A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2023. október 18.(*)

„Verseny – Kartellek – A modafinil piaca – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – A szabadalmi jogviták egyezség útján történő rendezéséről szóló megállapodás – Cél általi versenykorlátozás – Minősítés – Hatás általi versenykorlátozás – Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentesség feltételei – Bírságok”

A T‑74/21. sz. ügyben,

a Teva Pharmaceutical Industries Ltd (székhelye: Petah Tikva [Izrael]),

a Cephalon Inc. (székhelye: West Chester, Pennsylvania [Egyesült Államok])

(képviselik őket: D. Tayar, S. Ortoli és A. Richard ügyvédek)

felperesek

az Európai Bizottság (képviseli: G. Conte, T. Franchoo és C. Sjödin, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: F. Schalin elnök (előadó), M. Jaeger, P. Škvařilová‑Pelzl, I. Nõmm és D. Kukovec bírák,

hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. december 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Teva Pharmaceutical Industries Ltd (a továbbiakban: Teva) és a Cephalon Inc. az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39686 – CEPHALON ügy) 2020. november 26‑án hozott C(2020) 8153 final európai bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését, másodlagosan pedig a bírságok törlését vagy az összegük csökkentését kérik.

I.      A jogvita előzményei

2        A Cephalon az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező biogyógyszerészeti társaság, amely világszerte szállít mind originális, mind pedig generikus gyógyszerkészítményeket. A Cephalon fő tevékenységei közé tartozik a gyógyszerek kutatása és fejlesztése, valamint forgalomba hozatala, különös hangsúlyt fektetve a központi idegrendszer zavaraira, beleértve az alvászavarokat, a fájdalmat, az onkológiát, a gyulladásos betegségeket és a regeneratív gyógyászatot.

3        A Teva olyan multinacionális gyógyszeripari vállalat, amely generikus gyógyszerek, innovatív és specializált gyógyszerkészítmények, gyógyszerhatóanyagok és általános forgalmazási listán szereplő gyógyszerek fejlesztésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozik.

4        2011 októberében, miután a Bizottság a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás‑ellenőrzési rendelete) (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, a 2011. október 13‑i C(2011) 7435 végleges határozattal jóváhagyta a bejelentett összefonódást (COMP/M. 6258 – Teva/Cephalon ügy), a Cephalont felvásárolta a Teva.

A.      Az érintett termék és az arra vonatkozó szabadalmak

5        A jelen ügyben érintett termék a modafinil nevű gyógyszerhatóanyagot (a továbbiakban: hatóanyag) tartalmazó gyógyszereknek felel meg. A modafinil olyan, hosszan tartó éberséget elősegítő anyag, amelyet bizonyos alvászavarok kezelésére használnak.

6        A modafinilt a Lafon laboratórium, egy francia gyógyszeripari vállalat fedezte fel 1976‑ban. A Lafon először 1992. június 24‑én Franciaországban Modiodal védjegy alatt, majd más országokban a Provigil, a Vigil vagy a Modasomil védjegyek alatt lajstromozta a modafinil alapú termékét.

7        A Cephalon 1993‑ban megszerezte a modafinilre vonatkozó kizárólagos jogokat a Lafontól, végül pedig 2001‑ben megszerezte az egész Lafon társaságot. A Cephalon 1997‑ben „Provigil” védjegy alatt kezdett modafinilt értékesíteni az Egyesült Királyságban. 2005‑re az Európai Gazdasági Térség (EGT) több országában is modafinilt értékesített.

8        Ami az EGT‑t illeti, a Cephalonnak a modafinil hatóanyagára vonatkozó különböző nemzeti molekulaszabadalmai legkésőbb 2003‑ban lejártak, míg az e hatóanyagra vonatkozó adatvédelem legkésőbb 2005‑ben lejárt.

9        Jóllehet a modafinil molekulára vonatkozó szabadalmak lejártak, a Cephalon továbbra is rendelkezett a részecskék méretére vonatkozó másodlagos szabadalmakkal, valamint a modafinilhez kapcsolódó egyéb szabadalmakkal, amelyek 2015‑ben jártak le az EGT‑ben.

10      A Provigil gyógyszer volt a Cephalon portfóliójának legfontosabb terméke az értékesítés tekintetében. Tekintettel a generikus termékeknek a közeljövőben várható piacra lépésére, valamint annak érdekében, hogy védje a tevékenységeit a szóban forgó területen, a Cephalon a modafinil hatóanyagán alapuló, Nuvigil nevű második generációs terméken dolgozott, amelyet 2006‑tól kezdve tervezett forgalomba hozni a Provigil fokozatos felváltása végett, először az Egyesült Államokban, majd az EGT‑ben. Ezenkívül a Cephalon egy másik, modafinil alapú, Sparlon elnevezésű gyógyszer piacra történő bevezetését tervezte. Végül a Cephalon az EGT‑ben nem vezette be a piacra sem a Nuvigilt, sem a Sparlont. Egyébiránt ez utóbbi gyógyszer nem kapott engedélyt az Egyesült Államokban.

11      2002 végén, amikor a generikus ágazat négy társasága, köztük a Teva, szabályozói engedélyt kért a modafinilen alapuló generikus termékeiknek az Egyesült Államokban történő forgalmazására, a Cephalon szabadalombitorlási eljárást indított az Egyesült Államokban.

12      2005 júniusában a Teva az Egyesült Királyságban bevezette a piacra a modafinilen alapuló generikus termékét.

13      2005. július 6‑án egy levélváltást követően a Cephalon szabadalmi bírósági eljárást indított a Tevával szemben a High Court of Justice (England & Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales], Egyesült Királyság) előtt, és ideiglenes intézkedés elrendelését kérte annak megakadályozása érdekében, hogy a Teva értékesíthesse a modafinilen alapuló generikus termékét az Egyesült Királyságban. A Teva ezt követően érvénytelenség megállapítása iránti viszontkeresetet terjesztett elő.

14      Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában 2005. július 11‑re kitűzött tárgyalást megelőzően a Teva elfogadta, hogy felhagyjon a modafinilen alapuló generikus termékeknek az Egyesült Királyságban történő értékesítésével. Ennek ellentételezéseként a Cephalon vállalta, hogy 2,1 millió font (GBP) (hozzávetőleg 3,07 millió euró) összegű biztosítékot nyújt arra az esetre, ha a Teva a bírósági eljárás során pernyertes lenne, és jogosult lenne kártérítést követelni az elmaradt haszon miatt.

15      Az egyezség útján történő vitarendezésre irányuló tárgyalások 2005. november végén kezdődtek.

B.      A vitatott egyezség

16      2005. december 8‑án a Cephalon és a Teva egyezséget kötött (a továbbiakban: egyezség). Az egyezséget a tagjaik tekintetében is megkötötték, és az 2005. december 4‑től fejtette ki joghatásait.

17      Az egyezség többek között előírja, hogy a 2. cikk értelmében a Teva kötelezettséget vállal arra, hogy a modafinil piacára nem lép be önállóan, és nem is versenyez a Cephalonnal (a továbbiakban: versenytilalmi kikötés), továbbá nem vitatja a Cephalon modafinil szabadalmait (a továbbiakban: megnemtámadási kikötés) (a továbbiakban együttesen: korlátozó kikötések).

Az egyezség 2.2–2.6. cikke egy sor ügyletet tartalmaz a következőkre vonatkozóan:

–        a Teva által a Cephalonnak adott hasznosítási engedély a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozóan;

–        a Cephalon által a Tevának adott hasznosítási engedély a Cephalon által a Parkinson‑kór kezelésére vonatkozó tanulmányok keretében, társfejlesztés során kidolgozott, úgynevezett CEP1347 adatok felhasználására;

–        a modafinil hatóanyagának Teva általi szállítása a Cephalon részére;

–        kifizetések a Cephalon részéről a Teva részére az elkerült perköltségekért;

–        a Cephalon termékeinek a Teva általi forgalmazása az Egyesült Királyságban.

18      Hasonlóképp, az egyezség 3. cikke generikus jogokat ír elő a Teva javára. E cikk értelmében a Cephalon nem kizárólagos hasznosítási engedélyt ad a Teva részére a modafinilen alapuló generikus termékének forgalomba hozatalára, beleértve az EGT‑t is, 2012‑től kezdve (vagy korábbi időponttól kezdve, arra az esetre, ha bármely jogalany modafinilen alapuló generikus terméket vezetne be a piacra).

19      Az egyezség 4. cikke értelmében a Teva és a Cephalon kötelezettséget vállalt arra, hogy haladéktalanul véget vetnek a modafinillel kapcsolatban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban folyamatban lévő jogvitájuknak.

20      Az egyezség tartalmazza a fenti 17. és 18. pontban említett különböző ügyletekben érintett összegeket vagy díjakat is.

C.      A megtámadott határozat

21      2020. november 26‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

22      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek megsértették az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy fordított kifizetés ellenében részt vettek a gyógyszeripari ágazatra vonatkozó egyezségben. A jogsértés Németországot, Ausztriát, Belgiumot, Bulgáriát, Ciprust, Dániát, Spanyolországot, Finnországot, Franciaországot, Görögországot, Magyarországot, Írországot, Izlandot, Olaszországot, Lettországot, Liechtensteint, Litvániát, Luxemburgot, Norvégiát, Hollandiát, Lengyelországot, Portugáliát, Romániát, az Egyesült Királyságot, Szlovákiát és Svédországot érintette, és 2005. december 4‑től 2011. október 12‑ig tartott, kivéve Bulgária és Románia esetét, ahol a jogsértés 2007. január 1‑jén kezdődött, valamint Magyarországot, ahol a jogsértés 2011. június 14‑én véget ért (a megtámadott határozat 1. cikke).

23      A fent említett jogsértés miatt a Bizottság a Cephalonnal szemben 30 480 000 euró, a Tevával szemben pedig 30 000 000 euró összegű bírságot szabott ki (a megtámadott határozat 2. cikke).

II.    A felek kérelmei

24      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        másodlagosan, törölje a velük szemben kiszabott bírságokat,

–        harmadlagosan, a Tevát illetően lényegesen csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

25      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

A.      A megtámadott határozat megsemmisítésére vagy részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

26      A felperesek négy jogalapot hoznak fel. Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és ténybeli hibát követett el, amennyiben az egyezséget cél általi versenykorlátozásnak minősítette. A második jogalap téves jogalkalmazáson és ténybeli hibán alapul, amennyiben a Bizottság az egyezséget hatás általi versenykorlátozásnak minősítette. A másodlagosan felhozott harmadik jogalap az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének téves alkalmazásán alapul. Végül a szintén másodlagosan felhozott negyedik jogalappal a felperesek a velük szemben kiszabott bírságok törlését, vagy legalábbis a Tevával szemben kiszabott bírság jelentős mértékű részbeni törlését kérik.

1.      Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és ténybeli hibát követett el, amikor az egyezséget cél általi versenykorlátozásnak minősítette

27      Első jogalapjukkal a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és ténybeli hibát követett el, amikor az egyezséget cél általi versenykorlátozásnak minősítette.

28      A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság elferdítette a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletben (C‑307/18, EU:C:2020:52) meghatározott két együttes kritériumot. Az említett ítéletből az következik, hogy az értékátruházásokat előíró, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodás csak akkor minősíthető cél általi korlátozásnak, ha egyrészt az értékátruházásokat „kizárólag az a kereskedelmi érdek igazolja, amely mind a szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt”, másrészt pedig az egyezség nem jár „a versenyt támogató olyan bizonyított hatásokkal, amelyek alapján észszerűen kétségbe vonható, hogy ez az egyezség a verseny tekintetében kellően káros lenne”.

29      A jelen jogalap négy részre tagolódik. Az első rész keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a fenti 28. pontban említett első kritériumot úgy kell értelmezni, hogy az arra a tényre utal, hogy „minden egyes kereskedelmi ügyletnek van a piacfelosztástól eltérő, hihető magyarázata”. Márpedig a felperesek azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy e kritériumot egy kontrafaktuális kritériummal helyettesítette, amely annak meghatározásából állt, hogy a felperesek ugyanilyen feltételekkel megkötötték volna‑e ugyanezeket az ügyleteket abban az esetben, ha az egyezséget nem kötötték volna meg. A második rész keretében a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem tett eleget e kritériumnak, mivel nem cáfolta meg a felperesek által a közigazgatási eljárás során benyújtott azon bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy minden egyes ügyletet olyan tényezők magyaráznak, amelyek eltérnek a felek ahhoz fűződő érdekétől, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt. Ezenkívül a fenti 28. pontban említett második kritériumra vonatkozó harmadik rész keretében a felperesek előadják, hogy az egyezség „a versenyt támogató bizonyított hatásokkal” járt azáltal, hogy előírta a Teva korai piacra lépését. Végül a negyedik rész keretében a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság hibákat követett el az egyezség hátterének és megszövegezésének értékelése során.

a)      Az első jogalap első, a megfelelő jogi kritérium alkalmazásának elmulasztására alapított részéről

30      A felperesek szerint a Bizottság két szempontból is elferdítette a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletben (C‑307/18, EU:C:2020:52) megállapított kritériumot, amelyet a 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet (C‑591/16 P, EU:C:2021:243) is megerősített, azaz először is eltért a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) azon kifejezett iránymutatásától, amely szerint az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó részére a nyújtott szolgáltatásokért vagy termékekért fizetett észszerű díjazás kizárja a cél általi jogsértés megállapítását, másodszor pedig azáltal, hogy olyan kontrafaktuális kritériumot fogadott el és alkalmazott, amely a hatás általi elemzés körébe tartozik.

31      A felperesek a jelen jogalap második részében kifejtett érvelésükre hivatkozva azt állítják, hogy az egyezségben szereplő minden egyes kereskedelmi ügylet a korlátozó kikötésektől függetlenül is igazolt volt, és olyan „hihető” magyarázattal rendelkezik, amely nem „egyedül” az, hogy ellentételezni kell a Tevának a modafinil piacára történő késleltetett belépését.

32      Ezenkívül egy állítólagos cél általi versenykorlátozás értékelése során a kontrafaktuális elemzés alkalmazása nem felel meg az ítélkezési gyakorlatnak. A kontrafaktuális forgatókönyv összetett feladat, amelynek során egy megállapodásnak nem csupán azokat a jogi és gazdasági összefüggéseit kell figyelembe venni, amelyek a megkötésének időpontjában álltak fenn, hanem minden későbbi értékelést is. Ráadásul a kontrafaktuális elemzés a megállapodások hatás általi versenykorlátozásként történő értékelésének körébe tartozik. A Bíróság a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletben (C‑307/18, EU:C:2020:52) nem alkalmazott kontrafaktuális kritériumot, hanem olyan egyszerű ténybeli kritériumot alkalmazott, amely hihető magyarázatot kért a ténylegesen létrejött kereskedelmi megállapodásokra.

33      A Bizottság akkor is hibát követett el, amikor az egyezségben szereplő kereskedelmi ügyleteket „együttesként” értékelte, „függetlenül az egyes ügyletek pontos számszerűsítésétől és a teljes érték átruházásához való tényleges hozzájárulásuktól”. Ennélfogva a Bizottság figyelmen kívül hagyja a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletből (C‑307/18, EU:C:2020:52) eredő azon iránymutatást, amely szerint minden egyes állítólagos értékátruházást vizsgálni kell annak érdekében, hogy olyan hihető magyarázatot lehessen találni, amely különbözik attól, hogy egyedül a korlátozó kikötések ellenszolgáltatásáról van szó.

34      A válaszban a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatot kizárólag szubjektív bizonyítékokra alapította, holott az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy cél általi jogsértést csak objektív tényezők alapján lehet megállapítani. A Bizottság figyelmen kívül hagyta a díjazás objektíve észszerű jellegét, valamint a kereskedelmi célt és a kereskedelmi megállapodások megtárgyalásának hátterét.

35      Végül a Bizottság a bizonyítási terhet illetően tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra kötelezte a feleket, hogy szolgáltassanak szubjektív bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó ügyleteket a kontrafaktuális forgatókönyv esetén is, vagyis az egyezség hiányában és a bírósági eljárás folytatása mellett is végrehajtották volna. Márpedig a bizonyítási teher a Bizottságra hárul. Ráadásul a tényállással egyidejű bizonyítékok és a Bizottság elé terjesztett szakértői vélemények olyan hihető magyarázatot adnak a kereskedelmi megállapodásokra, amelyet a Bizottság az ellenkezőjére vonatkozó jelentős tapasztalat hiányában nem vethet el.

36      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

37      Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a „cél általi versenykorlátozás” fogalma csak bizonyos típusú, vállalkozások közötti egyeztetésekre alkalmazható, amelyek már a jellegüknél fogva elegendő károssági fokot mutatnak a rendes verseny megfelelő működésére ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaikat nem szükséges megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      Ami közelebbről az originálisgyógyszer‑gyártó és több generikusgyógyszer‑gyártó között kötött, valamely közkinccsé vált hatóanyag gyártási eljárására vonatkozó szabadalommal kapcsolatos jogviták egyezség útján történő rendezésére irányuló, a jelen ügybeli egyezséghez hasonló megállapodásokat illeti, amelyek következtében a generikus gyógyszerek piacra lépését az előbbi által az utóbbiak javára teljesített, monetáris vagy nem monetáris jellegű értékátruházások ellenében elhalasztják, a Bíróság kimondta, hogy az ilyen megállapodások nem tekinthetők minden esetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi korlátozásnak” (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84. és 85. pont).

39      Ugyanakkor a „cél általi korlátozásnak”minősítést kell alkalmazni akkor, ha az érintett egyezség vizsgálatából kitűnik, hogy az abban előírt értékátruházásokat kizárólag az a kereskedelmi érdek igazolja, amely mind a szóban forgó szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt, mivel azok a megállapodások, amelyekkel a versenytársak a versennyel járó kockázatokat tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel váltják fel, nyilvánvalóan a „cél általi korlátozásnak” minősítés alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 83. és 87. pont).

40      E vizsgálat céljából minden egyes esetben értékelni kell, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártót, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, és hogy ennélfogva az érdemei alapján ne versenyezzen az originálisgyógyszer‑gyártóval, anélkül hogy szükséges lenne, hogy e nettó pozitív egyenleg szükségképpen magasabb legyen annál a nyereségnél, amelyet e generikusgyógyszer‑gyártó akkor ért volna el, ha megnyerte volna a szabadalmi pert (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 93. és 94. pont).

41      Ebből következik, hogy az olyan megállapodások „cél általi korlátozásnak” minősítése, mint amilyen az egyezség, feltételezi e megállapodások sajátos jellemzőinek értékelését, amelyekből le kell vezetni a versenyre gyakorolt esetleges különös károsságot, szükség esetén az említett megállapodások célkitűzései, valamint a gazdasági és jogi háttér azon részletes elemzését követően, amelynek keretében az értékátruházások összege különös jelentőséggel bír (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 89. pont).

42      A jelen esetben a megtámadott határozat 5. szakaszából, különösen pedig az (544)–(580) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a Bizottság a fennálló ítélkezési gyakorlat – köztük a fenti 37. és azt követő pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat – alapján kifejtette, hogy milyen elemzést kell végeznie. A megtámadott határozat 6. szakaszában a Bizottság az ítélkezési gyakorlatnak és az 5. szakaszban kifejtett elveknek megfelelően megvizsgálta, hogy az egyezségben előírt ügyletek és a kapcsolódó értékátruházások ösztönözték‑e a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására.

43      Így a fenti 37. és azt követő pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy olyan átfogó értékelést kell lefolytatni, amely magában foglalja az érintett felek érdekeit és ösztönzését annak ellenőrzése érdekében, hogy a valamely egyezségben szereplő, a fenti 17. pontban említettekhez hasonló kereskedelmi ügyleteknek lehettek‑e más magyarázatai, mint az a kereskedelmi érdek, amely mind a szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt.

44      E tekintetben rá kell mutatni – amit egyébként a felperesek sem vitatnak –, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó részére történő értékátruházás különböző formákat ölthet, mint például közvetlen vagy közvetett kifizetés, amelyek az originálisgyógyszer‑gyártó és a generikusgyógyszer‑gyártó közötti kereskedelmi ügyletek részét képezik. Az ilyen kereskedelmi ügylet tehát olyan előnyöket biztosíthat a generikusgyógyszer‑gyártó számára, amelyekhez rendes piaci körülmények között nem jutna hozzá, akár azért, mert az ilyen ügyletet nem a rendes piaci feltételek mellett hajtották végre, akár pedig azért, mert ezt az ügyletet a rendes piaci feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett hajtották végre. Ezenkívül ki kell emelni, hogy rendes piaci feltételek mellett nem szokásos, hogy valamely ügyletnek egy versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalás legyen az ellentételezése.

45      Következésképpen a Bizottságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az egyezséggel érintett kereskedelmi ügyleteket a korlátozó kikötések hiányában is meg lehetett volna‑e kötni ugyanilyen kedvező feltételek mellett. Ha ugyanis a Bizottság meg tudja állapítani, hogy a szóban forgó ügyleteket az említett kikötések hiányában nem vagy nem ilyen kedvező feltételek mellett kötötték volna meg, ebből arra lehet következtetni, hogy az említett ügyleteknek nem lehet más magyarázata, mint a szóban forgó szabadalom jogosultjának és az állítólagos szabadalombitorlónak az ahhoz fűződő kereskedelmi érdeke, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt.

46      Annak meghatározásához, hogy az egyes kereskedelmi ügyletek egyedüli hihető magyarázata az volt‑e, hogy a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására, ily módon pedig arra ösztönözzék, hogy lemondjon a Cephalonnal folytatott, érdemeken alapuló versenyről, vagy pedig ezeket az ügyleteket rendes piaci feltételek mellett is mindenképp megkötötték volna, a Bizottságnak össze kellett hasonlítania azt, ami ténylegesen történt, azzal, ami a korlátozó kikötések hiányában történt volna. Ebből következik, hogy azt az érvet, amely szerint a Bizottság hamis kontrafaktuális elemzést alkalmazott, mint megalapozatlant el kell utasítani.

47      Hasonlóképp, a felperesek állításával ellentétben a Bizottság által alkalmazott jogi kritérium nem egyenértékű a megállapodások hatás általi korlátozásként történő értékelésének körébe tartozó kontrafaktuális elemzéssel.

48      A Bizottság csak azt vizsgálta meg, hogy a szóban forgó kereskedelmi ügyleteket a korlátozó kikötések nélkül is megkötötték volna‑e, annak ellenőrzése érdekében, hogy azok ösztönözték‑e a Tevát arra, hogy lemondjon a Cephalonnal folytatott, érdemeken alapuló versenyről.

49      Mint az a fenti 37. és azt követő pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az annak meghatározása érdekében elvégzendő értékelésnek, hogy valamely megállapodás „cél általi korlátozásnak” minősül‑e, vagy sem, nem valamely magatartás versenyellenes hatásainak azonosítása vagy számszerűsítése a célja, hanem kizárólag e magatartás objektív súlyának meghatározása, amely pontosan azt igazolhatja, hogy a megállapodás hatásait nem kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Arrow Group és Arrow Generics kontra Bizottság ítélet, C‑601/16 P, nem tették közzé, EU:C:2021:244, 86. pont).

50      Az a tény, hogy ezt az értékelést szükség esetén olyan részletes elemzés végén kell elvégezni, amely kiterjed az érintett megállapodásra, különösen pedig az általa előírt értékátruházások ösztönző hatására, de a célkitűzéseire, valamint azon gazdasági és jogi háttérre is, amelybe e megállapodás illeszkedik, szintén nem vonja maga után e megállapodás piacra gyakorolt versenyellenes hatásainak értékelését. E körülmény kizárólag azt feltételezi, hogy magukra az összetett megállapodásokra vonatkozóan kell átfogó és aprólékos értékelést lefolytatni, nem csupán annak érdekében, hogy ki lehessen zárni a „cél általi korlátozásnak” minősítést, amennyiben kétség merül fel a megállapodások versenyre gyakorolt elegendő károsságával kapcsolatban, hanem annak elkerülése érdekében is, hogy a megállapodások pusztán az összetettségük miatt kikerüljenek ugyanezen minősítés alól, miközben azok aprólékos elemzése azt tárná fel, hogy objektíve elegendő károssági fokot mutatnak a versenyre (2021. március 25‑i Arrow Group és Arrow Generics kontra Bizottság ítélet, C‑601/16 P, nem tették közzé, EU:C:2021:244, 87. pont).

51      A felperesek arra alapított érvét illetően, hogy a cél általi korlátozásnak a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott kritériuma ellentétes a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélettel (C‑307/18, EU:C:2020:52), mivel minden egyes járulékos ügylet olyan észszerű díjazással jár, amelyet az originálisgyógyszer‑gyártó fizet a generikusgyógyszer‑gyártó részére a nyújtott szolgáltatásokért vagy termékekért, emlékeztetni kell arra, hogy az említett ítéletben a Bíróság tényleg nem zárta ki, hogy bizonyos esetekben a monetáris vagy nem monetáris jellegű értékátruházásokat tartalmazó egyezség kikerüljön a „cél általi korlátozásnak” minősítés alól. Ez lenne a helyzet, ha az említett értékátruházások igazoltnak bizonyulhatnának, vagyis az egyezségben részes felek jogszerű célkitűzéseihez képest megfelelőek és szigorúan szükségesek lennének. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy e kérdést a jelen jogalap második része keretében kell megvizsgálni, amelyben a felperesek azt állítják, hogy az egyezség mellett megkötött ügyleteknek más hihető magyarázata is volt, mint az, hogy azok kizárólag a korlátozó kikötések ellentételezését szolgálták.

52      Azon állítást illetően, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban végzett értékelése során kizárólag a felek szubjektív szándékára támaszkodott, emlékeztetni kell arra, hogy annak értékelése érdekében, hogy valamely megállapodás „cél általi” korlátozást tartalmaz‑e, ezen megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe e megállapodás illeszkedik. Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy jóllehet a felek szándéka nem szükséges elem a megállapodás korlátozó jellegének meghatározásához, a versenyhatóságokat, a nemzeti bíróságokat vagy az európai uniós bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot (lásd: 2020. április 2‑i Budapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az a kérdés, hogy a Bizottság az értékelése során kizárólag szubjektív tényezőkre támaszkodott‑e, a jelen jogalap második része keretében kerül megvizsgálásra.

53      A bizonyítási terhet illetően a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a releváns összefüggésben az érintett egyezség keretében előírt versenytilalmi és megnemtámadási kikötések cél általi versenykorlátozó megállapodáshoz vezettek, ezáltal pedig annak bizonyítása, hogy ezen egyezség vizsgálatából kitűnik, hogy az abban előírt értékátruházásokat kizárólag az a kereskedelmi érdek magyarázza, amely mind a szóban forgó szabadalom jogosultja, mind pedig az állítólagos szabadalombitorló részéről az iránt áll fenn, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt.

54      A felperesek állításával ellentétben azonban a Bizottság csak olyan jogi és gazdasági elemekre támaszkodhat, amelyeket a felperesek az egyezséghez vezető tárgyalásaik során figyelembe vettek, ideértve a kereskedelmi ügyleteket is. Az egyezség megkötését követő körülmények nem képezhetik a releváns keret részét, mivel a felek azokat nem vehették figyelembe, amikor ezen egyezség megkötéséről döntöttek.

55      Amennyiben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem állt fenn tapasztalat az uniós jogban ahhoz, hogy a szóban forgó egyezséget „cél általi korlátozásnak” lehessen minősíteni, elegendő utalni a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletre (C‑307/18, EU:C:2020:52) és a 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítéletre (C‑591/16 P, EU:C:2021:243). Az első ítéletben ugyanis a Bíróság rámutatott arra, hogy milyen feltételek mellett kell valamely egyezséget „cél általi korlátozásnak” minősíteni. A második ítélet 130. pontjában a Bíróság pontosította, hogy ahhoz, hogy az ilyen egyezségeket cél általi versenykorlátozásnak lehessen tekinteni, egyáltalán nem szükséges, hogy a Bizottság korábban már elmarasztaljon ugyanilyen típusú megállapodásokat, még akkor sem, ha azokra olyan sajátos összefüggésben kerül sor, mint a szellemi tulajdonjogok. Következésképpen ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

56      Azon érvet illetően, amely szerint a Bizottság a kereskedelmi ügyleteket „együttesként” értékelte, a jelen szakaszban először is elegendő megjegyezni, hogy az egyezségben szereplő kereskedelmi ügyleteket úgy kötötték meg, hogy azok egy együttest alkotnak. Az a tény, hogy az egyezséget és az abban foglalt ügyleteket egyidejűleg kötik meg, vagy hogy szerződéses kapcsolat áll fenn közöttük, azt mutatja, hogy e megállapodások ugyanazon szerződésegyüttes részét képezik. Ilyen esetben fennáll annak kockázata, hogy egy kereskedelmi megállapodás és egy olyan forgalmazástilalmi és megnemtámadási kikötéseket tartalmazó egyezség összekapcsolása, amelyek már önmagukban is versenykorlátozó jellegűek, valójában arra irányul egy kereskedelmi ügylet leple alatt – amely adott esetben összetett szerződési felépítmény formáját ölti –, hogy a generikus gyógyszereket gyártó társaságot arra ösztönözze, hogy a járulékos megállapodásban előírt értékátruházás ellenében alávesse magát e kikötéseknek. Ebben az összefüggésben –mint az a fenti 45. pontban már megállapításra került – az a kérdés, hogy ezt az ügyletet rendes piaci feltételek mellett is megkötötték volna‑e, a Bizottság által elvégzendő értékelés részét képezi. Másodszor, meg kell állapítani, hogy az összes ügylet keretében végrehajtott értékátruházások nettó pozitív egyenlegének van az ilyen értékelést követően jelentősége, mint az a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik.

57      A fentiekből következően – annak fenntartásával, hogy bizonyos érveket a jelen jogalap második része keretében kell megvizsgálni – az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

b)      Az első jogalap második részéről

58      Az első jogalap második része keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy az egyezség mellett kötött ügyleteknek más hihető magyarázatuk is volt, mint az, hogy kizárólag a korlátozó kikötések ellentételezését szolgálták.

59      Az egyes ügyletek nem a Teva modafiniljének a generikus gyógyszerek piacára történő belépésére vonatkozó tárgyalások alakulásából erednek, hanem inkább mindkét fél jogos, jól dokumentált és már korábban is fennálló üzleti szükségleteiből. A Teva vagy a Cephalon minden egyes ügylet esetében olyan szerepet játszott, hogy vagy ő volt az egyetlen olyan fél, amellyel üzleti tevékenységet lehetett folytatni (mint a Teva modafinillel kapcsolatos szellemi tulajdonjogai és a Cephalon klinikai adatai esetében), vagy pedig olyan potenciális partner volt, amely egyedülálló és megfelelő tapasztalattal rendelkezett (mint a Teva modafinil‑hatóanyagokkal kapcsolatos gyártási kapacitása vagy a Teva egyesült királysági forgalmazási platformja esetében).

60      A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

61      A felperesek által megfogalmazott kifogásokra tekintettel először is meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság az egyezségben előírt minden egyes kereskedelmi ügylet tekintetében mérlegelési hibát követett‑e el, amikor megállapította, hogy az említett ügylet célja az volt, hogy a Cephalontól a Teva részére történő értékátruházást szolgáljon a Teva azon kötelezettségvállalása ellenében, hogy nem lép be önállóan a generikus gyógyszerek piacaira, és nem versenyez a Cephalonnal a modafinil tekintetében.

1)      A Teva modafinilre vonatkozó szellemi tulajdonjogaival kapcsolatos hasznosítási engedélyről

62      Az egyezség 2.2. cikke értelmében a Cephalon vállalta, hogy a Tevától (nem kizárólagos) hasznosítási engedélyt vásárol a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozóan, összesen 125 millió amerikai dollár (USD), azaz nagyjából 92,9 millió euró értékben.

63      A megtámadott határozat (864) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Teva jelentős értéket szerzett azáltal, hogy a szellemi tulajdonjogaira vonatkozóan hasznosítási engedélyt adott a Cephalonnak. Ami a Cephalont illeti, a Bizottság kiemelte, hogy az nem volt érdekelt a Teva szellemi tulajdonjogainak megszerzésében, az egyezséget megelőzően nem állt fenn semmilyen valós szükséglete azok megszerzésére, és semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy jelentős összegeket fizessen egy olyan szellemi tulajdonjogi hasznosítási engedélyért, amely az ő számára nem képviselt értéket, vagy csak korlátozott értékű volt. A Bizottság szerint a tények tehát erősen arra engednek következtetni, hogy a Cephalon az egyezség hiányában egyáltalán nem kötötte volna meg ezt az ügyletet, vagy mindenesetre azt nem ilyen feltételek mellett kötötte volna meg, továbbá hogy az ügylet célja az volt, hogy a Cephalon értéket ruházzon át a Teva részére, a Teva arra vonatkozó kötelezettségvállalása ellenében, hogy nem lép be önállóan a modafinil piacára, és nem folytat érdemeken alapuló versenyt a Cephalonnal. A Bizottság azt is megállapította, hogy a felek által az ügyletre vonatkozóan szolgáltatott egyéb magyarázatok nem hihetőek. A Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedély tehát olyan indokolatlan értékátruházással járt a Teva számára, amelyet a Teva az egyezség hiányában nem tudott volna megszerezni.

64      A felperesek vitatják a Bizottság által a megtámadott határozatban lefolytatott azon értékelést, amely szerint az egyezség megkötésének időpontjában a Cephalon nem tekintette komoly fenyegetésnek a Teva szellemi tulajdonjogait, és korábban soha nem mutatta a legcsekélyebb érdeklődést sem azok megszerzése iránt.

65      A felperesek szerint a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a Cephalon modafiniltermékei esetében felmerülhet, hogy azok ellentétesnek bizonyulnak a Teva által a „III. formájú” modafinil (a modafinil 2000‑ben benyújtott és 2002‑ben közzétett kristályos formája) vonatkozásában tett amerikai szabadalmi bejelentéssel.

66      A Cephalon alelnöke, M. – aki világszinten a vegyi kutatásért és fejlesztésért is felelős – azonnal érdeklődött a Teva modafinil polimorfokra vonatkozó bejelentései iránt, miután tudomást szerzett az említett bejelentésekről. Ezt követően a Cephalon megrendelt egy tanulmányt, amelyet 2003 márciusában készítettek el a Crystallics BV‑nél, továbbá megkapta a roueni egyetem (Franciaország) oktatója, C. által 2004‑ben készített tanulmány eredményeit, valamint megkapta a Solid State Chemical Information, Inc. (SSCI) által 2006 januárjában készített tanulmány előzetes eredményeit.

67      Az említett tanulmányokkal a Cephalon azt kívánta megtudni, hogy a saját eljárásai során vajon a Teva által bejelentett polimorfok jönnek‑e létre, továbbá tudni kívánta, hogy a kereskedelmi gyártási folyamat során milyen valószínűséggel maradnak vissza bizonyos mennyiségek a III. formából.

68      A felperesek szerint a Cephalon által 1995 és 2005 között összegyűjtött tudományos bizonyítékok olyan fokozatosan egymásra épülő ismeretekkel szolgáltak, amelyek a bitorlás veszélyét tárták fel.

69      Ezenkívül a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Cephalon a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyik oktatójától, M.‑től is szakvéleményt kért, aki arra a következtetésre jutott, hogy a Cephalon vonatkozásában fennáll annak kockázata, hogy a végtermékében észlelni fogják a III. formát, amely a Teva szabadalmi bejelentéseinek tárgyát képezi. A felperesek különösen a következőket állítják:

–        a Tevának komoly esélye volt arra, hogy pernyertes legyen bármely olyan bírósági vagy a United States Patent and Trademark Office (az Egyesült Államok szabadalmi és védjegyhivatala) előtt folytatott „interferencia”‑eljárásban, amelyben a III. formára vonatkozó szabadalmi jogait vitatják, így a Bizottság nem tehette volna meg, hogy kétségbe vonja a Cephalon által e kockázat mérséklése érdekében lefolytatott kereskedelmi értékelést;

–        az a tény, hogy a Cephalon a Teva szabadalmi bejelentésének elsőbbségi időpontját megelőzően bevezette a piacra a Provigilt az Egyesült Államokban, nem csökkentette a Cephalon által viselt kockázatot, mint azt a Bizottság tévesen állítja;

–        a Bizottság azon állítása, amely szerint nem áll fenn a bitorlás semmilyen kockázata, mivel a Cephalon 2005 decemberében nem észlelte ténylegesen a III. formát a végtermékében, nem veszi figyelembe a tudomány állását;

–        ami a dokumentumok hiányát illeti, az Egyesült Államokban gyakori, hogy a bitorlással kapcsolatos aggályokat nem dokumentálják, mivel attól tartanak, hogy ezeket az iratokat a perben nem csupán a bitorlás alátámasztása érdekében fogják felhasználni, hanem ráadásul olyan szándékos bitorlás alátámasztása érdekében is, amelynek esetében akár háromszoros összegű kártérítés is kérhető;

–        a Cephalon által a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedély alapján fizetendő díjak észszerűek voltak, a Bizottság pedig nem bizonyította ennek ellenkezőjét.

70      A Bizottság cáfolja a felperesek állításait.

71      A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság azon következtetésének alátámasztása érdekében, amely szerint a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedély indokolatlan értékátruházással járt a Teva részére (lásd a fenti 63. pontot), egyrészt különösen az egyezség megkötésének időpontjában keletkezett olyan bizonyítékokra támaszkodott, amelyek azt mutatják, hogy a Cephalon nem érezte magát igazán fenyegetve a Teva szellemi tulajdonjogai által, továbbá korábban soha nem mutatott érdeklődést azok megszerzése iránt, másrészt pedig a Bizottság arra támaszkodott, hogy a Cephalon nem tanúsított észszerű gondosságot.

72      Mint az kitűnik az ügy iratanyagából, a Cephalon 2002 óta tudta, hogy a Teva szabadalmi bejelentést nyújtott be a III. formára vonatkozóan; hogy a Cephalon végtermékében adott esetben kimutatható a formák bizonyos maradékmennyisége; hogy a III. forma összenőhet két I. formájú kristály között (vagyis a modafinil I. és III. formájának „ikresedéséről” van szó), és hogy a III. forma szabadalom tárgyát képezheti. Ez nem változtat azon, hogy nincs olyan komoly valószínűsítő körülmény, amely arra utalna, hogy a Cephalonnak a tényállás megvalósulása idején valóban aggályai lettek volna a Teva III. formára vonatkozó szabadalmi bejelentéséből eredő esetleges következmények miatt.

73      A Cephalonnak ugyanis már 1999 óta tudomása volt arról, hogy a gyártási folyamat során létrejön a III. formájú modafinil, ez azonban ezt követően, az említett folyamat során I. formájú modafinillé alakul át (a Lafon tanulmányai szerint).

74      Kétségtelenül igaz, hogy a Cephalon, miután tudomást szerzett a Teva III. formájú modafinilre vonatkozó szabadalmi bejelentéséről – és még az egyezség megkötése előtt –, megrendelt néhány kutatást.

75      Először is a Crystallicshoz intézett, olyan tanulmányra vonatkozó felkérésről volt szó, amelynek célja a különböző polimorfok körülményei hatásának és a folyamat irányításának jobb megértése volt. Ennek a 2003‑ban elvégzett tanulmánynak az eredménye nyilvánvalóvá tette, hogy a kristályosodási körülmények túlnyomó többségében a keletkező modafinil nem más, mint az I. és a III. forma keveréke.

76      Másodszor, a Cephalon 2004‑ben megkapta a roueni egyetem oktatója, C. által 2004‑ben készített azon tanulmány eredményeit, amelyet ugyanakkor nem a Cephalon rendelt meg. E tanulmányból az derült ki, hogy a modafinil I. és III. formája nagyon hasonló, és hogy a két polimorf forma hajlamos ikerkristályként növekedni.

77      Mindazonáltal az iratanyagból az tűnik ki, hogy e tanulmányok vagy azok eredményei nem keltettek különösebb aggodalmat a Cephalonnál.

78      A Tevának a modafinil kristályos formáira vonatkozó bejelentéseit ismertető, 2003‑as belső prezentációból ugyanis kitűnik, hogy a Cephalon számított arra, hogy valószínűleg „interferencia‑eljárásra” kerül sor közte és a Teva között, a Cephalon azonban korábbi jogokkal rendelkezett, így nem volt oka aggodalomra.

79      Hasonlóképp, egy 2005 augusztusában elküldött belső e‑mailben Dr. H., a Cephalon vezető beosztású szabadalmi tanácsadója kijelentette, hogy igen jól és régóta ismeri a modafinillel kapcsolatban az Egyesült Államokban és Európában fennálló „szabadalmi körképet”, a „potenciális bitorlási problémák” miatt pedig semmi ok az aggodalomra.

80      Harmadszor, az SSCI által készített, a Cephalon által az egyezség megkötése előtt megrendelt tanulmányt illetően meg kell állapítani, hogy az előzetes eredményeket a Cephalon csak az említett egyezség megkötését követően, azaz 2006. január 6‑án kapta meg. Következésképpen az említett eredményeket a Cephalon nem vehette figyelembe akkor, amikor az egyezség megkötése során a szabadalombitorlás kockázatát értékelte, továbbá ezek az eredmények nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a Cephalon érdeklődést tanúsított‑e a Teva szellemi tulajdonjogai iránt.

81      Negyedszer, ugyanez a megállapítás vonatkozik a 2018‑ban kelt M.‑jelentésre (vagyis az MIT oktatója, M. által összeállított véleményre), amelyet a felperesek a közigazgatási eljárás során rendeltek meg.

82      A felperesek azon érve, amely szerint „fokozatos ismeretszerzésről” van szó, nem meggyőző, ahogy az az érv sem, amely szerint a Cephalonnak a „2005. év végén” erős aggályai voltak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Cephalon 2003 és 2005 között semmilyen lépést nem tett a Teva tekintetében, holott nem hiányoztak az ehhez szükséges ismeretei. Ezért az Egyesült Államok szabadalmi és védjegyhivatalának a szabadalmazhatóságra vonatkozó 2005. szeptemberi határozata nem ad magyarázatot a hirtelen jött állítólagos aggályokra, tudva azt, hogy 2003‑ban a Cephalon maga is a III. formájú modafinil szabadalmazására törekedett, ami megerősíti, hogy legalább 2003‑tól kezdve tudta (lásd a fenti 72. pontot), hogy szabadalmazható tárgyról van szó. Egyébiránt az egyezség idején a Cephalon nem észlelte a III. formájú polimorf modafinil semmilyen nyomát, akár a saját modafinil‑hatóanyagában, akár pedig a Provigil nevű végtermékben.

83      Ráadásul nincs okirati bizonyíték a Cephalon részéről fennálló esetleges aggályokra. El kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint a tényállással egyidejű bizonyíték hiányát az amerikai eljárásjog magyarázza.

84      E tekintetben először is, amennyiben valamely dokumentum a „legal privilege” szabály alá tartozik, e dokumentum védelemben részesült volna, és azt nem lehetett volna hozzáférhetővé tenni az amerikai bíróságok előtt.

85      Másodszor, az iratanyagból éppen ellenkezőleg az tűnik ki, hogy bizonyos, a tényállással egyidejű bizonyítékok azt erősítik meg, hogy a Cephalon úgy vélte, hogy a termékei nem sértik a Teva szellemi tulajdonjogait. Ráadásul a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy ha a Cephalon valóban észlelte volna a Teva szellemi tulajdonjogai megsértésének kockázatát, akkor eljárt volna e kockázat mérséklése érdekében, amit nem tett meg. Ezenkívül a Cephalon az egyezség keretein kívül még akkor sem mutatott érdeklődést a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedély iránt, amikor 2005 júliusában a Teva felvette a kapcsolatot a Cephalonnal egy ilyen engedély megvitatása érdekében.

86      Végül az, hogy a Cephalon e tekintetben nem tanúsított észszerű gondosságot, érthető, ha meggondoljuk, hogy a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedélynek a Cephalon részére történő megadása alapvetően arra irányult, hogy a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására ösztönözze. Különösen, a fentiekből következik, hogy a Cephalon az egyezség keretein kívül nem mutatott tényleges érdeklődést a hasznosítási engedély megszerzése iránt. Ezenkívül nem meggyőző a Cephalon azon állítása, amely szerint tisztában volt azzal, hogy a modafinil tekintetében mi volt a fennálló helyzet a szabadalmak területén. Ez ugyanis nem ad magyarázatot arra, hogy a Cephalon miért volt hajlandó a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedélyt anélkül megvásárolni, hogy lefolytatta volna a fizetendő díjak összegének értékelését, továbbá arra sem, hogy a Cephalon miért fizette meg azonnal és feltétel nélkül e díjak jelentős részét, anélkül hogy biztos lett volna abban, hogy a Teva szabadalmi bejelentésének ténylegesen helyt fognak adni. Végül meg kell jegyezni, hogy a hasznosítási engedélyről szóló megállapodásba még csak olyan általános rendelkezéseket sem vettek bele, amelyek a Cephalon érdekeit védenék.

87      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, hogy a Teva szellemi tulajdonjogaira vonatkozó hasznosítási engedély keretében lebonyolított értékátruházás mértéke kizárólag azzal magyarázható, hogy az a korlátozó kikötések Teva általi elfogadásának ellenértékét képezte.

2)      A modafinil‑hatóanyag szállítására vonatkozó megállapodásról

88      Az egyezség 2.4. cikke értelmében a Teva és a Cephalon kötelezettséget vállalt arra, hogy szállítási megállapodást kötnek, amelynek értelmében először is a Teva 2007 és 2011 között évente legalább 10 000 kg modafinil‑hatóanyagot (azaz összesen legalább 50 000 kg‑ot) szállít a Cephalonnak, másodszor pedig a Cephalon ennek fejében egy rögzített minimális árat fizet a Tevának, amelyet kifejezetten úgy alakítottak ki, hogy tükrözze a Teva hozzávetőleges gyártási költségeit, 30%‑kal megnövelve, 2007 és 2011 között összesen 28 millió USD összegben. Következésképpen 2006. november 7‑én a Teva – leányvállalatán, a Plantexen keresztül – és a Cephalon olyan szerződést kötött, amely az egyezség 2.4. cikkében meghatározott feltételeket hajtja végre (a továbbiakban: modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás).

89      A megtámadott határozat (781) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a Teva számára a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás feltételei öt éven keresztül olyan garantált stabil bevételt jelentettek, amelyet az egyezségben szereplő versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalások elfogadása nélkül nem tudott volna elérni. Ami a Cephalont illeti, a Bizottság a megtámadott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy e kötelezettségvállalások hiányában nem lett volna hajlandó megkötni a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodást, mivel ez gazdasági szempontból nem lett volna észszerű, figyelembe véve az akkori ellátási és keresleti helyzetét, valamint e megállapodás feltételeit.

90      A felperesek vitatják a Bizottságnak a Cephalonra vonatkozó következtetését. A Cephalon a modafinil‑hatóanyaggal való ellátás elégtelenségének kockázatával szembesült, ami a tényállással egyidejű olyan dokumentumokból is kitűnik, mint a 2005. december 29‑i e‑mail. Ezenkívül a felperesek azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy határozatát a Cephalon ellátási kapacitására és a Tevával kikötött árfeltételekre vonatkozó iratok szelektív és kiegyensúlyozatlan vizsgálatára alapította.

91      Ebben az összefüggésben a felperesek kifejtik, hogy 2005. november végén, miután a Food and Drug Administration (FDA, élelmiszer‑ és gyógyszerfelügyeleti hatóság, Egyesült Államok) bejelentette, hogy várhatóan jóvá fogja hagyni a Sparlont, a Cephalon az általa előállított Provigil, Nuvigil és Sparlon gyógyszerek – ez utóbbi két gyógyszer piacra történő bevezetését a közeljövőben tervezték – gyártásához szükséges modafinil‑hatóanyagra vonatkozó belső becsléseit 96 000 kg‑ról 138 500 vagy 148 000 kg‑ra növelte, miközben az ellátási kapacitás kevés teret hagyott a kereslet növekedésének vagy a termelés váratlan csökkenésének a kezelésére. E tekintetben a felperesek megjegyzik, hogy ami a Cephalon Mitry‑Moryban (Franciaország) található két üzemét illeti, azok közül az egyik (vagyis a C‑1 üzem) már régi volt, a másik (vagyis a C‑2 üzem) pedig, jóllehet új volt, még mindig közigazgatási engedélyre várt, és kétséges volt az is, hogy a Cephalon külső szállítója, a Helsinn képes lenne‑e növelni a termelését.

92      Az ellátás elégtelenségével kapcsolatos kockázat kezelésének legóvatosabb és legbiztonságosabb útja tehát az volt, hogy szerződést kössenek a Tevával. A Cephalon szerint a Teva értelemszerű partner volt, mivel a modafinilalapú termékek piacra történő bevezetése érdekében tett saját erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős modafiniltermelési kapacitással rendelkezett. Ráadásul az e megállapodás alapján fizetendő teljes összeg csupán kis hányadát tette ki azoknak a veszteségeknek, amelyeket a Cephalon akkor szenvedett volna el, ha a hatóanyaggal történő ellátása nem lett volna elegendő.

93      A Bizottság cáfolja a felperesek állításait.

94      Először is ki kell emelni, hogy a felperesek nem kérdőjelezik meg a Teva érdekét, és hogy kifogásuk csak a Cephalonnak a szállítási megállapodás megkötéséhez fűződő érdekére vonatkozik.

95      Másodszor, nem lehet helyt adni annak az állításnak, amely szerint a Bizottság megkérdőjelezte a Cephalon kereskedelmi értékelését, vagy az iratanyag szelektív és kiegyensúlyozatlan vizsgálatát végezte volna el. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság következtetését a tényállás idejéből származó olyan dokumentumokra alapozta, amelyek a legtöbb esetben magától a Cephalontól származtak. Ezt követően a Bizottság megelégedett azzal, hogy a felperesek állításainak hihetőségét azon tényekre tekintettel vizsgálja, amelyek kitűnnek a bizonyítékokból.

96      Márpedig a szóban forgó bizonyítékokból ténylegesen az következik, hogy a Cephalon becsült beszerzési kapacitása 2007‑től kezdve elegendő volt a Cephalon által előirányzott kereslet kielégítéséhez.

97      E tekintetben a fentiekből kitűnik (lásd a fenti 91. pontot), hogy a Cephalon ellátási lánca a Mitry‑Moryban található üzemeiből, vagyis a meglévő C‑1 üzemből és az új C‑2 üzemből, valamint egy külső szállítóból, a Helsinnből állt.

98      A Cephalonnak a tényállással egyidejű dokumentumaiból kitűnik, hogy 2005 végén a Cephalon a modafinil‑hatóanyagra vonatkozó keresletét a következőképpen becsülte:

–        2006‑ban 115 000 kg és 148 000 kg között, míg összesen nagyjából 146 000 kg‑hoz juthatott volna hozzá (vagyis 37 000 kg‑hoz a C‑1 üzemből, 29 400 kg‑hoz a C‑2 üzemből és 80 000 kg‑hoz a szállítójától, a Helsinntől);

–        2007‑ben 117 000 kg és 146 000 kg között, míg összesen nagyjából 230 000 kg‑hoz juthatott volna hozzá (vagyis 37 000 kg‑hoz a C‑1 üzemből, 74 000 kg‑hoz a C‑2 üzemből és 120 000 kg‑hoz a szállítójától, a Helsinntől);

–        2008‑ban 137 000 kg és 160 000 kg között, míg összesen nagyjából 230 000 kg‑hoz juthatott volna hozzá (vagyis 37 000 kg‑hoz a C‑1 üzemből, 74 000 kg‑hoz a C‑2 üzemből és 120 000 kg‑hoz a szállítójától, a Helsinntől).

99      E számok alapján a 2007‑es és 2008‑as évet illetően arra lehet következtetni, hogy a Cephalon várható ellátási kapacitása meghaladta az előirányzott keresletet, az ellátás hosszú távú elégtelenségének kérdése tehát nem merült fel. Következésképpen a Bizottság megalapozottan juthatott arra a következtetésre, hogy az ellátás elégtelenségével kapcsolatos aggályok nem szolgáltak hihető magyarázatként arra, hogy a Cephalon megkötötte a megállapodást.

100    Ezenkívül az ügy iratanyagában nyoma sincs a Cephalon azon aggodalmának, hogy a modafinilhatóanyag‑ellátási kapacitás hosszú távon adott esetben elégtelennek bizonyul.

101    Kétségtelen, hogy a felperesek által hivatkozott 2005. december 29‑i e‑mailből kitűnik, hogy aggályok merültek fel az ellátással kapcsolatban. Az említett aggályok azonban kizárólag 2006 elejére, nem pedig az ezt követő időszakra vonatkoztak. Ennélfogva a Tevával kötött modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás nem orvosolhatta ezt a 2006‑ra vonatkozóan, mivel az a 2007 és 2011 közötti időszakra vonatkozó beszerzésre irányult. Ezenkívül ebből az e‑mailből kitűnik, hogy a 2006 első félévére vonatkozóan jelzett probléma orvoslása céljából rendelkezésre állt egy belső megoldás, nevezetesen az R‑modafinil (vagyis a Nuvigil hatóanyaga) gyártásának két‑három hónapra történő lassítása vagy leállítása annak érdekében, hogy bizonyos modafinil‑készletet képezzenek a Provigillel kapcsolatos kereslet esetleges növekedésének, valamint a Sparlonra vonatkozó értékesítési előrejelzések e gyógyszer piaci bevezetését követő esetleges növekedésének kezelése érdekében.

102    Végeredményben a 2005. december 29‑i e‑mail későbbi, mint az egyezség aláírása. Ha valós aggodalom állt volna fenn az ellátás hosszú távú elégtelenségének lehetséges problémáját illetően, erről az aggodalomról említést tett volna ez az e‑mail, csakúgy mint a Teva új beszerzési forrásként történő kiválasztásáról.

103    Ami a felperesek azon árképzés elemzésére vonatkozó kifogását illeti, amelyben a Cephalon és a Teva megállapodtak (a megtámadott határozat (404)–(407), (749), (750) és (765) preambulumbekezdése), elegendő kiemelni, hogy a fentiekből kitűnik, hogy a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodásnak a Cephalon általi megkötését nem a modafinilhatóanyag‑szállítás hosszú távú elégtelenségével kapcsolatos valódi aggályok indokolták. Mivel az árképzésre vonatkozó érvek azon az előfeltevésen alapulnak, amely szerint a Cephalon – helyesen – további beszerzési forrást keresett a hiány kockázatával szembeni védekezés érdekében, ezeket az érveket mint hatástalanokat el lehet utasítani.

104    Mindenesetre a Bizottság által a megtámadott határozatban elvégzett, az ügy irataiban szereplő bizonyítékokon alapuló elemzésből az következik, hogy a modafinil‑hatóanyagnak a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodásban kikötött árai 100–300%‑kal magasabbak voltak, mint a Helsinn részére fizetett árak, illetve azok a belső árak, amelyeket a Cephalon a Mitry‑Moryban található saját termelőberendezéseinek használatával fizetett volna. Hasonlóképp, a Teva árai még azoknál az áraknál is magasabbak voltak, amelyeket a Helsinn egy esetleges új modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodásra vonatkozó alternatív javaslataiban kínált, vagy amelyeket más alternatív szállítók kínáltak. Ráadásul a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás – ahogyan azt megkötötték – egy olyan rugalmatlan „take or pay” kötelezettségvállalást jelentett a Cephalon számára, amelyben a Cephalon arra vállalt kötelezettséget, hogy rögzített mennyiségű modafinil‑hatóanyagot vásárol olyan időpontban, amikor a modafinilalapú lehetséges új gyógyszerei (nevezetesen a Nuvigil és a Sparlon) iránti jövőbeli kereslet bizonytalan volt, mivel a Cephalon még nem rendelkezett a szabályozó hatósági jóváhagyásokkal.

105    A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a Cephalon által a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás megkötésének igazolására felhozott indokok nem felelnek meg az ellátás elégtelenségével kapcsolatos kockázat kezelésére szolgáló megoldások közül sem a legóvatosabbnak, sem pedig a legbiztonságosabbnak.

106    A fentiekből az is következik, hogy a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a modafinilhatóanyag‑szállítási megállapodás hozzájárult ahhoz, hogy a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására ösztönözze.

3)      A CEP‑1347 megállapodásról

107    Az egyezség 2.3. cikke értelmében a Cephalon 1 millió USD ellenében hasznosítási engedélyt adott a Teva részére a Cephalon által a Parkinson‑kór kezelésére vonatkozó tanulmányok keretében, társfejlesztés során kidolgozott klinikai és biztonsági adatokra (a továbbiakban: a CEP‑1347‑re vonatkozó adatok), amelyekre a Tevának azért volt szüksége, hogy kereskedelmi forgalomba hozhassa az Azilect nevű gyógyszerét (amely nem állt kapcsolatban a modafinillel).

108    A megtámadott határozat (810) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a Cephalon CEP‑1347‑re vonatkozó adataihoz való hozzáférés nagyon értékes volt a Teva számára, mivel felgyorsíthatta az Azilect nevű gyógyszerének kereskedelmi forgalomba hozatalát, amelyből a Teva további értékesítésekre és bevételekre számíthatott. A Cephalon tekintetében a Bizottság megállapította, hogy az nem független módon értékelte, illetve tárgyalta meg a CEP‑1347‑re vonatkozó adatokhoz való hozzáférés biztosításának árát, továbbá hogy ezeket az adatokat alkupozícióként használta fel az egyezségre vonatkozó tárgyalások során, megtagadva a hasznosítási engedély megadását mindaddig, amíg az említett egyezséget nem véglegesítik. Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (811) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy nem volt hihető, hogy a Cephalon 2005 decemberében az egyezségben szereplő versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalások hiányában is hozzáférést biztosított volna a CEP‑1347‑re vonatkozó adatokhoz, vagy mindenesetre ezt ugyanazon feltételek mellett tette volna. Ezért a Bizottság megállapította, hogy a CEP‑1347 megállapodás indokolatlan értékátruházás volt, amely hozzájárult ahhoz, hogy a Tevát az egyezség tágabb összefüggésében e kötelezettségvállalások megtételére ösztönözze.

109    A felperesek előadják, hogy a CEP‑1347 megállapodás nem járult hozzá indokolatlan értékátruházáshoz, sőt nem is szolgált jogellenes fordított kifizetésként, mivel a Cephalon a CEP‑1347‑re vonatkozó adatokat piaci áron továbbította.

110    A felperesek vitatják továbbá a Bizottság által a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésében elvégzett azon számítást, amely szerint az Azilect gyógyszer kereskedelmi forgalomba hozatalának egyéves késedelme 200 millió USD körüli bevételkiesést okozott volna a Tevának. Válaszukban a felperesek ezzel kapcsolatban előadják, hogy e becslés túlértékelt, mivel a Bizottság az egyesült államokbeli szabályozási folyamat téves értelmezéséből indul ki. A Bizottság – tévesen – arra az elvre támaszkodik, hogy az Azilect jóváhagyásának az FDA általi késedelme egy év kizárólagosságtól fosztotta volna meg a Tevát az Azilect vonatkozásában, következésképpen pedig ez egy év bevételkiesést okozott volna.

111    A Bizottság cáfolja a felperesek állításait.

112    Nem vitatott, hogy a Teva kapcsolatba lépett a Cephalonnal a CEP‑1347‑re vonatkozó adatok felhasználására vonatkozó jog megszerzése érdekében. E tekintetben nem vitatott, hogy a Tevának szüksége volt az említett adatokra ahhoz, hogy 2006‑ban az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában megkapja a szabályozó hatósági jóváhagyásokat a Rasagiline nevű innovatív gyógyszeréhez, amely egyenértékű volt az Azilecttel. 2005‑ben ugyanis folyamatban volt az Azilect forgalmazásának végleges jóváhagyására irányuló eljárás, amelyet a Teva kezdeményezett az FDA előtt. E jóváhagyási eljárás keretében az FDA kérdéseket tett fel az Azilect mellékhatásaival kapcsolatban, és további bőrgyógyászati vizsgálatok elvégzését kérte. E tekintetben 2005. december 7‑re találkozót tűztek ki az FDA és a Teva között. Mivel a Teva ezen időpont előtt nem tudta elvégezni az említett vizsgálatokat, és tudomást szerzett arról, hogy a Cephalon olyan adatokkal rendelkezik, amelyek számára fontosak lehetnek, többször is felvette a kapcsolatot a Cephalonnal.

113    Ráadásul a bizonyítékokból kitűnik, hogy a Cephalonnak tudomása volt a Teva szükségleteiről, továbbá hogy a Teva úgy ítélte meg, hogy a Cephalon CEP‑1347‑re vonatkozó adatai „nagyon hasznosak” és „kulcsfontosságúak” mind az FDA‑val tervezett találkozó, mind pedig az Azilect Ausztráliában történő jóváhagyása szempontjából.

114    Az sem vitatott, hogy a Cephalon megtagadta az említett adatok Teva részére történő átadását, méghozzá azon folyamatban lévő szabadalmi peres eljárások miatt, amelyekben a felek érintve voltak.

115    E tekintetben a Teva jelezte, hogy „a Cephalon úgy tűnik, visszavonhatatlanul úgy döntött, hogy mindaddig nem szolgáltat [neki] semmilyen adatot az FDA‑val tervezett találkozójához, amíg [a Teva] és a Cephalon nem rendezte teljeskörűen és véglegesen az összes folyamatban lévő jogvitát, valamint a modafinillel kapcsolatos egyéb kérdéseket”.

116    Mint azt a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen megjegyezte, ez azt jelzi, hogy a Cephalon a CEP‑1347‑re vonatkozó adatok Tevával való közlését a folyamatban lévő szabadalmi jogvita rendezésétől tette függővé, amelynek tekintetében a versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalások alapvető fontosságúak voltak.

117    A Bizottság által a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésében elvégzett számítást illetően meg kell állapítani, hogy az a Tevának a tényállással egyidejű egyik belső dokumentumán alapul, amely tartalmazza az Azilect 2006–2009. évi értékesítéseire vonatkozó, a Teva által készített előrejelzéseket. E becslések alapján könnyen ki lehet számítani az Azilect késedelmes piaci bevezetése esetén elmaradó hasznot, mint az kitűnik a megtámadott határozatból és a Bizottság által a beadványaiban szolgáltatott kiegészítő magyarázatokból. Ebből következik, hogy az ilyen késedelem mintegy 200 millió USD körüli bevételkiesést okozott volna, és még egy egyhetes késedelem is nem elhanyagolható következményekkel járt volna. Ez azt jelzi, hogy a Teva számára fontos volt, hogy a lehető leghamarabb hozzáférjen a CEP‑1347‑re vonatkozó adatokhoz.

118    Ami az első alkalommal a válaszban felhozott azon érvet illeti, amely szerint a Bizottság rosszul értelmezte az amerikai jogi hátteret, azt mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdésére tekintettel meg kellene vizsgálni annak elfogadhatóságát.

119    Azonkívül ugyanis, hogy semmi nem utal arra, hogy a Bizottság nem értette volna az amerikai szabályozási keretet, e keretből egyértelműen kitűnik, hogy a szabadalom érvényességi ideje korlátozott, meghosszabbítást pedig csak egyszer lehet megadni. A jelen ügyben azt kell figyelembe venni, hogy a tényállás idején a Teva miként fogta fel a körülményeket. Mivel 1994‑ben már szabadalmi bejelentést tett a Rasagiline (az Azilect hatóanyaga) tekintetében, tudatában volt annak, hogy a kizárólagosság ideiglenes, az Azilect gyógyszer jóváhagyásához szükséges eljárások időtartama pedig csökkentheti ezen oltalom időtartamát. Alapvető fontosságú volt tehát a Teva számára, hogy az FDA engedélyének megszerzéséhez szükséges adatok a lehető leghamarabb rendelkezésre álljanak.

120    A fentiekből következik, hogy a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a CEP‑1347 ügylet hozzájárult ahhoz, hogy a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására ösztönözze.

4)      Az egyesült királysági forgalmazási megállapodásról

121    Az egyezség 2.6. cikke értelmében a Cephalon kötelezettséget vállalt először is arra, hogy öt évre a Teva egyesült királysági leányvállalatát jelöli ki az összes modafinilalapú termékének kizárólagos forgalmazójaként az Egyesült Királyságban, 20%‑os forgalmazói árréssel, másodszor pedig, hogy 2,5 millió euró egyszeri kifizetést teljesít a Teva részére a Cephalon modafinilalapú termékeinek a Teva általi kereskedelmi forgalomba hozatalakor.

122    A megtámadott határozat (946) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a forgalmazási megállapodás értékes volt a Teva számára, mivel a Teva arra számított, hogy az említett megállapodás keretében az Egyesült Királyságban kizárólagos forgalmazóként való kijelölése címén legalább 10,5 millió euró összegű nyereségre fog szert tenni (vagyis 2,5 millió euró egyszeri kifizetésre és 8 millió euró összegű nyereségre), amelyhez rendes piaci körülmények között az egyezség hiányában nem juthatott volna hozzá, legalábbis nem a teljes összegben. A Bizottság szerint a tények azt is egyértelműen jelzik, hogy a Cephalon szempontjából az ügyletnek nincs más hihető magyarázata, mint az, hogy a Tevát az egyezség megkötésére ösztönözze. Az ügylet tehát önmagában hozzájárult az indokolatlan értékátruházáshoz, amely a Teva vonatkozásában a kötelezettségvállalásoknak az egyezség tágabb összefüggésében történő vállalásával szembeni ellentételezésnek minősült.

123    A felperesek vitatják a Bizottság által a megtámadott határozatban e tekintetben tett megállapításokat.

124    A felperesek – miután emlékeztetnek arra, hogy a Cephalon és a Novartis 2005 végén úgy döntöttek, hogy nem újítják meg forgalmazási megállapodásukat, ami azzal a következménnyel járt, hogy a Cephalonnak az egyesült királysági modafinilalapú termékei vonatkozásában új forgalmazási partnerre volt szüksége – azzal érvelnek, hogy a Teva, amely már megkezdte generikus modafiniltermékének forgalmazását az Egyesült Királyságban, értelemszerű választásnak bizonyult. A felperesek vitatják a Bizottság azon kifogását, amely szerint olyan versenytársról volt szó, amellyel a forgalmazási megállapodást azon az alapon kötötték meg, hogy ha egyszer a felek az egyezség megkötése mellett döntöttek, már nem voltak versenytársak.

125    Az egyesült királysági forgalmazási megállapodás kereskedelmi feltételeivel kapcsolatban a felperesek előadják, hogy azok észszerűek voltak. E tekintetben azt kifogásolják, hogy a Bizottság a kezdeti jutalékként kifizetett 2,5 millió euró összegre összpontosított, és leragadt annál, hogy a felek tíz évvel később nem tudtak részletes számviteli információkat szolgáltatni. Ezenkívül téves a Bizottság azon állítása, amely szerint a Cephalon az egyszeri kifizetés fejében nem kapott semmilyen értéket. Ha ugyanis például a Cephalon beleegyezett volna abba, hogy a 2,5 millió eurót beszámítsa a folyó jutalékba, a Teva jutalékát ezáltal 20%‑ról 25%‑ra emelve, az ügy iratanyagában semmi nem tenné lehetővé a Bizottság számára annak kijelentését, hogy az ellentételezés észszerűtlen lett volna. A felperesek szerint a Cephalon – mint az kitűnik az egyezségből – „a Teva által előkészített e piaci bevezetéssel összefüggő költségek és kiadások elismeréseként” volt hajlandó a kezdeti kifizetésre.

126    A Bizottság cáfolja a felperesek állításait.

127    A jelen jogalap első részének vizsgálata keretében (lásd a fenti 45. pontot) a Törvényszék kiemelte, hogy annak meghatározása érdekében, hogy a felek által az egyezség keretében megkötött valamelyik ügylet valójában a korlátozó kikötések Teva általi elfogadásának ellentételezése‑e, vagy az említett ügylet mással is magyarázható‑e, a Bizottságnak azt a kérdést kellett megvizsgálnia, hogy a felek ezen ügyletet az említett kikötések hiányában is megkötötték volna‑e, illetve azt ugyanilyen feltételek mellett kötötték volna‑e meg.

128    A jelen ügyben – mint azt a Bizottság is helyesen állította a megtámadott határozatban – a Teva a tényállás idején már bevezette a piacra a saját, modafinilalapú generikus termékét az Egyesült Királyságban, ezáltal pedig e piacon a Cephalon közvetlen versenytársa volt, és az is maradt volna, ha nincs az egyezség, valamint az abban szereplő, az Egyesült Királyság piacán történő forgalmazásról szóló megállapodás. E megállapítást a felperesek nem vonták kétségbe.

129    E körülmények között a Bizottság a megtámadott határozat (930) preambulumbekezdésében megállapíthatta, hogy „a [Cephalon] modafiniltermékei forgalmazásának a piacon a legjelentősebb versenytárshoz történő kiszervezése összeférhetetlenséget keletkeztet”, továbbá hogy „[a] Teva azon versenytilalmi és megnemtámadási kikötéseinek hiányában, amelyek világszerte (ideértve az Egyesült Királyságot is) ténylegesen véget vet[ettek] a Teva modafinillel kapcsolatos önálló tevékenységeinek, gazdaságilag nem [lett volna] észszerű a Cephalon számára a modafiniltermék[einek] forgalmazását a Tevára, vagyis az egyesült királysági modafinilpiacon belüli legközelebbi versenytársra és riválisra bízni”.

130    E tekintetben nem lehet helyt adni a felperesek azon érvének, amely szerint miután úgy döntöttek, hogy megkötik az egyezséget, már nem voltak versenytársak, ennélfogva pedig érdekeik egymáshoz igazodtak. A forgalmazási megállapodás ugyanis az egyezség részét képezi, és azt azzal összefüggésben kötötték meg. Márpedig a felperesek érvelésének követése annak megállapításához vezetne, hogy a Bizottság nem vizsgálhatná meg, hogy a forgalmazási megállapodáshoz hasonló kereskedelmi ügylet az egyezségben szereplő versenytilalmi kötelezettségvállalások elfogadásának legalább részleges ellentételezését képezi‑e, ha az említett ügylet az említett megállapodás részét képezte. Ez az érvelés a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélettel (C‑307/18, EU:C:2020:52) is ellentétes. Ezen ítélet 90. és 91. pontjában a Bíróság megállapította, hogy figyelembe kell venni a felek közötti valamennyi – monetáris vagy nem monetáris jellegű – értékátruházást, ami magában foglalhatja azon közvetett átruházások figyelembevételét, amelyek például azon nyereségekből erednek, amelyeket a generikusgyógyszer‑gyártó az originálisgyógyszer‑gyártóval megkötött olyan forgalmazási szerződés révén érhet el, amely lehetővé teszi a generikusgyógyszer‑gyártó számára, hogy adott esetben kontingens mennyiséget értékesítsen az originálisgyógyszer‑gyártó által előállított generikus gyógyszerekből.

131    Következésképpen, mint azt a Bizottság is helyesen állította, neki azt kellett megvizsgálnia, hogy a felek a versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalások hiányában is megkötötték volna‑e az egyesült királysági forgalmazási megállapodást.

132    Figyelemmel arra, hogy a felperesek nem vitatják azt a megállapítást, amely szerint ilyen kötelezettségvállalások hiányában a Teva maradt volna a Cephalon legközelebbi versenytársa az Egyesült Királyságban a modafinil piacán, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy igen valószínűtlen, hogy a Cephalon az egyezség nélkül a legközelebbi versenytársát, vagyis a Tevát választotta volna az egyesült királysági kizárólagos forgalmazójának.

133    Másként fogalmazva, ha a Teva megköthette a Cephalonnal a szóban forgó forgalmazási megállapodást, amelyből évente legalább 8 millió euró jutaléknak kellett származnia részére, ennek kizárólag az volt az oka, hogy a Teva elfogadta a korlátozó kikötéseket.

134    Következésképpen a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a forgalmazási megállapodás hozzájárult az egyezség által annak érdekében átfogóan megvalósított értékátruházás szintjének növeléséhez, hogy a Tevának elegendő ellentételezést nyújtson a korlátozó kikötések elfogadására való ösztönzéséhez.

135    E következtetést megerősítik a Cephalonnak az egyezségre vonatkozó, a megtámadott határozat (944) preambulumbekezdésében hivatkozott belső dokumentumai is, amelyekben az szerepel, hogy „az Egyesült Királyságban fizetett ellenszolgáltatás magában foglal egy forgalmazási és ellátási megállapodást […]” (a 2005. december 8‑i belső dokumentum), valamint hogy „az Egyesült Királyságban a Teva fogja forgalmazni a Provigilt, […] ennek fejében pedig 2012 előtt nem vezet be a piacra generikus modafinilt” (a 2006 közepén kelt belső dokumentum).

136    Továbbá a forgalmazási szerződés címén járó, 2,5 millió euró összegű egyszeri kifizetést illetően meg kell állapítani, hogy az egyezség 2.6. cikke a) pontjának i. alpontja szerint e kifizetést a Teva által annak érdekében tett előkészületekhez kapcsolódó kiadások és költségek elismeréseként irányozták elő, hogy a Cephalon modafinilalapú termékét az Egyesült Királyságban bevezesse a piacra, valamint a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó hasznosítási engedély elismeréseként.

137    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem azt a 20% mértékű jutalékot kérdőjelezi meg, amely az Egyesült Királyságban eladott modafinilalapú termékek ára után jár a Tevának, hanem az egyszeri kifizetést. A Bizottság szerint a Cephalon az egyszeri kifizetésért semmilyen kereskedelmi értéket vagy előnyt nem kapott.

138    Először is meg kell állapítani: nem vitatott, hogy az egyszeri kifizetés csak a Teva állítólagos költségeit és kiadásait érinti. A közigazgatási eljárás során a felperesek elismerték, hogy a kifizetésre nem szellemi tulajdonjogokra vonatkozó hasznosítási engedély ellenében került sor, jóllehet az egyezség 2.6. cikke a) pontjának i. alpontja ezt az egyszeri kifizetés egyik okaként említi.

139    Másodszor, meg kell állapítani, hogy a tényállással egyidejű bizonyítékokban semmi nem utal arra, hogy a felek miként határozták meg „a Teva részéről a Cephalon modafinil‑termékének előkészítésével/vagy piaci bevezetésével kapcsolatban felmerült költségeket és kiadásokat”, amelyeket a Cephalonnak ellentételeznie kellett volna, valamint e költségek pontos összegét, illetve azt, hogy a Cephalon milyen szolgáltatásokat várhatott volna a Tevától.

140    A megtámadott határozatból ugyanis kitűnik, hogy a közigazgatási eljárás során a Bizottság több alkalommal is felhívta a felpereseket, hogy magyarázzák meg az egyszeri kifizetés létjogosultságát. Márpedig a felperesek soha nem tudták megjelölni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a Cephalon az egyszeri kifizetés ellenében kapott volna, és nem tudták megmagyarázni azt sem, hogy e kifizetés összegét hogyan számították ki, de még csak azt sem tudták bizonyítani, hogy a Cephalon az egyezségre irányuló tárgyalások során pontosításokat kért volna a Teva által viselt költségeket illetően.

141    Mint arra a Bizottság is hivatkozott, a Teva egyesült királysági forgalmazási modellje megerősíti, hogy a Teva nem nyújtott szolgáltatásokat a Cephalon részére az ő modafinilalapú termékeinek piaci bevezetéséhez kapcsolódóan, és e piaci bevezetés költségeit sem viselte. A Teva mint a forgalmazási megállapodás szerinti forgalmazó feladatai ugyanis az ügyfelek megrendeléseinek felvételére, a megrendelések Cephalonnak történő továbbítására, a Cephalon termékeinek átvételére, a termékek raktározására és tárolására, valamint arra korlátozódtak, hogy biztosított legyen a termékeknek az ügyfelek részére történő kiszállítása. Minden egyéb feladatot – mint például a termékeknek a Teva raktárába történő szállítását, a termékek csomagolását, a marketing‑, reklám‑ és promóciós tevékenységeket – a Cephalon hajtott végre.

142    Következésképpen a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a szóban forgó megállapodás hozzájárult az indokolatlan értékátruházáshoz.

5)      A perköltségek elkerülését célzó kifizetésekről

143    Az egyezség 2.5. cikke előírja, hogy a Cephalonnak két kifizetést kell teljesítenie a Teva részére azon megtakarítások elismeréseként, amelyeket a Cephalon annak köszönhetően ért el (a költségek, az idő‑ és forrásveszteségek stb. elkerülésével), hogy megszűntek az Egyesült Királyságban folyamatban lévő jogviták, valamint megelőzték, hogy a két fél között más piacokon esetlegesen jogviták merüljenek fel a modafinillel kapcsolatban; nevezetesen, a következő kifizetésekről van szó:

–        2,1 millió GBP (hozzávetőleg 3,07 millió euró) összegű kifizetés az Egyesült Királyságban folyamatban lévő jogvita lezárása érdekében (az egyezség 2. cikke (5) bekezdésének b) pontja);

–        2,5 millió euró kifizetése az európai piacokon és más, az Egyesült Államokon vagy az Egyesült Királyságon kívüli piacokon felmerülő esetleges jövőbeli szabadalmi vagy egyéb jogviták megelőzése érdekében (az egyezség 2. cikke (5) bekezdésének c) pontja).

144    Az egyezség 2. cikke (5) bekezdésének b) pontja értelmében a szóban forgó kötelezettség alóli mentesülés során figyelembe vették annak szükségességét, hogy elkerüljék azokat a jövőbeli költségeket, amelyeket a Cephalonnak viselnie kellett volna, és amelyeket így képes volt megtakarítani, vagyis „az ilyen jogvitáknak az Egyesült Királyságban történő további folytatásával összefüggő költségeket, idő‑ és erőforrásbeli ráfordításokat, zavarokat és terheket”.

145    Az egyezség 4.2. cikke értelmében a Cephalon és a Teva maga viselte a jogvita rendezésével kapcsolatban az Egyesült Királyságban felmerült saját költségeit.

146    Ennélfogva a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy az egyezség nem arról rendelkezett, hogy térítsék meg a Tevának a ténylegesen felmerült eljárási költségeket. Az 5,57 millió euró összegű kifizetések arra szolgáltak, hogy az Egyesült Királyságban véget vessenek egy jogvitának, és tartózkodjanak a felek között az Egyesült Királyságon és az Egyesült Államokon kívüli más piacokon felmerülő bármilyen jövőbeli jogvitától. A Bizottság tehát a megtámadott határozat (898) és (899) preambulumbekezdésében megállapította, hogy e két kifizetés hozzájárult a Teva részére történő indokolatlan értékátruházáshoz.

147    A felperesek előadják, hogy a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletben (C‑307/18, EU:C:2020:52) a Bíróság sehol nem állít olyat, hogy a perköltségek elkerülését célzó tényleges kifizetések ne lennének megengedettek.

148    Ezenkívül hivatkoznak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok bíróságaira, amelyek elfogadták az elkerült perköltségeket.

149    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

150    A 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) 86. pontjában a Bíróság megállapította, hogy valamely egyezség keretében az összegek átutalása akkor igazolható, ha az ténylegesen megfelel a felek közötti jogvitához kapcsolódó költségek vagy kellemetlenségek ellentételezésének. A Bíróság azonban ugyanebben az ítéletben nem mondta ki, hogy ez az igazolás az esetleges jövőbeli bírósági eljárásokhoz kapcsolódó valamennyi költségre is alkalmazható lenne.

151    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Teva a Cephalontól bármilyen ellenszolgáltatás nélkül 5,57 millió euró összeget kapott.

152    Ráadásul a szóban forgó összeg kifizetése nem függ össze a Teva által viselt semmilyen költséggel.

153    E tekintetben nem vitatott, hogy a felperesek megállapodtak abban, hogy mindegyikük maga viseli saját költségeit (lásd a fenti 145. pontot).

154    Hasonlóképp, ha a Cephalon és a Teva folytatta volna az Egyesült Királyságban folyamatban lévő eljárásukat, vagy ha más bíróságok előtt új eljárást indítottak volna, akkor mindkettőnek további perköltségei keletkeztek volna.

155    Ezen túlmenően azonban megállapodás született arról, hogy a Cephalon további összegeket fizet a Teva részére (lásd a fenti 143. pontot).

156    Mint arra a Bizottság is hivatkozott a beadványaiban, és mint azt a megtámadott határozatban is jelezte, nem volt semmi logika abban, hogy a Teva a jövőbeli perköltségeknek a Cephalonhoz hasonló módon történő elkerülése mellett két olyan készpénzkifizetésben is részesüljön, amelyek állítólag a Cephalon által elkerült perköltségeknek felelnek meg.

157    Következésképpen az említett készpénzkifizetések esetében nem lehet szó arról, hogy azok „ténylegesen megfelel[je]nek a […] jogvitához kapcsolódó költségek és kellemetlenségek ellentételezésének”, ahogyan azt a fenti 150. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli.

158    A Bizottsághoz hasonlóan azt is ki kell emelni, hogy a felperesek nem vitatják azt a tényt, hogy az iratanyag nem tartalmaz semmi olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy e kifizetések összegeit a Cephalon által elkerült költségekre vonatkozóan a felek által lefolytatott becslés alapján állapították volna meg. Az iratanyagból ugyanis kitűnik, hogy a kifizetéseket bármely tényleges vagy potenciális jogvitától elválasztották. Különösen, a felperesek nem vitatják, hogy az elkerült perköltségekre vonatkozó kifizetés olyan összegnek felelt meg, amelyet az egyesült királysági modafinil‑értékesítésekre irányuló, a Teva által a bírósági eljárás során összeállított előrejelzések alapján számítottak ki (lásd a fenti 143. pont első franciabekezdését), és hogy ez az összeg nem kapcsolódott az esetleges elkerült perköltségekhez. A felperesek azt sem vitatják, hogy amikor megemelték a más országokban elkerült perköltségek címén fizetendő összeget (lásd a fenti 143. pont második franciabekezdését), az egyesült királysági forgalmazási megállapodásért járó egyszeri kifizetést ennek megfelelően csökkentették, ami a szóban forgó összegek két, láthatóan független kifizetés szerinti átcsoportosításához vezetett.

159    Ami azt az érvet illeti, amely szerint más bíróságok, így például az Egyesült Államok bíróságai előtt elfogadják a megtakarított költségeknek megfelelő kifizetéseket, emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 150. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint főszabály szerint kizárólag azok az ellentételezések tekinthetők igazoltnak, amelyeket az originálisgyógyszer‑gyártó a tényleges jogviták vagy a generikusgyógyszer‑gyártó részéről felmerült egyéb költségek tekintetében nyújt, és önmagukban nem minősülnek fordított kifizetéseknek.

160    Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a jövőbeli perköltségek elkerülését célzó kifizetéseket bizonyos esetekben igazoltnak lehet tekinteni, ez nem változtat azon, hogy a felek nem terjesztettek elő az elkerült költségek számítására vagy becslésére vonatkozó olyan bizonyítékokat, amelyek igazolásként szolgálhatnának.

161    Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy azoknak a kifizetéseknek, amelyeket a Teva a Cephalon által elkerült perköltségekért kapott, nem volt más hihető magyarázatuk, mint hogy növeljék az egyezség értelmében a Teva javára teljesített általános értékátruházás mértékét annak érdekében, hogy a Tevának elegendő ellentételezést nyújtsanak a korlátozó kikötések elfogadására való ösztönzéséhez.

162    A fenti értékelésekből következik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a megfelelő jogi kritériumot alkalmazta annak megállapításával, hogy az egyezségben előírt egyes kereskedelmi ügyleteknek nem volt más céljuk, mint az egyezség keretében a Teva javára átfogóan teljesített értékátruházás mértékének növelése annak érdekében, hogy a Tevát a korlátozó kikötések elfogadására ösztönözzék. E tekintetben a Bizottság minden egyes kereskedelmi ügylet tekintetében megvizsgálta többek között a felperesek által előterjesztett alternatív magyarázatok létjogosultságát, továbbá mind a Cephalonnak, mind pedig a Tevának a kapcsolódó értékátruházás megvalósításához fűződő érdekét. Ezenkívül a Bizottság megalapozottan állapíthatta meg, hogy az ügyletek összessége elegendő volt ahhoz, hogy a Tevát a versenytilalmi és megnemtámadási kötelezettségvállalások elfogadására ösztönözze.

163    Nem vitatott, hogy az említett ügyleteket egyidejűleg és egymástól kölcsönösen függően tárgyalták meg. Azt is meg kell állapítani, hogy az egyezséget egységes, jogilag kötelező erejű megállapodásként kötötték meg, amely a felperesek által kötött valamennyi jogi aktus alapját képezi. Ezenkívül a tárgyalások lefolyásából – mint azt a Bizottság a bizonyítékok alapján a megtámadott határozatban elemezte – kitűnik, hogy mind a Cephalon, mind pedig a Teva az ügyletek olyan kombinációját igyekezett megtalálni, amely bizonyos, a Teva számára kellően kedvező összértéket képvisel ahhoz, hogy elfogadja a korlátozó kikötéseket.

164    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – mint az a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – ami számít annak vizsgálata szempontjából, hogy a „cél általi korlátozásnak” minősítés alkalmazható‑e az originálisgyógyszer‑gyártók és a generikusgyógyszer‑gyártók között létrejött, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodás esetében, az nem más, mint a közöttük létrejött összes ügylet keretében végrehajtott értékátruházások nettó pozitív egyenlege.

165    Következésképpen el kell utasítani azt az érvet, amellyel a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság az egyezségben szereplő kereskedelmi megállapodásokat „együttesként” értékelte, „függetlenül az egyes ügyletek pontos számszerűsítésétől és a teljes érték átruházásához való tényleges hozzájárulásuktól”.

166    A fentiek összességéből következik, hogy mind az első, mind pedig a második részt teljes egészében el kell utasítani.

c)      Az első jogalap harmadik részéről

167    Az első jogalap harmadik része a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítéletben (C‑307/18, EU:C:2020:52) megállapított második kritériumra vonatkozik, amely szerint, ha a versenyt támogató bizonyított, releváns és konkrétan az érintett megállapodásra jellemző, kellően jelentős hatások állnak fenn, amelyek lehetővé teszik, hogy észszerűen kétségbe lehessen vonni az érintett egyezségnek a verseny tekintetében fennálló elegendő károsságát, akkor az ilyen hatásokkal ellentétes az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett, cél általi versenykorlátozás megállapítása (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 107. és 111. pont).

168    A megtámadott határozat 6.9. szakaszában, amely az említett határozat (974)–(1012) preambulumbekezdésének felel meg, a Bizottság megvizsgálta a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) második kritériumát, és arra a következtetésre jutott, hogy az egyezség nem válthatott ki olyan, a versenyt támogató hatásokat, amelyek bizonyítottak, relevánsak, kellően jelentősek és nem bizonytalanok, és amelyek észszerű kétséget ébreszthetnek az említett egyezség versenyellenes célját illetően.

169    Közelebbről, a megtámadott határozatban a Bizottság azzal az indokkal utasította el a Cephalon által a Teva részére biztosított generikus jogok versenyt támogató állítólagos hatásait, hogy a modafinil piacaira történő késleltetett és ellenőrzött belépésről volt szó (a megtámadott határozat (977)–(981) preambulumbekezdése); hogy e jogok kevésbé valószínűvé tették más generikusgyógyszer‑gyártók említett piacokra való belépését (a megtámadott határozat (982)–(992) preambulumbekezdése); hogy a Cephalon Nuvigillel kapcsolatos stratégiája veszélyeztette az állítólag bekövetkező, a versenyt támogató esetleges hatásokat (a megtámadott határozat (993)–(995) preambulumbekezdése), valamint hogy a Teva számára biztosított generikus jogok nem képezték az egyezség elsődleges tárgyát (a megtámadott határozat (996)–(1001) preambulumbekezdése).

170    A felperesek előadják, hogy az egyezség versenyt támogató hatásokkal járt, kizárva azt, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősüljön. Az említett hatások a Tevának biztosított generikus jogokból erednek, ami lehetővé tette számára, hogy önállóan és idejekorán belépjen a modafinil piacaira, legalább három évvel azt megelőzően, hogy lejártak volna a Cephalon részecskeméretre vonatkozó szabadalmai (tekintettel arra az esetre, ha a Teva a Cephalon elleni bírósági eljárásban nem lett volna pernyertes). A modafinil piacaira történő e korai belépésből eredő, versenyt támogató hatások relevánsak, bizonyítottak és kellően jelentősek, mint az kitűnik a Teva és a Cephalon közötti összefonódást engedélyező határozatból is (lásd a fenti 4. pontot). E tekintetben a felperesek arra helyezik a hangsúlyt, hogy az említett határozat megállapítja, hogy 2012 októberétől „a Teva szabadon bevezetheti a piacra a modafinilt az EGT‑ben, anélkül hogy a Cephalon által indított bírósági eljárásokkal kellene szembesülnie” (e határozat (95) preambulumbekezdése), továbbá hogy generikus jogai miatt „a Teva volt az egyetlen olyan versenytárs, amelynek garantált joga volt arra, hogy 2012 októbere és 2015 októbere között belépjen az EGT piacaira”, ami a Bizottság szerint a Tevát „legalábbis a 2012 októberétől 2015 októberéig terjedő időszakban a Cephalonnal szemben gyakorolt legvalószínűbb versenykényszer” rangjára emelte. Ebből az is következik, hogy a versenyt támogató hatások konkrétan az egyezségre jellemzők.

171    A Bizottságnak a megtámadott határozatban kifejtett azon álláspontja, amely szerint az összefonódást engedélyező határozatban megfogalmazott következtetései a jelen ügyben érdektelenek, a felperesek szerint nem hiteles. Az összefonódást engedélyező határozat ugyanis egyértelműen akként elemezte a Teva modafinil piacaira való korai belépésének bizonyosságához kapcsolódó, versenyt támogató hatásokat, mint amelyek közvetlenül az egyezségból erednek, mivel megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a Teva anélkül lépjen be a modafinil piacaira, hogy bírósági eljárás indulna ellene, miközben más generikusgyógyszer‑gyártók még mindig szembesültek az ilyen kereset veszélyével.

172    Ezenkívül a felperesek szerint, ha az egyezség nem rendelkezett volna a versenyt támogató ilyen potenciállal, a Bizottság nem követelte volna meg a Tevától, hogy a Cephalon felvásárlásának feltételeként a modafinilhoz kapcsolódó jogait harmadik személyre ruházza át.

173    A felperesek a Bizottság azon egyéb megállapításait is vitatják, amelyek szerint a Teva generikus jogai késleltetett és ellenőrzött piacra lépést eredményeztek, kevésbé valószínűvé tették más generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését, továbbá azokat veszélyeztette a Cephalon Nuvigillel kapcsolatos stratégiája, és azok nem képezték az egyezség elsődleges tárgyát.

174    A Bizottság cáfolja a felperesek állításait.

175    Mint az a fenti 18. pontból kitűnik, a Teva generikus jogai az egyezség részét képezik. Az egyezség 3. cikke értelmében a Cephalon kötelezettséget vállalt arra, hogy a „jegyzékben felsorolt szabadalmak” alapján nem kizárólagos jogot biztosít a Teva számára generikus modafiniltermékének az Egyesült Államokban, valamint más piacokon (beleértve az EGT piacát is) történő gyártására, felhasználására, forgalmazására és értékesítésére, valamint hogy ugyanezt teszi a modafinil‑hatóanyaggal való ellátást illetően azon gyógyszeripari késztermékek esetében, amelyek hatóanyagaként a modafinil szerepelt, 2011‑től az Egyesült Államokban, 2012‑től pedig más piacokon, ideértve az EGT piacát is. Az egyezség 3.1.1. cikke kimondja, hogy a Teva generikus jogai más piacok, köztük az EGT piaca tekintetében legkorábban 2012. október 6‑án vagy a kizárólagossági szabadalmak lejáratát megelőző három naptári évnek megfelelő időpontban alkalmazandók. Ugyanezen rendelkezés szerint a Tevának olyan díjat kell fizetnie a Cephalon részére, amely a generikus modafiniltermékeknek a Teva vagy a leányvállalatai által az Egyesült Államokban vagy más piacokon e generikus jogok érvényesülési időpontjában történő értékesítéséből származó összes nettó nyereség 10%‑ának felel meg.

176    Az egyezség 3.1.2 és 3.1.3. cikke többek között arra vonatkozik, hogy milyen mechanizmusokat indít el a harmadik személyek modafinilpiacokra történő esetleges korai belépése. E rendelkezések lehetővé tették a Teva számára, hogy a modafinil saját maga által előállított generikus változatát attól kezdve bevezesse a piacra, hogy bármely más, generikus gyógyszereket gyártó társaság piacra lép, függetlenül attól, hogy e piacralépést a Cephalon engedélyezte‑e, vagy sem. Ha a Teva a fent említett rendelkezéseknek megfelelően e jogok tényleges érvényesülésének időpontja előtt bevezeti a generikus termékét a modafinil piacaira, akkor a releváns időszakban 15%‑kal (ha a Cephalon engedélyezte a belépést) vagy 20%‑kal (ha kockázatos, a Cephalon engedélye nélküli belépésről van szó) magasabb díjakat kell fizetnie. A rendelkezésben felvázolt forgatókönyvek magukban foglalják azt is, ha a Cephalon ideiglenes eltiltást vagy egyéb korrekciós intézkedéseket kér. Ezekben az esetekben a Teva generikus jogai felfüggesztésre kerülnek (az egyezség 3. cikke 1.3.3 bekezdésének a) pontja), a Cephalon pedig a készleteket a megállapodás szerinti árakon visszavásárolja a Tevától (az egyezség 3. cikke 1.3.3 bekezdésének b) pontja).

177    Először is, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy el kell utasítani a felperesek azon állítását, amely szerint az egyezség felgyorsította a Teva önálló piacralépését, tekintettel arra az esetre, ha a Teva a Cephalon elleni bírósági eljárásban nem lett volna pernyertes. Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy annak meghatározásához, hogy a versenyt támogató hatások kizárják‑e a cél általi korlátozás megállapítását, nem szükséges megvizsgálni más forgatókönyveket, így például azokat, hogy valamely szabadalmi jogvitában az egyik vagy a másik fél lenne pernyertes. Elegendő, ha a Bizottság ahhoz, hogy cél általi korlátozásnak minősítse a megállapodást, bizonyítja, hogy az elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében, figyelembe véve rendelkezéseinek tartalmát, célkitűzéseit, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a megállapodás illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 140. és 141. pont).

178    Másodszor, nem vitatott, hogy az egyezség megkötése előtt a Teva volt a Cephalon legelőrébb járó potenciális versenytársa a modafinil piacán. A Tevának konkrét lehetőségei voltak arra, hogy jóval 2012 előtt (egész pontosan 2005‑ben) önálló belépőként megjelenjen az említett piacon. Az egyezség megszüntette ezt a lehetőséget.

179    Kétségtelen, hogy az egyezség és a Teva ahhoz kapcsolódó generikus jogai csak 2012‑ben írják elő a Tevának a modafinil piacára való belépését. E belépésre nem a szabad verseny folytán, hanem a felek közötti összejátszás miatt kerül sor. Következésképpen nem a versenyt támogató korai belépésről van szó, ahogyan azt a felperesek állítják. Semmi másról nincs szó, mint egy szerződésben leszabályozott belépésről, amelyet az egyezség hét évvel késleltetett, és amely biztosítékot adott a Cephalonnak arra, hogy ebben az időszakban a Teva részéről semmilyen versennyel nem kell szembesülnie.

180    Egyébiránt a Tevának a modafinil piacára 2012‑től történő e belépése nem hasonlítható ahhoz, ha egy önálló, a Cephalonnal közvetlen versenyben részt vevő szereplő lép be az említett piacra. Egyrészt, a Tevának a modafinil piacára való tervezett belépése a Cephalon által adott hasznosítási engedélyen alapult, másrészt pedig jelentős díjak terhelték, amelyek a Teva összes generikus modafiniltermékének értékesítéséből származó nettó nyereség 10–20%‑át tették ki. Ennélfogva kevéssé volt valószínű, hogy erős árverseny állt volna fenn a Teva és a Cephalon között.

181    Harmadszor, a felpereseknek a Teva és a Cephalon közötti összefonódást engedélyező határozatra alapított érveit el kell utasítani.

182    Először is meg kell állapítani, hogy az összefonódást engedélyező határozat referenciakerete eltér attól a referenciakerettől, amelyen az egyezségnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére tekintettel történő elemzése alapul. Amíg a megtámadott határozatban a Bizottság az egyezség által okozott versenykorlátozást értékelte, és annak hatását egy olyan kontrafaktuális forgatókönyvhöz hasonlította, amelyben az egyezséget nem kötötték volna meg, addig a Teva és a Cephalon közötti összefonódásról szóló határozat az egyezséget adottnak veszi, és az uniós összefonódás‑ellenőrzési szabályok alapján azt értékeli, hogy a felek közötti összefonódás a belátható jövőben, 2011‑től kezdve valószínűleg milyen hatást gyakorol a versenyre.

183    Másodszor, ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy a Bizottság figyelembe vette az egyezség fennállását és a Teva generikus jogait, és arra a következtetésre jutott, hogy a Teva bizonyos „előnyökkel” rendelkezett az egyezségből eredően, mint például a generikus modafiniltermékeknek az EGT‑ben anélkül történő piaci bevezetése, hogy a Cephalon által indított bírósági eljárásokkal kellene szembesülnie, miközben a többi generikusgyógyszer‑gyártó nem rendelkezett ezekkel az előnyökkel, és folyamatban lévő olyan szabadalmi perekkel szembesültek, amelyek meghagyásokkal is járhattak. Ez magyarázza, hogy a Bizottság az összefonódást engedélyező határozat (98) preambulumbekezdésében kétségbe vonta, hogy a Tevától eltérő generikusgyógyszer‑gyártók 2012 októbere és 2015 októbere között jelentős versenynyomást tudtak volna gyakorolni a Cephalon generikus modafiniltermékére. Ennélfogva az a tény, hogy a Bizottság az összefonódást engedélyező határozatban úgy ítélte meg, hogy az egyezség megkötését követően és annak ellenére a Teva továbbra is a Cephalonra gyakorolt legvalószínűbb versenynyomás volt, nem jelenti azt, hogy a Bizottság úgy ítélte volna meg, hogy a Teva generikus jogai versenyt támogató hatást fejtenének ki.

184    Hasonlóképp, az a tény, hogy a Bizottság az összefonódás‑ellenőrzési eljárás keretében elfogadta a Teva kötelezettségvállalásait, szintén nem jelenti azt, hogy a Bizottság az egyezség és a Teva ahhoz kapcsolódó generikus jogai versenyt támogató hatásait állapította volna meg. Épp ellenkezőleg, az ilyen kötelezettségvállalások – mint azt a Bizottság is helyesen állítja – a modafinil piacán a Cephalonra gyakorolt azon versenykényszer visszaállítására irányulnak, amelyet az összefonódás előtte megszüntetett.

185    Amennyiben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem vette figyelembe a 2018. december 12‑i Krka kontra Bizottság ítéletet (T‑684/14, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2018:918), mivel úgy ítélte meg, hogy a hasznosítási engedély keretében történő belépés ellenőrzött belépéssel egyenértékű, az említett kifogásnak nem lehet helyt adni. Az említett ítélet alapjául szolgáló ügy ugyanis eltér a jelen ügytől. Amíg az említett ügyben a generikusgyógyszer‑gyártó számára azt engedélyezték, hogy azonnal belépjen a szóban forgó piacokra, addig a jelen ügyben a versenyre gyakorolt káros hatás abból ered, hogy az egyezség a Teva belépésének közel hét évvel történő késleltetését irányozta elő.

186    Végül el kell utasítani a felperesek azon érvelését, amellyel a megtámadott határozatban szereplő azon következtetéseket vitatják, amelyek szerint először is a Teva generikus jogai kevésbé valószínűvé tették más generikusgyógyszer‑gyártók belépését a modafinil piacára, továbbá a Cephalon Nuvigillel kapcsolatos stratégiája veszélyeztette a Teva e generikus jogainak a versenyt állítólag támogató esetleges hatásait, végül pedig az említett jogok nem képezték az egyezség fő tárgyát.

187    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem követelte meg, hogy a Teva folytassa a bírósági eljárásokat. A Bizottság azt sem állította, hogy ha a Teva a szabadalmi jogvita keretében pernyertes lett volna, az lehetővé tette volna a többi generikusgyógyszer‑gyártó számára, hogy azonnal belépjenek a modafinil piacára. Ez nem változtat azon, hogy a Cephalon szabadalmainak érvénytelenítése elhárította volna az említett piacra való belépés egyik korlátját, amely mind a Teva, mind pedig a többi gyártó számára akadályt jelentett volna, továbbá hogy abban az esetben, ha a Teva pernyertes lett volna, annak előnyeiből a többi gyártó is részesülhetett volna.

188    Hasonlóképp, a felperesek nem tagadhatják, hogy a Teva generikus jogai lehetővé tették számára, hogy elsőként lépjen be a modafinil generikus gyógyszereinek piacára a Cephalon szabadalmainak lejárta előtt, továbbá anélkül, hogy fennállna annak veszélye, hogy bírósági eljárást indítanak vele szemben. A modafinil generikus gyógyszereinek piacára történő ezen első belépés pozíciója lehetőséget biztosíthatott a Teva számára ahhoz, hogy megerősítse pozícióját, ami ezt követően lehetővé tette volna számára, hogy bármely versenytársnak megnehezítse az e piacra való belépést, például egy agresszív árstratégia útján, azonkívül, hogy az új belépő szembesülhetett volna a Cephalon kereseteivel, vagy akár más akadályokat is tapasztalhatott volna.

189    Ami a Cephalon arra irányuló stratégiáját illeti, hogy a modafinilalapú Provigilt használó pácienseket a második generációs terméke, az armodafinilen alapuló Nuvigil felé terelje (olyan stratégia, amely arra irányult, hogy enyhítse a szabadalmak lejártát, amely a generikus gyógyszerek versenyével jár), a Bizottság helyesen vette figyelembe e stratégiát, tudva azt, hogy a jövőbe tekintő nézőpont alapján a Teva generikus jogai legfeljebb azt tették volna lehetővé számára, hogy hasznosítási engedély alapján belépjen oda, ami a modafinil pácienseinek piacából 2012‑ig még megmarad. A Bizottság tehát feltételezhette, hogy még ha a Tevának biztosított generikus jogok versenyt támogató hatásokkal is jártak, e hatások nagyon korlátozottak és elégtelenek voltak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék az egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősítését.

190    A Bizottság a megtámadott határozat (996)–(1001) preambulumbekezdésében helyesen utasította el a felperesek azon állítását is, amely szerint a Teva generikus jogai az egyezség fő tárgyát képezték, és támogatták a versenyt, miközben a korlátozó kikötések az említett egyezséghez képest csak járulékos jellegűek voltak. E tekintetben a fenti értékelésekre tekintettel el kell utasítani az egyezség elsődlegesen versenyt támogató jellegére alapított érvet, mivel a Teva modafinilpiacokra való belépését az említett piacokra való késleltetett, ellenőrzött és korlátozott belépésnek kell minősíteni, nem pedig korai piacra lépésnek, ahogyan azt a felperesek állítják (lásd a fenti 178–180. pontot). Ugyanez vonatkozik a korlátozó kikötések állítólagosan járulékos jellegére alapított érvre is, mivel az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy azt a következtetést, amely szerint egy megállapodást „cél általi korlátozásnak” kell minősíteni, nem lehet azzal az indokkal elvetni, hogy az e megállapodást megkötő vállalkozások arra hivatkoznak, hogy az abból eredő korlátozások csak járulékos jellegűek (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 96. pont).

191    Ennélfogva az első jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

d)      Az első jogalap negyedik részéről

192    A két kifogást tartalmazó negyedik rész keretében a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság az egyezség gazdasági és jogi hátterének értékelése során ténybeli hibát követett el és tévesen alkalmazta a jogot, egyrészt amikor eltorzította a jogvitának a felek általi felfogását, másrészt pedig amikor úgy ítélte meg, hogy az egyezségben szereplő korlátozó kikötések „kívül esnek a hatályon”.

193    Ami az első kifogást illeti, a felperesek lényegében azt sérelmezik a Bizottsággal szemben, hogy a megtámadott határozatban túl sok feltételezést fogalmazott meg, mindezt pedig kevés bizonyíték alapján, abból kiindulva, hogy a Teva meg volt győződve arról, hogy a Cephalonnak a részecskeméretre vonatkozó szabadalmai érvénytelenek, és hogy a Teva terméke nem sérti e szabadalmakat, következésképpen pedig azt a következtetést vonta le, hogy a Teva nem a Cephalon szabadalmának szilárdságával, általánosabban pedig a saját sikerének esélyeivel kapcsolatos felfogásából kiindulva fogadta el a korlátozó kikötéseket, hanem azon érték folytán, amelyet a kereskedelmi ügyletek a javára ruháztak át.

194    A második kifogást illetően a felperesek azt állítják, hogy téves és logikátlan a megtámadott határozat (667)–(678) preambulumbekezdésében kifejtett azon következtetés, amely szerint a Teva versenytilalmi kötelezettségvállalásának hatálya meghaladja a Cephalon szabadalmainak terjedelmét. E tekintetben a felperesek hangsúlyozzák, hogy – mint az a tanulmányokból is kitűnik – a Provigillal való alapvető hasonlóság eléréséhez a Cephalon szabadalmaiban hivatkozott méretskálához tartozó modafinilrészecskéket kellett használni. Ennélfogva a versenytilalmi megállapodások nem haladták meg a szabadalmak potenciális terjedelmét.

195    A Bizottság vitatja a felperesek által hivatkozott hibákat.

196    Az első kifogást illetően a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság több tényezőre is támaszkodott annak megállapításakor, hogy a Tevának kétségei voltak a Cephalon szabadalmakkal kapcsolatos helyzetét illetően.

197    E tekintetben a megtámadott határozat többek között a következőket említi:

–        a Teva megkezdte a saját generikus modafinilváltozatának kifejlesztését, amelyet 2005‑ben kockázatokat vállalva vezetett be a piacra az Egyesült Királyságban (a megtámadott határozat (152), (158) és (610) preambulumbekezdése);

–        a Teva több alkalommal is kijelentette, hogy a Cephalonnak a részecskemérettel kapcsolatos szabadalmai nem érvényesek, illetve hogy a saját generikus modafinilterméke nem sérti az említett szabadalmakat (a megtámadott határozat (153)–(155) preambulumbekezdése);

–        a Teva tudományos szakértője 2003 áprilisában kijelentette, hogy „a Tevának sikerült bizonyítania [a Cephalon modafiniljével] való biológiai egyenértékűséget egy olyan anyag kialakításával, amely nem tartozik a Cephalon szabadalmának hatálya alá” (a megtámadott határozat (157) és (611) preambulumbekezdése);

–        azok a kísérletek, amelyeket az egyesült királysági szabadalmi eljárás során az Egyesült Államokban folytattak le a Teva modafinilmintáira vonatkozóan egy olyan laboratóriumban, amelyet a Cephalon választott ki, azt mutatják, hogy a Teva modafinilje nem sértette a Cephalon részecskemérettel kapcsolatos szabadalmait (a megtámadott határozat (159) és (611) preambulumbekezdése).

198    Ennélfogva nem megalapozott a felperesek azon állítása, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban megfogalmazott állításait nem támasztotta alá a Teva belső helyzetére vonatkozó bizonyítékokkal. Ezenkívül a Tevának a Cephalon szabadalmakkal kapcsolatos helyzetére vonatkozó felfogása szintén arra utal, hogy az egyezség megkötésében nem a Cephalon szabadalmainak szilárdsága vagy a jogvita kimenetelével kapcsolatos bizonytalanság, hanem a pénzügyi ösztönzők játszottak szerepet.

199    A második kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a versenytilalmi kikötés rendelkezései szerint a Teva vállalta, hogy nem gyárt, nem forgalmaz és nem importál olyan gyógyszeripari késztermékeket, amelyek hatóanyagként modafinilt tartalmaznak.

200    A versenytől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségvállalás biztosította, hogy a Teva felhagyjon a modafinilalapú termékek bármiféle gyártásával és forgalmazásával, függetlenül attól, hogy a gyártási és forgalmazási folyamat olyan technológián alapul‑e, vagy sem, amely sérti a Cephalon meglévő szabadalmait.

201    A felperesek nem vitatják, hogy a versenytilalmi kötelezettségvállalás a modafinilalapú termékek összességére kiterjed.

202    Tekintettel arra, hogy olyan kötelezettségvállalásról van szó, amely „minden gyógyszeripari késztermékre”, nem pedig minden olyan késztermékre vonatkozik, amely sértheti a Cephalon modafinilre vonatkozó szabadalmait, a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a Teva kötelezettségvállalása a piaci magatartására vonatkozó megállapodás volt, nem pedig csupán a Cephalon szabadalmai megsértésének elkerülésére irányuló kötelezettségvállalás, annál is inkább, mivel lehetséges olyan generikus modafiniltermék kifejlesztése, amely nem tartozik a Cephalon szabadalmainak hatálya alá. Mint azt a Bizottság is helyesen állította, a Cephalon jogszerűen soha nem érhetett volna el ilyen széles körű versenytilalmi kötelezettségvállalásokat a részecskemérettel kapcsolatos szabadalmak sikeres alkalmazásával. Ennélfogva a Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy e kötelezettségvállalás nem tartozik a szabadalmak hatálya alá.

203    Ezenkívül a felperesek állításával ellentétben a Bizottság nem volt köteles bizonyítani, hogy a Teva képes lett volna kifejleszteni, vagy már ki is fejlesztett egy bitorlással nem járó változatot. Elegendő volt ugyanis annak bizonyítása, hogy a Teva valós és konkrét lehetőségekkel rendelkezett a modafinil piacaira való belépésre, tehát potenciális versenytárs volt. Végeredményben, mint az a fenti 197. pontban már megállapításra került, a Teva úgy ítélte meg, hogy sikerült „bizonyítania [a Cephalon modafiniljével] való biológiai egyenértékűséget egy olyan anyag kialakításával, amely nem tartozik a Cephalon szabadalmának hatálya alá”. Ráadásul a Teva mintáján 2005‑ben végzett vizsgálatok nem bizonyították a Cephalon szabadalmainak bitorlását.

204    Végül, még ha az egyezség nem is tartalmazott olyan kötelezettségvállalásokat, amelyekről azt állították, hogy azok a Cephalon modafinillel kapcsolatos szabadalmainak „hatálya alá” tartoznak, ez nem zárja ki a cél általi korlátozás megállapítását. A jelen ügyben az egyezség célja az volt, hogy a Tevát a modafinil piacain kívül tartsák olyan értékátruházások révén, amelyek összesített mértéke kellően magas volt ahhoz, hogy a Tevát az e piacokra történő belépésre irányuló önálló erőfeszítéseinek elhalasztására ösztönözze. Márpedig az ilyen egyezségnek, amely meghatározza a potenciális versenytársak jövőbeli piaci magatartását, a verseny korlátozása a célja, függetlenül attól, hogy a Cephalon a szabadalmi jog értelmében bírósági határozattal is elérhette volna‑e, vagy sem, ugyanezt a kizárást (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, T‑472/13, EU:T:2016:449, 491–499. pont).

205    A fentiekből következik, hogy az első jogalap negyedik részét, ennélfogva pedig az első jogalapot is teljes egészében el kell utasítani.

2.      A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és ténybeli hibát követett el, amikor az egyezséget hatás általi versenykorlátozásnak minősítette

206    Második jogalapjukkal, amely két részre oszlik, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az egyezség az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett hatás általi versenykorlátozásnak minősül. Jóllehet a felperesek első jogalapjának elutasítása, amellyel az egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősítését vitatták, a priori szükségtelenné teszi a második jogalapjuk vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet, C‑8/08, EU:C:2009:343, 28–30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Törvényszék a jelen ügy körülményei között célszerűnek tartja a vizsgálat folytatását.

207    Az első rész keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság a 2018. december 12‑i Krka kontra Bizottság ítéletre (T‑684/14, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2018:918) hivatkozva téves jogi kritériumot alkalmazott, amikor az egyezség potenciális hatásaira támaszkodott, anélkül hogy megpróbálta volna bizonyítani annak tényleges hatásait.

208    Konkrétabban a felperesek a Bizottság által a megtámadott határozat (1030) preambulumbekezdésében követett azon megközelítést vitatják, amely szerint „a versenyre gyakorolt korlátozó hatások fennállásának alátámasztásához elegendő meghatározni a megállapodás versenyre gyakorolt potenciális hatásait”. E tekintetben a felperesek úgy érvelnek, hogy azon megállapodások értékelése során, amelyeket nem hajtottak végre, ténylegesen figyelembe kell venni azokat a potenciális hatásokat, amelyek kifejtésére e megállapodások „alkalmasak”, míg a már végrehajtott megállapodások értékelése során azokat a hatásokat kell figyelembe venni, amelyeket e megállapodások „ténylegesen” a versenyre gyakoroltak. Mivel az egyezséget már végrehajtották, a Bizottságnak – mint az a fenti 207. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – az egyezség által a versenyre gyakorolt tényleges hatásokat kellett volna elemeznie.

209    A második rész keretében a felperesek előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította az érintett piacokon fennálló verseny paramétereire gyakorolt kellően érzékelhető hatásokat. Először is, a felperesek közelebbről a Bizottság által alkalmazott kontrafaktuális forgatókönyvet vitatják. Másodszor, kifejtik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem bizonyította az egyezség semmilyen kedvezőtlen hatását.

210    Ami a kontrafaktuális forgatókönyvet illeti, jóllehet a Bizottság a megtámadott határozat (1215) preambulumbekezdésében azt vette alapul kontrafaktuális forgatókönyvként, ha az Egyesült Királyságban tovább folyatódott volna a Teva és a Cephalon közötti per, azt nem határozta meg, hogy melyik fél lett volna pernyertes, illetve mikor fejeződött volna be a jogvita. Nem állapította meg azt sem, hogy kevésbé korlátozó egyezséget kötöttek volna.

211    Hasonlóképp, a Bizottságnak bizonyítania kellene a modafinilt illetően a piaci árak, a termelés, az innováció, a változatosság vagy a minőség közötti különbséget aszerint, hogy a felek tovább folytatták volna a bíróság előtti jogvitájukat, vagy egyezséget kötöttek volna. Márpedig a Bizottság nem bizonyította, hogy a generikus modafiniltermékek piacra lépésekor árkülönbség állt fenn. A Bizottság az egyéb versenytényezőket illetően sem bizonyította az egyes forgatókönyvek között aszerint fennálló különbségeket, hogy azok tartalmazzák‑e az egyezséget, vagy sem.

212    A kedvezőtlen hatásokat illetően a felperesek előadják, hogy a Bizottság nem azonosított egyetlen olyan kedvezőtlen hatást sem a verseny paraméterei vonatkozásában, amely az egyezséget követően állna fenn a felek közötti jogvita folytatásának kontrafaktuális forgatókönyvéhez képest.

213    Ebben az összefüggésben a felperesek lényegében előadják, hogy a Bizottság megjelölte azokat az időpontokat, amikor a Teva öt országban megkapta a modafinilre vonatkozó forgalombahozatali engedélyeket, de nem állapította meg, hogy a Teva ténylegesen piacra lépett volna ezekben az országokban azt megelőzően, hogy ezt az egyezség ott engedélyezte volna. Hasonlóképp, a Bizottság nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák, hogy egy másik generikusgyógyszer‑szállító „észszerű valószínűséggel” bekapcsolódott volna a modafinil értékesítésébe, és nem bizonyította, hogy egy másik generikusgyógyszer‑gyártó társaságot érintett volna az egyezség. A piacnak a „jogvita folytatása” esetén, vagyis a Bizottság kontrafaktuális forgatókönyve szerinti helyzetben fennálló állapotát illetően a felperesek megjegyzik, hogy a Teva egyszerűen azért nem tudott volna belépni e piacra, mert az Egyesült Királyságban folyamatban lévő jogvita keretében elfogadta azt az előzetes meghagyást, hogy ebben az országban ne értékesítsen modafinilt az Egyesült Királyság szabadalmi bírósága előtti eljárás kimenetelére várva, mint azt a Bizottság is elismerte. Az egyezség tehát önmagában semmilyen hatást nem gyakorolt a modafinil piacain fennálló verseny paramétereire. Márpedig a generikus termékek tényleges piacra lépése nélkül a modafinil árai és az összes többi versenytényező a Bizottság saját elemzése szerint is ugyanazok maradtak volna az egyezségen és a felek közötti jogvita folytatásán alapuló két forgatókönyv esetében.

214    A Bizottság előadja, hogy a jelen jogalap két része megalapozatlan, és azokat el kell utasítani.

215    Második jogalapjukkal, amelynek két részét együttesen kell megvizsgálni, a felperesek a Bizottság által a megtámadott határozatban tett azon megállapítást vitatják, amely szerint az egyezség hatás általi versenykorlátozásnak is minősült.

216    Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat 7. szakaszában a Bizottság emlékeztetett az annak meghatározása érdekében elvégzendő elemzést szabályozó általános elvekre, hogy valamely megállapodás – közelebbről pedig egy szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás – az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett hatás általi versenykorlátozásnak minősül‑e, továbbá hogy ugyanezen határozat 8. szakaszában ezen elveket a jelen ügyre alkalmazta. Ez utóbbi szakaszban először is meghatározta a termékpiacot, valamint annak földrajzi kiterjedését (az említett határozat 8.1. szakasza), és azonosította a piac szerkezetét, valamint a Cephalon, a Teva és más potenciális versenytársak e piacon fennálló helyzetét. Ebből következik, hogy a Cephalon a modafinil egyetlen gyártójaként piaci erővel rendelkezett, és hogy a Teva volt a legelőrébb járó versenytárs (az említett határozat 8.2. szakasza). A Bizottság ezt követően lefolytatta a versenytilalmi és a megnemtámadási kikötések elemzését, valamint bemutatta azt, hogy e kikötések milyen módon jelentek meg, és hogyan befolyásolták a Teva piaci magatartását. Ebből következik, hogy az említett kikötések korlátozták a Teva függetlenségét, megakadályozva őt ezáltal abban, hogy generikus termékekkel belépjen a modafinil piacára, továbbá korlátozva azon képességét, hogy továbbra is vitassa a Cephalon szabadalmait (az említett határozat 8.3. szakasza). Ugyanezen határozat 8.4. szakaszában a Bizottság arra a versenyhelyzetre hivatkozik, amely az egyezség nélkül állt volna fenn, majd ugyanezen határozat 8.5. szakaszában arra a következtetésre jut, hogy az egyezség hatás által korlátozta a versenyt.

217    A felperesek nem vitatják a piac meghatározását, a piac szerkezetét, illetve a Teva vagy a Cephalon e piacon fennálló helyzetét.

218    A felperesek tehát nem vitatják, hogy a Teva a Cephalon potenciális versenytársa volt.

219    Ennélfogva a második jogalap arra a kérdésre korlátozódik, hogy egyrészt, az egyezség által a modafinil piacaira gyakorolt potenciális hatások bizonyítása elegendő‑e ahhoz, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban hatás általi versenykorlátozás fennállását állapítsa meg (első rész), másrészt pedig, hogy a Bizottság által ugyanezen határozatban alkalmazott kontrafaktuális forgatókönyv megfelelő volt‑e, és lehetővé tette‑e a Bizottság számára, hogy bizonyítsa az egyezségből eredő, a modafinil piacain a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat (második rész).

220    Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk tiltja az olyan megállapodásokat és összehangolt magatartásokat, amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

221    Mint azt a Bizottság is felidézte a megtámadott határozat (1020) preambulumbekezdésében, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak értékeléséhez, hogy valamely megállapodást tiltottnak kell‑e tekinteni a versenynek az e megállapodás hatásaként történő megváltozása miatt, meg kell vizsgálni, hogy az említett megállapodás hiányában milyenek lennének a tényleges versenyfeltételek (lásd: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

222    Ennek érdekében figyelembe kell venni azt a konkrét keretet, amelybe az említett magatartás illeszkedik, különösen azt a gazdasági és jogi hátteret, amelyben az érintett vállalkozások működnek, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 165. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

223    A szóban forgó megállapodás hiányára vonatkozó feltételezésből kiindulva felvázolt forgatókönyvnek reálisnak kell lennie. E szempontból adott esetben figyelembe lehet venni a megállapodás hiányában a piacon valószínűleg bekövetkező fejleményeket (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 166. pont).

224    Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenykorlátozó hatások lehetnek mind ténylegesek, mind potenciálisak, de mindenesetre kellően érzékelhetőnek kell lenniük (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

225    A jelen ügyben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban téves jogi kritériumot alkalmazott, amennyiben az egyezségnek kizárólag a potenciális hatásaira támaszkodott.

226    A fenti 224. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

227    Ezen ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy alapul lehet venni a valamely potenciális belépő által képviselt, a szóban forgó megállapodás által megszüntetett potenciális versenyt, valamint az érintett piac szerkezetét.

228    Mint az a fenti 218. pontban megállapításra került, a felperesek nem vitatják, hogy az egyezség megkötésének időpontjában a Teva a modafinil piacain a Cephalon potenciális versenytársa volt. Következésképpen, mint azt a Bizottság is megjegyezte a megtámadott határozat (1027)–(1032) és (1244)–(1257) preambulumbekezdésében, az egyezség végrehajtása azzal a hatással járt, hogy megszüntette a Teva és a Cephalon között fennálló potenciális versenyt.

229    E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 101. cikk nem kizárólag a tényleges verseny, hanem a potenciális verseny védelmére is irányul (2011. április 14‑i Visa Europe és Visa International Service kontra Bizottság ítélet, T‑461/07, EU:T:2011:181, 68. pont).

230    Ezenkívül a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette az egyezség tényleges végrehajtásának módját, valamint azt, hogy ezt követően miként alakult a piac (lásd az alábbi 247. pontot).

231    Ezt követően el kell utasítani a felperesek azon érvét is, amely szerint a Bizottság a kontrafaktuális forgatókönyvében nem határozta meg, hogy a Teva és a Cephalon között az Egyesült Királyságban folyamatban lévő jogvitában melyik fél lett volna pernyertes, illetve hogy e jogvita mikor szűnt volna meg. Ugyanez vonatkozik a felperesek azon kifogására, amely szerint a Bizottság nem állapította meg, hogy a felek az egyezségnél kevésbé versenykorlátozó egyezséget köthettek volna.

232    A megtámadott határozatban ugyanis, figyelembe véve azt a gazdasági és jogi hátteret, amelyben a felperesek tevékenykedtek, különösen pedig a tényállás idején a szabadalmakkal kapcsolatos helyzetükre vonatkozó álláspontjukat, valamint a modafinil piacainak tényleges működési feltételeit és szerkezetét, ideértve a Tevának mint a Cephalonnal szemben legelőrébb járó versenyfenyegetésnek a helyzetét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyezség hiányában a valószínű kontrafaktuális forgatókönyv a felperesek közötti szabadalmi peres eljárás folytatása volt.

233    A Bizottság tehát abból az előfeltevésből indult ki, hogy fenn kell tartani a Teva és a Cephalon közötti potenciális versenyt, valamint a Teva modafinilpiacokra való belépésének valós és konkrét lehetőségeit. Ennélfogva a Bizottság összehasonlította az egyezségből eredő versenyhelyzetet azzal a versenyforgatókönyvvel, amely az egyezség hiányában valószínűleg bekövetkezett volna.

234    E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a jelen ügyhöz hasonló helyzetben a kontrafaktuális forgatókönyv összeállítása nem feltételez semmilyen végleges megállapítást arra vonatkozóan, hogy a generikusgyógyszer‑gyártónak milyen pernyertességi esélyei voltak a szabadalommal kapcsolatos eljárásban, vagy hogy milyen valószínűsége volt egy kevésbé korlátozó jellegű egyezség megkötésének (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 119. pont).

235    A kontrafaktuális forgatókönyvnek ugyanis kizárólag az arra vonatkozó valós lehetőségek felvázolása a célja, hogy e gyógyszergyártó a szóban forgó egyezség hiányában milyen magatartást tanúsított volna. Így, jóllehet az említett kontrafaktuális forgatókönyv nem lehet közömbös abban a kérdésben, hogy az említett gyártónak milyen pernyertességi esélyei voltak a szabadalommal kapcsolatos eljárásban, vagy arra vonatkozóan, hogy milyen valószínűsége volt az e gyártó és az originiálisgyógyszer‑gyártó által ténylegesen megkötött egyezségnél kevésbé korlátozó jellegű egyezség megkötésének, e körülmények mégis csupán egyikét képezik azon egyéb körülményeknek, amelyeket figyelembe kell venni annak meghatározása érdekében, hogy az említett egyezség megkötésének hiányában valószínűsíthetően hogyan alakult volna a piac helyzete, valamint annak szerkezete (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 120. pont).

236    Következésképpen ahhoz, hogy alá lehessen támasztani a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló egyezségnek a versenyre gyakorolt érezhető – potenciális vagy tényleges – hatását, a Bizottságnak nem kell megállapítania akár azt, hogy az ezen egyezségben félként részt vevő generikusgyógyszer‑gyártó valószínűleg pernyertes lett volna a szabadalommal kapcsolatos eljárásban, akár pedig azt, hogy az említett egyezségben részt vevő felek valószínűleg kevésbé korlátozó jellegű egyezséget kötöttek volna (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 121. pont).

237    Végül el kell utasítani a felperesek azon állítását, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem azonosította az egyezség azon hatásait, amelyek kedvezőtlenek lettek volna a modafinil piacain fennálló versenyre nézve.

238    Mint az a fenti 223. és 235. pontban már megállapítást nyert, a Bizottságnak reálisan alá kellett volna támasztania, hogy az egyezség nélkül mi lett volna a lehetséges versenyhelyzet a modafinil piacain.

239    E tekintetben, mint azt a Bizottság is helyesen állította, a potenciális verseny egyik jelentős forrásának az egyezség folytán történő kiiktatása és a piacralépés ebből eredő késedelme önmagában kedvezőtlen hatásokhoz vezethet a verseny paramétereire, különösen az árakra nézve.

240    Az egyezség által a modafinil piacain a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatások szemléltetése a megtámadott határozat (1213)–(1253) preambulumbekezdésében szerepel.

241    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozatban kiemeli, hogy a Teva volt a Cephalon legelőrébb járó potenciális versenytársa a modafinil piacain, továbbá valós és konkrét lehetőségekkel rendelkezett az e piacokra való belépésre (a megtámadott határozat 8.2.2 és 8.4. szakasza, közelebbről pedig a megtámadott határozat (1216) és azt követő preambulumbekezdései). Mint az kitűnik az ügy irataiból, az egyezség idején a Teva, amely különböző országokban (például Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban) kívánt belépni a modafinil piacaira, e célból a saját generikus modafiniltermékének ezen országokban történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyeket kért, amelyeket 2005 és 2009 között meg is szerzett, továbbá kockázatok vállalása mellett már bevezette a piacra az említett terméket az Egyesült Királyságban, amint 2005. június 6‑án megkapta a forgalombahozatali engedélyt ebben az országban.

242    Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó kikötések megszüntették a Tevának a modafinil piacaira való belépését. A versenytilalmi kikötés megakadályozta a Tevát abban, hogy a generikus modafinillel kapcsolatos bármilyen kereskedelmi tevékenységet gyakoroljon, míg a megnemtámadási kikötés kiiktatta a Tevát mint versenyfenyegetést (a megtámadott határozat (1200)–(1212) preambulumbekezdése).

243    Ezenkívül az említett kötelezettségvállalásokat olyan helyzetben tették, amelyben a Teva úgy vélte, hogy generikus terméke nem bitorolja a Cephalon szabadalmait, továbbá hogy ez utóbbi szabadalmai érvénytelenek, ami azt jelenti, hogy az egyezségben szereplő korlátozó kikötések nem a szabadalom erejével kapcsolatos felfogáson alapuló valódi értékelés eredményei voltak, hanem azokat az a jelentős értékátruházás hívta életre, amely az említett megállapodás 2. cikkében említett ügyletek keretébe illeszkedett (a megtámadott határozat (691)–(694), (1208) és (1209) preambulumbekezdése).

244    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely szabadalom érvényességének és terjedelmének vitatása a gyógyszeripari ágazatban a rendes verseny részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 81. pont).

245    Ennélfogva a Bizottság helyesen állapíthatta meg a megtámadott határozat (1226) preambulumbekezdésében, hogy az egyezség nélkül a Teva valószínűleg továbbra is védte volna az álláspontját azon szabadalmi jogvita keretében, amely a két fél között az Egyesült Királyságban volt folyamatban, és továbbra is erőfeszítéseket tett volna a modafinil piacaira való belépés érdekében, ami hatással lett volna annak valószínűségére is, hogy a generikus modafiniltermékek egyéb potenciális szállítói belépjenek az említett piacokra.

246    E tekintetben, mint azt a Bizottság is helyesen állította a megtámadott határozat (1245) preambulumbekezdésében, az egyezség a Cephalonnal szembeni fő versenykényszert megszüntetve valószínűleg azzal a hatással járt, hogy védje a Cephalont a versenytárs generikusgyógyszer‑gyártók árversenyétől. Márpedig, ha a Teva belépett volna a piacra, a generikus termékeket gyártó belépők szokásos üzleti modelljének megfelelően alkalmas lett volna arra, hogy az árak tekintetében versenyt folytasson az olyan originálisgyógyszer‑gyártókkal, mint a Cephalon.

247    A megtámadott határozat 8.4.3. szakaszában (az említett határozat (1244)–(1253) preambulumbekezdése) a Bizottság ezt az árversenyt a generikusgyógyszer‑gyártóknak az érintett országok gyógyszerpiacaira való belépése előtti és utáni árkülönbségekre hivatkozva szemlélteti.

248    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozatban alátámasztotta, hogy a Teva nem csupán potenciális versenytársa volt a Cephalonnak a modafinil piacain, hanem ugyanezen piacokon a legelőrébb járó versenyfenyegetés is volt a Cephalonnal szemben. A Bizottság tehát helyesen állapította meg, hogy az egyezség megszüntette a versenynek és a Teva modafinilpiacokra való belépésének a kockázatát, ami kedvezőtlen hatással volt az e piacokon fennálló versenyre. Egy ilyen belépés valószínűleg a modafinil árának csökkenésével járt volna. A modafinil piacainak néhány évvel későbbi, más generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését követő alakulásának elemzése megerősíti ezen elemzés helyességét.

249    A megtámadott határozatban szereplő táblázatok – így különösen a 21. sz. táblázat – ténylegesen azt mutatják, hogy az egyezség végrehajtási időszakának végén, a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépésekor a modafinil átlagárai jelentősen visszaestek. Nagyon valószínű tehát, hogy ugyanez a hatás következett volna be, ha a Teva nem írta volna alá az egyezséget, és a generikus termékével korábban belépett volna a modafinil piacaira.

250    Mint azt a Bizottság is állítja, az árakra gyakorolt hatások csak a tényleges piacra lépés után figyelhetők meg, amikor a verseny ténylegesen megvalósul, tudva azt, hogy a potenciális verseny nem csökkenti az árakat.

251    A Bizottság tehát nem tudta megfigyelni az egyezség által a modafinil piacain a versenyre gyakorolt tényleges hatásokat oly módon, hogy az említett piacokon ezen egyezség megkötése előtt fennálló potenciális versenyhelyzetet összehasonlítja a potenciális verseny hiányának megfelelő azon helyzettel, amely ugyanezen a piacon az említett megállapodás megkötését követően érvényesült.

252    Ebben az összefüggésben nem lehet helyt adni a felperesek azon érvének, amely szerint a Teva semmiképpen nem tudott volna belépni a modafinil piacára, mivel elfogadta, hogy az Egyesült Királyságban akkor folyamatban lévő szabadalmi jogvita keretében alávesse magát egy előzetes meghagyásnak. A Bizottsághoz hasonlóan ki kell emelni, hogy e meghagyás Teva általi elfogadása kizárólag a szóban forgó jogvita időtartamára vonatkozott, továbbá hogy a Bizottság által alapul vett kontrafaktuális forgatókönyv nem abból indult ki, hogy a jogvita meghatározatlan ideig folytatódott volna, hanem abból, hogy az egyezség hiányában a Teva és a Cephalon között fennálló potenciális versenyt megőrizte volna a bírósági eljárás további folytatása, valamint a Teva részéről fennálló azon valós és konkrét lehetőség, hogy belépjen a modafinil piacára.

253    Hasonlóképp, nem releváns a felperesek azon érve, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította, hogy a Teva ténylegesen belépett volna azon országok piacaira, amelyekben forgalombahozatali engedélyeket kapott. Az a tény, hogy a Teva megszerezte az említett engedélyeket, szemlélteti azt, hogy a modafinil piacain a Cephalon potenciális versenytársa volt, és valószínűsítő körülményként szolgált arra, hogy belépett volna e piacokra, ha nem kötötte volna meg a Cephalonnal az egyezséget.

254    Ami a felpereseknek a generikus modafiniltermékek más gyártóira vonatkozó érveit illeti, vitathatatlanul igaz, mint az a Bizottság által a megtámadott határozatban elvégzett elemzésből is kitűnik, hogy e gyártók az egyezség megkötésének időpontjában még nem voltak készek belépni a modafinil piacára. Ugyanakkor nem vitatott, hogy a saját generikus modafiniltermékeik kifejlesztésével úgy foglalkoztak, hogy idővel be tudjanak lépni e piacra. Ráadásul az egyezség fő hatása a Cephalon és a Teva között fennálló azon potenciális verseny megszüntetése volt, amely az említett egyezség megkötésének idején a Cephalonnal szembeni fő versenyfenyegetést jelentette a modafinil piacain.

255    A fentiekből következően a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.      A harmadik, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének téves alkalmazására alapított jogalapról

256    A másodlagosan felhozott harmadik jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat, amennyiben olyan értékelést tartalmaz, amely szerint az egyezség nem felelt meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében előírt mentességi feltételeknek, mérlegelési hibát tartalmaz.

257    Először is, a felperesek szerint az egyezség hozzájárult a generikus gyógyszerek gyártásának vagy forgalmazásának javításához. Egyfelől, az említett egyezséget a jövőbe tekintő nézőpont alapján úgy alakították ki, hogy felgyorsítsa a Tevának a generikus gyógyszerek piacára való korai belépését, azon reálisan elképzelhető esetet alapul véve, ha a Cephalon részecskemérettel kapcsolatos szabadalmai megerősítést nyertek volna. Másfelől, az egyezség olyan kereskedelmi ügyleteket tett lehetővé, amelyek hozzáadott értéket képviselnek.

258    Másodszor, az egyezség és a kereskedelmi ügyletek előnyösek a fogyasztók és a társadalom egésze számára. E tekintetben az egyezség időben előbbre hozta a generikus gyógyszerek által támasztott verseny növelését. Ezenkívül a kereskedelmi ügyletek lehetővé tették az Azilecthez való gyorsabb hozzáférést a Parkinson‑kórban szenvedő páciensek számára, valamint további hatóanyag‑kapacitások biztosítása révén nagyobb számú modafinilalapú termék rendelkezésre bocsátását, ami három nagyértékű modafinilalapú gyógyszer vonatkozásában lehetővé tette a hamisítási kockázat elkerülését.

259    Harmadszor, az egyezség nem írt elő semmi olyan korlátozást, amely nem volt nélkülözhetetlen a fent említett hatékonyságjavulás és előnyök eléréséhez.

260    Negyedszer, az egyezség nem biztosított lehetőséget a szóban forgó termékek jelentős része tekintetében a verseny megszüntetésére. Épp ellenkezőleg, az említett megállapodás célja az volt, hogy lehetővé tegye a Teva piacra lépését. Ezenkívül e megállapodás semmilyen hatást nem gyakorolt a többi generikusgyógyszer‑gyártó által a piaci verseny érdekében kifejtett erőfeszítésekre.

261    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

262    Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseitől való eltérést ír elő, amelynek értelmében nem tiltottak az (1) bekezdés szerinti olyan megállapodások, amelyek megfelelnek a (3) bekezdés feltételeinek.

263    Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazása azt feltételezi, hogy teljesülnie kell négy együttes feltételnek. Először is, az érintett megállapodásnak hozzá kell járulnia az érintett áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához; másodszor, lehetővé kell tennie a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből; harmadszor, a részt vevő vállalkozásokra nem róhat olyan korlátozásokat, amelyek nem nélkülözhetetlenek, negyedszer pedig nem teheti lehetővé számukra, hogy a szóban forgó áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

264    Az [EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 2. cikke szerint „[a]z a vállalkozás vagy a vállalkozások azon társulása, amely [az EUMSZ 101. cikk] (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles bizonyítani, hogy a bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek”.

265    A bizonyítási teher tehát arra a vállalkozásra hárul, amely az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján történő mentesítést kéri. Ugyanakkor az említett vállalkozás által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, amelyek a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezhetik, amelynek elmaradása esetén megállapítható, hogy a vállalkozás eleget tett a bizonyítási tehernek (lásd ebben az értelemben: 2009. október 6‑i GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai ítélet, C‑501/06 P, C‑513/06 P, C‑515/06 P és C‑519/06 P, EU:C:2009:610, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

266    A jelen ügyben – mint az kitűnik a megtámadott határozat (1269) és azt követő preambulumbekezdéseiből – a Bizottság megvizsgálta az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének a jelen ügyre való esetleges alkalmazását.

267    A Bizottság helyesen állapította meg, hogy a felperesek által előterjesztett érvek és bizonyítékok nem teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy az egyezség – beleértve az azt kísérő kereskedelmi ügyleteket is – kellő hatékonyságjavulással járt volna.

268    El kell utasítani a felpereseknek a fenti 263. pontban említett első feltétellel kapcsolatos azon érvét, amely szerint az egyezség három évvel előrehozta a Teva piacra lépését, és értéknövelő kereskedelmi ügyleteket tett lehetővé.

269    Mint az az első jogalap vizsgálata során megállapításra került, az egyezség és az annak keretében a Cephalon által a Teva részére biztosított generikus jogok nem hozták előbbre a Tevának a modafinil piacára való belépését, hanem épp ellenkezőleg, késleltették azt, következésképpen pedig késleltették a versenyt a generikusgyógyszer‑gyártók e piacain.

270    Az egyezség elfogadásával a Teva elállt azon kísérleteitől, hogy önálló gazdasági szereplőként belépjen a modafinil piacára, méghozzá annak ellenére, hogy már kifejlesztett egy, a modafinilhez tartozó olyan generikus terméket, amely szerinte nem bitorolta a Cephalon szabadalmait, sőt be is vezette azt a piacra, és több országban is benyújtott forgalombahozatali engedély iránti kérelmeket. Az a tény, hogy a Teva és a Cephalon között az Egyesült Királyságban folyamatban lévő szabadalmi bírósági eljárás kimenetele nem volt biztos, egyáltalán nem változtat ezen a megállapításon. Mint az ugyanis a fenti 244. pontban kiemelésre került, a gyógyszeripari ágazatban a versenyt a gyógyszerekre és hatóanyagaikra vonatkozó szabadalmak érvényességének vitatása is jellemzi.

271    Az egyezségben szereplő kereskedelmi ügyleteket illetően a Bizottság a megtámadott határozat (1293)–(1298) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy azok miért nem járultak hozzá a modafinil generikus termékei termelésének vagy forgalmazásának javításához. A felperesek nem terjesztenek elő semmilyen érvet, amely magyarázatot adna arra, hogy a Bizottság által kifejtett indok miért lett volna téves.

272    Mindenesetre, még ha az egyezségben szereplő különböző ügyleteknek volt is kereskedelmi értékük vagy egy bizonyos kereskedelmi logikájuk a felperesek számára, azok nem jártak szükségképpen olyan hatékonyságjavulással, amely igazolhatná ezen egyezségnek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentességét. E tekintetben, mint az [az EUMSZ 101. cikk] (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó iránymutatás (HL 2004. C 101., 97. o.) 49. pontjából következik, „a hatékonyságjavulást nem a felek szubjektív nézőpontjából kell értékelni”, és kizárólag az objektív előnyöket lehet figyelembe venni.

273    A fentiekből következik, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti első mentességi feltétel a jelen ügyben nem teljesült. Mivel az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében előírt négy feltétel kumulatív, a felpereseknek a másik három feltételre vonatkozó érveit mint hatástalanokat el kell utasítani.

274    Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

4.      A negyedik, a felperesekkel szemben kiszabott bírságokra vonatkozó jogalapról

275    A másodlagosan felhozott negyedik jogalap keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság, a visszaható hatály tilalma és a bizalomvédelem elvét, valamint a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét, amikor jelentős bírságokat szabott ki velük szemben. Az első részben a felperesek az említett bírságok teljes megsemmisítését kérik. A második részben a Teva a vele szemben kiszabott bírság összegének jelentős mértékű részleges megsemmisítését kéri.

a)      Az első jogalap első részéről

276    A felperesek úgy érvelnek, hogy a fenti 275. pontban említett elvek arra kötelezik a Bizottságot, hogy tartózkodjon a bírság kiszabásától, amennyiben az érintett vállalkozások a feltételezett jogsértés elkövetésének időpontjában észszerűen nem láthatták előre, hogy a szóban forgó magatartás sérti az uniós versenyjogot.

277    Márpedig a felperesek szerint a jelen ügyben ez volt a helyzet. Az egyezség megkötésének időpontjában ugyanis a felperesek olyan jogi környezetben jártak el, amelyben az EUMSZ 101. cikket soha nem alkalmazták ilyen típusú egyezségekre. Ezenkívül az uniós versenyjogban szereplő precedensek hiányában, továbbá mivel a Bizottság nem adott útmutatásokat arra vonatkozóan, hogy e versenyjogra tekintettel jogszerűek‑e a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások, a Teva legitim módon támaszkodhatott az Egyesült Államokban rendelkezésre álló iránymutatásokra.

278    A felperesek azt is előadják, hogy az egyezség nem olyan megállapodás volt, amely az originálisgyógyszer‑gyártó részéről a generikusgyógyszer‑gyártó részére történő készpénzfizetéssel járt volna. Az említett megállapodásban szereplő ügyletek mindegyike saját és független kereskedelmi indokokon alapult, vagyis e megállapodás alapja nem a piac felosztására irányuló egységes és átfogó célkitűzés volt. Végül a Bizottság által a megtámadott határozatban lefolytatott értékelések ellentmondásban álltak a szabadalmak tárgyában kötött egyezségek nyomon követéséről és ellenőrzéséről szóló azon hetedik jelentésben szereplő saját következtetéseivel, amelyet az 1/2003 rendelet 17. cikkének rendelkezései alapján a gyógyszeripari ágazatra vonatkozóan végzett vizsgálat keretében készített abból a célból, hogy azonosítsa egyrészt azt, hogy milyen okokból esik vissza az említett ágazatban az innováció, amelyet a gyógyszerpiacokra újonnan belépő termékek számával mérnek, másrészt pedig azt, hogy milyen okok állnak bizonyos generikus gyógyszerek e piacokra történő késedelmes belépése mögött. A Bizottság ugyanis az említett jelentésben rámutatott, hogy az originálisgyógyszer‑gyártók és a generikusgyógyszer‑gyártók között kötött, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodások versenyjogi értékelése összetett.

279    A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.

280    Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely vállalkozás akkor szankcionálható az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó magatartásért, ha tudatában kellett lennie magatartása versenyellenes jellegének, akár tisztában volt azzal, akár nem, hogy megsérti a Szerződés versenyszabályait. Elegendő tehát, ha az említett vállalkozásnak módjában állt megállapítani, hogy magatartása az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére tekintettel versenyellenes jellegű volt (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 156–158. pont).

281    Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy jóllehet a jogbiztonság elve és a büntetések törvényességének elve azt írja elő, hogy az uniós szabályozásnak egyértelműnek és pontosnak kell lennie annak érdekében, hogy az érintett személyek egyértelműen megismerhessék az abból eredő jogokat és kötelezettségeket, továbbá ennek megfelelően megtehessék intézkedéseiket, ezen elveket nem lehet úgy értelmezni, hogy azok megtiltják a büntetőjogi felelősség szabályainak bírói értelmezések útján történő fokozatos világossá tételét, amennyiben ezek észszerűen előre láthatók (2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 166. pont).

282    Az első jogalap vizsgálata keretében megállapítást nyert, hogy az egyezség a Tevának mint a Cephalon versenytársának a modafinil piacairól – legalábbis ideiglenesen – történő kizárására irányult. Márpedig a piacról való kizárásról szóló megállapodások a piac felosztásának és a termelés korlátozásának szélsőséges formáját képezik, amelyeket az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése kifejezetten tilt.

283    Ennélfogva a felpereseknek tudatában kellett lenniük, hogy az egyezség megkötése, amennyiben az versenytilalmi és megnemtámadási kikötéseket tartalmaz, az uniós versenyjog szempontjából problematikus volt.

284    A felperesek által hivatkozott többi érv nem kérdőjelezheti meg e megállapítást.

285    Különösen, nem releváns a felperesek azon érve, amely szerint az egyezség megkötésének időpontjában az amerikai bíróságok többségének jogi álláspontja az volt, hogy a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások nem sértik az antitrösztjog szabályait. A jelen ügyben ugyanis az EUMSZ 101. cikk alkalmazását illetően kizárólag az uniós versenyjognak volt jelentősége, így az amerikai igazságszolgáltatási szervek határozatait nem kellett figyelembe venni. Ezenkívül, mint arra a Bizottság a megtámadott határozat (1364) preambulumbekezdésében helyesen rámutatott, az egyezség megkötésének időpontjában az amerikai ítélkezési gyakorlat nem volt egyhangú, és a Federal Trade Commission (szövetségi versenyhatóság, Egyesült Államok) az amerikai antitrösztjogra tekintettel vitatta a fordított kifizetés ellenében megkötött egyezségeket, vagyis a felperesek semmi esetre sem hivatkozhattak olyan egyértelmű iránymutatásokra, amelyek az amerikai antitrösztjogból eredtek volna.

286    Hasonlóképp, nem lehet helyt adni a felperesek azon érvének, amely szerint a megtámadott határozat ellentmondásban állt a szabadalmak tárgyában kötött egyezségek nyomon követéséről és ellenőrzéséről szóló jelentés következtetéseivel. Az, hogy a Bizottság az említett jelentésben megállapította, hogy az originálisgyógyszer‑gyártók és a generikusgyógyszer‑gyártók között kötött, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodások értékelése a versenyjog szempontjából összetett, nem jelenti azt, hogy e megállapodások kikerülnének e jog alól, vagy szükségképpen összhangban lennének azzal. Ezenkívül e jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy az egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodásokat, amelyek a priori egy generikus gyógyszer korai piacra lépését írták elő, valójában úgy kell elemezni, mint amelyek korlátozzák az említett piacralépést, amennyiben ez utóbbi nem volt azonnali, és amennyiben az azt meghatározó feltételek a gyakorlatban megszüntették a piacralépés által a versenyre gyakorolt valamennyi kedvező hatást. Márpedig az egyezség esetében pontosan ez volt a helyzet.

287    Ezenkívül az a tény, hogy az egyezség megkötésekor a Bizottság még nem szabott ki bírságot hasonló jogsértések miatt, nem releváns. Már megállapításra került ugyanis, hogy a szimbolikus szintet meghaladó bírságok kiszabása az egyezségekben felvetett kérdések újszerű és összetett jellege és a precedensek hiánya ellenére nem sérti a jogbiztonság elvét (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 165. pont).

288    A bizalomvédelem elvének a felperesek által hivatkozott állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden olyan magánszemélyre kiterjed, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy az uniós adminisztráció megalapozott várakozásokat keltett benne, hozzátéve, hogy a hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásokból származó pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretek hiányában senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére (lásd: 2010. szeptember 8‑i Deltafina kontra Bizottság ítélet, T‑29/05, EU:T:2010:355, 427. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

289    A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a felperesek nem állítják, még inkább pedig nem is bizonyítják, hogy a Bizottság ilyen biztosítékokat nyújtott volna nekik.

290    A felperesek azon érvét illetően, amely szerint megsértették a visszaható hatály tilalmának elvét, elegendő megállapítani, hogy az egyáltalán nincs alátámasztva.

291    Végül a felperesek azon érve, amely szerint az egyezség nem foglalt magában a Cephalon részéről a Teva részére történő készpénzfizetést, nem releváns. Az első jogalap vizsgálata keretében megállapítást nyert, hogy az egyezségben szereplő kereskedelmi ügyletek végrehajtása során előírt kifizetések egyetlen elfogadható magyarázata az, hogy a Tevát az említett egyezség korlátozó kikötéseinek elfogadására, ily módon pedig arra ösztönözzék, hogy a modafinil piacain ne folytasson érdemeken alapuló versenyt a Cephalonnal.

292    Ennélfogva a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

b)      A negyedik jogalap második részéről

293    A második részben a Teva azt kifogásolja, hogy a Bizottság teljesen önkényes és indokolatlan bírságot szabott ki vele szemben; a Teva ezt arra alapítja, hogy a pénzbeli értékátruházás nem ért el kellően magas szintet, a Bizottság pedig ezáltal megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

294    A Bizottság vitatja a Teva érvelését.

295    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) a kiszabandó bírságok alapösszegének megállapítása tekintetében a szankcionált jogsértéssel érintett áruk vagy szolgáltatások eladásai értékének figyelembevételén alapul. Ezen iránymutatás 6. és 13. pontja kimondja, hogy ezen eladások értéke a jogsértés időtartamával együtt arra irányul, hogy „tükröz[ze] a jogsértés gazdasági jelentősségét, valamint [az e] jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások egymáshoz viszonyított súlyát”.

296    Ez a módszer azonban néha nem igazodik az ügy sajátos körülményeihez. Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelősnek nyilvánított vállalkozás semmilyen forgalmat nem ér el az érintett piacokon. Ilyen helyzetben a Bizottság megalapozottan alkalmazhat a bírságkiszabási iránymutatásban leírttól eltérő számítási módszert, és az érintett vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegét az iránymutatás 37. pontja értelmében átalányjelleggel határozhatja meg (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑i AC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet, C 194/14 P, EU:C:2015:717, 65–67. pont).

297    A jelen ügyben nem vitatott, hogy az egyezségnek – amely az érintett piacról való kizárásról szóló megállapodás – maga a célja miatt a Teva a jogsértés időszakában nem volt jelen a szóban forgó piacon, vagyis e piacon nem végzett értékesítést.

298    Következésképpen a Bizottság képtelen volt alapul venni a Teva által a szóban forgó piacon a jogsértés során teljesített eladások értékét, e sajátos körülmény pedig a bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja alapján lehetővé tette számára, hogy eltérjen az említett iránymutatásban kifejtett módszertől.

299    Kétségtelen, hogy a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező, az EUMSZ 101. cikket sértő megállapodásokkal kapcsolatos más olyan ügyekben, amelyekben a generikus gyógyszerek ágazatában működő vállalkozások nem végeztek semmilyen értékesítést az említett gyógyszerek piacán, a Bizottság a bírságokat azon érték figyelembevételével határozta meg, amelyet az originálisgyógyszer‑gyártó a szóban forgó piacokon kívül maradásra való ösztönzésként ruházott át a generikusgyógyszer‑gyártóra; a Bizottság ezt anélkül tette, hogy megbecsülte volna a generikusgyógyszer‑gyártó forgalmát.

300    Mindazonáltal a Bizottságot nem kötötte a korábbi határozathozatali gyakorlata, mivel e gyakorlat semmi esetre sem képez jogi keretet a bírságok összegének kiszámításához (lásd ebben az értelemben: 2005. október 25‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, T‑38/02, EU:T:2005:367, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

301    Ezenkívül a megtámadott határozat (1386)–(1391) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a Tevával szemben kiszabott bírság miért nem alapulhat azon az értékátruházáson, amelyet a Teva az egyezség és az abban szereplő kereskedelmi ügyletek jogcímén kapott. Az értékátruházást ugyanis az említett ügyletekbe integrálták. Azonkívül, hogy az egyezség 2. cikkében említett öt ügylet közül négy esetében nehéz volt pontosan megbecsülni a Tevára átruházott értéket, a CEP‑1347‑re vonatkozó adatok közlését illetően ez lehetetlennek bizonyult. A tényállás idején ez az adatközlés jelentős ösztönzést jelentett a Teva számára a korlátozó kikötések elfogadására, amit a Bizottság a Tevával szemben kiszabott bírság mértéke meghatározásának szakaszában nem hagyhatott figyelmen kívül, különben sérült volna e bírság elrettentő hatása.

302    Tekintettel arra a sajátosságra, hogy a Teva részére történő értékátruházást nem lehetett kellő pontossággal megbecsülni, valamint annak érdekében, hogy kellő mértékű elrettentő hatást lehessen elérni, a Bizottság a Tevával szemben kiszabott bírság rögzített összege mellett döntött.

303    A felperesek azonban nem állíthatják, hogy emiatt önkényes összegről lenne szó.

304    A Bizottság ugyanis a Tevával szemben kiszabott bírság összegének meghatározásakor megfelelő viszonyítási pontként vette figyelembe a Cephalonnal szemben kiszabott bírság összegét, a Cephalon forgalmának 10%‑ában meghatározott felső határ alkalmazását megelőzően. E tekintetben, amint az kitűnik a megtámadott határozat (1393)–(1395) preambulumbekezdéséből, a Bizottság a következőket állapította meg:

–        a jogsértés súlya és időtartama a Teva és a Cephalon esetében azonos volt;

–        a Tevával szemben kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a Cephalonnal szemben kiszabott bírság összegét, mivel az elmaradt haszna valószínűleg alacsonyabb, mint a Cephalon tényleges nyeresége;

–        más tényezőket is figyelembe kellett venni, így például azt, hogy a Teva nagyobb vállalkozás volt (2010‑ben, vagyis a jogsértés utolsó teljes évében és a Cephalonnak a Teva általi tényleges felvásárlását megelőző évben a világméretű forgalma 12,16 milliárd euró volt, míg a Cephalon világméretű forgalma körülbelül 2,12 milliárd euró volt), és erős volt a tárgyalópozíciója.

305    Amennyiben a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét, érvüket el kell utasítani. Mint az ugyanis a fenti 300. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, a Bizottságot nem köti a korábbi gyakorlata. Ami a bizalomvédelem elvének a felperesek által hivatkozott megsértését illeti, elegendő megállapítani, hogy a felperesek még csak nem is állítják, hogy a Bizottság a fenti 288. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően bármilyen módon pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéreteket tett volna nekik azon számítási módszert illetően, amelyet a Tevával szemben kiszabott bírság összegének megállapításakor alkalmazni fog.

306    A fentiekből következik, hogy a negyedik jogalap második részét, következésképpen pedig a negyedik jogalapot el kell utasítani annyiban, amennyiben az a felperesekkel szemben kiszabott bírságok megsemmisítésére irányul.

307    A fenti megfontolások összességére tekintettel tehát a felpereseknek a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmét el kell utasítani.

B.      A felperesekkel szemben kiszabott bírságok megváltoztatására irányuló kérelmekről

308    Második és harmadik kereseti kérelmükben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék törölje vagy csökkentse a bírság összegét.

309    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ami a versenyszabályok megsértése miatt bírságot kiszabó bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatát illeti, a jogszerűség vizsgálatát kiegészíti a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikke ruházott az uniós bíróságra. E jogkör feljogosítja a bíróságot arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, következésképpen pedig a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét adott esetben törölje, csökkentse vagy növelje.

310    Mindazonáltal a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva úgy ítéli meg, hogy a felperesek által a jelen ügyben hivatkozott körülmények közül egyik sem, ezenkívül pedig egyetlen imperatív indok sem igazolja, hogy a Törvényszék az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolja a Bizottság által megállapított bírságok összegének csökkentése érdekében.

311    Ennélfogva a felperesekkel szemben kiszabott bírságok törlésére vagy az összegük csökkentésére irányuló kérelmeket, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

IV.    A költségekről

312    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Teva Pharmaceutical Industries Ltd‑t és a Cephalon Inc.‑t kötelezi a költségek viselésére.

Schalin Jaeger Škvařilová‑Pelzl

Nõmm       Kukovec

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. október 18‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.