NIILO JÄÄSKINEN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. április 19.(1)
C‑133/11. sz. ügy
Folien Fischer AG
Fofitec AG
kontra
Ritrama SpA
(A Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Polgári és kereskedelmi joghatóság – A 44/2001/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének értelmezése – Különös joghatóságok – Jogellenes károkozás, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény – Fogalom – Nemleges megállapítási kereset (»negative Feststellungsklage«) – A lehetséges károkozó arra irányuló lehetősége, hogy az esetleges károsultat, a jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítása céljából, annak a helynek a bírósága előtt perelje, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”
I – Bevezetés
1. A jelen ügyben lényegében azt kell vizsgálni, hogy a jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítására irányuló kereset a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében(2) szabályozott különös joghatóság körébe tartozik‑e, mely a jogellenes károkozás illetve a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmények vonatkozásában a joghatóságot annak a helynek a bírósága javára állapítja meg, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Nemleges válasz esetén az ilyen típusú kereset alperese a hivatkozott rendelet 2. cikkében megfogalmazott általános joghatósági szabálynak megfelelően a lakóhelye szerinti bíróság előtt perelhető.
2. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bundesgerichtshof terjesztette a Bíróság elé, a svájci székhelyű Folien Fischer AG (a továbbiakban: Folien Fischer) és a Fofitec AG (a továbbiakban: Fofitec), valamint az olaszországi székhelyű Ritrama SpA között folyamatban lévő eljárásban. A Folien Fischer és a Fofitec egy német bírósághoz benyújtott nemleges megállapítási keresetükkel(3) annak megállapítását kérték, hogy a Ritrama SpA‑t a felperesek által esetlegesen elkövetett jogellenes károkozásból eredően semmilyen igény nem illeti meg, sem a Folien Fischernek az alperes által kifogásolt kereskedelmi gyakorlatára alapozva, sem abból eredően, hogy a Fofitec megtagadta a szabadalmaira vonatkozó licenciák megadását.
3. Olyan értelmezésre irányuló kérelemről van itt szó, mely minden előzmény nélküli, bár a Bíróság már foglalkozott nemleges megállapítási keresettel kapcsolatos előzetes döntéshozatali kérdésekkel egy, a rakományt átvevő hajó tulajdonosa és a hajóraklevéllel szállított áru tulajdonosai között felmerült jogvitában.(4) A kérdésre adott válasz kiemelkedő jelentőségű lesz azért is, mert – ahogy azt a Bundesgerichtshof az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében jelzi – nagyon eltérő álláspontok alakultak ki mind az egyes tagállami bíróságok, mind a jogelmélet kutatói körében – különösen Németországban – a 44/2001 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének az ilyen típusú keresetekre való alkalmazhatóságával kapcsolatban.
II – Jogi háttér
4. Amint az a 44/2001 rendelet (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, a rendelet a „belső piac megfelelő működése” érdekében „a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére irányuló rendelkezéseket […]” tartalmazza, melyek a tagállamokban alkalmazandók.(5)
5. A hivatkozott rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg.”
6. A rendelet (12) preambulumbekezdése előírja, hogy „[a]z alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében”.
7. A joghatósági szabályokat a 44/2001 rendelet 2–31. cikkei tartalmazzák, amelyek a II. fejezetben találhatók.
8. Az említett rendelet „Általános rendelkezések” című II. fejezetének 1. szakaszában található 2. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
9. A 44/2001 rendelet ugyanezen szakaszában foglalt 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető”.
10. Az említett rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” című 2. szakasza alatt található 5. cikkének 3. pontja a következőképpen szól:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
[…]
3) jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”.(6)
III – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
11. A svájci székhelyű Folien Fischer vállalat laminált papírtermékek és öntapadó fóliák kifejlesztésével, előállításával és értékesítésével foglalkozik. Többek között Németországban forgalmazza kártyaűrlapok végtelen formájú alapját. A szintén svájci székhelyű Fofitec a Folien Fischer vállalatcsoport része, és ugyanezen tevékenységi körben különböző szabadalmak tulajdonosa.
12. Az olaszországi székhelyű Ritrama SpA különféle fajtájú laminátokat és többrétegű fóliákat fejleszt, gyárt és forgalmaz.
13. 2007. márciusi levelében a Ritrama SpA úgy érvelt, hogy a Folien Fischer forgalmazási politikája, valamint a szabadalmi licenciák megadásának megtagadása a versenyjoggal ellentétes.
14. E levelet követően a Folien Fischer és a Fofitec nemleges megállapítási keresetet nyújtottak be a Landgericht Hamburghoz (Németország), annak bírósági megállapítása érdekében, hogy egyrészről a Folien Fischer nem köteles véget vetni a kedvezmények és a forgalmazási szerződések megfogalmazása körében kialakított kereskedelmi gyakorlatának, másrészről a Ritrama SpA‑t e kereskedelmi gyakorlat tekintetében sem megszüntetési, sem kártérítési igény nem illeti meg. A Folien Fischer és a Fofitec annak megállapítását is kérték, hogy a Fofitec nem köteles az őt megillető – és az ügy szempontjából releváns – európai szabadalmak vonatkozásában licenciát adni.
15. E nemleges megállapítási kereset benyújtását követően a Ritrama SpA és svájci székhelyű leányvállalata, a Ritrama AG, melynek közvetítésével a Ritrama SpA a termékeit saját állítása szerint többek között Németországban forgalmazza, szolgáltatás kikényszerítésére irányuló keresetet indított a Tribunale di Milano (Olaszország) előtt. A keresetben kártérítést és annak kamatait, valamint a Fofitec arra kötelezését kérték, hogy az érintett szabadalmakon kényszerlicenciát biztosítson; kereseti kérelmük alátámasztásaként előadták, hogy a Folien Fischer és a Fofitec versenyellenes magatartást tanúsított.
16. A Landgericht Hamburg 2008. május 9‑i határozatával a Folien Fischer és a Fofitec által benyújtott nemleges megállapítási keresetet a nemzetközi joghatóság hiányára hivatkozva, mint elfogadhatatlant, elutasította.
17. Az Oberlandsgericht Hamburg (Németország) 2010. január 14‑én másodfokon helybenhagyta e határozatot azzal, hogy a német bíróságok nemzetközi joghatóságát nem ismerte el, mivel álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt jogellenes károkozásra vonatkozó joghatósági szabály nem alkalmazható a Folien Fischer és a Fofitec által benyújtott nemleges megállapítási keresetre, hiszen e kereset éppen annak megállapítását célozza, hogy semmilyen jogellenes károkozás nem történt Németországban.
18. A Folien Fischer és a Fofitec, a fellebbezésükben előadott észrevételeiket fenntartva, a Bundesgerichtshofhoz (Németország) fordultak felülvizsgálati kérelemmel. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Bundesgerichtshof megjegyzi, hogy a Bíróság korábban még nem határozott abban a kérdésben, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt joghatósági szabály abban az esetben is alkalmazható‑e, amikor egy potenciális kár okozója nyújt be nemleges megállapítási keresetet annak megállapítása érdekében, hogy az adott kár esetleges károsultja semmilyen igényt nem támaszthat a lehetséges jogellenes károkozásra tekintettel. Úgy véli, hogy ilyen esetben e rendelkezés helyes értelmezése nem egyértelmű, tekintettel a jogkutatók és az Unió tagállamainak különböző igazságszolgáltatási szervei – illetve a Luganói Egyezmény ennek megfelelő szabályát illetően a Svájci Államszövetség igazságszolgáltatási szervei – körében kialakult eltérő elméletekre.
19. E körülmények között a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és – azzal a megjegyzéssel, hogy hajlik arra, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját a nemleges megállapítási keresetre is alkalmazza – az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Úgy kell‑e értelmezni a [44/2001] rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyek tekintetében irányadó joghatósági ok az olyan nemleges megállapítási keresetre [»negative Feststellungsklage«] is alkalmazható, amelyben a potenciális károkozó arra hivatkozik, hogy a potenciális károsultat egy meghatározott történeti tényállásból eredően nem illetik meg a jogellenes károkozásból (a jelen ügyben: a versenyjogi rendelkezések megsértéséből) fakadó igények?”
20. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság Hivatala 2011. március 18‑án vette nyilvántartásba.
21. A Bíróság elé a Folien Fischer és a Fofitec, a Ritrama SpA, a német, a francia, a holland, a lengyel és a portugál, valamint a svájci kormány terjesztett írásbeli észrevételt. A Bizottság írásbeli észrevételeit, mint elkésetteket, a Bíróság Elnöke 2011. július 19‑i határozatával elutasította.
22. A 2012. február 15‑én tartott tárgyaláson a Folien Fischer és a Fofitec, a Ritrama SpA, a német kormány, valamint a Bizottság képviselői jelentek meg.
IV – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
– Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciájáról
23. Mindenekelőtt a Ritrama SpA vitatta az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciáját az alapeljárás eldöntése szempontjából, azzal az indokkal, hogy az előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő bíróság által hivatkozott 2007. márciusi levele nem hivatalos felszólítást jelentett, hanem csupán a nézeteltérések tisztázását szolgáló tárgyalásokra szóló felhívást, így a Folien Fischernek és a Fofitecnek nem volt perindítási joga.
24. Hozzáfűzte, hogy még a feltett kérdésre való igenlő válasz esetén sem állna fenn a német bíróságok nemzetközi joghatósága a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján, hiszen az eljárási jog értelmében a perbeli jogellenes cselekményt nem követhették el Németországban, arra tekintettel, hogy az alapeljárásban részt vevő felek a német területen nem állnak versenyben egymással, és egyikük sem tartozik a német jog hatálya alá, mivel székhelyük nem ezen a területen található. A tárgyalás során a Ritrama SpA leszögezte, hogy 2004 óta nincs jelen a német piacon. Álláspontja szerint, bár vitathatatlan, hogy svájci leányvállalata, a Ritrama AG aktívan tevékenykedik Németországban, egy szerződésen kívüli felelősség tárgyában folytatott polgári jogi eljárásban nem lehet az elkülönülő jogi személyiséggel bíró vállalatokat összevonni.
25. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes döntéshozatal iránti eljárásban – az ügy sajátosságaira tekintettel – a nemzeti bíróság van leginkább abban a helyzetben, hogy megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utalásnak a saját döntése meghozatala érdekében való szükségességét, mind a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját.(7) Következésképpen, ha ezen kérdések az Unió jogára vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles azokról érdemben határozni, fenntartva mindenesetre, hogy saját hatáskörének megállapítása érdekében vizsgálja a kérdést előterjesztő bíróság által előtte indított eljárás körülményeit.(8)
26. A jelen esetben álláspontom szerint a Bundesgerichtshof megfelelően alátámasztotta az előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmét ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a kérdés az alapeljárás megoldásához feltétlenül szükséges.
– Az elkülönítendő problémákról
27. A viták során előterjesztett elemekre tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy semmi esetre sem szabad egy polgári és kereskedelmi ügyben külföldi elemet tartalmazó perrel megkeresett bíróság különböző jogi érvelési lépéseit összekeverni.
28. Először is az adott bíróságnak vizsgálnia kell, hogy valóban rendelkezik‑e nemzetközi joghatósággal, különösen a 44/2001 rendelet rendelkezéseire tekintettel. A jelen ügyben önmagában ez a probléma képezi az előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő bíróság által feltett kérdés tárgyát.
29. A joghatósággal rendelkező bíróságnak ezt követően vizsgálnia kell, hogy a nemzeti jogban vannak‑e olyan eljárási szabályok(9) – például az elfogadhatóság feltételeire vonatkozóan –, amelyek a per lefolytatásának akadályát képezhetik. Csak ezen a szinten merülhet fel a felperes perindítási jogának kérdése.
30. Ezt követően a bíróságnak fel kell kutatnia az alkalmazandó jogot, az Unió jogában, a nemzetközi jogban, illetve másodlagosan a székhelye szerinti tagállam hatályos nemzeti jogában található, a jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabályok értelmezésével.
31. Végül, és csak ezen szakaszban kell a jogvita konkrét körülményeire alkalmaznia a vonatkozó kollíziós szabály alapján meghatározott jogszabályokat. Ezen anyagi jogi rendelkezések határozzák meg többek között, hogy a kiváltó esemény milyen feltételek mellett tekinthető a károsult szempontjából károsító eseménynek, és a károsultnak milyen bizonyítékokat kell felmutatnia a kártérítési kérelem alátámasztására.(10)
– A 44/2001 rendelettel „párhuzamos” jogi eszközökre vonatkozó ítélkezési gyakorlat hatásáról
32. A Bíróság Brüsszeli Egyezmény, illetve Luganói Egyezmény értelmezése tekintetében kialakított ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele helyes, sőt szükséges, hiszen a 44/2001 rendelet – mely a tagállamok viszonyában a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett – olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek lényegében egyenértékűnek tekinthetők.(11)
33. Ez a helyzet áll fenn az 5. cikk 3. pontja esetében is, amely mindegyik szövegben szerepel, s célja „a jogellenes károkozás és a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmények” joghatósági szabályainak meghatározása; még akkor is, ha a 44/2001 rendelet szövegezése eltér a Brüsszeli Egyezményétől annyiban, hogy a joghatósági okok között kifejezetten említi azt a helyet, ahol „a károsító esemény [...] bekövetkezhet”, ugyanúgy, mint a Luganói Egyezménynek a 2007‑es felülvizsgálatot követő szövege. Az így kibővített fogalom azonban csak pontosítást jelent(12), és nem okoz e jogi eszközök összhangjában jelentős zavart, hiszen a Bíróság már korábban kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 3. pontja alkalmazható akkor is, ha a kereset a magatartás abbahagyására irányul, és célja a kár bekövetkezésének megakadályozása.(13)
– Az ügy terjedelméről
34. Emlékeztetek arra, hogy a jelen ügy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő különös joghatósági szabály terjedelmének meghatározására irányul, különösképpen a rendelkezésben foglalt joghatóságot megalapozó kapcsolat fogalmának meghatározására.
35. A Bíróságnak nem kell nyilatkoznia azon kérdésről, hogy a szerződésen kívüli felelősségi ügyekben a nemleges megállapítási keresetek megengedhetők‑e, és ha igen, milyen feltételek mellett. Ez ugyanis elsősorban a felperes perindítási jogának kérdéséhez tartozik, melyről az egyes tagállamok eljárási szabályai rendelkeznek, ugyanakkor e keresetek sajátosságát figyelembe kell venni a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának alkalmazása során.
36. Amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ezen rendelkezésben – mely az általános szabályok alóli kivételeket határozza meg – foglalt különös joghatósági szabály nem alkalmazható az ilyen típusú keresetekre, akkor a hivatkozott rendelet 2. cikkében foglalt általános szabályban kijelölt – tehát az alperes lakóhelye szerinti – igazságszolgáltatási szervek bírnak joghatósággal, és dönthetnek a kereset elfogadhatóságáról, illetve adott esetben megalapozottságáról.
B – A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának a jogellenes károkozás tárgyában benyújtott nemleges megállapítási keresetekre történő esetleges alkalmazhatóságáról
– A feltett kérdés jelentőségéről
37. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja a Bíróságtól megtudni, hogy az alapügyben benyújtott nemleges megállapítási keresethez hasonló keresetek a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának hatálya alá tartoznak‑e. A felmerülő kérdés konkrétan az, hogy egy német bíróság a joghatóságát alapozhatja‑e erre a rendelkezésre – mely „annak a helynek a bíróságát” jelöli ki, „ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” –, és dönthet‑e a Folien Fischer és a Fofitec által benyújtott keresetről, melyben e svájci székhelyű vállalatok az általuk többek között a német piacon állítólagosan elkövetett versenyjogi jogsértésből eredő polgári jogi felelősségük hiányának megállapítását kérik.
38. E kérdésben a Bíróság eddig még semmilyen megállapítást nem tett. Az Unió tagállamainak és a Svájci Államszövetségnek a bíróságai azonban egymástól eltérő módon foglaltak állást. A rendelkezésemre álló, nem kimerítő információk szerint a tagállami bíróságok nagy része(14), de nem összessége(15) kizárta a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának alkalmazását a jogellenes károkozás tárgyában benyújtott nemleges megállapítási keresetek tekintetében, míg a svájci szövetségi bíróság támogatta a Luganói Egyezmény 5. cikkének 3. pontjában foglalt, ezzel megegyező rendelkezések alkalmazását e tekintetben, amikor is a szolgáltatás kikényszerítésére irányuló ellenkereset vonatkozásában a svájci joghatóságot megalapozottnak találta.(16)
39. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ő is hajlik arra a véleményre, hogy a jogellenes cselekmény hiányának megállapítását célzó keresetek esetében a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján lehetőség van a nemzetközi joghatóság megállapítására. A Bundesgerichtshof előadja, hogy a német szakirodalomban uralkodó álláspont(17) szerint az e rendelkezésen alapuló, azaz a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyek tekintetében irányadó joghatósági ok alapján az esetleges jogellenes károkozásból fakadó igények fenn nem állásának megállapítására irányuló nemleges megállapítási kereset is indítható.
40. E tekintetben mind a jelen ügyben beavatkozóként szereplő tagállamok, mind a kérdést előterjesztő bíróság egyetértenek abban, hogy a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyben benyújtott nemleges megállapítási kereset esetében a joghatósági szabályokat, mintegy a tükörkép mintájára, ugyanolyan megközelítésből lehetne kezelni, mint a szolgáltatás kikényszerítésére, illetve a kártérítésre irányuló kereset esetében, melyek a nemleges megállapítási kereset folytatásaként annak szimmetrikus ellentétét képezik.
41. Azonban, mint ahogy a tükrök is torzíthatnak, lehetséges, hogy az említett szimmetria sem tökéletes, sőt nem is releváns. A jelen esetben afelé hajlok – bár nem minden kétely nélkül –, hogy a jelen ügyben a többség által támogatott elmélet több oldalról is támadható, nevezetesen a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának szövegezésére és céljára tekintettel, a jelen jogvitában a nemleges megállapítási kereset és a marasztalási kereset jogalapja közötti egybeesés hiányából eredően, valamint a javasolt tág értelmezésből eredő gyakorlati következményekre tekintettel.
42. Szeretném külön leszögezni, hogy nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a 44/2001 rendeletben foglalt joghatósági szabályok a nemleges megállapítási keresetekre is vonatkoznak, emlékeztetve arra, hogy a tagállami bíróságok előtti megengedhetőségük feltételeit a nemzeti eljárásjogok szabályozzák. E tekintetben megjegyzem, hogy a nemzeti álláspontok rendkívül eltérőek, de a nemleges megállapítási kereset benyújtásának általában a kereset tárgyához és a felperesnek e jogi védelem igénybevételéhez fűződő jogi érdekéhez kapcsolódó feltételeket szabnak.(18)
43. Mindemellett úgy vélem, hogy amennyiben jogellenes károkozással kapcsolatos ügyben nyújtanak be ilyen keresetet, nem a hivatkozott rendelet 5. cikkének 3. pontjában szabályozott különös joghatósági szabályt, hanem az ugyanezen rendelet 2. cikkében foglalt általános joghatósági szabályt kell alkalmazni, az alábbiakban előadott indokok miatt.
– A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának szó szerinti értelmezéséről
44. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a rendelet teljes hatékonyságának és a tagállamok területén történő egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a 44/2001 rendeletben található fogalmakat nem egyszerűen az egyik vagy másik érintett tagállam belső jogára való utalással kell értelmezni, hanem önálló módon, elsősorban a szöveg rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel.(19)
45. A Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 3. pontjának értelmében a „jogellenes károkozás és a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény” fogalma minden olyan kérelmet felölel, melynek „célja az ellenérdekű fél felelősségének megállapítása”, és amely az említett egyezmény 5. cikke 1. pontjának értelmében „nem tartozik a »szerződésből eredő kár« fogalomkörébe”, annak pontosításával, hogy a szerződés a felek szabad akaratából létrejött kötelezettségvállalást jelent.(20) A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára is átültethető ítélkezési gyakorlat tehát két feltétel együttes fennállását igénylő minősítési kritériumot határoz meg, nevezetesen a kereset jogalapjához fűződő pozitív feltételt, másrészt a kereset tényállásához fűződő negatív feltételt.(21)
46. Ebből eredően egy tagállami bíróság csak abban az esetben bírhat a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára alapozott joghatósággal, ha az előtte indított kereset célja „az alperes felelősségének megállapítása a jogellenes károkozás vagy a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény vonatkozásában”(22), valamint az alperes kötelezése a kár bekövetkezésével fenyegető magatartás abbahagyására, illetve a már bekövetkezett kár elhárítására. Márpedig a nemleges megállapítási kereset esetében nem az alperest vádolják károkozással, és nem az ő felelőssége kérdéses, hanem a felperes igyekszik bebizonyítani ennek az ellenkezőjét, azaz azt, hogy a felperes nem tanúsított kár bekövetkezésével fenyegető és kártérítési igényt keletkeztető vétkes magatartást. E tekintetben – bár a megállapításból levont következtetéseivel nem értek egyet – a német kormány helyesen emelte ki, hogy a nemleges megállapítási keresetben a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekben megszokott szerepek felcserélődnek, hiszen itt a felperes egy jogellenes károkozásból eredő kötelem potenciális adósa, míg az alperes e cselekmény lehetséges károsultja.
47. A nemleges megállapítási kereset tehát nem az alperes felelősségének megállapítására irányul, mint a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban, hanem épp ellenkezőleg, a kereset a felperes felelősségének kizárását célozza. Az alapeljárásban benyújtott kereset mellesleg nem is tekinthető jogellenes károkozásért való felelősség tárgyában benyújtott keresetnek a szó szoros értelmében, hiszen nem a felperesek által német területen elkövetett versenyjogi jogsértés fennállásának megállapítására irányul, hanem ezzel szöges ellentétben, a felperesek felmentését célozza, annak megállapításával, hogy magatartásuk jogkövető volt. Pontosabban a Folien Fischer és a Fofitec nem vitatja olyan cselekmények fennállását, amelyek esetleges kár bekövetkezését előidéző tényeket képezhetnek, de kijelentik, hogy felelősségüket nem lehet megállapítani, amennyiben e cselekmények nem jogellenesek.
48. A „Mines de potasse d’Alsace” néven ismert Bier‑ítéletből(23) eredő ítélkezési gyakorlatban a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 3. pontját akként értelmezte, hogy a felperes számára választást engedett a kárt előidéző esemény bekövetkezésének helye és a kár keletkezésének helye között.(24) Még ha a Bíróság nem is mondja ki kifejezetten, úgy tűnik számomra, hogy a két joghatósági ok közötti választási lehetőséget azért engedte meg a jogellenes károkozással kapcsolatos kereset felperesének, hogy ezzel támogassa a feltételezett károsult helyzetét, aki általában felperesi pozícióban szerepel.(25) Az ítélkezési gyakorlatban azonban semmi nem utal arra, hogy ugyanezt a kedvezményt a lehetséges károkozó számára is meg kellene adni.
49. A Brüsszeli Egyezményre vonatkozó, fent hivatkozott Henkel‑ítélet, illetve a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának megfogalmazása valóban lehetővé teszi az olyan még meg nem történt, de fenyegető kár bevonását a rendelkezés alkalmazási körébe, amely esetében a károsító esemény beazonosítható. A jogellenes cselekményből eredő kár ugyanis valóban lehet csupán jövőbeni, ám tényleges, és nem elvont tartalommal kell bírnia, különben a jogellenes károkozáshoz kötődő különös joghatósági ok tetszés szerint megteremthető lenne. Ennek megfelelően igaz az, hogy a jogellenes károkozás körében benyújtott kereset alapulhat a kárral fenyegető helyzeten, amennyiben az esetleges kárt kiváltó esemény létezik és beazonosítható, azonban a kár még nem merült fel. Mindemellett a nemleges megállapítási kereset feltételezi magának a kár bekövetkezése veszélyének kizárását is, s így éppen a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában előírt különös joghatósági feltétel alapjául szolgáló kapcsolódási tényezőt cáfolja.
50. A nemleges megállapítási kereset magánjogi megállapításra irányul, amelyből álláspontom szerint szükségszerűen következik, hogy a nemzetközi eljárásjogban megkívánt kapcsolódási tényező hiányzik. Bár elképzelhető egy olyan eset, amelyben a felperes elismeri, hogy az alperes kárt szenvedett, azonban nemleges megállapítási keresetben kérné annak a megállapítását, hogy nem felelős az adott kárért, például azért, mert a cselekmény nem jogellenes, vagy a szóban forgó cselekmény és a hivatkozott kár között nincs okozati összefüggés.(26) Azonban a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának alkalmazása egy ilyen nemleges megállapítási keresetre még ebben az esetben sem tűnik számomra összeegyeztethetőnek a fent hivatkozott Tacconi‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlattal, hiszen a kereset nem „az alperes felelősségének megállapítására” irányul, és így álláspontom szerint nem ezen különös rendelkezés alkalmazási körébe tartozik, hanem az alperes lakóhelyéhez kötődő általános joghatósági szabályéba.
51. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a Fofitec licenciái átadásának megtagadása a Német Szövetségi Köztársaság területén fejti ki hatását, így a Bundesgerichtshof véleménye szerint e tagállam jogát kell alkalmazni a vonatkozó kollíziós jogszabályok értelmében. A Marinari‑ügyben(27) azonban a Bíróság megállapította, hogy a Brüsszeli Egyezmény nem kívánta az egyezményben megfogalmazott területi joghatósági szabályokat a szerződésen kívüli kárért való felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezésekhez kötni. E tekintetben hozzáteszem, hogy a 864/2007/EK rendelet(28) 6. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza a kártérítési igényt érvényesíteni kívánó személyt, hogy válasszon a több tagállam piacát érintő versenykorlátozó magatartásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazható jogok között.
52. A Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 3. pontjának, és így a 44/2001 rendeletben található hasonló joghatósági szabálynak az értelmezésével kapcsolatosan a Bíróság kimondta, hogy a szerződésen kívüli károkozás tárgyában benyújtott kereset nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, amennyiben nem a rendelkezés értelmében vett kártérítésre irányul, még akkor sem, ha a kereset alapja egy vétkesnek tekintett tevékenység.(29)
53. Következésképpen a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának szó szerinti értelmezése nem támasztja alá azt az álláspontot, miszerint a nemleges megállapítási keresetekre e rendelkezés alkalmazható lenne.
– A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának teleologikus értelmezéséről
54. A 44/2001 rendelet célja az Unióban székhellyel rendelkező személyek jogi védelmének megerősítése, lehetővé téve egyúttal, hogy a felperes könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, illetve hogy a kellően tájékozott alperes ésszerűen előreláthassa, hogy mely bíróság előtt indítható ellene kereset.(30)
55. A 44/2001 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdéséből e tekintetben kitűnik, hogy a kiszámíthatóság, és ebből eredően a jogbiztonság érdekében az alperes lakóhelyére alapozott joghatósági okot minden esetben előnyben kell részesíteni, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági feltételt kíván meg.
56. A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában megfogalmazott joghatósági szabály kivételt képez a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt általános joghatósági szabály alól, melynek célja a felperes által indított keresettel perelt fél védelme.(31) Ebből eredően szigorú, sőt megszorító módon kell értelmezni.(32)
57. A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt különös joghatósági szabály alapja „a jogvita és az ügyben megkereshető bíróság közötti különösen szoros kapcsolat, a hatékony eljárásszervezés céljára tekintettel”(33). E rendelkezés lehetőséget ad a felperesnek arra, hogy kivételesen az alperes lakóhelyétől eltérő államban található bíróságon indítson pert, a per tárgya és e bíróság közötti különös kapcsolatra tekintettel. Amennyiben az alperes lakóhelyén alapuló joghatósági októl el kívánunk térni, ellenőrizni kell, hogy az érintett tényállási elemek vonatkozásában valóban fennáll‑e a szigorúan megkövetelt kapcsolati tényező(34), hiszen az ügyben eljáró bíróság és a per között különösen szoros kapcsolatnak kell fennállnia, ez pedig a vizsgált rendelkezés értelmében nem más(35), mint az a „hely, ahol a kár bekövetkezett, vagy bekövetkezhet”.
58. A nemleges megállapítási kereset esetében e különösen szoros közelséget nem lehet a kétértelműség veszélye nélkül meghatározni. Az alapeljárásban a német bíróság nemzetközi joghatóságának két svájci székhelyű vállalat tevékenységének, illetve mulasztásának a német piacra kifejtett versenykorlátozó hatásán kellene alapulnia, mely tevékenységet, illetve mulasztást egy olyan olasz vállalkozás – a Ritrama SpA – terhére követték el, amely tagadja, hogy Németországban bármilyen tevékenységet folytatott volna, ám az Unió más tagállamaiban kétségkívül fejtett ki termelési és forgalmazási tevékenységet. A versenyjogi ügyekben ugyanis több olyan tényezőt találunk, amelyek a jogellenes tevékenységekhez és e tevékenységek hatásához kapcsolódó joghatósági okok szétszóródását eredményezhetik.
59. Álláspontom szerint a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának célja nem teszi lehetővé, hogy hatálya alá vonjuk a jogellenes károkozás hiányára alapuló jogvitákat. A rendelet – e rendelkezést is magában foglaló – általános rendszerének vizsgálata alapján ugyanerre a következtetésre jutunk.
– A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának logikai értelmezéséről
60. Való igaz, hogy a perfüggőség tekintetében a Bíróság – a Brüsszeli Egyezmény 21. cikkének(36) értelmezése körében meghozott, fent hivatkozott Tatry‑ítéletben – úgy ítélte meg, hogy a hajóraklevéllel történő tengeri szállítás vonatkozásában benyújtott kártérítési kérelem és a vele szemben álló, a kár hiányának megállapítására irányuló kérelem között ténybeli és jogalapi azonosság áll fenn.(37) A kérdést előterjesztő bíróság és az észrevételeket előterjesztő felek – a Ritrama SpA kivételével – úgy vélik, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot kell a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára átültetni, és ebből eredően a hivatkozott rendelkezésben foglalt joghatósági szabály a nemleges megállapítási keresetek esetében is alkalmazhatóvá válik.(38)
61. A fent hivatkozott Tatry‑ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat azonban véleményem szerint nem jelent komoly akadályt a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának általam javasolt megszorító értelmezésével szemben. Elismerem, hogy a jogellenes károkozás körében a nemleges megállapítási kérelem és a tőle függő marasztalási kérelem jogalapja azonos lehet, amennyiben az egyik kereset annak jogi megállapítását célozza, hogy egy potenciális károkozó nem követett el egy károsító eseményt, míg a másik kereset épp ennek az ellenkezőjének a megállapítására irányul.
62. Mindemellett, bár a hivatkozott ítéletnek megfelelően – a perfüggőség és az ebből eredő anyagi jogerő (res iudicata) vonatkozásában – valóban jól körülhatárolható a bíróság előtt indított per terjedelme a per jogalapjának fogalma alapján, ez nem jelenti azt, hogy e fogalom alapján megállapítható a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának megfelelő kapcsolódási tényező fennállása az adott peres eljárásban.
63. A fent hivatkozott Tatry‑ítéletben ugyanis a Bíróság csupán a perfüggőségre vonatkozó rendelkezésekről döntött, melyek önmagukban nem állapítanak meg joghatósági okokat, hanem csak azt határozzák meg, hogy amennyiben egyidejűleg két bíróság előtt indítottak eljárást, melyiknek kell e tekintetben először állást foglalnia. A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett jogi probléma ettől merőben eltér.
64. Ezen túlmenően úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének megfogalmazási módja arra utal, hogy a joghatóság nem a per jogalapjára, hanem a különös joghatósági okok esetében egyenként meghatározott kapcsolódási tényezőre épül, ami két külön dolgot jelent, ahogy ez a hivatkozott rendelkezésben található joghatósági szabályok összehasonlító elemzéséből is kiderül. Ennek megfelelően „ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény”, akkor a kapcsolódási tényező „a kötelezettség teljesítésének helye” (44/2001 rendelet 5. cikk 1. pont), vagy „tartással kapcsolatos ügyekben” e tényező „a tartásra jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye” (44/2001 rendelet 5. cikk 2. pont).
65. Az észrevételt előterjesztő felek, akik azon a véleményen vannak, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja felöleli a jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítására irányuló kereseteket, kijelentik, hogy a rendelet 5. cikkében szabályozott egyéb joghatósági okok esetében ugyanaz a szabály érvényes a nemleges megállapítási keresetekre és a pozitív marasztalási keresetekre.
66. Mindemellett úgy gondolom, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjától eltérő esetekben a kereset negatív (nemleges) vagy pozitív (marasztaló) jellege nem befolyásolja az 5. cikk rendelkezéseiben előírt kapcsolódási tényezőt. A jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekben azonban a kereset jellege alapvető fontosságú a joghatóság meghatározása szempontjából, hiszen itt a különbség a káresemény léte vagy nemléte, márpedig a káresemény a kapcsolódási tényező lényegi alkotóeleme.
– A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontja kiterjesztő értelmezésének gyakorlati következményeiről
67. A francia kormány sajátos javaslatot terjesztett elő az eljárásban, miszerint az alapeljárásban benyújtotthoz hasonló nemleges megállapítási kereset tárgyában hozott ítélet jogerejét annak a tagállamnak a területére kell korlátozni, amelynek területén a joghatósággal rendelkező bíróság székhelye található, tudni kell azonban, hogy a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó francia jog nem ismeri el ezt a fajta keresettípust.
68. Álláspontom szerint a 44/2001 rendelettel felállított rendszerrel ellentétes lenne mindenekelőtt az előzetes döntéshozatali kérdésben foglalt joghatósági feltétel elfogadása, másodsorban pedig az a vélemény, hogy e joghatósági feltétel jogi és gyakorlati következményeinek elfogadhatatlansága miatt az ítélet jogerejét annak a tagállamnak a területére kellene korlátozni, amelynek bírósága az ügyben eljárt.
69. A 44/2001 rendelet rendelkezéseinek minden tagállam vonatkozásában hatályosulni kell, a francia kormány által javasolt egyik vagy másik tagállam területére való korlátozás nélkül, hiszen ennek hiányában a rendelet hatékony érvényesülése nem valósulna meg.(39) A 44/2001 rendelet célja és lényege éppen az, hogy olyan joghatósági szabályokat állítson fel, amelyek egyszerre minden tagállam bíróságára érvényesek, és így ugyanabban a jogvitában csak egy – nemzetközi jogerővel bíró – határozat születhessen.(40)
70. Elismerem, hogy a Bíróság megengedte, hogy a perfüggőségi kivétel kihasználásával egyik fél „megtorpedózza” vagy „rövidzárlatozza” a másik fél keresetét a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke kiterjesztő alkalmazása alapján.(41) Ennek ellenére úgy gondolom, hogy amennyiben elfogadnánk a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt különös joghatósági okra alapított nemleges megállapítási kereseteket, ez megnövelné az akadályozó keresetek előfordulási veszélyét, mivel lehetővé tenné a potenciális károkozók számára, hogy az alperes lakóhelyétől eltérő bíróság előtt indítsanak eljárást.(42)
71. El kell kerülni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára vonatkozó olyan értelmezés elfogadását, amely jogelméletileg ugyan kielégítő lenne, azonban ilyen mértékű gyakorlati problémákhoz vezetne.
72. Következésképpen az a véleményem, hogy a szerződésen kívüli károkozás körében benyújtott nemleges megállapítási keresetek vonatkozásában a Bíróságnak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt joghatósági szabály hatályának megszorító értelmezése mellett kellene döntenie, és az alperes lakóhelyére alapozott általános joghatósági szabályt kellene előnyben részesítenie.
V – Végkövetkeztetések
73. A fenti megfontolásokra tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire a következő választ adja:
„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyek tekintetében irányadó joghatósági ok nem alkalmazható az olyan nemleges megállapítási kereset esetében, amelyben a potenciális károkozó arra hivatkozik, hogy a potenciális károsultat egy meghatározott történeti tényállás mellett nem illetik meg a jogellenes károkozásból fakadó igények.”