A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2023. szeptember 13.(*)
„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Gyümölcsök és zöldségek – Szabályszerűségi záróelszámolás – Valamely termelői szervezet által forgalmazott termékek értéke – A termelői szervezetek operatív programjainak módosítása – Pénzügyi szankció”
A T‑57/22. sz. ügyben,
Magyarország (képviselik: Fehér M. és Koós G., meghatalmazotti minőségben)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: J. Aquilina és Bottka V., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),
tagjai: O. Porchia elnök, M. Jaeger (előadó) és P. Nihoul bírák,
hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. március 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Magyarország az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2021. november 17‑i (EU) 2021/2020 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2021. L 413., 10. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) annyiban történő részleges megsemmisítését kéri, amennyiben e határozat 479 576,63 euró összeg erejéig azokra a kiadásokra vonatkozik, amelyeket Magyarország a 2018‑as és 2019‑es pénzügyi év folyamán jelentett be az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére.
A jogvita előzményei
2 A 2016‑tól 2019‑ig terjedő pénzügyi évek folyamán több, Magyarországon a gyümölcs‑ és zöldségágazatban tevékenykedő termelői szervezet (a továbbiakban: termelői szervezetek) részesült támogatásban az EMGA‑ból.
3 Az Európai Bizottság a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.) 52. cikke, valamint az 1306/2013 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, az ellenőrzési szabályok, a biztosítékok és az átláthatóság tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. augusztus 6‑i 908/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 255., 59. o.; helyesbítés: HL 2015. L 114., 25. o.) – a vizsgálat időpontjában hatályos változatának – 34. cikke alapján megindította Magyarországgal szemben az FV/2018/001/HU vizsgálatot annak ellenőrzése érdekében, hogy Magyarország a 2016‑tól 2019‑ig terjedő pénzügyi évek folyamán az európai uniós jogszabályokkal összhangban folytatta‑e le az EMGA terhére a termelői szervezetek részére folyósított támogatások ellenőrzését (a továbbiakban: vizsgálat).
4 A vizsgálat keretében a Bizottság 2018. február 5. és 9. között helyszíni ellenőrzést végzett Magyarországon.
5 2018. június 21‑i levelében (a továbbiakban: megállapításokat tartalmazó levél) a Bizottság a 908/2014 rendelet 34. cikkének (2) bekezdésével összhangban közölte a magyar hatóságokkal a vizsgálatainak eredményét. E levélben a Bizottság többek között:
– megállapította, hogy az EMGA terhére a termelői szervezetek részére folyósított támogatások nyújtásának ellenőrzése érdekében Magyarország által kialakított ellenőrzési rendszer nem felel meg az uniós jogszabályoknak. E tekintetben a Bizottság többek között megállapította, hogy Magyarország megsértette az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7‑i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 157., 1. o.) – a vizsgálat időpontjában hatályos változatának – 42. cikkét, 50. cikkének (7) bekezdését, 104. cikkének (2) bekezdését és 117. cikkének (3) bekezdését;
– felhívta a magyar hatóságokat, hogy tegyenek korrekciós intézkedéseket, és terjesszenek elé pontosabb számítást azon összegeket illetően, amelyeket az alkalmazandó szabályok megsértése miatt adott esetben ki kell zárni az uniós finanszírozásból;
– felhívta a magyar hatóságokat, hogy szolgáltassanak további információkat, valamint bizonyítékokat az általa megállapított meg nem felelésekről;
– a 908/2014 rendelet 34. cikkének (2) bekezdése alapján kétoldalú találkozóra hívta a magyar hatóságokat.
6 2018. szeptember 5‑i levelében Magyarország megküldte a Bizottságnak a megállapításokat tartalmazó levéllel kapcsolatos észrevételeit (a továbbiakban: 2018. szeptember 5‑i levél). E levélben vitatta az 543/2011 rendelet 42. cikkének, 50. cikke (7) bekezdésének, 104. cikke (2) bekezdésének és 117. cikke (3) bekezdésének állítólagos megsértésére vonatkozó állításokat, és további információkat szolgáltatott az elvégzett ellenőrzésekről, valamint példákat mutatott be arra vonatkozóan, hogy miként ellenőrizték a termelői szervezetek operatív programjai vonatkozásában végrehajtott módosításokat.
7 2019. február 5‑én a Bizottság és a magyar hatóságok kétoldalú találkozón vettek részt.
8 2019. február 25‑én a Bizottság megküldte Magyarországnak e kétoldalú találkozó jegyzőkönyvét.
9 2019. március 26‑án Magyarország közölte a Bizottsággal az említett jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételeit.
10 2020. március 19‑i levelében a Bizottság a 908/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megküldte a magyar hatóságoknak a vizsgálat előzetes következtetéseit (a továbbiakban: előzetes következtetések), amelyekben:
– megerősítette azt az álláspontját, amelyet már a megállapításokat tartalmazó levélben is kifejtett arra vonatkozóan, hogy az EMGA terhére a termelői szervezetek részére folyósított támogatások nyújtásának ellenőrzése érdekében Magyarország által kialakított ellenőrzési rendszer nem megfelelő;
– javasolta, hogy zárják ki az uniós finanszírozásból a Magyarország által az uniós jog megsértésével teljesített kifizetésekre alkalmazott 5%‑os átalánykorrekcióból eredő, 778 768,81 eurót kitevő összeget (a továbbiakban: általános átalánykorrekció);
– tájékoztatta Magyarországot arról, hogy a 908/2014 rendelet 40. cikkének (1) bekezdése alapján jogában áll egyeztetési eljárást kezdeményezni.
11 Közelebbről, ami a Magyarország által kialakított ellenőrzési rendszer meg nem felelését illeti, a Bizottság többek között két kulcsfontosságú ellenőrzésre vonatkozó hiányosságokat emelt ki.
12 Az első kulcsfontosságú ellenőrzés keretében a Bizottság az uniós szabályozás két megsértését állapította meg.
13 Először is a Bizottság azt állította, hogy megsértették az 543/2011 rendelet 42. cikkét és 50. cikkének (7) bekezdését, mivel a magyar hatóságok nem végezték el a megfelelő ellenőrzéseket a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékének kiszámítását illetően. Közelebbről, a Bizottság szerint az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdésében szereplő azon fordulatot, amely szerint „[a] forgalmazott gyümölcs‑ és zöldségterméket […] »termelői szervezettől kiszállítva« […] kell számlázni”, akként kell értelmezni, hogy a termelői szervezet mint eladó köteles a megfelelően csomagolt árukat egy meghatározott helyen (általában a telephelyén vagy raktáraiban) a vevő rendelkezésére bocsátani, a szállítási költségeket pedig ez utóbbi viseli. Következésképpen a Bizottság azt állította, hogy abban az esetben, ha a termelői szervezetek saját szállítóeszközeiket használják az áruknak a vevőkhöz történő kiszállítására, a forgalmazott termékek értékét csökkenteni kell a szállításnak és az e szállításhoz használt járművek értékcsökkenésének megfelelő költségekkel. Márpedig a Bizottság szerint a jelen ügyben nem ez volt a helyzet.
14 Másodszor a Bizottság azt állította, hogy megsértették az 543/2011 rendelet 104. cikkének (2) bekezdését, mivel a magyar hatóságok nem szolgáltak elegendő bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a termelői szervezetek operatív programjainak módosítására vonatkozó kérelmekre irányuló ellenőrzések megfelelőek voltak. A jelen esetben a Bizottság által azonosított hiányosságok elsősorban a kiadások támogathatóságára (az 543/2011 rendelet 104. cikke (2) bekezdésének c) pontja), valamint a javasolt tevékenységekkel kapcsolatos becslések koherenciájára, szakmai minőségére és megalapozottságára vonatkoztak (az 543/2011 rendelet 104. cikke (2) bekezdésének d) pontja). Közelebbről, a Bizottság szerint bizonyos termelői szervezetek magasabb kiadásokat viseltek, mint amelyeket az operatív program eredetileg előírt, anélkül hogy e növekedést az illetékes hatóságok eseti vizsgálatnak vetették volna alá.
15 A második kulcsfontosságú ellenőrzést illetően a Bizottság azt állította, hogy megsértették az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdését, mivel több termelői szervezet esetében több mint 3%‑os eltérés áll fenn az említett szervezeteknek a kérelmük alapján kifizetendő támogatás összege és a kérelmük jogosultságának az illetékes hatóságok általi vizsgálatát követően kiszámított támogatási összeg között. A Bizottság szerint Magyarország e körülmények között az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdése alapján köteles lett volna az említett eltérésnek megfelelő pénzügyi szankciót alkalmazni. Márpedig a Bizottság megállapította, hogy Magyarország semmilyen pénzügyi szankciót nem alkalmazott.
16 2020. május 5‑én a magyar hatóságok a 908/2014 rendelet 40. cikkének (1) bekezdése alapján egyeztetést kezdeményeztek. Ennek során vitatták, hogy a jelen ügyben alkalmazni lehetne az általános átalánykorrekciót, és azt kérték az egyeztető testülettől, hogy foglaljon állást az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezéséről azzal kapcsolatban, hogy a szállítási költségeket és a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket bele lehet‑e foglalni a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékébe.
17 2020. május 6‑i levelében Magyarország információkat szolgáltatott a Bizottságnak bizonyos olyan korrekciós intézkedésekről, amelyeket annak érdekében tett, hogy orvosolja a termelői szervezetek operatív programjainak jóváhagyására vonatkozó eljárással kapcsolatban kiemelt hiányosságokat (a továbbiakban: 2020. május 6‑i levél).
18 2020. november 22‑én az egyeztető testület megküldte jelentését, amelyben megállapította, hogy nincs lehetőség egyeztetésre, mivel a szóban forgó kiadások összege nem éri el az egyeztetés iránti kérelmek elfogadhatóságára vonatkozóan a 908/2014 rendelet 40. cikkének (2) bekezdésében megállapított 1 millió eurós küszöbértéket. E megállapítás ellenére, az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezésére vonatkozó elvi kérdést illetően az egyeztető testület rámutatott arra, hogy a Bizottság és Magyarország részéről eltérő értelmezések állnak fenn, és azokról nem kívánt állást foglalni. Mindazonáltal az egyeztető testület felhívta a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdését egy új c) „ponttal” egészítsék ki, amely konkrétan azokra a szállítási költségekre vonatkozna, amelyek az áruknak a termelői szervezetek telephelyén kívül történő kiszállításával kapcsolatban merülnek fel.
19 Az egyeztetés sikertelenségét követően a Bizottság 2021. április 15‑i levelében a 908/2014 rendelet 34. cikkének (4) bekezdése alapján közölte Magyarországgal a vizsgálat végleges következtetéseit (a továbbiakban: végleges következtetések), amelyekben megerősítette az előzetes következtetésekben foglalt álláspontját, különösen az első kulcsfontosságú ellenőrzés és a második kulcsfontosságú ellenőrzés Magyarország általi megsértését illetően, és azt javasolta, hogy az uniós finanszírozásból zárják ki az általános átalánykorrekció alkalmazásából eredő 778 768,81 euró összeget.
20 2021. június 15‑i levelében a Bizottság egyébiránt tájékoztatta Magyarországot arról, hogy álláspontja szerint a 2020. május 6‑i levélben közölt információkat a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretein kívül, késedelmesen szolgáltatták, a Bizottság tehát azokat ezen eljárás keretében nem tudja figyelembe venni.
21 2021. október 25‑én a Bizottság összefoglaló jelentést (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) küldött Magyarországnak, amelyben emlékeztetett a vizsgálat különböző szakaszaira, a Magyarország által a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás során tett észrevételek tartalmára, valamint a végleges következtetések indokolására.
22 2021. november 17‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben 778 768,81 euró összegű általános átalánykorrekciót írt elő Magyarországgal szemben.
A felek kérelmei
23 Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:
– részlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az 479 576,63 euró összeg erejéig arra az átalánykorrekcióra vonatkozik, amelyet azokra a kiadásokra kell alkalmazni, amelyeket Magyarország a 2018‑as és 2019‑es pénzügyi év folyamán az első kulcsfontosságú ellenőrzés és a második kulcsfontosságú ellenőrzés megsértésével jelentett be az EMGA terhére (a továbbiakban: megtámadott átalánykorrekció);
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
24 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.
Az ügy érdeméről
25 Keresete alátámasztása érdekében Magyarország három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékébe belefoglalta a szállítási költségeket és a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket. A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a termelői szervezetek operatív programjainak módosításaira vonatkozóan nem szolgált elegendő bizonyítékkal. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a nem támogatható összegek vonatkozásában nem alkalmazott pénzügyi szankciót.
26 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑, zöldség‑, feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazat tekintetében történő kiegészítéséről, az 1306/2013 rendeletnek az említett ágazatokban alkalmazandó szankciók tekintetében történő kiegészítéséről, valamint az 543/2011 rendelet módosításáról szóló, 2017. március 13‑i (EU) 2017/891 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2017. L 138., 4. o.) 2017. június 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a Bizottság és Magyarország által hivatkozott 543/2011 rendelet bizonyos rendelkezéseit, illetve azok helyébe lépett.
27 Márpedig a felek között nem vitatott, hogy a 2017/891 rendelet 80. cikke értelmében a jelen ügyben továbbra is az 543/2011 rendelet alkalmazandó.
28 Ebből következik, hogy a Magyarország által felhozott három jogalapot az 543/2011 rendelet alapján kell elemezni.
Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékébe belefoglalta a szállítási költségeket és a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket
29 Első jogalapján belül Magyarország három kifogást hoz fel.
Az első jogalapnak az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 rendelet 34. cikkében megállapított eljárási szabályok megsértésére alapított, első kifogásáról
30 Első jogalapjának első kifogásával Magyarország lényegében azt állítja, hogy a 2018. február 5. és 9. között végzett ellenőrzés során nem vitatták meg a szállítási költségeknek és a szállítójárművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeknek a forgalmazott termékek értékébe való belefoglalására vonatkozó kérdést, hanem azt a Bizottság kizárólag ezen ellenőrzés záró értekezletén vetette fel, ezáltal megsértve az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 rendelet 34. cikkében előírt eljárást.
31 A Bizottság vitatja e kifogást.
32 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke és a 908/2014 rendelet 34. cikke a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás tiszteletben tartásához köti a Bizottság azon döntését, hogy az uniós finanszírozásból kizárja azokat a kiadásokat, amelyeket valamely tagállam az alkalmazandó szabályok megsértésével fizetett ki.
33 Ezt követően rá kell mutatni arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke és a 908/2014 rendelet 34. cikke nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy vizsgálatának következtetéseit az ellenőrzés során, illetve annak keretében a záró értekezlet előtt ismertesse. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság a későbbi levélváltások során, valamint a tagállamok által később szolgáltatott információk és bizonyítékok alapján tud a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás végén megalapozottan arról dönteni, hogy bizonyos kiadásokat kizár az uniós költségvetésből.
34 Végül meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás során a felek között ténylegesen többször is felmerült az a kérdés, hogy a forgalmazott termékek értékébe bele lehet‑e foglalni a termelői szervezetek által a gyümölcsöknek és zöldségeknek a vevők részére saját járműveikkel történő kiszállítása során viselt szállítási költségeket, valamint az e járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket. E kérdést ugyanis megvitatták az ellenőrzés záró értekezletén, megemlítették a megállapításokat tartalmazó levélben és a 2018. szeptember 5‑i levélben is, megvitatták a 2019. február 5‑i kétoldalú találkozón, és arra Magyarország az e kétoldalú találkozó jegyzőkönyvére vonatkozó észrevételeiben is hivatkozott. Ezenkívül a Bizottság az említett kérdést az előzetes következtetésekben, a végleges következtetésekben és az összefoglaló jelentésben is részletesen kifejtette.
35 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkében és a 908/2014 rendelet 34. cikkében megállapított eljárási szabályok megsértésére alapított kifogás nem megalapozott.
36 E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a Bizottság az ellenőrzés záró értekezletéről nem készített jegyzőkönyvet. Ugyanis sem az 1306/2013 rendelet 52. cikke, sem a 908/2014 rendelet 34. cikke nem kötelezi őt ilyen dokumentum elkészítésére.
37 Így az első jogalap első kifogását el kell utasítani.
Az első jogalapnak az 543/2011 rendelet 42. cikkének és 50. cikke (7) bekezdésének téves értelmezésére alapított, második kifogásáról
38 Első jogalapjának második kifogásával Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság tévesen értelmezi az 543/2011 rendelet 42. cikkét és 50. cikkének (7) bekezdését. Közelebbről, Magyarország szerint a Bizottság értelmezési hibát követ el és tévesen alkalmazza a jogot, amikor úgy véli, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdésében szereplő azon fordulatot, amely szerint „[a] forgalmazott gyümölcs‑ és zöldségterméket […] »termelői szervezettől kiszállítva« […] kell számlázni”, akként kell értelmezni, hogy a gyümölcsök és zöldségek szállításának költségeit a vevő viseli, következésképpen pedig abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – e termékek kiszállításáról a termelői szervezet a saját járművével gondoskodik, a szállítási költségeket, valamint a jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket ki kell zárni az említett szervezet által forgalmazott termékek értékének számításából.
39 Először is Magyarország három esetet ír le. Elsőként előadja, hogy amennyiben a vevő a termelői szervezet telephelyén veszi át a gyümölcsöket és zöldségeket, a saját telephelyére történő szállításuk költségeit pedig maga viseli, akkor a termelői szervezet nem jogosult arra, hogy e költségeket, valamint a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket belefoglalja a forgalmazott termékek értékébe. A szállítási költségeket ugyanis a vevő viseli. Továbbá Magyarország szerint abban az esetben, ha a termelői szervezet a saját járművén szállítja ki a terméket a vevőhöz, és adja át neki, és e szolgáltatás ellenértéke szerepel a vevővel szemben kiállított számlán, akkor a szállítási költségeket és a jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket nem lehet belefoglalni a forgalmazott termékek értékének kiszámításába, mivel e költségeket áthárítják a vevőre. Így, ha e költségeket tévedésből belefoglalták a forgalmazott termékek értékébe, abból le kell vonni azokat. Végül Magyarország úgy véli, hogy abban az esetben, ha a termelői szervezet a saját járművén szállítja ki a terméket a vevőhöz, viszont e jogcímen nem számláz ki vele szemben külön szállítási költséget, akkor a szállítási költségeket és a jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket bele lehet foglalni az említett szervezet által forgalmazott termékek értékének kiszámításába.
40 Másodszor Magyarország azt állítja, hogy a termelői szervezet és a termékeinek vevője között létrejött adásvételi szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény értelmében a szerződési szabadság elve az irányadó. Ez azt jelenti, hogy a felek szabadon választhatják meg, hogy az eladó vagy a vevő köteles viselni a szállítási költségeket. Így az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezéséből nem vezethető le semmi olyan kötelezettség, amely arra irányulna, hogy általános jelleggel a vevőre kelljen terhelni az áruk szállítási költségeinek viselését.
41 Harmadszor Magyarország kiemeli, hogy az ellenőrzési eljárás során a Bizottság képviselői az „International Commercial Terms”‑re (Incoterms, nemzetközi kereskedelmi feltételek) hivatkoztak, amelyet az áruk adásvételére irányuló szerződésekben részes felek jogainak és kötelezettségeinek megállapítására általában alkalmazni szoktak. Márpedig Magyarország úgy véli, hogy a jelen ügyben az Incoterms nem alkalmazható, mivel az az 543/2011 rendeletben nincsen kifejezetten megemlítve.
42 Negyedszer Magyarország azt állítja, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a Magyar Közlöny 2007. évi 155. száma [XI. 16.], a továbbiakban: magyar áfatörvény) 26. §‑a, amely a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.) 32. cikkét ülteti át a magyar jogba, akként rendelkezik, hogy amennyiben a terméket akár az eladó, akár a megrendelő, akár pedig – bármelyikük javára – harmadik személy adja fel, illetve fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található. Magyarország szerint ebből az következik, hogy a magyar áfatörvény 26. §‑a értelmében a teljesítés helye azzal a hellyel esik egybe, ahol a termék a feladás vagy a szállítás megkezdésének időpontjában található, függetlenül attól, hogy a szállításról az eladó vagy a vevő gondoskodik. A magyar áfatörvény 26. §‑ának ezen értelmezése Magyarország szerint alátámasztja azt a következtetést, amely szerint valamely áru szállítását végezheti mind az eladó, mind pedig a vevő, anélkül hogy ez szükségképpen azzal a kötelezettséggel járna az eladó vonatkozásában, hogy a szállítási költségeket az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése értelmében zárja ki az általa forgalmazott termékek értékéből.
43 Ötödször, Magyarország a tárgyaláson azzal érvelt, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdésében szereplő „az adott esetnek megfelelően” kifejezés annak jelzésére irányul, hogy a belső szállítási költségeket nem mindig vonják le a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékéből, hanem csak bizonyos esetekben. Így Magyarország szerint a külső szállítás költségeit is csak „az adott esetnek megfelelően” kell levonni a forgalmazott termékek értékéből, az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti belső szállítási költségekhez hasonlóan.
44 A Bizottság vitatja e második kifogást.
– Az 543/2011 rendelet 42. cikkének megsértéséről
45 Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 543/2011 rendelet 42. cikkét. Meg kell azonban állapítani, hogy Magyarország valójában az említett rendelet 42. cikke (1) bekezdésének megsértésére kíván hivatkozni.
46 Emlékeztetni kell arra, hogy az 543/2011 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ugyanezen rendelet 50. cikkének (1)–(4) bekezdése, (6) bekezdésének első mondata és (7) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a termelői csoportokra.
47 Ebből következik, hogy az 543/2011 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése kizárólag a termelői csoportokra vonatkozik.
48 Márpedig, mivel a kereset az EMGA terhére termelői szervezetek, nem pedig termelői csoportok részére nyújtott támogatásokra vonatkozik, a Magyarország által előadott, az 543/2011 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érvnek nem lehet helyt adni.
– Az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének megsértéséről
49 Az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének szövege a következő:
„A forgalmazott gyümölcs‑ és zöldségterméket az adott esetnek megfelelően »termelői szervezettől kiszállítva«, az 1234/2007/EK rendelet I. mellékletének IX. részében felsorolt, előkészített és csomagolt termékként, a következők szerint kell számlázni:
a) héa nélkül,
b) belső szállítási költségek nélkül, amennyiben a termelői szervezet központosított begyűjtő‑ vagy csomagolópontjai és a termelői szervezet elosztási pontja között jelentős távolság van. A tagállamok rendelkeznek a termékeknek az átadás, illetve a szállítás egyes szakaszai során kiszámlázott számlaértékének a meghatározása céljából alkalmazandó csökkentésekről, valamint nemzeti stratégiájukban megfelelően megindokolják, hogy mely távolságot kell jelentősnek tekinteni.”
50 E rendelkezésből következik, hogy a számlázásra akkor kerül sor, amikor a megfelelően csomagolt és előkészített gyümölcsök és zöldségek elhagyják a termelői szervezet telephelyeit. Ez azt jelenti, hogy a vevő feladata, hogy gondoskodjon e termékek szállításáról, és viselje annak költségeit, mivel az eladóval fennálló üzleti kapcsolata a „termelői szervezettől kiszállítva” szakaszban bekövetkező számlázás időpontjában befejeződött.
51 A „forgalmazott gyümölcs‑ és zöldségterméket […] »termelői szervezettől kiszállítva« […] kell számlázni” fordulatot tehát akként kell értelmezni, hogy az arra irányul, hogy a szállítási költségeket és a szállításhoz használt járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket kizárja a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékének számításából.
52 Ebből következik, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – a termelői szervezet a gyümölcsöknek és zöldségeknek a vevőhöz történő kiszállítását a saját járművével végzi, az általa viselt szállítási költségeket és a szállításhoz használt járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket nem lehet belefoglalni a forgalmazott termékek értékébe. Az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdéséből tehát az következik, hogy e kiadások nem támogathatók. Következésképpen, ha e költségeket tévesen vették figyelembe a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékének kiszámításakor, akkor azokat abból le kell vonni.
53 Ezt az értelmezést közvetetten megerősíti az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének b) pontja, amely a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékének kiszámításából kizárja az e szervezet által viselt, a központosított begyűjtő‑ vagy csomagolópontjai és az elosztási pontja közötti jelentős távolság esetén a termékeknek a szervezet telephelyein belüli mozgatása során felmerülő belső szállítási költségeket. Így az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének átfogó olvasata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékét szállítási költségek nélkül számítják ki, legyen szó akár belső szállítási költségekről a központosított begyűjtő‑ vagy csomagolópontjai és az elosztási pontja közötti jelentős távolság esetén, akár külső szállítási költségekről, amennyiben a termékeket az említett szervezet kiszállítja a vevőnek.
54 Ráadásul ez az értelmezés megfelel az 543/2011 rendelet 50. cikke céljának is, amely az uniós költségvetés védelme és az uniós költségvetés elleni csalás kockázatának elkerülése. E célból alapvető fontosságú, hogy a forgalmazott termékek értékét az említett cikkben megállapított kritériumok alapján számítsák ki.
55 Márpedig e kritériumok egyike az, hogy a forgalmazott termékeket a „termelői szervezettől kiszállítva” szakaszban számlázzák ki. Így a szállítási költségek és a jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségek a forgalmazott termékek értékébe nem foglalhatók bele.
56 Ezen értelmezést a Magyarország által előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg.
57 Először is Magyarország állításával ellentétben az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése nem tesz különbséget azon esetek között, amikor a termelői szervezet a vevővel szemben kibocsátott számlán feltünteti a szállítási költségeket, illetve azon esetek között, amikor ezt nem teszi meg. E költségeket ugyanis mindkét esetben a termelői szervezet viseli. A különbség abban áll, hogy az első esetben, amennyiben a szállítási költségek szerepelnek a számlán, azokat áthárítják a vevőre, míg a második esetben nem. Márpedig e különbség az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezése szempontjából nem releváns, amely rendelkezés annak előírására szorítkozik, hogy az értékesített termékek értékét a „termelői szervezettől kiszállítva” szakaszban kell kiszámlázni.
58 Másodszor, ami a Magyarország által hivatkozott szerződési szabadság elvét illeti, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. magyar törvényből ered, meg kell állapítani, hogy az ezen elvre való hivatkozás a jelen ügyben nem releváns. Ugyanis nem a termelői szervezet mint eladó és a termékeinek vevője között a magyar polgári jog alapján létrejött adásvételi szerződés tartalmának meghatározásáról van szó, hanem arról a kérdésről, hogy az uniós jog, és különösen az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése szerint a termelői szervezet jogosult‑e az értékesített termékei értékének kiszámításakor az EMGA keretében nyújtott finanszírozásban való részesülés érdekében figyelembe venni a szállítási költségeket és a termékeinek a vevő részére történő kiszállításához használt járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket.
59 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezés jelentésének és hatályának meghatározása érdekében az e rendelkezésben használt kifejezéseket önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (1984. január 18‑i Ekro ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2000. szeptember 19‑i Linster ítélet, C‑287/98, EU:C:2000:468, 43. pont).
60 Mivel az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése nem tartalmaz semmilyen utalást a magyar polgári jogra, azt az említett cikk értelmezése során nem lehet figyelembe venni.
61 Harmadszor, ami a Bizottságnak az Incotermsre való hivatkozását illeti, le kell szögezni, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, ICC) által meghatározott Incoterms az áruszállításra vonatkozó általános szerződéses kikötések kodifikált összességét képezi. Közelebbről valamely adásvételi szerződésben az Incoterms lehetővé teszi az eladó és a vevő kölcsönös kötelezettségeinek, a szállítási költségek megosztásának, valamint a termékértékesítés teljesítési helyének – ahol a kockázat az eladóról átszáll a vevőre – meghatározását. Az Incoterms, amelyet általában a nemzetközi kereskedelem területén használnak, nemzeti szinten is alkalmazható.
62 Az ítélkezési gyakorlat szerint az Incotermsnek a nemzetközi kereskedelem területén különösen jelentős az elismertsége, és a gyakorlatban gyakran használják. Megkönnyíti a felek szerződésszerkesztési feladatait, mivel a felek kereskedelmi kapcsolataik nagy részét meghatározhatják rövid és egyszerű kifejezések használata révén (lásd ebben az értelemben: 2011. június 9‑i Electrosteel Europe ítélet, C‑87/10, EU:C:2011:375, 21. pont).
63 Ebből következik, hogy egy szerződés vizsgálata keretében a termékértékesítés teljesítési helyének meghatározásához a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie e szerződés valamennyi releváns klauzuláját és kikötését, ideértve adott esetben az Incotermshöz hasonló, a nemzetközi kereskedelmi gyakorlat által általánosságban elismert és elfogadott klauzulákat és kikötéseket, amennyiben azok képesek lehetővé tenni e hely egyértelmű azonosítását (2011. június 9‑i Electrosteel Europe ítélet, C‑87/10, EU:C:2011:375, 22. pont).
64 Márpedig a jelen ügyben az Incotermsre való hivatkozás az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezése szempontjából nem releváns. Nem arról van ugyanis szó, hogy valamely adásvételi szerződés keretében kellene meghatározni a termékértékesítés teljesítésének helyét, hanem azt kell megvizsgálni, hogy a valamely termelői szervezet által a gyümölcsöknek és zöldségeknek a vevő részére saját járművel történő kiszállítása során viselt szállítási költségeket, valamint az e jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket bele lehet‑e foglalni a forgalmazott termékek értékének kiszámításába, amely értéket az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése értelmében a „termelői szervezettől kiszállítva” szakaszban kell számlázni.
65 Negyedszer meg kell állapítani, hogy a Magyarország által a magyar áfatörvény 26. §‑ára tett hivatkozás a jelen ügyben szintén nem releváns. Nem arról van ugyanis szó, hogy a héával kapcsolatos szabályok alkalmazása céljából kellene meghatározni a termékértékesítés teljesítésének helyét, hanem azt kell megvizsgálni, hogy a valamely termelői szervezet által a gyümölcsöknek és zöldségeknek a vevő részére saját járművel történő kiszállítása során viselt szállítási költségeket, valamint az e jármű értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket bele lehet‑e foglalni a forgalmazott termékek értékének kiszámításába, amely értéket az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése értelmében a „termelői szervezettől kiszállítva” szakaszban kell számlázni.
66 Ötödször rá kell mutatni arra, hogy Magyarország állításával ellentétben az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdésében szereplő „az adott esetnek megfelelően” kifejezés nem a belső szállítási költségekre vonatkozik, hanem a gyümölcsök és zöldségek „az adott esetnek megfelelően” – a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.) a vizsgálat időpontjában hatályos változata szerinti I. mellékletének IX. része értelmében vett – előkészített és csomagolt terméknek minősítésére.
67 Márpedig, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a termelői szervezet által értékesített gyümölcsök és zöldségek az 1234/2007 rendelet I. mellékletének IX. része értelmében vett terméknek minősíthetők‑e, az említett szervezet forgalmazott termékeit mindig héa nélkül és – a központosított begyűjtő‑ vagy csomagolópontok és az elosztási pont közötti jelentős távolság esetén – belső szállítási költségek nélkül kell kiszámlázni, tehát mutatis mutandis külső szállítási költségek nélkül.
68 Így Magyarországnak az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének Bizottság általi megsértésére vonatkozó valamennyi érvét el kell utasítani.
69 Következésképpen az első jogalap második kifogását teljes egészében el kell utasítani.
Az első jogalapnak az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított, harmadik kifogásáról
70 Első jogalapjának harmadik kifogásában Magyarország két érvet hoz fel.
71 Először is azt állítja, hogy a megtámadott átalánykorrekció összegének meghatározása során a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel nem vette figyelembe az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban az egyeztető testület által a jelentésében hivatkozott nehézségeket. Közelebbről, Magyarország szerint a Bizottságnak az arányosság elve alapján, valamint a 2015. június 8‑i C(2015) 3675 final bizottsági közleményben szereplő, a pénzügyi korrekcióknak a szabályszerűségi és pénzügyi záróelszámolási eljárások keretében történő kiszámításáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) 3.5. pontjának megfelelően meg kellett volna állapítania, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos nehézségek olyan enyhítő körülménynek minősülnek, amely indokolhatja alacsonyabb mértékű korrekció alkalmazását, sőt azt is, hogy egyáltalán ne alkalmazzanak korrekciót.
72 Másodszor Magyarország azt állítja, hogy a megtámadott átalánykorrekció összegének meghatározása során a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.
73 A Bizottság vitatja ezeket az érveket.
74 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság a meg nem felelés súlyossága alapján megállapítja a kizárásra kerülő összegeket. A Bizottság kellően figyelembe veszi a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi veszteséget. A Bizottság a kizárást a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására alapozza, és amennyiben ezek az összegek arányos mértékű erőfeszítéssel nem azonosíthatók, extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat. Átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mert a tagállamok nem nyújtották be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosabban megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.”
75 Ebből következően az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése három típusú korrekciót ír elő: kiszámított korrekciót, extrapolált korrekciót és átalánykorrekciót. E rendelkezés ezen túlmenően hierarchiát állít fel a korrekciók e három típusa között. Kiszámított korrekciót kell alkalmazni ugyanis akkor, ha a jogosulatlanul kifizetett pontos összegek azonosíthatók. Ellenkező esetben extrapolált korrekció vagy átalánykorrekció alkalmazható, azzal, hogy átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mert a tagállam nem nyújtotta be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosan megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.
76 Egyébiránt az 1306/2013 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euró használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 907/2014 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 255., 18. o.; helyesbítés: HL 2017. L 107., 38. o.) 12. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság csak akkor alkalmazhat átalánykorrekciót, ha a kiszámított korrekció vagy az extrapolált korrekció alkalmazásának feltételei nem teljesülnek, vagy az eset olyan természetű, hogy a kizárandó összegeket e módszerek alapján nem lehet meghatározni; ebben az esetben a Bizottság figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyát, valamint az Uniónak okozott pénzügyi kár kockázatára vonatkozó saját becslését. Az átalánykorrekció alkalmazása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a megállapított meg nem felelés típusát is, többek között azt, hogy kulcsfontosságú ellenőrzés vagy kiegészítő ellenőrzés során tapasztalt hiányosságról van‑e szó.
77 Az iránymutatás 3.5. pontja e tekintetben a következőképpen rendelkezik:
„Az a tény, hogy közvetlenül azután korrekciós intézkedésekre került sor, hogy a hiányosságokról a tagállamok tájékoztatást kaptak, nem befolyásolhatja a korrekció mértékét. Befolyásolhatja azonban a korrekció alkalmazásának időszakát, és ezáltal a pénzügyi korrekció teljes összegét.
Amennyiben a hiányosságok az uniós szövegek értelmezése körüli nehézségeknek tudhatók be – azon esetek kivételével, amelyeknél ésszerűen feltételezhető, hogy ezeket a nehézségeket a tagállam a bizottsági szolgálatoknál felveti –, és amennyiben a nemzeti hatóságok a hiányosságok feltárása után azonnal hatékony lépéseket tettek azok orvoslására, ezt a mérséklő tényezőt figyelembe lehet venni, és alacsonyabb mértékű korrekció alkalmazása, illetve a korrekció mellőzése javasolható.”
78 A jelen ügyben az előzetes következtetésekből és az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy Magyarország a Bizottság rendelkezésére bocsátotta az amiatt jogosulatlanul kifizetett összeg nagyságára vonatkozó számítást, hogy a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékébe állítólag tévesen belefoglalták a szállítási költségeket és a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket. Ez az összeg, amelyet a Bizottság elfogadott, 70 706 eurót tesz ki. Az előzetes következtetésekből és az összefoglaló jelentésből az is kitűnik, hogy Magyarország nem szolgált információkkal a Bizottság számára a többi kulcsfontosságú ellenőrzés keretében jogosulatlanul kifizetett összegek nagyságáról, amely ellenőrzések állítólagos elégtelensége képezi a kereset alátámasztására felhozott második és harmadik jogalap tárgyát.
79 E körülmények között a Bizottság a 907/2014 rendelet 12. cikke (6) bekezdésének megfelelően úgy határozott, hogy 5%‑os általános átalánykorrekciót alkalmaz, amely magában foglalja a termelői szervezetek által forgalmazott termékek értékét illetően Magyarország által jogosulatlanul kifizetett 70 706 euró összegű kiadásokat is.
80 Azt is meg kell jegyezni, hogy az iránymutatás 3.2. pontjának 2. alpontja szerint 5%‑os átalánykorrekció alkalmazandó akkor, ha egy vagy több alapvető (kulcsfontosságú) ellenőrzésre nem az alkalmazandó uniós jogi rendelkezések által előírt számban, gyakorisággal vagy mélységben került sor, mivel e körülmények között alapos okkal feltételezhető, hogy ezek az ellenőrzések nem garantálták elvárt mértékben a kérelmek szabályosságát, és fennállt annak jelentős kockázata, hogy az EMGA‑t veszteség érte.
81 E körülmények között kell megvizsgálni, hogy a Bizottság megsértette‑e az arányosság, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét azzal, hogy a megtámadott átalánykorrekciót 479 576,63 euró összegben állapította meg.
– Az arányosság elvének megsértéséről
82 Emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elvét az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése írja elő, amely értelmében az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.
83 Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd: 2020. február 12‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑505/18, nem tették közzé, EU:T:2020:56, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így, amikor több megfelelő intézkedés közül lehet választani, a kevésbé korlátozó intézkedést kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokra tekintettel (lásd: 2016. március 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑675/14, nem tették közzé, EU:T:2016:123, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 A jelen ügyben az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséből következik (lásd a fenti 51–55. pontot), hogy az e rendelkezésben szereplő, „[a] forgalmazott gyümölcs‑ és zöldségterméket […] »termelői szervezettől kiszállítva« […] kell számlázni” fordulatot akként kell értelmezni, hogy az arra irányul, hogy a szállítási költségeket és a szállításhoz használt járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket kizárja a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékének számításából.
85 Ennélfogva, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a termelői szervezet a gyümölcsöknek és zöldségeknek a vevőhöz történő kiszállítását a saját járművével végzi, az ennek során általa viselt szállítási költségeket és a szállításhoz használt járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeket nem lehet belefoglalni a forgalmazott termékek értékébe, mivel azok az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése értelmében nem tartoznak a támogatható költségek körébe.
86 Ebből következik, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdése kellően egyértelmű, és nem okozhat olyan értelmezési nehézségeket, amelyek az iránymutatás 3.5. pontja alapján enyhítő körülmény alkalmazását vonhatnák maguk után.
87 Egyébiránt a tárgyaláson elhangzottakból kitűnik, hogy e rendelkezés értelmezése és alkalmazása egyetlen más tagállamnak sem okozott nehézséget, noha azt a tagállamok rendszeresen alkalmazzák.
88 E következtetést nem kérdőjelezheti meg Magyarország azon érve, hogy a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás során az egyeztető testület a jelentésében értelmezési nehézségekre mutatott rá.
89 A 908/2014 rendelet 40. cikkének (2) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy az egyeztetési kérelem csak akkor fogadható el, ha a Bizottság által az uniós finanszírozásból kizárni kívánt összeg meghaladja az 1 millió eurót, vagy a tagállam érintett költségvetési jogcímen belüli éves összkiadásának legalább 25%‑át teszi ki. Az egyeztető testület elnöke azonban elfogadhatónak nyilváníthatja a kérelmet, ha az érintett tagállam azt állítja és be is bizonyítja, hogy az ügy az uniós szabályok alkalmazásához kapcsolódó elvi kérdést vet fel. Márpedig ezen elvi kérdés, ahhoz, hogy elfogadható legyen, nem vonatkozhat kizárólag jogértelmezési kérdésre.
90 A jelen ügyben Magyarország a 2020. május 5‑i egyeztetés iránti kérelmében vitatta az általános átalánykorrekció alkalmazhatóságát, és arra kérte az egyeztető testületet, hogy az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezése tekintetében foglaljon állást a szállítási költségeknek és a járművek értékcsökkenésével kapcsolatos költségeknek a termelői szervezet által forgalmazott termékek értékébe való beszámítását illetően. Bár a szóban forgó kiadások összege nem érte el az 1 millió eurót, az egyeztető testület megállapította, hogy a kérelem olyan, a 908/2014 rendelet 40. cikkének (2) bekezdése értelmében vett elvi kérdést vet fel, amely nem korlátozódik jogi szempontokra, hanem hatással van a számlázás módjára, valamint az adózásra és a számvitelre is.
91 Mindazonáltal először is, ami az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezését illeti, az egyeztető testület annak megállapítására szorítkozott, hogy a Bizottság és Magyarország eltérő álláspontot képvisel, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezen értelmezéssel kapcsolatban nem kíván véleményt kifejteni. Márpedig nem lehet arra következtetni, hogy egy ilyen megállapítás alátámasztja az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos nehézségek fennállását.
92 Másodszor az egyeztető testület felhívta a Bizottságot, hogy fontolja meg, nem lenne‑e célszerű kiegészíteni az 543/2011 rendelet 50. cikkének (7) bekezdését egy új c) ponttal, amely konkrétan azokra a szállítási költségekre vonatkozna, amelyeket a termelői szervezetek az áruk telephelyükön kívül történő kiszállításával kapcsolatban viselnek. Márpedig e javaslat nem értelmezhető úgy, hogy az alátámasztja az e rendelkezés értelmezésével kapcsolatos nehézségek fennállását, hanem azt az említett szerv arra irányuló kísérleteként kell értelmezni, hogy jogalkotási beavatkozás útján feloldja a Bizottság és Magyarország között fennálló értelmezési különbségeket.
93 Ebből következik, hogy Magyarországnak az 543/2011 rendelet 50. cikke (7) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos, az arányosság elvének megsértését eredményező nehézségekre alapított érvét mint megalapozatlant el kell utasítani.
– A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértéséről
94 Magyarország arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, anélkül hogy ezen elvekre alapított konkrét érvet hozna fel.
95 Az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely, állítólag megsértett uniós jogi elvre való egyszerű hivatkozás az ezen állítást alátámasztó ténybeli és jogi elemek megjelölése nélkül nem teljesíti a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja szerinti követelményeket (lásd: 2020. február 12‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑505/18, nem tették közzé, EU:T:2020:56, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E rendelkezés ugyanis megköveteli, hogy a keresetlevél tartalmazza a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Márpedig ezen elemeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél szövege tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de koherens és érthető módon (lásd ebben az értelemben: 2017. november 15‑i Pilla kontra Bizottság és EACEA végzés, T‑784/16, nem tették közzé, EU:T:2017:806, 34. pont).
96 Így Magyarországnak a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érve elfogadhatatlan.
97 Ennélfogva az első jogalap harmadik kifogását mint részben megalapozatlant és részben elfogadhatatlant el kell utasítani.
98 Mivel valamennyi kifogás elutasításra került, az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a termelői szervezetek operatív programjainak módosításaira vonatkozóan nem szolgált elegendő bizonyítékkal
99 Második jogalapjában Magyarország azt állítja, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a termelői szervezetek operatív programjainak módosításait illetően az 543/2011 rendelet 104. cikkének (2) bekezdése értelmében elvégzett ellenőrzések megfelelőek voltak. E bizonyítékokat többek között a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében, a Bizottsággal folytatott különböző levélváltások alkalmával, valamint a 2020. május 6‑i levélben nyújtotta be.
100 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 543/2011 rendelet 104. cikkének (2) bekezdése értelmében az operatív programnak, illetve a program bármilyen módosításának a jóváhagyása előtt a tagállamok illetékes hatóságai minden megfelelő eszközzel ellenőrzik:
a) a működésiprogram‑tervezetben szereplő, ugyanezen rendelet 59. cikkének a), b) és e) pontjában említett információk pontosságát;
b) a programok megfelelését az 1234/2007 rendelet 103c. cikkének, valamint a nemzeti keretnek és a nemzeti stratégiának;
c) a javasolt tevékenységek és a javasolt kiadások támogathatóságát;
d) a programok megvalósíthatóságát és szakmai minőségét, a becslések és a támogatási terv megalapozottságát, valamint a végrehajtásra vonatkozó terveket; ellenőrzéssel kell vizsgálni, hogy az előrehaladás nyomon követése érdekében meghatároztak‑e mérhető célokat, és hogy azok elérhetők‑e a javasolt tevékenységek végrehajtásával;
e) a támogatási kérelem alapját képező műveletek megfelelését különösen – és adott esetben – a közbeszerzésre és az állami támogatásra alkalmazandó nemzeti és uniós jognak, valamint a nemzeti jogszabályokban, illetve a nemzeti keretben vagy a nemzeti stratégiában meghatározott egyéb vonatkozó, kötelező jellegű előírásoknak.
101 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság, amikor vitatja a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok eredményeit, a közös agrárpolitika (KAP) szabályai megsértésének bizonyítása érdekében köteles bizonyítékkal szolgálni az ezen ellenőrzések vagy e számadatok tekintetében benne felmerült komoly és észszerű kétségre vonatkozóan. A Bizottságnak nem kell kimerítően bizonyítania a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségét vagy az általuk közölt számadatok szabálytalanságát. A Bizottságot terhelő bizonyítási követelmény e könnyítését az magyarázza, hogy a tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy az EMGA számláinak záróelszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze (lásd: 2019. december 19‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑295/18, nem tették közzé, EU:T:2019:880, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. június 25‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑506/18, nem tették közzé, EU:T:2020:282, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
102 Az EMGA finanszírozási rendszerének kezelése ugyanis alapvetően az uniós szabályok szigorú betartásának biztosításával megbízott nemzeti hatóságok feladata. E rendszer a nemzeti és uniós hatóságok közötti bizalmon alapul a Bizottság általi bármilyen rendszeres ellenőrzés nélkül, amelyet ez utóbbi egyébként is képtelen volna ténylegesen biztosítani. Egyedül a tagállam ismeri és képes pontosan meghatározni az EMGA számláinak elkészítéséhez szükséges adatokat, hiszen a Bizottság nincs olyan helyzetben, hogy a gazdasági szereplőktől megkapja azokat az információkat, amelyekre szüksége van (lásd: 2019. június 26‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑474/17, nem tették közzé, EU:T:2019:443, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
103 Így, ha a Bizottság kétségeit fejezi ki, a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságtartalmának és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (lásd: 2015. november 12‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑255/13, nem tették közzé, EU:T:2015:838, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
104 Ebből következik, hogy az érintett tagállam nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel támasztaná alá. Amennyiben a tagállam nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, e megállapítások komoly kétségeket kelthetnek a Bizottságban a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑295/18, nem tették közzé, EU:T:2019:880, 77. pont; 2020. június 25‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑506/18, nem tették közzé, EU:T:2020:282, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
105 E megfontolások fényében kell megvizsgálni a Magyarország által a második jogalapja keretében megfogalmazott két kifogást.
A második jogalap első, arra alapított kifogásáról, hogy Magyarország a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében elegendő bizonyítékot nyújtott be
106 Második jogalapjának első kifogásában Magyarország azt állítja, hogy a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében elegendő bizonyítékot szolgáltatott a termelői szervezetek operatív programjainak módosításaira irányuló ellenőrzésekkel kapcsolatban.
107 A Bizottság vitatja e kifogást.
108 Először is emlékeztetni kell arra, hogy Magyarország a 2018. szeptember 5‑i levélben példákkal szolgált a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy hogyan vizsgálták meg az operatív programok módosításait, valamint további információkat szolgáltatott az ebben az összefüggésben elvégzett ellenőrzésekről. A Bizottság által a megállapításokat tartalmazó levélben azonosított hiányosságok orvoslása érdekében hozott korrekciós intézkedésekről azonban nem nyújtott tájékoztatást.
109 Másodszor, a 2019. február 5‑i kétoldalú találkozó jegyzőkönyvének vizsgálatából kitűnik egyrészt, hogy az említett találkozó során a magyar hatóságok nem tudtak bizonyítékot szolgáltatni a termelői szervezetek operatív programjainak módosításaira vonatkozóan elvégzett ellenőrzésekről (vagyis ellenőrző listák, az ellenőrök feljegyzései vagy más igazoló dokumentumok révén), másrészt pedig, hogy a magyar hatóságok vállalták, hogy ezeket az információkat az e jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételeikben megadják.
110 Harmadszor, a Magyarország által a 2019. február 5‑i kétoldalú találkozó jegyzőkönyvével kapcsolatban megfogalmazott észrevételek elemzéséből kitűnik, hogy Magyarország nem nyújtotta be az említett találkozón hivatkozott bizonyítékokat és információkat, és nem jelölte meg a Bizottság által azonosított hiányosságok orvoslása érdekében hozott korrekciós intézkedéseket.
111 Negyedszer, Magyarország az egyeztetés iránti kérelemben nem hivatkozott a termelői szervezetek operatív programjainak módosításaira vonatkozóan elvégzett ellenőrzések megfelelőségének kérdésére.
112 E körülmények összességére tekintettel nem állapítható meg, hogy Magyarország az ellenőrzéseinek valóságtartalmára, sőt a Bizottság állításainak pontatlanságára vonatkozóan a legrészletesebb és legteljesebb bizonyítékot szolgáltatta, amint azt a fenti 101–104. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli.
113 Ennélfogva a második jogalap első részét el kell utasítani.
A második jogalap második, arra alapított kifogásáról, hogy Magyarország a 2020. május 6‑i levélben elegendő bizonyítékot szolgáltatott
114 Második jogalapjának második kifogásában Magyarország arra hivatkozik, hogy a 2020. május 6‑i levélben a fenti 101–104. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt módon a legrészletesebb és legteljesebb bizonyítékot szolgáltatta az általa a termelői szervezetek operatív programjai módosításainak jóváhagyására vonatkozóan elvégzett ellenőrzésekről.
115 Magyarország közelebbről arra hivatkozik, hogy e levélben közölte a Bizottsággal a zöldség‑gyümölcs termelői szervezetekről szóló 50/2017. (X. 10.) FM (földművelésügyi minisztériumi) rendelettel (a továbbiakban: 50/2017. sz. rendelet) bevezetett, a termelői szervezetek operatív programjainak jóváhagyására vonatkozó feltételek megerősítését célzó új jogszabályi rendelkezéseket, valamint közölte azon korrekciós intézkedések listáját, amelyeket Magyarország az 50/2017. sz. rendelet hatálybalépését követően annak érdekében hozott, hogy orvosolja a Bizottság által az előzetes következtetésekben azonosított hiányosságokat.
116 A Bizottság vitatja ezt a kifogást, és arra hivatkozik, hogy a 2020. május 6‑i levelet Magyarország a 908/2014 rendelet 34. cikkének (3) bekezdését megsértve az előzetes következtetések közlését követően küldte meg, és hogy a jelen ügyben nem teljesülnek az e rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt kivételek, amelyek lehetővé teszik a tagállam számára, hogy az előzetes következtetések Bizottság általi közlését követően küldjön információkat. Következésképpen a Bizottság szerint a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a 2020. május 6‑i levélben szereplő információkat nem kellett figyelembe venni.
117 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 908/2014 rendelet 34. cikke (3) bekezdése harmadik albekezdésének szövege a következő:
„A Bizottság a kétoldalú találkozó jegyzőkönyvének elküldését követő hat hónapon belül a megfelelőségi vizsgálati eljárás keretében összegyűjtött információk alapján hivatalosan közli következtetéseit a tagállammal. E közlemény magában foglalja az uniós finanszírozásból az 1306/2013[…] rendelet 52. cikke és a 907/2014 […] rendelet 12. cikke szerint kizárandó kiadásokra vonatkozó becslést. A közleményben hivatkozni kell e rendelet 40. cikkének (1) bekezdésére.”
118 Másfelől a 908/2014 rendelet 34. cikke (6) bekezdésének szövege a következő:
„Az uniós finanszírozásból kizárandó kiadások értékelésekor a (3) bekezdés harmadik albekezdése szerinti hivatalos bizottsági értesítést követően a tagállam által benyújtott esetleges tájékoztatást csak a következő esetekben kell figyelembe venni:
a) amennyiben az szükséges az uniós költségvetésnek okozott veszteség jelentős túlbecslésének elkerüléséhez; […]
b) amennyiben az információk késői benyújtását külső tényezők kellően indokolják, és az nem gátolja meg a Bizottságot az 1306/2013[…] rendelet 52. cikkében említett határozat időben történő elfogadásában.”
119 E rendelkezésekből kitűnik, hogy a határidők betartása kulcsfontosságú elem azon követelmények mérlegelhetőségének biztosításához, amelyek egyrészt a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás gyorsaságának biztosítására, másrészt pedig arra irányulnak, hogy a lehető legkimerítőbb és legteljesebb információk álljanak a Bizottság rendelkezésére, lehetővé téve számára a bizonyos kiadások uniós finanszírozásból való kizárására vonatkozó határozata indokolásának alátámasztását.
120 A jelen ügyben Magyarország a 2020. május 6‑i levelet azt követően küldte meg, hogy a Bizottság 2020. március 19‑én megküldte számára az előzetes következtetéseket.
121 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben teljesülnek‑e a 908/2014 rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében foglalt azon feltételek, amelyek igazolhatják az információk késedelmes megküldését.
122 Márpedig először is a 2020. május 6‑i levél késedelmes megküldését nem igazolja az uniós költségvetésnek az operatív programok módosításainak ellenőrzését illetően a Bizottság által azonosított hiányosságok miatt okozott pénzügyi kár bruttó túlbecslésének kockázata. Magyarország ugyanis ilyen kockázatra vonatkozóan semmilyen utalást nem tett a Bizottság felé, és ilyen utalás a 2020. május 6‑i levélben sem szerepel.
123 Másodszor, a 2020. május 6‑i levél késedelmes megküldését külső tényezők fennállása sem igazolja. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2020. május 6‑i levél tartalmazza az 50/2017. sz. rendelettel bevezetett jogszabályi módosítások, valamint a magyar hatóságok által 2017 óta az elvégzett ellenőrzések modelljeként használt bírálati lapok részletes leírását. Olyan információkról van szó, amelyekkel maga Magyarország 2017 óta rendelkezett. Nem olyan külső tényezőkről van tehát szó, amelyek 2020. március 19., azaz az előzetes következtetések Bizottság általi megküldésének időpontja, és 2020. május 6., vagyis az említett levél Magyarország általi megküldésének időpontja között következtek be. Ebből következik, hogy Magyarországnak a 908/2014 rendelet 34. cikkének (3)–(5) bekezdésében előírt határidőket betartva kellett volna megküldenie ezen információkat a Bizottságnak, és azokat e határidőkön belül meg is tudta volna küldeni.
124 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a 908/2014 rendelet 34. cikkének (6) bekezdésében előírt feltételek egyike sem teljesül. Ebből következik, hogy a 2020. május 6‑i levelet az említett rendelkezésben előírt határidők megsértésével küldték meg, következésképpen a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében a Bizottságnak azt nem kellett figyelembe vennie.
125 Így a második jogalap második kifogását, és ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság jogellenesen írta elő a megtámadott átalánykorrekciót azzal az indokkal, hogy Magyarország a nem támogatható összegek vonatkozásában nem alkalmazott pénzügyi szankciót
126 Harmadik jogalapja keretében Magyarország a keresetlevélben három kifogást hozott fel.
127 A tárgyalás során azonban elállt a második, menthető közigazgatási hibák fennállására vonatkozó kifogástól.
128 Kizárólag a harmadik jogalap első és harmadik kifogását kell tehát megvizsgálni.
A harmadik jogalapnak az 543/2011 rendelet 117. cikke (3) bekezdésének téves értelmezésére alapított, első kifogásáról
129 Harmadik jogalapjának első kifogásában Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdését, mivel nem vette figyelembe azt, hogy a magyar jogban ahhoz, hogy pénzügyi szankciót lehessen alkalmazni, az illetékes hatóságnak előbb bizonyítania kell, hogy az a termelői szervezet, amely nem támogatható összeg vonatkozásában nyújtott be támogatási kérelmet, szándékosan vagy rosszhiszeműen járt el.
130 A Bizottság vitatja e kifogást.
131 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 543/2011 rendelet 117. cikke (1)–(3) bekezdésének szövege a következő:
„(1) A kifizetéseket az alapján számítják, hogy mi minősül támogathatónak.
(2) A tagállam megvizsgálja a kedvezményezettől beérkezett támogatási kérelmet, és meghatározza a támogatásra jogosult összegeket. A tagállam meghatározza:
a) azt az összeget, amelyre a kedvezményezett a kérelem kizárólagos figyelembevételével lenne jogosult;
b) azt az összeget, amelyre a kedvezményezett a kérelem jogosultságának vizsgálata után lesz jogosult.
(3) Ha a (2) bekezdés a) pontja alapján meghatározott összeg több mint 3%‑kal meghaladja a (2) bekezdés b) pontja alapján meghatározott összeget, büntetést kell alkalmazni. A büntetés nagysága a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti összegek különbségének felel meg.
A büntetés nem alkalmazható, amennyiben a termelői szervezet vagy a termelői csoport bizonyítani tudja, hogy nem felelős a nem támogatható összeg feltüntetéséért.”
132 E rendelkezésből lényegében kitűnik, hogy ha a kedvezményezettnek a kérelme alapján fizetendő támogatás összege több mint 3%‑kal meghaladja a kérelem jogosultságának vizsgálatát követően fizetendő támogatás összegét, az illetékes nemzeti hatóságok pénzügyi szankciót alkalmaznak. A pénzügyi szankció összege az ezen összegek közötti különbségnek felel meg. Nem kell azonban pénzügyi szankciót alkalmazni abban az esetben, ha a termelői szervezet bizonyítani tudja, hogy nem felelős a nem támogatható összeg feltüntetéséért.
133 Így először is, Magyarország állításával ellentétben, az 543/2011 rendelet 117. cikke (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak a szubjektív körülménynek, hogy azon termelői szervezet részéről, amely nem támogatható összeg vonatkozásában nyújtott be támogatási kérelmet, fennáll‑e szándékosság vagy rosszhiszeműség. E rendelkezés ugyanis annak előírására szorítkozik, hogy nem lehet semmilyen pénzügyi szankciót alkalmazni, ha a termelői szervezet bizonyítani tudja, hogy nem felelős a nem támogatható összeg feltüntetéséért. Ezenkívül nem a Bizottságra, hanem a termelői szervezetre hárul annak bizonyítása, hogy nem felelős a nem támogatható összeg feltüntetéséért.
134 Másodszor Magyarország azon érve, amely szerint a magyar jogban ahhoz, hogy pénzügyi szankciót lehessen alkalmazni, az illetékes hatóságnak előbb bizonyítania kell, hogy az a termelői szervezet, amely nem támogatható összeg vonatkozásában nyújtott be támogatási kérelmet, szándékosan vagy rosszhiszeműen járt el, a jelen ügyben nem releváns.
135 A fenti 59. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezés jelentésének és hatályának meghatározása érdekében az e rendelkezésben használt kifejezéseket önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.
136 A jelen ügyben, mivel az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz semmilyen utalást a magyar jogra, ez utóbbi nem vehető figyelembe e rendelkezés értelmezése során.
137 E körülmények között a harmadik jogalap első kifogását el kell utasítani.
A harmadik jogalapnak a 2018‑as és 2019‑es pénzügyi évben hozott pénzügyi szankciókkal kapcsolatban szolgáltatott bizonyítékok elégséges jellegére alapított, harmadik kifogásáról
138 Harmadik jogalapjának harmadik kifogásában Magyarország azt állítja, hogy a közte és a Bizottság között 2020. január 15. és 24. között lezajlott elektronikuslevél‑váltások során elegendő bizonyítékkal szolgált annak alátámasztására, hogy a magyar hatóságok az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdésével összhangban pénzügyi szankciókat alkalmaztak.
139 Magyarország egyrészt arra hivatkozik, hogy 2020. január 22‑i elektronikus levelében jelezte a Bizottságnak, hogy megerősítette az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdésében előírt pénzügyi szankciók alkalmazására irányuló közigazgatási eljárásokat, és mellékletben információkat szolgáltatott a 2018. és 2019. évben alkalmazott pénzügyi szankciókról.
140 Másrészt Magyarország előadja, hogy a 2020. január 24‑i elektronikus levélben többek között:
– mellékletben megküldte a Bizottságnak a pénzügyi szankciók alkalmazására vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumot, amelyet a 2020. január 22‑i elektronikus levelében már megküldött a Bizottságnak;
– jelezte, hogy a támogatási kérelmek benyújtásához 2018‑ban létrehozott és az interneten a termelői szervezetek rendelkezésére bocsátott egy számítási táblázatot, amely véleménye szerint az említett kérelmek benyújtásával kapcsolatban jelentősen csökkentette a számítási hibák számát;
– arra hivatkozott, hogy 2018‑ban az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazott pénzügyi szankciók száma növekedett az EMGA keretében kapott finanszírozással kapcsolatos promóciós és kommunikációs intézkedések termelői szervezetek általi végrehajtásával kapcsolatos számos, nem számítási jellegű hiba miatt.
141 A Bizottság vitatja ezt a kifogást, és emlékeztet arra, hogy az előzetes következtetésekben és az összefoglaló jelentésben úgy ítélte meg, hogy annak ellenére, hogy a támogatási kérelmek benyújtásához az interneten a termelői szervezetek rendelkezésére bocsátottak egy számítási táblázatot, a magyar hatóságok az alkalmazott pénzügyi szankciók számának állítólagos növekedésével kapcsolatban nem szolgáltak elegendő bizonyítékkal. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem rendelkezik elegendő biztosítékkal arra vonatkozóan, hogy Magyarország 2018‑ban és 2019‑ben eleget tett az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdésében előírt rendelkezéseknek.
142 Meg kell állapítani, hogy kétségtelen, hogy a Magyarország által a 2020. január 22‑i és 24‑i elektronikus levelekben, különösen az azokhoz csatolt mellékletben szolgáltatott információk áttekintést nyújtanak a 2018‑as és 2019‑es pénzügyi évben alkalmazott pénzügyi szankciókról, valamint az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdése szerinti pénzügyi szankciók meghozatalára irányuló közigazgatási eljárás hatékonyabbá tétele érdekében hozott intézkedésekről.
143 Ezen információk azonban az elvégzett ellenőrzésekkel kapcsolatban nem szolgálnak a fenti 101–104. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett legrészletesebb és legteljesebb bizonyítékkal, mivel nem teszik lehetővé többek között annak megállapítását, hogy a 2018‑ban és 2019‑ben alkalmazott, a 2020. január 22‑i és 24‑i elektronikus levelek mellékletéből kitűnő pénzügyi szankciók megfelelnek‑e azon pénzügyi szankciók összességének, amelyeket Magyarországnak az 543/2011 rendelet 117. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmaznia kellett volna.
144 E körülmények között a harmadik jogalap harmadik kifogását, ennélfogva pedig a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
145 Mivel a Törvényszék valamennyi jogalapot elutasította, a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
146 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
147 Magyarországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. szeptember 13‑i nyilvános ülésen.
V. Di Bucci | | S. Papasavvas |