A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2012. október 18.(*)
„2005/29/EK irányelv – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – Abban álló gyakorlat, hogy arról tájékoztatják a fogyasztót, hogy nyereményt nyert, és az említett nyeremény átvételéhez a fogyasztót valamilyen költség viselésére kötelezik”
A C‑428/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2011. augusztus 16‑án érkezett, 2011. augusztus 2‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Purely Creative Ltd,
a Strike Lucky Games Ltd,
a Winners Club Ltd,
a McIntyre & Dodd Marketing Ltd,
a Dodd Marketing Ltd,
Adrian Williams,
Wendy Ruck,
Catherine Cummings,
Peter Henry
és
az Office of Fair Trading
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: U. Lõhmus tanácselnök, A. Rosas (előadó) és A. Ó Caoimh bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Purely Creative Ltd és társai képviseletében K. de Haan QC és N. Tillott solicitor,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Ossowski és E. Jenkinson, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Simor barrister,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda, M. van Beek és M. Owsiany‑Hornung, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) (HL L 149., 22. o.) I. melléklete 31. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet egyrészről a levél formátumú reklámanyagok területén szakosodott öt vállalkozás és korábban e vállalkozásoknak dolgozó több személy (a továbbiakban: kereskedők), másrészről a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásának felügyeletével megbízott Office of Fair Trading (fogyasztóvédelmi hivatal, a továbbiakban OFT) között a kereskedők által folytatott gyakorlatok tárgyában indult jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (6), (8) és (16)–(19) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(6) Ez az irányelv […] közelíti a tagállamoknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogszabályait, ideértve a fogyasztók gazdasági érdekeit közvetlenül sértő tisztességtelen reklámokat, amelyek ezáltal közvetett módon sértik a jogszerűen eljáró versenytársak gazdasági érdekeit is. […]
[...]
(8) Ez az irányelv közvetlenül védi a fogyasztó gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól. […]
[...]
(16) Az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések kiterjednek a fogyasztók választási szabadságát jelentősen korlátozó gyakorlatokra. Ilyenek a zaklatást, kényszerítést – ideértve a fizikai erőszakot – alkalmazó gyakorlatok, és a nem megengedett befolyásolás is.
(17) A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. A felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.
(18) Helyénvaló minden fogyasztó védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; […] Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is, ugyanakkor ez az irányelv rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról is, akik tulajdonságaik alapján különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak. Amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat célzottan egy bizonyos fogyasztói csoportra – például a gyermekekre – irányul, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlat hatását. […] Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálat nem statisztikai alapú vizsgálat. A nemzeti bíróságok és hatóságok – az Európai Bíróság esetjogának figyelembevételével – saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését.
(19) Amennyiben bizonyos tulajdonságok – mint a kor, fizikai vagy szellemi fogyatékosság vagy hiszékenység – a fogyasztókat különösen kiszolgáltatottá teszik valamely kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben, és valószínűsíthetően a gyakorlat csak e fogyasztók gazdasági magatartását torzítja a kereskedő által ésszerűen előre látható módon, helyénvaló őket megfelelő védelemben részesíteni a gyakorlatnak az adott csoport átlagtagja szemszögéből történő vizsgálata révén.”
4 Ezen irányelv 1. cikke kimondja:
„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.”
5 Az említett irányelv 2. cikkének e) pontjában a következő fogalommeghatározás szerepel:
„»fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása«: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;”
6 Ugyanezen irányelvnek „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma” című 5. cikke kimondja:
„(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
[...]
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:
a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,
vagy
b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”
7 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv „Agresszív kereskedelmi gyakorlatok” című 8. cikke a következőképpen szól:
„Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.”
8 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete egy 31. pontból álló felsorolást tartalmaz, amely leírja a minden körülmény között tisztességtelennek minősülő gyakorlatokat. Az e melléklet 1–23. pontjában leírt gyakorlatok a „Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt találhatók, míg a melléklet 24–31. pontjában leírt gyakorlatok az „Agresszív kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt találhatók.
9 Az említett irányelv I. mellékletének 20. pontja a következőképpen szól:
„A termék »ingyenes«, »díjtalan«, »térítésmentes« vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlat elfogadásának és a termék szállításának [helyesen: átvételének], illetve szállíttatásának elkerülhetetlen költségén felül bármit is fizetnie kell.”
10 Az említett melléklet 31. pontja a következőképpen van megfogalmazva:
„Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában:
– nincs nyeremény vagy egyéb előny,
vagy
– a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele ahhoz a feltételhez kötött, hogy a fogyasztó pénzt fizessen vagy költségek viselését vállalja”.
A nemzeti jog
11 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet a fogyasztók tisztességtelen kereskedelemmel szembeni védelméről szóló 2008. évi rendelettel (Consumer Protection from Unfair Trading Regulations 2008 [SI 1277/2008], a továbbiakban: rendelet) ültették át. A rendelet 3. szabálya tiltja a tisztességtelen gyakorlatokat. A rendelet 5. szabálya a megtévesztő cselekményeket, míg 6. szabálya a megtévesztő mulasztásokat tiltja.
12 A rendelet I. melléklete megfelel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének. Nem tartalmazza azonban az ez utóbbi mellékletben foglalt címeket. A rendelet I. mellékletének 31. pontja azonos megfogalmazásban átveszi az említett irányelv I. mellékletének 31. pontját.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 Az OFT és a kereskedők között annak érdekében folytatott hosszadalmas konzultációkat és tárgyalásokat követőn, hogy utóbbiak vállalják bizonyos reklámszabályok betartását, az OFT eljárást indított a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Companies Court) előtt a kereskedők arra kötelezése érdekében, hogy hagyjanak fel a 2008‑as év során alkalmazott – és az e bírósághoz benyújtott iratok között 5–9‑es sorszámmal ellátott – öt konkrét reklámhoz hasonló reklámok terjesztésével. Az OFT úgy érvelt, hogy e reklámok tiltottak, ugyanis a rendelet 3. szabálya értelmében „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak” minősülnek, mivel sértik e rendelet I. melléklete 31. cikkének b) pontját, és mivel a rendelet 5. szabálya értelmében vett megtévesztő cselekményeket, valamint az említett rendelet 6. szabálya értelmében vett megtévesztő mulasztásokat tartalmaznak.
14 Az említett reklámok személyre címzett leveleket, kaparós sorsjegyeket és egyéb, napilapokban és folyóiratokban elhelyezett reklámanyagokat tartalmaznak. Bár részleteikben eltérnek egymástól, sok közös vonással rendelkeznek, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság, azaz a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) a következőképpen ír le:
– a fogyasztót arról tájékoztatják, hogy jogosult meghatározott – a jelentős értékkel rendelkezőtől az alig több mint néhány GBP értékkel bíróig terjedő, az eljárás során „leggyakoribb nyereményként” hivatkozott – nyeremények vagy előnyök egyikének érvényesítésére. Ezek között vannak az e két szélső érték közötti köztes értékű nyeremények is. Nem vitatott, hogy a szóban forgó nyereményeket ténylegesen az érintett fogyasztók rendelkezésére bocsátották;
– a 8. reklám kivételével a fogyasztó, annak érdekében, hogy megismerje, mire jogosult, és megkapja az érvényesítési számot, a következő lehetőségekkel rendelkezett:
– emelt díjas telefonszám hívása,
– a fogadó fél által fizetendő rövid szöveges üzenet (SMS) szolgáltatás igénybevétele, vagy
– az információ rendes postai úton történő megszerzése;
a postai út igénybevételének lehetősége kevésbé került kihangsúlyozásra, mint az emelt díjas telefonszám hívása, aminek következtében a fogyasztókat a postai útnál drágább eljárás igénybevételére ösztönözték. Az 5. reklám tekintetében megállapításra került, hogy a részt vevő fogyasztók legalább 80%‑a telefon vagy SMS útján válaszolt. A többi reklám vonatkozásában ezt kifejezetten nem vizsgálták. Az érintett telefonszám emelt díjas vonal volt. A fogyasztót tájékoztatták a percdíjról és a hívás maximális időtartamáról;
– a fogyasztót nem tájékoztatták arról, hogy:
– a leggyakoribb nyeremény érvényesítéséhez szükséges információk megszerzését lehetővé tevő hívás minimális időtartama csak pár másodperccel volt rövidebb, mint a hívás maximális időtartama,
– a 1,50 GBP‑vel számlázott percdíjból a reklámozó vállalkozás 1,21 GBP‑t kapott;
– néhány esetben a fogyasztónak további, szállítási és biztosítási költségeket kellett fizetnie, amellyel a reklámozó vállalkozás részben az érvényesített áru megszerzésének költségét fedezte, és
– a nyereményt érvényesítő személyek több mint 99%‑a leggyakoribb nyereményre volt jogosult, amelynek értéke megegyezett vagy nagyrészt azonos volt a telefonhívás vagy SMS és/vagy a szállítás és biztosítás általuk már megfizetett költségével.
15 Például az 5. reklámot illetően a High Court határozatának 87–90. pontjából kitűnik, hogy egy állítólag Japánban gyártott svájci óra megszerzése érdekében a fogyasztónak 18 GBP‑t kellett fizetnie (8,95 GBP‑t a telefonhívás költségeként, 8,50 GBP‑t biztosítási és szállítási költségként, valamint két boríték és két postai bélyeg költségét). Amennyiben a fogyasztó a postai utat választotta, költsége 9,50 GBP‑t tett ki. Telefon használata esetén a kereskedő összesen 15,71 GBP‑t szedett be (7,21 GBP‑t a telefonhívás költségeként, valamint 8,50 GBP‑t biztosítási és szállítási költségként), miközben költségei 9,36 GBP‑t tettek ki.
16 A 6. és a 8. reklám tengeri körutazásokra vonatkozik. Amint a High Court határozatának 171–173. pontjából kitűnik, a 8. reklám esetén a fogyasztó azon 356 578 személy egyike volt, akik négy személyre szóló körutazást nyertek a Földközi‑tengerre, és nyereményét úgy érvényesíthette, ha kitöltött egy nyomtatványt, továbbá a biztosításért és a kézbesítésért 14,95 GBP‑t fizetett. Ekkor kapott egy kupont, amelynek önköltségi ára a kereskedő számára 0,35 GBP‑t tett ki. A fogyasztó az e kuponon található kisbetűs szöveg elolvasásakor megtudhatta, hogy a tengeri körutazás háromnapos, Korzikában (Franciaország) és Szardíniában (Olaszország) kerül sor rá, egy pontosan meg nem jelölt toscanai (Olaszország) kikötőből kiindulva, meg nem jelölt időpontban. Az említett kupon lehetőséget biztosított arra, hogy a fogyasztót elviszik Angliából a tengeri körutazás indulási helyére és vissza, 159 GBP megfizetése ellenében. Az egy‑ vagy kétágyas (nem négyágyas) kabinért pótdíjat kellett fizetni. A fogyasztónak kellett viselnie az étkezési és italköltségeket, valamint a kikötői illetékeket. A High Court szerint két párnak 1 596 GBP‑t, azaz személyenként 399 GBP‑t kellett fizetnie ahhoz, hogy részt vegyen e tengeri körutazáson.
17 Amint a kereskedők a Bírósághoz benyújtott észrevételeikben kifejtették, a számukra fontos dolgot azon résztvevők naprakész adatbázisai jelentik, akik valószínűleg válaszolnak a nyereményeket felajánló reklámokra, mivel ezen adatokat felhasználhatják arra, hogy más releváns termékeket ajánljanak a fogyasztóknak, illetve azokat átadhatják olyan más társaságoknak, amelyek ajánlani kívánják a termékeiket.
18 A High Court úgy vélte, hogy a kérdéses reklámok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülnek, mindazonáltal korlátozottabb mértékben, mint azt az OFT állítja.
19 E bíróság a határozatában kiemelte, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 31. pontjában leírt gyakorlat nem a „Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt, hanem az „Agresszív kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt található, hangsúlyozta azonban, hogy e címek a rendelet I. mellékletében nem szerepelnek. Az említett határozat 47. pontjában azonban a High Court megállapította, hogy valamely kereskedelmi ügylet megtévesztő jellege az említett irányelv I. mellékletének 31. pontjában foglalt tilalom központi eleme. Elismerte azon érvet, miszerint e 31. pont csak akkor alkalmazható, ha fizetségként csekély (egy postai bélyeg árának vagy egy rendes telefonhívás költségének megfelelő) összeget követelnek, továbbá ha ezen összegből a kereskedő egyáltalán nem részesül, és ha ezen összeg a megnyert nyeremény értékéhez képest elhanyagolható.
20 Hatáskörében eljárva a High Court határozatot hozott, amelyben megállapította a kereskedők által vállalt kötelezettségeket. Utóbbiak e határozat 1. pontja értelmében kötelezettséget vállaltak arra, hogy tartózkodnak attól, hogy „olyan hamis benyomást kelt[senek], hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában az alperes által javasolt, a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a fogyasztó annyi pénzt fizessen vagy olyan költségek viselését vállalja:
a) amelyek a nyereményként vagy egyéb előnyként bemutatott dolog fogyasztónak való rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban az alperes által viselt egységköltség jelentős hányadát jelentik, vagy
b) amelyeket a szállításért vagy biztosításért feltüntetett költségek esetén az alperes a fogyasztóhoz való szállítás és a szállítás biztosításának (ha van ilyen) tényleges költségétől eltérő célra, azaz a dolog megszerzésének, kezelésének vagy rendelkezésre bocsátása más költségének egészben vagy részben történő fedezésére használ”.
21 A kereskedők a High Court határozata ellen fellebbezést nyújtottak be a Court of Appealhoz (England & Wales) (Civil Division), kérve, hogy a bíróság módosítsa a határozat (1) bekezdését úgy, hogy törli az említett 1. pont a) alpontját, vagy másodlagosan azt a következő szöveggel váltja fel:
„a) az átlagfogyasztónál a nyereményként vagy egyéb előnyként bemutatott dolog megszerzése esetén felmerülő valószínű költség jelentős hányada”.
22 Az OFT csatlakozó fellebbezést nyújtott be, szintén a határozat 1. pontjának a) alpontjával kapcsolatban, kérve, hogy annak tartalmát a következő szöveggel váltsák fel:
„olyan benyomást kelt, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni, miközben valójában az alperesek által meghatározott bármilyen, a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a fogyasztó pénzt fizessen vagy [költségek viselését vállalja]”, vagy másodlagosan „[bármi olyat, ami eltér az elhanyagolható költségtől]”.
23 A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának pontos értelmezése szükséges, mivel eltérnek az e rendelkezést átültető tagállami szabályozások. A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) ezért úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló] irányelv I. melléklete 31. pontjában foglalt tiltott gyakorlat tiltja‑e, hogy a kereskedők arról tájékoztassák a fogyasztókat, hogy nyereményt nyertek vagy egyéb előnyhöz jutottak, ha valójában a fogyasztót költség viselésére hívják fel, ideértve az elhanyagolható költséget is, a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítése kapcsán?
2) Ha a kereskedő több lehetséges módot ajánl a fogyasztó számára a nyeremény vagy egyéb előny érvényesítéséhez, [a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv] I. melléklet[ének] 31. pontjába ütközik‑e, ha [a nyeremény vagy egyéb előny] érvényesítés[ének] bármely módja kapcsán tett cselekmény költséget, akár csak elhanyagolható költséget is, keletkeztet a fogyasztó oldalán?
3) Ha [a nyereménynek vagy egyéb előnynek] a fogyasztónál csak elhanyagolható költségeket keletkeztető érvényesítési mód[ja] nem ütközik [a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv] I. melléklet[ének] 31. pontjába, hogyan kell a nemzeti bíróságnak megállapítania, hogy e költségek elhanyagolható költségek‑e? Különösképpen, e költségeknek teljességgel szükségesnek kell‑e lenniük ahhoz, hogy:
a) a reklámozó vállalkozás a fogyasztót a nyeremény nyerteseként azonosítsa;
b) a fogyasztó átvehesse a nyereményt, és/vagy
c) a fogyasztó élvezhesse a nyereményként megjelölt élményt?
4) A »hamis benyomás« kifejezés használata [a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének] 31. pont[já]ban további követelményt ír‑e elő ahhoz a követelményhez képest, hogy a fogyasztó pénzt fizet vagy költségeket visel a nyeremény érvényesítése kapcsán, annak érdekében, hogy a nemzeti bíróság megállapíthassa [az említett] 31. pont rendelkezéseinek megsértését?
5) Ha igen, hogyan kell a nemzeti bíróságnak megállapítania, hogy ilyen »hamis benyomás« keletkezett? Különösen, figyelembe kell‑e vennie a nemzeti bíróságnak a nyeremény relatív értékét az érvényesítése költségeihez képest, amikor a »hamis benyomás« létrehozását vizsgálja? Ha igen, e »relatív értéket«:
a) a reklámozó vállalkozást a nyeremény megszerzése során terhelő egységköltség;
b) a reklámozó vállalkozást a nyeremény fogyasztó részére történő rendelkezésre bocsátása során terhelő egységköltség, vagy
c) azon érték alapján kell‑e meghatározni, amelyet a fogyasztó a nyereménynek – valamely egyenértékű termék megvásárlásának »piaci értékét« megbecsülve – tulajdonít?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
24 Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának, közelebbről a „hamis benyomás” kifejezésnek, valamint e pont második francia bekezdésének az értelmezését kéri annak eldöntése érdekében, hogy e rendelkezés tiltja‑e, hogy költség viselésére kötelezzenek – ideértve az elhanyagolható költséget is – egy olyan fogyasztót, akit arról értesítettek, hogy nyereményt nyert.
25 Az említett rendelkezés szövegét illetően meg kell állapítani, hogy az két, egymással szemben álló elemből áll, amelyeket a „miközben valójában” szavak választanak el egymástól. E 31. pont első része, azaz „[o]lyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb előnyhöz jutni”, három, a fogyasztóban valamely nyeremény vagy egyéb előny kapcsán kelthető hamis benyomást ír le. Az említett pont második része két különböző ténykörülményt mutat be. Az első az, amikor sem nyeremény, sem egyéb előny nincs, míg a második esetben van nyeremény vagy egyéb előny, azonban a nyeremény érvényesítése érdekében a fogyasztónak olyan cselekményt kell tennie, amely ahhoz a feltételhez van kötve, hogy pénzt fizessen vagy költségek viselését vállalja.
26 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 31. pontját alkotó mondat szerkezete azt mutatja, hogy az e pont második részében leírt két ténykörülmény e pont első részét fejti ki. Más szóval hamis benyomás keltéséről van szó, ha az említett második részben leírt egyik vagy másik körülmény elemei fennállnak.
27 A kereskedők azonban hangsúlyozzák, hogy a „hamis benyomás” az e 31. pont második részében leírt körülményektől elkülönülő elemnek minősül, olyannyira, hogy nincs szó tisztességtelen gyakorlatról, ha a fogyasztót megfelelően tájékoztatják a nyeremény érvényesítésével összefüggésben követelt költségekről. Úgy érvelnek, hogy a „hamis benyomás” kifejezést az Európai Parlament illesztette be az irányelvtervezet második olvasatakor, és hogy a társjogalkotó általi e kiegészítés megerősíti azon értelmezést, miszerint a „hamis benyomás” a tisztességtelen gyakorlat lényegi alkotóeleme, amely elkülönül az említett 31. pont két francia bekezdésében leírt körülményektől.
28 A jelen ítélet 26. pontjában elemzett mondat szerkezetéből azonban kitűnik, hogy a „hamis benyomás” nem tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának második részében leírt két körülménytől elkülönülő elemnek. Egyébiránt, noha nem vitatott, hogy a Parlament volt az, aki a „hamis benyomás” kifejezést beillesztette az említett irányelv szövegébe, ki kell emelni, hogy az általa bevezetett módosítás, amint az a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozóan a második olvasatra adott 2005. február 7‑i ajánlásból (A6‑0027/2005 végleges) kitűnik, nem csupán e kifejezést illesztette be, hanem az említett 31. pont két francia bekezdésében leírt körülményeket is. A Parlament által bevezetett módosítások vizsgálata tehát a jelen ítélet 26. pontjában kifejtett értelmezést erősíti meg, miszerint az e francia bekezdésekben leírt körülmények a „hamis benyomás” kifejezést fejtik ki, és e kifejezés nem minősül a tisztességtelen gyakorlat említett körülményektől független alkotóelemének.
29 Mindenesetre, amint az Európai Bizottság helyesen hangsúlyozta, a „hamis” szó nem nélkülözhetetlen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának értelmezéséhez, hanem csak megerősíti a szóban forgó mondatot. A tiltott gyakorlatot ugyanis az olyan cselekmény jelenti, amely az e pont első részében említett benyomások valamelyikét kelti, miközben – amint az említett pont második része kiemeli – e benyomások nem felelnek meg a valóságnak.
30 Közelebbről a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának második francia bekezdését illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szövege szerint tisztességtelen gyakorlatnak minősül az, ha a fogyasztótól azt követelik, hogy pénzt fizessen vagy költségeket viseljen, amikor a számára nyereményként vagy egyéb előnyként bemutatott dolog érvényesítése kapcsán valamilyen cselekményt tesz. E szöveg semmilyen kivételről nem rendelkezik, olyannyira, hogy úgy tűnik, a „költségek viselését vállalja” kifejezés nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztót bármilyen csekély költség viselésére kötelezzék, legyen szó akár a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható költségről, akár a kereskedő részére semmilyen előnnyel nem járó költségről, úgymint a postai bélyeg költsége.
31 Ami a „nyeremény […] érvényesítésével kapcsolatos cselekmény” kifejezést illeti, annak tartalma kevéssé pontos, ennélfogva nevezetesen magában foglalhat minden olyan lépést, amellyel a fogyasztó tájékozódik a nyeremény jellege felől, vagy azt át kívánja venni.
32 A kereskedők a „meghatározott cselekmény megtétele révén” kifejezést emelik ki, és abból arra következtetnek, hogy nem áll fenn tisztességtelen gyakorlat, ha a fogyasztó a nyeremény érvényesítése érdekében több olyan lehetőség közül választhat, amelyek egyike kevéssé költséges, vagy nem jár költségekkel.
33 Ki kell azonban emelni, hogy a „meghatározott cselekmény megtétele révén” kifejezés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának első részében található, és arra az esetre vonatkozik, amikor azt a benyomást keltik, hogy a fogyasztó a jövőben nyereményt nyer, amennyiben meghatározott cselekményt megtesz – például a katalógusban ajánlott termékekből vásárol –, ennélfogva e kifejezés nem releváns az említett 31. pont második francia bekezdésének értelmezéséhez, amely a fogyasztó számára már megnyertként bemutatott nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekményekre vonatkozik.
34 Ezenkívül a költségviselésre kötelezés tilalmának abszolút jellegére figyelemmel, a több lehetőség felajánlásának ténye nem foszthatja meg a gyakorlatot a tisztességtelen jellegétől, amennyiben az ajánlott lehetőségek közül néhány költség viselésével jár a fogyasztó számára, még akkor sem, ha az a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható.
35 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának szó szerinti értelmezését az összefüggéseinek vizsgálata is megerősíti.
36 Így hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében található, amely – amint ezen irányelv 5. cikkének (5) bekezdése kifejti – azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását tartalmazza, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ezen elem azt az értelmezést erősíti meg, miszerint semmilyen értékelésre nincs szükség annak vizsgálatakor, hogy fennáll‑e az említett 31. pont második részének két francia bekezdésében leírt körülményektől elkülönülő megtévesztő szándék vagy megtévesztő jelleg, illetve annak vizsgálatakor, hogy a költség elhanyagolható jellegű‑e.
37 Ezenkívül e 31. pont a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében az „Agresszív kereskedelmi gyakorlatok” cím alatt szerepel, ami kizárja a kereskedelmi gyakorlat megtévesztő jellegének bármilyen relevanciáját. Ugyanis, amint az említett irányelv 8. cikkéből kitűnik, agresszív gyakorlat az olyan gyakorlat, amely jellemzői miatt ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg.
38 Amint különösen az Egyesült Királyság Kormánya és az olasz kormány hangsúlyozta, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának második francia bekezdésében szóban forgó gyakorlat azt a lélektani hatást használja ki, amelyet valamely nyeremény megnyerésének bejelentése vált ki, annak érdekében, hogy a fogyasztót olyan döntés meghozatalára ösztönözze, amely nem mindig ésszerű, úgymint a nyeremény jellegéről való tájékozódás érdekében emelt díjas telefonszám hívása, csekély értékű étkészletből álló nyeremény átvétele érdekében költséges utazás megtétele, vagy olyan könyv szállítási költségének megfizetése, amellyel a fogyasztó már rendelkezik.
39 E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a nyeremény az átvételéhez szükséges költségekhez képest igen jelentős értékű. A kereskedők a Bíróság előtt többször is hivatkoztak arra a feltételezett esetre, amikor a nyeremény egy luxusautó, azonban a fogyasztónak a nyilvántartásba vétellel, illetve biztosítással kapcsolatos költségek megfizetését követően az autót a gyártó országból el kell szállíttatnia.
40 Ki kell azonban emelni, hogy e példa a fogyasztóknak általában felajánlott díjakat tekintve kevéssé jellegzetes. Mindenesetre, amint az Egyesült Királyság Kormánya hangsúlyozta, a szóban forgó gyakorlatok célközönsége nem bír szükségképpen fizetőképességgel az ilyen költségek viseléséhez, még akkor sem, ha kölcsönt vesz fel. Végül az, ha megtiltanák a kereskedők számára, hogy a fogyasztót bármilyen csekély költség viselésére kötelezzék, nem tenné lehetetlenné ilyen eladásösztönző akciók szervezését. A kereskedő ugyanis a versenyben vagy eladásösztönző akcióban való részvételt illetően lehatárolhatna egy földrajzi területet annak érdekében, hogy csökkentse azon általa viselendő költségeket, amelyek a fogyasztó utazásával és a nyeremény utóbbi általi átvételéhez szükséges formaságokkal függnek össze. A kereskedő a szétosztandó nyeremények értékének meghatározásakor figyelembe vehetné továbbá az általa viselendő kommunikációs és szállítási költségeket is.
41 Ami azon tényt illeti, hogy a nemzeti jogszabály nem vette át a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében szereplő címeket, e tény ezen irányelv értelmezésekor nem lehet releváns. Ugyanez vonatkozik a kereskedők által hivatkozott, az említett irányelvet átültető különböző nemzeti jogszabályok között megállapított eltérésekre. Emlékeztetni kell viszont arra, hogy a nemzeti jog alkalmazásakor a tagállami bíróság köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv eredményének elérése és így az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének betartása érdekében a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszi az irányelv szövegét és célját (lásd ebben az értelemben a C‑106/89. sz. Marleasing‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4135. o.] 8. pontját, a C‑397/01–C‑403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8835. o.] 113. pontját, valamint a C‑69/10. sz. Samba Diouf‑ügyben 2011. július 28‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑7151. o.] 60. pontját).
42 Amint az Egyesült Királyság Kormánya helyesen érvelt, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának értelmezését segítheti az említett melléklet 20. pontjának olvasata. E rendelkezés kimondja, hogy megtévesztő gyakorlatnak minősül a termék „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlat elfogadásának és a termék átvételének, illetve szállíttatásának elkerülhetetlen költségén felül bármit is fizetnie kell. Az említett 31. pont nem tartalmaz hasonló megfogalmazást, ami e pont azon értelmezését erősíti meg, miszerint abszolút jellegű annak a tilalma, hogy a fogyasztót bármilyen csekély költség viselésére kötelezzék, legyen szó akár egy postai bélyeg vagy egy rendes telefonhívás költségéről.
43 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv célkitűzései megerősítik az irányelv I. melléklete 31. pontjának szó szerinti értelmezését.
44 Az említett irányelv 1. cikke kimondja, hogy az irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, és magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg (a C‑261/07. és C‑299/07. sz., VTB‑VAB és Galatea egyesített ügyekben 2009. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑2949. o.] 51. pontja).
45 Amint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv preambulumbekezdéseiből és különösen az irányelv (17) preambulumbekezdéséből kitűnik, a jogbiztonság a belső piac megfelelő működésének lényegi eleme. A jogalkotó e célkitűzés elérése érdekében foglalta csoportba ezen irányelv I. mellékletében azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között tisztességtelenek, és amelyek ennélfogva nem teszik szükségessé az említett irányelv 5–9. cikkének rendelkezései szerint történő eseti vizsgálatot.
46 E célkitűzés nem lenne elérhető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának olyan értelmezése esetén, hogy az magában foglal egy megtévesztő elemet is, amely elkülönül az e rendelkezés második részében leírt körülményektől. Ezen elem fennállásának bizonyítása ugyanis nehéz értékeléseket tenne szükségessé, amelyeket eseti vizsgálat alapján kellene elvégezni, amit a gyakorlat ezen I. mellékletbe való felvételével éppen el kívántak kerülni.
47 E célkitűzés nem lenne elérhető akkor sem, ha a kereskedők a nyeremény értékéhez képest „elhanyagolható költségek” viselésére kötelezhetnék a fogyasztót. Ehhez ugyanis mind a költségek, mind pedig a nyeremények értékelésére irányuló módszereket kellene meghatározni, és ez szintén ilyen értékeléseket tenne szükségessé.
48 A magas szintű fogyasztóvédelem megvalósításának célkitűzése is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának azon értelmezését erősíti meg, miszerint a nyereményt megnyerő fogyasztót semmilyen költség viselésére nem lehet kötelezni.
49 Ahogyan különösen az Egyesült Királyság Kormánya érvelt, és amint arra a Bíróság a jelen ítélet 38. pontjában emlékeztetett, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 31. pontjában foglalt gyakorlatot az irányelv agresszívnek tekinti, mivel a nyereményre való célzás azt a lélektani hatást kívánja kihasználni, amelyet a fogyasztóban a nyeremény lehetősége kelt, és a fogyasztót olyan döntés meghozatalára kívánja ösztönözni, amely nem mindig ésszerű, és amelyet a fogyasztó egyébként nem hozott volna meg. Ennélfogva a fogyasztó védelme érdekében kell megőrizni a „nyeremény” fogalmának sértetlenségét az említett irányelv I. melléklete 31. pontjának olyan értelmezésével, hogy az a nyeremény, amelyért a fogyasztónak bármit is fizetnie kell, nem minősíthető „nyereménynek”.
50 E célkitűzést erősíti meg azon értelmezés, miszerint nem fogadható el az, ha a nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekmények több, a kereskedő által a fogyasztónak ajánlott módon is megtehetők, amelyek közül legalább egy ingyenes. Ugyanis magának a nyeremény átvételének a lehetősége befolyásolja a fogyasztót, és indíthatja őt olyan döntés meghozatalára, amelyet egyébként nem hozott volna meg, úgymint azon mód választására, amely révén a leggyorsabban megtudhatja, milyen nyereményt nyert, miközben lehet, hogy e mód jár a legnagyobb költséggel.
51 A kereskedők úgy érveltek, hogy amennyiben a fogyasztót megfelelően tájékoztatják a nyeremény jellegéről és átvételének feltételeiről, nem állapítható meg, hogy a gyakorlat tisztességtelen. E tekintetben különbséget kell tenni aközött, hogy mi jelenti a nyereményt, és mi jelenti a nyeremény átvételét. Ugyanis, noha a nyeremény leírása köti a fogyasztót, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontja tiltja, hogy a nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekményeket ahhoz a feltételhez kössék, hogy a fogyasztó pénzt fizessen, vagy költségek viselését vállalja.
52 Így a tárgyaláson felhozott példák egyikét idézve egy adott labdarúgó‑mérkőzésre szóló „belépőjegyként” meghatározott nyeremény nem foglalja magában a fogyasztónak a lakóhelyétől az e labdarúgó‑mérkőzés helye szerinti stadionhoz való utazását. Ellenben, ha a nyeremény egyéb pontosítás nélkül az e sporteseményen való „részvétel tényéből” áll, a kereskedőnek kell vállalnia a fogyasztó útiköltségeit.
53 Fontos a fogyasztó egyértelmű és megfelelő tájékoztatása abban az esetben, amikor a kereskedő azonosíttatni akarja a megnyert nyereményt, és értékeltetni, hogy az miben áll. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (18) preambulumbekezdése szerint, amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat célzottan egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul, kívánatos, hogy e csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlat hatását. E preambulumbekezdés szerint a nemzeti bíróságok közelebbről saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését.
54 Ugyanezen irányelv (19) preambulumbekezdése hangsúlyozza a valamely kereskedelmi gyakorlattal szemben különösen kiszolgáltatott csoport fogalmát és azt, hogy az e csoport részét képező fogyasztókat védelemben kell részesíteni a szóban forgó gyakorlatnak a csoport átlagtagja szempontjából történő vizsgálata révén. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja így meghatározza a gyakorlat tisztességtelen jellegét az e gyakorlat által célzott meghatározott fogyasztói csoport esetében.
55 A nemzeti bíróságoknak bármely más, a kereskedő által a fogyasztónak adott információhoz hasonlóan a nyeremény mibenlétét részletező információt is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (18) és (19) preambulumbekezdésének, valamint 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának fényében kell vizsgálniuk és értékelniük. Ez vonatkozik mind az információ rendelkezésre állására, mind annak hordozójára, a szövegek olvasható jellegére, valamint a gyakorlat által célzott közönség számára való egyértelműségére és érthetőségére.
56 Közelebbről a jelen ítélet 16. pontjában leírt gyakorlatot illetően fontos, hogy az ilyen nyeremény felajánlása által célzott közönség megismerhesse többek között a tengeri körutazás időpontját, kiindulási és érkezési helyét, valamint a szállásra és étkezésre vonatkozó feltételeket. A nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk, hogy a szolgáltatott információk kellően egyértelműek és érthetőek‑e a gyakorlat által célzott közönség számára ahhoz, hogy az érintett csoport átlagfogyasztója tájékozott döntést hozhasson.
57 A fenti megfontolások összességére figyelemmel a feltett kérdésekre azt kell válaszolni, hogy:
– a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete 31. pontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az tiltja azon agresszív gyakorlatokat, amelyekkel a kereskedők azt a hamis benyomást keltik, hogy a fogyasztó már megnyert egy nyereményt, miközben az e nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele – legyen szó akár az említett nyeremény jellegére vonatkozó tájékoztatáskérésről vagy a nyeremény átvételéről – ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a fogyasztó pénzt fizessen, vagy valamilyen költséget viseljen;
– nincs jelentősége annak, hogy a fogyasztó által viselendő költség – mint például a postai bélyeg költsége – a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható, vagy hogy a kereskedő részére semmilyen előnnyel nem jár;
– nincs jelentősége annak sem, hogy a nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekmények több, a kereskedő által a fogyasztónak ajánlott módon is megtehetők, amelyek közül legalább egy ingyenes, mivel az ajánlott módok közül egy vagy több feltételezi, hogy a fogyasztó a nyeremény tárgyáról vagy a nyeremény megszerzésének feltételeiről való tájékozódással összefüggésben költséget visel;
– a nemzeti bíróságok feladata, hogy a fogyasztónak adott információkat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (18) és (19) preambulumbekezdésének, valamint 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának fényében – azaz ezen információknak az alkalmazott gyakorlat által célzott közönség számára való egyértelműségére és érthetőségére figyelemmel – értékeljék.
A költségekről
58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) I. melléklete 31. pontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az tiltja azon agresszív gyakorlatokat, amelyekkel a kereskedők – amint az alapügyben szóban forgó kereskedők – azt a hamis benyomást keltik, hogy a fogyasztó már megnyert egy nyereményt, miközben az e nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekmény megtétele – legyen szó akár az említett nyeremény jellegére vonatkozó tájékoztatáskérésről vagy a nyeremény átvételéről – ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a fogyasztó pénzt fizessen, vagy valamilyen költséget viseljen.
Nincs jelentősége annak, hogy a fogyasztó által viselendő költség – mint például a postai bélyeg költsége – a nyeremény értékéhez képest elhanyagolható, vagy hogy a kereskedő részére semmilyen előnnyel nem jár.
Nincs jelentősége annak sem, hogy a nyeremény érvényesítésével kapcsolatos cselekmények több, a kereskedő által a fogyasztónak ajánlott módon is megtehetők, amelyek közül legalább egy ingyenes, mivel az ajánlott módok közül egy vagy több feltételezi, hogy a fogyasztó a nyeremény tárgyáról vagy a nyeremény megszerzésének feltételeiről való tájékozódással összefüggésben költséget visel.
A nemzeti bíróságok feladata, hogy a fogyasztónak adott információkat a 2005/29 irányelv (18) és (19) preambulumbekezdésének, valamint 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának fényében – azaz ezen információknak az alkalmazott gyakorlat által célzott közönség számára való egyértelműségére és érthetőségére figyelemmel – értékeljék.
Aláírások