A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2013. december 19.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Állami támogatás – Az »állami vagy állami forrásból történő beavatkozás« fogalma – Szélenergiából származó villamos energia – A piaci árnál magasabb áron történő megvásárlásra irányuló kötelezettség – Teljes kompenzáció – A villamos energia végső fogyasztói által fizetendő hozzájárulások”
A C‑262/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (Franciaország) a Bírósághoz 2012. május 29‑én érkezett, 2012. május 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Association Vent De Colère! Fédération nationale,
Alain Bruguier,
Jean‑Pierre Le Gorgeu,
Marie‑Christine Piot,
Eric Errec,
Didier Wirth,
Daniel Steinbach,
Sabine Servan‑Schreiber,
Philippe Rusch,
Pierre Recher,
Jean‑Louis Moret,
Didier Jocteur Monrozier
és
a Ministre de l’Écologie, du Développement durable, des Transports et du Logement,
a Ministre de l’Économie, des Finances et de l’Industrie
között,
a Syndicat des énergies renouvelables
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. L. da Cruz Vilaça (előadó), G. Arestis, J.‑C. Bonichot és A. Arabadjiev bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 24‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Association Vent De Colère! Fédération nationale képviseletében A. Marlange és M. Le Berre avocats,
– a Syndicat des énergies renouvelables képviseletében F. Thiriez és T. Lyon‑Caen avocats,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues, J. Gstalter és J. Rossi, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében I. Pouli és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében T. Maxian Rusche, É. Gippini Fournier, K. Herrmann és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. július 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 87. cikk (1) bekezdésének (jelenleg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése) értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az Association Vent De Colère! Fédération nationale, valamint tizenegy természetes személy által a környezetvédelemért, az energiáért, a fenntartható fejlődésért és a földügyért felelős miniszter (ministre de l’Écologie, de l’Énergie, du Développement durable et de l’Aménagement du territoire) és a gazdaságért, iparért és munkavállalásért felelős miniszter (ministre de l’Économie, de l’Industrie et de l’Emploi) által hozott két, a szél mechanikus energiáját felhasználó létesítmények által termelt villamos energia értékesítési feltételeit meghatározó 2008. november 17‑i miniszteri rendelettel (arrêté fixant les conditions d’achat de l’électricité produite par les installations utilisant l’énergie mécanique du vent, a JORF 2008. december 13‑i száma, 19032. o.), valamint a 2008. november 17‑i rendeletet kiegészítő 2008. december 23‑i miniszteri rendelettel (a JORF 2008. december 28‑i száma, 20310. o., a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező rendeletek) szemben benyújtott kereset alapján indult eljárás keretén belül terjesztették elő.
Jogi háttér
A francia jog
3 Az energiaágazatra vonatkozó, 2006. december 7‑i 2006‑1537. törvénnyel (loi relative au secteur de l’énergie, a JORF 2006. december 8‑i száma, 18531. o.) módosított, a villamos energia közszolgáltatásának modernizációjáról és fejlesztéséről szóló, 2000. február 10‑i 2000‑108. törvény (loi relative à la modernisation et au développement du közszolgáltatás de l’électricité, a JORF 2000. február 11‑i száma, 2143. o., a továbbiakban: 2000‑108. törvény) 5. cikke így rendelkezik:
„I. – A villamosenergia‑szolgáltatók által ellátott közszolgáltatási feladatok költségeit teljes körűen kompenzálni kell. Ezek a költségek magukban foglalják:
a) A villamos energia előállítása terén:
1. Azon többletköltségeket, amelyek adott esetben a 8. és 10. cikk rendelkezéseinek végrehajtásából erednek az Électricité de France [SA (EDF), a továbbiakban: Électricité de France], illetve adott esetben [a villamos energia és a gáz államosításáról szóló,] 1946. április 8‑i 46‑628. törvény [(a JORF 1946. április 9‑i száma, 2651. o.)] 23. cikkében felsorolt nem államosított, érintett forgalmazók által meg nem fizetett költségekhez képest. A meg nem fizetett költségek a villamos energia piaci ára, illetve a nem államosított forgalmazók esetében a fent hivatkozott törvény 4. cikkében meghatározott átengedési díjak alapján, az e díj mellett beszerzett villamos energia által a teljes beszerzésben képviselt rész arányában, levonva az említett törvény 8. és 10. cikke alapján megszerzett mennyiségeket. A meg nem fizetett költségek ugyanilyen arányban szolgálnak referenciaként, amikor az érintett létesítményeket az Électricité de France vagy egy nem államosított forgalmazó üzemelteti. Amennyiben a szerződések tárgya a kontinentális anyaországi hálózathoz nem kapcsolódó területeken található termelő létesítmény által előállított villamos energia vásárlása, a többletköltségeket az előállításnak a szabályozott villamosenergia‑eladási díjakban képviselt arányos részének alapján kell kiszámítani;
[...]
E terhek összegét az azon szolgáltatók által vezetett megfelelő könyvelés alapján kell kiszámítani, amelyek e terheket viselik. Ezt a könvyelést a Commission de régulation de l’électricité (villamosenergia‑ügyi szabályozási bizottság) által kialakított szabályok szerint kell vezetni, és ezt a terheket viselő szolgáltatók költségén könyvvizsgálójuk, illetve a szabályozottak esetében állami könyvelő ellenőrzi. […] Az energiáért felelős miniszter a Commission de régulation de l’énergie előterjesztett javaslata alapján évente állapítja meg a terhek összegét.
E terheknek az azokat viselő szolgáltatókat illető kompenzációját a villamos energia belföldön lakó vagy belföldön letelepedett végső felhasználói által fizetendő hozzájárulásokból kell biztosítani.
A fent hivatkozott hozzájárulások összegét az elfogyasztott villamos energia mennyiségének arányában kell kiszámítani. […]
A 22. cikk I. pontjának első bekezdésében említett, végső felhasználók által fizetendő hozzájárulás összege fogyasztási helyenként nem haladhatja meg az 500 000 eurót. Ugyanez a felső értékhatár alkalmazandó a 22. cikk I. pontjának első bekezdésében említett vállalkozások által a belföldön fogyasztott vontatási áram után fizetendő hozzájárulásra, valamint a 22. cikk II. pontjának negyedik bekezdésében említett vállalkozások által az összekapcsolt villamosenergia‑hálózaton belül az ellátási láncban a villamosenergia‑ellátási pontok alatt található vállalkozások által fizetendő hozzájárulásra.
A kilowattóránkénti hozzájárulás összegét úgy kell kiszámítani, hogy a hozzájárulások fedezzék a fenti a) és b) alpontban meghatározott összes terhet, valamint a Caisse des dépôts et consignations alábbiakban említett irányítási költségeit, továbbá a nemzeti energiaügyi közvetítő költségvetését. Az energiáért felelős miniszter a Commission de régulation de l’énergie előterjesztett javaslata alapján évente állapítja meg ezt az összeget. A hozzájárulás adott évre megállapított éves összege a következő pénzügyi évekre is alkalmazandó, kivéve, ha az érintett évre nézve új rendelet lép hatályba.
[...]
A 22. cikk III. pontjában biztosított jogokat gyakorló végső fogyasztók által a közösségi közlekedési hálózat vagy közellátási hálózat használata révén fizetendő hozzájárulásokat az e hálózatok használati díján felül további levonások formájában az azon hálózat üzemeltetője részére kell kifizetni, amelyhez a fogyasztók kapcsolódnak. […] A ténylegesen beszedett hozzájárulásokat a Caisse des dépôts et consignations‑on keresztül azon szolgáltatók részére kell visszautalni, amelyek a közszolgáltatás terheit viselik.
[...] A Caisse des dépôts et consignations évente négyszer utalja vissza a beszedett összegeket azon szolgáltatók részére, amelyek a fenti a) és b) pont 1. és 2. alpontjában meghatározott közszolgáltatás terheit viselik. A nemzeti energiaügyi közvetítőnek a költségvetésének megfelelő összeget minden év január 1‑jén utalja át.
A Caisse des dépôts et consignations a különféle műveleteket külön számlán követi. Az energiáért és a gazdaságért felelős miniszterek évente rendeletben határozzák meg a Caisse des dépôts et consignations irányítási költségeit.
A 41. cikkben szabályozott szankciók sérelme nélkül, a hozzájárulásnak a megfizetése esedékességének időpontjától számított két hónapon belül való meg nem fizetése vagy részleges meg nem fizetése esetén a Commission de régulation de l’énergie a fizetendő hozzájárulás összegének 10%‑ában rögzített késedelmi bírságot kiszabó emlékeztető levelet küld.
[...]
Amennyiben a beszedett hozzájárulások összege nem felel meg az adott év terhei megállapított összegének, annak rendezésére a következő évben kerül sor az azon évre kifizetendő terhek címén. Amennyiben a fizetendő összegek nem kerülnek beszedésre az év során, azokat a következő év terheinek összegéhez kell adni.
A Commission de régulation de l’énergie éves beszámolójában évente értékeli a jelen I. pontban meghatározott villamosáram‑közszolgáltatás terheivel kapcsolatos rendszer működését.
[...]
III. – Amennyiben valamely kötelezett elmulasztja a fenti I [...]. pontban meghatározott hozzájárulások megfizetését, az energiáért felelős miniszter a törvény 41. cikkében foglalt feltételek szerint közigazgatási szankciót alkalmaz.
IV. – A jelen cikk feltételeit a Conseil d’État [államtanács] rendelete rögzíti.”
4 A 2000‑108. törvény 10. cikke kimondja:
„A hálózatok megfelelő működése megőrzésének szükségességét nem érintve az Électricité de France és a fent hivatkozott 1946. április 8‑i 46‑628. törvény 23. cikkében említett, nem államosított forgalmazók jogszerű tevékenységi körük keretében, valamint mivel a termelő létesítmények az általuk működtetett ellátó közhálózatokhoz csatlakoznak, kötelesek az érintett termelők erre irányuló kérelme esetén szerződést kötni az ország területén termelt villamos energia értékesítésére:
[...]
2.° Azon létesítményekkel, amelyek megújuló energiaforrásokat használnak, kivéve a kontinentális anyaországi hálózathoz kapcsolódó területeken található mechanikus szélenergiát használó létesítményeket, vagy amelyek energiahatékonyság szempontjából versenyképes műszaki megoldásokat – mint például a kapcsolt energiatermelést – vezetnek be. A Conseil d’État rendelete határozza meg azon létesítmények energiakapacitási korlátait, amelyek a megvásárlási kötelezettség kedvezményében részesülhetnek. A 12 megawattot meg nem haladó korlátok az egyes olyan létesítménykategóriánként külön kerülnek meghatározásra, amelyek az adott előállítási helyen megvásárlási kötelezettség kedvezményében részesülhetnek. [...]
[...]
3.° A 10‑1. cikkben rögzített feltételek szerint meghatározott szélerőmű‑fejlesztési terület körzetében található, mechanikus szélenergiát használó villamos energiát termelő létesítményekkel;
[...] Rendelet pontosítja a megvásárlási kötelezettségből részesülő termelőkre vonatkozó kötelezettségeket, valamint azokat a feltételeket, amelyek között a gazdaságért és energiáért felelős miniszterek a Commission de régulation de l’électricité véleményét követően megállapítják az így termelt energia megvásárlásának feltételeit. A gáz‑ és villamosenergia‑közszolgáltatásokról, valamint a villamosenergia‑ és gáztermelő vállalkozásokról szóló 2004. augusztus 9‑i 2004‑803. törvény közzétételének időpontjában hatályban lévő megvásárlási kötelezettségre vonatkozó szerződések fenntartása mellett a jelen cikk vagy a jelen törvény 50. cikke értelmében megvásárlási kötelezettségből részesülő létesítmények csupán egy megvásárlási kötelezettségre vonatkozó szerződésben részesülhetnek.
Az Électricité de France vagy a fent hivatkozott nem államosított forgalmazók által működtetett, a jelen cikk alkalmazási körébe tartozó villamos energiát termelő létesítmények esetleges többletköltségeit az 5. cikk I. pontjában meghatározottak szerint kell kompenzálni.
[...]
Az ebből eredő esetleges többletköltségeket az 5. cikk I. pontjában meghatározottak szerint kell kompenzálni.
[...]”
5 A megvásárlási kötelezettség kedvezményében részesülő termelők által termelt energia megvásárlásának feltételeiről szóló, 2001. május 10‑i 2001‑410. rendelet 8. cikkének 2. pontja (décret relatif aux conditions d’achat de l’électricité produite par des producteurs bénéficiant de l’obligation d’achat, a JORF 2001. május 12‑i 110. száma, 7543. o.) a következőképpen szól:
„A gazdaságért és az energiáért felelős miniszterek – a Conseil supérieur de l’électricité et du gaz és a Commission de régulation de l’électricité véleményét követően meghozott – rendeleteikben meghatározzák a […] 2000. február 10‑i törvény 10. cikkében foglalt megvásárlási kötelezettség kedvezményében részesülő létesítmények által termelt energia megvásárlásának feltételeit. Ezek a megvásárlási feltételek tartalmazzák különösen:
[...]
2.° A villamos energia vételárát.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 A jogvita tárgyát képező rendeletekkel a környezetvédelemért, az energiáért, a fenntartható fejlődésért és a földügyért felelős miniszter, valamint a gazdaságért, iparért és munkavállalásért felelős miniszter meghatározta a szél mechanikus energiáját felhasználó létesítmények által termelt villamos energia értékesítési feltételeit.
7 Ezt követően az Association Vent de colère! Fédération nationale és tizenegy további felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be e rendeletek ellen a Conseil d’État‑hoz.
8 A felperesek arra hivatkoznak különösen, hogy e rendeletek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást hoznak létre.
9 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a mechanikus szélenergiát használó erőművek által előállított villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlása olyan előnyt jelent, amely érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, és hatással lehet a versenyre.
10 Az állami vagy állami forrásból történő beavatkozás feltételét illetően a Conseil d’État emlékeztet arra, hogy egy 2003. május 21‑i határozatban alkalmazta a 379/98. sz. PreussenElektra‑ügyben 2001. március 13‑án hozott ítéletet (EBHT 2001., I‑2099. o.), mivel úgy ítélte meg, hogy a mechanikus szélenergiát használó erőművek javára fennálló vásárlási kötelezettség pénzügyi terhe megoszlott bizonyos számú vállalkozás között, anélkül hogy közvetlenül vagy közvetve állami források járultak volna hozzá a támogatás finanszírozásához, és ezért úgy vélte, hogy a mechanikus szélenergiát használó erőművek által előállított villamos energia megvásárlásának korábbi mechanizmusa nem jelentett az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.
11 Ugyanakkor e mechanizmust módosította a gáz‑ és villamosenergia‑piacra, valamint az energiaipari közszolgáltatásokról szóló, a 2003. január 3‑i 2003‑8. törvény (loi relative aux marchés du gaz et de l’électricité et au service public de l’énergie, a JORF 2003. január 4‑i száma, 265. o.). Korábban ugyanis a megvásárlási kötelezettségből eredő, az Électricité de France‑ra és a nem államosított forgalmazókra rótt többletköltségek teljes körű kompenzációja az említett törvényben a termelők, szállítók és forgalmazók által megfizetendő hozzájárulásokból létrehozott energiatermelési közszolgáltatási alapból (fonds du service public de la production d’électricité) történt. Jelenleg e többletköltségek kompenzációja a villamos energia belföldön lakó vagy belföldön letelepedett végső fogyasztóinak hozzájárulásain alapul, amelynek összegét egy meghatározott összeghatáron belül az elfogyasztott energia mennyiségének arányában kell kiszámítani, és azt az energiáért felelős miniszter a Commission de régulation de l’énergie javaslatára rendeletben határozza meg.
12 A Conseil d’État továbbá megjegyzi, hogy a Bíróság a C‑206/06. sz., Essent Netwerk Noord BV és társai ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑5497. o.) kifejtette, hogy a PreussenElektra‑ügyben hozott ítélete alapjául szolgáló ügyben a vállalkozásokat nem hatalmazta fel arra az állam, hogy állami forrásokat kezeljenek, és úgy ítélte meg, hogy az adónak minősülő, az állam által a villamos energia vásárlóira kivetett pótdíj általi finanszírozást egyébként állami ellenőrzés alatt maradó források esetében állami vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell tekinteni.
13 E körülmények között a Conseil d’État úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A mechanikus szélenergiát felhasználó létesítmények által termelt villamos energiának az ezen villamos energia piaci áránál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettség miatt az Électricité de France‑ra és a […]1946. április 8‑i 46‑628. törvény 23. cikkében említett, nem államosított forgalmazókra terhelt többletköltségek teljes körű kompenzációjának finanszírozási mód jellegében a 2003. január 3‑i 2003‑8. törvény következtében történt változásra tekintettel az [EUMSZ 107. cikk] rendelkezései értelmében és alkalmazásában ez a mechanizmus állami vagy állami forrásból történő beavatkozásnak minősül‑e?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
14 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a szélenergiából származó villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettség miatt a vállalkozásokra háruló többletköltségek teljes kompenzációjának a 2000‑108. törvényből eredő mechanizmusa, amelynek finanszírozása a végső fogyasztókat terheli, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami vagy állami forrásból történő beavatkozásnak minősül‑e.
15 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ugyan az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében az állami támogatásnak való minősítéshez négy feltételnek kell teljesülnie, vagyis állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell fennállnia, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, a kedvezményezett számára előnyt kell megtestesítenie és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (lásd ebben az értelemben a C‑72/91. és C‑73/91. sz., Sloman Neptun egyesített ügyekben 1993. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑887. o.] 18. pontját, valamint a C‑677/11. sz., Doux Élevage és Coopérative agricole UKL‑AREE ügyben 2013. május 30‑án hozott ítélet 25. pontját), a jelen kérdés a négy feltétel közül csupán az első feltételre vonatkozik.
16 Ahhoz, hogy az előnyök az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősüljenek, egyrészről közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származniuk, másrészről az államnak tulajdoníthatónak kell lenniük (lásd a C‑482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4397. o.] 24. pontját, valamint a fent hivatkozott Doux Élevage és Coopérative agricole UKL‑AREE ügyben hozott ítélet 27. pontját).
17 Először is, az intézkedés tagállamnak tulajdoníthatóságára vonatkozó feltételt illetően azt kell megvizsgálni, hogy a hatóságokról megállapítható‑e, hogy részt vettek az intézkedés meghozatalában (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontját).
18 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező kompenzációs mechanizmust a 2000‑18. törvény hozta létre, ennélfogva az az államnak tulajdoníthatónak minősül.
19 Másodszor, az arra vonatkozó feltételt illetően, miszerint az előnynek közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származnia, emlékeztetni kell arra, hogy az olyan intézkedések is állami támogatásnak minősülhetnek, amelyek nem járnak együtt állami források átruházásával (lásd ebben az értelemben a C‑387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben 1994. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑877. o.] 14. pontját és a C‑6/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑2981. o.] 16. pontját).
20 Az állami forrásból történő beavatkozás fogalmának az a célja, hogy az a közvetlenül az állam által nyújtott előnyökön kívül az általa a támogatás kezelésére kijelölt vagy létrehozott köz‑ vagy magánszervezet által nyújtott előnyöket is magában foglalja (lásd ebben az értelemben különösen a 78/76. sz., Steinike és Weinlig ügyben 1977. március 22‑én hozott ítélet [EBHT 1977., 595. o.] 21. pontját, a fent hivatkozott Sloman Neptun ügyben hozott ítélet 19. pontját, valamint a fent hivatkozott Doux Élevage és Coopérative agricole UKL‑AREE ügyben hozott ítélet 26. pontját).
21 A Bíróság továbbá kimondta, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására, anélkül, hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak‑e, vagy sem. Következésképpen, még ha a szóban forgó intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok állami forrásoknak minősüljenek. (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontját; a fent hivatkozott Essent Netwerk Noord és társai ügyben hozott ítélet 70. pontját, valamint a fent hivatkozott Doux Élevage és Coopérative agricole UKL‑AREE ügyben hozott ítélet 35. pontját).
22 A Bíróságnak átnyújtott iratokból az tűnik ki, hogy az alapeljárás tárgyát képező ügyben a vállalkozásokat terhelő megvásárlási kötelezettségből eredő többletköltségek kompenzálására hivatott összegeket a Franciaország területén lakó vagy letelepedett összes végső fogyasztóktól szedik be és azokat a Caisse des dépôts et consignations kezeli.
23 Az alapeljárásban alkalmazandó francia szabályozás szerint a villamos energia valamennyi végső fogyasztóját terhelő hozzájárulás összegét az energiáért felelős miniszter a Commission de régulation de l’énergie előterjesztett javaslata alapján évente állapítja meg. Ilyen miniszteri rendelet hiányában a hozzájárulás összege évente automatikusan emelkedik.
24 Ezen túlmenően a 2000‑108. törvény 5. cikke a hozzájárulás meg nem fizetése esetére közigazgatási bírságot ír elő.
25 Amint az már megállapításra került, a tagállami szabályozás által előírt kötelező hozzájárulásokból fizetett olyan alapot, amelyet ugyancsak e szabályozásnak megfelelően kezelnek és osztanak szét, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami forrásnak lehet minősíteni, még ha azt a hatóságtól elkülönülő jogalany is kezeli (lásd ebben az értelemben a 173/73. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1974. július 2‑án hozott ítélet [EBHT 1974., 709. o.] 35. pontját).
26 Végül a tárgyalás során kifejtésre került, hogy a 2000‑18. törvény bevezette a megvásárlási kötelezettség francia állam általi teljes fedezésének elvét, amely számlarevízióra és a vállalkozásokra terhelt többletköltségek teljes fedezésére kötelezi az államot, amennyiben a villamos energia végső fogyasztóitól beszedett hozzájárulások összege nem elegendő e többletköltségek fedezésére.
27 A jelen ítélet 20., 25. és 26. pontjából ugyanis az következik, hogy a francia kormány által a tárgyalás során hivatkozott azon tény nem elegendő az állami forrásból történő beavatkozás létezésének kizárásához, hogy azok a vállalkozások, amelyeket a megvásárlási kötelezettség terheli, megtartják a végső fogyasztóktól beszedett hozzájárulásokat, amennyiben e hozzájárulások nem fedezik saját többletköltségeik összegét, oly mértékben, hogy ennek az alapnak egy része nem is folyik a Caisse des dépôts et consignations számláján keresztül.
28 Mindenesetre a Caisse des dépôts et consignations számláján keresztül folyó összegekkel kapcsolatosan rá kell mutatni, hogy a 2000‑108. törvény értelmében a Caisse des dépôts et consignations a beszedett összegeket egy külön számlán központosítja, mielőtt ezeket visszautalná az érintett szolgáltatók részére, vagyis ezen alap kezelésébe közvetítőként avatkozik be.
29 A Caisse des dépôts et consignations a pénzgazdálkodásról szóló 1816. évi törvény által létrehozott közjogi személy. A végrehajtó szervként működő főigazgatót a köztársasági elnök a Conseil des ministres (miniszterek tanácsa) keretében nevezi ki. A felügyelő bizottsága, valamint az utóbbi keretében kialakított specializált bizottságok a nemzetgyűlés, valamint a szenátus, valamint egyéb közintézmények által kinevezett személyekből állnak. A felügyelő bizottságának elnökét tagjai közül maga nevezi ki. Ez a személy a gyakorlatban vagy a nemzetgyűlés, vagy a szenátus valamely tagja.
30 Ezt, a francia állam által felhatalmazott közjogi szervezet a Commission de régulation de l’énergie – a franciaországi villamosáram‑ és gázpiac megfelelő működésének biztosításával megbízott független közigazgatási hatóság – nevében adminisztratív, pénzügyi és számviteli irányítási szolgáltatásokat biztosít. A Caisse des dépôts et consignations továbbá megállapítja a végső fogyasztók fizetési késedelmét vagy nemfizetését és azt jelzi a Commission de régulation de l’énergie‑nek.
31 Ezen túlmenően ez a közjogi szervezet jogosult a végső fogyasztóktól beszedett hozzájárulásokat befektetni, azzal a megszorítással, hogy az ilyen befektetésből eredő hozamot évente le kell vonni a következő évre fizetendő hozzájárulásokból.
32 Egyébiránt a fenti szervezet e tevékenységből egyáltalán nem húz előnyt, és a kezelési költségeit a villamos áram végső fogyasztói által befizetett hozzájárulásokba kell beszámítani.
33 Ennélfogva a Caisse des dépôts et consignations által kezelt összegek állami ellenőrzés alatt maradónak minősülnek.
34 Ezen elemek összessége alapján megállapítható, hogy a jelen ügy különbözik a fent hivatkozott PreussenElektra‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől, amelyben a Bíróság azt állapította meg, hogy nem minősíthető állami forrásból történő beavatkozásnak a villamosenergia‑szolgáltató magánvállalkozásokat sújtó azon kötelezettség, miszerint megszabott minimáláron át kell venniük a megújuló energiaforrásokból előállított elektromos áramot, amennyiben az nem jár együtt az állami forrásoknak az ilyen típusú villamos energiát előállító vállalkozásokra történő közvetlen vagy közvetett átruházásával (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott PreussenElektra‑ügyben hozott ítélet 59. pontját).
35 Ugyanis amint azt a Bíróságnak a fent hivatkozott Essent Netwerk Noord és társai ügyben hozott ítélet 74. pontjában már volt alkalma kimondani, a PreussenElektra ügyben hozott ítélete alapjául szolgáló ügyben a magánvállalkozásokat nem hatalmazta fel arra az állam, hogy állami forrásokat kezeljenek, hanem saját pénzügyi forrásaikból történő vásárlás kötelezettsége terhelte azokat.
36 A szóban forgó összegek tehát nem minősülhettek állami forrásnak, mivel soha nem voltak állami ellenőrzés alatt, és egyáltalán nem létezett az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, a tagállam által létrehozott és szabályozott az ebből a vásárlási kötelezettségből eredő többletköltségeinek kompenzálására irányuló mechanizmus, amelynek révén az állam biztosította a magánszolgáltatókkal szemben a hivatkozott többletköltségek teljes kompenzációját.
37 Ennélfogva az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a 2000‑108. törvényből eredően a szélenergiából származó villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettségből eredően a vállalkozásokra háruló többletköltségek teljes kompenzációjának mechanizmusa, amelynek finanszírozása a villamos energia összes belföldi végső fogyasztóját terheli, állami forrásból történő beavatkozásnak minősül.
Az ítélet időbeli hatályának korlátozásáról
38 Másodlagosan a francia kormány – annak esetére, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló finanszírozási mód állami vagy állami forrásból történő beavatkozást képez – azt kéri, hogy a Bíróság korlátozza a meghozandó ítélet időbeli hatályát.
39 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejti, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és azt alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra, még akkor is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását (lásd különösen a 24/86. sz., Blaizot és társai ügyben 1988. február 2‑án hozott ítélet [EBHT 1988., 379. o.] 27. pontját, a C‑402/03. sz., Skov és Bilka ügyben 2013. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑199. o.] 50. pontját, valamint a C‑92/11. sz. RWE Vertrieb 2013. március 21‑én hozott ítélet 58. pontját).
40 A Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. Ahhoz, hogy a Bíróság ilyen korlátozásról dönthessen, szükséges, hogy két alapvető feltétel, vagyis az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó feltétel teljesüljön (lásd különösen a fent hivatkozott Skov és Bilka ügyben hozott ítélet 51. pontját, valamint a fent hivatkozott RWE Vertrieb ügyben hozott ítélet 59. pontját).
41 Az alapeljárás tárgyát képező ügyben az érdekelti kör jóhiszeműségének feltételét illetően rá kell mutatni először is, hogy a francia kormány nem hagyhatta figyelmen kívül a valamely támogatási intézkedés végrehajtásának az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglalt tilalmát, valamint a szóban forgó intézkedés bejelentésének hiányával járó jogkövetkezményeket.
42 Másodszor, a Bíróság a súlyos zavarok kockázatának követelményével kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy azon pénzügyi következmények, amelyek az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélet miatt hárulhatnak a tagállamra, önmagukban soha nem igazolták az ítélet hatályának időbeli korlátozását (lásd ebben az értelemben különösen a C‑137/94. sz. Richardson‑ügyben 1995. október 19‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑3407. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 E körülmények között a jelen ügyben nem létezik egyetlen olyan elem sem, amely igazolná az azon elvtől való eltérést, amely szerint valamely értelmező ítélet joghatásai az értelmezett szabály hatálybalépésének időpontjáig nyúlnak vissza (lásd a C‑197/94. és C‑252/94. sz., Bautiaa és Société française maritime egyesített ügyekben 1996. február 13‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑505. o.] 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
44 Következésképpen a jelen ítélet időbeli hatályát nem szükséges korlátozni.
A költségekről
45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az energiaágazatra vonatkozó, 2006. december 7‑i 2006‑1537. törvénnyel módosított, a villamos energia közszolgáltatásának modernizációjáról és fejlesztéséről szóló, 2000. február 10‑i 2000‑108. törvényből eredően a szélenergiából származó villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettségből eredően a vállalkozásokra háruló többletköltségek teljes kompenzációjának mechanizmusa, amelynek finanszírozása a villamos energia összes belföldi végső fogyasztóját terheli, állami forrásból történő beavatkozásnak minősül.
Aláírások