Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy a támogatásoknak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a versenyt ténylegesen torzítják, hanem csak azt kell megvizsgálnia, hogy e támogatások képesek‑e érinteni e kereskedelmet és torzítani a versenyt.
Még a viszonylag jelentéktelen támogatás is érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, amennyiben élénk verseny van azokban az ágazatokban, amelyekben a kedvezményezett vállalkozások működnek.
Egyébként, amennyiben valamely hatóság olyan ágazatban működő vállalkozást támogat előny nyújtása révén, amelyre erős verseny jellemző, torzul a verseny, illetve fennáll a torzulás veszélye. Ha az előny mértéke alacsonyabb, a verseny is alacsonyabb mértékben torzul, viszont mégiscsak torzul. Azonban az EK 87. cikkben előírt tilalmat minden olyan támogatásra alkalmazni kell, amely torzítja vagy torzulással fenyegeti a versenyt, amennyiben az érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, függetlenül annak összegétől.
(vö. 151–152., 154–155. pont)
7. Kizárólag az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja keretében, nem pedig a Bizottság korábbi határozataiban követett joggyakorlatra tekintettel kell értékelni a Bizottság azon határozatának a jogszerűségét, amely megállapítja, hogy valamely új támogatás nem felel meg ezen eltérés alkalmazási feltételeinek.
Főszabály szerint a működési támogatásokra az EK 87. cikk (3) bekezdése nem alkalmazandó, mivel torzítják a versenyfeltételeket azon a gazdasági területen, amelyen nyújtották őket, és természetükből következően nem alkalmasak az e rendelkezésben meghatározott célok valamelyikének elérésére.
(vö. 170., 173. pont)