T‑287/13. sz. ügy

Husky CZ s.r.o.

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítására irányuló eljárás – A HUSKY közösségi szóvédjegy – A védjegy tényleges használata – Részleges megszűnés – A határidő meghosszabbítása – A 2868/95/EK rendelet 71. szabályának (2) bekezdése – Az eljárás nyelvére történő fordítás”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2015. február 13.

1.      Uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – Az érintett szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembe vétele

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Határidők – Az OHIM által megállapított határidő meghosszabbítása – Feltételek

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 71. szabály, (1) és (2) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – A kérelem vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – A benyújtott iratok fordítása

(207/2009 tanácsi rendelet, 51. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (2)–(4) és (6) bekezdés és 40. szabály, (5) bekezdés)

4.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – A kérelem vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Értékelési szempontok

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés és 40. szabály, (5) bekezdés)

1.      Az európai uniós jogi aktusok egységes alkalmazásának, és ebből következően egységes értelmezésének szükségessége kizárja azt, hogy azokat csupán egyik változatuk alapulvételével – elszigetelten – vizsgálják, sőt, éppen azt követeli meg, hogy azokat mind a kibocsátójuk tényleges szándékára, mind az általa elérni kívánt célra figyelemmel értelmezzék, különösen a többi hivatalos nyelven elfogadott változatok fényében.

(vö. 37. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 71. szabályának (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor valamelyik fél egy inter partes eljárásban határidő‑hosszabbítást kér, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) kérheti – anélkül, hogy erre köteles lenne – a másik fél hozzájárulását, és hogy e rendelkezést ugyanezen szabály (1) bekezdésével együttesen kell értelmezni, ami azt eredményezi, hogy az OHIM‑nak figyelembe kell vennie – különösen olyankor, amikor úgy dönt, hogy nem kéri a másik fél hozzájárulását – a határidő meghosszabbítása iránti kérelem alapját képező körülményeket.

(vö. 46. pont)

3.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának (6) bekezdése ugyanezen rendelet 22. szabályának (2)–(4) bekezdését egészíti ki és pontosítja, amelyeket az említett rendelet 40. szabályának (5) bekezdése értelmében a megszűnés megállapítására irányuló eljárásokra is megfelelően alkalmazni kell. E körülményekre tekintettel a 2868/95 rendelet 22. szabályának (6) bekezdése a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontján alapuló, megszűnés megállapítására irányuló eljárásokra is alkalmazandó. A 2868/95 rendelet 22. szabályának (6) bekezdéséből az derül ki, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) kérheti az iratokat benyújtó féltől azon iratok fordítását, amelyeket nem az eljárás nyelvén nyújtottak be.

(vö. 55., 56. pont)

4.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának (3) bekezdése szerint, amelyet ugyanezen rendelet 40. szabályának (5) bekezdése értelmében a megszűnés megállapítására irányuló eljárásokban is megfelelően alkalmazni kell, a védjegyhasználat bizonyításának – kumulatív feltételekként – a védjegy használatának helyére, időtartamára, mértékére és jellegére kell irányulnia.

A védjegyhasználat ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintett olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, ezen áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának terjedelme és gyakorisága.

A korábbi védjegy használata ténylegességének konkrét esetben történő megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő, átfogó mérlegelést kell végezni. Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét.

Bár a 2868/95 rendelet 22. szabálya utalást tesz a használat helyére, idejére, mértékére és jellegére, és példákat sorol fel az olyan elfogadható bizonyítékokra, mint például a csomagolóanyagok, címkék, árjegyzékek, katalógusok, számlák, fényképek, újsághirdetések és írásbeli nyilatkozatok, e szabály egyáltalán nem utal arra, hogy minden egyes bizonyítéknak feltétlenül azon négy elem mindegyike vonatkozásában információkat kellene tartalmaznia, amelyekre – nevezetesen a használat helyére, idejére, mértékére és jellegére – a tényleges használat bizonyításának irányulnia kell.

Ezenkívül nem zárható ki, hogy a bizonyítékok egésze lehetővé teszi a tények megállapítását, miközben e bizonyítékok egyesével, egymástól elkülönítve vizsgálva nem lennének alkalmasak e tények pontos megállapítására.

A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsának mérlegelésére bízott bizonyítékok egészének a figyelembevétele az, amelynek lehetővé kell tennie a megtámadott védjegy tényleges használatának bizonyítását.

(vö. 62–67. pont)