A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2021. december 1.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Az „Adóügyi és Vámuniós” Főigazgatóság informatikai platformjainak meghatározására, fejlesztésére, karbantartására és támogatására irányuló szolgáltatások – Az ajánlattevő ajánlatának elutasítása és a szerződés más ajánlattevő részére történő odaítélése – Indokolási kötelezettség – Kirívóan alacsony összegű ajánlat”
A T‑546/20. sz. ügyben,
a Sopra Steria Benelux (székhelye: Ixelles [Belgium]),
az Unisys Belgium (székhelye: Machelen [Belgium])
(képviselik őket: L. Masson és G. Tilman ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: L. André és M. Ilkova, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az egyrészt az „Adóügyi és Vámuniós” Főigazgatóság informatikai platformjainak meghatározására, fejlesztésére, karbantartására és harmadik szintű támogatására irányuló szolgáltatásokra vonatkozó, TAXUD/2019/OP/0006. sz. közbeszerzési eljárás keretében az „A” tétel vonatkozásában a Sopra Steria Benelux és az Unisys Belgium által közösen benyújtott ajánlat elutasításáról, másrészt a szerződésnek egy másik ajánlattevő konzorcium részére történő odaítéléséről szóló, 2020. július 2‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Spielmann elnök, U. Öberg és R. Mastroianni (előadó) bírák,
hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. október 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2019. december 6‑án az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2019/S 236–577462) a Bizottság „Adóügyi és Vámuniós” Főigazgatósága informatikai platformjainak meghatározására, fejlesztésére, karbantartására és harmadik szintű támogatására irányuló szolgáltatásokra vonatkozó, TAXUD/2019/OP/0006. sz. közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt tett közzé. Az említett hirdetmény két tételből, nevezetesen a „Fejlesztési szolgáltatások a CCN/CSI platformhoz” címet viselő „A” tételből és a „Fejlesztési szolgáltatások a SPEED2(ng), CDCO/TSOAP és SSV platformokhoz” címet viselő „B” tételből állt, és az ajánlatok értékelésekor odaítélési szempontként a legjobb ár‑érték arány, illetve a műszaki minőség és az ár 70%‑ban, illetve 30%‑ban került figyelembevételre. A Bizottságnak e két tétel mindegyike tekintetében 36 hónapos időtartamra kellett keretszerződést kötnie, amely időtartam három alkalommal, alkalmanként 12 hónappal meghosszabbítható a legjobb ár‑érték arányt kínáló ajánlattevővel, feltéve hogy ezen ajánlattevő eleget tesz bizonyos minimumkövetelményeknek az alkalmasság, a kizáró körülmények, a teljesítőképesség és az ajánlat megfelelősége tekintetében.
2 2020. február 27‑én a felperesek, a Sopra Steria Benelux (a továbbiakban: Sopra) és az Unisys Belgium a Sopra által vezetett konzorcium keretében közös ajánlatot nyújtott be. Az „A” tételre vonatkozóan határidőn belül benyújtott egyetlen másik ajánlat az ARHS Developments SA és az International Business Machines of Belgium SA által alkotott ARHS‑IBM konzorciumtól érkezett.
3 2020. július 2‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felpereseket az „A” tételre vonatkozó ajánlatuk elutasításáról, amit azzal indokolt, hogy gazdaságilag nem az bizonyult a legelőnyösebb ajánlatnak, továbbá arról, hogy a szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélték oda (a továbbiakban együtt: megtámadott határozat). A Bizottság csatolta az ajánlatuk értékeléséről szóló jelentés kivonatát, amely magyarázatokkal ellátva tartalmazta a nekik odaítélt pontszámokat, továbbá tájékoztatta őket arról, hogy írásbeli kérelemre közli velük a nyertes ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, a szerződés értékét, valamint a nyertes ajánlattevő nevét. A felperesek ugyanezen a napon erre irányulóan kérelmet nyújtottak be.
4 Az ajánlat értékeléséről szóló jelentésből kitűnik, hogy a felperesek ajánlata összesen 90,81 pontot kapott, amely a következőképpen oszlott meg:
Ajánlattevő | Ár | Minőségi pontszám | Pénzügyi pontszám | Összpontszám |
Sopra és Unisys Belgium konzorcium | 21 699 281,86 EUR | 70,00 | 20,81 | 90,81 |
5 2020. július 3‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a szerződés az ARHS‑IBM konzorciumnak került odaítélésre, és megküldte a részükre az e konzorcium ajánlatának értékeléséről szóló jelentés kivonatát, amely magyarázatokkal ellátva tartalmazta a konzorciumnak odaítélt pontszámokat.
6 Ezen ajánlat értékeléséről szóló jelentésből kitűnik, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata összesen 98,53 pontot kapott, amely a következőképpen oszlott meg:
Ajánlattevő | Ár | Minőségi pontszám | Pénzügyi pontszám | Összpontszám |
ARHS‑IBM konzorcium | 15 054 925,60 EUR | 68,53 | 30,00 | 98,53 |
7 2020. július 10‑i levelükben a felperesek vitatták a közbeszerzési eljárás eredményét, és a nyertes ajánlatban megjelölt árat illetően kétségeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az általuk ajánlott árnál – amelyet észszerűnek és a piaci feltételeknek megfelelőnek minősítettek – jóval alacsonyabb ár „szociális dömping” veszélye nélkül is megvalósítható lenne. Így többek között annak megerősítésére hívták fel az ajánlatkérő szervet, hogy az ellenőrizte‑e, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata nem rejt magában ilyen jellegű kockázatot.
8 2020. július 20‑i levelében a Bizottság többek között azt válaszolta, hogy a nyertes ajánlat pénzügyi szempontból lefolytatott részletes elemzése keretében megállapításra került, hogy az összhangban van azon országok piaci feltételeivel, ahonnét a szerződő felek és alvállalkozóik a kért szolgáltatásokat teljesítik.
Az eljárás és a felek kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 2‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
10 A Bizottság 2020. december 4‑én ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
11 2020. december 21‑i levelével a Törvényszék az eljárási szabályzata 83. cikkének (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy nincs szükség második beadványváltásra.
12 A 2021. január 15‑i végzésével a Törvényszék lezárta az eljárás írásbeli szakaszát.
13 A Törvényszék Hivatalához 2021. február 9‑én benyújtott beadványukban a felperesek tárgyalás tartását kérték.
14 2021. június 15‑én a felperesek az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján új bizonyítási indítványt nyújtottak be.
15 A Bizottság 2021. július 2‑án foglalt állást ezen indítványról.
16 A Törvényszék a 2021. október 5‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait.
17 A felperesek keresetükben lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i 2018/1046 (EU, Euratom) európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) I. melléklete 23. cikkének a megsértésén, valamint nyilvánvaló értékelési hibán alapul. A második jogalap az indokolás hiányán alapul.
20 A második jogalappal, amelyet elsőként kell megvizsgálni, a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy az ajánlatkérő nem vette figyelembe az ajánlatukban és a nyertes ajánlattevő ajánlatában szereplő ár közötti jelentős eltérést, amelyet olyan jelnek kellett volna tekinteni, amely a nyertes ajánlattevő részéről kirívóan alacsony összegű ajánlat gyanúját kelti, valamint hogy az ajánlatkérő szerv nem szolgált kellő indokolással azon okokat illetően, amelyek alapján úgy ítélete meg, hogy a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű.
21 Közelebbről, az értékelésről szóló jelentés kivonatával kiegészített megtámadott határozat sérti az indokolási kötelezettséget azon kérdés vonatkozásában, hogy a szóban forgó „A” tétel tekintetében nyertes ajánlat összege kirívóan alacsony jellegű‑e.
22 A felperesek szerint a Bizottság 2020. július 2‑i levele semmilyen igazolással nem szolgált az ajánlatkérő szerv döntésével összefüggésben. A Bizottság 2020. július 3‑i levele álláspontjuk szerint nem tartalmazott sem magyarázatot, sem indokolást a szerződés odaítélése keretében hozott döntésre nézve. Ami végül a felperesek kifejezett kérelmét követő 2020. július 20‑i levelet illeti, a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság abban annak megállapítására szorítkozott, hogy a nyertes ajánlat pénzügyi szempontból lefolytatott alapos értékelése nyomán megállapította, hogy az megfelel azon országok piaci feltételeinek, ahonnét a szerződő felek és alvállalkozóik a szolgáltatásaikat nyújtják. Márpedig ennek kijelentése azt bizonyítja, hogy a Bizottságnak prima facie kétségei voltak az ARHS‑IBM konzorcium által benyújtott ajánlat árának szokásos jellegét illetően, ami ellentmondásban áll az azt elfogadó határozat indokolásának szűkszavúságával.
23 A felperesek így azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem szolgált indokolással azon érvek tekintetében, amelyek arra vezették, hogy a nyertes ajánlat árát szokásosnak tekintse, és hogy először is nem fejtette ki azokat az okokat, amely alapján egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy ezen ajánlat – elsősorban pénzügyi jellemzői miatt – megfelel különösen azon ország jogi szabályozásának, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása tekintetében, másodszor pedig nem fejtette ki, hogy megvizsgálta‑e, hogy az ajánlott ár magában foglal minden költséget, amely a nyertes ajánlat műszaki jellemzőiből következik.
24 A Bizottság tehát nem indokolta megfelelően a kirívóan alacsony ajánlat esetleges következményeivel, nevezetesen a szociális dömping veszélyével és a szolgáltatásnyújtás folyamatosságát érintő kockázattal kapcsolatos értékelését, amelyekre a felperesek a 2020. július 10‑i levelükben kifejezetten hivatkoznak.
25 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.
26 Álláspontja szerint a kirívóan alacsony összegű ajánlatok esetén fennálló indokolási kötelezettségre vonatkozó különös szabályokat csak akkor kell alkalmazni, ha kétségek merülnek fel az ajánlatban foglalt ár szokásos jellegét illetően, ami a jelen ügyben nem állt fenn, így csak az általános indokolási kötelezettség alkalmazandó.
27 A jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy a 2020. július 3‑i levelében közölte a felperesekkel a kért információkat. Az értékelésről szóló jelentés azért nem tartalmaz egyetlen utalást sem a nyertes ajánlat összegének kirívóan alacsony jellegével kapcsolatban, mivel az ajánlat vizsgálata során semmiféle erre utaló jel nem került feltárásra.
28 A Bizottság emlékeztet arra, hogy 2020. július 20‑i levelében válaszolt a felpereseknek többek között a szociális dömping veszélyére vonatkozó kérdéseire, pontosítva, hogy minden egyes ajánlat rendkívül részletes elemzés tárgyát képezte, és prima facie nyilvánvalóvá vált, hogy az ajánlatok összhangban állnak azon országok piaci feltételeivel, ahonnét azokat teljesítik.
29 A Bizottság e tekintetben azzal érvel, hogy a felperesek állításával ellentétben az a körülmény, hogy rámutatott arra, hogy „alapos elemzést” végeztek, egyáltalán nem utal arra, hogy prima facie kétségei lettek volna az ARHS‑IBM konzorcium által benyújtott ár szokásos jellegét illetően. Minden egyes ajánlat ugyanis alapos értékelés tárgyát képezi, és az ajánlatkérő prima facie köteles megvizsgálni azokat a valószínűsítő körülményeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az ajánlat nem egyeztethető össze a szerződés feltételeivel. A 2020. július 20‑i levélben szereplő indokolást ebből a szempontból kell értelmezni.
30 A Bizottság tehát úgy véli, hogy tiszteletben tartotta az általános indokolási kötelezettségét, mivel a felperesek által hivatkozott sajátos kötelezettségek csak abban az esetben alkalmazandók, ha kétség merül fel az ajánlat árának szokásos jellegével kapcsolatban, ami a jelen ügyben nem állt fenn.
31 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jelen jogalappal a felperesek – amint az mind a keresetlevélből, mind pedig a szóbeli előadásukból kitűnik – lényegében arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat elégtelen indokolást tartalmaz a nyertes ajánlatban foglalt ár esetlegesen kirívóan alacsony jellegére vonatkozóan.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közbeszerzési eljárásban a szerződés odaítéléséről hozott határozat meghozatala során figyelembe veendő szempontok tekintetében. A bírósági felülvizsgálat e mérlegelési jogkör tekintetében ennélfogva az eljárási és az indokolási szabályok betartásának, valamint a tények tárgyi pontosságának vizsgálatára, továbbá a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd: 2017. február 2‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑74/15, nem tették közzé, EU:T:2017:55, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amikor a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az Európai Unió jogrendje által az igazgatási eljárásokban biztosított garanciák tiszteletben tartása még nagyobb jelentőséggel bír. E garanciák között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező hatóság azon kötelezettsége, hogy határozatait kellően megindokolja. Az uniós bíróság ugyanis kizárólag ezek alapján tudja megvizsgálni a mérlegelési jogkör gyakorlásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek együttes fennállását (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2008. szeptember 10‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑465/04, nem tették közzé, EU:T:2008:324, 54. pont, 2017. február 2‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑74/15, nem tették közzé, EU:T:2017:55, 36. pont).
34 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az adminisztráció köteles megindokolni a határozatait. Ez az indokolási kötelezettség azt jelenti, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktus kibocsátójának világosan és egyértelműen kell előadnia a jogi aktus alapjául szolgáló érvelését egyrészről azért, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről azért, hogy az uniós bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása (2003. február 25‑i Strabag Benelux kontra Tanács ítélet, T‑183/00, EU:T:2003:36, 55. pont; 2013. április 24‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑32/08, nem tették közzé, EU:T:2013:213, 37. pont; 2019. május 16‑i Transtec kontra Bizottság ítélet, T‑228/18, EU:T:2019:336, 91. pont).
35 Így az igazgatási szervek azon kötelezettsége, hogy döntéseiket indokolják, nemcsak az igazgatási tevékenység átláthatóságának általános kifejeződése, hanem annak azt is lehetővé kell tennie az egyén számára, hogy valamennyi körülmény ismeretében hozhasson döntést arról, hogy javára válik‑e, ha a bírósághoz fordul. Szoros összefüggés áll fenn tehát egyrészt az indokolási kötelezettség, másrészt pedig a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, valamint az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog között. Más szóval az indokolási kötelezettség hozzájárul a hatékony bírói jogvédelem biztosításához (lásd ebben az értelemben: 2012. október 10‑i Sviluppo Globale kontra Bizottság ítélet, T‑183/10, nem tették közzé, EU:T:2012:534, 40. pont; 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Ebből következően azt a kérdést, hogy tiszteletben tartották‑e az indokolási kötelezettséget, azon információk alapján kell megítélni, amelyekkel a felperesek legkésőbb a kereset benyújtásakor rendelkeztek. Ily módon az indokolást nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni, és csak rendkívüli körülmények igazolhatják, hogy e bíróság olyan indokolási elemeket vegyen figyelembe, amelyeket az eljárás során terjesztenek elő (lásd: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Másfelől az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire és az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet, C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A költségvetési rendeletben és annak I. mellékletében foglalt, uniós közbeszerzésekre vonatkozó szabályok pontosítják az ajánlatkérő indokolási kötelezettségét. Közelebbről, a költségvetési rendelet 170. cikke és az említett rendelet I. mellékletének 31. cikke az elutasított ajánlattevők tekintetében az indokolást időben két szakaszra bontja.
39 Először is, az ajánlatkérő minden elutasított ajánlattevőt tájékoztat arról, hogy az ajánlatát elutasította, és közli velük ezen elutasítás indokait. Ezt követően, a költségvetési rendelet 170. cikkének (3) bekezdése és az említett rendelet I. mellékletének 31.2. pontja alapján, ha az olyan elutasított ajánlattevő, aki nincs kizárást indokoló helyzetben, és aki megfelel a kiválasztási szempontoknak, írásban tájékoztatást kér, az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül, de mindenképpen e kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül közli a nyertes ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, a fizetett árat vagy adott esetben a szerződés értékét, valamint a nyertes ajánlattevő nevét.
40 Az indokolás e kétszakaszos közlése összhangban áll az indokolási kötelezettség céljával, amely – amint azt a fenti 34. és 35. pontban pontosításra került – egyrészt arra irányul, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása (lásd ebben az értelemben: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Mivel valamely jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség – amint arra a fenti 37. pont emlékeztetett – attól a ténybeli és jogi kontextustól függ, amelyben ezen aktust elfogadták, a jelen ügyben azokat az elemeket is figyelembe kell venni, amelyek a kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó szabályozási háttérből következnek.
42 Ebben az összefüggésben a költségvetési rendelet I. mellékletének 23.1. pontja előírja, hogy „amennyiben egy adott szerződéssel kapcsolatban az ajánlatban szereplő ár vagy költség kirívóan alacsonynak tűnik, úgy az ajánlatkérő szerv köteles írásban bekérni az ár vagy költség általa lényegesnek tartott elemeire vonatkozó részletes adatokat, és az ajánlattevő számára lehetőséget biztosítani észrevételei benyújtására”.
43 A költségvetési rendelet I. mellékletének 23.2. pontja szerint az ajánlatkérő szerv „csak abban az esetben utasíthatja el az ajánlatot, ha a benyújtott dokumentumok nem indokolják kielégítően az ajánlatban feltüntetett ár vagy költségek alacsony szintjét”. Ezenkívül „el kell utasítania az ajánlatot, ha megállapította, hogy az ajánlat azért tartalmaz kirívóan alacsony összeget, mert nem tesz eleget az alkalmazandó környezetvédelmi, szociális és munkajogi kötelezettségeknek.
44 A „kirívóan alacsony összegű ajánlat” fogalmát a költségvetési rendelet rendelkezései nem határozzák meg. Mindazonáltal megállapításra került, hogy valamely ajánlatban foglalt ár kirívóan alacsony jellegét ezen ajánlat összeállítása és a szóban forgó szolgáltatás viszonylatában kell értékelni (lásd: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Az ajánlatkérő szerv számára az ajánlat komolysága megvizsgálásának kötelezettsége abból adódik, hogy előzőleg kételyek merültek fel annak megbízhatóságával kapcsolatban, mivel a költségvetési rendelet I. mellékletének 23.1. cikke leginkább azt hivatott megakadályozni, hogy valamely ajánlattevőt anélkül zárjanak ki valamely közbeszerzési eljárásból, hogy lehetősége lenne arra, hogy megindokolja kirívóan alacsonynak tűnő összegű árajánlatának tartalmát. Ezért az értékelő bizottságnak, mielőtt az ajánlatot az említett melléklet 23.2. pontja alapján esetleg elutasítaná, csak abban az esetben kell az ajánlat összeállításával kapcsolatos valamennyi lényeges információt bekérnie, ha ilyen kétségek merülnek fel. Ezzel szemben abban az esetben, ha valamely ajánlat az említett 23.1. pont értelmében nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, akkor e cikk nem alkalmazható (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2005. július 6‑i TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ítélet, T‑148/04, EU:T:2005:274, 49. és 50. pont; 2014. november 5‑i Computer Resources International (Luxemburg) kontra Bizottság ítélet, T‑422/11, EU:T:2014:927, 57. pont; 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 85. pont).
46 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ilyen kétségek merülhetnek fel különösen, ha bizonytalannak tűnik egyrészt, hogy az ajánlat megfelel azon ország jogszabályainak, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása, valamint az áron aluli értékesítés tekintetében, másrészt pedig, hogy az ajánlott ár magában foglal minden költséget, amely a nyertes ajánlat műszaki jellemzőiből következik (2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 A fentiekből az következik, hogy az ajánlatkérő által a kirívóan alacsony összegű árajánlatok fennállása tekintetében végzett értékelésre időben két szakaszban kerül sor.
48 Először is az ajánlatkérő szerv mérlegeli, hogy az ajánlatban szereplő ár vagy költség kirívóan alacsonynak „tűnik[‑e]”. A költségvetési rendelet I. mellékletének 23.1. pontjában szereplő „tűnni” ige használata azt jelenti, hogy az ajánlatkérő az ajánlat kirívóan alacsony jellegével összefüggésben prima facie értékelést végez, nem pedig azt, hogy hivatalból részletesen elemzést végez az egyes ajánlatok összetétele kapcsán annak megállapítása érdekében, hogy az nem minősül kirívóan alacsony összegű ajánlatnak. Így ezen első szakaszban az ajánlatkérőnek kizárólag azt kell meghatároznia, hogy a benyújtott ajánlatokban van‑e olyan jel, amely esetleg azt a gyanút kelti, hogy ezek az ajánlatok kirívóan alacsony összegűek lehetnek. Ez a helyzet áll fenn nevezetesen akkor, amikor az ajánlatban kínált ár jelentősen alacsonyabb, mint a többi ajánlatban kínált ár vagy a szokásos piaci ár. Ha a benyújtott ajánlatokban nincs erre utaló jel, akkor azok nem tűnnek kirívóan alacsony összegűnek, és az ajánlatkérő folytathatja azok értékelését és a közbeszerzési eljárást (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 88. pont).
49 Másodszor, ha vannak olyan jelek, amelyek esetleg azt a gyanút keltik, hogy az ajánlat kirívóan alacsony összegű lehet, az ajánlatkérőnek ezzel szemben meg kell indítania az ezen ajánlat összeállítására vonatkozó vizsgálatot annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az említett ajánlat nem kirívóan alacsony összegű‑e. Ha megindítja a vizsgálatot, az ajánlatkérő szerv köteles lehetőséget biztosítani a szóban forgó ajánlattevőnek arra, hogy kifejtse, mely indokok miatt véli úgy, hogy az ajánlata nem kirívóan alacsony összegű. Az ajánlatkérő szervnek ezt követően értékelnie kell a nyújtott magyarázatokat, és meg kell állapítania, hogy a szóban forgó ajánlat kirívóan alacsony jelleget mutat‑e, és ha igen, ebben az esetben azt el kell utasítania (2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 89. pont).
50 A Törvényszéknek már volt alkalma állást foglalni azon indokolási kötelezettségről, amely az ajánlatkérőt az elutasított ajánlattevő irányában terheli abban az esetben, ha az ajánlatok értékelésének szakaszában kétsége merült fel valamely benyújtott ajánlat kirívóan alacsony összege tekintetében, és az érintett ajánlattevő meghallgatását és egy alaposabb elemzést követően úgy ítélte meg, hogy ez az ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű. Közelebbről, úgy ítélte meg, hogy azon körülmény megfelelő indokolásához, hogy alaposabb elemzést követően a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű, az ajánlatkérőnek olyan okfejtést kell előadnia, amely alapján egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy ezen ajánlat – főként a pénzügyi jellemzői alapján – megfelel különösen azon ország jogi szabályozásának, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása tekintetében, másrészt pedig megvizsgálta, hogy az ajánlott ár magában foglal minden költséget, amely az említett ajánlat műszaki jellemzőiből következik (lásd: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Azon indokolási kötelezettség terjedelmét illetően, amely az ajánlatkérőre hárul abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a nyertes ajánlat nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, a kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó, a fenti 42–45. pontban hivatkozott szabályokból, közelebbről pedig abból a körülményből, amely szerint az ajánlatkérőnek először csak prima facie értékelést kell végeznie az ajánlatban foglalt ár kirívóan alacsony jellegéről, az következik, hogy az ajánlatkérő indokolási kötelezettsége korlátozott terjedelmű. Ugyanis az ajánlatkérő szerv arra kötelezése, hogy részletesen fejtse ki, hogy valamely ajánlat miért nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek, nem venné figyelembe az elemzés két szakasza között teendő különbséget, amelyet a költségvetési rendelet I. mellékletének 23. pontja ír elő (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 92. pont).
52 Közelebbről, ha az ajánlatkérő nyertesként fogad el valamely ajánlatot, nem kell a költségvetési rendelet 170. cikke (3) bekezdése alapján hozzá intézett összes indokolás iránti kérelemre adott válaszában kifejezetten megjelölnie azokat az indokokat, amelyek miatt az általa nyertesként elfogadott ajánlat nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek. Ha ugyanis az ajánlatkérő nyertesként fogadta el az említett ajánlatot, ebből implicit módon, de szükségszerűen következik, hogy úgy ítélte meg, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy az kirívóan alacsony összegű. Ezeket az indokokat ugyanakkor közölni kell azon elutasított ajánlattevővel, aki ezt kifejezetten kérte (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 93. pont).
53 Ugyanis annak az ajánlatkérőtől való megkövetelése, hogy az elutasított ajánlattevő kérelmére indokolja azt a körülményt, amely alapján a kiválasztott ajánlat nem kirívóan alacsony összegű, lehetővé teszi a költségvetési rendelet 170. cikke (3) bekezdésének és az ugyanezen rendelet I. melléklete 31.2. pontjának tiszteletben tartását, mivel az ilyen indokolás a nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek fontos szempontjáról tájékoztatja az elutasított ajánlattevőt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet, T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530, 66. pont; 2017. február 2‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑74/15, nem tették közzé, EU:T:2017:55, 51. pont).
54 Másfelől az ítélkezési gyakorlat szerint nem elegendő, ha az ajánlatkérő szerv megelégszik annak puszta megállapításával, hogy az odaítélési eljárás keretében kiválasztott ajánlat nem kirívóan alacsony összegű, vagy ha annak kimondására szorítkozik, hogy megítélése szerint az említett ajánlat nem kirívóan alacsony összegű (lásd ebben az értelemben: 2017. február 2‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑74/15, nem tették közzé, EU:T:2017:55, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság először is a 2020. július 2‑i és 3‑i levelével (lásd a fenti 3. és 5. pontot) a költségvetési rendelet 170. cikkének és e rendelet I. melléklete 31. pontjának megfelelően arra szorítkozott, hogy tájékoztatta a felpereseket arról, hogy ajánlatukat elutasították, és mellékelte az értékelő bizottság által az ajánlatukra vonatkozóan készített jelentés kivonatát, másodszor pedig arra, hogy a felperesek írásbeli kérelmét követően közölte velük a nyertes ajánlattevő nevét, valamint az említett jelentés egy másik kivonatát, amelyből a nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek ki kellett tűnnie. Ez utóbbi kivonatból az következik, hogy a kiválasztott ajánlat azon részletei, amelyeket a felperesekkel közöltek, az ajánlatban foglalt áron, az ajánlat pénzügyi pontszámán és a végső pontszámban kifejezett minőség‑ár arányán kívül ezen ajánlatnak csak a műszaki jellemzőire vonatkoztak. Közelebbről, ebben a szakaszban a közölt részletek egyáltalán nem vonatkoztak a nyertes ajánlatban foglalt árnak az esetlegesen kirívóan alacsony jellegére tekintettel történő vizsgálatára.
56 A 2020. július 10‑i levelükkel (lásd a fenti 7. pontot) a felperesek azt kérték a Bizottságtól, hogy erősítse meg többek között, hogy ellenőrizte‑e, hogy a nyertes ajánlat az abban foglalt árra tekintettel nem járt‑e „szociális dömping” veszélyével, és a saját ajánlatukban foglalt reális és versenyképes árra, a Bizottság szerződéses partnereként szerzett tapasztalatukra és a szerződés teljesítésével kapcsolatos azon kockázatokra hivatkoztak, amelyeket valamely olyan ajánlat jelent, amelynek ára jelentősen alacsonyabb a saját ajánlatukban foglalt árnál.
57 A felperesek kétségkívül nem hivatkoztak kifejezetten a „kirívóan alacsony összegű ajánlat” fogalmára. Ugyanakkor, amint azt a felperesek a keresetlevélben hangsúlyozták, anélkül hogy ezt a Bizottság az ellenkérelmében, illetve a Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik kérdésre adott válaszában vitatta volna, egyértelműen hivatkoztak a kirívóan alacsony összegű ajánlat benyújtásával járó lehetséges következményekre, nevezetesen a szociális dömping veszélyére, mivel az ilyen ajánlat esetlegesen nem felel meg azon országok jogi szabályozásának, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem tekintetében, továbbá a szolgáltatásnyújtás folyamatosságát érintő kockázatra.
58 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a 2020. július 20‑i levelében adott válaszában annak kimondására szorítkozott, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatának pénzügyi szempontból lefolytatott részletes elemzése keretében megállapításra került, hogy az összhangban van azon országok piaci feltételeivel, ahonnét a szerződő felek és alvállalkozóik részéről sor kerül a kért szolgáltatások teljesítésére.
59 Márpedig a Bizottság 2020. július 2‑i leveléből kitűnik, hogy a felperesek alkotta konzorcium által az „A” tételre vonatkozóan benyújtott közös ajánlatot nem fogadták el, mivel nem azt tekintették a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatnak. A értékelő bizottság által készített jelentés két kivonatából (lásd a fenti 4. és 6. pontot), amelyeket a Bizottság megküldött a felperesek részére, kitűnik, hogy az ajánlatuk és a nyertes ajánlat által elért összpontszám között kevesebb mint 7,72 pont volt a különbség. Abból az is kitűnik, hogy ez a különbség teljes egészében a felperesek, illetve a nyertes ajánlattevő által ajánlott árak között fennálló jelentős, nevezetesen 6 644 356,26 euró összegű különbözetből fakad, ami a pénzügyi pontszámban a felperesek ajánlatának hátrányára 9,19 pontot eredményezett, míg a minőségi pontszám tekintetében az ajánlatuk a nyertes ajánlatnál 1,47 ponttal többet kapott.
60 E körülmények között, figyelembe véve azt, hogy egyedül a felperesek alkotta konzorcium és a nyertes ajánlattevő nyújtott be ajánlatot az „A” tételre, és ennélfogva csak egyetlen olyan összehasonlítási alap, nevezetesen a felperesek ajánlatában szereplő ár áll rendelkezésre, amely alapján megállapítható, hogy fennállt‑e arra utaló jel, hogy a nyertes ajánlat ára kirívóan alacsony összegűnek tekinthető, a Bizottság nem szorítkozhatott volna annak megállapítására, hogy a nyertes ajánlat összhangban van azon országok piaci feltételeivel, ahonnét a szerződő felek és alvállalkozóik a szóban forgó szolgáltatásokat nyújtják. Mivel ugyanis az árra vonatkozó szempont meghatározó szerepet játszott az ajánlatok rangsorolása során, és mivel a nyertes ajánlatban foglalt ár volt az egyetlen viszonylagos előny, amely az ajánlatot jellemezte, a Bizottságnak ahhoz, hogy megfelelően eleget tegyen a felperesek kérésének, információkat kellett volna közölnie legalább a szerződés azon részének megfelelő százalékos arányára vonatkozóan, amely alvállalkozókon keresztül kerül teljesítésre, valamint azon országokra vonatkozóan, ahonnét a szóban forgó szolgáltatásokat teljesítik – amint arra az ellenkérelmében és a tárgyaláson sor is került –, ami lehetővé tette volna a felperesek számára, hogy jobban megértsék a két ajánlatban foglalt árak közötti eltérés okait. Az ilyen információk azt is lehetővé tették volna számukra, hogy elegendő információ álljon a rendelkezésükre azon okok megismeréséhez, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlat nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, és hogy ennélfogva esetlegesen vitassák ezen értékelés megalapozottságát.
61 A Bizottság, mivel a 2020. július 20‑i levelében indokolásként pusztán annak megállapítására szorítkozott, hogy a nyertes ajánlat ára nem kirívóan alacsony jellegű, nem tartotta tiszteletben a jelen ügy körülményei között őt terhelő indokolási kötelezettséget.
62 Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg először is a Bizottság azon érve, amely szerint a kirívóan alacsony összegű ajánlatok esetleges fennállásával kapcsolatos indokolás terjedelmére vonatkozóan vannak olyan különös szabályok, amelyek kizárólag abban az esetben alkalmazandók, ha kétség merül fel a nyertes ajánlat árának szokásos jellegével kapcsolatban, ami a jelen ügyben nem állt fenn.
63 Ez az érv a Bizottság által hivatkozott 2019. szeptember 10‑i Trasys International et Axianseu – Digital Solutions kontra EASA (T‑741/17, EU:T:2019:572) ítélet 49. pontjának téves olvasatán alapul, amelyben megállapításra kerül, hogy kirívóan alacsony összegű ajánlat gyanúját keltő jelek esetén az ajánlatkérő szervnek az olyan elutasított ajánlattevőt, aki azt kifejezetten kéri, értesítenie kell azokról az indokokról, amelyek miatt nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek az általa nyertesként elfogadott ajánlat.
64 A 2019. szeptember 10‑i Trasys International et Axianseu – Digital Solutions kontra EASA (T‑741/17, EU:T:2019:572) ítélet e pontja ugyanis a Törvényszék által a 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet (T‑392/15, EU:T:2017:462) 93. pontjában levont következtetés ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben való alkalmazásának minősül, amely következtetésre a Törvényszék kifejezetten hivatkozik, és amely pontosítja, hogy az ajánlatkérő szervnek az olyan elutasított ajánlattevőt, aki azt kifejezetten kéri, értesítenie kell azokról az indokokról, amelyek miatt valamely ajánlatot nem tekint kirívóan alacsony összegűnek (lásd továbbá ebben az értelemben: 2017. február 2‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑74/15, nem tették közzé, EU:T:2017:55, 49. pont).
65 Ily módon meg kell állapítani, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – a Törvényszék által a 2019. szeptember 10‑i Trasys International et Axianseu – Digital Solutions kontra EASA (T‑741/17, EU:T:2019:572) ítélet 49. pontjában állítólagosan tett pontosítást az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos összefüggéseire tekintettel kell értelmezni, amely ügyben a több ajánlattevő által is javasolt ár tekintetében merültek fel kételyek (lásd különösen az említett ítélet 47. pontját), és nem kérdőjelezheti meg azt az elvet, amely szerint az ajánlatkérő szervnek az olyan elutasított ajánlattevőt, aki azt kifejezetten kéri, értesítenie kell azokról az indokokról, amelyek miatt valamely ajánlatot nem tekint kirívóan alacsony összegűnek, és amelyek az ezen ajánlat jellemzőire és viszonylagos előnyeire vonatkozó értékelés részét képezik (lásd a fenti 52. és 53. pontot).
66 Márpedig a fenti 56. és 57. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel megállapítható, hogy a felperesek kérelmet nyújtottak be erre irányulóan.
67 Másodszor, a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a költségvetési rendelet egyáltalán nem kötelezi az ajánlatkérő szervet arra, hogy azon elutasított ajánlattevőt, aki ezt kéri, tájékoztassa azon okokról, amelyek miatt a nyertes ajánlatot nem tekintette kirívóan alacsony összegűnek, annál is inkább, mivel az említett rendelet I. mellékletének 23.1. pontja szerint erre irányulóan csak abban az esetben folytatnak le vizsgálatot, ha az ajánlat kirívóan alacsony összegűnek tűnik.
68 Ugyanakkor nem fogadható el, hogy az ajánlatkérő pusztán e rendelkezésre hivatkozással kivonja magát a költségvetési rendelet 170. cikkének (3) bekezdésében előírt, arra irányuló kötelezettség alól, hogy azon elutasított ajánlattevővel, aki azt írásban kéri, közölje a nyertes ajánlat jellemzőit és előnyeit, amelyeknek vitathatatlanul részét képezik azon indokok, amelyek miatt ez az ajánlat nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek. A Bizottság tehát – amint az a fenti 53. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – nem szorítkozhatott volna annak megállapítására, hogy nem tekintette úgy, hogy a nyertes ajánlat kirívóan alacsony összegűnek tűnik, anélkül hogy azon felperesek részére, akik ezt kifejezetten kérték, pontosította volna azokat az indokokat, amelyek alapján e következtetésre jutott.
69 A Bizottság az eljárás során kétségtelenül szolgált bizonyos magyarázatokkal, amelyek szerint lényegében a nyertes ajánlat szerinti szolgáltatások nagy részének nyújtására – többségükben Görögországban és Romániában – alvállalkozók által kerül sor, így a szolgáltatás teljesítési helyéhez kapcsolódó munkabérkülönbségek magyarázatot adnak a benyújtott ajánlatok közötti jelentős árkülönbségre. E magyarázatokat azonban, függetlenül a megalapozottságukkal kapcsolatos bármilyen megfontolástól, nem lehet figyelembe venni. A fenti 36. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy csak a felperesek által a jelen kereset benyújtása előtt kapott információk vehetők figyelembe, mivel az indokolást főszabály szerint nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni.
70 Márpedig a Bizottság 2020. július 20‑i levelében nyújtott indokolásra, valamint a korábbi leveleiben és az értékelő bizottság jelentésének az e levélhez mellékelt kivonataiban szereplő információkra tekintettel nem állapítható meg, hogy a felperesek tudomással bírhattak volna az ARHS‑IBM konzorcium ajánlatának összetételére vonatkozó valamennyi olyan információról, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy úgy tekintse, hogy ezen ajánlat nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek.
71 A fenti megfontolások összességére tekintettel helyt kell adni a jelen jogalapnak, amely lényegében az indokolás elégtelenségén alapul azon okok vonatkozásában, amelyek alapján az ajánlatkérő szerv úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, anélkül hogy szükséges lenne a kereset első, e határozat anyagi jogszerűségére vonatkozó jogalapjának vizsgálata, amely szerint az ajánlatkérő lényegében tévesen állapította meg, hogy az említett ajánlat nem kirívóan alacsony összegű (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2012. október 10‑i Sviluppo Globale kontra Bizottság ítélet, T‑183/10, nem tették közzé, EU:T:2012:534, 46. pont; 2019. szeptember 10‑i Trasys International és Axianseu – Digital Solutions kontra EASA, T‑741/17, EU:T:2019:572, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), illetve hogy határozni kellene a felperesek bizonyítási indítványáról és annak a Bizottság által vitatott elfogadhatóságáról.
A költségekről
72 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperesek költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az egyrészt az „Adóügyi és Vámuniós” Főigazgatóság informatikai platformjainak meghatározására, fejlesztésére, karbantartására és harmadik szintű támogatására irányuló szolgáltatásokra vonatkozó, TAXUD/2019/OP/0006. sz. közbeszerzési eljárás keretében a Sopra Steria Benelux és az Unisys Belgium által közösen benyújtott ajánlat elutasításáról, másrészt a szerződésnek a másik ajánlattevő konzorcium részére történő odaítéléséről szóló, 2020. július 2‑i európai bizottsági határozatot az „A” tétel tekintetében megsemmisíti.
2) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi saját költségei, valamint a Sopra Steria Benelux és az Unisys Belgium részéről felmerült költségek viselésére.
Spielmann | Öberg | Mastroianni |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. december 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások