A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. november 8.
F‑40/05. sz. ügy
Marta Andreasen
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Hivatalvesztés intézkedés – Fegyelmi tanács – Összetétel – Az új rendelkezések időbeli hatálya – Az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke – A fegyelmi eljárás határidőinek betartása – Ne bis in idem – Arányosság – Indokolás”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Andreasen többek között a Bizottság 2004. október 13‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely kimondta a felperes hivatalvesztését, nyugdíjjogosultságának csökkentése nélkül.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Jogszerűség – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
2. Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog
(Az Európai Unió alapjogi chartája, 47. cikk)
3. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkére alapított jogalap hatástalansága
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
4. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – A fegyelmi tanácsra alkalmazandó új szabályok hatálybalépése
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 5. cikk, (1) és (4) bekezdés, valamint 6. cikk, (5) bekezdés)
5. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – A ne bis in idem elve – Felfüggesztés
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 9. cikk, (3) bekezdés, 23. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (2) bekezdés)
6. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – A felfüggesztett tisztviselő helyzetéről való határozathozatalra megszabott határidő
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 24. cikk, (2) bekezdés)
7. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Határidők
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 18. cikk, és 22. cikk, (1) bekezdés)
8. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Szankció – Visszavonás
9. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A véleménynyilvánítás szabadsága – Gyakorlás – Korlátok – A hivatás méltósága – Együttműködési kötelezettség
(Személyzeti szabályzat, 11. cikk, 12. cikk, első bekezdés, és 21. cikk)
10. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Hivatalos részvétel tudományos rendezvényeken
11. Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – A véleménynyilvánítás szabadsága – A közérdek által igazolt korlátozások
(Személyzeti szabályzat, 17. cikk, második bekezdés)
12. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Fegyelmi intézkedés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat a kinevezésre jogosult hatóságra és a fegyelmi tanácsra ruházza a fegyelmi eljárás lefolytatásának kizárólagos felelősségét. A személyzeti szabályzattal létrehozott fegyelmi eljárás rendjének egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé, hogy a Törvényszék az ilyen eljárást a saját kezdeményezésére és a felperes által szabályszerűen felhozott jogalapoktól függetlenül újból lefolytassa. A közösségi bíróság által a megsemmisítési jogvita keretében gyakorolt jogszerűségi felülvizsgálat tehát még fegyelmi területen is – kizárólag az előterjesztett jogalapokra tekintettel – a fegyelmi eljárás lefolytatásának jogszerűségére, valamint a kinevezésre jogosult hatóság által a megtámadott fegyelmi intézkedés céljából megállapított tények fennállásának, terjedelmének és súlyának ellenőrzésére korlátozódik.
(lásd a 111. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑242/97. sz., Z kontra Parlament ügyben 1999. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑77. o. és II‑401. o.) 19. pontja.
2. Az alapvető jogok azon általános jogelvek szerves részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróság biztosítja. Ennek érdekében ez utóbbi a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi szerződések nyújtotta iránymutatásokból merít, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak. Az emberi jogok európai egyezménye e tekintetben különös jelentőséggel bír.
A független és pártatlan bírósághoz való jog ilyen alapvető jognak minősül. Ugyanis a magánszemélyek a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmére jogosultak. Ezt a jogot az emberi jogok európai egyezményének 6. és 13. cikke is tartalmazza, és azt megerősíti az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikke.
(lásd a 122. és 124. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 222/84. sz. Johnston‑ügyben 1986. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1651. o.) 18. pontja; C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑6677. o.) 39. pontja; C‑112/00. sz. Schmidberger‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., 5659. o.) 71. pontja; C‑263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo‑Quéré ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑3425. o.) 29. pontja; C‑540/03. sz., Parlament/kontra Tanács ügyben 2006. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑5769. o.) 35. pontja; C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑439. o.) 76. pontja, valamint C‑432/05. sz. Unibet‑ügyben 2007. május 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑2271. o.) 37. pontja.
3. Az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
El kell utasítani azt a jogalapot, amely az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik a tisztviselő ellen szemben lefolytatott fegyelmi eljárás végén elfogadott, a személyzeti szabályzaton alapuló szankcióval szemben.
Egyrészt ugyanis az ilyen szankció nyilvánvalóan nem rendelkezik az emberi jogok európai egyezménye 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett büntetőjogi vádról szóló határozat jellemzőivel.
Másrészt kitűnik az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából, hogy az említett rendelkezésben szereplő követelmények a közigazgatási hatóság által hozott fegyelmi határozatra nem feltétlenül terjednek ki, amely rendelkezés mindössze az abban megfogalmazott feltételeknek eleget tevő bíróság előtti felülvizsgálat lehetővé tételét írja elő az ilyen határozat vonatkozásában.
(lásd a 125–127. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑26/89. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑781. o.) 94. pontja.
4. A 2004. május 1‑jén hatályba lépett személyzeti szabályzat IX. mellékletének 5–8. cikke bizonyos módosításokat vezetett be a fegyelmi tanács megalakulása és összetétele vonatkozásában. Ha az ezen időpont előtt alakult fegyelmi tanácsnak a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselő ügyéről való határozathozatal során e cikkeket alkalmaznák, az nemcsak a korábbi törvény hatálya alatt keletkezett helyzet jövőbeli hatását érintené, hanem szükségszerűen e cikkek visszamenőleges hatállyal való felruházását jelentené.
Azokra az elvekre tekintettel, amelyek az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jogi rendelkezések időbeli hatályát szabályozzák, és mivel az új rendelkezések még hallgatólagosan sem tartalmaznak arra vonatkozó utalást, hogy azokat visszamenőlegesen kellene alkalmazni, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések egyáltalán nem írják elő a hatálybalépésük előtt megalakult fegyelmi tanács megalakulásának és összeállításának felülvizsgálatát.
(lásd a 159. és 171. pontot)
5. A fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselővel szemben alkalmazható felfüggesztés intézkedés a természeténél fogva ideiglenes jellegű, és mint ilyen, nem fegyelmi intézkedés, ezért nem jön számításba a ne bis in idem elv alkalmazása során, amely elvet kifejezetten rögzítették a személyzeti szabályzatnak a tisztviselők fegyelmi szabályozására vonatkozó rendelkezéseiben.
(lásd a 181–183. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑5977. o.) 26. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑333/99. sz., X kontra BCE ügyben 2001. október 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑3021. o.) 149. és 151. pontja.
6. A 2004. május 1‑jén hatályba lépett személyzeti szabályzat IX. melléklete 24. cikkének (2) bekezdése annak kimondásával, hogy a felfüggesztett tisztviselő helyzetét a felfüggesztés hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül véglegesen rendezni kell, és amennyiben ezen határidőn belül nem hoznak ilyen határozatot, az érintett tisztviselő ismét teljes díjazásának folyósítására jogosult, annak megakadályozására irányul, hogy a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselőt több mint hat hónapig anélkül foszthassák meg a díjazásától, hogy az ügyében határozatot hoznának. Ebből következően ez a határidő csak elévülési jellegű, olyan értelemben, hogy annak lejárta után a tisztviselő újból a teljes díjazását kapja. Ugyanakkor az a tény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a kérdéses határidőn belül nem hozott végleges határozatot e tisztviselő ügyében, nem eredményezheti a tisztviselővel szembeni fegyelmi eljárást befejező határozat jogellenességének megállapítását.
(lásd a 189. és 190. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑549/93. sz., D kontra Bizottság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑13. o. és II‑43. o.) 32. és 33. pontja, valamint T‑121/99. sz., Irving kontra Bizottság ügyben 2000. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑85. o. és II‑357. o.) 49. pontja.
7. Jóllehet a fegyelmi eljárás lefolytatására meghatározott határidők nem elévülési jellegűek, azok kifejezik a gondos ügyintézés azon szabályát, amelynek célja – mind az adminisztráció, mind a tisztviselők érdekében – az indokolatlan késedelem elkerülése a fegyelmi eljárást befejező határozat elfogadásakor. Ezért a fegyelmi hatóságnak körültekintően kell lefolytatnia a fegyelmi eljárást, és úgy kell eljárnia, hogy minden további jogi aktus az előzőhöz képest ésszerű határidőn belül meghozzon. Ezen határidő be nem tartása – amely kizárólag az ügy sajátos körülményeinek figyelembevételével ítélhető meg – a határidőn túl elfogadott aktus megsemmisítését vonhatja maga után mind a korábbi személyzeti szabályzat, mind annak 2004. május 1‑je óta hatályos változata értelmében.
(lásd a 194. és 195. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 13/69. sz., Van Eick kontra Bizottság ügyben 1970. február 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1970., 3. o.) 4. pontja, 228/83. sz., F. kontra Bizottság ügyben 1985. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 275. o.) 30. pontja, valamint 175/86. és 209/86. sz., M. kontra Tanács egyesített ügyekben 1988. április 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 1891. o.) 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 88. pontja; fent hivatkozott D kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 25. pontja; T‑197/00. sz., Onidi kontra Bizottság ügyben 2002. május 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑69. o. és II‑325. o.) 91. pontja, valamint T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑1669. o.) 47. pontja.
8. A hivatalvesztés intézkedést kiszabó határozat az intézmény részéről szükségszerűen súlyos megfontolásokat foglal magában tekintettel az abból eredő komoly és visszavonhatatlan következményekre. Az intézmény ebben a tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a bírósági felülvizsgálat annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a tényállást helytállóan állapították‑e meg, és hogy a tényállás értékelése során nem történt‑e nyilvánvaló hiba.
(lásd a 220. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑141/97. sz., Yasse kontra EBB ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑A‑177. o. és II‑929. o.) 63. pontja.
9. A személyzeti szabályzat 12. cikkének első bekezdése (a 2004. április 30‑ig hatályos változatában) annak biztosítására irányul, hogy a közösségi tisztviselők viselkedésükkel méltó képet mutassanak, amely megfelel a nemzetközi közszolgálat tagjaitól joggal elvárható rendkívül korrekt és tiszteletreméltó magatartásnak. Ebből következik többek között, hogy a valamely tisztviselő által nyilvánosan tett sértő kijelentések, amelyek csorbítják azon személyek becsületét, akikre vonatkoznak, önmagukban rossz fényt vetnek a beosztására e rendelkezés értelmében. Az említett személyzeti szabályzat 12. cikkének első bekezdése, éppúgy mint a 11. és 21. cikk, az együttműködési kötelezettség egyik sajátos kifejeződésének minősül, amely nemcsak azt írja elő a tisztviselőnek, hogy tartózkodjon az olyan viselkedéstől, amely rossz fényt vet a beosztására, és csorbítja az intézménynek és annak hatóságainak tekintélyét, hanem azt is, hogy – különösen, ha magas besorolási fokozattal rendelkezik – minden gyanún felül álló magatartást tanúsítson annak érdekében, hogy megmaradjon az intézmény és ezen tisztviselő között fennálló bizalmi viszony. Az említett 12. cikk nem gátolja a szólásszabadságot, amely a közösségi tisztviselőket megillető alapvető jog, hanem előírja e jog gyakorlásának ésszerű korlátait a szolgálat érdekében.
Az említett személyzeti szabályzat 12. cikke első bekezdésének alkalmazásában nemcsak az érintett személyek méltóságának megsértésére alkalmas gyanúsításokat tekintették az ezen személyek becsületét csorbító súlyos sértésnek, hanem azokat az állításokat is, amelyek rossz fényt vethetnek e személyek szakmai tisztességére. Az említett állítások formájának nincs jelentősége: az kiterjed mind a közvetlen támadásokra, mind azokra az állításokra, amelyeket kételkedő, közvetett, leplezett formában, célzás útján, vagy kifejezetten nem említett, de azonosítható személyre tettek.
Ebben a tekintetben az olyan feljegyzéseknek a tisztviselő általi elküldése, amelyek a jellegüknél fogva rossz fényt vetnek a beosztására, önmagában is az említett személyzeti szabályzat 12. cikkének első bekezdésében megfogalmazott kötelezettség megsértésének minősül, függetlenül attól, hogy ezek a feljegyzések milyen nyilvánosságot kaptak volna.
(lásd a 233–235. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑146/89. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1991. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑1293. o.) 76. pontja; T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑97. o. és II‑289. o.) 126–129. pontja; T‑183/96. sz., E kontra CES ügyben 1998. február 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑67. o. és II‑159. o.) 38., 39. és 41. pontja; T‑34/96. és T‑163/96. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑87. o. és II‑463. o.) 123., 124. és 129. pontja; T‑259/97. sz., Teixeira Neves kontra Bíróság ügyben 2000. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑169. o. és II‑773. o.) 29., 30. és 47. pontja.
10. Kizárólag a felettes hatóság feladata, hogy – teljesen szabadon – eldöntse, hogy helyénvaló‑e engedélyezni a tisztviselőinek, hivatalos minőségükben, a tudományos rendezvényeken való részvételt.
(lásd a 250. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 338/82. sz., Albertini és Montagnani kontra Bizottság ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2123. o.) 32. pontja.
11. Az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jog olyan alapvető jognak minősül, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróság biztosítja, és amely megilleti különösen a közösségi tisztviselőket. Mindazonáltal a véleménynyilvánítás szabadságához való jog nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem korlátozásokat is magában foglalhat, azzal a feltétellel, hogy ezek a korlátozások a Közösség által követett közérdekű célok megvalósításához szükségesek, és a célzott joghatásra tekintettel nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét veszélyeztetné. Ezen elvek fényében a személyzeti szabályzat – a Közösségek tevékenységével kapcsolatos szövegeknek a tisztviselő általi nyilvánosságra hozatalára vonatkozó – 17. cikkének második bekezdését (a 2004. április 30‑ig hatályos változatában) nem lehet úgy tekinteni, hogy az a tisztviselők véleménynyilvánítása szabadságának indokolatlan korlátozását írja elő.
Először is, a nyilvánosságra hozatal előzetes engedélyezésének e cikkben előírt követelménye azon jogszerű célt szolgálja, hogy a Közösségek tevékenységével kapcsolatos szöveg ne sérthesse a Közösségek érdekeit, és különösen valamely intézmény hírnevét, valamint az intézményről kialakult képet. Másodszor, az említett 17. cikk második bekezdése nem minősül az általa oltalmazandó közérdekű céllal aránytalan intézkedésnek. Egyrészt a nyilvánosságra hozatal előzetes engedélyezése csak abban az esetben kötelező, ha az a szöveg, amelyet a tisztviselő nyilvánosságra kíván hozni vagy hozatni, a Közösségek tevékenységével kapcsolatos. Másrészt egyáltalán nincs előírva a nyilvánosságra hozatal feltétlen tilalma. Éppen ellenkezőleg, az említett személyzeti szabályzat 17. cikke második bekezdésének utolsó mondata egyértelműen főszabállyá teszi a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó engedély megadását, mivel az ilyen engedélyt csak akkor lehet megtagadni, ha a szóban forgó nyilvánosságra hozatal a Közösségek érdekeit veszélyeztetheti.
(lásd a 251. és 252. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Connolly kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 148. és 149–152. pontja.
12. A határozat indokolásának célja egyrészt azon adatoknak az érintettel való közlése, amelyekből az megállapíthatja, megalapozott‑e a határozat, vagy sem, másrészt a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele.
Azt a kérdést, hogy a kinevezésre jogosult hatóság valamely tisztviselővel szemben szankciót kiszabó határozatának indokolása eleget tesz‑e ezeknek a követelményeknek nemcsak a határozat szövege, hanem annak háttere, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni. Ebben a tekintetben a kinevezésre jogosult hatóságnak ugyan pontosan meg kell jelölnie a tisztviselő terhére rótt cselekményeket, valamint azokat a megfontolásokat, amelyek a választott szankció elfogadására indították, az egyáltalán nem követelmény, hogy megvitassa az érdekelt által az eljárás során felhozott valamennyi ténybeli és jogi kérdést. Ha a kinevezésre jogosult hatóság ugyanazt a szankciót választja, amelyet a fegyelmi tanács javasolt, nincs szükség a szankció megfelelő jellegére vonatkozó további indokolásra.
(lásd a 259. és 260. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑188/96. P. sz., Bizottság kontra V ügyben 1997. november 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑6561. o.) 26–29. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑12/94. sz., Daffix kontra Bizottság ügyben 1995. március 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑71. o. és II‑233. o.) 33. pontja; T‑144/96. sz., Y kontra Parlament ügyben 1998. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑405. o. és II‑1153. o.) 27. pontja; fent hivatkozott Connolly kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 93. pontja; fent hivatkozott Onidi kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 156. pontja; T‑277/01. sz., Stevens kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑253. o. és II‑1273. o.) 70. és 71. pontja.